Part

  1 1 |             mert valósággal az volt ő.~Csinált ő egyszer olyan
  2 1 |       valósággal az volt ő.~Csinált ő egyszer olyan szövőszéket,
  3 1 |             kocsin utazik. Megjárta ő ezen Nagyenyedet is, egész
  4 1 |     hegyének hatolni. – Megint csak ő nevetett.~A tatárok azonban
  5 1 |           tudta azt jól, hogy ez az ő két stratagémája csak addig
  6 1 |            a farkasháj szagától, az ő lova pedig a súlyosabb teher
  7 1 |            hiába kutyafejű tatár az ő nevük.~Hanem hát egy ezermestert
  8 1 |             Marrha! Marrha!” ami az ő szokott csatakiáltásuk.~–
  9 2 |         vasládát ölelte át, azalatt ő igazi székely tempóval odaugrék
 10 2 |           ott, csak hárman. Először ő maga, azután a kőszikla,
 11 2 |  szánkófeneket építeni sem lehetne: ő maga ráült a hasára, s megkapaszkodott
 12 2 |         feje volt a szánkó orra, az ő saját csizmasarkai a talpkötő
 13 2 |        alant egynehányan! De azokat ő nem sietett kiásni, hanem
 14 3 |            nagy embereinket, akiket ő maga ruházott fel koronával,
 15 3 |            sem előzhette volna meg.~Ő volt tehát a legelső gyászhírnök,
 16 3 |             A kapitány távollétében ő volt a parancsnok, neki
 17 3 |            volna Boldizsár bá, hogy ő találta ki a hátultöltő
 18 3 |              Puskaport is fabrikált ő; mégpedig nem feketét, hanem
 19 3 |            szerszáma legyen, ami az ő tegzénél messzebb hord.
 20 4 |       mindent elintézett, tért haza ő is Mikóújvárára, ahol a
 21 4 |           Legelébb is felkereste az ő kedves úrasszonyát, aki
 22 4 |           áll, hogy annak a helyébe ő juthasson. Azután irigye
 23 4 |      hajhászni, simoniát űzni ebben ő mind tudós. Kétszeresen
 24 4 |         Kétszeresen árva az, akinek ő lett a gyámja, mert azt
 25 4 |           jó Boldizsár bátyám, hogy ő az én szegény jó Tamásomnak
 26 4 |      küldeni a pénzt érette, rögtön ő maga fog érette elmenni,
 27 4 |            maga fog érette elmenni, ő hozza el maga szegény Tamásomat.
 28 4 |             megteszem én magamat az ő tutorának, s fogadom, hogy
 29 4 |            jobban fogok vigyázni az ő árva fejére, mint ő a te
 30 4 |     vigyázni az ő árva fejére, mint ő a te árváidra. Az Isten
 31 4 |        tövis sem maradt a lelkében: ő nem hitte azt, hogy rossz
 32 5 |      kiadásban.~Mint előkelő murza, ő volt a vezére egy egész
 33 5 |          mikor hadba kellett menni, ő is lóháton ült. De ő nem
 34 5 |         menni, ő is lóháton ült. De ő nem úgy lovagolt, mint más
 35 5 |        lépett a lova, annyit lépett ő is, úgyhogy hat lábbal futottak;
 36 5 |       hallgatni, mert mint várnagy, ő is ott ebédelt Ilka asszony
 37 5 |           bíz azt gondolom én, hogy ő uszítja terád ezeket a Szent
 38 5 |         kitalálom én, ugyebár, hogy ő alkuszik a mi Tamásunk váltságdíjára
 39 5 |         hogy állj rá minél elébb az ő föltételeire, s az uradért
 40 5 |             az egész birtokod: majd ő kerít rá pénzt.~– Hisz oda
 41 5 |           rettenetes érzés az, hogy ő ott törje a fekete csávában
 42 5 |           fekete csávában a bőrt az ő szép kezeivel! Minden nap,
 43 5 |             pedig kellemetes munka. Ő ért az írás mesterségéhez:
 44 5 |              akármi legyek, ha most ő ott nem a főkertésze a tatár
 45 5 |    jégcsapokat bámuljuk az ereszen, ő most ott a virágos kertben
 46 5 |           van a világon. Nem hagyja ő el az ínségben levőket.~
 47 5 |             István uram?~– Nem! Nem ő mondta; hanem úgy álmodtam.~–
 48 5 |          ott legyek álmomban, mikor ő teneked álmodban ilyen híreket
 49 6 |       könnyebb volt az állapotja az ő rabságában: a kertészkedést
 50 6 |            nem került nála vásárra. Ő azt sokkal gyakorlatibb
 51 6 |       elnyomta a buzgóság, hogy biz ő ott elaludt. A főkertész,
 52 6 |             is van az végezve, s az ő szolgája alszik: megszánta
 53 6 |     lábdobogásra felneszeljen; mert ő éppen most hazatérőben volt
 54 6 |        olyan furcsa nótára, amilyet ő soha életében nem hallott.
 55 6 |            csak felrúgott a lova, s ő keresztülesett a fején.
 56 6 |        ember tette volna ezt meg az ő helyén.~Ámde az ébren látott
 57 6 |      Valamennyien mind tudják, hogy ő ott van, egy férfi, lezárva
 58 6 |             rá is kell ismernie. Az ő felesége ez, az ő Ilkája!
 59 6 |      ismernie. Az ő felesége ez, az ő Ilkája! Nem! Csak volt az
 60 6 |      diadalát találja. Pedig hiszen ő az! Nincs másnak ilyen arca!
 61 6 |             látja őt maga előtt.~Az ő Ilkája az, nem más.~Ha most
 62 6 |       Miklós sem tudná ledobni – az ő kezei pedig olyan gyöngék,
 63 6 |          karjait hátra csavarták, s ő csak állta mindezt csendesen,
 64 6 |            a nyakát. Ezek voltak az ő rokonai.~– Hagyjátok őt! –
 65 6 |             mindenki tudhassa, hogy ő igaz járatbeli ember.~–
 66 6 |            hogy meg akarja őt enni.~Ő pedig, amilyen gyors volt,
 67 6 |   cserkeszek, oszétek, mind csak az ő portékáját veszik. S miben
 68 6 |             a titka? Abban, hogy az ő bőreire ilyen szép kacskaringós
 69 6 |             tudok úgy repülni, mint ő. S hamarább meg tudnám azt
 70 6 |            hogy igenis: ott tanulta ő ezt a fehérvári főmedreszben.~–
 71 6 |          alatt legyenek s mindig az ő szeme előtt.~Olyan alacsonyak
 72 6 |             mivel nem illenék, hogy ő fejet hajtson a rabszolgái
 73 7 |        boldogságunk megzavartatnék. Ő ha megtudna valamit, engemet
 74 7 |         menni békén.~Nem is kereste ő aztán Apor István uramat
 75 7 |        dologban töri a fejét. Ez az ő gyönge oldala.~Akkor aztán
 76 7 |         belőle semmit. Nem kapta ám ő azt a levelet, amit a bég
 77 8 |             kiteríté az asztalra, s ő aztán meglátta benne azt
 78 8 |           ki Apor István uram, hogy ő semmi módon el nem engedi
 79 8 |          megadja az árát keservesen ő is, meg más is.~Amint ennek
 80 8 |       emlékezetükre, amiket azok az ő szerelmes urának átadni
 81 8 |            maga számára foglalt le, ő válaszolván az üdvözlésekre,
 82 8 |         puska ropogott körülötte, s ő észrevette, hogy lova megrogyik
 83 8 |           jelenlétüket.~Ekkor aztán ő talált ki a számukra valami
 84 9 |         rövidebb út lesz Gijmesnek. Ő vitt belé a veszedelembe.
 85 9 |      hajdemákkal Munduka Ravasel az ő kíséretüket, mely vitéz
 86 9 |            magát vissza Ojtoz felé. Ő maga a tutor úr négy hajdemákot
 87 9 |         hogy ne menjünk Ojtoz felé. Ő félt legjobban a zsiványoktól,
 88 9 |         legjobban a zsiványoktól, s ő vezetett a fészkükbe. Csak
 89 9 |      szerint. Szegény Boldizsár bá, ő sem iszik hát többet a kedves
 90 9 |           sem vala kedve. Ha lódít, ő lássa!~– Bizony olyan csodatevő
 91 10|         akarom állítani, hanem hogy ő igazította utunkba, arra
 92 10|      fejedelmünk, Bethlen Gábor, az ő emlékezetes nagylelkű testamentumában
 93 10|     fejedelemnek jelenték a dolgot. Ő menten kiküldött egy lovas
 94 10|             a fejedelem izenete ez: Ő a lengyelországi hadjáratot
 95 10|      titokban tartandók, hogy ha az ő saját inge tudna felőlük
 96 10|             elfeledkezve róla, hogy ő a háznagy, akinek a rend
 97 10|      asszonynépnek, mutogatva, hogy ő akar beszélni, amíg lassanként
 98 10|            rendre egymás után, hogy ő semmit sem tanácsolt a fejedelemnek,
 99 10|             a konceptusával; de biz ő maga sem: mindenki hozzászólt,
100 10|           egy határozatot, hogy azt ő vagy olvasatlanul aláírja –
101 10|             lelke fenekén. Nem hisz ő már senkinek, amióta az
102 10|           Nem fösvénységből tagadta ő meg a foglyok kiváltását;
103 10|            leverő hírrel, hogy mire ő Fogarasra egész parádéval
104 10|      menyecskék tudnak hadakozni az ő szájuknak éles fegyverével.
105 10|       szultán ki nem adja; hanem az ő parancsolatjának engedelmeskedtek;
106 10|           ezzel a mai nappal együtt ő is leáldozik. Erre a hitemet
107 10|            váltig szabadkozik, hogy ő nem arra való; nincs neki
108 10|            se tehetsége hozzá, hogy ő öregember, lovon sem ülhet
109 10|        belekerült a jelöltségbe; de ő maga kért minden embert,
110 10|           elfutja a méreg. Most már ő ránt kardot: ott van az
111 10|             Rákóczi György, hogy az ő serege volt megtámadva a
112 10|           bizony utat nyitnak; mert ő a földi fejedelmek leghatalmasabbikának
113 10|           ti rendeitek mai napon az ő legmagasabb parancsolatjára
114 10|             Ali basa fővezérnek, az ő magyarországi kormányzójának,
115 10|            minden gonoszak által az ő neve) a budai Ali basa fővezérnek (
116 10|       látnia kellett, hogy tódul az ő saját nemzetének asszonynépe
117 10|        bizonyítá be, hogy mégiscsak ő az igazi fejedelem. Ha hibái
118 10|             tetszik, új fejedelmet: ő most a rendeknek békét hagy,
119 10|       Kristóf lovassági hadnagy, az ő hívei védték a várat a nagy
120 10|            Damokos Tamásnak! Meg az ő rabtársainak.~
121 11| váltságdíjjal jönnek már Erdélyből. Ő tehát egész kényelemmel
122 11|         egyebet, mint hogy amikorra ő megérkezik a záptenger szorosához,
123 11|            lakoma maradékát, amiket ő a saját szájától megvont,
124 11|            Tamás vagyok benne, hogy ő engemet nyomorult rabságomban
125 11|             az asszony?~– Bizonyára ő is úgy hisz.~– Nem álmodja-e
126 11|           legyen az utolsó napod az ő keze közelében. Ha holnap
127 11|           hosszú folyosón. Mikor az ő zárkájának az ajtaja előtt
128 11|        amire azonnal következett az ő börtönajtajának felnyitása:
129 11|            földön hasmánt, Kalme az ő széles hátára rakta fel
130 11|           eszébe, hogy az a lánc az ő személyének kiegészítő része.
131 11|            váltságdíjt ígérve érte. Ő aztán, hogy hasztalan várt
132 11|            Tamásné asszonyom meg az ő pereputtyai a nyomorult
133 11|            fejét rázta. Nem értette ő ezt.~– No, ha teneked jobban
134 11|          megértette a szót, most az ő feleségéről fognak beszélni.
135 11|              tavaszvirág kibújt: az ő váltsága nem jött.~A timbura
136 11|       boldogságunkat megzavarná. Ha ő megtudna valamit: engem
137 11|           hogy szökni akartam, amíg ő aludt.~– Hát erőnek erejével
138 12|             s azt mondta: „Tessék!” ő maga megy haza a jószágára
139 12|      melyben kipróbált hűségüket az ő szolgálatára bocsátja, s
140 12|          kezdé a szót Apor István. (Ő került a kis ajtó felől,
141 12|          lengyel garast éri, nem az ő lelkét!), tehát egészen
142 12|          amit kimondott; annálfogva ő is nagyon nyájas lett hozzá,
143 12|        elvenném a menyecskét; akkor ő is megmaradna a birtokában,
144 12|          szíve vérét; de mit ér, ha ő tudni sem akar rólam. Addig
145 12|            őt rákényszeríteni, hogy ő maga adja mindenbe a beleegyezését.~–
146 12|        kiesik a föld a lába alól, s ő az elbillenő padlóról lezuhan
147 12|            furfangos sóhajhidat már ő csinálta hozzá a régi csapóajtó
148 12|       kihúzta belőle. Akkor végezte ő ezt az egész munkát, amikor
149 12|             ha egyszer itt lesz, az ő luxuriózus természeténél
150 13|          elrejtve?~– Tehát mégis az ő tudtával történt! – szörnyűködék
151 13|          macedón görögök voltak. Az ő kezükben volt az egész kereskedés,
152 13|           Boldizsár bá egyenesen az ő udvarára hajtatott be. Itt
153 13| Damokos-családnak, a búzát, gyapjút ő szokta tőlük megvenni, s
154 13|             kelmével, fűszerszámmal ő látta el a házat. Nagyon
155 13|           meg a két kis fiúcskával. Ő maga segített a nagy bőröndöt
156 13|     Györgynek semmit, sőt inkább az ő hűségéért szenved.~Boldizsár
157 13|          mindezek használhatók?~Azt ő tudta. Amint sötét lett,
158 13|          közepéig eljutott, ahol az ő emberének a háza volt. Azt
159 13|           háza volt. Azt is ismerte ő személyesen. Sokszor ittak
160 13|       pokolra megy a harc. Nem volt ő gyáva ember. Tudta védelmezni
161 13|       Bizonyos volt felőle, hogy ha ő azt a szentelt viaszgyertyát
162 13|           salétromszállító utam, az ő kegyes engedelmük nélkül. –
163 14|        furfanggal jussanak hozzá az ő nagyrabecsült személyéhez,
164 14|        nótákat fújdogál rajta. Amit ő jobban meg fog érteni stb.
165 14|        fogják kigúnyolni. Nem várja ő, hogy érte jöjjenek, hanem
166 14|          egy trombitája volna: most ő is jelt adhatna innen a
167 14|            vallott. Azt a rést, mit ő a falon keresztül tört,
168 14|            falon. Éppen ottan, ahol ő az alagútját elzáró nagy
169 14|             igazságszolgáltatás! Az ő hívei kívülről ássák a falat.
170 14|              nem találván reggel az ő főkapitányukat, aki eltűnt,
171 14|  meghallották a neszt, hogy kaparja ő belülről a börtöne falát,
172 14|          fejét; mert így jár, ahogy ő járt.~Ellenben Buzdurgán
173 15|            tarka szőnyeghez, míg az ő zsámolyához eljut, hanem
174 15|             Mária ez itten!~No, hát ő is akarja vele éreztetni
175 15|       sürgős elintézni való, azt az ő személyét képviselve, elvégezze. (
176 15|              Hogy mikor lészen, azt ő tudja lészen. Amit is pedig
177 15|              Amit is pedig neked az ő feleségéről írék, hogy más
178 15|         inkább nagyon is hűséges az ő rab urához; még az Rákóczi
179 15|         eltűnt. A két asszony közül ő volt a gyászolóbb.~– Mit
180 15|            mindjárt megláthatják az ő jó apjukat.~Kalme összevonta
181 15|            undok alakban ráismer az ő kedvesére, s odarohan hozzá,
182 15|             mondá Kalme; s most már ő is versenyre szólító a maga
183 16|          völgy kijáratát, hát akkor ő még azt hitte, hogy ez a
184 16|         Krímiában senki se varrt az ő számukra székely zekét,
185 16|      kadinát, hogy mint jutottál az ő öveihez? Most pedig csak
186 16|          kisebb termetűnél, amíg az ő feje azt mondja a kezének: „
187 16|           olyan derék emberek, mint ő volt meg a felesége.~*~Nemsokára