Part

  1 1 |             vesztett, félrecsapott, mikor az üldözői nem látták, s
  2 1 | felvadászták. Czirjék Boldizsár bá, mikor már egyszer egy csorgó mellett
  3 1 |             mindjárt készen leszek!~Mikor a legelső lovasok egy-két
  4 1 |           igen sietett. Hanem aztán mikor felért a hegytetőre, akkor
  5 2 |            a levágott fenyősudarat.~Mikor aztán a tatárok jöttek minden
  6 2 |           vége ment előre úgy, hogy mikor leért a völgybe, még meg
  7 2 |             is veszedelmes hely ez; mikor pedig benne van az ember,
  8 2 |            meg éppen derék cimbora, mikor úgy maga jószántából elkezd
  9 2 |         lett belőle egy nagy hordó. Mikor aztán egyszer kijutott vele
 10 2 |     furcsául fognak majd elbámulni, mikor fölébrednek, s akkor látják,
 11 2 |               De hát, hogyne volna, mikor van? – Gyere mackó! Menjünk
 12 2 |             s olyan jót aludt, hogy mikor fölébredt, alig tudta a
 13 3 |              csak előre igyekezett. Mikor aztán ott volt Krakkóban,
 14 3 |       következőket hozzáépíthessük.~Mikor Boldizsár bá a tatár kölcsönözte
 15 3 |         arra, hagyjuk ezt tavaszra, mikor jobban ideje lesz. Ne félj:
 16 3 |          mező a hegyes süvegeiktől, mikor a porfelleg elszállt, amit
 17 3 |            akartak rajta átgázolni.~Mikor aztán már jó közel jöttek,
 18 3 |           mázsát nyom egy font vas, mikor kardnak van lapítva! De
 19 3 |         azonban jól tudta azt, hogy mikor valaki a tatárt egyszer
 20 3 |             óriási nagy fakardokat: mikor aztán már nagyon sötét volt,
 21 4 |            is volt. Tudod jól, hogy mikor szegény első urad olyan
 22 5 |            dandárnak, s annálfogva, mikor hadba kellett menni, ő is
 23 5 |       talpig páncélba volt öltözve, mikor csatába ment. A páncélja
 24 5 |  mérföldnyire meg lehetett hallani, mikor nekiereszté az ordításnak,
 25 5 |        falatot nem volt képes enni, mikor azt hallotta, hogy a szegény
 26 5 |           zsémbelni kezdett vele.~– Mikor úgy hazudnak, mint a köles!
 27 5 |           érte Damokos Tamást.~– De mikor énnekem rettenetes érzés
 28 5 |            engedje. Ne félj bizony, mikor ennek a többi szegény rabnak
 29 5 |            a kedve!~– Hogyne állna? Mikor egész nap nekem muzsikálnak –
 30 5 |         ellen még akkor sem vétett, mikor a világ magas paripái ragadták
 31 5 |             fogja megtörni esküjét, mikor az Istennek ilyen súlyos
 32 5 |             is ott legyek álmomban, mikor ő teneked álmodban ilyen
 33 6 |           terjedtek tovább: úgyhogy mikor már a székelyek a szilvából „
 34 6 |            meglátogatja Krímiát is.~Mikor legszebben virágoznak a
 35 6 |        kertet elülő nehéz füstöt, s mikor Buzdurgán murza lerohant
 36 6 |           rabolta el a Kaukázusból, mikor hajórajjal mentek át a tengeren
 37 6 |           maga az arca, a termete. „Mikor te kilépsz a házadból, a
 38 6 |     felkacagott. Elhiszem azt, hogy mikor egy pogány isten egy csoportban
 39 6 |             földön, mint az égben”.~Mikor aztán a nap kezdett aláhanyatlani,
 40 6 |            s meg nem állhatja, hogy mikor őt meglátja ebben a zárkában,
 41 6 |      tekintete elől, az Kalme volt.~Mikor hazájáról s annak szabad
 42 6 |        sóhajtás támadt szavaira, és mikor leírta fogságra jutását,
 43 6 |       fiatal hajtásának a közepébe. Mikor aztán holdvilág lesz, vagy
 44 6 |        izoglánok újra bejöhessenek. Mikor a bosztandsi basi előkerült,
 45 6 |      magában Damokos Tamás; de majd mikor kisül, hogy nem tudok többet
 46 6 |          kegyelmet kért a murzától, mikor a cifra ruhákat ráadták,
 47 6 |          embernek is le kell bukni, mikor rajtuk belép, maga Buzdurgán
 48 6 |             mégis jó szándéka volt, mikor erre feleszelte. Hátha ez
 49 6 |          bejött a műhelybe a murza.~Mikor az elkészített övet meglátta,
 50 6 |            könyv nélkül megtanulta; mikor a murza reggel lejött a
 51 6 |       égszínkék marokinra ezüsttel.~Mikor a murza este bejött, s meglátta
 52 7 |            csak én beszéljek vele”.~Mikor ez a levél készen volt,
 53 7 |    bátyámuram – mondá Ilka asszony, mikor ezt a levelet lemásolva,
 54 7 |             is veressé kell válnia, mikor ilyen fertelmes mondást
 55 7 |             legyen a te kezedírása.~Mikor aztán megkapta Czirjék a
 56 7 |         nagy delektátióval, s aztán mikor látta, hogy nagyon ugrál
 57 7 |            cserélték el a lábaimat, mikor ott aluvék Ebesfalván.~–
 58 7 |          hogy puska, s hátat adott. Mikor pedig aztán még egyszer
 59 7 |            de csak elképzelem, hogy mikor a nemesúr szokás szerint
 60 8 |            csak akkor értettek meg, mikor a várudvarba érkezve, újra
 61 8 |            zajt meghallotta; kivált mikor Apor István azt a függőpecsétes
 62 8 |          sietve nagy készségesen, s mikor aztán egyedül voltak a kamrában,
 63 8 |         szokás még mai nap is, hogy mikor azt a drága jó lúdgégés1
 64 8 |            ellen Apor István uram – mikor az először is nagy kerülő:
 65 8 |        puskáit, tisztogatás végett, mikor a törökök megrohanták a
 66 8 |          annak semmi se lehetetlen, mikor arról van szó, hogy azt
 67 8 |       Boldizsár bá; elannyira, hogy mikor fölébrede, s felnyergeltetvén
 68 8 |             bá majd a falnak esett, mikor meglátta őt előtámadni gránátszínű
 69 8 |       gondja! – förmedt rá a főúr. (Mikor nagy krapulája volt, mindenkit „
 70 8 |       kardjának megvillantásával. S mikor így hátramaradott visszaköszöngetni,
 71 8 |         hátul a hat török szarácsi.~Mikor a palakő padmaly mögül kikaptattak
 72 8 |             ugyan a torkába jöttek, mikor éppen ki akarták kerülni.
 73 8 |    köpönyegestől bele!~Csak azután, mikor odalenn vala a biztos vízfenéken,
 74 8 |          pogány káromkodást mívelt, mikor a két otthagyott őrt nem
 75 8 |        akkor jött elő a rejtekéből, mikor már a bakőzeket hallotta
 76 9 |             a nyakába felkötve.~Még mikor felvezetik a jámbor lovagot
 77 9 |       hajdemákot a pokolra küldött, mikor a jobb karját összezúzták,
 78 9 |             ügyetlen a bal kezével, mikor kanállal dolgozik, mind
 79 9 |             amíg a szája tele volt.~Mikor aztán az utolsó falatot
 80 10|       szegény árva özvegy ám lássa, mikor hogyan jut a maga legkedvesebbjéhez.
 81 10|         fényesen megtraktálta őket; mikor aztán már jó kedvök lett
 82 10|       párjában ugyan rúgták a port. Mikor aztán legvígabban járták,
 83 10|       háromszáz özvegy tánca”. Hej, mikor ezt a nótát meghallották
 84 10|             szaporította a sereget, mikor Dés felé közeledtek, már
 85 10|         vezette asszonynép. Úgyhogy mikor annak a közeledtét meglátták
 86 10|             sem állt Szamosújvárig.~Mikor aztán a rendek megtudták,
 87 10|             febris scholaris” volt. Mikor a gyerek nem tudja a leckéjét,
 88 10|           processzióval a városból. Mikor felvonultak a Szamos mentén,
 89 10|          azokkal eldiskurálgatának; mikor aztán Barcsay Ákos visszajött,
 90 10|           nem közölte!~Ez nagy szó! Mikor egy puritán életű ember
 91 10|         csillapodott le elébb, mint mikor a protonótarius felmutatá
 92 10|        okainak igazságát kimutassa.~Mikor aztán Barcsay Ákos visszatért
 93 10|           tanácsolt a fejedelemnek, mikor az a hadjárathoz készült;
 94 10|      falatomat a porba keverem meg, mikor a jó uramra emlékezem. Azért
 95 10|          boncsokvivő lovasai előtt.~Mikor Akmet bég Rákóczi György
 96 10|             együtt el akar vonulni.~Mikor a híd helyre volt állítva,
 97 10|      poggyásza.~Olyan volt ez, mint mikor a feldühített oroszlán kiszabadul
 98 11|        leste-várta Perekopban, hogy mikor érkezik meg a Damokos Tamás
 99 11|          pénzzel. Nagyon megorrolt, mikor nem talált ott senkit! Még
100 11|      kereste, nem tudott kitalálni.~Mikor már nagyon sok nap elmúlt,
101 11|           Damokos Tamásnak a murza, mikor felnyitá a zárkáját, hogy
102 11|            az orromat fintorgassam, mikor így is elég pisze. Az a
103 11|          azt rendesen tenni szokta, mikor a murza mély álomba dőlt
104 11|             Tamás mellé a szalmára.~Mikor aztán Tamás mindent elfogyasztott
105 11|            fel kellett gerjedned?~– Mikor azt bántják, akit szeretek?~–
106 11|           számomra olyan férfi, aki mikor szeret, a haláltól sem retteg?
107 11|            a mennyországban vagyok, mikor hozzád közel vagyok; azt
108 11|            hiszem, hogy idvezültem, mikor a szemedbe nézek. Meg tudnék
109 11|          azért a láncos kutyáért? S mikor megtudja, hogy még nincs
110 11|     ismernéd, lélegzetet se vennél, mikor előtte állsz, mert amit
111 11|            tudta meg, hogy dél van, mikor a murza hazaérkezett a délelőtti
112 11|       káromkodva a hosszú folyosón. Mikor az ő zárkájának az ajtaja
113 11|            murza sohasem haragszik, mikor alszik – szólt Kalme dévajul
114 11|             hogy mosolyog reájuk!~S mikor azt látta Kalme, hogy a
115 11|               enyelge vele Kalme. – Mikor eszel, akkor ne beszélj.
116 11|            eszel, akkor ne beszélj. Mikor iszol, vesd félre a gondot.
117 11|        ablakon kidobálják. Hát majd mikor visszakéri? Ijedtében maga
118 11|     Tamásnak még a lelke is fázott, mikor rátekintett. Ezen az emberi
119 11|          méltán sóhajtasz fel. Mert mikor Buzdurgán kidühöngte magát,
120 11|           erre az emlékezetre, mint mikor a felkelő nap az Elborus
121 11|            szegény rab várt sokáig: mikor jön már a váltsága? Nyár
122 11|          Kalme csaknem halott volt, mikor Damokos Tamás kezéből kikerült.
123 12|            meg nem hozzák Órkapuba, mikor a foglyot odáig kivezették,
124 12|      tündérnek fogták volna el. Te! Mikor a haját leereszti (én már
125 12|            a mécses. Láthatod, hogy mikor jött el az időd. Az a tükrös
126 12|            sok végigvárni való van. Mikor a gyermekek elpihennek,
127 12|             közte: ez akkor támadt, mikor hírét hozták, hogy a férjeért
128 12|       szobában.~Boldizsár bá pedig, mikor egyedül maradt ott, félretolta
129 13|            ebédelt, vacsorált vele: mikor odább akart menni, megcsinálta
130 13|             házat. Nagyon örült is, mikor Boldizsár bát meglátta Damokosnéval
131 13|           pénzt vinni magával; mert mikor előveszi az erszényét, hogy
132 13|          meg írást adtok neki róla. Mikor visszakerültök, ezzel a
133 13|           tele volt megelégedéssel, mikor ennyit megértett Nogáli
134 13|             kukorítottak a kakasok, mikor a falu közepéig eljutott,
135 13|         mondá magában Boldizsár bá, mikor reggelre szerencsésen hazakerült
136 14|             a falon keresztül tört, mikor már egy ölnyire haladt;
137 14|           dühös lett Apor Istvánra, mikor a kurtányok, akik a várból
138 15|          hazulról neked megfizesse, mikor neki lészen. Hogy mikor
139 15|             mikor neki lészen. Hogy mikor lészen, azt ő tudja lészen.
140 15|         egyiken, a teste a másikon.~Mikor ezt a levelet végigolvasta
141 15|         mintha hegy feküdnék rajta, mikor ez ijesztő alakok eléje
142 15|    levélolvasást, gondolá magában.)~Mikor azt elolvasta Kalme, az
143 16|            hagyták oda az országot, mikor már úgy megterhelték magukat
144 16|          kétszáz vitéz bajtársával.~Mikor az Ojtozi-szoroshoz ért,
145 16|            csak a vezető hiányzott.~Mikor Tamás megtudta, hogy Mikóújvárát
146 16|         Azok azt felelték rá, hogy „mikor nem volt lovasságunk!” Aztán
147 16|            szörnyen elbámult rajta, mikor dárdaerdőt látott maga előtt;