Part

  1 1 |              Mert látod, ha ez a pénz most itt marad nálam: amint a
  2 1 |            saját hátára vetette.~– No most már édes lovam, eredj a
  3 1 |              recsegő targallyak közt. Most mindjárt a nyakán lesznek.~–
  4 1 |              se szaporítsa a terhet: „most laktunk jól, holnapra is
  5 1 |              Azt kivehette, hogy azok most abban törik a fejüket, hogy
  6 2 |              Drakuluj~Jaj bizony, itt most egy kicsinyt repülni kell:
  7 2 |        rivalkodással feléje, hogy már most megfogják, akkor Boldizsár
  8 2 |           felsóhajtva az egekre: „no, most pislants, uram, Jézus!”
  9 2 |        hegyszakadékban: de hogyan már most tovább? Mert nem jó a pokolban
 10 2 |            fenevad aztán megugrott, s most jön felfelé nagy bőszülten,
 11 2 |            alulról a rikongatásuk.~No most mihez kezdjünk? Visszamenni
 12 2 |            ameddig csak a hó tartott.~Most aztán, ha jön a tatár, amennyi
 13 2 |        toppancsát, milyen jó volna az most sülve!~De hát jó az Isten!
 14 2 |     lakosságot, hogy „Jön a tatár!” S most az nagy énekszóval, templomi
 15 3 |              hogy ez így volt mindig, most is így lesz. Azért ugyan
 16 3 |             Jaj, édes mézem, ne kezdj most a síráshoz: nem érünk most
 17 3 |            most a síráshoz: nem érünk most arra, hagyjuk ezt tavaszra,
 18 3 |       magammal. Itt van, egy rakáson. Most már csak az lenne a nagy
 19 3 |              azt mondta, hogy „No már most nem bánom, ha jön is az
 20 3 |        lovasságukat a földsánc ellen.~Most aztán tíz szörnyeteg okádta
 21 3 |              mintha tűzből volna.~„No most rajta, hopp a Jézus nevével!
 22 3 |         faágyús aggastyánai.~– No már most énekelhetünk egyet, kedveskéim! –
 23 4 |               akiknek a helyébe aztán most tutorokat ültet. Egyébiránt
 24 4 |          vajdákat adtak; Bálványosban most is uralkodnak. Ezért képes
 25 4 |             derék jó úr volt! Bár még most is élne!), hát a fejedelem,
 26 4 |   szorgalmasan körülötted a földet. S most megint itt van az alkalom,
 27 4 |       csalatkozik ez emberben: íme az most is abban jár, hogy legnagyobb
 28 5 |            bahcsiszeráji és akhtiári (most Szevasztopol) fejedelmi
 29 5 |           volt Buzdurgán murza maga. (Most már csak egy híres krímiai
 30 5 |          készpénzed kétezer aranynál. Most pedig, ez után az országos
 31 5 |               volt: akármi legyek, ha most ő ott nem a főkertésze a
 32 5 |    jégcsapokat bámuljuk az ereszen, ő most ott a virágos kertben a
 33 5 |           komámnak mindezeket, amiket most neked elbeszéltem; mert
 34 5 |              Ilka asszonyt.~– Hát már most megint ki törte el a mécses
 35 5 |            azt, amit tőlem hallottál? Most az már telebeszélte a füledet,
 36 5 |        ragadták magukkal; hát az majd most fogja megtörni esküjét,
 37 6 |           Elvégezte a nagy szapulást, most aztán kitereget. Szép „fogas
 38 6 |         paradicsomkert maga pedig még most is sűrű füstbe van burkolva.~–
 39 6 |           megdicsérlek nappal. És már most, hogy megjutalmazzalak,
 40 6 |              egy tatár murzától.~– No most már elmehetsz dolgodra. –
 41 6 |            felneszeljen; mert ő éppen most hazatérőben volt Mikóújvárára
 42 6 |               egész legényekül jönnek most eléje; mégis rájuk ismer:
 43 6 |           arcát felhővel, azt mondva: most világíts te helyettem!” –
 44 6 |    sikoltozása folyvást hallható volt most is.~Már csak mégsem állhatta
 45 6 |             keresztül láthatni rajta. Most látja már, hogy hová jutott?
 46 6 |               vonul, mint egy kárpit.~Most száll le a szultán a negyven
 47 6 |                Nem! Csak volt az övé, most már a szultáné, pogány török
 48 6 |            arcán az aranyfüstlemez, s most már egész mivoltában látja
 49 6 |              ő Ilkája az, nem más.~Ha most megölhetné! Csak ez az egy
 50 6 |              a zsinóron. – A csábalak most azt is odaveti a tűz közé.~
 51 6 |             meg. – Te, vakmerő férfi, most lépj be oda, abba a köskbe,
 52 6 |             No hát tartsd ezt az övet most magadnál, s rejtsd el egy
 53 6 |     rabszolgaságtól magukat megóvják. Most pedig rejtsd el magadat
 54 6 |            haragjában agyarkodik-e az most, vagy örömében vigyorog?~–
 55 6 |                 Hiszen csak suttogtam most! Mássz közelebb! Ki írta
 56 6 |            karját, hogy Damokos Tamás most már csakugyan az hitte,
 57 6 |              nem kívánkozol.~– De hát most mégis szeretném tudni, hogy
 58 6 |               pecsenyém. Értheted már most édes fiacskám, hogy milyen
 59 6 |         fehérvári főmedreszben.~– Hát most te fogod nekem ezt az én
 60 6 |               a mustráját?~Tamás csak most vette észre, hogy majd elszólta
 61 6 |               miatta.~– No, hát eredj most a kertbe kapálni.~Tamás
 62 7 |     asszonynak:~– No drága gyémántom, most már magam megyek fel Gyulafehérvárra.
 63 7 |               mondá Ilkának:~– No már most, édes ragyogó csillagom:
 64 7 |             bajt én vállalok magamra. Most pedig írasd fel az íródeákoddal
 65 7 |               az orra elé.~– Jól van! Most állj oda az ajtóhoz, és
 66 7 |              törökre, hogy mit fog az most mindjárt mívelni, ha azt
 67 7 | kutyaszánkázta góbéja, hogy itt nekem most furulyázol?~– Hát azt gondoltam,
 68 7 |            aluvék Ebesfalván.~– Nesze most ennek a másik levélnek a
 69 7 |             azt hitte, hogy Akmet bég most mindjárt előhoz egy olyan
 70 7 |             hitte, hogy ez a török úr most valami okos dologban töri
 71 8 |              előtt szólni; de énnekem most éppen eszembe jutott az
 72 8 |               kecske a káposztát. Hát most én is ezen tusakodom ám
 73 8 |               ám magamban. Mert ha én most magam megyek el a pénzzel,
 74 8 |               már az megvan. Az a vár most a töröké.~– Hát az nem baj.
 75 8 |         mondhatom, hogy ez a martalóc most az egész hajdemák csapatjával
 76 8 |             bogara támadt, hogy hátha most már csak azért is Gijmes
 77 8 |           gonosz büdübe.~De nem akart most már az útitársával emiatt
 78 8 |               egészen elrontani, s az most is ott állt, színig megtelve
 79 8 |       sebesítették halálra.~No, innen most nincsen menekülés.~Apor
 80 8 |      gondolkodni, hogy de mi lesz már most? Itt már volt rá egy kis
 81 8 |             Bizonyosan elvesztette, s most jön fel.~– Pedig szép süveg,
 82 8 |          bakőzeket hallotta rigyetni. Most már csakugyan nincs közel
 83 9 |               oláh kovács kötözte be. Most is zsindely között a jobb
 84 9 |               vagyok szokva, hogy íme most is feledtemben neki is ide
 85 9 |              vizet nem ittam rá, hogy most pogányul éhes és szomjas
 86 9 |            sem marad ott.~Apor István most vette csak észre, hogy micsoda
 87 9 |         Kirúgta a széket maga alól, s most már aztán a jobb karjáról
 88 10|               özvegyasszony ostroma~– Most már mindent elhiszek erről
 89 10|             Júdásnak a mártott falat! Most már szentül hiszem, hogy
 90 10|               maradj.~– Mit teszek én most? Mit teszek én most? – töprenkedék
 91 10|         teszek én most? Mit teszek én most? – töprenkedék Ilka asszony,
 92 10|            szegény asszonykái. Hát én most nekiindulok, és összeszedem
 93 10|               fejedelem és az ország, most váltsa is ki őket egyszerre
 94 10|            előre megjelzett. – No hát most már itt van az a „rendkívüli
 95 10|              a Szamossal összekötve. (Most ez az állami börtön, hétszáz
 96 10|           ablakokból: azt hivék, hogy most mindjárt darabokra aprítják
 97 10|                 mondta Ilka asszony – most kezdődik már az országgyűlés!~
 98 10|              hinné az ember, hogy még most is pajta, arról a sok üres
 99 10|               be nem döntötték volna; most, aztán mind a két oldalon
100 10|       kimondja.~Az indítvány meg volt most már téve, in optima forma.
101 10|             bánta a fejedelem. Miatta most elfoghatják, le is nyakazhatják,
102 10|           vissza az országházba, ahol most már út volt a számára nyitva
103 10|               sem mert szembeszállni; most szarvakat emelt, hogy a
104 10|     harmincadja, nem estünk át rajta. Most siessünk ki innen sebtén,
105 10|          elereszté, s nem tudta, hogy most már szégyenkedjék-e, vagy
106 10|               Hát aztán mi történt?~– Most jött vissza a diéta követe
107 10|         döntsék a falat az asszonyok: most már csak egy kis ajtón lehetett
108 10|         befűtöttek a rendeknek. Éppen most olvassa fel a protonótárius
109 10|              Hát az majd megválik. De most nagyon kérem kegyelmeteket,
110 10|              országgyűlés ellen!~– No most hát felkötöm a Kemény Simon
111 10|          elárulák, hogy miben szenved most. Gyűlölnie kell azt a népet,
112 10|         levegőknek.~– Mi történik ott most? – kérdezi a sokaság.~–
113 10|            sokaság.~– Mi történik ott most? – kérdi az a márványarc
114 10|          lobogója mellől: le a porba.~Most már tudta mindenki, mi történt.~
115 10|            taszítád, elfutottál vele: most diadalmaskodhatsz! Látod:
116 10|               s erre elfutja a méreg. Most már ő ránt kardot: ott van
117 10|             tetszik, új fejedelmet: ő most a rendeknek békét hagy,
118 11|          bőrödben, hogy összetörnélek most! – agyarkodék a murza, letörölgetve
119 11|  ételmaradványokat. – Veszett bolond! Most már az a büntetésed, hogy
120 11|           itthon. A paradicsomban van most. Nézd, hogy ragyog az arca
121 11|             az arca a gyönyörűségtől! Most a tubafa virágkelyheiből
122 11|              kacagott Kalme. – Hiszen most a hurik csiklandozzák. No,
123 11|               lovait szokták tartani. Most is ott vezetgetett egy felnyergelt
124 11|            látod. Talán nemesúr volt; most istállót tisztít.~Tamás
125 11|           Jézusom! Máriám!~– No, ugye most már Jézusról, Máriáról sóhajtozol.
126 11|        városodnak a helyét.~– Hogy én most nem lehetek otthon! – hörgé
127 11|            húzódol-e hozzám?~Tamásnak most már csakugyan egészen oda
128 11|             ezt a te kőszívedet. Majd most maró mérget öntök reá; meglássuk,
129 11|           karjait: megértette a szót, most az ő feleségéről fognak
130 11|             ki. Hozzáteszi Akmet bég: most jutott éppen a kezembe Damokos
131 11|               enyhíté. Úgy nyögött.~– Most jön a legszebbje; „mert
132 11|              meggondoltam, hogy ha én most magamat szökéssel megmentem,
133 12|             lett, hogy Rákóczi György most aztán a maga híveit beküldé
134 12|            éri a földet. No ugye, már most kegyelmed is vakarja a fejét.
135 12|          valld meg igaz hitedre, hogy most is szereted Damokos Tamásnét?~–
136 12|           engem ki ne felejts belőle. Most pedig gyerünk, eskessük
137 12|              semmi gonoszság, amit az most ekképpen kifundált. A szegény
138 12|        birtokát is megmentheti. Nincs most idő hosszadalmas turbékolásra, „
139 12|              gyermek alvóhelye. Éppen most fekteti le őket. Maga vetkőzteti,
140 12|              Istenben elalszik.~– No, most itt van az én időm! – mondja
141 12|            világ be van deszkázva. De most siess! Majd én elvégzem
142 12|         Teneked tudnod kell azt! S ha most jóllakva nem jut eszedbe,
143 12|          kedves komám; pedig még csak most kerültél le, s máris ki
144 12|          magyarázá Boldizsár bá. – De most már repüljünk veletek együtt,
145 13|             kiveri valamennyit. Hanem most legelébb is az a fő gondunk,
146 13|             azt mondta a vendég, hogy most nincsen pénze, hát „Az Isten
147 13|      megnotáztatta a húgomasszonyt, s most futnunk kell az országból.~–
148 13|              nálam ezeket a kincseket most; ne vigyétek magatokkal,
149 13|           gondolhatott volna! Vádolta most már a lelke, hogy minek
150 13|     Focşaninak s úgy Brăilának, de ez most tele van errefelé nyomakodó
151 14|           őneki egy trombitája volna: most ő is jelt adhatna innen
152 14|              lennie a vár bástyáiban. Most azután, az éj csendességében,
153 14|             veszendőben. Nem volt ott most Czirjék Boldizsár, aki a
154 14|       csókolja mind a kettőtök hátát.~Most tudta hát már meg Apor István,
155 14|               Azt pedig, hogy hol van most Damokos Tamásné, nehéz lett
156 15|               volt még Damokos Tamás.~Most aztán Kalme parancsot adott,
157 15|             ingyen!~Damokos Tamás még most is büszke volt! Rongyos,
158 15|               vissza – mondá Kalme; s most már ő is versenyre szólító
159 15|         szólító a maga büszkeségét. – Most vettem Akmet bégnek a levelét,
160 15|               az asszonyi versenyben.~Most már Ilka asszony könnyező
161 15|          keblére.~– Fogjad, vigyed! S most már szaladj előlem a kincseiddel:
162 16|               ha tudsz!~– No, hát már most van lovasságtok. Hát gyertek
163 16|           volnál, nem kellene énnekem most meghalnom!~S mondván, kirántá
164 16|             meg a két kis árvámat! És most „segíts uram Jézus!” azzal
165 16|           mint jutottál az ő öveihez? Most pedig csak gyere ide a kezem
166 16|    Alsócsernátonba, az ősi lakházába. Most is ottan laknak az ivadékai.
167 16|           volnál, nem kellene énnekem most meghalnom!”~És aztán az