| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Damokosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 11(1)| tár 1882., IV. füzet, 614. 1. (Jókai Mór jegyzete.)~
2 11(1)| krímiai rab uraknak egy levele 1658. május elejéről, melyet
3 11(1)| igazolják.~ L. Történeti tár 1882., IV. füzet, 614. 1. (Jókai
4 11(1)| Történeti tár 1882., IV. füzet, 614. 1. (Jókai Mór jegyzete.)~
5 1 | hajt, s magától megszövi az abaposztót. Azután meg egy olyan gyalogszekeret
6 6 | müezzin estét ordít, rögtön abbahagyjátok a dolgot; hanem amikor az
7 6 | hozzá, megteszed; ha nincs, abbahagyod. Ha mersz a sorsoddal megküzdeni,
8 7 | kinn volt a piacon, akkor abbahagyta a futást: a szájába vette
9 4 | Még atyafia is.~– Mint Ábelnek Káin.~– Aztán énnekem meg
10 10 | mocskolták a fejedelmet, a vár ablakai alá gyülekezve, s ne mutatta
11 10 | felkapaszkodának a pajta ablakaiba, s onnan dugták be a fejeiket,
12 10 | rendeltetése céljára. Az ablakain ugyan nem voltak üvegtáblák,
13 10 | országgyűlési pajta felé néző ablakban, amint összefont karokkal
14 13 | cifrán kifestett ajtó-, ablakfákkal, a teteje magasabb volt
15 10 | korlátok mögül, mind az ablakokból: azt hivék, hogy most mindjárt
16 13 | titokteljes személy, aki eljár az ablakra, ahol lopott pénzt érez,
17 6 | esztrengák, vörös téglafalú, ablaktalan rakodók, sötét boltodúk:
18 11 | Kalme, elvonva őt kezével az ablaktól. – Milyen fagyos a kezed!
19 13 | tatár. Van minekünk olyan abrakunk, amit ha a tatár lovának
20 7 | hol a térdére ütött: az ábrázatjának a cserszíne csokoládészínűre
21 15 | is, fekély meglepte is az ábrázatját, rögtön, ezer közül is egyszerre
22 10 | ablak tele volt kíváncsi ábrázatokkal.~Eleinte az uraságoknak
23 11 | rátekintett. Ezen az emberi ábrázaton úgy el volt csúfítva Isten
24 5 | fedezték egymást, finom acélból voltak készülve; de elöl
25 13 | kiköveteli azt a primus acquisitortól. Furcsa incassator!~– Jaj,
26 14 | hadnagynak, melyben tudtára adá, hogy hol keressék az eltűnt
27 12 | azonban nem az igazi nevet adád tudtomra: akkor visszajövök
28 11 | neki ahhoz való szere. Jó adag mákonyt tömött a pipájába:
29 12 | lekiáltok hozzád: „Hol vagy, Ádám! Jer elő; ne hazudj igazán,
30 3 | város megkerülésére, s jelt adának idejekorán Boldizsárnak.
31 15 | el; számláld meg, s aztán adasd nekem által az uramat: nézd,
32 12 | ezen hamis furfang által.~– Addsza azt a kulcsot.~– Hohó, komám.
33 13 | pénzt egészen a váltságdíjra adhatjátok, amit a zálogra felvesztek
34 14 | trombitája volna: most ő is jelt adhatna innen a föld alól, s azt
35 15 | meg ennyi jóságodat? Mit adhatok én teneked ezért?~Kalme
36 15 | magaddal. De ha a rabokat nem adhatom ingyen, szabad nekik adnom
37 8 | másikig hat fegyveres lovast adjanak egy csausszal együtt kíséretül
38 2 | Ugyan édes atyámfia, nem adnád nekem ide kölcsön a lovadat
39 5 | rá pénzt.~– Hisz oda is adnám – mondá rá Ilka asszony.~–
40 15 | adhatom ingyen, szabad nekik adnom egyéb útravalót. Gyalog
41 1 | Tudták ők „már”, hogy a tüzet adó likas vas messze elhord;
42 13 | be felével!~– Ne alkudj! Adod-e mindjárt? Vagy szekérrel
43 13 | pedig igen illetlen hangokat adogattak közbe.~Jaj! Uram irgalmazz! –
44 11 | kapni. Megígértem neki: adósa vagyok vele. Ha elszököm
45 11 | nagyobbra nő mindennap az adósságod kínszenvedésekben, ha végre
46 3 | engedelmesen megvittük neki az adót jó pénzben, ha vezéreinek
47 6 | Olaszországban is, hogy az Adriai-tenger befagy, s ugyanakkor a tél
48 7 | levelet, amíg fel nem bontom. Adsza a levelet.~– Hm. Nem addig
49 7 | Micsoda bolond levelet adtál nekem? Hisz ez nem nekem
50 13 | kifizetett, ti meg írást adtok neki róla. Mikor visszakerültök,
51 13 | amit ha a tatár lovának adunk, hát elmegy tőle másfelé;
52 7 | kihozzák, oltalomleveleket adván neki is, meg nekünk is,
53 10 | odabenn még forróbb az „aër”, mint idekinn. A szultán
54 13 | fel egy lépcsős tornác; afölött azután szép simára gyalult
55 8 | bizonyítványait a parancstevő aga előtt, aki megfeketekávéztatván
56 6 | fenékkel felfordítva; de eszük ágában sem volt, hogy még azt is
57 2 | ügyében, aminek a lombos ágai gyászfűz módjára lefelé
58 11 | holnap már meg is érkeznek az agák, akik alatta vannak, a felültetett
59 8 | hagyva mindenütt a bégeknek, agáknak és hoszpodároknak, hogy
60 12 | a tiltott gyümölcs után ágaskodik. Dejszen döngetheted azt
61 8 | ez is valami hajdankori agathyrz munka, amikből azután a
62 6 | muzapálma hajtásába; s aztán az agaveleveléről mindaddig rajzolgatta a
63 6 | rajta.~Tamás erre letört egy agavelevelet, annak a héjára felkarcolta
64 12 | ember teszi a fogadást, agg eb, ki megállja”, pedig
65 3 | is, mint ahogy a faágyús aggastyánai.~– No már most énekelhetünk
66 5 | kiszabadítsd; ha azon nem aggódnál, hogy akkor meg a két kisfiadat
67 11 | nem jön.~– Magam is eleget aggódom miatta, hogy miért nem jön.~–
68 5 | lássa kegyelmed; nem azért aggok én, hogy az én Tamásom mást
69 3 | hogy lövünk mi ebből? – aggóskodék Mihály bá – hisz az elöl-hátul
70 13 | zsiványok, mint a múltkorit? – aggságoskodék Ilka asszony.~– Miért nem
71 5 | uramat.~– De verd ki az egész aggságot a fejedből. Add vissza annak,
72 12 | tudnád, vedd elő Cornelius Agrippa könyvecskéjét „De vanitate
73 8 | sziklán látszik egy sok ágú keresztfa, melynek minden
74 16 | nem olyan nagyon gyors az agy és a kar közötti összeműködés,
75 10 | bosszantói közé veti magát.~Agya-feje törötten került haza az
76 6 | megint másik öt perc, amíg az agyából az intézkedő ideg visszaküldi
77 13 | Add ide azt a furulyát az ágyad fölül – dörmögé az ördög.~–
78 8 | világosság lobbant át az agyán erre a szóra: nem erre való
79 3 | szétveti a puskád csövét az agyánál. No hát! Ennek a faágyúnak
80 3 | neki elbánni: az pedig fél agyarára is kevés.~A tatár nem hordott
81 11 | hogy összetörnélek most! – agyarkodék a murza, letörölgetve pofájáról
82 6 | kitalálni, vajon haragjában agyarkodik-e az most, vagy örömében vigyorog?~–
83 11 | sem itten. Ma mód nélkül agyarkodó volt, amikor hazakerült.
84 12 | bement.~– Merre jött ki az ágyasházból?~– Repültem, galambom! –
85 12 | egészen végig láthatott az ágyasházon.~Ott volt a fülkében, nehéz
86 15 | marcona alakok voltak, naptól agyonégett, szenvedésektől elkényszerült
87 3 | sztaroszta hadseregeitől, agyonéhezve, fáradva; a tél viharától
88 1 | kán táborába, kiéhezett, agyonfáradt hadai számára irgalmat-kegyelmet
89 5 | neked érte. Ne hagyd magad agyonijesztetni. Nagy pénz az: kiadják érte
90 8 | s csak a köpönyege lett agyonlőve?~S nagyon jól sejtette.
91 13 | hogy fizessen: meglátják, s agyonütik érte. Hanem majd adok én
92 11 | Kalme, ez lehetetlenség. Én agyonütni való gonosztevő volnék,
93 16 | a székely, akárhányszor agyonverik, mindig újra feltámad!~Bizony
94 3 | aztán elhelyezteté a maga ágyúit a földből hányt bástyákra,
95 10 | minden zászlója, lófarka, ágyúja, poggyásza.~Olyan volt ez,
96 4 | menjenek csizmát varrni. Az ágyúkat olvasztassa be, s az anyagot
97 12 | felölelte a gyermekeket az ágyukból, s kifutott velök a cselédjeihez.
98 10 | hatalmas basákkal, számtalan ágyúkkal Erdélybe berohanjon, a népet
99 3 | Boldizsár bá mind a tizenkét ágyúval odacserdített közéjük.~Nem
100 3 | amikor aztán lett olyan nagy ágyúzás, hogy három mérföldnyi kerületben
101 16 | tatárok, különben még közénk ágyúznak, puskáznak; elnéznek bennünket.~–
102 11 | Tamás keserűen nevetett.~– Ah, nem igaz az! Dehogy igaz.~–
103 15 | ki belőlük annyi paripát, ahányan vagytok, magyar rabok. S
104 5 | lába is éri a földet, s ahányat lépett a lova, annyit lépett
105 10 | A rab vezért ítélni el! Ahelyett, hogy kiszabadítanák!~A
106 14 | letérdepelni és hálákat adni nagy áhítatosan, mert hisz az egész természetes
107 10 | határozatát szerkeszti írásba; aholott renddel elősoroltatnak azok
108 11 | hirtelen csókot nyomott az ajakára, amitől szegény Tamás ugyan
109 10 | aranyos billikomot küldtek ajándékba, hogy csak türtőztessék
110 10 | No hát, felviszem én! – ajánlkozék Kemény Simon, s a rendek
111 13 | szíves örömest a kölcsön ajánlott két ezer aranyért darabonként.~–
112 2 | álló szakadékot, s Istennek ajánlva lelkét a lába alatt meginduló
113 6 | habzó serlegekkel, még ajkaik mézével is: tudják, hogy
114 16 | hagyományok között, a székely nép ajkain, Damokos Tamásnak az a jellemző
115 6 | mik a keresztfán haldokló ajkairól aláhangzottak; düh és keserűség
116 11 | szürcsöli az édes mézet az ajkaival. Ott jár a kristálypalota
117 10 | mindenki. A szó elhal az ajkakon.~Az történik e nagy csendességben,
118 6 | hiányosság, hogy a széles ajkon alig berzengett itt-amott
119 6 | csoportban ennyi kacagó női ajkot látott megnyílni, hát azt
120 11 | Mikor az ő zárkájának az ajtaja előtt elment, nagyot rúgott
121 6 | Olyan alacsonyak is a zárkák ajtajai, hogy közönséges embernek
122 12 | belülről a fegyverterem ajtajait, s azután a rejtekajtón
123 13 | lakóház, cifrán kifestett ajtó-, ablakfákkal, a teteje magasabb
124 3 | pedig mindig ott lógott az ajtófélen: ez volt a krímiai tatárság.
125 7 | pofával támaszkodék neki az ajtófélnek, s az egyik szemét be is
126 12 | folyosónak pedig ismét van egy ajtóforma fatábla. Arról ismét senkinek
127 7 | Jól van! Most állj oda az ajtóhoz, és meg ne mozdulj! Befogd
128 11 | szükséges volt, mert itt az ajtókat be lehet zárni lakattal.
129 11 | félvállról szólt vissza, az ajtónak fordulva.~– Én pedig nem
130 15 | úgy ahogy illik, hogy az ajtónál belépve, leborulna mindjárt
131 1 | hogy éhen ne halj.~– Mind akad annak gazdája.~– Mert látod,
132 2 | hidegben.~Így aztán minden akadály nélkül kijutott a tatárok
133 10 | határozzanak tetszésük szerint, nem akadályozza őket semmiben, válasszanak,
134 14 | álomra. Egyszer azután olyan akadályra talált, amin az egész tudománya
135 12 | eget-földet eggyé tesznek, sem akadnak rád sehol. Ha azonban nem
136 10 | volt. A szép szónoknőnek akadtak rögtön párthívei, akik azt
137 10 | az urak, több ismerősre akadván az asszonyságok között,
138 13 | szerével.~Oda azonban ők nem akarának utazni, hanem csak Krímiáig,
139 7 | mostani fejedelem bölcs akarata kegyelmedet rendelte el,
140 12 | akarsz éhen megölni?~– Ne akarj éhen meghalni. De én bizony
141 13 | embereim minden városban. Ha akarjátok, Bagdadig elküldelek benneteket
142 13 | hiába rabolná el tőletek akárki, mert ez csak Damokos Tamásné
143 14 | Tamásné, nehéz lett volna akárkinek is megmondani. Mert azoknak
144 2 | ordított hozzá, hogy az bevált akármiféle basszista medve szólóénekének.~
145 11 | keresztyén vagyok.~– Bánom is én, akármit hivő vagy. Nekem nem kell
146 11 | pedig nem vár több napot. Ha akarna, sem várhat. És ha minden
147 15 | lábaihoz Ilkának.~– Nem akarnád őt kiadni? – kérdé megrettenve
148 2 | hosszú sorban végig: azok ott akarnak sütkérezni hajnalig: szökve
149 5 | más.~– De már ugyan mért akarnának engem ezzel keseríteni?~–
150 16 | nézett; de csak egyiknek sem akaródzott a kardját összepróbálni
151 4 | Aztán énnekem meg nagyon jó akaróm.~– Hiszen azt is tudom.~–
152 11 | egyébre. S hogy Tamásnak nem akarózott a leülés, átölelte a nyakát,
153 11 | villogtak a szemei Tamásnak.~– Akarsz-e megszabadulni?~– Éjjel-nappal
154 11 | kérdezték tőletek, hogy akartok-e velük jönni? Kezük ügyébe
155 13 | akarnék fogni, s kolompot akasztanék a nyakamba. Majd kikerítem
156 7 | bőrsarut öltött magára; nyakába akasztott egy zsíros szeredást, kölcsönkérte
157 10 | volt, a végére békós lánc akasztva. Kérdésére nem egyen, de
158 13 | hét múlva ott lesztek az akhtiari kikötőben.~– Eddig is megsegített
159 5 | hogy a bahcsiszeráji és akhtiári (most Szevasztopol) fejedelmi
160 15 | könnyebben elkaparinthassa, akibe fülig szerelmes. Tehát az
161 11 | el, mint hitszegő rabot, akiből a kutyalelket aztán a korbács
162 7 | lehessünk. Az én uramat, akihez a meghalt fejedelem erőszakosan
163 6 | körül lakó nemzet népeiből, akikről régen megfeledkeztek. Itten
164 5 | fejedből. Add vissza annak, akitől kaptad. Ha álmodtad, álmodd
165 10 | nóta volt ez akkoriban; akként keletkezett, hogy egy aranybánya
166 3 | lövés után. Az ágyút pedig akképen sütjük el, hogy egy ember
167 5 | beleesik az eső: s a füleik akkorák, hogy legyezhetik vele magukat,
168 3 | lyukas. Ezt ha elsütjük, akkorát fog lőni hátrafelé, mint
169 10 | egész parádéval becafatolt, akkorra már az öreg fejedelemnő
170 2 | is levetette, azokat is akörül csavargatta. – Akkor aztán
171 6 | örmények szerteszétágazó ákombákjai.~– Le tudnád-e ezt erről
172 7 | kapuban útját álló szász alabárdosra pedig ráfogta a tilinkóját,
173 12 | éhen meghalni. De én bizony alább nem adom a cipót, megmondtam
174 12 | takarja; abból nyílik egy alacsony ajtó, aminek nálam a kulcsa.
175 6 | az ő szeme előtt.~Olyan alacsonyak is a zárkák ajtajai, hogy
176 14 | Éppen ottan, ahol ő az alagútját elzáró nagy követ találta. –
177 6 | keresztfán haldokló ajkairól aláhangzottak; düh és keserűség szállja
178 6 | Mikor aztán a nap kezdett aláhanyatlani, s a nagy olajfák, ciprusok
179 15 | végigolvasta a kadina, úgy aláhanyatlott a feje és két karja, mintha
180 10 | kocódásba került a fejedelemmel aláíratni, akkor azt mondták neki,
181 10 | azt ő vagy olvasatlanul aláírja – vagy valami mást cselekszik
182 11(1)| levele, melyet Tamás is aláírt, ez utóbbit igazolják.~
183 10 | várban. Látni lehetett az alakját többször az országgyűlési
184 15 | gyémánt sem ragyog a szomorú alakon, egy makulányi sem, de van
185 5 | tatár rézpénz, amit csak alamizsnának osztogatnak.~Emiatt elvádolta
186 10 | eléje tett határozatba, csak aláöklözte a nevét.~Barcsay Ákos mégis
187 14 | nagyot roppan a fal, a nehéz alapkő kigördül; a csillagos ég
188 9 | le van róla rántva minden álarc, s a tetten kapott kalandor
189 8 | alak volt, fekete selyem álarccal, az arnót harámbasák módjára
190 8 | zsiványkodásánál fekete álarcot visel.~– Nagyobb annak a
191 10 | lengő zászló egyike elkezd alászállni: és Rákóczi György onnan
192 3 | az átelleni völgy felől alászállt: addig a szemközt álló tatárok
193 12 | se világosság; de a föld alatti kajabajának mégis fel kellett
194 10 | parancsolja tinektek, alázatos jobbágyainak, hogy akit
195 11 | De hát inkább szolgálok alázattal otthon a hazámért, mintsem
196 1 | fővezér Kemény János pedig oda alázta meg magát, hogy személyesen
197 16 | mielőtt annak a pallosa őreá alázúdult volna, de olyan szerencsétlenül
198 2 | el! Ördöge van annak! Az alázuhanó fa röptében olyan egenesre
199 2 | fenyőfa a párkányról, s alázuhant emberestül, mindenestül
200 15 | könyörgő asszony még nem is alázza meg magát őelőtte, úgy ahogy
201 11(1)| segítse, sőt istennek minden áldása fejeiken átok legyen, és
202 10 | megparancsolta a felséges szultán (áldassék minden jó népek által, és
203 11 | juttassam.~– Elismerem. Áldjon meg érte az Isten.~– Azt
204 2 | adott, annak neve legyen áldott!” s aztán kegyetlenül megtömte
205 6 | embertömeg; rabságra hurcolt áldozatok minden körül lakó nemzet
206 1 | magukkal, amik az üldözött áldozatot, ha az el talált rejtőzni
207 8 | megcserélte a ruháit az áldozatul esett ellenfelével; a kardját
208 6 | Még Bagdadból is! De még Aleppóból is.~(Jól van, jól; gondolá
209 3 | azonnal utasítást adott az alhadnagyának, ki a túlsó sáncban vigyázott.
210 12 | csavarreteszt a deszkapad alján, ahogy Czirjék megtanította
211 6 | elkényszeredett, vadállattá aljasult embertömeg; rabságra hurcolt
212 9 | csizmáit; elkészíté a feje alját, ahová nagy keserves nyögések
213 10 | lecsillapítá az asszonyokat; de még alkalmasabb volt a felgerjedt indulatoknak
214 10 | lepókhálózása után egészen alkalmassá lett az téve rendeltetése
215 13 | mondta, elmegy körültekinteni alkalmatosság után. Ellenben csak azt
216 11 | ördögi jókedv látszott ez alkalommal: a szemei tüzeltek, az ajkai
217 1 | magával hordott erre az alkalomra, bekente a saruja szárait
218 11 | tömpölyeivel, vérveresre festve az alkonyégtől; sehol egy hajó, egy mentőcsónak
219 6 | lapos teraszokkal, amiken alkonyi órákban a háremét lehetett
220 6 | közül kilövellő rózsaszín alkonysugár rásüt, félkerek szivárvány
221 7 | keresztyén ember mindennap pogány Alkorán-mondásokat másolgasson měhdruli írásban
222 6 | jajveszékelése. A természet maga alkotta édenné ezt a helyet, amidőn
223 13 | lesz. Érd be felével!~– Ne alkudj! Adod-e mindjárt? Vagy szekérrel
224 5 | tihajájához és siettetni az alkut; mert amit az asszonyok
225 6 | maradt minden falevél.~– Allahé a dicsőség! – kiálta a murza
226 11 | semmit, mert asszony vagyok. Allahnak semmi gondja az asszonyokra.
227 6 | még joban megharagítá vele Allaht! – Amíg azonban a korbácsai
228 10 | összekötve. (Most ez az állami börtön, hétszáz rablógyilkos
229 8 | quid?” – „ubi?” meg volt állapítva. De „quibus auxiliis?” Ez
230 2 | ne tudna tatárul?~Abban állapodtak meg, hogy ma már, sötét
231 14 | belenyugodni a maga kellemetlen állapotába. Bosszantotta nagyon, hogy
232 9 | helyezkedni a kényelmetlen állapotba, hogy vele szemközt ülve
233 7 | asszony ezeknek a krímiai állapotoknak, akkor bizony (valljuk meg
234 8 | eléggé fölvilágosítá őt az állapotokról. Úr uram ámbár csak egyedül
235 10 | várat, s egész éjjel őrt állassunk; nehogy a fejedelem előrefuttassa
236 1 | lesz: vagy emberben, vagy állatban kár esik, s az hiba lesz” –
237 5 | pedig legkeservesebb vala az állatbőrök kallózása, csávázása, cserzése,
238 5 | módja, hogy a lenyúzott állatbőrt összevarrták, szumachgubicsport
239 6 | murza bőrrel kereskedett. Állatok bőrével is, meg emberek
240 5 | földműveléssel, kertészkedéssel, állattenyésztéssel foglalkozott.~A leghíresebb
241 11 | Köszönd Istenednek, hogy állhatatos voltál! Mert ha szép szavamnak
242 6 | hozzá közelebb, s meg nem állhatja, hogy mikor őt meglátja
243 10 | szent. Az asszonyokon nem állhattak bosszút, mert az gyávaság
244 2 | magasságra a turbát, arra állítá a puskát, jól kiszámítva (
245 10 | Mundukával, azt nem akarom állítani, hanem hogy ő igazította
246 10 | hányják széjjel, s a hidat állítsák helyre.~Amíg ez megtörtént,
247 10 | Mikor a híd helyre volt állítva, s Rákóczi György a lovasai
248 14 | kacagásra nyitotta fel az állkapcáját ennél a névnél Buzdurgán
249 5 | tréfára áll a kedve!~– Hogyne állna? Mikor egész nap nekem muzsikálnak –
250 14 | Damokosné! Ezért véres bosszút állok!” – Még az is eszébe jutott,
251 1 | már gazdátlanul; a parton állók pedig nagy csoportban káromkodtak,
252 5 | articsókaszerű lemezekből állott, amik mint a halpikkelyek
253 6 | amik egymáshoz igen közel állottak, a közbeeső orr azonban
254 11 | se vennél, mikor előtte állsz, mert amit a szájából kilehel,
255 2 | te is a tatár zsoldjába álltál? Akkor csakugyan vége az
256 12 | megyünk, Brassóig meg sem állunk.~– Az történt meg, amiről
257 8 | eközben, folyvást a rossz álmait magyarázgatva, az a furcsa
258 6 | nemesített gyümölcsök, körték, almák, barackok. Talán el is felejtette
259 6 | mélyebben aludta az igazak álmát.~Egyszer aztán harsog a
260 15 | bajadérek táncában, se az almék dalaiban. Virágnyílás nem
261 5 | álmomban, mikor ő teneked álmodban ilyen híreket hord haza,
262 5 | akitől kaptad. Ha álmodtad, álmodd vissza. Annak az én kedves
263 8 | hárságyra, nagyon rosszakat álmodék Boldizsár bá; elannyira,
264 11 | Bizonyára ő is úgy hisz.~– Nem álmodja-e meg, hogy egy más asszonynak
265 5 | mert amit az asszonyok álmodnak, annak fele is igazság.~
266 5 | nagyon helyesen szoktak álmodni. Ébren sincs az másképp.
267 11 | szabadításod munkáját. Te nem is álmodol arról, micsoda éles tőr
268 6 | rá valami fátyolt.~S az álmodónak csak kívánni kell, mindjárt
269 3 | hadifogságba esett. Nem is álmodott erről senki. Boldizsár még
270 15 | pillanatig olyan boldognak álmodta magát, mint az a másik asszony.~
271 2 | alszol! De kinyitod a szemed, álmos kutya! Megállj, majd adok
272 14 | őket meglepni gondtalan álmukban.~A tatárok észrevétlenül
273 6 | mind oly híven kitűnnek alóla: az maradt, aki volt; csak
274 11 | szokta, mikor a murza mély álomba dőlt ebéd után, felnyitá
275 5 | rabnak szalmát sem adnak alomhoz valót, s a sótalan lóhúsra
276 6 | vagy a földön? Vajon ez is álomlátás-e még?~A dévaj menádsereg
277 14 | irgalmatlanul megkötözték. Az alsó boltozatban alvó székelyek
278 16 | hanem elvitte családját Alsócsernátonba, az ősi lakházába. Most
279 10 | gyűlésbontó csendes zsibongásba általmenni, amikor senki se bánja,
280 5 | tudnia kell azt, hogy az altyinna a legkisebb tatár rézpénz,
281 5 | akkor azt kérdezte: „Ettél-e altyinnát?”, arra akár azt mondta
282 2 | éjjel a táborban, hogy el ne aludjanak.~„Mi pedig nem vagyunk,
283 8 | oly imette szokott mindig aludni, hogy amint a hídon meghallatszott
284 6 | amitől az aztán még mélyebben aludta az igazak álmát.~Egyszer
285 2 | de még akik körülöttük aludtak, azok is furcsául fognak
286 7 | szép székely nótát, hogy „Aluszol-e te juhász? Hej, dehogy aluszom”.
287 7 | Aluszol-e te juhász? Hej, dehogy aluszom”. Hagyták menni békén.~Nem
288 7 | el a lábaimat, mikor ott aluvék Ebesfalván.~– Nesze most
289 10 | Bethlen Jánosra bízta az alvezéri tisztséget.~Azzal egyenesen
290 12 | kárpitos ágy, a két kis gyermek alvóhelye. Éppen most fekteti le őket.
291 11 | nagyokat húzott vele az alvónak mezítelen talpaira: amire
292 2 | az oláhoknak, nem pedig amazon, mint a csíki székelyeknek!
293 10 | egyik ezt a szót, a másik amazt kívánta beleszúratni, ide
294 8 | az állapotokról. Úr uram ámbár csak egyedül jött meg, mégis
295 6 | bűzölög, odafenn a balzsamfák ámbrája terjedez.~A hegyláncon túli
296 15 | bűbájos szűzleánytejből, amit ámbrával és pálmaborral készítenek
297 2 | szélesebb medvetalppal, ameddig csak a hó tartott.~Most
298 8 | is nyomban egy odvas fát, amelybe bizton elbújhaték, s annak
299 6 | osztályozta. A tenyereiket nézte: amelyiké fel volt törve, az paraszt,
300 6 | mehet a bőrgyárba dolgozni; amelyiknek a tenyere sima, ez úrféle,
301 6 | hogy mi lett a lovával, amelyikről leesett? S akkor egyszerre
302 10 | hogy melyik a nagyobb? Amelyiktől jobban rázza az embert a
303 9 | lélek dicséri az urat!~– Ámen! – mondá rá a jó lélek.~–
304 13 | tervbe vett dolgokból annyit, amennyibe azt szükséges volt beavatni.
305 11 | töprengett magában Tamás.)~Amennyire a szeme ellátott onnan az
306 15 | magatokkal kardot, lándzsát, amennyit elbírtok. De meg az sem
307 12 | vegyek én annyi ékesszólást, amennyivel én Ilka asszonyt erre rábeszéljem?
308 8 | komájának az igazi okot, amért nem akar a rövidebb úton
309 8 | csülökig gázolni. A palakőréteg amfiteátrum alakban karéjt fog, amiben
310 6 | valami tömjénformát hintenek, amiből egyszerre nagy fehér füst
311 5 | lótejjel vagy pedig lóhúst, amihez nem kapnak sót, úgyhogy
312 3 | adott játékszereket is, amikkel játszhassunk idehaza. De
313 11 | hitt egyebet, mint hogy amikorra ő megérkezik a záptenger
314 13 | más kétezer aranyak is, amikre bizonyosan számít. Azt kell
315 16 | És aztán az olyan vágást, amilyennel Tamás Buzdurgán murzát elbocsátá
316 14 | hogy olyan dolgot hallasz, amilyent még sohasem hallottál. A
317 6 | valami olyan furcsa nótára, amilyet ő soha életében nem hallott.
318 15 | neki két olyan ékszere, aminővel nem bír a kadina, s ha az
319 2 | az egérfogóba belemenni. Amott fenn a sziklaoldalban van
320 5 | egyik így adja elő a másik amúgy.~Hogy melyik mondott igazat:
321 10 | Boldizsár bá csak a falnak esett ámulásában.~– Ó, te csodatevő asszonyi
322 6 | regét látta maga előtt, Anadyomene születéséről, amint a nereidák
323 3 | is fegyvert fogtak. Apor Andrásné, Cserey Györgyné előkelő
324 12 | elharangozták az esteli angelust, bezárá belülről a fegyverterem
325 6 | ennek a fáját Belgiumban, Angliában nem ismerték, s a poroszoknál
326 7 | féltsd te azt a tintát, angyalkám. Magam csináltam azt; nem
327 15 | szégyenkedő, piros pofájú angyalkát. Kalme odaragadta azt a
328 15 | elundokított arcnak:~– Én angyalom! én szívem bálványa!~Kalme
329 1 | kollégiumban járták ki a primi anni philosophiát, mert egész
330 6 | öltözve valamennyi, ahány annyiféleképpen. Azt, hogy ki közöttük a
331 5 | teneked még kevesebb okod van annyival, hogy hírt hallasz az uradról.~–
332 12 | hárman a nyakába borultak, anya és két gyermek, és összecsókolták.~–
333 4 | ágyúkat olvasztassa be, s az anyagot küldje fel Szebenbe, hadd
334 8 | gondolá Boldizsár bá. – Az apádat tedd bolonddá! Azt gondolod,
335 10 | gázolni nem hagyok! Aki az én apámat hazaárulónak meri nevezni,
336 12 | Olyan jót álmodtam. Az apámnál voltam.~– Őnála fogsz lenni,
337 8 | küldött egy-egy üzenetet az apának; a kisebbik az igaz, hogy
338 12 | megimádkoztatja: „Szegény jó apánkat őrizze az Isten minden veszedelemtől,
339 10 | mégis célszerűnek látta, per apices elmondani a fejedelemnek
340 15 | mindjárt megláthatják az ő jó apjukat.~Kalme összevonta vékony
341 3 | serege volt együtt… Az öreg apó onnan Sztambulból hiába
342 9 | akit egész éjjel őrizni és ápolni kellett, mert a sebláz következtében
343 11 | futásodban vezetőd, bajodban ápolód; cseléded, szolgálód, aki
344 8 | fanyelű bicskával!~Tehát Apornak kellett beugratni a teherhordó
345 8 | Damokosok eredethelyén s az Aporok mostani birtokán: ott egyik
346 4 | hogy azoktól a hatalmas Aporoktól származik, akik hajdan Erdélynek
347 13 | volt beavatni. Megtudta már Aportól, hogy mi az igazi neve Mundukának,
348 10 | nyolcvanezer arany! Tessék approbálni.~Az urak között élénk mormogás
349 3 | Jól mondám: mert csak az apraja meg az örege volt otthon;
350 3 | neki engedelmeskedett a nép apraja-örege. Jól mondám: mert csak az
351 10 | most mindjárt darabokra aprítják az urak a tanácsosokat.~
352 13 | öreg ördög mormogott, az aprók pedig igen illetlen hangokat
353 8 | hát még azon felül ami aprólékja van a kacsának, lúdnak,
354 6 | elébb a szemeivel megbámulta apróra a kacskaringós cserkesz
355 6 | ment olyan könnyen, mint az arabeszkek munkája; mert csupa kacskaringókból
356 7 | sovány képű görögbe ójtott arabs.~– Látod: buksi!~– Aújnye!
357 6 | Fekete-tenger felől langy áramlat sietteti a tavaszt.~Hanem
358 6 | kacskaringós írásban vannak arannyal-ezüsttel rajzolva, sajtolva alkoránból
359 5 | neki. Tudom, hogy már ami arany-, ezüstmarhád volt, mind
360 15 | bizony visszaadom az erszény aranyad.~Azzal parancsot adott a
361 11 | igazsággal hajtod te el a murza aranyait ezzel az egész zacskóval,
362 13 | uram asztalára a két ezer aranyakat.~– Valamennyi bíró, polgármester,
363 11 | Ne volna csak kétezer aranyam a bőrödben, hogy összetörnélek
364 6 | született Dionét, hogy hosszú, aranyba játszó hajfürteit, amik
365 6 | aki volt; csak egy élő aranybálvány lett belőle, aki mozdul
366 10 | akként keletkezett, hogy egy aranybánya összedőlt, s egyszerre háromszáz
367 6 | fürdőteremben, aminek a falai aranybetűs Alkorán mondásokkal vannak
368 6 | kiverve kék ezüstből, fehér aranyból. Ez a medence tele van parázzsal.
369 5 | Őérte Buzdurgán uram kétezer aranycsikót kap. Hát csak van esze,
370 5 | azt a kígyófényhez hasonló aranyezüst ragyogványt, azt a művészi
371 6 | mindenféle kacskaringók voltak aranyfestéssel formálva.~– Látod: ez a
372 6 | kacagástól szétreped az arcán az aranyfüstlemez, s most már egész mivoltában
373 11 | Perekopot pedig nem azért híják Aranykapunak, mintha volna rajta valami
374 6 | palást.~De ez a finom, vékony aranylepel úgy odatapad minden tagjához,
375 10 | fejedelemnőnek meg a nyolcvanezer aranynak.~S ez bizonyára nagyon okos
376 12 | annál vannak az elrabolt aranyok?~– Azt nem tudom.~– Dehogy
377 11 | legszebb leányt háromezer aranyon, éppúgy, mint megvette a
378 5 | foglalkoztatják, hogy ezeket a szép aranyos-ezüstös madarakat, tulipánokat festetik
379 6 | legféltettebb titka: a drága bőrök aranyozásán, virágokkal és betűkkel
380 6 | feszesebben álljon rajta az aranypihe: a derekára övet körítenek.~
381 15 | együtt a kastélynak egy aranyrácsos köröndjéből nézte ezt a
382 10 | Gábor-féle nyolcvanezer aranyról van szó.~– Bánja a szösz!~–
383 1 | azután nemcsak, hogy az aranyszarvakat nem kapta meg, de odaveszítette
384 5 | készülve; de elöl a mellükön aranyveretű Korán-mondatokkal ékesítve,
385 5 | A dárdája pedig beillett árbocnak.~Hanem hát Buzdurgán murza
386 10 | megjön rá a felelet. Az árbocon lengő zászló egyike elkezd
387 11 | láncot ledobták.~De hát arc volt-e az? Ember arca?~Tamásnak
388 6 | sugárzanak a szentségtörő arcába, aki egyre nevet és bólingat.~
389 11 | odaszorítá Tamás kezét lángoló arcához. – Nesze, igyál ebből a
390 6 | asszonyok; felöltözve és arcaik lefátyolozva.~Kalme maga
391 6 | s nosza rejtegették az arcaikat tenyereikbe. Csak Kalme
392 15 | végighaladt a sor előtt, arcaikba nézett, búsan fejet csóvált,
393 15 | gyémántok nem adják vissza az arcának azt a ragyogást, ami arról
394 9 | hol a másik férfinak az arcára, mintha kezdene a kettő
395 12 | elefántcsontra festett miniatűr arckép. Azzal is sokáig el kell
396 7 | fennhangon diktálom, megég az arcod a szégyennek miatta.~Tehát
397 15 | szenvedésektől elkényszerült arcokkal; félig mezítelen, ronggyal
398 11 | fagyos a kezed! Nézd, az én arcom milyen forró. – S odaszorítá
399 3 | megkentük a markát, ha szépen arcra borultunk előtte, s megcsókoltuk
400 11 | kezével inte az elcsúfított arcúnak, hogy vegye fel a láncot,
401 6 | sem volna rajta, még az arcvonásai is mind oly híven kitűnnek
402 6 | az arra támadt érzés az arcvonásaiban kifejezze magát, s az is
403 13 | jutányosan, becsületes árért. Szívesen látták a vendéget,
404 3 | közé. – Ez már nagyon erős argumentum volt! Ahol már az ágyút
405 11 | próbára a hűségét, nem őriztem árgus szemekkel, hanem hiszek
406 8 | megadva magát ennek az arguválásnak.~De nagyon szeget ütött
407 8 | míg belekerült a folyam árjába, s akkor aztán haladt a
408 10 | bég; s ott veszett a török ármádia minden zászlója, lófarka,
409 12 | magát a nagyvezért, erős ármádiával Temesvár felől. Rákóczi
410 10 | csak hídon lehet bejönni. Armeniopolisz lakosai nem szerették a
411 8 | fekete selyem álarccal, az arnót harámbasák módjára öltözve.~
412 8 | alatt, leveleik fölötte, jó árnyék, rengeteg sok pisztráng.~
413 6 | a nagy olajfák, ciprusok árnyéka betakarta a kertet, a fülemülék
414 6 | vagytok érdemesek, hogy az árnyékába elbújjatok?~– Hát mi füstölni
415 3 | nekünk a szultán, akinek árnyékában oly soká pihentünk. Ha szép
416 7 | ha pedig kiszólítja ez árnyékvilágból…~– Ha nem szaladsz mindjárt,
417 5 | származik új ivadék. Akit nagy áron ki nem váltottak: az ott
418 8 | mindenféle jótól! Nem fog ártani, ha egyet lovagol az ember
419 5 | páncélja csupa egymásra fekvő articsókaszerű lemezekből állott, amik
420 10 | minden dekrétum, deliberatum, articulus, pecsétes levél, ha nincs
421 8 | képes legyen valami oly árulást elkövetni, aminek a szégyenét
422 15 | violaszínű gyászruha nem árulgatja, csak eltakarja a női szépséget:
423 12 | lépteinek semmi hangja el ne árulja közeledését. A folyosó túlsó
424 15 | készítenek az arab bűvészek, így árulják ólommal beforrasztott üvegekben.
425 6 | szolgálattevő hódolat nem árulná is el, ha a ragyogó ékszerek
426 12 | keresztül.~Odalopózott az áruló hasadékhoz, ahonnan a világosság
427 6 | mersz, elbújhatsz. Én nem árulom el senkinek, ami itt történt.
428 4 | árva fejére, mint ő a te árváidra. Az Isten szabadítson meg
429 10 | bennünket is! Otthon vannak az árváink, azokat is ölesd rakásra,
430 12 | érte, hogy így egyszerre árvákká, földönfutókká legyenek.
431 4 | az előkelő özvegyeknek és árváknak tutorokat rendelt, s ennél
432 16 | feleségemet, meg a két kis árvámat! És most „segíts uram Jézus!”
433 10 | eget; s idehaza egy egész árván maradt nemzet sír miattuk?
434 5 | őrizz, felvenne bennünket az árvíz! De teneked még kevesebb
435 14 | igazságszolgáltatás! Az ő hívei kívülről ássák a falat. Tulajdonképpen
436 6 | nagy zsivaj támad: „jön az asszeki szultána! A padisah kedvenc
437 5 | igazat: az excellenciás asszony-e vagy a zsidógyerek? ez a
438 10 | volna hát maguk helyett az asszonyaikat, azok majd tudtak volna
439 10 | országházat a rendekre.~– Nono, asszonyaim! Hátha megalkudnánk?~– De
440 15 | Akkor befonatta a haját az asszonyaival gyöngyfüzérek közé; előhozatta
441 10 | tinektek, mint a világ akármi asszonyának.~– Nincs, uram, bizony nincsen,
442 15 | rabságba veszítse, s így az asszonyát könnyebben elkaparinthassa,
443 10 | vasmarokkal.~– Ebben az asszonyban tizenhárom prókátor veszett
444 7 | fáin írást tégy, ahogy az asszonyember a szerelmesének küld érzékeny
445 8 | van bolondulva egy szép asszonyért, annak semmi se lehetetlen,
446 6 | egyformák voltak. Leány vagy asszonyféléből csak azt hozta el, ami nagyon
447 10 | veszedelmes fenyegetés volt. Ez az asszonyhad bizony még kiéhezteti a
448 10 | szegény társainak szegény asszonykái. Hát én most nekiindulok,
449 3 | porladozik, akiket tűz, vas, asszonykéz és lezúdított tóvíz rakásra
450 10 | miért tátog az elnök.~Az asszonynépben forrt a méreg.~– No, feleim! –
451 10 | tódul az ő saját nemzetének asszonynépe ahhoz a hitvány szolgához,
452 10 | mind a rendek, mind az asszonynépek azt az örvendetes következtetést
453 10 | megtámadva a fenyegetőző asszonynépektől.~A felrendelt hadak pedig
454 6 | Buzdurgán murza valamennyi asszonynépével mind a pinceboltokba menekült,
455 10 | addig integetett a becsődült asszonynépnek, mutogatva, hogy ő akar
456 11 | feleséged pedig ki tudja, a te asszonyod-e még?~– De én tudom.~– Ne
457 10 | valaki, amint egy csupa asszonyokból álló tábor körülfog egy
458 10 | követ személye szent. Az asszonyokon nem állhattak bosszút, mert
459 11 | Allahnak semmi gondja az asszonyokra. Kutya, macska, madár, asszonyi
460 6 | beszélt Damokos Tamás, az asszonyokról, akik a férfiakkal egy becsületben
461 10 | fejedelemnőnél, Lorántffy Zsuzsánna asszonyomnál, ki ezt a kerek summát mind
462 15 | fülig szerelmes. Tehát az asszonyról többé semmi rosszat ne mondj.
463 10 | találkozék legelébb az asszonyságokkal, s azt kérdezé tőlük, hogy
464 12 | kázusát Szamosújvárott? Milyen asszonysereget hozott magával a fejedelemre!
465 3 | Erdélyből Krímiába. Ugyanannyi asszonyszív vérzett idehaza miattuk.~
466 14 | és ráncos képűek. Hogy az asszonyuk hová lett, azt senki sem
467 5 | gyümölcsfák, amiket mi csak aszaltgyümölcseik után ismerünk. A mi Tamásunk
468 11 | azért neki mégis terített asztala volt: Buzdurgán murzának
469 5 | hozogatott, s Ilka asszony az asztalához ültetett, a családjával
470 5 | ebédelt Ilka asszony úri asztalánál, utoljára megsokallta azt
471 13 | tilinkóból kiönté Nogáli uram asztalára a két ezer aranyakat.~–
472 9 | hozzon, aminek bizonyára asztalbontás lesz a vége (minekelőtte
473 9 | asszony maga kötötte fel az asztalkendőt a tutor úr nyakába, sőt
474 9 | Boldizsár bá, s áthajolva az asztalon az átelleneséhez. – Ezt
475 11 | a gazdáját is, aki neki asztalul szolgált.~Tamás azonban
476 9 | Hatvani professzort, a nagy asztrológust? Látott már kegyelmed igazi
477 9 | használhatta. Egy kis jó aszúborral is megkínálgatta: hadd jöjjön
478 7 | magyar azt énekli, hogy „aszúszőlős átalag, jaj de régen láttalak!”~–
479 7 | jó tokaji négy puttonyos aszúval traktálnám kegyelmedet,
480 3 | Tamás nagy veszedelméből, s átadá neki a pénzzel telt turbát,
481 7 | minél előbb Perekopba: ott átadják az urát érte.~Jaj, milyen
482 15 | a váltságát, hogy neked átadjam, s az uramat kiváltsam rajta.
483 8 | azok az ő szerelmes urának átadni el ne felejtsenek: még a
484 7 | énekli, hogy „aszúszőlős átalag, jaj de régen láttalak!”~–
485 10 | azután, hogy az országházzá átalakult pajta előtt megjelenék egy
486 10 | kozákok választják a kosevoj atamánjukat: akik addig cibálják a megválasztott
487 1 | csak egy fél diamétert kell átballagnom; nekik pedig egy fél circulust.
488 9 | inas támogatása mellett átbiceghetett az ebédlőterembe. Igazán:
489 16 | ott sem állt meg, hanem átcsapott Magyarországra, olyan rémületet
490 9 | áthajolva az asztalon az átelleneséhez. – Ezt akarja kegyelmed
491 15 | keblén csügg, két karjával átfonva a nyakát, s szégyenkedve
492 3 | s lóháton akartak rajta átgázolni.~Mikor aztán már jó közel
493 9 | helyéről Boldizsár bá, s áthajolva az asztalon az átelleneséhez. –
494 6 | ki nem kerülheti egymást; áthidaló ereszek egyik sikátorból
495 2 | kapaszkodva haladhat csak előre: áthidalva vakmerő ugrásokkal az útját
496 10 | fejedelemsüveget, zászlót, athnamét küldhet: akkor mind valamennyi
497 6 | még aki úszással akart is átjutni, számot vethetett a lelkével.
498 12 | ott vagyon, akkor az eskü átka a lengyel garast éri, nem
499 11 | még nincs itten, dúl-fúl, átkozódik. Mennyi hízelgésbe, mennyi
500 10 | őt szidalmakkal tetézik, átkozzák s tele marokkal szórják