| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Damokosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1001 12 | mind a hárman a nyakába borultak, anya és két gyermek, és
1002 3 | markát, ha szépen arcra borultunk előtte, s megcsókoltuk a
1003 15 | sietve, s arccal a földre borulva, jelenti alázatosan, hogy
1004 15 | vele tenni? Uram Jézus!~– Bőrzsákba varratja, s beledobatja
1005 10 | ketrecéből, s a gyilkos bosszantói közé veti magát.~Agya-feje
1006 14 | kellemetlen állapotába. Bosszantotta nagyon, hogy ilyen együgyű
1007 1 | pedig, hogy annál jobban bosszantsa őket, még magasra feltartá
1008 11 | mint egy király, mint egy bosszúálló angyal.~– Bántottalak? –
1009 11 | váltságdíjra, az nem jött meg: bosszúból így elcsúfíttatá az arcát
1010 11 | A szerelem bosszúja~Buzdurgán murza ezalatt
1011 4 | törült erre a szóra az orrán (bosszúságtól viszketett az!) s azt dörmögé,
1012 11 | is, aki ezt kigondoltad, boszorkány!~Azzal odadobta az asszonyt
1013 7 | elmondanom (ahogy a gonosz boszorkányok cselekszik), nem került
1014 12 | elé, aki azt hitte, hogy boszorkányság van a dologban: mivelhogy
1015 6 | újra bejöhessenek. Mikor a bosztandsi basi előkerült, már ott
1016 11 | haragját! Aki próbálta már bőszült vízilovat, dühödt elefántot
1017 2 | s most jön felfelé nagy bőszülten, a nyári pavilonját keresni,
1018 6 | a talpára leszámlálni a botokat.~Tamás köszönte szépen ezt
1019 10 | el a zászlót, a fejedelmi botot és a diplomát a megválasztott
1020 10 | kérem, hogy menjen; kergetem botszóval. Hát annyi ezernyi magyar
1021 3 | tatárok láthassák, mily bővében vannak az ostromoltak mindennek:
1022 3 | vette át, ami mindennel bővelkedett, amivel csak jó kedvében
1023 8 | Akkor aztán sietett erdőn, bozóton keresztül, amerre a vén
1024 13 | ugyan az út Focşaninak s úgy Brăilának, de ez most tele van errefelé
1025 13 | ideszálltak Bolgárszegre, ha Brassóban vala dolguk.~Nogáli uram
1026 13 | kikerüli. Megtanulták már a brassóiak, hogy vassal nem jó verekedni,
1027 12 | hintód: éjjeli útra megyünk, Brassóig meg sem állunk.~– Az történt
1028 13 | Bolgárszegen. Ez egyik külvárosa Brassónak, amit akkor csupa görögök
1029 13 | hát elmegy tőle másfelé; Brassót kikerüli. Megtanulták már
1030 12 | Igen jól van az kiszámítva, brutális, de egyenes mód! – Magának
1031 16 | világnak keserűségét nagy búbánatában. Aztán köszöntsétek a feleségemet,
1032 9 | amelyen idejött, minden búcsúvétel nélkül: rengeteg haraggal
1033 6 | veres, zöld rondaság; bűz, büdösség, pestilencia a lehetőség
1034 8 | őtet ezúttal valami gonosz büdübe.~De nem akart most már az
1035 11 | Veszett bolond! Most már az a büntetésed, hogy nem kapsz más ételt.
1036 3 | csak valamely hegytetőn sem büszkélkedik, aminek a három oldala megmászhatatlan,
1037 9 | jobb karja pedig be van bugyolálva vastagon s a nyakába felkötve.~
1038 4 | vétke az, hogy fajtalan, buja indulatú; aki előtt semmi
1039 7 | talántán, vagy mi?~– Ördög bújjék a kelepelő nyelvedbe! Add
1040 1 | üldözők előtt, hogy hol bujkál, akit keresnek. Minden oldalról
1041 1 | néz ki a vidék, mintha itt bújt volna be az ördög a pokolba,
1042 6 | filagóriás kösköket: nem bújt-e oda valaki? Látták biz azok
1043 13 | Onnan aztán csak egy hajtás Bukarest. Lóháton odáig, ott megint
1044 13 | ezzel aztán elmehettek Bukarestbe, Galacba, Bahcsiszáraiba,
1045 2 | A tatárok hanyatt-homlok bukfenceztek vissza a szűk ösvényről,
1046 8 | arra vigyázzon, hogy nem bukkanik-e fel a víz fenekéről az ezermester?
1047 6 | közönséges embernek is le kell bukni, mikor rajtuk belép, maga
1048 7 | görögbe ójtott arabs.~– Látod: buksi!~– Aújnye! Nálunk mind azt
1049 2 | prémes süvege, a kurta lompos bundája, meg a hegyes dárdája messziről
1050 1 | cókmókot, belekötött mindent a bundájába egy nagy batyunak. Azt a
1051 1 | patakhoz ért, ott leszállt, a bundáját belemerítette a vízbe, s
1052 2 | aztán lehúzta a nyakából a bundát, s saját vállára keríté,
1053 1 | becsülve némettől, ozmántól: a bűne, a nagyravágyása átvitte
1054 13 | kegyelmezz. Nagyon sok a bűnöm!~– Tudom! Fel van nálam
1055 9 | is lerántá a zsindelyes burkolást, s nagyot ütött az öklével
1056 15 | előtt, arcaikba nézett, búsan fejet csóvált, és visszatért
1057 1 | megkerüljék a tavat.~– Ilyen a buta ember, aki nem járt a fehérvári
1058 15 | pálmaborral készítenek az arab bűvészek, így árulják ólommal beforrasztott
1059 13 | történt, el is produkálta a bűvlámpa csodaműveleteit; ami a kisgyermekeknek
1060 11 | Imádkozni nem tudok, hanem bűvölni tudok. A börtönöd már felnyitottam,
1061 11 | vakká, a beszélőt némává bűvölöm vele.~– De hisz ez a murza
1062 8 | hagyá el a maga kényelmes búvóhelyét. Azt mondá: fürödjünk, ráérünk:
1063 6 | sárga, veres, zöld rondaság; bűz, büdösség, pestilencia a
1064 10 | Ilkának sem kellett több buzdítás. Rögtön lovat nyergeltetett,
1065 10 | háromszáz özvegy táncát” s buzdítsd fel szavaddal az asszonynépet.
1066 5 | marótrágya keveréke volt, aminek bűzét megszokni nagyobb gyötrelem
1067 6 | hőségtől úgy elnyomta a buzgóság, hogy biz ő ott elaludt.
1068 6 | lóvá tartasz, s nekem hiába bűzölöd tele a kertemet meg a palotámat,
1069 6 | habarékot. Idelenn a csáva bűzölög, odafenn a balzsamfák ámbrája
1070 5 | elő se vette a kardját, buzogányát, dárdáját: elég volt neki
1071 2 | lófarkas mundzuknak csak a buzogányos vége áll ki még a hóból.
1072 6 | nyers gazzal, ami nehéz bűzt ád: az veri el a fagyot.
1073 9 | volt? Meg akarja kegyelmed cáfolni Hatvani professzort, a nagy
1074 12 | egy fadorombot. Hannibal cannae-i diadala, meg azé a „névtelen
1075 10 | egyszer szólíttassék fel categorice, hogy feleljen meg erre
1076 13 | bolondságukra számít, az mindig célba talál.~Ilka asszony tehát
1077 10 | lett az téve rendeltetése céljára. Az ablakain ugyan nem voltak
1078 4 | amitől visszarettenjen, csak célját elérje.~Ilka asszony gondolá
1079 10 | nevét.~Barcsay Ákos mégis célszerűnek látta, per apices elmondani
1080 10 | amiket a bölcs fejedelem célzásképpen előre megjelzett. – No hát
1081 8 | zúzájával megkínálni, gyönge célzásnak vétetik.)~No de annál többet
1082 1 | puskáját a favillára, s oda célzott, ahol legsűrűbben álltak
1083 6 | nem vagyok gyáva rabszolga cenk, hanem igaz magyar nemes!
1084 1 | egy egész kenyeret is kell cepelned az útra, meg egy darab szalonnát,
1085 2 | cseppet előre is hajlik: oda cepelte a levágott fenyősudarat.~
1086 6 | körül a farkával. Ilyen cethal volt a szárazföldön a murza:
1087 6 | fogott neszt?~Azt mondják a cethalról (aki igen nagy állat), hogy
1088 10 | atamánjukat: akik addig cibálják a megválasztott üstökeit,
1089 13 | tölgyfából volt emelve a lakóház, cifrán kifestett ajtó-, ablakfákkal,
1090 8 | emberképpen is. Nem úgy verik a cigányt.~Talált is nyomban egy odvas
1091 7 | Apor István uramat azzal a cigányutcára szaladt levéllel, hanem
1092 2 | lebocsátanak, az mindenféle nyers ciherrel telehányja a medvebarlangot.
1093 2 | medvebarlangot. Akkor aztán a cihert égő nyilakkal felgyújtják,
1094 8 | mesterségesen összébb vonja valami ciklopszi kőrakás: úgy látszik, hogy
1095 2 | szél; ez meg éppen derék cimbora, mikor úgy maga jószántából
1096 9 | átkozott Munduka Ravasel meg a cimborái. Jaj, minek mentünk mi Ojtoz
1097 10 | láthatja, hogy hull alá a címeres zászlója Erdély lobogója
1098 10 | Rákóczi György ráismert a címerre; a kétfarkú oroszlán, koronával
1099 12 | hozott, oda rendelé fel a címerterem előtti tornácba, hogy ott
1100 12 | távgyaloglásban a „viador” címet elnyerte: egyformán hiábavalóság.
1101 3 | találta ki a hátultöltő cindnádel-fegyvernek a fortélyát!~Még azután
1102 7 | bebotorkázva.~A tihaja kicsiny, cingár emberke volt, sovány képű
1103 9 | késsel, villával dobolni a cintányéron.~Hanem Apor István uram
1104 5 | karosszékeken, az úrnők cipői s a fejedelmi paloták arannyal,
1105 6 | Kalme ott hagyta Tamást a ciprusbokroktól rejtve, s hölgyeivel együtt
1106 6 | aláhanyatlani, s a nagy olajfák, ciprusok árnyéka betakarta a kertet,
1107 11 | gyönyörűséges, mint teneked Circassia.~– De ott megint csak szolgaságba
1108 1 | átballagnom; nekik pedig egy fél circulust. Aki nem ért a matézishez!~
1109 8 | minden oldala tele van írva cirill betűkkel. Ott valami gazdag
1110 10 | maga elé, mint a hal.~A civakodó táborok pedig engedelmesen
1111 16 | rég kihaltak már a nagy Cohárdról, ahol legutoljára laktak.
1112 1 | Leszedte a lováról a mindenféle cókmókot, belekötött mindent a bundájába
1113 12 | ha nem tudnád, vedd elő Cornelius Agrippa könyvecskéjét „De
1114 6 | még meg a zsinóron. – A csábalak most azt is odaveti a tűz
1115 1 | kezdene, csak hallja ám, hogy csaholnak az erdőben a cudar sinkoránok.~–
1116 1 | a futó paripa szimatján csaholtak tovább. Boldizsár bá farkashájas
1117 14 | a börtöne falát, s nosza csákányt, vasrudat ragadtak, hogy
1118 14 | uram, mit hallanak fülei? Csákányütéseket kívül a falon. Éppen ottan,
1119 7 | hogy azok alig tudták a csákóikat helyreigazítani utána. Itt
1120 8 | nyestből van.~– Piros bársony a csákója.~– Boglárt is látok rajta.~–
1121 4 | vadászni, mint hogy elvitte a családapákat az Óperenciákra, koronát
1122 10 | címere, a másikon a Rákóczi családé. – Ezeket a zászlókat bámulja
1123 5 | Erdélyben: akinél van is, a maga családjához tartozók kiváltására szükséges
1124 4 | szolgálatot, amit neki és családjának tett; ígérte, hogy sohasem
1125 16 | maradhatott benne, hanem elvitte családját Alsócsernátonba, az ősi
1126 5 | az asztalához ültetett, a családjával együtt vendégelt meg, hogy
1127 15 | össze a fátyolát, az csupa csalafintaság volt. Az asszony sőt inkább
1128 4 | kegyelmed, hogy mennyire csalatkozik ez emberben: íme az most
1129 6 | melyikkel verje halálra a csalfa rabszolgát, aki egész éjjel
1130 11 | szavamat szegtem meg; tolvaj, csaló lettem: magam előtt meg
1131 6 | még a dévaj kacagást, a csalogány cuppogást, a habok loccsanását.
1132 11 | még soha nem lopott, nem csalt meg senkit. Én a Buzdurgán
1133 8 | Oláh-Csügödben pedig merő csángó magyarok. Ezektől kaptam
1134 1 | mint a mennydörgős menkü csapása, s a benne levő három golyóbis
1135 10 | fejedelmi hibák!~Minden csapatja egy lélekkel kiálta neki
1136 3 | korbáccsal terelték ismét össze a csapatjaikat, s pokolébresztő nagy zsivajjal
1137 10 | Rákóczihoz hűnek maradt fegyveres csapatokból addig a keserves szempillantásig,
1138 12 | híveit beküldé Erdélybe feles csapatokkal, s kihirdetteté, hogy a
1139 3 | az ételt, italt a harcoló csapatoknak.~Az őrt álló csapatok hamar
1140 15 | mind az udvarban, csak úgy csapatonkint hajtották fel őket. Ezek
1141 8 | eltávozott rablók egész csapattal vissza, és hálókat hoznak
1142 8 | ember az erdőben. Hátha csapázás közben még egy vadkocát
1143 12 | még.~– Patkány került a csapdába. Hadd kaparjon. Te csak
1144 2 | az a bomlott jármű a sík, csapinós vágányon alá, át is ugrott
1145 6 | visszaküldi az utasítást, hogy csapjon maga körül a farkával. Ilyen
1146 16 | ember, küldjétek ide elém; csapjunk össze egy szál karddal!
1147 12 | ő csinálta hozzá a régi csapóajtó helyett, s a bevezető lajtorját
1148 12 | lábad alól; találsz egy csapóajtóra, azt a vaskarikájánál fogva
1149 7 | jobb!~– Óh, hogy a ménkű csapogasson a két füled közé! hát nem
1150 3 | süttetett, bort üttetett csapra, hogy a tatárok láthassák,
1151 2 | A tatárok elszörnyedve csapták össze az első lábaikat erre
1152 14 | volt Apor István uramnak.~A csaptatóba jutott főkapitány úr ugyanis
1153 8 | nagy kevélyen, a tarsolyára csapva, hogy csak úgy csörömpölt. –
1154 11 | lakik, amíg csak a német császár birodalmát nem éri, addig
1155 6 | a szultáné, pogány török császárnak a rabfelesége.~Óh, mi irtózat
1156 6 | öv az, hanem egy olvasó, csat helyett a közepén a feszület
1157 10 | férfi mind gyáva olyan nehéz csata előtt, aminek az asszony
1158 5 | páncélba volt öltözve, mikor csatába ment. A páncélja csupa egymásra
1159 5 | Buzdurgán murza holmi dibdáb csatában elő se vette a kardját,
1160 10 | öregember, lovon sem ülhet már, csatákat intézni, sereget vezetni
1161 16 | mind a négy elmúlt: három csatákban esett el.~Szegény Erdély,
1162 1 | Marrha!” ami az ő szokott csatakiáltásuk.~– Marha ám az öregapád! –
1163 10 | ottani asszonyok is hozzájuk csatlakoztak, akiknek a férjeit elvitte
1164 8 | s kilovagolt a várból; csatlóst sem vitt magával.~De olyan
1165 8 | eldördült, a víz nagyot csattant a marék göbecstől, ami érte.~
1166 6 | keresztbe álltak, s a fogai csattogtak hozzá.~S hogy a rabszolga
1167 8 | fegyveres lovast adjanak egy csausszal együtt kíséretül a pénz
1168 10 | pergamenen, előtte egy lovas csausz, a lófarkas boncsokkal,
1169 7 | talála fejbe ütni egy goromba csauszt, hogy az összenyaklott alatta,
1170 16 | Hát te hogy szöktél meg a csávagödörből, Tamás a Damokosok között?
1171 11 | hazaérkezett a délelőtti unalmas csavargásából, végig káromkodva a hosszú
1172 2 | levetette, azokat is akörül csavargatta. – Akkor aztán kikeresett
1173 6 | derekából ilyen ákombákot csavarintsak, mint hogy egy nádszár hasított
1174 12 | elbillenő ajtót; helyrefordítá a csavaró reteszt; a nyílást záró
1175 12 | Apor István, elfordítva a csavarreteszt a deszkapad alján, ahogy
1176 6 | kapaszkodtak, karjait hátra csavarták, s ő csak állta mindezt
1177 12 | számra ott kellene taposnod a csávát a keserű rabságban! Nem
1178 5 | az állatbőrök kallózása, csávázása, cserzése, lúgzása.~A krími
1179 6 | a kadina cserkesznő, a csecsenc fajból, mely a török padisah
1180 6 | bőrök között; mert van a csecsencek közt egy bőrgyáros, aki
1181 13 | hogy ilyen sokra megy a csekélység, amit szolgáltatott, s ha
1182 15 | ez a világ.~Az őrt álló cseléd jön feléje sietve, s arccal
1183 11 | vezetőd, bajodban ápolód; cseléded, szolgálód, aki nem követel
1184 7 | hátbaütésekkel igazították a bég cselédei, innen ki viszont üstökcibálással
1185 12 | ágyukból, s kifutott velök a cselédjeihez. Egészen agyon volt rémülve,
1186 10 | szolgához, aki a szultán cselédjeinek rangjában következik, hogy
1187 12 | magára kapkodta a ruháit, s a cselédjeit készült felkelteni, amidőn
1188 10 | soha még a visszafeleselő cselédjével sem mert szembeszállni;
1189 13 | Boldizsárnak.~– Az ilyent nem kell cselédre bízni! Észreveszi az emeléséről,
1190 8 | leszálló főúr elkövetett a cselédség között odalenn az udvaron,
1191 12 | úgy van beépítve, hogy a cselédségből senki se tud róla. A folyosó
1192 12 | levetkőzik, nem kell neki cselédsegítség. Lebontja a szép hosszú
1193 12 | vehette, hogy a Damokosné cselekedete volt a nagy bolondság; úgy
1194 6 | övnek hasított bőrt, hogy cselekedje rá azt a měhdruli Alkorán
1195 11 | felvilágosításodra, hogy tudjad mit cselekedjél, csak a következőket írom
1196 11 | zsémbelést.~– Micsoda bolondot cselekedtél a murzával?~– Fejéhez vágtam
1197 11 | töretne össze.~– Elég bolondul cselekszed.~– Nem gondolok akkor arra.
1198 11 | Ez mind káprázat! Gonosz cselszövény! Nem hiszem. Ez nem az én
1199 10 | Azután a harsogó lármára mély csend következik.~– Mi történik
1200 10 | hallgassatok!~A helyreállt csendben aztán így szólt Akmet bég:~–
1201 8 | tavak zöld „úszszakálla”, a csendesebb öböl rejtekében pedig felverte
1202 14 | bástyáiban. Most azután, az éj csendességében, meghallották a neszt, hogy
1203 10 | elcsendesülének.~Az első csendességet azonban egy tanácsos úr
1204 10 | szavazzanak.~Ezalatt ismét csendességnek nevezhető időköz támad.~
1205 11 | kulccsal, s akkor meg Kalme csengő, hízelgő hangját hallá egy
1206 6 | mandolint, hárfát hoz vagy csengős nakarát, ami tánchoz való.
1207 10 | szalmáról, amit úr uraimék itt csépeltek.~Ez már szörnyűség volt.~–
1208 6 | de még inkább az égből cseppent férfinak a látására iszonyú
1209 2 | É bizony nem is rossz csere volt: hiúzbőr a préme; az
1210 6 | hozzáillő félmeztelen, piszkos cseredzett, sovány, elkényszeredett,
1211 7 | megijedék, hogy talán a szászok cserélték el a lábaimat, mikor ott
1212 7 | hogy hát ez így el volt cserélve. Né! Már micsoda dolog ez
1213 5 | megint ki törte el a mécses cserepet? – támadt rá atyafiságos
1214 3 | fegyvert fogtak. Apor Andrásné, Cserey Györgyné előkelő úrasszonyok
1215 6 | pedig Damokos Tamás jó nyers cserhulladékot hordatott fel a gyárból,
1216 6 | megbámulta apróra a kacskaringós cserkesz írást, s aztán széthúzta
1217 6 | měhdruli írásnak (ami a cserkeszeknél a nemzeti kalligráfia) betűi
1218 8 | vaddisznókondát hoz magával haza a cserkészetből? Azonban az a nagy lárma,
1219 6 | kedvenchölgy volt Kalme, a kadina cserkesznő, a csecsenc fajból, mely
1220 2 | látjátok, hogy én vagyok Csernátonból a Boldizsár bá? – Én nem
1221 7 | ütött: az ábrázatjának a cserszíne csokoládészínűre vált; elkezdett
1222 5 | állatbőrök kallózása, csávázása, cserzése, lúgzása.~A krími tatárok
1223 6 | isznak; lenn a városban cserző lúggal, trágyalével zavaros
1224 5 | öcsém, nem küldi a tatár a cserzőcsávába: hanem beviszi a palotás
1225 5 | híresztelik. Én is ismerem a cserzővarga mesterségét: magam is tanultam.
1226 10 | beszélj, te követelj, csinálj csetepatét, amekkorát csak tudsz, olyan
1227 11 | mindennap elnéznem, hogy hány csetver sót sepernek össze a záptenger
1228 11 | unalmában elment a kávéházba csibukozni, meg a tengerparton a sóaszaló
1229 11(1)| kínoznak és keservesen csigázván, orr-, fülmetéléssel, fogkivonással,
1230 13 | összeverte volna a fejét, mégse csikarta volna ki Munduka Ravasel
1231 3 | Tamás, aki főkapitány vala Csíkban.~Rövid idő múlva II. Rákóczi
1232 16 | csődület az ojtozi hegyekben. Csíkből, Háromszékből a hegyek közt
1233 11 | szétfut. Még a szívet is csiklandozza.~– Jer. Ülj ide mellém!~
1234 11 | Kalme. – Hiszen most a hurik csiklandozzák. No, hát csak te egyél nyugton.~
1235 1 | felköthető vasládikó volt, kívül csikóbőrrel bevonva s vasrúddal lakatra
1236 10 | Rákóczi György a fogait csikorgatta dühében, s szeméből könnyet
1237 3 | betörő tatárhad, amelyik Csíkot, Háromszéket elözönlötte; –
1238 6 | szerájának szokta a legtöbb csillagát kölcsönözni. Ezt onnan rabolta
1239 8 | ormait látta fehérleni a csillagfénynél.~Azt már megtette, hogy
1240 9 | erkélyén, ott várta, míg a csillagok feljönnek, számlálgatta
1241 12 | repüljünk veletek együtt, amíg a csillagokban tart.~Azzal a két kisgyermeket
1242 7 | No már most, édes ragyogó csillagom: írj egy másik levelet a
1243 14 | nehéz alapkő kigördül; a csillagos ég derengése bevilágít a
1244 2 | bá egész jól láthatta a csillagvizsgáló toronyból, hogy alant a
1245 4 | ilyen nagyon Apor Istvánt, s csillapítólag hozá fel:~– De gondolja
1246 10 | eltiltassék!~A nagy harag nem csillapodott le elébb, mint mikor a protonótarius
1247 10 | váltságdíja. Nem tudom, mit csinál vele haragjában.~– Óh hisz
1248 2 | nőtt volna ki.~– No, ezt csináld utánam, kutyafejű! – kiálta
1249 3 | maradt a táborral.)~– Nem úgy csináljuk ám a dolgunkat, ahogy a
1250 5 | nevének az emlékét; bőrt csinálnak mások is azóta, de olyan
1251 1 | szándéka van; de csak csúfságot csináltak belőle. Tudták ők „már”,
1252 11 | Nem elég törökmuzsikát csinálunk mink ketten a murzával?
1253 12 | egy gádorba, amelyik egy csinos kis boltba vezet. Az lesz
1254 11 | utoljára életében.~Kalme csintalanul nevetett a vendége rettegésén.~–
1255 12 | vakarja a fejét. Hát ott mi csíp? Mondja!~– Gyere be velem
1256 11 | legyen a talpán, akinek a csípésére csak annyit is szusszant,
1257 6 | ne süsse a verőfény, s ne csípjék a legyek: amitől az aztán
1258 6 | fűbe. Vigyázz, hogy meg ne csípjen a hangya. Hát azt tudod
1259 12 | rukkolj ki vele magyarán, mi csípte meg a góbékat?~– Hát biz
1260 15 | kadinának. Kalme asszony ezüst csíptetővel veszi azt el a vert ezüsttálcáról.
1261 10 | ideszokott, nem szűnt meg csiripelni odafenn a házban a tanácskozás
1262 9 | egy kis jó betegnek való csirkebecsináltat készítsen, ami annak nagyon
1263 9 | is használt neki. A két csirkéből főzött becsináltat mind
1264 9 | asszony azt hitte, tán egy csirkecsont akadt a torkán. Nem biz
1265 9 | tutor úr nyakába, sőt még a csirkehúst is feldarabolta a tányérjában,
1266 10 | hallgass senkire: semmi csitításra. Bölcs dolog az, amit mívelsz.
1267 10 | keltett a rendek közt.~– Csitt! asszonyok! Ez itt országháza! –
1268 6 | érteni, hogy miért vásárol a csizmadia szőlőt, mihelyt egy kis
1269 4 | lássanak a mezei munka után. A csizmadiák menjenek csizmát varrni.
1270 2 | helyére, ahol a medvenyom és a csizmanyom összetalálkozott, s egy
1271 2 | tatárok ideérnek, meglátják a csizmanyomokat a hóban, s amilyen éles
1272 2 | négykézláb visszafelé; minden csizmanyomot gondosan letaposva a szélesebb
1273 2 | szánkó orra, az ő saját csizmasarkai a talpkötő dörzsfék s egyúttal
1274 8 | kötötte, evőeszközeit a csizmaszárába dugta, a hosszú haját levágta,
1275 8 | étszerei is ott vannak a csizmaszárában. Azt azután nagy diadallal
1276 7 | előkereste a két levelet a két csizmaszárból. Biz az nagyon egyforma
1277 3 | pléhcsövet is kilőtte a csőből, s az mint valami röpülő
1278 10 | Asszonyok? Fegyveres vitézek? Csőcselék, szemét! Mi gondja rá? Mereven
1279 6 | ezek annak a dolmányáról csodadolgokat tudnának leolvasni. Azért
1280 9 | Kígyókirályok nincsenek. Kígyókövek csodaerejében keresztyén ember nem hisz
1281 1 | Nagyenyedet is, egész vásár csodájára. – Olyan fegyvert is fundált
1282 9 | elkaphatja a kígyókirálytól, csodákat mívelhet vele. Már a nagy
1283 13 | is produkálta a bűvlámpa csodaműveleteit; ami a kisgyermekeknek különösen
1284 6 | murza elbámulva azon a nagy csodán, s aztán maga elé hívatta
1285 13 | Eddig is megsegített csodatételével, ezután is majd megsegít
1286 10 | a reggelen pedig különös csodatünemény jelent meg az égen: mint
1287 16 | Csak neked kell ezzel a csodával összeakaszkodnod! – mondá
1288 16 | várát, egyszerre nagy lett a csődület az ojtozi hegyekben. Csíkből,
1289 8 | Csak a hátamba ne álljon a csömör a sok mindenféle jótól!
1290 6 | üvöltöttek, a dervisek verték a csörgő dobokat; a kertész a szakállát
1291 10 | mással, mint porrá tört csörgőkígyó-szívvel nem lehet felmelegíteni;
1292 6 | leterített szőnyegen, s míg az a csörgős dobot ütögette a feje fölé
1293 1 | megrázta, hogy hallják, hogy csörög benne a pénz. Azok vonítottak,
1294 8 | tarsolyára csapva, hogy csak úgy csörömpölt. – Lássák, hogy urakkal
1295 11 | aki meghallva a leeső lánc csörrenését, megállt és felemelte az
1296 1 | keresnek. Minden oldalról csörtettek arrafelé.~– No csak ne törjétek
1297 3 | Ugyebár, ha a puskád csöve telemegy homokkal elöl a
1298 6 | medencéje be van fagyva, a csövekről jégcsapok függnek alá. A
1299 3 | gyújtólyukat fúrunk akkor az egész csövet az első lövés kétfelé repeszti.~–
1300 5 | s akkor egy embernek egy csövön át addig kellett belefújni,
1301 15 | annak a kis kölyöknek a csókja mennyivel szebb pirosító
1302 5 | váltságdíjjal, még kezet is csókol neked érte. Ne hagyd magad
1303 7 | ábrázatjának a cserszíne csokoládészínűre vált; elkezdett toporzékolni
1304 5 | Talán bizony ölelgetik, csókolgatják?~Az asszonynak megint olyan
1305 14 | Tamással, s egy korbács csókolja mind a kettőtök hátát.~Most
1306 10 | rangjában következik, hogy csókolják annak a kezeit, a kaftánja
1307 15 | kölyket a karodról, hadd csókoljam össze.~Ilka odanyújtá két
1308 7 | írjam én le azt a szót „csókollak” egy idegen férfinak?~–
1309 6 | mégis rájuk ismer: No, van csókolódás! Hát anyátok hol van? Felelnek
1310 6 | Tamásnak a fejét, s olyat csókolt az orcájára, hogy az majd
1311 10 | lábaihoz veté magát, a kezeit csókolta.~– Óh uram: kegyelmes uram!
1312 11 | maga mellé, s egy hirtelen csókot nyomott az ajakára, amitől
1313 11 | együtt ide, hogy legyenek egy csomóban”.~– Óh, mennybéli szentek! –
1314 10 | meg. A fővezér maga egy csónakon szabadult ki a mészárlásból;
1315 11 | ránézni. Átkozott kezek csonkították így meg.~Tamást úgy megigézte
1316 2 | földben, belefúródva a hegyes csonkjával, mintha onnan nőtt volna
1317 3 | ahol ezerhétszáz tatárnak a csontja porladozik, akiket tűz,
1318 9 | rögtön és azonnal: az eltört csontokat összeforrasztja, s a golyókat
1319 10 | Nem volna nagy munka azt a csoport urat onnan a pajtából a
1320 6 | korbács volna. Mire a rabnők csoportja nagy sivalkodással rohant
1321 15 | Egyre nyomorultabb alakok csoportját terelték eléje. A könnytől
1322 3 | szokott taktikáját, egy csoportot az erdőn keresztül a székelyek
1323 6 | lövell szét a tenyere alól a csoportozat feje fölött, amire, amint
1324 16 | és jajkiáltásokkal, egész csordaszámra hajtá maga előtt a rabszíjra
1325 3 | szembeállítani a gyilkos csordával, akit annyiszor visszavertek
1326 4 | hínak, az mind megvan benne, csordultig tetézve.~– Példának okáért?~–
1327 1 | bá, mikor már egyszer egy csorgó mellett pihenőt tartana,
1328 1 | Meg vagyunk mink már fogva csőstül.~– Én még tudnám, hogy merre
1329 3 | lövöldözünk belé.~Az öregek csóválták a fejüket; de tudták, hogy
1330 6 | háromszöget bezárta.~A félsziget csúcsa az utolsó pontja volt egy
1331 7 | nagyasszonyomnak, miféle csudát láttam.~– Hát már nincs
1332 15 | kisebbik az anyja keblén csügg, két karjával átfonva a
1333 15 | előttük, végignézett rajtuk, s csüggedten tért vissza: „Egy sem az
1334 2 | gyászfűz módjára lefelé csüggnek; azt kivágta a fejszéjével.
1335 8 | lett volna vele!~A lova csülkeire rogyott alatta, három golyó
1336 8 | magában a mederben kell csülökig gázolni. A palakőréteg amfiteátrum
1337 5 | a tatár asszonyok olyan csúfak volnának! Inkább nagyon
1338 1 | Ne te né! Még bizony csúffá tennének, ha hagynám magamat.
1339 11 | emberi ábrázaton úgy el volt csúfítva Isten remeklése, hogy irtózat
1340 8 | Egy helyen ezt az útnak csúfolt járókát egy meredek palakő
1341 5 | Istenem, még valami szörnyű csúfondáros módon megcsonkíttatja szegény
1342 16 | kiszabadult rabját, s rárivallt csúfondárosan:~– Hát te hogy szöktél meg
1343 13 | bölcsességére számít, az bizony csúfot lát; hanem aki a bolondságukra
1344 1 | rossz szándéka van; de csak csúfságot csináltak belőle. Tudták
1345 3 | játékszereinket, tömlöcbe csukatta a nagy embereinket, akiket
1346 6 | csak nyisd ki a füledet, s csukd be a bicsakodat. Ülj le
1347 9 | alig akart helyrejönni a csuklásból.~– Hát nem lőtték kegyelmedet
1348 9 | Hanem egyszer csak nagyot csuklik, s hátrakapja a fejét az
1349 10 | újra be kellett a szájukat csukni vagy arannyal, vagy ezüsttel.~
1350 11 | sorsomat viselem magam. Ami csupán nekem van szánva: érjen
1351 8 | számítottam, hány kupával csúszik le? A „tálbansült” kissé
1352 2 | simára is seperte az egész csúszkapályát. Mármost csak még egy szánkó
1353 2 | azt a két sarkával előre csúsztatni a sziklapárkány felé, felsóhajtva
1354 7 | bégnek címzett borítékba csúsztatta bele az Apor Istvánhoz írottat,
1355 11 | magához. És aztán térden csúszva mászott oda a kevély férfi
1356 7 | Mert együtt jó az, mint a csúz meg a fogfájás. Anélkül
1357 10 | elfogdosta a lándzsások cucáit. Ördögök voltak velük, nem
1358 6 | Milyen nagy orra van a cudarnak! Olyan mint egy vaddisznónak
1359 6 | dévaj kacagást, a csalogány cuppogást, a habok loccsanását. Rá
1360 4 | édes húgomasszony – (a Czirjékek és Damokosok vérszerinti
1361 10 | szultán fenyegetésére, hanem dacol vele, s kész fegyveres erővel
1362 10 | Eh, mit! – kiált egy dacos hang a fejedelem kíséretéből. –
1363 6 | No hát! – monda Tamás dacosan, – mit akarsz hát velem?~–
1364 11 | felelt rá Tamás.~– Neked! Dagadj meg! Te rab vagy, abban
1365 10 | bég, s a tatár kán követe, Dája-Lot-Ali bég, kik mindennap kétszer
1366 6 | Itt csak nem lelnek rá. A dal, a kacagás hangja ugyan
1367 15 | bajadérek táncában, se az almék dalaiban. Virágnyílás nem vidítá
1368 3 | hívogatni fel a székely daliáit. Kár, hogy olyan közel egyik
1369 3 | De hát nem voltak itt a daliák, csak a bölcsességhez kellett
1370 6 | a rabszolgaköntösben is daliás alak volt, s a nyomort is
1371 11 | hogy fáj-e valami. Csak dalló szavam hallod. Ó, vígy el
1372 11 | paradicsomban. Táncolhatunk, dalolhatunk miatta. Ott lakomázhatsz
1373 6 | háremhölgyeknek: táncolnak, dalolnak, vízben lubickolnak, hinták
1374 11 | elkezdett egy szerelmes románcot dalolni Mirza Shaffitól, s aközben
1375 6 | többi odaliszkok zümmögő dalt dúdoltak félkaréjban állva.
1376 15 | szamártejből, azután reggel korán damaszkuszi rózsavízből, utoljára délben
1377 16 | ami fel van jegyezve a Damokos-család hagyományaiban.~– Hej becsület,
1378 13 | régi jó ismerőse volt a Damokos-családnak, a búzát, gyapjút ő szokta
1379 12 | győzelmes fejedelem visszajön, – Damokosnét megnotázzák, – Mikóújvárt
1380 13 | mikor Boldizsár bát meglátta Damokosnéval meg a két kis fiúcskával.
1381 6 | minden: hát akkor tégedet, a Damokost is, meg a Tamást is karóba
1382 6 | a palota hölgyei. Egész dandár azoknak a száma. Nem mind
1383 5 | volt a vezére egy egész dandárnak, s annálfogva, mikor hadba
1384 2 | az egész völgyet. Még a danolásuk is felhallatszik idáig:
1385 6 | nagy zsolozsmaénekléssel. Danolnak is, táncolnak is. No lelkecskéim,
1386 2 | felhallatszik idáig: a pogányok danolni szoktak éjjel a táborban,
1387 13 | polgármester, syndicus, hadnagy, darabant, mind összeverte volna a
1388 13 | ládában. Ismerem minden darabját. Lehet rá kölcsönadni kétezer
1389 13 | ajánlott két ezer aranyért darabonként.~– Itt énnálam biztos helyen
1390 13 | erőhatalommal. Brassó valamennyi darabontja el nem nyomná a Mundukát,
1391 10 | kapitánnyal, meg a szász egyetem darabontjaival; Dés felől pedig közeledőben
1392 12 | bátorság okáért azt a húsz darabontot, akiket a fejedelmi szász
1393 16 | szörnyen elbámult rajta, mikor dárdaerdőt látott maga előtt; amiről
1394 5 | vette a kardját, buzogányát, dárdáját: elég volt neki maga a nogajka.
1395 10 | mutatkoznak, amikből számos dárdák hegyei villognak elő.~A
1396 10 | térre, elől Gaudi szász dárdásai, utánuk a lovasság, s azoknak
1397 16 | tatársüveget meg egy hosszú dárdát, aztán hadd lovagolok előre
1398 2 | lovas tatár alakot a hosszú dárdával megpillantották, hatan hétfelé
1399 6 | róluk a tatár, s rongyos darócot dobott a nyakukba helyette,
1400 15 | én bizony ráismerek, ha darócrongyban van is, ha nap elégette
1401 7 | Apor István uramét pediglen deákul. Ez már ne legyen a te kezedírása.~
1402 5 | Aztán kiért? Egy tatár debelláért! Ha láttál volna valaha
1403 6 | szidta a székelynek még a dédükeit is, aki ezt támasztja; de
1404 10 | pénz beszél”. Hiába minden dekrétum, deliberatum, articulus,
1405 6 | Kalme Damokos Tamásnak.~A délceg ifjú a rabszolgaköntösben
1406 7 | Boldizsár csak nézte ezt nagy delektátióval, s aztán mikor látta, hogy
1407 11 | mikor a murza hazaérkezett a délelőtti unalmas csavargásából, végig
1408 10 | toronyban éppen akkor kezdtek el delet harangozni.~– Uraim! – kiálta
1409 8 | szeretem magamat.~Midőn azonban déli harangszóra az ebédnél összegyülekezének,
1410 10 | öblösült, s annak a karimáján, délponton és a két horizonon három
1411 13 | ügyet Boldizsár bára.~Másnap délre bevergődének szerencsésen
1412 6 | beteríti egész Nápolyig a délszaki paradicsomot; az olasz,
1413 6 | rabszolgái fölött.~Forró délutáni órákban le szokott jönni
1414 11 | lovat ugyanakkor kétezer dénáron; de ha a Kara-Kush lovának
1415 12 | beszélnek, hacsak nem madár vagy denevér.~– Hát haragszunk-e még
1416 6 | az idő, éjszakára olyan dér lesz, hogy minden fűnek,
1417 11 | én uram, mert megvett a derbenti vásáron, mint legszebb leányt
1418 6 | öklömmel ennek a pálmafának a derekából ilyen ákombákot csavarintsak,
1419 3 | az örege volt otthon; a deréksereg, a férfihad el volt már
1420 14 | kigördül; a csillagos ég derengése bevilágít a földalatti odúba.~–
1421 12 | hasadékhoz, ahonnan a világosság derengett. A tüköramalgám kopásán
1422 10 | a vitéz urak közt nagyon derült hangulat támadt erre a hírre.
1423 10 | Ez az igaz mondás egy kis derültséget keltett az urak között is. „
1424 6 | semmit ez a könyörgés, amit a derviseid mívelnek; attól a fagy el
1425 11 | meg a moséba a keringelő dervisekben gyönyörködni. Negyedik mulatságot,
1426 10 | a közeledtét meglátták a dési öregtoronyból, félreverték
1427 10 | dolog, hogy a Kolozsvárról Désre vezető országút olyan elmésen
1428 10 | oldalán a pajtának éppen olyan deszkafal volt felállítva, nagy hiba
1429 10 | nekifeküvének a deszkázatnak, s a deszkák hasadékain át hallgatták
1430 12 | elfordítva a csavarreteszt a deszkapad alján, ahogy Czirjék megtanította
1431 10 | nekivételkedék annak a gyarló deszkapalánknak, ami a pajta nyílását elzárta,
1432 10 | oldalán nekifeküvének a deszkázatnak, s a deszkák hasadékain
1433 12 | ahol már a világ be van deszkázva. De most siess! Majd én
1434 12 | kényszeríté, hogy a fejedelmet detronálják, sőt annyira ment a vakmerősége,
1435 3 | akkor még ne tartson „Te Deum laudamus”-t, mert az annak
1436 5 | Oroszországból hordogatták el. Maga Dewlet Ghirai kán alatt Moszkvából
1437 16 | A Rákóczi György jenői diadalának ez volt a szomorú következése.~
1438 6 | szépsége vásárra bocsátásában diadalát találja. Pedig hiszen ő
1439 8 | csizmaszárában. Azt azután nagy diadallal viszik el dorongokra fektetve,
1440 6 | annak a lovai dobogtak úgy. Diadalmasan tért haza a megvívott harcból.
1441 10 | taszítád, elfutottál vele: most diadalmaskodhatsz! Látod: asszonynép van itt
1442 16 | megelégelte már az olcsó diadalokat, jóllakhatott vérrel és
1443 1 | hegytetőig csak egy fél diamétert kell átballagnom; nekik
1444 5 | hát Buzdurgán murza holmi dibdáb csatában elő se vette a
1445 9 | kegyelmednek a kígyókövemmel! – dicsekedék Boldizsár bá.~Ilka asszonynak
1446 6 | hegyén, Úristen, Tiéd a dicséret!” Éneklik is, de valami
1447 9 | kezéből.~– Minden jó lélek dicséri az urat!~– Ámen! – mondá
1448 6 | gyönyörűségem.~De még meg is dicsérte ezért a kívánságáért a murza.~–
1449 9 | kígyókőnek, amit Bethlen Gábor dicső fejedelmünk a testamentumában
1450 13 | volt. Még népballadák is dicsőítik. Egy ilyen híres kalandor,
1451 8 | famíliából, amelynek minden tagja dicsőséggel és becsülettel halmozza
1452 12 | éppen ily hiábavalóság volt. Dicsőségnek elég szép volt, hanem haszonnak
1453 6 | légyen én rá erre a nagy dicsőségre?~– Megérted, fiam, azonnal:
1454 13 | Jaj! Uram irgalmazz! – didergé fogvacogva a rablóhős.~Munduka
1455 12 | fejedelemre! Hogy betört a diétába, s még a rendeket is kényszeríté,
1456 10 | hallgatták és szemlélék a diétán történendőket: mások pedig
1457 10 | Ilka asszony ugyan hatalmas dikciót fundált ki magában, amit
1458 7 | füleddel hallgasd, amit én diktálok, de eszedben ne tartsd meg.
1459 10 | az a levél: a szorultság diktálta.~– Tudom, tudom, jó asszony.
1460 13 | éjszakában toalettet csinált a diófa alatt; felvette a bivalybőrt,
1461 13 | egy domboldalban, óriási diófáktól betakarva. Kerítése nincsen,
1462 6 | emelik a tajtékból született Dionét, hogy hosszú, aranyba játszó
1463 10 | Ujlaky László várkapitány, Diószegi Kristóf lovassági hadnagy,
1464 10 | a fejedelmi botot és a diplomát a megválasztott új fejedelemnek.
1465 10 | protonótáriushoz.~– Meg hét diplomata – toldá hozzá a főjegyző.~–
1466 6 | közé. Az izoglánbasi azokat dirigálta oktató szóval és – nogajkával.~
1467 10 | Egyébről ne is hagyj magaddal diskurálni. Igazságodban vagy, helyes
1468 9 | mint hogy egy olyan témát diskuszióba hozzon, aminek bizonyára
1469 13 | a belvárosba, ahol igen díszes vendégfogadók valónak; hanem
1470 6 | ezek az írásjegyek pompásan díszítik a préselt marokent, sokkal
1471 7 | nagy barátság jussán őt egy díszkaftánnyal akarja megajándékozni.~–
1472 6 | áldásai alatt virul. Éppen úgy díszlenek a szabadban a babérfák a
1473 6 | éppen egész pompájukban díszlő gránátalmák alatt, s tanácsot
1474 8 | meg, mégis hozott haza egy disznót. Nyilván folytatta a szomszédban
1475 7 | elolvassa.~Akmet bég a díványon ült akkor, amidőn a levelet
1476 6 | felült a kösk közepén levő díványra; a többi hölgyek félkörben
1477 6 | Napkelet minden festői divatja szerint van öltözve valamennyi,
1478 3(1) | Az akkoriban dívó néphit szerint a legfélelmesebb
1479 8 | szóváltás volt, s arra a távozó dobaj jelenté, hogy a rablók tovamentek.~
1480 8 | hazatérő főúr lovának a dobaja, rögtön fölébredt rá, s
1481 9 | összelövöldözének, s azután a vízbe dobának. Nem is lett volna soha
1482 7 | a másik után, s nagyokat dobbantott, hol a fejéhez kapott, hol
1483 11 | ordítá közbe lábával dobbantva Tamás.~– Ne dobolj, kérlek!
1484 7 | gálickő, s akkor a tűzbe dobhatod.~– De én azt hiszem, hogy
1485 6 | legalább arcát takarnátok el! Dobjatok rá valami fátyolt.~S az
1486 10 | valamit, még azt is a tűzbe dobná.~– Nekünk is mind azt mondta! –
1487 1 | volna, hanem pallónak meg dobogó hídnak nagyon vékony volt.~–
1488 8 | hintóval Mikóújvárra, s még a dobogóhídon elkezdett valamit kiabálni;
1489 6 | trombitái szóltak, annak a lovai dobogtak úgy. Diadalmasan tért haza
1490 6 | dervisek verték a csörgő dobokat; a kertész a szakállát tépte;
1491 11 | lábával dobbantva Tamás.~– Ne dobolj, kérlek! Nem elég törökmuzsikát
1492 9 | elkezdett a késsel, villával dobolni a cintányéron.~Hanem Apor
1493 6 | szőnyegen, s míg az a csörgős dobot ütögette a feje fölé emelt
1494 6 | tatár, s rongyos darócot dobott a nyakukba helyette, úgy,
1495 10 | ablakból.~De kevés vártatva dobpörgés, trombitarecsegés hangzott
1496 10 | testünkről kótyavetyére dobunk is, csak egy tizedrészét
1497 10 | magát. Az udvari orvosa, doctor Reineckius azt mondta, hogy
1498 1 | gömbölyű volt, mint egy döbör, körös-körül bekerítve erdős
1499 6 | szárazföldön a murza: a döfést megkapta a szigonnyal, de
1500 6 | lombsátorok; szép lugasok, dögbőrökből; s mindenütt sár, piszok,