| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Damokosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
4506 3 | nyom egy font vas, mikor kardnak van lapítva! De hát nem
4507 6 | ellenem férfiakat, hozzanak kardokat, vágjanak darabokra; de
4508 10 | asszonyom, az édes kedves kardomat az oldalamról; tartsa azt
4509 8 | utazhatik. Annak sem szabad a kardon kívül semmi más fegyvert
4510 10 | nevezni, mind kihívom egy szál kardra. Csúnyaság, léhaság egy
4511 6 | táncolni kezdtek; majd karéjban összefogózva, majd párosával,
4512 8 | palakőréteg amfiteátrum alakban karéjt fog, amiben a folyó fennakad;
4513 10 | valamennyi asszony mind rákezdte karénekben a sírást; s a sírás közben,
4514 15 | munkát, melyre azokat szokták kárhoztatni, akik vagy szökést kísérlettek
4515 13 | Ott táncolt a falon fényes karika közepében egy nagy fekete
4516 10 | udvar öblösült, s annak a karimáján, délponton és a két horizonon
4517 7 | kölcsönkérte a legszélesebb karimájú viseltes kalapot az öreg
4518 12 | menekülés a számára, mint a te karjaid közé. Ha beteg, hát meg
4519 12 | Azzal a két kisgyermeket a karjaikra vették, a kisebbiket az
4520 9 | s most már aztán a jobb karjáról is lerántá a zsindelyes
4521 9 | messziről virít a gránátszín és karmazsin öltözete. Éppen olyan gúnyája
4522 6 | olajbarnák, aranyozott és karmazsinra festett szemöldökűek, kék,
4523 6 | egészen másszínű öv: a tegnapi karmazsinszínű volt, ez pedig égszínkék.
4524 6 | Damokost is, meg a Tamást is karóba húzatlak.~– Ott is ott leszek
4525 15 | pillanatra azt a kis kölyket a karodról, hadd csókoljam össze.~Ilka
4526 10 | ablakban, amint összefont karokkal merően odaállt; sápadt arca,
4527 9 | is zsindely között a jobb karom.~Úgy nyögött a főúr, s olyan
4528 9 | végig hasították, a jobb karomat összezúzták. Egy oláh kovács
4529 12 | ütötted-e meg magadat?~Hathatós káromkodás volt rá a felelet.~– Látod,
4530 1 | állók pedig nagy csoportban káromkodtak, amit Boldizsár bá nem hagyott
4531 11 | unalmas csavargásából, végig káromkodva a hosszú folyosón. Mikor
4532 10 | Ferenc uramnak, az elnöknek, karosszék jutott, a tanácsurak szalmaszékeket
4533 5 | préselt bőrre, amiket itt a karosszékeiden látsz; az pedig kellemetes
4534 5 | inkunábuláin, a préselt borítékok a karosszékeken, az úrnők cipői s a fejedelmi
4535 15 | selyemruháit, kösöntyűit, karpereceit; macskaszem, karbunkulus,
4536 6 | kétfelé vonul, mint egy kárpit.~Most száll le a szultán
4537 12 | nyoszolyája; mellette egy kisebb kárpitos ágy, a két kis gyermek alvóhelye.
4538 10 | hagyják szóhoz jutni, a karszékével együtt felemelgetik a levegőbe.
4539 6 | hogy legelébb is ezt a kárt helyrehozza, amit bolond
4540 3 | erős lőportöltést kapván, a kartáccsal együtt magát az ágyú bélését,
4541 6 | helyre volt hozva minden kártétel.~– Hallgasd meg ítéletedet –
4542 12 | hiábavalóság. Amaz megrontotta vele Karthágót, emez meg a tüdejét. Jobb
4543 4 | kapzsiság, a pénzhetnémség: kártyán nyerni, uzsoráskodni, örökséget
4544 10 | tőle, amidőn odamutatva a karzaton megjelent gyászoló özvegyekre,
4545 8 | kallók, ványló malmok, kásatörők, fűrészmalmok, érczúzók
4546 6 | tulipánhagymával, a másik kasból meg kiürültek a tubarózsák.
4547 6 | mégsem állhatta meg, hogy a kasnak a fonadékán ki ne tekintsen,
4548 10 | vallott be: azt, hogy üres a kasszája.~A jó mulatság bekoronázására
4549 15 | aki hölgyeivel együtt a kastélynak egy aranyrácsos köröndjéből
4550 5 | ember, főkapitány primor, kastélyos uraság. Ott van Kemény János
4551 9 | Oda vagyok. Össze vagyok kaszabolva. A fejemet végig hasították,
4552 10 | fejedelem gyalog és lovas katonáival, benn a várban is volt némi
4553 10 | szerették a keresztülutazó katonákat!)~Damokos Tamásné úgy kommandérozott,
4554 10 | országgyűlésre, hát akkor a katonáknak se legyen szabad.~Bánffy
4555 10 | a hátramaradtak: – Lovas katonaság közelít nagy számmal Ördöngös-Füzes
4556 10 | villognak elő.~A fejedelem katonaságot hoz az országgyűlés ellen!~–
4557 6 | Ezt onnan rabolta el a Kaukázusból, mikor hajórajjal mentek
4558 3 | szálltak meg, olyan rémüléssel kavarodtak fel erre a túlvilági rémek
4559 11 | kapnak el a kutyák, akik a kávéház elejét körülülik? Meg hogy
4560 11 | dugta, s unalmában elment a kávéházba csibukozni, meg a tengerparton
4561 7 | hamut a bég, s felhörpenté a kávéja maradékát, s odahajolva
4562 11 | nem. Annyi hasist tettem a kávéjába, hogy egy napig ott marad
4563 12 | elvesztett. Hiszen tudod azt a kázusát Szamosújvárott? Milyen asszonysereget
4564 10 | felemelték, a határozatot a kebelébe dugták: el kellett neki
4565 11 | nem bírt tőle megválni; a keble elszorult; szerette volna
4566 6 | hátraszökkent, s kirántva kebléből azt a görbe kést, marokra
4567 15 | kettő. A kisebbik az anyja keblén csügg, két karjával átfonva
4568 5 | megvigasztalódott erre a kecsegtetésre, és azt mondá Boldizsár
4569 4 | vagy végképp odavesszen. „Kecskére bízták a káposztát!”~Ilka
4570 8 | innenső parton a farkas a kecskével, ha pedig őrá bízom a pénzt,
4571 7 | tilinkóját, s elkezdett rajta kedélyesen furulyázni.~– Elment az
4572 11 | helyébe.~S nagyobb igazság kedvéért elő is vette Buzdurgán murza
4573 15 | föl nem ébredek haragos kedvemre, mert akkor, nem tudod,
4574 6 | nem engedte kiváltani.~A kedvenchölgy volt Kalme, a kadina cserkesznő,
4575 15 | undok alakban ráismer az ő kedvesére, s odarohan hozzá, öleli
4576 6 | minden részében, aminek a kedveskedésétől Buzdurgán murza valamennyi
4577 3 | most énekelhetünk egyet, kedveskéim! – mondá Czirjék Boldizsár
4578 1 | magamat. Hogy ugatnak a kedveskék! Nem hiába kutyafejű tatár
4579 10 | őket; mikor aztán már jó kedvök lett a sertől, bortól, akkor
4580 6 | kertészkedést otthon is nagy kedvvel szokta gyakorolni.~Mondtuk
4581 10 | bizony kikefélték a mundérját kefe nélkül.~Damokos Tamásné
4582 6 | nagy embertől valami kis kegyelem nem jöhet.~– Először is
4583 15 | mondá Tamás. – Hanem ha kegyelemosztó napod van, fogadd el hát
4584 8 | vétetni azt a szerencsét, hogy kegyelmeddel együtt menjen Moldvába,
4585 11 | tőle, s férjhez mehetek kegyelmedhez.” (Pimpilimpim, tintirintim.)~
4586 2 | processziózik eléje, hogy kegyelmesen fogadja a rettegett pusztítót.~–
4587 13 | uram, dráku! csak egy napig kegyelmezz. Nagyon sok a bűnöm!~– Tudom!
4588 11 | hagyta Damokos Tamást a szép kegyencnő, s ismét rázárta a börtönajtót,
4589 6 | születésű. Ez még sokkal kegyetlenebb szél a másiknál. Megesik
4590 3 | sokaságában volt az ereje, a kegyetlenségében a hatalma; gyorsaságában
4591 1 | Még megizzadtok, s száraz kehet kaptok bele.~Azok pedig
4592 8 | Kend pedig csak maradjon a kékbelijében! – toporzékolt rá mérgesen
4593 8 | hagyjátok futni, csak a kéket gyilkoljátok agyon.” Boldizsárnak
4594 8 | Ilka asszony tudatá az útra kelendő uraságokkal, mi mindenféle
4595 9 | csodatevő kígyókő~Amióta útra kelének a követ urak, Ilka asszony
4596 14 | kötőfékénél fogva belevezettetni a kelepcébe. Ha ez kisül, az egész világ
4597 2 | nélkül kijutott a tatárok kelepcéjéből, s virradóra ott volt a
4598 7 | vagy mi?~– Ördög bújjék a kelepelő nyelvedbe! Add ki már, hogy
4599 6 | felejtette már a világ, hogy ezek keletről jöttek a nyugati zord világba,
4600 13 | tanácsolom, hogy mindjárt útra keljetek; mert a Munduka, ha egy
4601 10 | a hideg! A fejedelemtől kell-e jobban félni vagy a szultántól.
4602 6 | kalapáccsal. Ennél sokkal kellemesebb a kertben kapálni.~Azonban
4603 5 | karosszékeiden látsz; az pedig kellemetes munka. Ő ért az írás mesterségéhez:
4604 3 | lett szabadítva mindenféle kelletlen látogatástól.~ ~
4605 8 | Brassóba?~– Lóduljon be kelmed hamarjában! – monda Apor
4606 13 | s azt megrakva brassói kelmékkel, elvontatják Bécsig vagy
4607 13 | tőlük megvenni, s viszont kelmével, fűszerszámmal ő látta el
4608 10 | amikből tettek helyett szavak kelnek ki. Ha ők kotkodácsolnak,
4609 9 | aggodalommal feddé, hogy minek kelt még föl lázár létére. –
4610 7 | meg az Isten, jártában, keltében, minden maradékaival együtt;
4611 10 | asszonyok is mind pártjára keltek.~– Csúnyaság! Gyalázat!
4612 13 | nem rabol. Neki mindenütt kémei vannak, akik tudósítják,
4613 6 | azt hitte, hogy a poklok kéménye nyílt meg: az füstöl az
4614 5 | előteremteni. Ha a tatár keményen tartja magát, vársz, amíg
4615 1 | Én még tudnám, hogy merre kén’ kibújnunk.~– Én pedig azt
4616 8 | toporzékolt rá mérgesen a főúr. – Kendnek abban is jó!~Czirjék nem
4617 8 | lobogott utánuk az a fehér kendő onnan a vár erkélyéről,
4618 9 | és félszeme át van kötve kendővel, ami erősen véres, a jobb
4619 15 | elütött a szafflórral festett kendőzésnek pírja, mint ahogy a bealkonyult
4620 13 | csak őnekik. Hát az az én kéneső meg salétromszállító utam,
4621 13 | nekünk görögöknek nem szabad kénesőt meg salétromot szállítani
4622 5 | kellett már annak többet semmi kenet ezen a világon. A futó ellenséget
4623 13 | azon még parázs volt; a kénfonalat bedugta, s folyvást imádkozva
4624 5 | más jámbor ember, aki a kengyelbe dugja a lábát; hanem ahogy
4625 8 | maradt, s kiszökhetett a kengyeleiből, mielőtt a rablók az üstökébe
4626 10 | már akkor messze járt a kengyelfutó a levéllel: strázsálhattak
4627 10 | a kaftánja szélét, még a kengyelvasát is: leterítik eléje a zekéiket,
4628 8 | csak nem hagyá el a maga kényelmes búvóhelyét. Azt mondá: fürödjünk,
4629 9 | bele kezdett helyezkedni a kényelmetlen állapotba, hogy vele szemközt
4630 11 | mégiscsak nagyon feszeng, s kényelmetlenül érzi magát, felkapta a murza
4631 1 | embernek, amikor kergetik; kenyér, szalonna se szaporítsa
4632 10 | sereget vezetni sohase volt kenyere! Nem hagyják szóhoz jutni,
4633 14 | szolgálta még meg ilyen jól a kenyerét. De volt is láttatja. Másodnap
4634 8 | kimérésénél segítsen, s a kenyérfelszelést másnak ne engedje, akkor
4635 1 | beszakadt egy ütésre: – a jég kenyérre kenni való sajtnak elég
4636 12 | diétába, s még a rendeket is kényszeríté, hogy a fejedelmet detronálják,
4637 6 | loccsanását. Rá tudta magát kényszeríteni, hogy újra elaludjék. Kevés
4638 7 | meghalt fejedelem erőszakosan kényszerített hozzámennem, de akivel soha
4639 11 | még jobban szeretlek. Nem kényszerítlek már, még csak nem is kérlek.
4640 6 | szeme nem láthatta ezt a képet: az istenek pedig hadd lássák!
4641 6 | amit a palota négy szárnya képezett, olyan tisztára volt gereblyézve,
4642 6 | s egy hegyes félszigetet képeznek. Maga ez a telep egy egész
4643 13 | odacsúszott térdén a szent képig, s akkor aztán meggyújtotta
4644 12 | könyörögni annak a festett képnek?~De még aztán egy másik
4645 7 | cingár emberke volt, sovány képű görögbe ójtott arabs.~–
4646 14 | azok mind vének és ráncos képűek. Hogy az asszonyuk hová
4647 10 | leghatalmasabbikának személyét képviseli.~Nem is igen tekingetett
4648 15 | való, azt az ő személyét képviselve, elvégezze. (Ez már egy
4649 5 | mindig a leggonoszabb bajok képzeletével gyötörni. Aztán Isten is
4650 10 | ugyancsak nem tudott azokra a kérdésekre megfelelni, amiket az ország
4651 3 | vitéz erdélyi sereget; se kérdett, se hallott, berontott Lengyelországba,
4652 9 | aggodalommal járogatott körülötte, kérdezgetve tőle, hogy hol van meglőve,
4653 8 | fölébredt rá, s meg akarta tőle kérdezni, hogy ugyan talán eltévedt
4654 7 | Gyulafehérvárra, ott fűtől-fától kérdezősködött, hogy hol kapni itt meg
4655 10 | gondoltam, a másé után nem kérdezősködtem. Azt mondtam, nekem módom
4656 5 | Krímiából”, akkor azt kérdezte: „Ettél-e altyinnát?”, arra
4657 10 | volna végezve; a rendek kérdeztek sokat: megtudtak semmit;
4658 13 | keresztül-kasul a hegyeken, nem kérdezve, hol Erdély, hol Oláhország,
4659 9 | Mi történt?~– Jaj, ne is kérdezze. Oda vagyok. Össze vagyok
4660 10 | egybegyűlt Rendek elé hozassék és kérdőre vonassék.~Porzót és pecsétet
4661 8 | tartja megszállva, annál kell kéredzkednünk.~– Az ám, mert nem kellett
4662 13 | kölcsönadni kétezer aranyat. Nem kérek sokat érte; egy oszporát
4663 6 | fejük felett, egynek kedve kerekedett szilaj magántáncot járni
4664 10 | hangjaira a menyecskék táncra kerekedtek, s egymással párjában ugyan
4665 10 | fejedelemségről.~– Mit, kérelem neki? Mit instánciáznak?
4666 10 | Íme felvivé a rendek kérelmét a fejedelemhez, hogy mondjon
4667 14 | elindultak a jó uruknak a keresésére: tudván, hogy itt kell neki
4668 6 | szép mondások. Csak ezért keresik őket olyan nagyon. – Csináltam
4669 13 | választottak magok közül, aki kereskedelmi ügyeikben ítéletet hozott.
4670 13 | ő kezükben volt az egész kereskedés, Magyarország és a keleti
4671 6 | hogy Buzdurgán murza bőrrel kereskedett. Állatok bőrével is, meg
4672 6 | messze földre a kalmárok, s kereskedtek vele. Az eleven bőr ellenben
4673 1 | előtt, hogy hol bujkál, akit keresnek. Minden oldalról csörtettek
4674 8 | örömük: meglelték, amit kerestek. Ruhája, kardja ugyanaz,
4675 6 | ide a falra?~S a szemei keresztbe álltak, s a fogai csattogtak
4676 10 | hevenyészett kerítés zárta el, keresztberótt fenyőfadorongokkal. Egy
4677 8 | emlékére emelték azt a hírmondó keresztet az utódok.~Egy helyen ezt
4678 8 | sziklán látszik egy sok ágú keresztfa, melynek minden oldala tele
4679 6 | végmondását hallani véli, mik a keresztfán haldokló ajkairól aláhangzottak;
4680 11(1)| között: tévedésből Péter keresztnévvel, de a családi okmányok és
4681 14 | elég a rabnak, hogy a falát keresztülássa, akármilyen vastag is az.~
4682 2 | volt égve, amint a tüzükön keresztülgázolt. Íme azok tehát már jönnek
4683 1 | hegyszakadékot, amin ha keresztülhatolhat, a lovas tatár nem kerülhet
4684 1 | alatt megbírta a gyorsan keresztüliramló embernyi terhet is, és sehol
4685 8 | maradt rablót Boldizsár keresztüllőtte; a másiknak elég volt a
4686 9 | urambátyám látta.~– De ugyan keresztüllőttek, édes mézem.~– S azután
4687 9 | Czirjék az ott veszett, mert keresztüllőtték, s aztán beledobták a vízfogó
4688 11 | amíg Moldván, Havasalföldön keresztülmennek, ahol rabolni nem szabad,
4689 10 | még kiéhezteti a diétát.~Keresztülrontani rajtuk pedig tiszta lehetetlenség.
4690 12 | tolta, s valamennyi szobán keresztülsétálva, végigballagott a külső
4691 8 | ugyan eléje kapott a sziklán keresztülszökdelve, s elállta az útját, hanem
4692 10 | onnan a pajtából a palánkon keresztülugratni, s a trónról elűző határozatot
4693 8 | arannyal, puska, mordály nélkül keresztülutazni Moldvaországon.~Ilka asszony
4694 10 | lakosai nem szerették a keresztülutazó katonákat!)~Damokos Tamásné
4695 9 | mely vitéz ellentállás után keresztülvágta magát vissza Ojtoz felé.
4696 12 | festett kép is előkerül; arany keretbe foglalt elefántcsontra festett
4697 11 | Hova? Hát csak arra az élő kerevetre: a murza idomtalan tetemére,
4698 10 | nem kérem, hogy menjen; kergetem botszóval. Hát annyi ezernyi
4699 10 | kevély-kutya fejedelmeteket el nem kergetitek, hanem hozzá ragaszkodtok,
4700 6 | csintalan játékot űzve, kergetölőztek a nagy medencében; maga
4701 6 | beletorkoskodtak, pillangókat kergettek; azután énekelni, táncolni
4702 5 | világon. A futó ellenséget kergetve, csak ezzel csapkodott jobbra-balra
4703 12 | akar rólam. Addig meg sem kérhetem, amíg a Damokos Tamástól
4704 6 | mondani, mint hogy ha a keringélő dervisek naponként háromszor
4705 5 | az egész birtokod: majd ő kerít rá pénzt.~– Hisz oda is
4706 2 | bundát, s saját vállára keríté, a prémes süveget is a fejébe
4707 13 | fejedelmek, s erős kiváltságokkal keríték őket körül. Ezek közé tartozott,
4708 14 | Fogadása tartotta körmére keríteni Damokos Tamásnét, aki az
4709 13 | óriási diófáktól betakarva. Kerítése nincsen, még egy kutyát
4710 10 | Tépjétek szét, asszonyok, azt a kerítést!~Az országház pajtáját a
4711 10 | álló tábor körülfog egy kerített várat, bezárja azt szekérsáncaival,
4712 10 | mint hogy az országtól kérjek segedelmet.~– Azt nagyon
4713 6 | ha a ragyogó ékszerek nem kérkednének is vele, hirdetné maga az
4714 6 | szeráj felőli rácsozatos kertajtó megnyílik, s a rózsalugassal
4715 6 | előjött, kinyitogatni a kertajtókat, hogy a kertészek, bosztandzsik
4716 6 | kergetik a férfinépet ki a kertből, felkutatják a bokrokat,
4717 15 | az úrasszonynak. Ennyit kértek értem: ennyit adnak értem.~–
4718 5 | váltak, mintha szerecsentől kérték volna kölcsön.~Azután jött
4719 5 | tele pompásnál pompásabb kertekkel, erdőszámra vannak ott a
4720 6 | volna, dupla váltságdíjat kértem volna érted. Feleséged is
4721 6 | nekem hiába bűzölöd tele a kertemet meg a palotámat, s reggelre
4722 6 | volt rá, hogy megéledjenek; kertészeit a szultán Gökk Sü melletti
4723 6 | kinyitogatni a kertajtókat, hogy a kertészek, bosztandzsik és izoglánok
4724 6 | alatt, s tanácsot tartott a kertészével; de biz az sem tudott neki
4725 6 | cifra ruhát, felvette a kertészgúnyát, s kiment kapálni a kertbe.~
4726 5 | aki ott földműveléssel, kertészkedéssel, állattenyésztéssel foglalkozott.~
4727 6 | állapotja az ő rabságában: a kertészkedést otthon is nagy kedvvel szokta
4728 6 | helyrehozza, amit bolond fővel a kertésznek tett. Kihalászta a tulipánhagymákat
4729 15 | járdogálta végig pompás kertje tekervényes útjait a kadina.
4730 11 | úgy raboltak el az apám kertjéből. Hát téged meg valamennyi
4731 6 | semmire olyan büszke, mint a kertjére. A nagy rablóhadjáratokból,
4732 8 | De miért mégis az a nagy kerülés?~– Hát csak egy szót mondok,
4733 3 | ágyúzás, hogy három mérföldnyi kerületben minden vad elszaladt az
4734 1 | keresztülhatolhat, a lovas tatár nem kerülhet eléje. A túlsó oldalon aztán
4735 11 | gyertyát a kezembe veszek, kerülök-fordulok, s innen ebből a várból
4736 13 | szembemenni. Azért kell azt a kerülőt tennetek, hogy a veszedelemnek
4737 6 | ha elfutott előlük, eléje kerültek. Pedig olyan jól elbújtatta
4738 12 | komám; pedig még csak most kerültél le, s máris ki akarsz jönni!
4739 9 | kegyelmed, micsoda állapotban kerültem haza.~– Az Isten szent szerelmeért!
4740 14 | Csakhogy nem Isten hírével kerültünk ám ide!~No de jól van: alig
4741 9 | székében, s elkezdte a török kése hegyével a hatalmas szép
4742 6 | neked adom ezt a kis görbe késemet. Ilyent hordanak az én bátyáim
4743 5 | nevetteté Boldizsár bá a szegény kesergő asszonyt.~– Aztán még egyet
4744 5 | mért akarnának engem ezzel keseríteni?~– Hát az Están komám tudja
4745 11 | Pimpilimpim!)~Damokos Tamás keserűen nevetett.~– Ah, nem igaz
4746 6 | ajkairól aláhangzottak; düh és keserűség szállja meg idegét; izmait,
4747 14 | föld alatt!” zúgolódék nagy keserűségében.~Dehogy nincs! Csakhogy
4748 16 | eláldotta ennek a világnak keserűségét nagy búbánatában. Aztán
4749 10 | megy le a torkomon a nagy keserűségtől, s a falatomat a porba keverem
4750 10 | port.~Az a tenger mélységű keserv, ami a szívét e látványra
4751 6 | tehetnők, kirántja a görbe kését, s elvága vele a nyakát,
4752 15 | fürdőt is vett, legelőször késő este szamártejből, azután
4753 6 | tulipánhagymákat, s azok helyébe későbbi virításra szánt tubarózsákat
4754 10 | észrevétel volt; csakhogy már későn jött! A fejedelem Barcsay
4755 7 | hogy maradt kied ilyen keszeg?~– Ne ugass, hanem beszélj,
4756 5 | akik a finom szattyánbőrt készíték, mert annak meg az volt
4757 15 | ámbrával és pálmaborral készítenek az arab bűvészek, így árulják
4758 9 | mithridátok és theriákok készítéséhez. Ebben járatos is volt Ilka
4759 6 | a tegnap betanult verset készítette ki egy darab újdonat égszínkék
4760 6 | híres öveket és tüszőket készíti, amik drágábbak az aranynál.
4761 6 | világon. Az én bivalybőrömből készítik a páncélokat, az én marokenomat
4762 9 | betegnek való csirkebecsináltat készítsen, ami annak nagyon jól is
4763 5 | énáltalam, alig van több készpénzed kétezer aranynál. Most pedig,
4764 8 | Boldizsár bá, utána sietve nagy készségesen, s mikor aztán egyedül voltak
4765 4 | abban jár, hogy legnagyobb készséggel meghozza az engedelmet a
4766 5 | építve. Minden finom saru, kesztyű, a pompás könyvtáblák a
4767 10 | fogadunk téged doronggal: úgy készülj. Tépjétek szét, asszonyok,
4768 11 | hogy minden rosszra el kell készülnie. Ez a szép szfinx bizony
4769 9 | is segített a roskadozni készülő lovagot felkarolni s a szobájába
4770 7 | ilyet, de én nem. Megér ez kétannyit, mint a fele! De biz ezt
4771 10 | szelídség haraggá, a hitből kételkedés lett, a félelemből vakmerőség.
4772 9 | valamelyiknek a szavában kételkedni. De még nem határozta el
4773 10 | György ráismert a címerre; a kétfarkú oroszlán, koronával a homlokán,
4774 1 | a lábaira volt kötözve a kétölnyi hosszú fenyőfa-korcsolya;
4775 10 | feldühített oroszlán kiszabadul a ketrecéből, s a gyilkos bosszantói
4776 14 | nagy kövön keresztül?~A kétségbeesés kezdte környékezni; szakadt
4777 10 | Hanem közbeesik négyezer kétségbeesett asszony hada. Az nem ereszti
4778 3 | gyászhírre, s kezét tördelé kétségbeestében.~– Jaj, édes mézem, ne kezdj
4779 10 | hisz éppen azért vagyok kétségbeesve. Se éjjel, se nappal nincs
4780 2 | alakot, aki iránt semmi kétsége nem lehetett, a hegyes prémes
4781 3 | bennük; s nehogy valami kétségük legyen az iránt, hogy mi
4782 3 | volt a nagyapó korbácsa. Kétszázezer tatár állta el az útját
4783 4 | űzni ebben ő mind tudós. Kétszeresen árva az, akinek ő lett a
4784 5 | kardja, amivel egy vágással ketté tudott hasítani egy embert,
4785 16 | ami egy bikát is képes kettészelni, s csak úgy forgatta a feje
4786 16 | kezem ügyébe, hadd hasítlak kettőbe. Az egyik feledet a magad
4787 7 | elfogta a tatár. Minekünk kettőnknek ezzel nagy örömet szerzett.
4788 14 | korbács csókolja mind a kettőtök hátát.~Most tudta hát már
4789 10 | ezt a hitszegő, lázadó, kevély-kutya fejedelmeteket el nem kergetitek,
4790 4 | Először nagy benne a kevélység. Nem tudja elfelejteni,
4791 5 | purgatóriumnál. Ebben a keverékben kellett térdig gázolni,
4792 5 | legrondább hulladék, marótrágya keveréke volt, aminek bűzét megszokni
4793 10 | keserűségtől, s a falatomat a porba keverem meg, mikor a jó uramra emlékezem.
4794 2 | odáig eljutott, ahol az kezd lefelé mélyedni, összeszorulva
4795 9 | nagyon is elütött, eléje kezde vagdalni.~– Hagyja kend!
4796 12 | még egymásra, öregem? – kezdé a szót Apor István. (Ő került
4797 10 | ölbeli gyermekét is elhozta, kezdék észrevenni az „urak”, hogy
4798 10 | szépen letelepedének, s kezdetben igen csendesen viselték
4799 5 | pusztaság, amilyennek a kezdetén, a záptengernél mutatkozik,
4800 11 | veszesz, mindennap újra kezdi a szabadításod munkáját.
4801 8 | érték őket utol, mert amire Kézdivásárhelyre értek, Apor István uramnak
4802 10 | elhatározták, hogy háborút kezdjenek! Bár akkor jöttünk volna
4803 2 | rikongatásuk.~No most mihez kezdjünk? Visszamenni a Valle Drakulujba
4804 10 | mondta Ilka asszony – most kezdődik már az országgyűlés!~Azzal
4805 8 | vár volt.~Itt már aztán kezdődött a török világ. A két vándor
4806 7 | deákul. Ez már ne legyen a te kezedírása.~Mikor aztán megkapta Czirjék
4807 6 | nehezebb láncot tetetek a kezedre, lábadra. Hát aztán mit
4808 11 | lakat kulcsát; elébb leoldom kezedről, lábadról.~Tamás engedte
4809 6 | sem tudná ledobni – az ő kezei pedig olyan gyöngék, hogy
4810 7 | a levél Apor István uram kezeibe: sőt inkább visszahozom
4811 10 | tatár kán követe: le kell a kezeikbe tenni a váltságdíjat, s
4812 13 | között. Kincsek özönlöttek a kezeiken át Magyarországra. Szerették
4813 11 | irtózat volt ránézni. Átkozott kezek csonkították így meg.~Tamást
4814 11 | börtönömben.~Kalme összekulcsolt kezekkel rimánkodott előtte.~– Gondolj
4815 8 | érkezve, újra kezdte.~– Itt a kezemben a fetva! Hozom haza Damokos
4816 6 | megfogadtam, hogy saját kezemmel rád verek. Másodszor levétetem
4817 11 | számnak ne higgy, hanem a kezemnek hihetsz.~Azzal felkapta
4818 15 | alkuszik a nagyobb fiával, akit kézen vezet: – Térdelj le szépen
4819 10 | kezébe tegyék le; nehogy kézenközön még azt is elmundukázza
4820 2 | amitől az egyszerre olyan kezes lett, hogy fel hagyta ülni
4821 13 | szólni! Én nem adok ám a kezetekbe pénzt; egy oszporát sem.
4822 10 | hadjáratba beleugorjon? Igen kezeügyébe eső orátori fordulat volt
4823 10 | váltságát, azok hamarább kézhez adják. Én pedig az uradat
4824 10 | hullámok tetején, úgy adták kézről kézre a tenyereiken, amíg
4825 8 | rá, hogy elment a kedve a kézszorongatástól.~– Itt biz a „rák a levélben” –
4826 11 | hogy akartok-e velük jönni? Kezük ügyébe estetek, s elhajtottak.
4827 13 | macedón görögök voltak. Az ő kezükben volt az egész kereskedés,
4828 1 | az ember maga benne ül s kézzel-lábbal hajtja; az igaz, hogy jobban
4829 10 | három nemzet! Én Akmet Ben Khalil bég, a magas Kapu tihajája,
4830 10 | felugrálának, s húszan is kiabáltak egyszerre, az ökleikkel
4831 5 | a bibliai Góliát második kiadásban.~Mint előkelő murza, ő volt
4832 10 | Bethlen Gábor kincsének a kiadatását, menten összepakol Fogaras
4833 5 | agyonijesztetni. Nagy pénz az: kiadják érte Damokos Tamást.~– De
4834 15 | kérdé megrettenve Ilka.~– De kiadom ingyen!~Damokos Tamás még
4835 13 | egy csomó elrablott pénzt kiadott a dráku popinak, az addig
4836 2 | is mondott neki ellent: kiadván lelkét.~Boldizsár bá aztán
4837 1 | rest; amint a kötőféket kiakasztották a nyakából, nekifordult
4838 6 | a sorsoddal megküzdeni, kiállhatsz; ha nem mersz, elbújhatsz.
4839 5 | megint olyan hőséget kellett kiállniok, hogy az bevált a pokol
4840 5 | kimenekülni s ezer veszély és kiállott nyomorúság után a „záptenger”
4841 5 | vele foglalkozókat; akik kiállták, sem telepedhettek meg.
4842 12 | István a tornác erkélyére kiállva, felolvasá a székely vitézek
4843 10 | rögtön párthívei, akik azt kiálták:~– Halljuk! halljuk!~Mások
4844 10 | egy szívvel és szájjal kiáltának fel valamennyien:~– No,
4845 6 | légy akkor. A murza fel fog kiáltani: „Ki karcolta ezt az írást
4846 12 | Nem hallik ki innen semmi kiáltás. Jobb lesz, ha szépen megalkuszol
4847 4 | holnap!” Ha egy irgalmas kiáltással megszabadíthatna valakit,
4848 14 | tömte be, s mielőtt egyet kiálthatott volna, hozzákötötték a nyakánál
4849 10 | mondani Damokos Tamásné, sűrűn kiáltották: „menjünk! menjünk fel a
4850 10 | Bizony nem bocsátjuk! – kiáltozák egy szívvel és szájjal mind
4851 1 | visszhangzott a szálfás rengeteg a kiáltozásaiktól: „Marrha! Marrha!” ami az
4852 10 | toronyban felállított őrök kiáltozták, hogy a hezdáti úton nagy
4853 10 | egyszer vége lesz, majd kiáltunk mi az országgyűlésnek olyan
4854 2 | De azokat ő nem sietett kiásni, hanem leszállva a szánkójáról,
4855 14 | A tatárok észrevétlenül kiásták a bástyafalat, azután ugyanazon
4856 3 | azután a faágyúkat belül kibélelte összegöngyölített vaspléhvel,
4857 11(1)| szökevényekre). Mert mikoron kibocsátották volt őket, erős hittel igen
4858 12 | asszony éjszakára a haját kibontani s újra befonni.~– Hát te
4859 1 | tudnám, hogy merre kén’ kibújnunk.~– Én pedig azt nem tanulom
4860 11 | hó elolvadt, tavaszvirág kibújt: az ő váltsága nem jött.~
4861 14 | kiált a megmenekült fogoly, kibújva a törött résen szabadítói
4862 1 | egy-két nyíllövésnyi távolban kibukkantak a fák közül, már akkor Boldizsár
4863 13 | bizonyosan számít. Azt kell kicsikarni! De nem szólt senkinek.
4864 12 | voltam.~– Őnála fogsz lenni, kicsikém, nem soká! – mondá Boldizsár
4865 7 | kérdé bebotorkázva.~A tihaja kicsiny, cingár emberke volt, sovány
4866 2 | Jaj bizony, itt most egy kicsinyt repülni kell: a szabadulás
4867 2 | mások.~Azt is megtudta, hogy kicsodák. Magátul a medvétől. Annak
4868 14 | világ példája lesz belőle; kicsúfolják, kinevetik, még a fejedelem
4869 11 | azért adta, hogy az ablakon kidobálják. Hát majd mikor visszakéri?
4870 10 | fejedelemhez! Így is majd kidobott őnagysága, doktor Reineckius
4871 6 | úgy körülveregetni, hogy kidomborodjanak. Tamás egész nap ezt mívelte.~
4872 11 | fel. Mert mikor Buzdurgán kidühöngte magát, akkor aztán azt mondá
4873 2 | Boldizsár bá egyszerre kidugta rajta a medvének fejét,
4874 11 | Kalme kidobta a láncot, s kidugva rajta a fejét, utána nézett,
4875 11 | ez a murza pénze.~– Hát kié volna másé? Azért jó nekünk.~–
4876 7 | tarka Jeezus nem küldött kiedhez engemet talántán, vagy mi?~–
4877 11 | a lánc az ő személyének kiegészítő része. Azt neki Buzdurgán
4878 1 | átmenjen a tatár kán táborába, kiéhezett, agyonfáradt hadai számára
4879 10 | az asszonyhad bizony még kiéhezteti a diétát.~Keresztülrontani
4880 9 | nemere.~Ilka asszony csak kiejtett tányért, kanalat a kezéből.~–
4881 3 | síkság közepén, négyszögletre kiépítve, inkább csak várkastély,
4882 12 | abban a szent percben – kiesik a föld a lába alól, s ő
4883 1 | súlyosabb teher alatt hamarább kifárad, nem győzi az erőltetett
4884 6 | amiknek koronái közül messze kifehérlett a murza palotájának márványhomlokzata,
4885 6 | magát, s az is olyan finta kifejezés lett, hogy a ránézőnek nehéz
4886 6 | támadt érzés az arcvonásaiban kifejezze magát, s az is olyan finta
4887 1 | aztán a gyapjas részével kifelé fordítva, úgy veté a nyakába,
4888 13 | emelve a lakóház, cifrán kifestett ajtó-, ablakfákkal, a teteje
4889 15 | nyakán, füleiben. Az arcát kifestette szafflórral, violagyökérrel
4890 6 | annak a szélére, s kevélyen kifeszítve széles mellét s megrázva
4891 13 | felírja erre a levélre, amit kifizetett, ti meg írást adtok neki
4892 7 | tihajáját mindenféle szép kifogásokkal, hogy esztendő egy napig
4893 6 | ez még tökéletlen munka – kifogásolá a dolgot ravaszul. – Nem
4894 1 | rusnya tatáron se tudjak kifogni?~Czirjék Boldizsár bá pedig
4895 7 | Akmet bég a hálálkodásból kifogyhatatlanra, s ez a fenyegetés volt
4896 12 | gyermekeivel együtt abból kiforgassa, hát akkor kevés ám ez a
4897 11 | nem találom, bizony tőből kiforgatom az egész Gyulafehérvárt,
4898 2 | amennyi tudománya van, kifundálhatja belőle, hogy itt a medve
4899 8 | térni.~– Hát hiszen majd kifundáljuk a dolgot; csak hadd gondolkozzam
4900 12 | gonoszság, amit az most ekképpen kifundált. A szegény Damokos Tamás
4901 12 | gyermekeket az ágyukból, s kifutott velök a cselédjeihez. Egészen
4902 14 | roppan a fal, a nehéz alapkő kigördül; a csillagos ég derengése
4903 10 | kigondoltál. Amit asszony kigondolt, asszony megcselekszi!~Ilkának
4904 11 | élve is, halva is, aki ezt kigondoltad, boszorkány!~Azzal odadobta
4905 10 | elébb indítsd meg, amit kigondoltál. Amit asszony kigondolt,
4906 14 | azért mégiscsak őt fogják kigúnyolni. Nem várja ő, hogy érte
4907 11 | összehúzódtak, mint két kígyó.~– Jó hírt hozasz? – kérdé
4908 5 | a zománcos színt, azt a kígyófényhez hasonló aranyezüst ragyogványt,
4909 9 | köszönhette. Az ilyent a kígyók fújják a királyuknak a fejére,
4910 9 | bolondságot már repudiálják! Kígyókirályok nincsenek. Kígyókövek csodaerejében
4911 9 | s aki ezt elkaphatja a kígyókirálytól, csodákat mívelhet vele.
4912 9 | Kígyókirályok nincsenek. Kígyókövek csodaerejében keresztyén
4913 9 | milyen csodát mível az én kígyókövem. Hogy begyógyította kegyelmednek
4914 9 | meggyógyítottam kegyelmednek a kígyókövemmel! – dicsekedék Boldizsár
4915 9 | Látott már kegyelmed igazi kígyókövet? Valóságos igazit, amilyen
4916 9 | kegyelmetek. Párja ez annak a kígyókőnek, amit Bethlen Gábor dicső
4917 9 | fogadni, hogyha ezzel a kígyókővel megérintem a szörnyűséges
4918 2 | végtül végig minden hegyormon kigyulladnak a jeltüzek: nehéz innen
4919 11 | odafutott vele az ablakhoz, s kihajította azt rajta.~Tamás megrettent.
4920 8 | aztán ketten egyesült erővel kihalásszák a drága szép süveget.~Ekkor
4921 6 | fővel a kertésznek tett. Kihalászta a tulipánhagymákat a vízből,
4922 16 | óriás nem volt. Azok rég kihaltak már a nagy Cohárdról, ahol
4923 9 | bizony, hogy Están komám is kiheverte már a magáét. No engem,
4924 11 | Éjjel-nappal azért imádkozom.~– Kihez?~– Az Istenhez.~– Hát azt
4925 12 | Erdélybe feles csapatokkal, s kihirdetteté, hogy a fejedelmi trónt
4926 10 | hazaárulónak meri nevezni, mind kihívom egy szál kardra. Csúnyaság,
4927 16 | Nemsokára a török szultán kihozá tatár rabságból az egész
4928 11 | hogy Buzdurgán murzával kihozatták Perekopba, váltságdíjt ígérve
4929 10 | adják. Én pedig az uradat kihozattam Perekopba. A gazdája is
4930 11 | fogoly nemes urat azonnal kihozni Órkapuba, s az érte küldött
4931 7 | mihelyt Damokos Tamást oda kihozzák, oltalomleveleket adván
4932 11 | nem kínozlak, még csak egy kihulló könnyel sem mutatom, hogy
4933 12 | a bevezető lajtorját is kihúzta belőle. Akkor végezte ő
4934 16 | épített vár zárja el a völgy kijáratát, hát akkor ő még azt hitte,
4935 10 | terhes szekerek által– s kijárhassanak), alul bedeszkázták hevenyében;
4936 6 | Kalme –, hogy minden iskolát kijárt, tanult, tudós ember vagy?
4937 6 | azután engedd meg, hogy este kijöhessek megint a kertbe dolgozni.
4938 6 | mulatozni; mielőtt azonban kijönnének, elébb trombitaszó adott
4939 12 | toronyszobából lehetetlen más ajtón kijönni valakinek, mint amelyen
4940 12 | végighaladva a rejtekfolyosón, kijött a címerterembe; a nehéz
4941 11 | amíg a két tenger közül kijutunk. De még azontúl is, te,
4942 8 | pisztráng.~Megvan! A köpönyegét kikapcsolta a nyakából, s víznek ereszté.
4943 10 | trombitásnak a kezéből is kikapták a tárogatóját, s azt is
4944 8 | Mikor a palakő padmaly mögül kikaptattak a nyílt térre, hát egyszerre
4945 10 | kívül, mert annak bizony kikefélték a mundérját kefe nélkül.~
4946 2 | csavargatta. – Akkor aztán kikeresett egy pontot a hegyszakadék
4947 12 | vanitate scientiarum”, abból kikeresheted.~Apor István uram egészen
4948 13 | akasztanék a nyakamba. Majd kikerítem én azt királybíró nélkül,
4949 11 | mikor Damokos Tamás kezéből kikerült. Fuldokolva tért magához.
4950 5 | Rabszolga kellett annak a kikészítéséhez. Eszes állat, aki baromszolgálatot
4951 14 | voltak azok, akik a bástyát kikezdték, hanem a krímiai tatárok,
4952 13 | majd felírom a neveiket, kikhez? Annak ott megmutatjátok
4953 12 | Györgyöt visszafogadni, hanem kikiáltották fejedelemnek Barcsay Ákost.
4954 13 | ott lesztek az akhtiari kikötőben.~– Eddig is megsegített
4955 13 | ahol lopott pénzt érez, s kiköveteli azt a primus acquisitortól.
4956 10 | jelenték a dolgot. Ő menten kiküldött egy lovas hadnagyot egynéhány
4957 12 | török szultánt, aki azonnal kiküldte ellene magát a nagyvezért,
4958 15 | kilátom.~– Kívánom, hogy kilásd. De ha nem találnád itt
4959 15 | ezer közül is egyszerre kilátom.~– Kívánom, hogy kilásd.
4960 11 | állsz, mert amit a szájából kilehel, még az is tele van méreggel.
4961 11 | asszonyi állat él, hal, kileheli a páráját, s aztán nem vár
4962 6 | előkelő vezér lévén, aki alatt kilenc orta állt, valahányszor
4963 10 | Uraim! – kiálta Damokosné – kilencvenezer jó magyar hazafinak nem
4964 10 | fejüket álomra hajtsák, amíg kilencvenezernyi vérük, atyafiuk jajkiáltásai
4965 3 | színét-javát szőrpányvára fűzve. Kilencvenötezer férfit hajtottak el Erdélyből
4966 6 | hogy bunda nélkül nem lehet kilépni a szabadba. A bunda a tatároknál
4967 6 | arca, a termete. „Mikor te kilépsz a házadból, a nap eltakarja
4968 11 | követte.~Ott megállt, az ajtó kilincsét a kezében tartva. S aztán
4969 6 | amint a pálmafák közül kilövellő rózsaszín alkonysugár rásüt,
4970 13 | előregörbült két szarvval, hosszan kilógó piros nyelvvel, tüzes vasvillával
4971 3 | összegöngyölt pléhcsövet is kilőtte a csőből, s az mint valami
4972 8 | vitt magával.~De olyan soká kimaradt a főúr, hogy estére válván
4973 13 | minden pokolbeli hatalomnak. Kimászott négykézláb az ágyából; elvánszorgott
4974 6 | hallott.~– Megértők sorsodat; kimehetsz előlünk. Várd el az ítéletedet.~
4975 1 | nem volt abból semerre kimenekülés.~A tatárok pedig már észrevették,
4976 5 | akiknek sikerült rabságukból kimenekülni s ezer veszély és kiállott
4977 10 | aki a bejáratnál leste a kimenetelt, azt vélve, hogy a küldötteiket
4978 10 | küldetést.~De hogy kell innen kimenni?~Az asszonysereg tömegén
4979 8 | a háziasszonynak a leves kimérésénél segítsen, s a kenyérfelszelést
4980 10 | radikális takarítás, a falak kimeszelése, a gerendák lepókhálózása
4981 10 | megtartása végett emeltettek, kimondhatá az elnök a határozatot,
4982 10 | feltámadni, mely az első szót kimondja.~Az indítvány meg volt most
4983 12 | egészen igaz szó volt, amit kimondott; annálfogva ő is nagyon
4984 10 | Amint a visszatérő küldött kimondta, hogy Rákóczi György nem
4985 10 | hadjárat okainak igazságát kimutassa.~Mikor aztán Barcsay Ákos
4986 15 | feketére, vörösre edzve. Kín ezeket látni, végigszemlélgetni.
4987 7 | csak azt mondta, hogy „Ne kínálj te neki egy batkával se
4988 2 | Az a jámbor még meg is kínálta a kulacsával, csak ne haragudjék.
4989 6 | megbecsülje, mert ez drága kincs.~Itt azután megtaníták Tamást,
4990 11 | hová jutott az a te drága kincsed? – Eddig csupa édes mézzel
4991 15 | most már szaladj előlem a kincseiddel: amíg jókedvemben találsz,
4992 9 | köntöseit; az arany-ezüst kincseit: még ma elviszi mind Brassóba,
4993 13 | és a keleti népek között. Kincsek özönlöttek a kezeiken át
4994 10 | elhatározták a Bethlen Gábor kincsének a kiadatását, menten összepakol
4995 15 | várkapun, mint aki lopott kincset visz magával.~Csak azután,
4996 10 | sziklái a szerencsétlen kincskereső után.~Abból a jelenségből,
4997 12 | István leesett. Valami régi kincstartó rejtek volt az, amelyben
4998 14 | lesz belőle; kicsúfolják, kinevetik, még a fejedelem sem fogja
4999 5 | valaha egy tatár asszonyt, kinevetnéd magadat. Azzal a fekete
5000 11 | a Rákóczi György által kinevezett tutorához, de mely levél
5001 15 | akiknek még tisztességes kinézésük vagyon.~Azokat ott sorban
5002 6 | vele, hogy a tehetetlen kínlódásában gyönyörködjenek.~– Pokol
5003 7 | került volna annyi lelki kínomba, mint ezeket a sorokat magam
5004 11 | panaszkodom. Féltéssel nem kínozlak, még csak egy kihulló könnyel
5005 10 | Minket se kínoznak, azokat se kínozzák tovább.~– Igaz az, jó asszony! –