| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Damokosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
4005 5 | atyafiságos zsémbeléssel a húgára. – Miért itattuk meg ismét
4006 10 | tett előre.~– No, mármost, húgomasszonyok, szálljanak le az asztalról,
4007 13 | fejedelem megnotáztatta a húgomasszonyt, s most futnunk kell az
4008 12 | van. Én sajnálom az Ilka húgomat, de különösen a két kis
4009 4 | Apor István uram őkegyelme.~Hűh, be nagyot ugrott erre a
4010 5 | beáztatták, a legrondább hulladék, marótrágya keveréke volt,
4011 10 | egy hanyatt úszó embert a hullámok tetején, úgy adták kézről
4012 11 | egy mentőcsónak az egész hullámpusztaságon.~– Jer innen! – mondá Kalme,
4013 5 | meg, hogy mindig a könnyei hullottak a tányérjára, s egy falatot
4014 10 | fogta körül a Rákóczihoz hűnek maradt fegyveres csapatokból
4015 7 | s az egyik szemét be is hunyta, csak a másikkal sandított
4016 10 | de sőt még egyszer annyit hurcoljon el rabszolgául Erdélyből:
4017 6 | aljasult embertömeg; rabságra hurcolt áldozatok minden körül lakó
4018 11 | hetvenhetedik termében. Hetvenhét huri táncol körülötte. Nézd,
4019 11 | kacagott Kalme. – Hiszen most a hurik csiklandozzák. No, hát csak
4020 11 | mellette heverő timbura húrjaiba.~– Hát volt egyszer egy
4021 5 | villámlásába kerülni. – Aztán húsból van az ember, még ha Damokos
4022 5 | jó uradat? Aki a hitvesi hűsége ellen még akkor sem vétett,
4023 13 | semmit, sőt inkább az ő hűségéért szenved.~Boldizsár bá azonban
4024 11 | Tamás mindent elfogyasztott hűségesen, akkor rákezdte Kalme a
4025 11 | bizonyságokat, nem tettem próbára a hűségét, nem őriztem árgus szemekkel,
4026 12 | parancsát, melyben kipróbált hűségüket az ő szolgálatára bocsátja,
4027 16 | össze egy ilyen nagy bolond hústoronnyal, akinek a pallosát más Isten
4028 16 | hadd lovagolok előre valami huszadmagammal a várba. Ilyen kevés népen
4029 1 | azt nyerték, hogy valami húszan-harmincan a bolondabbak közül beleszakadtak
4030 10 | lovas hadnagyot egynéhány huszárral, hogy menjenek előre, s
4031 8 | nagyon, hogy egy pillanatra hűtelen lett ahhoz a virtusához,
4032 6 | meg a Tamást is karóba húzatlak.~– Ott is ott leszek én –
4033 11 | vagyok. No, hát közelebb húzódol-e hozzám?~Tamásnak most már
4034 5 | ismét az egereket?~Az csak húzódozott, s felelt is, meg nem is: „
4035 11 | rinoceroszbőr korbácsát, s nagyokat húzott vele az alvónak mezítelen
4036 13 | a szarvasbőrt a fejére húzva, ebben a riasztó alakban
4037 13 | tőlem!~– Mihelyt a furulyád ideadod.~– Nesze, fogd meg.~Boldizsár
4038 2 | be a völgyet, amitől még idefönn is megrázkódtak a sziklák.~„
4039 11 | emberben, s minden érző idegébe szétfut. Még a szívet is
4040 6 | óriásnál szokott lenni, az érző idegei olyan lomhák voltak, hogy
4041 2 | hamis: nem veszi fel az idegent; vagy ha felveszi, de aztán
4042 6 | és keserűség szállja meg idegét; izmait, inait emberfölötti
4043 10 | hivő teremtés volt addig az ideig, abban a pillanatban, amikor
4044 12 | boltba vezet. Az lesz a te ideiglenes lakásod ebben a várban.
4045 3 | megkerülésére, s jelt adának idejekorán Boldizsárnak. A hadnagy
4046 12 | mindig fájt rá a foga – az idejön várat, birtokot elfoglalni,
4047 9 | négylovas hintaján, amelyen idejött, minden búcsúvétel nélkül:
4048 10 | még forróbb az „aër”, mint idekinn. A szultán és a tatár kán
4049 4 | Egyébiránt ki légyen az az iderendelt tutor, ha szabad a nevét
4050 13 | székelyek legörömestebb is csak ideszálltak Bolgárszegre, ha Brassóban
4051 10 | meg ezer veréb, ami már ideszokott, nem szűnt meg csiripelni
4052 12 | Láthatod, hogy mikor jött el az időd. Az a tükrös tábla azonban
4053 8 | megvasaltatni. De még más időhaladék is támadt. A török azt rendelte,
4054 10 | csendességnek nevezhető időköz támad.~Mi történik ott benn?~
4055 12 | No, most itt van az én időm! – mondja magában Apor István,
4056 11 | az élő kerevetre: a murza idomtalan tetemére, úgysem jó az egyébre.
4057 10 | angyalok lesztek!~Rövid időn úgy járt Rákóczi György,
4058 10 | dühös lesz, ha a mondott időre meg nem érkezett az urad
4059 10 | János két legény fiai, s az idősebb Simon kirántva kardját,
4060 16 | csak egy villámlásnyi kis idővel elébb csapott le hamarább
4061 11 | vagyok; azt hiszem, hogy idvezültem, mikor a szemedbe nézek.
4062 5 | kalamajkát táncol, a tatár ifjasszony meg a timburán muzsikál
4063 5 | erényről: az is, ki tudja, igaz-e? Az a történet Putifárné
4064 10 | országgyűlés épülete felé.~Igaza volt. Ha az asszonyoknak
4065 10 | tedd meg! Neked sikerül az. Igazad van benne! Nem kell ide
4066 7 | nem tréfadolog az, hogy igazhitű keresztyén ember mindennap
4067 11 | bízták halandó emberre. Én igazhívő keresztyén vagyok.~– Bánom
4068 6 | beköttetik, éppen úgy, mint az igazhivők templomaiba, ahol azokat
4069 15 | parancsolatjából (ki ura minden igazhívőknek és így neked is) fejed vesztésének
4070 10 | akarom állítani, hanem hogy ő igazította utunkba, arra a fejemet
4071 7 | úgyhogy ha ide hátbaütésekkel igazították a bég cselédei, innen ki
4072 10 | megragadja. Aztán az is régi igazmondás, hogy „Kutya ugat, pénz
4073 11(1)| Igazolja ezt a krímiai rab uraknak
4074 11(1)| Tamás is aláírt, ez utóbbit igazolják.~ L. Történeti tár 1882.,
4075 11 | elhajtottak. Éppen olyan igazsággal hajtod te el a murza aranyait
4076 11 | szofizma nagyon hasonlított az igazsághoz.~– Aztán látod – mondá Kalme –,
4077 10 | hagyj magaddal diskurálni. Igazságodban vagy, helyes úton jársz;
4078 6 | én korbácsaim osztják az igazságot a Jeges-tengertől elkezdve
4079 14 | találta. – Ez aztán a gyors igazságszolgáltatás! Az ő hívei kívülről ássák
4080 12 | jóslat a négy nappal négyet ígért: egynek még kell jönni hozzá,
4081 4 | neki és családjának tett; ígérte, hogy sohasem fogja elfelejteni.~–
4082 11 | kihozatták Perekopba, váltságdíjt ígérve érte. Ő aztán, hogy hasztalan
4083 10 | kérdezé tőlük, hogy hová igyekeznek? Az asszonyok vezetője,
4084 10 | ilyen szép auditóriumuk van. Igyekeztek is kitenni magukért ékes
4085 15 | mily szívfájdalom őket ígyen látni, egy kedves alakot
4086 11 | elhozom az asszonyt is minden ijafiával együtt ide, hogy legyenek
4087 1 | szél ellenében nem fognak ijedezni a lovaik a farkasháj szagától,
4088 11 | szegény Tamás ugyan halálra ijedt volna, ha a muskavit lángja
4089 8 | azért tökéletes lett az ijedtség erre az orvtámadásra. A
4090 5 | urammal? Ezért az a nagy ijesztgetés. De hát én azt mondom, hogy
4091 6 | torkába rekedt a „la illah il Allah!” Az egész kert palotástól
4092 15 | jó asszony? – kérdezé, Ilkához fordulva.~– Én bizony, kegyelmes
4093 11 | hagynák meg az én drága Ilkámnak, hogy kövesse, és éntőlem
4094 12 | Magam is tudnám én azt, hogy Ilkát meg kellene nyernem, mert
4095 6 | minaretban a torkába rekedt a „la illah il Allah!” Az egész kert
4096 11 | azt sem tudnád, hogy merre illanj; mindenütt veszedelembe
4097 6 | az egész mosé tele van az illatával.~– De mi kinn a szabadban
4098 6 | végigomlanak az élő márványon, illatos olajjal bekenjék. Egyik
4099 6 | szobáiba is, s betölté keserű illattal még a háremet is. Buzdurgán
4100 6 | prüszkölt az orrtekerő illattól, s szidta a székelynek még
4101 11 | föléje, az arcát az övéhez illesztve s a haját hátra simítva
4102 13 | mormogott, az aprók pedig igen illetlen hangokat adogattak közbe.~
4103 10 | határozza a diéta: ha holnapután ilyenkorig együtt maradunk is.~Ez veszedelmes
4104 8 | hogy ez a Munduka Ravasel. Ilyennek írják le, akik vele találkoztak,
4105 14 | a haragját fölébreszteni imádkozással az olyan embernek, aki valami
4106 11 | megszabadulni?~– Éjjel-nappal azért imádkozom.~– Kihez?~– Az Istenhez.~–
4107 13 | kénfonalat bedugta, s folyvást imádkozva és könyörögve, odacsúszott
4108 3 | süssenek, főzzenek, a papok imádkozzanak, a többit majd előteremtem
4109 14 | Dehogy jutott neki eszébe az imádság meg a félmázsás viaszgyertya,
4110 11 | Istenhez? Azt várod, hogy a te imádságodat meghallgassa, annak a tízezernek
4111 11 | az én szájamban az „Úr imája” egy sorral hosszabb lesz,
4112 12 | asszony veszi elő a kapcsos imakönyvet, s letérdelve az Istenanya
4113 6 | kert minden útjait, s az imám négyszer a nap négy szakaszában
4114 6 | fogas verőfény” lett.~Az imámok üvöltöttek, a dervisek verték
4115 8 | valamelyik a másikat megegye. Az imént nyilatkoztatá ki Apor István
4116 3 | magát a bennszorult népség.~Immár a szegény illyefalvi székelyek
4117 11(1)| hitszegően elmaradtak. „Ímmár pediglen a terminus elmúlván,
4118 10 | velem!~Ez a szó gyújtott.~Az impertinens hang, a dölyfös modor, amit
4119 6 | Tamásnak bizony megrezzent az ina erre az ordításra.~– No
4120 5 | ellenséget hívogatta vele, bizony inába szállt a lelke ettől a nagy
4121 6 | szállja meg idegét; izmait, inait emberfölötti erőkitörésre
4122 9 | sebesült úr, hogy egy gyámolító inas támogatása mellett átbiceghetett
4123 8 | hogy én kegyelmednek az inasa vagyok.~– Kend pedig csak
4124 8 | veder bor az asztalnál, s az inasok nem győzték a lengyel meggyvizes
4125 13 | primus acquisitortól. Furcsa incassator!~– Jaj, mondd meg, mit kívánsz?~–
4126 10 | követeljük!~Ez a felszólalás nagy indignációt keltett a rendek közt.~–
4127 10 | elősoroltatnak azok a súlyos indító okok, amik Rákóczi Györgyöt
4128 7 | Mert én ezelőtt egy órával indítottam el a lovas stafétát tatár
4129 10 | győzni fogsz. Mentül elébb indítsd meg, amit kigondoltál. Amit
4130 10 | az első szót kimondja.~Az indítvány meg volt most már téve,
4131 1 | amint látták, hogy szökni indul, el nem tudták gondolni,
4132 16 | Megyünk is!~S meg is indulának Damokos és Czirjék vezetése
4133 11 | feleségemet. Annak se tanultam az indulatait: nem fürkésztem, nem kutattam,
4134 10 | alkalmasabb volt a felgerjedt indulatoknak más fordulatot adni az a
4135 15 | Tamásné!” Megköté magát kevély indulattal, s azt felelte:~– Mondjad
4136 4 | az, hogy fajtalan, buja indulatú; aki előtt semmi asszonyi
4137 8 | úton, csak harmadnap reggel indulhattak neki az Ojtozi-szorosnak.~
4138 11 | minden hadaival azonnal induljon meg hosszú hadjáratra: holnap
4139 1 | philosophiát, mert egész bizonyosra indultak neki a két oldalon való
4140 4 | lett a gyámja, mert azt egy ingben, mezítláb teszi az utcára.
4141 10 | tartandók, hogy ha az ő saját inge tudna felőlük valamit, még
4142 6 | koporsófödél. Csak azért ingerkednek vele, hogy a tehetetlen
4143 12 | oroszlán dühét ez még csak ingerli.~Végre aztán mégis rászánja
4144 11 | sértetted a murzát. Ez nem megy ingyenbe. Ha te őt ismernéd, lélegzetet
4145 5 | könyvtáblák a régi könyvtárak inkunábuláin, a préselt borítékok a karosszékeken,
4146 8 | uramat: akkor együtt marad az innenső parton a farkas a kecskével,
4147 8 | tartalmát kotyogtatva kell inni.~Ilka asszony tudatá az
4148 5 | világon. Nem hagyja ő el az ínségben levőket.~Ilka asszony egészen
4149 10 | elnök. – De hát a mostani ínséges időkben honnan vegyen egy
4150 12 | a hadnagyi tisztedben, s inskribálok neked három portát.~– Jól
4151 7 | vársz még?~– Hát csak azt instálom, hogy ha hazamék, s otthon
4152 7 | kiednek, hogy ki írja azt az instanciát?~– Óh te külüfejű! Már hogy
4153 10 | Mit, kérelem neki? Mit instánciáznak? Ha a számadó juhászom szét
4154 10 | Végre aztán Damokosné addig integetett a becsődült asszonynépnek,
4155 3 | tatárság. A szultánnak csak intenie kellett: „indulj meg korbács!”
4156 6 | perc, amíg az agyából az intézkedő ideg visszaküldi az utasítást,
4157 10 | sem ülhet már, csatákat intézni, sereget vezetni sohase
4158 10 | amiket az ország rendei hozzá intéztek.~Az első kérdés mindjárt
4159 7 | szaladt levéllel, hanem iparkodék minél hamarább kívül kerülni
4160 10 | Reineckius ezalatt akkora dózis ipekakuánát adott be, hogy afelől annak
4161 14 | Boldizsár bá azonnal levelet íra a mikóújvári hadnagynak,
4162 2 | beleesni; de még azután is iramodott előre, amikor leért a völgybe,
4163 12 | Holott annyira megy az irántam való utálkodása, hogy még
4164 13 | szól; akit aztán a keze írásáról ismernek meg az én embereim
4165 7 | vállalok magamra. Most pedig írasd fel az íródeákoddal erre
4166 6 | leolvasni. Azért ezek az írásjegyek pompásan díszítik a préselt
4167 5 | Ámde az olyan nagyeszű, írástudó embert, amilyen Tamás öcsém,
4168 5 | írás mesterségéhez: vele íratják bizonnyal a nevezetes mondásokat
4169 11 | előkereshesse az odadugott iratokat. Megtalálta, amit keresett.~–
4170 7 | A tihajájának csak azt írd, amit már máskor, hogy te
4171 15 | pedig neked az ő feleségéről írék, hogy más lator férfival,
4172 4 | holnap, majd holnap!” Ha egy irgalmas kiáltással megszabadíthatna
4173 1 | agyonfáradt hadai számára irgalmat-kegyelmet könyörögni: azt mondá a
4174 6 | feketebőrű leánycseléd egy irgalmatlan nagy bőrkorbáccsal reárohant,
4175 14 | várszobában alvó darabontokat irgalmatlanul megkötözték. Az alsó boltozatban
4176 13 | adogattak közbe.~Jaj! Uram irgalmazz! – didergé fogvacogva a
4177 10 | kegyelmes uram! Légy hozzám irgalommal. Én vagyok a szerencsétlen
4178 5 | kellett belefújni, míg az irha simára felpuffadt, mint
4179 6 | te fogod nekem ezt az én irhabőreimre írni! Hahaha! Majd meglátod,
4180 2 | nehéz innen elvinni az irhát, de kivált a turbát.~„Azért
4181 4 | helyébe ő juthasson. Azután irigye minden embernek, akit csak
4182 6 | istenek pedig hadd lássák! és irigykedjenek.~„No, micsoda bolond ez
4183 4 | valamivel megáldott; az egyiktől irigyli a vagyont, a másiktól a
4184 7 | megenne örömében. De hát csak írjad te, ahogy én mondom. Én
4185 8 | Munduka Ravasel. Ilyennek írják le, akik vele találkoztak,
4186 7 | valóságos ez a levél.~– De hogy írjam én le azt a szót „csókollak”
4187 10 | ha nem is, ezt alá kell írnia. Amíg azonban Barcsay odajárt,
4188 7 | az asszonyodnak, hogy az íródeákjára vágasson tizenkettőt, amiért
4189 7 | Most pedig írasd fel az íródeákoddal erre a két kopertára a két
4190 7 | ilyen megszólítást csak nem írok őkegyelmének!~– Jaj, édes
4191 11 | cselekedjél, csak a következőket írom ide: a megszólítás így szól: „
4192 7 | csúsztatta bele az Apor Istvánhoz írottat, ennek a borítékjába pedig
4193 6 | nézhesse Damokos Tamást.~– Te írtad ezt? Te magad? Nem hazudsz?
4194 11(1)| melyet Rákóczi Györgyhöz írtak, elpanaszolván, hogy két
4195 10 | Apor István uramhoz levelet írtál, hogy hagyja az uradat ott
4196 11 | fordítá az arcát. Tudta, hogy irtóznak tőle.~Kalme a kezével inte
4197 11 | a murza fölébred, egész irtóztató dühét a fejedre önti: rettentőn
4198 6 | szólt Kalme –, hogy minden iskolát kijárt, tanult, tudós ember
4199 6 | most eléje; mégis rájuk ismer: No, van csókolódás! Hát
4200 11 | veszedelembe rohannál; én pedig ismerek itt minden ösvényt, tudok
4201 11 | igaz.~– Rossznak sem igen ismerhetsz. Mindenkor csak jókat tettem
4202 8 | Elég jó híre van, mindenki ismeri a nevét. Ha magát az érdemes
4203 6 | mert azt az én hazámban nem ismerik.~– Ha olvasni nem tudod,
4204 10 | Tudjátok, akik a törvényt ismeritek.~Ez egy kis gyenge lefőzés
4205 11 | megy ingyenbe. Ha te őt ismernéd, lélegzetet se vennél, mikor
4206 13 | akit aztán a keze írásáról ismernek meg az én embereim minden
4207 15 | találnád itt meg, ha nem ismernél rá, bizony visszaadom az
4208 6 | alakot, hanem még rá is kell ismernie. Az ő felesége ez, az ő
4209 13 | uram különben is régi jó ismerőse volt a Damokos-családnak,
4210 10 | várba, azalatt az urak, több ismerősre akadván az asszonyságok
4211 2 | Boldizsár bá – Hát már engem sem ismertek? Nem látjátok, hogy én vagyok
4212 6 | Belgiumban, Angliában nem ismerték, s a poroszoknál az egyetlen
4213 11 | igaz. Több asszonyt sohasem ismertem, csak a feleségemet. Annak
4214 12 | Ravasel?” S ezt mindaddig újra ismételem, amíg csak te meg nem unod.~–
4215 4 | Azután iszákos, a bort nem is issza, hanem úszik benne; s ha
4216 11 | e sáncárokba nyíltak az istállók kapui, amikben a várőrség
4217 11 | Talán nemesúr volt; most istállót tisztít.~Tamás összeborzadt.
4218 12 | inkább kell új férjről, istápról gondoskodni, akivel egyúttal
4219 12 | imakönyvet, s letérdelve az Istenanya képe elé, hosszan, keservesen,
4220 11 | végbúcsú fejében:~– Köszönd Istenednek, hogy állhatatos voltál!
4221 6 | láthatta ezt a képet: az istenek pedig hadd lássák! és irigykedjenek.~„
4222 6 | látvány, ami csak az olümpi isteneknek való. Észbontó, szívbetegítő
4223 11 | émelyítő, a nap sem süt istenesen, mindig köd ül előtte.~Az
4224 6 | látom bizony, hogy a te isteni tiszteleted jó volt. Büdös
4225 6 | korbácsoljátok halálra! – kiálta istennői durcával, félig befont hajtekercsét
4226 11 | De ne töltsük az időt az istenség és az asszonyi lélek fölötti
4227 10 | vagyunk, s nem ismerünk se Istent, se urat! Ha el nem kergeti
4228 11(1)| nem jövének az hamis hitű, istentelen, minket nyomorgattató és
4229 6 | segítsenek neked ebben a székely istentiszteletben. Hanem annyit mondok neked
4230 11 | mondá Kalme –, mert hogyha Istentől vagy lelkes asszonytól vártad
4231 10 | senkinek, amióta az Apor Istvánban olyan keservesen megcsalódott.
4232 9 | villámló két szemével Apor Istvánon. De olyan nézés volt az,
4233 14 | egyszer olyan dühös lett Apor Istvánra, mikor a kurtányok, akik
4234 4 | teszi az utcára. Azután iszákos, a bort nem is issza, hanem
4235 6 | a többi rabokkal a nyers iszalagot, rekettyét, s tüzet gyújtott
4236 9 | Szegény Boldizsár bá, ő sem iszik hát többet a kedves kupájából.~–
4237 6 | Fenn a várban kristályvizet isznak; lenn a városban cserző
4238 7 | fele! De biz ezt én be nem iszom. No, ezt hazaviszem a gyerekeimnek,
4239 11 | mindenféle drága étellel és itallal – utoljára életében.~Kalme
4240 5 | mellé kötözve, hogy etették, itatták őket olyan „gazzal”, amit
4241 5 | zsémbeléssel a húgára. – Miért itattuk meg ismét az egereket?~Az
4242 5 | rongyos, szurtos tatárokból ítéld meg ám a krími tatár nemzetet,
4243 2 | furcsa formában várnám be az ítélet napját! Nem is tudom, hogy
4244 13 | aki kereskedelmi ügyeikben ítéletet hozott. Ebben az időben
4245 9 | ettem, se annyi vizet nem ittam rá, hogy most pogányul éhes
4246 11(1)| L. Történeti tár 1882., IV. füzet, 614. 1. (Jókai Mór
4247 10 | felmutatá az összehajtott ív papírt, tudatva a rendekkel,
4248 5 | rabszolgaságból nem származik új ivadék. Akit nagy áron ki nem váltottak:
4249 16 | Most is ottan laknak az ivadékai. Mind olyan derék emberek,
4250 10 | elmondá, hogy a fejedelem izenete ez: Ő a lengyelországi hadjáratot
4251 8 | útrakelőktől, s mindenféle izeneteket kössön az emlékezetükre,
4252 3 | galambom: szegény rab uradnak izenetét hozom.~S azzal elmondá neki,
4253 10 | Mihály kancellárját azzal az izenettel, hogy csak határozzanak
4254 3 | azzal elmondá neki, hogy mit izent Damokos Tamás nagy veszedelméből,
4255 6 | a székelyek a szilvából „ízet” főztek, akkor még ennek
4256 5 | művészi préselést, azt a magas ízlésre mutató rajzot, pompát, színvegyüléket,
4257 6 | keserűség szállja meg idegét; izmait, inait emberfölötti erőkitörésre
4258 6 | dolgozó rabszolgák közé. Az izoglánbasi azokat dirigálta oktató
4259 6 | tréfált: rögtön futtatá az izoglánjait a kastélyba, hogy hozzanak
4260 6 | kertészek, bosztandzsik és izoglánok újra bejöhessenek. Mikor
4261 9 | kígyókő annyi életesszenciát izzad ki magából, hogy a lelkét
4262 2 | akárhogy!~Miért? Azért!~Izzadságos munka volt az. A medve nyomott
4263 6 | tűz közé.~A zsarátnakon izzó felfeszített alak a halálkínoktól
4264 6 | rézmedencéhez, a parázstól izzóhoz, az olvasó gyöngyöktől ragyogóhoz,
4265 6 | tűzbe hajított golyócskák izzóvá lesznek ott, s mint megannyi
4266 3(1) | birkózni hívta az ólomszérűre. J. M.
4267 6 | gránátalmák, a tulipánok és jácintok: nem pokolbűz, hanem millió
4268 5 | ott a virágos kertben a jácintokból meg tulipánokból kötöz bokrétákat
4269 6 | csak úgy nevetnek kinyílt jácintoktól és tulipánoktól. A Tsatir-Dagh
4270 10 | aztán egyszerre nagy sírás, jajgatás lett az elébbi víg viháncolásból:
4271 10 | kilencvenezernyi vérük, atyafiuk jajkiáltásai verdesik az eget; s idehaza
4272 16 | jóllakhatott vérrel és jajkiáltásokkal, egész csordaszámra hajtá
4273 6 | lúgszaga, sem a rabszolgák jajveszékelése. A természet maga alkotta
4274 10 | győzhetetlenek, az egész szpáhik és janicsárok válogatott seregeivel, az
4275 10 | a mellette lovagló Rédey Jánosnak. – Úgy látom arról a zászlóról,
4276 10 | Haller Gáborra, Bethlen Jánosra bízta az alvezéri tisztséget.~
4277 16 | magyarságot, vezérükkel, Kemény Jánossal egyetemben, akit egyúttal
4278 6 | elámulva s azt sem tudva, égen jár-e, vagy a földön? Vajon ez
4279 3 | lelkektől, hanem a saját esze járásából. Hogy a tatár, miután az
4280 7 | Pedig jobban ismerte ott a járást, mint maga a bakter. Úgy
4281 6 | fogadlak, gyaloghintóban járatlak: olyan jó dolgod lesz nálam,
4282 11 | is, te, aki idegen vagy, járatlan ezen a földön, azt sem tudnád,
4283 15 | versenye~Csak úgy magában járdogálta végig pompás kertje tekervényes
4284 9 | nap tölt le? milyen messze járhatnak már?~Egy ilyen szép estén
4285 10 | annálfogva keresztül-kasul járhatott rajtuk a szél; hanem a két
4286 11 | Erdélybe. Béke legyen veled, járj szerencsével. Elbocsátlak.~
4287 6 | folyosó, amelyen folyvást járkáltak alá s fel az eunuch őrök,
4288 2 | úgy repült az a bomlott jármű a sík, csapinós vágányon
4289 3 | kozákok, tatárok: akik együtt járnak.~Az illyefalvai siralmas
4290 11 | csábítással, édesgetéssel a kezére járnom, hogy még egy napot várjon,
4291 9 | ugyan nagy aggodalommal járogatott körülötte, kérdezgetve tőle,
4292 12 | azt óhajtom. Éppen abban járok. Megmutatom neked fejedelem
4293 8 | helyen ezt az útnak csúfolt járókát egy meredek palakő sziklapadmaly
4294 7 | zsebünkből). Áldja meg az Isten, jártában, keltében, minden maradékaival
4295 6 | elfojtó bizbariba néger rabnő jáspisszobor-alakja fekete. A vidám, csintalan
4296 8 | határhoz és négyszer annyira Jászvásárhoz, mintha Gijmes felé mennénk
4297 11 | Azt is tudod, hogy nem játék, amit teszek. Mert ha megtudná
4298 6 | lepleiket, s aztán csintalan játékot űzve, kergetölőztek a nagy
4299 3 | játszásunkat, elvette a játékszereinket, tömlöcbe csukatta a nagy
4300 3 | megdicsért bennünket, adott játékszereket is, amikkel játszhassunk
4301 1 | Czirjék Boldizsárnak: „édes játom, nekünk már itt lőttek!”~–
4302 10 | Passiójáték, semmi más ez. Hadd játsszák, akiket mulattat.~Rákóczi
4303 3 | S ha megunta a szultán a játszásunkat, elvette a játékszereinket,
4304 3 | játékszereket is, amikkel játszhassunk idehaza. De hogyha valamire
4305 6 | olajtól gyöngyházszínben játszik. Kép csupa ragyogásból,
4306 11 | még az utolsó vers: ez a java. Ez gyógyít meg. „Addig
4307 7 | küldött. Sem pedig a tarka Jeezus nem küldött kiedhez engemet
4308 1 | bolondabbak közül beleszakadtak a jégbe: egynehányan azt is megpróbálták,
4309 6 | van fagyva, a csövekről jégcsapok függnek alá. A szép paradicsomkert
4310 5 | murzának, s míg mi itt a jégcsapokat bámuljuk az ereszen, ő most
4311 1 | természetadta birkabőr pajzsról: a jégen keresztül nem volt kedve
4312 2 | szép, nagy, sudár, fiatal jegenyefenyő volt a keze ügyében, aminek
4313 6 | korbácsaim osztják az igazságot a Jeges-tengertől elkezdve a Veres-tengerig;
4314 1 | csikorgó hidegben egyszerre jéggé fagyott: olyan lett az,
4315 1 | meg sem reccsent alatta a jéghíd.~„Marrha! Marrha!” – ordítá
4316 1 | nekiiszánkodott a vékony jegű tónak.~Egészen helyes volt
4317 10 | az egerek meg ne egyék a jegyzőkönyvét, minekelőtte hitelesítve
4318 10 | ellen, hogy hiszen nincsenek jelen azok a rendkívüli szükségek
4319 8 | árulták el éppen a rablók a jelenlétüket.~Ekkor aztán ő talált ki
4320 10 | kincskereső után.~Abból a jelenségből, hogy az aláírás ilyen hamar
4321 10 | pedig különös csodatünemény jelent meg az égen: mint ez a krónikában
4322 10 | nyomában támadt. A fejedelemnek jelenték a dolgot. Ő menten kiküldött
4323 13 | fogassa el az embert.~– Dehogy jelentem, édes mézem! Hisz az annyi
4324 15 | arccal a földre borulva, jelenti alázatosan, hogy odakinn
4325 13 | visszakapjuk a pénzt.~– Rögtön jelentse föl kegyelmed a brassói
4326 16 | ajkain, Damokos Tamásnak az a jellemző mondása: „Hej becsület!
4327 10 | kapott nyolcat, a lutheránus jelölt egyet, az unitárius szintén
4328 10 | Barcsay Ákos is belekerült a jelöltségbe; de ő maga kért minden embert,
4329 2 | hegyormon kigyulladnak a jeltüzek: nehéz innen elvinni az
4330 10 | darabontjai a korbácsaikkal! Jertek, zöld angyalok: kék angyalok
4331 7 | micsoda dolog ez hát? Ejnye Jézuskám. Haj, haj. No.~– Elmehetsz
4332 11 | a népet kanál nélkül!”~– Jézusom! Máriám!~– No, ugye most
4333 11 | Máriám!~– No, ugye most már Jézusról, Máriáról sóhajtozol. Hát
4334 12 | afelől, hogy Czirjék igaz jóakaró embere.~Hiszen nincs abban
4335 6 | háza népét, s ehun ni! még joban megharagítá vele Allaht! –
4336 10 | parancsolja tinektek, alázatos jobbágyainak, hogy akit a ti rendeitek
4337 7 | hozám. Aztán a jobbikat a jobbik csizmám szárába dugám, a
4338 11 | tusakodék vele Tamás. – Te nem jöhetsz velem. Nekem asszonyom van,
4339 10 | se a hezdáti útról nem jöhettek át a szekérsáncok és a felszedett
4340 13 | mindjárt? Vagy szekérrel jöjjek?~Hangzott is már a pokolbeli
4341 2 | majd ha nagyon megijedtek, jöjjetek utánam: én megbátorítlak.~
4342 10 | a sok asszonynépet, hogy jöjjünk egyesülten fel a diétára.
4343 5 | elfogdosta: „Mit akarsz? Honnan jössz?” Ha azt mondta a jámbor: „
4344 13 | Készen vagy-e a halálra? Jöszte velem! viszlek a pokolba.~–
4345 10 | erre a nagy szóra rá nem jöttem volna! Ez lesz jó! Ezt tedd
4346 12 | bejuthatott, onnan csak mint jövendőbeli férje jöhet ki. Igen jól
4347 6 | megjutalmazlak. Te fogod jövendőben a vétkes, tunya rabszolgáknak
4348 10 | ezt az égi csodát. Gonosz jövendőket jósoltak belőle. Hogy négy
4349 11(1)| Mégis az napjára be nem jövének az hamis hitű, istentelen,
4350 13 | nektek egy pecsétes levelet, jóféle pergamenre írva, ezzel aztán
4351 10 | tenni! Ez a pénz az országé. Joga van vele rendelkezni.~Az
4352 8 | No, hogy ez egyszer ilyen jóhiszemű volt Boldizsár bá, annak
4353 6 | körülötte a puha szőnyegekre.~– Jőjj ide, és beszéld el életed
4354 11 | kadinának arcán valami ördögi jókedv látszott ez alkalommal:
4355 4 | zivatar is csak elmúlt a maga jókedvéből, a tatár telerabolva magát,
4356 15 | előlem a kincseiddel: amíg jókedvemben találsz, amíg föl nem ébredek
4357 10 | a fejünkön, amit mi sem jókedvünkből viselünk. De bár akkor tették
4358 7 | maradékát, s odahajolva a joldásához, azt súgá neki a fülébe:~–
4359 16 | már az olcsó diadalokat, jóllakhatott vérrel és jajkiáltásokkal,
4360 12 | tudnod kell azt! S ha most jóllakva nem jut eszedbe, majd eszedbe
4361 10 | nyugalmas, minden embert jónak hivő teremtés volt addig
4362 11 | Ha te engemet még annyi jóság után meg is szabadítsz,
4363 4 | Boldizsár bának az eddigi sok jóságát, s az egész beszédéből semmi
4364 15 | Mivel háláljam én meg ennyi jóságodat? Mit adhatok én teneked
4365 9 | kegyelmedet visszahozta a jóságos Úristen! Hogy nem ölték
4366 10 | csodát. Gonosz jövendőket jósoltak belőle. Hogy négy fejedelem
4367 12 | Tessék!” ő maga megy haza a jószágára birkát nyíratni; a népet
4368 8 | csömör a sok mindenféle jótól! Nem fog ártani, ha egyet
4369 10 | fejedelem elrontott, tegye jóvá az ország és a fejedelem;
4370 10 | népe ellátta őket minden jóval, s aztán az ottani asszonyok
4371 10 | Hogy forrna a torkán, mint Júdásnak a mártott falat! Most már
4372 7 | nótát, hogy „Aluszol-e te juhász? Hej, dehogy aluszom”. Hagyták
4373 2 | jól végezé, leheveredék a juhászbundára, s olyan jót aludt, hogy
4374 2 | túrót ottan hagytak; még egy juhászbundát is martalékul felejtettek.~
4375 10 | fejedelem is több ám a számadó juhásznál.~– No és ha azt mondja válaszul
4376 10 | instánciáznak? Ha a számadó juhászom szét hagyja zavarni a farkasoktól
4377 10 | zavarni a farkasoktól a juhnyájamat, maga hibájábul: nem kérem,
4378 9 | hétféle balzsamoktól és julepektől lehetetlen volt meg nem
4379 7 | Akmet bég a nagy barátság jussán őt egy díszkaftánnyal akarja
4380 13 | nemtelen indulat.~– Pokolra jusson érette!~– „Ott” van már,
4381 13 | ellátást, kocsival, lóval, jutányosan, becsületes árért. Szívesen
4382 6 | és mikor leírta fogságra jutását, sok szenvedéseit, bizony
4383 4 | hogy annak a helyébe ő juthasson. Azután irigye minden embernek,
4384 6 | mihelyt egy kis pénzhez juthat. Rettenetes dolog az, hogy
4385 8 | Berecknél tovább megint nem juthattak naplementig, s csak negyednap
4386 1 | asszonyomnak várába el kell jutnod; felőlem neki hírt mondanod.~–
4387 15 | fogolytársamért, kik velem együtt jutottak rabságba. Add ki őket, hadd
4388 16 | veszem a kadinát, hogy mint jutottál az ő öveihez? Most pedig
4389 11 | félreraktam, hogy teneked juttassam.~– Elismerem. Áldjon meg
4390 11 | utazott. Így aztán lopva juttatott neki Kalme egy-egy falatot
4391 6 | Ne lássam addig a mekkai kábát, amíg a fehérvári nagy medreszt
4392 6 | sok rabnő, milyen dévajul kacag ott körös-körül!~Az utolsó
4393 6 | nem lelnek rá. A dal, a kacagás hangja ugyan ide is lehatol
4394 14 | Apor Istvánt!~Hej! Mekkora kacagásra nyitotta fel az állkapcáját
4395 6 | fülei hallották még a dévaj kacagást, a csalogány cuppogást,
4396 6 | fel ne kacagjon rajta. A kacagástól szétreped az arcán az aranyfüstlemez,
4397 6 | ebben a zárkában, fel ne kacagjon rajta. A kacagástól szétreped
4398 8 | álló martalóc elkezdett kacagni.~– Sus ki! de ne lú! (Tréfásan:
4399 6 | isten egy csoportban ennyi kacagó női ajkot látott megnyílni,
4400 6 | A vidám, csintalan női kacaj s a fülemülecsattogás egymásba
4401 10 | él.~– Ahá! Te vagy az a kacki menyecske, aki Apor István
4402 8 | felül ami aprólékja van a kacsának, lúdnak, a májával és zúzájával
4403 6 | domború rajzokban mindenféle kacskaringók voltak aranyfestéssel formálva.~–
4404 6 | arabeszkek munkája; mert csupa kacskaringókból állnak a betűk; de estig
4405 6 | szultána! A padisah kedvenc kadinája!”~A füst kétfelé vonul,
4406 11 | kényelemmel odautazott. A kedvenc kadináját is magával vitte, s asszonnyal
4407 7 | Szeretnél ugye, egy egész kaftányt is kamuka bársonyból? Skófiummal
4408 4 | atyafia is.~– Mint Ábelnek Káin.~– Aztán énnekem meg nagyon
4409 12 | világosság; de a föld alatti kajabajának mégis fel kellett hozzá
4410 13 | Éjfélre kukorítottak a kakasok, mikor a falu közepéig eljutott,
4411 10 | Rontsatok rajta azokra a kakasokra, akik tojásokon ülnek, amikből
4412 5 | már benn a palotában, s kalamajkát táncol, a tatár ifjasszony
4413 7 | én felhajtom ezt az egész kalamáris tintát, s úgy ölöm el magamat.~–
4414 10 | határozatot visszakergetni a kalamárisba.~Hanem közbeesik négyezer
4415 7 | gálickő? Megállj, majd új kalamust csinálok, szép fáin írást
4416 6 | előtte fekvő bőrt ütögesse kalapáccsal. Ennél sokkal kellemesebb
4417 7 | Akmet béghez; ugyan őrizve a kalapját a két kezével, hogy el ne
4418 7 | mindjárt, rögtön elveszem a kalapodat! – riaszta rá Akmet bég
4419 7 | legszélesebb karimájú viseltes kalapot az öreg gazdától, s úgy
4420 10 | dorong, annyi asszony kezében kalimpált a levegőben.~Jöjjenek hát
4421 6 | cserkeszeknél a nemzeti kalligráfia) betűi semmihez sem hasonlítanak
4422 8 | várak romjai a hegytetőkön; kallók, ványló malmok, kásatörők,
4423 5 | legkeservesebb vala az állatbőrök kallózása, csávázása, cserzése, lúgzása.~
4424 6 | elhordták messze földre a kalmárok, s kereskedtek vele. Az
4425 15 | asszony nem lehet a földön Kalménál!~Jöhet az a másik!~Inte,
4426 11 | csinált háremet, abba bezárta Kalmét, a másikból tömlöcöt, abba
4427 9 | Bethlen Gábornál, aki igaz kálvinista fejedelem volt? Meg akarja
4428 8 | mikor aztán egyedül voltak a kamrában, azt mondá: nem akartam
4429 7 | örömére költeni! Milyen szép kamukabársony mentét, dolmányt tudnék
4430 8 | az alatt karmazsinpiros kamukadolmányban, arany sújtással.~– Hejhej!
4431 11 | Gyulafehérvárt, s megeszem a népet kanál nélkül!”~– Jézusom! Máriám!~–
4432 10 | a rendekhez Mikes Mihály kancellárját azzal az izenettel, hogy
4433 10 | mellett, megtartva, hogy a kandidációban az ország mind a négy bevett
4434 10 | akkor aztán megalakult a kandidáló bizottság és a scrutinium.
4435 10 | törvényes szokás szerint, kandidatúra s titkos szavazás mellett,
4436 6 | öt-hat szál bajusz, mint a kandúrnál.~Azután, ahogy minden ilyen
4437 7 | tizede az enyém, két tizede a káné, a többi a murzáé. Egy hónap
4438 6 | nem maradt-e ott valami kanember? Jaj lett volna annak!~Egy
4439 3 | A murza visszafutott a kánhoz, s a prófétára esküdött,
4440 2 | a nősténye ordított, a kanja csak a fogát vicsorgatta.~
4441 1 | elfogta a krímiai tatárok kánja, akit a szultán küldött
4442 10 | megparancsolá a felséges krímiai kánnak, a Mehemed Ghirainak, hogy
4443 11 | belőle, hogy miért dúl-fúl? A kántól kapott levelet, hogy minden
4444 6 | nádszár hasított orrával betűt kanyarítsak belőle. S ezek a murtizigátorok,
4445 1 | visszafordultak, rúgtak, kapálóztak, lehányták a hátukról a
4446 6 | ordítá Buzdurgán az ott kapargáló Tamásra, amint elébb a szemeivel
4447 6 | kerti köskbe.~Tamás ott kapargatta a pálmafák derekáról a tarjagot,
4448 14 | meghallották a neszt, hogy kaparja ő belülről a börtöne falát,
4449 12 | került a csapdába. Hadd kaparjon. Te csak szedd össze hirtelen,
4450 6 | én.~Azzal Tamás fogta a kaparóvasát, s annak a hegyével rendén
4451 8 | mielőtt a rablók az üstökébe kapaszkodhattak volna.~Nem volt itt meggondolásra
4452 11 | szekérnek a saroglyájába kapaszkodjék, amelyen Kalme utazott.
4453 13 | farkába pedig három ördögfiú kapaszkodott, az egyik piros, a másik
4454 6 | menádsereg körülfogta, üstökébe kapaszkodtak, karjait hátra csavarták,
4455 2 | sziklarepedésekhez nőtt rekettyébe kapaszkodva haladhat csak előre: áthidalva
4456 12 | Ilka asszony veszi elő a kapcsos imakönyvet, s letérdelve
4457 7 | nem adja kied.~– Itt van, kapd el! Aztán mondd meg az asszonyodnak,
4458 10 | menő szász, Gaudé András kapitánnyal, meg a szász egyetem darabontjaival;
4459 10 | valamint a gyulafehérvári kapitányához, hogy a titokban összegyűjtött
4460 12 | szolgálatára bocsátja, s őt a vár kapitányává és urává rendeli, akinek
4461 12 | hogy beszéljen a fejével a kapitánynak.~– Adjon Isten, ami nincsen;
4462 7 | árnyékát, azt rendelte, hogy a kapitányok rabváltsága kétezer arany
4463 12 | híveit küldé oda a váraikba kapitányoknak, akik az őrséget a hűségre
4464 10 | erdélyi sereget, vezérestől, kapitányostól mind haza fogják bocsátani.
4465 12 | elvezette a tanácsos urat és kapitányt a címerterembe, ott a szeme
4466 12 | hadnagyokhoz, hogy hol keressék a kapitányukat, akik bizonyára addiglan,
4467 3 | aztán aláírta a legcsúfosabb kapitulációt, ami alatt csak valaha fejedelem
4468 12 | Nagyváradra, onnan nézte el, hogy kapitulál az erős Jenő vára a nagyvezér
4469 11 | lovat, szép leányt: ahol kapják. Aki elvihette, ha utol
4470 11 | veszne az ura, hogy másikat kapjon helyébe.~S nagyobb igazság
4471 4 | kész a keze a kardjához kapkodni. Hanem annál restebb, ha
4472 12 | asszony hirtelen magára kapkodta a ruháit, s a cselédjeit
4473 8 | mármost a farkas is, meg a káposzta is együtt mennek, a kecske
4474 7 | Szeretsz-e kecske lenni a káposztás kertben? Szeretsz-e macska
4475 8 | túlsó parton lesz a kecske a káposztával!~– Ejnye! Kegyelmed mindig
4476 11 | van az szeretve!~– Ez mind káprázat! Gonosz cselszövény! Nem
4477 5 | Add vissza annak, akitől kaptad. Ha álmodtad, álmodd vissza.
4478 7 | nagyasszonyom: „No te Palya, hát kaptál-e egy pohár bort a basa úrnál!” –
4479 8 | csángó magyarok. Ezektől kaptam az értesülést.~– Hát akkor
4480 11 | sáncárokba nyíltak az istállók kapui, amikben a várőrség lovait
4481 10 | fejedelmi darabont magát a vár kapuin kívül, mert annak bizony
4482 1 | arrafelé nincs a világnak kapuja: az a Csetátye Drakuluj.~
4483 10 | hangzott a várudvaron. A kapuk megnyíltak, s a fejedelmi
4484 8 | előmutatjuk a fetvánkat, azonnal kapunk kíséretül hat szpáhit, aki
4485 11 | innen jutni. Nekem kell a kapuőröket megvesztegetnem, azután
4486 14 | volna őket, felnyiták a kaput, és fegyveres kézzel kirohanván,
4487 3 | nagyon erős lőportöltést kapván, a kartáccsal együtt magát
4488 4 | Azután jön a fösvénység, a kapzsiság, a pénzhetnémség: kártyán
4489 16 | nagyon gyors az agy és a kar közötti összeműködés, mint
4490 11 | kétezer dénáron; de ha a Kara-Kush lovának embernyi esze volna,
4491 8 | őt előtámadni gránátszínű karassia posztóköpönyegben, ezüst
4492 6 | telepe ott vala, ahol a Karaszu és a Salgir folyamok egybeszakadnak,
4493 6 | előfokról zuhatagban omlik alá a Karaszuba.~Fenn a várban kristályvizet
4494 8 | egyesével lehetett haladni a karavánnak.~Elöl ügettek a plájászok,
4495 8 | puskaropogás üdvözölte a karavánt.~Embert ugyan nem talált
4496 15 | karpereceit; macskaszem, karbunkulus, rubint ragyogott a nyakán,
4497 6 | a falára. A fal veres, a karc fehér lesz, elolvasható.
4498 9 | látszott de még csak egy karcolás sem.~– No látja kegyelmed,
4499 6 | s ezzel a hegyes késsel karcold fel ezeket a betűket, jobbról
4500 6 | toll vagy a nád, vagy a karcolótű, vagy az ecset forgatásában,
4501 6 | bátran és mondd meg neki: „Én karcoltam azt oda!” A többit azután
4502 16 | fenyegethesse valami veszedelem. Egy kardcsapás nélkül el lett az foglalva.
4503 4 | Mindjárt kész a keze a kardjához kapkodni. Hanem annál restebb,
4504 8 | üdvözlésekre, vitézi módon kivont kardjának megvillantásával. S mikor
4505 8 | megrohanja Boldizsárt, az a kardjával levágja, ha pedig szaladásra