| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Damokosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
2002 12 | magát, s minden ajtót bezár előttem.~– Ez nagy bolondság tőle –
2003 7 | Tamás előkerül: sokszor elővegyük, s nagyokat nevessünk rajta!~
2004 11 | ha minden hízelkedésemet elővenném is, nem tarthatnám őt egy
2005 13 | vinni magával; mert mikor előveszi az erszényét, hogy fizessen:
2006 7 | hogy nagyon ugrál a török, elővette a zeke ujjából a tilinkóját,
2007 3 | megszégyenlé magát a kudarcon, s elővéve szokott taktikáját, egy
2008 3 | lóhalálában, hogy még a madár sem előzhette volna meg.~Ő volt tehát
2009 11 | annak az elköltése közben elpanaszlá Kalménak, hogy hogyan járt
2010 10 | Tudom, tudom, jó asszony. Elpanaszolta azt már nekem azóta Apor
2011 11(1)| Rákóczi Györgyhöz írtak, elpanaszolván, hogy két társukat erős
2012 12 | való van. Mikor a gyermekek elpihennek, maga Ilka asszony veszi
2013 3 | mellett rohanának a fáradtan elpihent tatárokra; azok meg, mint
2014 8 | nimfeabokrok közé, s olyan szépen elpipázgatja azon keresztül a drága jó
2015 5 | sanyarú munka rövid idő alatt elpusztította a vele foglalkozókat; akik
2016 8 | nagy, erős várakat mind elpusztították a mongolok, akik erre vonultak
2017 10 | az országot végtől végig elpusztítsa, a felséges tatár kán is (
2018 12 | beszélek. Mert látom, hogy így elpusztul, s nincs más menekülés a
2019 5 | Hát csak van esze, hogy elpusztulni ne engedje. Ne félj bizony,
2020 13 | a Munduka, ha egy csomó elrablott pénzt kiadott a dráku popinak,
2021 13 | ezt a kétezer aranyat is elrabolják tőlünk a zsiványok, mint
2022 12 | Damokos Tamás váltságát elrabolta, s hol találok rá minden
2023 12 | férjeért küldött váltságdíjat elrabolták. Hiszen még alig huszonnégy
2024 13 | elrabolt aranyak hova vannak elrejtve?~– Tehát mégis az ő tudtával
2025 8 | kíséretre.~– Márpedig az így van elrendelve. Ez kötött marsruta: ettől
2026 8 | eszébe ezt a védgátat egészen elrontani, s az most is ott állt,
2027 10 | az ország és a fejedelem elrontott, tegye jóvá az ország és
2028 11 | odaülhessen a lábadhoz, s ha elrúgod onnan, megint visszatérhessen
2029 8 | Apor István már messze elrúgtatott a veszedelem helyéről, anélkül,
2030 10 | kinek a lelki tusakodásban elsápadt az arca, s mégis veríték
2031 5 | akinek a legmagasabb férfi is elsétálhatott a hóna alatt: a bibliai
2032 3 | valami réven ez a pénz elsikkadna: mert akkor ugyan ott veszne
2033 10 | Barcsay Ákos visszatért az elsőbb határozattal, melyet ugyan
2034 10 | mást cselekszik vele.~Az elsőbbet tette meg.~Bele sem tekintett
2035 1 | elhord; csakhogy annak az elsütéséhez tüzes kanóc kell, az pedig
2036 3 | elöl-hátul lyukas. Ezt ha elsütjük, akkorát fog lőni hátrafelé,
2037 2 | szökve sem lehetne közöttük elsurranni, úgy bevilágítják az egész
2038 15 | sárga színétől elválik egy elszakadt rózsapiros felhő.~Se gyöngyök,
2039 8 | hogy azt a más kezéről elszakíthassa, magához köthesse.~No, hogy
2040 3 | süvegeiktől, mikor a porfelleg elszállt, amit maguk előtt vertek.
2041 8 | fejét, s hátrafelé gyorsan elszeleltek.~S akkor egyszerre nagy
2042 11 | megaláztatást kell a magam hazájában elszenvednem. De hát inkább szolgálok
2043 5 | félted te az uradat, hogy elszereti tőled. Inkább attól félthetnéd,
2044 11 | neki: adósa vagyok vele. Ha elszököm tőle, szavamat szegtem meg;
2045 2 | mindenestül a mélységbe.~A tatárok elszörnyedve csapták össze az első lábaikat
2046 6 | Felelnek valamit: de nem érti. Elszokott a füle attól a beszédtől,
2047 6 | most vette észre, hogy majd elszólta magát. Hanem aztán helyreüté
2048 6 | a szökőkút csövét, s az elszorított víz sűrű permetegekben lövell
2049 11 | záptenger terült el előtte, elszórt mohotkás szigeteivel, a
2050 8 | ráérünk: urak dolga ez.~Élt a gyanúperrel, hogy a rablók
2051 9 | Ezt akarja kegyelmed eltagadni? Okosabb akar kegyelmed
2052 10 | aláírás végett?~Minden ember eltagadta az ahhoz való tehetségét.
2053 6 | nagy fehér füst támad, ami eltakar mindent.~– No, ezt jobban
2054 6 | emberalakot képes tetőtől talpig eltakarni, mint egy palást.~De ez
2055 6 | legyen magáról, a két kezével eltakarta a szemeit és hanyatt feküdt,
2056 8 | annyira a sűrűben, hogy a fák eltakarták, amidőn látta, hogy jönnek
2057 2 | tatárnak nem volt kedve eltanulni tőle ezt a pokolra szállás
2058 4 | is restelli; ha a lábával eltaposhatna egy üszköt, még azt sem
2059 8 | vissza.~Két napot tehát már eltarisznyázának az úton, csak harmadnap
2060 8 | pá-pá!”~Még azután is, hogy eltávozának, sokáig lobogott utánuk
2061 8 | jönnek ám fáklyákkal az eltávozott rablók egész csapattal vissza,
2062 10 | A fejedelem Barcsay Ákos eltávozta után mégis utánagondolt
2063 2 | ég már sehol. Azokat mind eltemette a hógörgeteg; de még akik
2064 10 | erkölcs.~Hanem a nóta maga elterjedt egész Erdélyországban, s
2065 10 | Mások ellenben, különösen az éltesebb urak, annál határozottabban
2066 12 | pecsételte: azt Czirjék Boldizsár eltette a tarsolyába. Akkor aztán
2067 8 | kérdezni, hogy ugyan talán eltévedt az erdőben valahol, s tán
2068 10 | Száműzessék! Tűztől-víztől eltiltassék!~A nagy harag nem csillapodott
2069 10 | ami a szívét e látványra eltölté, egyszerre meggyógyította –
2070 10 | inkább mind a négy lába eltörjön a fejedelmi széknek.~Ezt
2071 9 | begyógyít, rögtön és azonnal: az eltört csontokat összeforrasztja,
2072 10 | Szamoson átvezető hidat úgy eltorlaszolták egymásnak fordított szekerekkel,
2073 15 | azt elolvasta Kalme, az eltorzított arcnak is volt ragyogása.~–
2074 2 | tempóval odaugrék hozzá, s úgy eltrafálta a hosszú késével a medvének
2075 8 | az utolsó fáklyafény is eltűnik az erdők sötétjében, s a
2076 6 | körülkerített rekesztéken kívül eltűnni, s a harmadik trombitaszó
2077 6 | támasztja; de kénytelen volt eltűrni, mert maga rendelte meg. –
2078 6 | tudja hasznát venni. Azt is eltűrte, hogy az egyik hölgy hajából
2079 6 | amik a magyar dolmányra elül-hátul felvarrva láthatók. Meglehet,
2080 6 | hirtelen elfújta a kertet elülő nehéz füstöt, s mikor Buzdurgán
2081 6 | elkezdett szétterjengeni, s elülte az egész kertet. De egyúttal
2082 5 | helyét.~Ezt hát valahogy elütötte-vétette Boldizsár bá; de azért magának
2083 15 | mondja édes szóval ennek az elundokított arcnak:~– Én angyalom! én
2084 10 | keresztülugratni, s a trónról elűző határozatot visszakergetni
2085 5 | alamizsnának osztogatnak.~Emiatt elvádolta Apor István Boldizsár bát
2086 6 | kirántja a görbe kését, s elvága vele a nyakát, s azzal porba
2087 6 | mert elébb ezzel a késsel elvágom a torkomat.~Buzdurgán előbb
2088 10 | lehetett megvédelmezni, úgy elvágtatott onnan, hogy meg sem állt
2089 4 | Ha egyszer ez az indulat elvakítja: akkor nincs az a gonosztett,
2090 12 | rabságba rekedt férjétől elválasszák, egyedül őneki lehet kérni
2091 7 | törvények szerint a rab felesége elválasztatik tőle, és bátran férjhez
2092 11 | hogy kövesse, és éntőlem elválasztva, magát más férfinak adja:
2093 11 | az uram haza nem kerül, elválhatok tőle, s férjhez mehetek
2094 15 | bealkonyult ég sárga színétől elválik egy elszakadt rózsapiros
2095 13 | Kimászott négykézláb az ágyából; elvánszorgott a pestesig azon még parázs
2096 15 | ő személyét képviselve, elvégezze. (Ez már egy kissé európai
2097 12 | domíniumostul Ilka asszonytól elvegye, s őtet gyermekeivel együtt
2098 12 | De most siess! Majd én elvégzem a magam dolgát azzal, aki
2099 6 | parasztmunkába fog, azt nagy sietve elvégzi; nem tempózik vele, mint
2100 12 | Hogy hát legjobb lenne, ha elvenném a menyecskét; akkor ő is
2101 11 | jó nekünk.~– De hisz ezt elvenni rablás volna.~– Hát mi az?~–
2102 14 | fegyveres kézzel kirohanván, elverték maguk elől, akit útjokban
2103 13 | magatokkal, mert bizony elveszik tőletek vagy a zsiványok,
2104 9 | a szerencsétlen Czirjék elveszített.~Ilka asszonynak azonban
2105 10 | teszik fejedelmi süvegének elvesztésére.~A mély csendesség tart
2106 12 | Damokos Tamásné fiskaliter elvesztett. Hiszen tudod azt a kázusát
2107 10 | lovasaiddal! Ha az urainkat elvesztetted, veszíts el bennünket is!
2108 11 | tánchoz nem kell a lánc. Elvettem a lakat kulcsát; elébb leoldom
2109 11 | ösvényt, tudok a nép nyelvén: elvezetlek pusztáról pusztára, tanyáról
2110 12 | tarsolyába. Akkor aztán elvezette a tanácsos urat és kapitányt
2111 2 | turbát.~„Azért mégiscsak elvigyük mind a kettőt!”~Nagy szemfüleskedés
2112 12 | kettőt. Azok még sokáig elviháncolnak az ágyban, gyermekek módjára.~–
2113 11 | leányt: ahol kapják. Aki elvihette, ha utol nem érték, az övé.
2114 6 | virágágyakból szedje ki az elvirított tulipánhagymákat, s azok
2115 1 | lesz reá.~– De akkor hát elviszem magammal.~– De ugyan vigyázz
2116 9 | arany-ezüst kincseit: még ma elviszi mind Brassóba, eladja a
2117 3 | az uradnak. Hadifogságba elviszik; nem bántják: tudják, hogy
2118 14 | megkaptalak! No, ne félj, elviszlek oda társad mellé: legyetek
2119 13 | megrakva brassói kelmékkel, elvontatják Bécsig vagy Galacig, mindig
2120 11 | Jer innen! – mondá Kalme, elvonva őt kezével az ablaktól. –
2121 14 | ottan, ahol ő az alagútját elzáró nagy követ találta. – Ez
2122 10 | előterében volt egy korlátokkal elzárt rész a hallgatóság számára,
2123 15 | hajtották fel őket. Ezek már elzüllött, marcona alakok voltak,
2124 6 | ellapítva, hogy egy egész emberalakot képes tetőtől talpig eltakarni,
2125 12 | hogy Czirjék igaz jóakaró embere.~Hiszen nincs abban semmi
2126 3 | tömlöcbe csukatta a nagy embereinket, akiket ő maga ruházott
2127 9 | asszony. – Nekem nagyon kedves emberem volt, meg a szegény uramnak
2128 13 | közepéig eljutott, ahol az ő emberének a háza volt. Azt is ismerte
2129 2 | párkányról, s alázuhant emberestül, mindenestül a mélységbe.~
2130 6 | mosolygás-e ez nála vagy emberevési szándék?)~Tamásnak bizony
2131 6 | meg idegét; izmait, inait emberfölötti erőkitörésre feszíti; sikerül
2132 1 | háborús világban valami emberhátra felköthető vasládikó volt,
2133 7 | A tihaja kicsiny, cingár emberke volt, sovány képű görögbe
2134 8 | volna én ma már becsületes emberképpen is. Nem úgy verik a cigányt.~
2135 8 | hogy ezzel a fetvával két embernél több nem utazhatik. Annak
2136 11 | lassan haladhatott. De meg az emberség is azt kívánta, hogy a foglyot
2137 8 | Az is mind kitelik a maga emberségéből. Itt van a hosszú törökmeggyfa
2138 12 | odáig kivezették, az nem jön emberszámba többé. Azt úgy elcsúfítják,
2139 6 | elkényszeredett, vadállattá aljasult embertömeg; rabságra hurcolt áldozatok
2140 6 | megörült, hogy ilyen nagy embertől valami kis kegyelem nem
2141 11 | ezt a nagy bőrerszényt? Emeld meg, ugye milyen nehéz?
2142 13 | cselédre bízni! Észreveszi az emeléséről, hogy arany-ezüst van benne.~–
2143 12 | Aztán fél karját a feje fölé emeli, az arcát ráfekteti, s Istenben
2144 6 | amint a nereidák vállaikra emelik a tajtékból született Dionét,
2145 10 | erdélyi három nemzet szarvakat emelnétek. Hallottátok szavaim, amik
2146 6 | hogyne volna.~Máris magasra emelte az orrát.~– Én írtam azt
2147 8 | zsiványok: annak az emlékére emelték azt a hírmondó keresztet
2148 10 | formaságok megtartása végett emeltettek, kimondhatá az elnök a határozatot,
2149 11 | A levegő dögletes, a víz émelyítő, a nap sem süt istenesen,
2150 6 | gyönyörködjenek.~– Pokol tüze emésszen meg benneteket! – mormogá
2151 12 | leskelődő lator lihegve emészti sóvár szemével a deli hölgy
2152 12 | megrontotta vele Karthágót, emez meg a tüdejét. Jobb lett
2153 12 | odalenn a pokolban az ördögöt emlegetni. Hát kérdezd meg tőle, közelebb
2154 8 | agyon a zsiványok: annak az emlékére emelték azt a hírmondó keresztet
2155 5 | tartogatja a nevének az emlékét; bőrt csinálnak mások is
2156 10 | keverem meg, mikor a jó uramra emlékezem. Azért zúdítottam fel azt
2157 11 | tűzláng borította erre az emlékezetre, mint mikor a felkelő nap
2158 8 | mindenféle izeneteket kössön az emlékezetükre, amiket azok az ő szerelmes
2159 13 | felébredt a hős nevének említésére álmából.~Haj, de hirtelen
2160 12 | szeme láttára félretolta az említett szekrényt, felnyitotta a
2161 12 | észrevéve, hogy a Czirjék említette hasadékon át világosság
2162 11(1)| levélben Damokos is fel van említve a sanyargatott rabok között:
2163 5 | együtt, amit az urad küldött énáltalam, alig van több készpénzed
2164 4 | Szerelmes volt beléd.~– Énbelém? – szólt Ilka elbámulva. –
2165 3 | aggastyánai.~– No már most énekelhetünk egyet, kedveskéim! – mondá
2166 6 | táncolnak is. No lelkecskéim, énekeljétek azt a zsoltárt, hogy „A
2167 6 | pillangókat kergettek; azután énekelni, táncolni kezdtek; majd
2168 4 | gitározott is neked, és énekelt mellé! Mert azt hitte, hozzámegy.
2169 6 | Úristen, Tiéd a dicséret!” Éneklik is, de valami olyan furcsa
2170 6 | visszavonult a palotába, énekszó, lant, koboz elhangzott.
2171 2 | a tatár!” S most az nagy énekszóval, templomi zászlókkal processziózik
2172 2 | szabadulás nem történik meg enélkül, édes atyámfia! – mondogatá
2173 5 | szenvedni, egy örökkévalóság énelőttem.~– Hiszen ne vedd ám azt
2174 6 | karját feje fölé emelve, engedé a kristálygyöngyöket vállain
2175 8 | Boldizsárnak ez a gyors engedékenység. Mi lehet ennek a köpönyege
2176 3 | volt a parancsnok, neki engedelmeskedett a nép apraja-örege. Jól
2177 10 | felséges szultánnak nem engedelmeskedik, jön az egész tatárság egyfelől,
2178 16 | sem tudta már, hogy kinek engedelmeskedjék, annyi volt a fejedelme.~
2179 10 | oltalmazására legyen: annak bizony engedelmeskedjetek. Mert íme megparancsolá
2180 10 | hanem az ő parancsolatjának engedelmeskedtek; ha ezt a lázadó fejedelmet
2181 13 | salétromszállító utam, az ő kegyes engedelmük nélkül. – Ezen az úton olyan
2182 11 | szultán parancsolta, hogy az engedetlen országot meg kell fenyíteni;
2183 9 | volna. De makacs volt; nem engedett. S íme, ez lett a vége.~–
2184 8 | hogy ő semmi módon el nem engedi magától vétetni azt a szerencsét,
2185 10 | mívelsz. Ne hátrálj; ne engedj senkit szóhoz jutni. Aki
2186 13 | azért mi a mi ördögünket nem engedjük tőlünk eldisputáltatni a
2187 11 | Mert ha szép szavamnak engedsz, ha szökni mégy magadban:
2188 3 | bá ezermester; hát csak engedtek a parancsolatjának. Levágták
2189 16 | csíki székelyeket; minek engedték magukat olyan könnyen kizavarni
2190 11 | senki. Hanem az meg volt engedve a rabnak, hogy annak a szekérnek
2191 11 | mely levél tévedésből az énhozzám címzett kopertába lett pecsételve.
2192 13 | aranyért darabonként.~– Itt énnálam biztos helyen lesz ám a
2193 12 | sötétben; meglátod, van enni-innivaló akár két hétre is. Én azalatt
2194 3 | számát szaporítani, s elég ennivalót is hoztunk magunkkal, hát
2195 11 | te bízd magadat egészen énreám – suttogá Kalme. – És ne
2196 11 | Ilkámnak, hogy kövesse, és éntőlem elválasztva, magát más férfinak
2197 10 | úgy segéljen, hogy senki énvelem e hadjáratnak semmiféle
2198 11 | egyszerre két dolgot? – enyelge vele Kalme. – Mikor eszel,
2199 16 | feleségének, a másikat az enyémnek! Ha olyan nagyon szerettek,
2200 11 | égő homlokát a hideg kövön enyhíté. Úgy nyögött.~– Most jön
2201 6 | meghagyjuk, sőt kemény sorsodat enyhíteni akarjuk. Tudd meg, miképpen?~
2202 11 | különben rád volt mérve. Én enyhítettem a rabságodat. A falatomnak
2203 9 | Valóságos igazit, amilyen az enyim? Ezt nézze meg jól!~De amíg
2204 2 | volt: hiúzbőr a préme; az enyimé csak farkasbőr volt”. Azután
2205 9 | kösse a turbát, hanem az enyimre. Íme, én visszahoztam volna.
2206 2 | medvének, jobb szánkófeneket építeni sem lehetne: ő maga ráült
2207 3 | volt. A gazdag Mikó Ferenc építteté azt, aki nagy becsületben
2208 5 | fejedelmi paloták bőrből lettek építve. Minden finom saru, kesztyű,
2209 2 | mélységből Boldizsár bá, épkézláb szállva le a repülőgépéről. –
2210 10 | ellennap támadt. A valódi nap éppoly sápadtnak látszott, mint
2211 11 | leányt háromezer aranyon, éppúgy, mint megvette a legnagyobb
2212 6 | azért kívül-belül lyukas épület; hosszú szárnyékok, nyitott
2213 10 | bejáratot a vár és országgyűlés épülete felé.~Igaza volt. Ha az
2214 13 | fabrikálva lenni, alul kőből épült, arra vezetett fel egy lépcsős
2215 10 | Szamosújvárt egy valóságos ércgyűrű fogta körül a Rákóczihoz
2216 8 | kásatörők, fűrészmalmok, érczúzók az Ojtoz folyam mentén,
2217 13 | uram dráku, az sok lesz. Érd be felével!~– Ne alkudj!
2218 12 | Magának is van benne érdeke a lófőnek!~Alig is várhatta
2219 10 | magunk és az egész ország érdekében ne rontsanak be az országgyűlésbe;
2220 3 | egy országgá lenni a kis Erdéllyel. Elhitte nekik, és felült.
2221 10 | legátumokon kívül magának Erdélyországnak, rendkívüli szükségekre
2222 12 | kán hordáit feltartóztassa Erdélyről.~Amire jó, azaz hogy nagyon
2223 10 | haza az a sereg, amelynek Erdélyt a lovak patkói alá kellett
2224 6 | akik még arra sem vagytok érdemesek, hogy az árnyékába elbújjatok?~–
2225 11 | hegyeket, azokat a sötét erdőket, ahol az én népem lakik.~–
2226 1 | nyakából, nekifordult az erdőnek, s teher nélkül úgy elszaladt,
2227 13 | hátsó szobában, ahonnan az erdőre lehet látni – és menekülni.
2228 5 | pompásnál pompásabb kertekkel, erdőszámra vannak ott a gyümölcsfák,
2229 8 | hosszú Nyujtódon, a Damokosok eredethelyén s az Aporok mostani birtokán:
2230 6 | látására iszonyú sikoltozásnak eredtek, s nosza rejtegették az
2231 10 | futotta azokat el: minden ereiben elkezdett a vér egészséges
2232 3 | hozzá. A sokaságában volt az ereje, a kegyetlenségében a hatalma;
2233 13 | róla. Nagy híre van óriási erejének: az bánná meg, aki reá törne.~
2234 11 | amíg ő aludt.~– Hát erőnek erejével el akarsz pusztulni?~– Nem!
2235 4 | aki előtt semmi asszonyi erény sem szent, akár szolgálónál,
2236 6 | ezt az álmot! – sóhajtá erényes elborzadással Tamás. Sohasem
2237 5 | tudott följegyezni a férfiú erényről: az is, ki tudja, igaz-e?
2238 3 | atyánkfiai tették: hogy közel eresszük a falainkhoz a tatárt, ahonnan
2239 6 | kerülheti egymást; áthidaló ereszek egyik sikátorból a másikba
2240 5 | jégcsapokat bámuljuk az ereszen, ő most ott a virágos kertben
2241 1 | hegyoldalban mind lejjebb ereszkedék a völgybe, gondolva, hogy
2242 12 | utálkodása, hogy még maga elé sem ereszt, hanem betegnek mondatja
2243 6 | szedtek, koszorúkat fontak, éretlen gyümölcsökbe beletorkoskodtak,
2244 11(1)| szegény megnyomorodott rabokat érettek rontnak, vernek, kínoznak
2245 15 | volna, bizony csak odadná érettük cserébe minden drágaságát,
2246 13 | ablakra, ahol lopott pénzt érez, s kiköveteli azt a primus
2247 13 | fogd meg.~Boldizsár bá érezé a nehézségéről, hogy annak
2248 1 | lett, mintha farkasokat érezne a hátában, míg ellenkezőleg
2249 11 | lakomázni. Bizony olyanformán érezte magát, mint a siralomházba
2250 1 | azonban, ha lovaikkal be nem érhették a futót, a nyilaikkal ugyan
2251 11 | ellenséges földet el nem érik. Értheted ebből, hogy miért
2252 9 | meglőve, nehogy a fájós helyén érinteni találja a kezével. Talán
2253 10 | útba eső Szamosújvárt nem érinti, hanem a Szamos túlsó partján
2254 11 | csupán nekem van szánva: érjen engem, senkit se mást. Hozasd
2255 5 | savanyú lótejben keresztül erjesztése, aminél megint olyan hőséget
2256 6 | kellett lenni: ott voltak az erjesztő, posajtó medencék. Az egész
2257 9 | nézte a naplementét a vára erkélyén, ott várta, míg a csillagok
2258 12 | magát.~Apor István a tornác erkélyére kiállva, felolvasá a székely
2259 8 | fehér kendő onnan a vár erkélyéről, üdvözletet, áldást küldve
2260 14 | vele, amíg a murza elé nem érkezének.~– Itt hozzuk az Apor Istvánt!~
2261 11 | leste-várta Perekopban, hogy mikor érkezik meg a Damokos Tamás váltságdíja?~
2262 11 | hadjáratra: holnap már meg is érkeznek az agák, akik alatta vannak,
2263 15 | azzal, hogy távollétében az érkező leveleit felbontsa, s ami
2264 8 | meg, mikor a várudvarba érkezve, újra kezdte.~– Itt a kezemben
2265 8 | szokása szerint, leghamarább érkezvén meg, hogy a háziasszonynak
2266 2 | Akkor csakugyan vége az erkölcsnek Moldovában! De hogy nem
2267 11 | lehetetlenség. A mi keresztyén erkölcsünk, vallásunk erősen köt, és
2268 6 | odaliszk, aki az úrnője arcát ernyővel védi a nap ellen, pávafark-legyezővel
2269 16 | szokása szerint a két földig érő lábával is segítve nyargalni
2270 13 | jött ellene Boldizsár bá erőhatalommal. Brassó valamennyi darabontja
2271 9 | megkínálgatta: hadd jöjjön erőhöz. Semmi sem olyan jó orvosság
2272 6 | izmait, inait emberfölötti erőkitörésre feszíti; sikerül ledobni
2273 1 | hamarább kifárad, nem győzi az erőltetett versenyt, hát valami mást
2274 15 | hidegnek mutatta magát, erőltetve.~– Jó asszony, én addig
2275 11 | akartam, amíg ő aludt.~– Hát erőnek erejével el akarsz pusztulni?~–
2276 12 | nagy bolondság volt! – erősíté Boldizsár bá. (Az ember
2277 12 | török szultán rögtön meg is erősítette, s a temesvári basa sereget
2278 10 | őrizték. De többet ért minden erősködésnél a két Kemény fiaknak a bölcsessége,
2279 3 | Mikóvár nem erős vár.~– Majd erőssé tegyük. Te már azt csak
2280 6 | kis város volt: mondhatni erősség; mert a két folyam csupa
2281 10 | mérgesen protestáljon az erőszak ellen.~– Micsoda violencia
2282 10 | hogy szép szóval, gyönge erőszakkal megmarasszák őket; de nem
2283 7 | akihez a meghalt fejedelem erőszakosan kényszerített hozzámennem,
2284 11 | meghatotta ez a nagy ragaszkodás. Erőt vett rajta az érzékeny indulat.~–
2285 10 | egész lelke. A gyöngeség erővé vált benne, a szelídség
2286 13 | mert mikor előveszi az erszényét, hogy fizessen: meglátják,
2287 6 | gyakorlatibb úton tudta értékesíteni. Maga is egyik előkelő vezér
2288 6 | kiválogatta a legelőkelőbbeket, az értelmeseket, meg akik tanítók voltak,
2289 8 | teketória jár ám még ezzel. Azt értém meg belőle, hogy a Tamást
2290 7 | lóháton hozták), amiben értesíti a nagyasszonyt, hogy elfogadtatik
2291 6 | kell neki öt perc, amíg az értesítő ideg egész a fejéig küldi
2292 10 | patak”.~A diéta erre az értesülésre fülét-fejét elereszté, s
2293 8 | magyarok. Ezektől kaptam az értesülést.~– Hát akkor jól van. Akkor
2294 15 | ahány lépés, annyiszor értetné a homlokát a tarka szőnyeghez,
2295 8 | kiabálni; de amit csak akkor értettek meg, mikor a várudvarba
2296 1 | hogy egymás nyelvét nem értették; mert különben még összevesztek
2297 8 | megtudni.~Azután még egy kis érthetetlen szóváltás volt, s arra a
2298 12 | vétettem vele senkinek. No, hát értsd meg tovább. A szobában világos
2299 10 | társalogni, hogy a nők ne értsék.~– Hoc non pergit! Hoc non
2300 3 | kezdj most a síráshoz: nem érünk most arra, hagyjuk ezt tavaszra,
2301 10 | ellen történt, s ennélfogva érvénytelen. Sőt tartsák kegyelmetek
2302 6 | becsületben vannak, arról a titkos érzésről, ami a magyar föld lakóját
2303 10 | méltóságteljesen: egész érzetével a cselekedet fontosságának.~
2304 16 | válla közül, s amint talpra esék a földön, nagy mordiásan
2305 14 | természetes következése az eseményeknek. A hű darabontok és a hűséges
2306 10 | tízezer magyarnak rabságba esése bizony nevezhető annak. –
2307 12 | Holmi fejedelemváltozás esetére, ugye?~– No igen. De még
2308 5 | világtörténet egyetlen egy esetet tudott följegyezni a férfiú
2309 11 | murzának a háta. Amint az esetlen nagy kolossz ott feküdt
2310 9 | ami annak nagyon jól is eshetett.~– Két nap óta egy falatot
2311 1 | emberben, vagy állatban kár esik, s az hiba lesz” – mondá
2312 12 | belőle. Most pedig gyerünk, eskessük fel a hűségre a székelyeket.~
2313 10 | akkoriban útféli szólásforma.~– Esküdjenek meg a többi tanácsurak is! –
2314 12 | volna a székelyeknek.~– Esküdjetek meg a fejedelem hűségére
2315 8 | otthagyott őrt nem találta sehol. Esküdözött, hogy mind a kettőt felakasztatja,
2316 11(1)| volt őket, erős hittel igen esküdtenek, hogy az élő Isten őket,
2317 9 | én az ágyat elhagyhatom: esküszöm minden szentekre, hogy ez
2318 6 | olasz, aki először lát havat esni, azt hiszi, gyapot hull
2319 6 | ragyogó kék eget, olyan hegyes esőt szitálva alá, hogy szinte
2320 9 | lesz a legelső dolgom. Ne essék kegyelmed kétségbe. Másodszor
2321 10 | hangoztatták:~– Vége van! Levata est sessio! Ebédre harangoznak.~
2322 2 | nehezebb, az megy lefelé estében előre; még felső ruháit
2323 6 | Tamás egész nap ezt mívelte.~Estefelé kezdte érteni, hogy miért
2324 12 | Amint elharangozták az esteli angelust, bezárá belülről
2325 9 | járhatnak már?~Egy ilyen szép estén aztán, valami hetednapra
2326 6 | ti, hogy amint a müezzin estét ordít, rögtön abbahagyjátok
2327 11 | velük jönni? Kezük ügyébe estetek, s elhajtottak. Éppen olyan
2328 10 | az ebek harmincadja, nem estünk át rajta. Most siessünk
2329 9 | nagyon is kétségbe volt esve Ilka asszony, a kezeit tördelve
2330 10 | mert »hosszú haj, rövid ész«, hát mi sem látunk tovább
2331 6 | olümpi isteneknek való. Észbontó, szívbetegítő látvány. Ahol
2332 3 | gyergyói székelyeket miként eszelte fel Boldizsár bá meg a nagy
2333 8 | szólni; de énnekem most éppen eszembe jutott az a mese a révészről,
2334 14 | lehetne még futtatni, s eszére adni a veszedelmet.~Egyszer
2335 5 | annak a kikészítéséhez. Eszes állat, aki baromszolgálatot
2336 2 | meredélynek. Ment az aztán a maga eszétől nagy sebességgel alá, egyre
2337 11 | az oktalan asszonyi állat eszeveszett okoskodásán.~– Kénytelen
2338 6 | lesz a kiszabadulásának az eszköze?~Amint egyszer a mesterségbe
2339 6 | végre pedig a verekedő eszközül használt szerecsen nőt visszadobta
2340 11 | van terítve.~A tatárok nem esznek asztalról. Tudta ezt Tamás.~
2341 10 | gyermekét is elhozta, kezdék észrevenni az „urak”, hogy idelenn
2342 10 | ez bizonyára nagyon okos észrevétel volt; csakhogy már későn
2343 14 | gondtalan álmukban.~A tatárok észrevétlenül kiásták a bástyafalat, azután
2344 8 | ropogott körülötte, s ő észrevette, hogy lova megrogyik alatta.
2345 1 | kimenekülés.~A tatárok pedig már észrevették, hogy üres paripa után szaladnak,
2346 12 | aztán elfújta a gyertyát, észrevéve, hogy a Czirjék említette
2347 11 | egy asszonynak az ura egy esztendeig, egy napig a feleségéhez
2348 4 | hiszem, hogy a klimakterikus esztendeje jött volna meg, amikor az
2349 10 | Musztafa ezerhetvenedik esztendejében. Gondoljátok meg, hogy okosat
2350 6 | háztetők felett; szárító esztrengák, vörös téglafalú, ablaktalan
2351 16 | találtam; no, majd odahaza esztrengára veszem a kadinát, hogy mint
2352 11 | murzával?~– Fejéhez vágtam az ételes tálat.~– Miért tetted?~–
2353 11 | kínálják mindenféle drága étellel és itallal – utoljára életében.~
2354 11 | letörölgetve pofájáról az ételmaradványokat. – Veszett bolond! Most
2355 9 | tehénkedik neki a felhozott ételnek, bele kezdett helyezkedni
2356 5 | raboknak a tatár tört kölest ad ételül, feleresztve savanyú lótejjel
2357 10 | haragtól. – Még kanállal eteté magát velem! Hogy forrna
2358 9 | s hátrakapja a fejét az etetett lázár.~Ilka asszony azt
2359 6 | takargatlak, lépes mézzel etetlek, csak el ne öld magadat.
2360 9 | No engem, fogadom, még etetni sem kell, mint őkegyelmét.~
2361 5 | őket ló mellé kötözve, hogy etették, itatták őket olyan „gazzal”,
2362 11 | széles hátára rakta fel az étkeket és csemegéket: oda kellett
2363 8 | ebédnél összegyülekezének, az étkezőben Boldizsár bá, szokása szerint,
2364 8 | ugyanaz, még az ezüstnyelű étszerei is ott vannak a csizmaszárában.
2365 5 | Krímiából”, akkor azt kérdezte: „Ettél-e altyinnát?”, arra akár azt
2366 1 | tesz az a találós mese: „ettünk sültet-főttet, föld alatt,
2367 15 | parancsot adott a kadina az eunuchoknak, hogy hozzák fel az udvarba
2368 16 | fog lenni egyszerre.~Két év múlva mind a négy elmúlt:
2369 12 | el ne pártoljanak tőle. Evégből a saját legjobb híveit küldé
2370 12 | aztán meg minden non putarem eventualitásokra is biztos titulusom volna.~–
2371 12 | Hiszen még alig huszonnégy éves! S már itt van az ősz szál.~
2372 8 | lovagolja ki azt a nagy evést-ivást, ha másképp nem bír vele.~
2373 13 | kitérjetek útjából. Onnan aztán evezős hajóval leereszkedtek Galacig,
2374 8 | annak az oldalára kötötte, evőeszközeit a csizmaszárába dugta, a
2375 14 | kitör innen. – Vele volt az evőszerszáma, azt szokás volt ezüst tokban
2376 3 | primor” Damokos Tamás, „ex genere Nyujtód”. Mikóújvár,
2377 5 | melyik mondott igazat: az excellenciás asszony-e vagy a zsidógyerek?
2378 6 | trophaeumokkal, tatár-lengyel exuviákkal megterhelve tér haza népestől.
2379 5 | megeszi.~Nevetett, nevetett ezeken az asszony, meg is törlé
2380 2 | akik már embert ettek: ezekkel nem jó komázni.~A tatárok
2381 8 | pedig merő csángó magyarok. Ezektől kaptam az értesülést.~–
2382 7 | nem eszel belőle. Mert én ezelőtt egy órával indítottam el
2383 6 | Másodszor levétetem a láncodat; ezentúl lánc nélkül dolgozhatol
2384 2 | kutyafejű! – kiálta fel onnan az ezer- meg ezer lábnyi mélységből
2385 7 | Isten kiednek basa uram ezerannyit (de ne a mi zsebünkből).
2386 10 | az ezermesterségemnek. Az ezeregyediknél pauzál az eszem. Mert azt
2387 3 | tatárhalom a bizonysága, ahol ezerhétszáz tatárnak a csontja porladozik,
2388 10 | szentséges Mohamed Musztafa ezerhetvenedik esztendejében. Gondoljátok
2389 1 | nem hiába volt büszke az ezermesteri nevére; mert valósággal
2390 10 | édes húgomasszony. Vége az ezermesterségemnek. Az ezeregyediknél pauzál
2391 1 | az ő nevük.~Hanem hát egy ezermestert nem olyan könnyű elfogni.~
2392 6 | virágok vannak kiverve kék ezüstből, fehér aranyból. Ez a medence
2393 7 | minden ékességeit, aranyát ezüstjét, marháit azon felül; de
2394 5 | Tudom, hogy már ami arany-, ezüstmarhád volt, mind Brassóba vándorolt
2395 8 | kardja ugyanaz, még az ezüstnyelű étszerei is ott vannak a
2396 6 | Róma körül, s az olajfák ezüstszürke örökzöldje között már otthonossá
2397 15 | csíptetővel veszi azt el a vert ezüsttálcáról. Buzdurgán murzának szól
2398 16 | rajtad.~Azzal felemelte faág vastagságú karjával magasra
2399 4 | bá híven tűzre tétette a faágyúit, és a hamuját lelkiismeretesen
2400 14 | Czirjék Boldizsár, aki a faágyúival egész tatársereget pocsékká
2401 3 | fortélyát!~Még azután a faágyúkat belül kibélelte összegöngyölített
2402 3 | agyánál. No hát! Ennek a faágyúnak a hátulsó likán elébb bedugjuk
2403 3 | másodszor is, mint ahogy a faágyús aggastyánai.~– No már most
2404 3 | suhancok álltak vele szemközt: fából csinált ágyúk dörögtek ellenük.~
2405 3 | Boldizsár bá. Puskaport is fabrikált ő; mégpedig nem feketét,
2406 13 | oláh nemes uraké szokott fabrikálva lenni, alul kőből épült,
2407 10 | dühében, s szeméből könnyet facsart ki a szégyen. Hüvelyébe
2408 12 | hogy a dicsőség nem ér egy fadorombot. Hannibal cannae-i diadala,
2409 7 | mindjárt előhoz egy olyan faedényt, amiről a magyar azt énekli,
2410 11 | murzának szeme-szája tele lett faggyús rizskásával.~– Ne volna
2411 6 | derviseid mívelnek; attól a fagy el nem múlik rólunk; hanem
2412 6 | nehéz bűzt ád: az veri el a fagyot. Engedd meg nekem kegyelmes
2413 1 | hidegben egyszerre jéggé fagyott: olyan lett az, mintha vaspáncél
2414 7 | kalamust csinálok, szép fáin írást tégy, ahogy az asszonyember
2415 7 | majd leragasztom én ezt fáinul, macskamézzel, hogy a bolond
2416 6 | sorra nézegetve a virágzó fáit; különösen sokat elidőzött
2417 6 | főztek, akkor még ennek a fáját Belgiumban, Angliában nem
2418 6 | kadina cserkesznő, a csecsenc fajból, mely a török padisah szerájának
2419 10 | Mulier taceat in ecclesia!~– Fájdalom, hogy nem vagyok „mulier”,
2420 9 | hol van meglőve, nehogy a fájós helyén érinteni találja
2421 12 | Apor István, akinek mindig fájt rá a foga – az idejön várat,
2422 4 | A legfőbb vétke az, hogy fajtalan, buja indulatú; aki előtt
2423 5 | aki mindjárt sírva akar fakadni.~– Mondtam ugye, hogy tovább
2424 6 | miféle tompa vésőkkel és fakalapácsokkal kell azokat úgy körülveregetni,
2425 3 | számára készített óriási nagy fakardokat: mikor aztán már nagyon
2426 3 | szaladásban.~Boldizsár bá fakardos suhancai még jobban megverték
2427 6 | fel, hol az eget, hol a fákat nézve kétségbeesetten.~Egyszer
2428 6 | szarufák, nyers bőrrel, náddal, fakéreggel fedett kunyhók, közbe egy-egy
2429 8 | míg lassankint az utolsó fáklyafény is eltűnik az erdők sötétjében,
2430 8 | kapja. Neki is indítá a fáklyásai egy csapatját, hogy hajtsák
2431 10 | rendeknek, hogy: „eb ura a fakó!” – akkor mit lesznek teendők?~–
2432 1 | vékony jégkéreg a hosszú fakorcsolyák alatt megbírta a gyorsan
2433 6 | fürdőteremben, aminek a falai aranybetűs Alkorán mondásokkal
2434 3 | tették: hogy közel eresszük a falainkhoz a tatárt, ahonnan kanócos
2435 6 | kezdve, ennek a kösknek a falára. A fal veres, a karc fehér
2436 10 | a nagy keserűségtől, s a falatomat a porba keverem meg, mikor
2437 11 | enyhítettem a rabságodat. A falatomnak felét félreraktam, hogy
2438 14 | Másodnap már akkora rést vájt a falban, hogy maga is belefért;
2439 6 | mentve: zöld maradt minden falevél.~– Allahé a dicsőség! –
2440 12 | félretolta a helyéből a nagy falitükröt, s kezébe véve az éjjeli
2441 6 | férfiaknak, hogy siessenek a fallal körülkerített rekesztéken
2442 10 | volt a sokaságuk, minden falunak a maga fekete zászlója.~
2443 5 | egy mázsát, s megért három falut. A dárdája pedig beillett
2444 10 | Szamosújvárral szomszédos falvak: Mikola, Boncs, Hezdát,
2445 10 | indulj meg végig a székely falvakon, városokon: úgy fog nőni
2446 8 | előkelő magyar főúr, az Apor famíliából, amelynek minden tagja dicsőséggel
2447 6 | lesz, hogy minden fűnek, fának vége.~Pedig hát éppen estére
2448 6 | Csak ez az egy vágya.~A fantom leveszi derekáról az olvasót.
2449 8 | Inkább szúnyogot nyúzni fanyelű bicskával!~Tehát Apornak
2450 3 | valamennyinek a képét meg a fapallosát bekente valami ördöngős
2451 10 | rendek is éppen ugyanabban fáradnak odabenn. Higgyék el kegyelmetek,
2452 10 | azalatt Rákóczi György abban fáradozott, hogy mint fizesse ki ezt
2453 10 | fejedelemnek. No, ezt nem nagy fáradságomba fog kerülni onnan elkergetnem,
2454 6 | tubarózsák. Ekkor aztán a fáradságtól meg a hőségtől úgy elnyomta
2455 3 | s paskolt, míg bele nem fáradt. S ha megunta a szultán
2456 3 | sivalkodás mellett rohanának a fáradtan elpihent tatárokra; azok
2457 3 | hadseregeitől, agyonéhezve, fáradva; a tél viharától a mezőn
2458 2 | Szánkó kéne ide! De miből faragna? Nincs itt más fa, mint
2459 14 | nyakánál fogva egy lónak a farkához, elkezdtek vele vágtatni,
2460 2 | a préme; az enyimé csak farkasbőr volt”. Azután a tatár lónak
2461 1 | fognak ijedezni a lovaik a farkasháj szagától, az ő lova pedig
2462 1 | csaholtak tovább. Boldizsár bá farkashájas saruinak a nyomát semmi
2463 1 | saruja szárait jó erősen farkashájjal. Ettől aztán a saját lova
2464 1 | Azok vonítottak, mint a farkasok a malacpecsenyére!~Az ezermester
2465 1 | olyan szaladós lett, mintha farkasokat érezne a hátában, míg ellenkezőleg
2466 10 | juhászom szét hagyja zavarni a farkasoktól a juhnyájamat, maga hibájábul:
2467 6 | hogy csapjon maga körül a farkával. Ilyen cethal volt a szárazföldön
2468 11 | piláfot beadja neki egy fatálon.~– Hallod-e te Tamás a Damokosok
2469 12 | Nem tudtok már eldögleni, fattyúk! – mormogja magában a türelmetlen
2470 15 | rejti az orcáját az anyja fátyola közé, amint ez a sok idegen
2471 15 | boronálta volna össze a fátyolát, az csupa csalafintaság
2472 15 | vele, hogy férfiszem látja fátyolatlan arcát, odarohant az ölelkezőkhöz.~–
2473 11 | könny. Bosszúsan törlé le a fátyolával.~– Mit keres ez az ostoba
2474 6 | összefogózva, majd párosával, fátyolkendőt tartva a fejük felett, egynek
2475 6 | Tamáshoz, hogy a vékony aranyos fátyolon keresztül a forró lélegzete
2476 6 | takarnátok el! Dobjatok rá valami fátyolt.~S az álmodónak csak kívánni
2477 1 | lefektette a puskáját a favillára, s oda célzott, ahol legsűrűbben
2478 7 | macska lenni a tejfeles fazék mellett? Hej te Apor István!
2479 10 | hogy biz az csak afféle „febris scholaris” volt. Mikor a
2480 6 | szóval és – nogajkával.~Február végével, amikor még a Székelyföldön
2481 6 | olyan dallamos hangokon fecsegett a naptól átlangyult habokkal,
2482 12 | egy nagy velencei tükör fedezi. Ez előtt a tükör előtt
2483 5 | amik mint a halpikkelyek fedezték egymást, finom acélból voltak
2484 13 | háznál, singnyi zsindelyekkel fedve, a két ormán két nagy szarvasaganccsal.~
2485 14 | nem volt, aki az őröket fegyelemben tartsa. Könnyű volt őket
2486 9 | volt az, ami túltett minden fegyveradta seben: megölő, lesújtó tekintet
2487 10 | régóta nem volt a félhold fegyvere megalázva a magyar földön:
2488 1 | egyebet, mint a turbát meg a fegyvereit: a szánt odakötötte az övéhez,
2489 3 | ágyúk sem voltak különb fegyverek a számszeríjnál.~Amíg a
2490 10 | foglyok kiváltását; hanem a fegyverén esett kudarcért készült
2491 10 | kacagott. S azt kiáltá a fegyvereseinek:~– No, hát lássuk azt a
2492 10 | hadakozni az ő szájuknak éles fegyverével. Ebben vagyon a ti hatalmatok.
2493 3 | erről senki. Boldizsár még a fegyverlerakás előtt menekült el, s olyan
2494 10 | a magad népét vele. Ahol fegyverre, férfira találtál, hüvelybe
2495 15 | megcsúfoljanak, itt van a fegyvertár, vigyetek belőle magatokkal
2496 15 | moldvai oláhok, kozákok fegyverteleneket megcsúfoljanak, itt van
2497 16 | székely zekét, harisnyát; a fegyverzetük is egészen tatárokéhoz hasonlított.
2498 10 | tűzlángban égett az arca. Szemei fehéréből elmúlt a kóros sárgaság,
2499 6 | színű hölgyei vannak ott, fehérek, feketék, sárgák, olajbarnák,
2500 3 | mégpedig nem feketét, hanem fehéret: azt mondta, hogy ez azért
2501 8 | vén Nemere ormait látta fehérleni a csillagfénynél.~Azt már