Part

  1 1 |     Boldizsárnak: „édes játom, nekünk már itt lőttek!”~– Nemcsak lőttek,
  2 1 |         harangoztak is.~– Kitalálod-e már, hogy mit tesz az a találós
  3 1 |            őseink.~– Meg vagyunk mink már fogva csőstül.~– Én még
  4 1 |               a hátán a turbát, s azt már tudja a tatár, sok százados
  5 1 |        tatárok eléje kerülhetnek, ott már szél ellenében nem fognak
  6 1 |           Czirjék Boldizsár bá, mikor már egyszer egy csorgó mellett
  7 1 |             hátára vetette.~– No most már édes lovam, eredj a magad
  8 1 |           farkast nem hajtja a kutya: már nem tudom, nemzetiségi rokonszenvből-e
  9 1 |          kimenekülés.~A tatárok pedig már észrevették, hogy üres paripa
 10 1 |              a kört a menekülő körül; már nagyon lehetett hallani
 11 1 |              kibukkantak a fák közül, már akkor Boldizsár bának a
 12 1 |              hegyes kucsma ott úszott már gazdátlanul; a parton állók
 13 1 |          csináltak belőle. Tudták ők „már”, hogy a tüzet adó likas
 14 1 |               tűzkövet tesznek; s ezt már a csernátoni ezermester
 15 2 |            rivalkodással feléje, hogy már most megfogják, akkor Boldizsár
 16 2 |              Ide alant lett volna hát már, a hozzájárulhatlan hegyszakadékban:
 17 2 |            hegyszakadékban: de hogyan már most tovább? Mert nem jó
 18 2 |           tatárok mindent megszálltak már. Amint ott a sziklapárkányon
 19 2 |                Csaknem kész este volt már, mikorra Boldizsár bá a
 20 2 |             csak egy ember fér el.~De már ha olyan sötét lesz is,
 21 2 |         zúgolódék Boldizsár bá: – hát már te is a tatár zsoldjába
 22 2 |       keresztülgázolt. Íme azok tehát már jönnek felfelé. Éppen a
 23 2 |              vérmedvéknek híják, akik már embert ettek: ezekkel nem
 24 2 |               állapodtak meg, hogy ma már, sötét éjjel nem ostromolják
 25 2 |               völgyben egy tűz sem ég már sehol. Azokat mind eltemette
 26 2 |            azután mondta neki, amikor már fejszéjével hátulról úgy
 27 2 |           Boldizsár bá az útjában, de már arra messziről rákiáltott: „
 28 2 |    találkozott. Minden jól lett volna már, csak olyan nagyon éhes
 29 2 |               az ismerős tájékon. Itt már ismerte a dörgést: a falu
 30 2 |           mérgesen Boldizsár bá – Hát már engem sem ismertek? Nem
 31 3 |             de bizonyosan megjön, azt már tudta az ezermester, nem
 32 3 |            megkoronázzák. Akkor aztán már ment volna vissza, ha lehetett
 33 3 |               ha lehetett volna; – de már a hátán volt a nagyapó korbácsa.
 34 3 |            Itt van, egy rakáson. Most már csak az lenne a nagy baj,
 35 3 |                Majd erőssé tegyük. Te már azt csak bízd rám, édes
 36 3 |        deréksereg, a férfihad el volt már fogva.~Azért csak összegyűjtött
 37 3 |                s azt mondta, hogy „No már most nem bánom, ha jön is
 38 3 |          rajta átgázolni.~Mikor aztán már jó közel jöttek, egy parittyavetésre:
 39 3 |         süvöltve a tatárok közé. – Ez már nagyon erős argumentum volt!
 40 3 |            erős argumentum volt! Ahol már az ágyút is ellövik az emberre:
 41 3 |               fakardokat: mikor aztán már nagyon sötét volt, akkor
 42 3 |             faágyús aggastyánai.~– No már most énekelhetünk egyet,
 43 3 |         sívó-rívó asszonyoknak – ezek már nem bántanak minket többet.~
 44 4 |       parancsolatot, hogy leültetheti már a csíki hadakat, nincs rájuk
 45 4 | kiszabadítására. Annyit lótott-futott már eddig is, hogy sikerült
 46 4 |            váltságdíj felől is ki van már egyezve a tatárral, s csak
 47 5 |           Buzdurgán murza maga. (Most már csak egy híres krímiai körtefaj
 48 5 |              végighúzott, nem kellett már annak többet semmi kenet
 49 5 |       tehetsége szerint tíz más.~– De már ugyan mért akarnának engem
 50 5 |         jobban elijesztgessenek.~– De már ugyan miért tenné azt?~–
 51 5 |           szükséges neki. Tudom, hogy már ami arany-, ezüstmarhád
 52 5 |               bá Ilka asszonyt.~– Hát már most megint ki törte el
 53 5 |              tőlem hallottál? Most az már telebeszélte a füledet,
 54 5 |               van felesége. Ott lakik már benn a palotában, s kalamajkát
 55 5 |           látogatása van rajta? Eredj már! Ne légy gyermek! Nézz bele
 56 6 |         ezüstszürke örökzöldje között már otthonossá lettek a kisázsiai
 57 6 |                Talán el is felejtette már a világ, hogy ezek keletről
 58 6 |       terjedtek tovább: úgyhogy mikor már a székelyek a szilvából „
 59 6 |       szakálláról, a Krím félszigeten már teljes virágpompájukban
 60 6 |               megdicsérlek nappal. És már most, hogy megjutalmazzalak,
 61 6 |             tatár murzától.~– No most már elmehetsz dolgodra. – Hát
 62 6 |            szokta gyakorolni.~Mondtuk már, hogy Buzdurgán murza bőrrel
 63 6 |      különbséget, mert az úri köntöst már az elfogáskor lehúzta róluk
 64 6 |        megnézni a dolgát, látta, hogy már el is van az végezve, s
 65 6 |                 No, micsoda bolond ez már megint!” mondá Damokos Tamás.
 66 6 |               Kereste Mikóújvárát: az már nem volt ott; hanem a menyecskék
 67 6 |       folyvást hallható volt most is.~Már csak mégsem állhatta meg,
 68 6 |            láthatni rajta. Most látja már, hogy hová jutott? ott van
 69 6 |                Csak volt az övé, most már a szultáné, pogány török
 70 6 |             az aranyfüstlemez, s most már egész mivoltában látja őt
 71 6 |              utolsó szem is lepergett már az olvasóról: csak a feszület
 72 6 |        asszonyai előjöttek a köskből, már helyre volt hozva minden
 73 6 |         másolni, ha eléd teszik.~– Az már meglehet. Azt mondom rá
 74 6 |            bosztandsi basi előkerült, már ott találta a virágágyak
 75 6 |               hogy Damokos Tamás most már csakugyan az hitte, hogy
 76 6 |                Csináltam volna én ezt már régen utánuk; de nem tudtam
 77 6 |           esett a pecsenyém. Értheted már most édes fiacskám, hogy
 78 6 |            tyúk az ábécét!)~Hanem hát már benne volt. Úszni kellett.
 79 6 |            kertbe.~A többi rabszolgák már akkor mind kitakarodtak
 80 6 |               a mosakodásra a köskbe, már akkor ott gereblyélgetett
 81 7 |              No drága gyémántom, most már magam megyek fel Gyulafehérvárra.
 82 7 |        tihajájának csak azt írd, amit már máskor, hogy te bizonyosan
 83 7 |               azt mondá Ilkának:~– No már most, édes ragyogó csillagom:
 84 7 |             állt meg a padlóban.~– De már ilyen megszólítást csak
 85 7 |        magadban lekópizálod; mert azt már látom, hogy ha fennhangon
 86 7 |            uramét pediglen deákul. Ez már ne legyen a te kezedírása.~
 87 7 |           miféle csudát láttam.~– Hát már nincs náladnál okosabb ember
 88 7 |            kelepelő nyelvedbe! Add ki már, hogy ki küldött?~– Hát
 89 7 |         instanciát?~– Óh te külüfejű! Már hogy tudnám, hogy ki írja
 90 7 |               a volt a hibás? No mert már megijedék, hogy talán a
 91 7 |             így el volt cserélve. Né! Már micsoda dolog ez hát? Ejnye
 92 7 |             Haj, haj. No.~– Elmehetsz már Isten hírével! Mire vársz
 93 7 |          Mikóújvárra.~Ilka asszonynak már akkor a kezében volt Akmet
 94 8 |           haza Damokos Tamást! Megvan már Damokos Tamás! Örüljön,
 95 8 |              Damokosné asszonyom! Jön már az ura! Én hozom a szabadságát!~
 96 8 |               azt hihette volna, hogy már ott hozza valahol a Damokos
 97 8 |               Damokos de Newtood.” Ez már itt van!~– Itt van már a
 98 8 |             Ez már itt van!~– Itt van már a mi Tamásunk! – monda Apor
 99 8 |             se tudjanak lőni.~– No de már az megvan. Az a vár most
100 8 |               köpönyege alatt?~Kezdte már bánni nagyon, hogy egy pillanatra
101 8 |     rablóvezérrel. Nem, ilyen rosszat már csak mégsem tudott róla
102 8 |               támadt, hogy hátha most már csak azért is Gijmes felé
103 8 |             büdübe.~De nem akart most már az útitársával emiatt ungorkodni.~
104 8 |               vissza.~Két napot tehát már eltarisznyázának az úton,
105 8 |        akkoriban még új vár volt.~Itt már aztán kezdődött a török
106 8 |        nincsen menekülés.~Apor István már messze elrúgtatott a veszedelem
107 8 |          gondolkodni, hogy de mi lesz már most? Itt már volt rá egy
108 8 |              de mi lesz már most? Itt már volt rá egy kis ideje.~Élni
109 8 |              meghalhattam volna én ma már becsületes emberképpen is.
110 8 |               elő a rejtekéből, mikor már a bakőzeket hallotta rigyetni.
111 8 |               hallotta rigyetni. Most már csakugyan nincs közel emberi
112 8 |       fehérleni a csillagfénynél.~Azt már megtette, hogy életben maradt.~„
113 9 |               milyen messze járhatnak már?~Egy ilyen szép estén aztán,
114 9 |              felé vezető úton, akinek már messziről virít a gránátszín
115 9 |              miatta.~Dél felé azonban már annyira magához tért a sebesült
116 9 |            vezetett a fészkükbe. Csak már a pénzt ne vitte volna magával!
117 9 |            kedves kupájából.~– Biz az már eleget ivott az Ojtoz vizéből.
118 9 |           Ilka asszonynak; hogy annak már a hidegtől borsózott az
119 9 |              az egész teste.~Jó, hogy már felhozták azt a becsináltat.~
120 9 |              Están komám is kiheverte már a magáét. No engem, fogadom,
121 9 |               csodákat mívelhet vele. Már a nagy Theofrastus ismerte
122 9 |        században az ilyen bolondságot már repudiálják! Kígyókirályok
123 9 |             nagy asztrológust? Látott már kegyelmed igazi kígyókövet?
124 9 |            nagy vágást a homlokán.~De már ekkor a főúrnak nem volt
125 9 |              széket maga alól, s most már aztán a jobb karjáról is
126 10|          özvegyasszony ostroma~– Most már mindent elhiszek erről az
127 10|        Júdásnak a mártott falat! Most már szentül hiszem, hogy összecimborált
128 10|             megjelzett. – No hát most már itt van az a „rendkívüli
129 10|        megtraktálta őket; mikor aztán már jó kedvök lett a sertől,
130 10|            mikor Dés felé közeledtek, már akkor egy tábor volt a Damokosné
131 10|      Damokosné meg az özvegyek tábora már csak a hűlt helyüket találta
132 10|              ezer meg ezer veréb, ami már ideszokott, nem szűnt meg
133 10|        bekopogtattak, hogy letették-e már a rendek Rákóczi Györgyöt
134 10|         besétálni. Odabenn tanakodnak már a rendek.~Azzal bebocsátá
135 10|         özvegyek kezdték ezt a dolgot már egy kissé unalmasnak találni,
136 10|       Krímiában rabláncokra verve.~De már ennek az asszonyok is mind
137 10|               asszony – most kezdődik már az országgyűlés!~Azzal felugorván
138 10|             uraimék itt csépeltek.~Ez már szörnyűség volt.~– A tyúk
139 10|        asszony?~Damokosné megsokallta már a sok „jó asszonyt”-t, mert
140 10|               indítvány meg volt most már téve, in optima forma. Lehetett
141 10|            földön vannak, megtanultuk már a messzelátást. Hiszen vak
142 10|     fejedelemasszony elfogását is.~De már erre nagy zúgás támadt az
143 10|          között. – Ez mégsem megy. Ez már lehetetlen! – Elkezdtek
144 10|             az országházba, ahol most már út volt a számára nyitva
145 10|             lelke fenekén. Nem hisz ő már senkinek, amióta az Apor
146 10|           diéta küldöttje megérkezik, már akkor csak hűlt helyét találja
147 10|             észrevétel volt; csakhogy már későn jött! A fejedelem
148 10|               had körülfogta a várat, már akkor messze járt a kengyelfutó
149 10|              levéllel: strázsálhattak már szegények egész éjjel imette.~
150 10|         parádéval becafatolt, akkorra már az öreg fejedelemnő hopp
151 10|                s nem tudta, hogy most már szégyenkedjék-e, vagy ungorkodjék.~
152 10|             asszony. Elpanaszolta azt már nekem azóta Apor István
153 10|               István uram maga. Értem már a dolgot. Nekem volt szánva
154 10|               nyitott oldalát ezúttal már vastag gerendákkal rekesztették
155 10|              falat az asszonyok: most már csak egy kis ajtón lehetett
156 10|      Valamennyinek az arca piros volt már a haragtól s a kontya félrecsapva.
157 10|            még csak a hideg rázza, de már mink a forró lázban vagyunk,
158 10|             hát letétetik!~Nem fázott már senki. Náluk is bekövetkezett
159 10|               mint az elébbeni; de ez már nem a harag hangját, inkább
160 10|            öregember, lovon sem ülhet már, csatákat intézni, sereget
161 10|              mellől: le a porba.~Most már tudta mindenki, mi történt.~
162 10|            erre elfutja a méreg. Most már ő ránt kardot: ott van az
163 10|   meggyógyította – a testét.~Nem volt már halavány, tűzlángban égett
164 10|            egész ozmán sereget, ahogy már régóta nem volt a félhold
165 11|           mert a váltságdíjjal jönnek már Erdélyből. Ő tehát egész
166 11|               a záptenger szorosához, már akkor ott vár a Damokosné
167 11|            kvártélyozta be magát, ami már csak azért is szükséges
168 11|               tudott kitalálni.~Mikor már nagyon sok nap elmúlt, azt
169 11|                  Veszett bolond! Most már az a büntetésed, hogy nem
170 11|            hanem ezen a világon.~– De már ezt nem értem.~– Hát megmagyarázom.
171 11|              feleségemet nem láttam.~(Már tudniillik „úgy”, mint a
172 11|               én vagyok az első.~– Az már igaz.~– Rossznak sem igen
173 11|              szeretsz.~– Mert teneked már van urad; s nekem is van
174 11|             az első szava: elhozták-e már a váltságdíjat azért a láncos
175 11|              a haragját! Aki próbálta már bőszült vízilovat, dühödt
176 11|              rab, akinek a nyakán van már a hóhér kötele, s úgy kínálják
177 11|           mondj, hogy szabad leszek-e már?~– A mondás hazudhat: a
178 11|           szabadságról – mondá Kalme.~Már erre a szóra ugyan villogtak
179 11|             hosszú hadjáratra: holnap már meg is érkeznek az agák,
180 11|               Máriám!~– No, ugye most már Jézusról, Máriáról sóhajtozol.
181 11|              a száját kétfelé, mintha már fellakmározta volna őket.
182 11|       húzódol-e hozzám?~Tamásnak most már csakugyan egészen oda kellett
183 11|           tudnak rajtad segíteni, azt már látod, hátha a tündelevények
184 11|             bűvölni tudok. A börtönöd már felnyitottam, a láncodat
185 11|           murza darabokra tépne.~– Ez már igaz.~– Aztán meg nálam
186 11|             csak szolgaságba futsz.~– Már az igaz, hogy magyar létemre
187 11|            rab várt sokáig: mikor jön már a váltsága? Nyár elmúlt,
188 11|             mennyivel jobban…”~– Elég már! Elég! – ordítá Damokos
189 11|            Mert az egy szent.~– Látom már, hogy milyen nagyon tudsz
190 11|          szeretlek. Nem kényszerítlek már, még csak nem is kérlek.
191 11|           miért nem érkezett meg, azt már régen tudjuk.~ ~
192 12|               Az egérfogó~Rájöttem én már arra, hogy a dicsőség nem
193 12|               székét körülvegye.~Volt már tehát a szegény kis Erdélynek
194 12|             nem tegnap, mert akkor ma már „holnap” volna, s nem mondhatná
195 12|            sem éri a földet. No ugye, már most kegyelmed is vakarja
196 12|          legyenek. A Damokos Tamásnak már vége. Az nem élő ember többé.
197 12|         megöli. Szegény Tamás oda van már. Ilka asszony özvegy lett
198 12|              Ilka asszony özvegy lett már.~Apor István kivette a selyem
199 12|             Damokos Tamásnét?~– Tudom már, mit akarsz ezzel? Hogy
200 12|           Mikor a haját leereszti (én már láttam egyszer), hát egész
201 12|                 mondá Czirjék. – Mert már a Damokos Tamásról egyszer
202 12|            kópé! Magad is leskelődtél már a szép menyecske után egyszer-másszor!~–
203 12|              Tamás kárbaveszett, azon már nem lehet segíteni; a nyomorult
204 12|       gyermekek módjára.~– Nem tudtok már eldögleni, fattyúk! – mormogja
205 12|               alig huszonnégy éves! S már itt van az ősz szál.~A leskelődő
206 12|          hölgy bájait. Türelmetlen is már. Alig bírja magát addig
207 12|          hanem a furfangos sóhajhidat már ő csinálta hozzá a régi
208 12|               ajtót.~– Ugyan jó, hogy már felöltözve talállak, édes
209 12|            leszünk. Egész odáig, ahol már a világ be van deszkázva.
210 12|               Boldizsár bá. – De most már repüljünk veletek együtt,
211 13|               volt beavatni. Megtudta már Aportól, hogy mi az igazi
212 13|            jusson érette!~– „Ott” van már, ne kívánd még mélyebbre.
213 13|              az, két ellenfejedelmünk már van, mire visszakerülünk
214 13|            tatárok. Itt ólálkodnak ám már a szomszédban. Én adok rá
215 13|         Brassót kikerüli. Megtanulták már a brassóiak, hogy vassal
216 13|      gondolhatott volna! Vádolta most már a lelke, hogy minek kapkodott
217 13|         szekérrel jöjjek?~Hangzott is már a pokolbeli paripák, a sárkányok
218 13|         horkantott.~– Jaj nekem! Adom már! – nyöszörgött a rablóvezér.
219 14|             személyéhez, akinek azóta már fogytán lehet az elemózsiája;
220 14|               Csakhogy erre a levélre már akkor semmi szüksége sem
221 14|            volt is láttatja. Másodnap már akkora rést vájt a falban,
222 14|             hátralevő falon keresztül már a külvilági neszből meghallhatott
223 14|           falon keresztül tört, mikor már egy ölnyire haladt; egyszerre
224 14|        kettőtök hátát.~Most tudta hát már meg Apor István, hogy bizonyára
225 15|            képviselve, elvégezze. (Ez már egy kissé európai erkölcs
226 15|              hajtották fel őket. Ezek már elzüllött, marcona alakok
227 15|                A könnytől alig látott már. Azok között sem volt még
228 15|                Ezek nem emberi alakok már, hanem kísértetek!~Ilkának
229 15|          vissza – mondá Kalme; s most már ő is versenyre szólító a
230 15|             asszonyi versenyben.~Most már Ilka asszony könnyező szemekkel
231 15|                Fogjad, vigyed! S most már szaladj előlem a kincseiddel:
232 16|          országra, mely azt sem tudta már, hogy kinek engedelmeskedjék,
233 16|        hagyták oda az országot, mikor már úgy megterhelték magukat
234 16|        Buzdurgán murza is megelégelte már az olcsó diadalokat, jóllakhatott
235 16|            velük, ha tudsz!~– No, hát már most van lovasságtok. Hát
236 16|            hogy a gyökerét is kitépte már a földből.~Hát már ez a
237 16|            kitépte már a földből.~Hát már ez a székely, akárhányszor
238 16|               volt. Azok rég kihaltak már a nagy Cohárdról, ahol legutoljára