| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Damokosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
5006 14 | félmázsás viaszgyertya, amit kínszenvedésében a Boldogságos Szűznek felajánlott. „
5007 11 | nő mindennap az adósságod kínszenvedésekben, ha végre is itt találsz
5008 6 | virágágyak csak úgy nevetnek kinyílt jácintoktól és tulipánoktól.
5009 2 | rákiáltott: „Majd nem alszol! De kinyitod a szemed, álmos kutya! Megállj,
5010 6 | eunuchok őrjárata előjött, kinyitogatni a kertajtókat, hogy a kertészek,
5011 11 | piláf, láncos kutya!” Azután kinyitotta az átelleni ajtót kulccsal,
5012 6 | nem sietett elég gyorsan, kinyújtá eléje a hosszú kezeit, s
5013 11 | jókat tettem veled. Sok kínzás elmaradt rólad az én könyörgéseimre,
5014 13 | megdugasztalanított hosszú tilinkóból kiönté Nogáli uram asztalára a
5015 11(1)| testeket az földnek gyomra kiokádja, és lelkek ítéletnapig se
5016 3 | naphosszat harcolva, hét tatárnak kioltá élete mécsét, s azzal hazament
5017 8 | drága jó lúdgégés1 levest kiosztják, annyi szerecsendiót reszelnek
5018 10 | Ott Désen tehát szépen kipihenték magukat; a város népe ellátta
5019 12 | fejedelem parancsát, melyben kipróbált hűségüket az ő szolgálatára
5020 12 | körülötte a székelyeknek, úgy kirakják innen velük együtt, hogy
5021 13 | szekérrel; abban ült a poklok királya, tüzes koronával a fején.~
5022 8 | nyomorúságos időkben a háromszéki királybírákat mind rabszolgaságra hurcolták.
5023 13 | nyakamba. Majd kikerítem én azt királybíró nélkül, egy nap köze alatt.
5024 13 | föl kegyelmed a brassói királybírónál, hogy fogassa el az embert.~–
5025 16 | egész fejedelemséget mind a Királyhágóig, de még ott sem állt meg,
5026 3 | lengyelek nagyon kívánják királynak a mostani helyett: óhajtanak
5027 13 | Magyarországra. Szerették is őket a királyok és fejedelmek, s erős kiváltságokkal
5028 13 | tart az sokáig, pünkösdi királyság lesz az, két ellenfejedelmünk
5029 1 | menj te Lengyelországba, királyságot keresni; mert bizony úgy
5030 9 | ilyent a kígyók fújják a királyuknak a fejére, s aki ezt elkaphatja
5031 16 | most meghalnom!~S mondván, kirántá a kardját, eláldotta ennek
5032 6 | láncot a kezére tehetnők, kirántja a görbe kését, s elvága
5033 14 | kaput, és fegyveres kézzel kirohanván, elverték maguk elől, akit
5034 8 | annak a göbölye megcsíp, kirúg az minden hámból: még a
5035 10 | szorítva, kénytelen volt kirukkolni a válasszal.~– Hát énnekem
5036 6 | már otthonossá lettek a kisázsiai nemesített gyümölcsök, körték,
5037 1 | annyi súlyt vet, mint egy kisborjú. Ezzel több terhe lesz a
5038 10 | trombitását, s egyedül, minden más kíséret nélkül átlovagolt a csíkszeredai
5039 10 | egy dacos hang a fejedelem kíséretéből. – Korbács kell ezeknek
5040 8 | puskámra, mint arra az egész kíséretre.~– Márpedig az így van elrendelve.
5041 12 | kapitány, kevés fegyveres kísérettel. Ki is lett volna az más,
5042 9 | hajdemákkal Munduka Ravasel az ő kíséretüket, mely vitéz ellentállás
5043 15 | kárhoztatni, akik vagy szökést kísérlettek meg, vagy a váltságdíjukra
5044 3 | és a fejedelemasszony is kísérték a halottas szekerét, pedig
5045 8 | asszonyra, hogy az szinte kísértésbe jött, hogy kezet nyújtson
5046 12 | s féltette őket ebben a kísértetes szobában.~Boldizsár bá pedig,
5047 11 | Istennel! – rebegé Tamás. – Ne kísértsd az ördögöt.~– Hahaha! –
5048 5 | aggódnál, hogy akkor meg a két kisfiadat rontod meg. Ezért rémítget
5049 15 | az uramat: nézd, ez a két kisgyerek hogy örül, hogy repes, hogy
5050 12 | mézem. Csak költsd fel a kisgyermekeket is, s öltöztesd fel. Futnunk
5051 13 | bűvlámpa csodaműveleteit; ami a kisgyermekeknek különösen megtetszett. Persze
5052 12 | csillagokban tart.~Azzal a két kisgyermeket a karjaikra vették, a kisebbiket
5053 8 | azt az írást (visszájáról) kisillabizálta, sok fejcsóválást mívelt
5054 5 | Egyszer aztán megint csak kisírt szeműnek találta Boldizsár
5055 10 | A szindikushoz? Inkább kiskutyát fésülni.~– Hát én tudom,
5056 6 | medencéjében befagyott a víz.~Amint kisütött a hajnali napsugár, s Buzdurgán
5057 6 | mellé: olyan közel, hogy a kisugárzó meleg süti az orcáját.~–
5058 4 | vége! Ezt súgja nekem a kisujjam. Hanem hát jól van. Te csak
5059 10 | ítélni el! Ahelyett, hogy kiszabadítanák!~A rendek alig tudták lecsillapítani
5060 10 | hazafit a tatárok láncából kiszabadítani?~Erre a fejedelem még rosszabb
5061 4 | szegény férjemnek azonnal kiszabadítására. Annyit lótott-futott már
5062 5 | zálogba adni, hogy az uradat kiszabadítsd; ha azon nem aggódnál, hogy
5063 4 | ám, hogy a mi Tamásunkat kiszabadítsuk onnan a tatár fogságából,
5064 10 | mikor a feldühített oroszlán kiszabadul a ketrecéből, s a gyilkos
5065 8 | Damokos Tamás uramnak a boldog kiszabadulásáért! Elfogyott egy veder bor
5066 6 | feleszelte. Hátha ez lesz a kiszabadulásának az eszköze?~Amint egyszer
5067 11 | nem azért akarnék innen kiszabadulni, hogy a te hazádba menjek:
5068 6 | egy nagy kosár megtelt kiszedett tulipánhagymával, a másik
5069 3 | ránk gyújthatja a tetőt, kiszedheti a szemünk szőrét; hanem
5070 11 | tömött a pipájába: mire azt kiszítta a murza, úgy aludt tőle,
5071 11 | vagyok, aki az emberek vérét kiszívja. Imádkozni nem tudok, hanem
5072 8 | szépen talpon maradt, s kiszökhetett a kengyeleiből, mielőtt
5073 8 | felrúgta magát a víz fenekéről, kiszökött a partra, felkapta a rabló
5074 7 | rossz nyavalyától, ha pedig kiszólítja ez árnyékvilágból…~– Ha
5075 6 | Hahaha! Majd meglátod, hogy kiszorítjuk vele a csecsenceket az erzerumi
5076 6 | rabszolgák már akkor mind kitakarodtak onnan.~Amint Tamás a nagy
5077 7 | prófétaepret evett, hogy még azt is kitalálja, hogy mit evett a székely
5078 2 | amilyen éles eszük van, még kitalálják, hogy a medve nem hord csizmát;
5079 1 | lőttek, de harangoztak is.~– Kitalálod-e már, hogy mit tesz az a
5080 5 | tenné azt?~– Hát azt is kitalálom én, ugyebár, hogy ő alkuszik
5081 12 | alulról a fogoly.~– Mi kell? Kitaláltad. „Haramia.” Azt mondd meg
5082 2 | no bizony ezt ugyan jól kitaláltátok, eszem az anyátok! – mondta
5083 1 | voltak készülve. Csúnya, kitanított vérebeket hordtak magukkal,
5084 6 | Sü melletti palotájában kitanult bosztandzsik közül szerezte,
5085 8 | lélegzeni is kell.~Az is mind kitelik a maga emberségéből. Itt
5086 10 | auditóriumuk van. Igyekeztek is kitenni magukért ékes szónoklatokkal.~
5087 6 | hogy az egyik hölgy hajából kitépett selyemszalaggal a hátrafacsart
5088 16 | hitte, hogy a gyökerét is kitépte már a földből.~Hát már ez
5089 6 | nagy szapulást, most aztán kitereget. Szép „fogas verőfény” lett.~
5090 6 | ketten volnának, könnyebben kiteremtenék érted azt a kétezer aranyat.~–
5091 6 | azt a kétezer aranyat.~– Kiteremti azt az az egy is, kegyelmes
5092 9 | váltságdíjat a férjének újra kiteremtse, ha egy szál köntösben marad
5093 8 | lobogtatni a kezében, s kiteríté az asztalra, s ő aztán meglátta
5094 10 | parádéban a város felől; mellén kiterítve a szultán fermánja pergamenen,
5095 13 | tennetek, hogy a veszedelemnek kitérjetek útjából. Onnan aztán evezős
5096 8 | ürítgetését, s ilyenkor aztán jobb kitérni az útjából, mert belevész
5097 11 | magát, mint a siralomházba kitett rab, akinek a nyakán van
5098 10 | aki nem jöhet ide magát kitisztázni! Azt ítélni száműzetésre,
5099 14 | hogy érte jöjjenek, hanem kitör innen. – Vele volt az evőszerszáma,
5100 15 | megcsonkítva, Isten képe kitörölve róla. Oh, mily szívfájdalom
5101 3 | ezernyi homokszemet egyenkint kitologassa, kapja magát, szétveti a
5102 6 | Buzdurgán felvezette maga a kitüntetett rabszolgáját a kastély udvarára.~
5103 6 | arcvonásai is mind oly híven kitűnnek alóla: az maradt, aki volt;
5104 10 | tanácskozni, napirendre kitűzés nélkül.~Nem is lehetett
5105 8 | Czirjék Boldizsár hadnagy kiülének a szakállszárítóra pépányozni.
5106 6 | széles, hosszú és lapos, nagy kiülő ökörszemekkel, amik egymáshoz
5107 6 | tulipánhagymával, a másik kasból meg kiürültek a tubarózsák. Ekkor aztán
5108 12 | fölébredt Ilka asszony, s kiugorva az ágyából, azt kérdé: –
5109 16 | a lovát megsarkantyúzva, kiugratott a homloksorból a síkság
5110 2 | medve vagy ott fullad, vagy kiugrik: övék lesz a barlang. Ha
5111 2 | módjára lefelé csüggnek; azt kivágta a fejszéjével. Alul a vastag
5112 11(1)| fogkivonással, szemeink kivájatásával fenyegetnek, ha vissza nem
5113 14 | hozzáfogott a munkához. A késével kivájta a mészragaszt egy kő körül.
5114 5 | asszony.~– No ugye, hogy kivakkantottad a titkot, amit súgtok-búgtok
5115 5 | Buzdurgán murza különben is kiváló nevezetesség volt. A megszokott
5116 3 | idő lett: – Boldizsár bá kiválogatott százat a legjobb lábú fickók
5117 6 | elhurcolt foglyok közül is kiválogatta a legelőkelőbbeket, az értelmeseket,
5118 5 | legjobb lesz siettetni a kiváltási ügyet, s e végett őneki
5119 7 | Tamásnak minél elébb való kiváltatását a keserves fogságból; mert
5120 11 | mint az Istenben: itt hágy kiváltatlan, nem küldi a váltságdíjad;
5121 11 | elég sok rá, hogy az urát kiválthassa, mihelyt a sarcoltatásáról
5122 11 | elküldték, meg is kapta; kiválthatja az urát, ha letesz érte
5123 10 | van, sok pénzem, íme én kiválthatom könnyen az uramat; a többi
5124 13 | királyok és fejedelmek, s erős kiváltságokkal keríték őket körül. Ezek
5125 15 | neked átadjam, s az uramat kiváltsam rajta. Kérlek, hogy fogadd
5126 6 | szépen ezt a szívességet: nem kíván belőle.~– Nem kívánod? Pedig
5127 2 | illik az embernek jó nap kívánás nélkül elmenni az idegen
5128 10 | úgyhogy minden ablak tele volt kíváncsi ábrázatokkal.~Eleinte az
5129 13 | érette!~– „Ott” van már, ne kívánd még mélyebbre. Szépen birtokba
5130 16 | máskor legyen Istennel, s ne kívánja a felebarátja romlását.~
5131 3 | hogy őt a lengyelek nagyon kívánják királynak a mostani helyett:
5132 6 | pereputtyaidhoz vissza nem kívánkozol.~– De hát most mégis szeretném
5133 8 | boros veder ide is utánuk kívánkozott.~– Hát holnap reggel korán
5134 10 | ország a maga veszedelmét kívánná, s ragaszkodnék ama gonosztevőhöz,
5135 6 | nem kíván belőle.~– Nem kívánod? Pedig én azt gondolom,
5136 6 | meg is dicsérte ezért a kívánságáért a murza.~– Ember vagy, fiam!
5137 13 | incassator!~– Jaj, mondd meg, mit kívánsz?~– Add ide azt a furulyát
5138 12 | megnotázá, akik a letevését kívánták, s a váraikat elfoglalva,
5139 6 | magában az álomlátó.~Tüzet kívántál? Ha csak ez kell, az is
5140 7 | kamuka bársonyból? Skófiummal kivarrva, ugye? Az lehetne szép!
5141 13 | markából ezt a pénzt, ahogy én kivasaltam tőle egy bivalybőrrel, egy
5142 1 | fundálnak mármost a tatárok. Azt kivehette, hogy azok most abban törik
5143 11 | rosszat. Nekünk addig kell kivennünk az életből a magunk részét,
5144 13 | negyedik is lesz, az majd kiveri valamennyit. Hanem most
5145 5 | paloták arannyal, ezüsttel kivert bőrszőnyegei, mind a krími
5146 6 | vörösrézből, amin virágok vannak kiverve kék ezüstből, fehér aranyból.
5147 11 | arannyal. Ahány marokkal kiveszek belőle, annyi zárt nyitok
5148 11 | csábítással, édesgetéssel végre kivettem belőle, hogy miért dúl-fúl?
5149 13 | Ezen az úton olyan szépen kivezetnek titeket az én szolgálóim (
5150 12 | Órkapuba, mikor a foglyot odáig kivezették, az nem jön emberszámba
5151 6 | széthúzta a száját, fogait kivicsorítva (ki tudja, mosolygás-e ez
5152 11 | innen ebből a várból is kiviszlek.~– Nem hiszek én a varázslatokban.~–
5153 10 | buzogányával a zöld asztalra, s kivívja, hogy legalább mint elnököt
5154 6 | pirosra festett, hanem azért kívül-belül lyukas épület; hosszú szárnyékok,
5155 16 | engedték magukat olyan könnyen kizavarni a várukból? Azok azt felelték
5156 3 | hírét-nevét a hős Puskás Klára, ki jó reményben levő állapotja
5157 10 | kívánta beleszúratni, ide egy klauzulát, oda egy mentális rezervátát,
5158 4 | nemeslelkűségből, s nem hiszem, hogy a klimakterikus esztendeje jött volna meg,
5159 10 | Reineckius pedig mindenkit a klistéllyal fenyeget, aki még egyszer
5160 13 | szokott fabrikálva lenni, alul kőből épült, arra vezetett fel
5161 6 | palotába, énekszó, lant, koboz elhangzott. Tamás visszafeküdt
5162 2 | hóval. Az ember csak azt kockáztatta, hogy valahol a feje tetejéig
5163 10 | jöttünk volna ide, hogy a ti kocódásaitokban gyönyörködjünk, hanem hogy
5164 10 | határozattal, melyet ugyan nagy kocódásba került a fejedelemmel aláíratni,
5165 1 | gyalog járna, de legalább kocsin utazik. Megjárta ő ezen
5166 13 | posztót, akár egész ellátást, kocsival, lóval, jutányosan, becsületes
5167 1 | mélység, teledöntögetve óriási kőcsompókkal: úgy néz ki a vidék, mintha
5168 11 | sem süt istenesen, mindig köd ül előtte.~Az egyedüli úrnak
5169 10 | azután a rendek általános köhögéssel és torokköszörüléssel konszenciáljanak.
5170 15 | olyan piros arcú, olyan kökényszemű mind a kettő. A kisebbik
5171 13 | minden darabját. Lehet rá kölcsönadni kétezer aranyat. Nem kérek
5172 7 | akasztott egy zsíros szeredást, kölcsönkérte a legszélesebb karimájú
5173 7 | lakjék. Ezzel csak a mi kölcsönös vágyódásunk érte el legkívánatosabb
5174 6 | szokta a legtöbb csillagát kölcsönözni. Ezt onnan rabolta el a
5175 3 | Mikor Boldizsár bá a tatár kölcsönözte lovával megérkezék Mikóújvárra,
5176 5 | Mikor úgy hazudnak, mint a köles! A tizedik sem volt a tatár
5177 5 | magyar raboknak a tatár tört kölest ad ételül, feleresztve savanyú
5178 7 | ezt mi a magunk örömére költeni! Milyen szép kamukabársony
5179 6 | zengedezne róla valami keleti költő. Mi azonban nyugodjunk meg
5180 12 | nagyobbik nyűgösködött.~– Minek költöttek fel? Olyan jót álmodtam.
5181 12 | talállak, édes mézem. Csak költsd fel a kisgyermekeket is,
5182 11 | s amíg újra összeszedi a költséget, meglehet, hogy a szultán
5183 15 | egy pillanatra azt a kis kölyket a karodról, hadd csókoljam
5184 15 | arcán, hogy annak a kis kölyöknek a csókja mennyivel szebb
5185 6 | sok szenvedéseit, bizony könnybe lábadt az asszonyok szeme:
5186 6 | Ettől fogva aztán Tamásnak könnyebb volt az állapotja az ő rabságában:
5187 5 | vendégelt meg, hogy mindig a könnyei hullottak a tányérjára,
5188 3 | Az asszony letörülte a könnyeit, s azt mondá Boldizsár bának,
5189 5 | meg is törlé a szemeit a könnyektől, hogy hát jól van, nem sír
5190 11 | kínozlak, még csak egy kihulló könnyel sem mutatom, hogy fáj-e
5191 10 | csikorgatta dühében, s szeméből könnyet facsart ki a szégyen. Hüvelyébe
5192 12 | elé, hosszan, keservesen, könnyhullatások közt imádkozik.~– Mit tud
5193 15 | csoportját terelték eléje. A könnytől alig látott már. Azok között
5194 1 | gondolnád. Mert nem mehetsz ám könnyűszerrel. Mivelhogy ezt a turbát
5195 9 | kiteremtse, ha egy szál köntösben marad is miatta.~Dél felé
5196 9 | szekrényeit, halomra hányta a köntöseit; az arany-ezüst kincseit:
5197 8 | vette volna fel az ünneplő köntösét. Jobb az ilyen útra a jó
5198 6 | különbséget, mert az úri köntöst már az elfogáskor lehúzta
5199 5 | kellett térdig gázolni, könyökig vájkálni a szegény raboknak:
5200 6 | nem használ ám semmit ez a könyörgés, amit a derviseid mívelnek;
5201 11 | kínzás elmaradt rólad az én könyörgéseimre, ami különben rád volt mérve.
5202 15 | violagyökérnél!~S ez a könyörgő asszony még nem is alázza
5203 15 | egy gyászruhás asszonyság könyörög bebocsáttatásért, a nevét
5204 13 | s folyvást imádkozva és könyörögve, odacsúszott térdén a szent
5205 10 | váltságdíjával! Ó, uram! Könyörülj rajtunk, nyomorultakon,
5206 6 | porondba a cikornyákat, míg könyv nélkül megtanulta; mikor
5207 3 | azt megírtuk egy másik könyvben. Itt történt az, hogy az
5208 12 | vedd elő Cornelius Agrippa könyvecskéjét „De vanitate scientiarum”,
5209 6 | lábas székeken ülnek, s a könyveiket beköttetik, éppen úgy, mint
5210 5 | saru, kesztyű, a pompás könyvtáblák a régi könyvtárak inkunábuláin,
5211 5 | pompás könyvtáblák a régi könyvtárak inkunábuláin, a préselt
5212 16 | Gyulafehérvárt is, a szép kollégium könyvtárát halomra rakták, úgy gyújtották
5213 8 | víz színére felemelkedő köpenyeg olyan rángatózásba jött,
5214 8 | közöttük, az egy magas, veres köpenyeges alak volt, fekete selyem
5215 11 | számba repkedő szúnyogokat köpködjem, s a büdös víztől az orromat
5216 8 | veres dolmányom, gránátszín köpönyegem. Különben azt hiszik, hogy
5217 8 | vízgyűjtő tó: abba ruhástól, köpönyegestől bele!~Csak azután, mikor
5218 5 | és József között azzal a köpönyeggel. Az egyik így adja elő a
5219 10 | rabságban sínylődik: magam köré gyűjtöm egész táborszámra,
5220 6 | aranypihe: a derekára övet körítenek.~De nem is öv az, hanem
5221 8 | s élve megmenekültek a körme közül.~Ennek ugyan a torkába
5222 14 | alatt. Fogadása tartotta körmére keríteni Damokos Tamásnét,
5223 2 | végig, ahol az ember a tíz körmével a sziklarepedésekhez nőtt
5224 5 | kán alatt Moszkvából és környékéből nyolcszázezer munkást hajtottak
5225 14 | keresztül?~A kétségbeesés kezdte környékezni; szakadt a testéről a nehéz
5226 11 | börtönét, s átvitte hozzá a körömfaladékot.~Tamás tudta azt, hogy ilyenkor
5227 10 | segítségedre leszek benne az utolsó körömszakadtáig.~– Köszönöm. Nem kell nekem
5228 15 | a jelenetet, kirohant a körönd ajtaján; nem törődött vele,
5229 15 | kastélynak egy aranyrácsos köröndjéből nézte ezt a szemlét.~– Az
5230 6 | erdők mind szürkék-barnák köröskörül, s az udvaron levő szökőkút
5231 1 | folyvást szorosabbra húzták a kört a menekülő körül; már nagyon
5232 6 | érett gyümölcs volt a főtt körte.~Buzdurgán murza nem is
5233 5 | már csak egy híres krímiai körtefaj tartogatja a nevének az
5234 6 | kisázsiai nemesített gyümölcsök, körték, almák, barackok. Talán
5235 10 | tárogatóját, s azt is kilökték a körükből, hogy még ennyi férfi se
5236 15 | gyümölcsérés nem vigasztalá meg: körüle paradicsom volt, de belül
5237 10 | asszonyokból álló tábor körülfog egy kerített várat, bezárja
5238 10 | vissza a szekereinkhez; de körülfogva tartsuk a várat, s egész
5239 6 | indult ki a földszinten körülfutó folyosó, amelyen folyvást
5240 1 | neki a két oldalon való körülkerítésnek.~Boldizsár bá pedig, hogy
5241 6 | hogy siessenek a fallal körülkerített rekesztéken kívül eltűnni,
5242 4 | taposgatta olyan szorgalmasan körülötted a földet. S most megint
5243 2 | hógörgeteg; de még akik körülöttük aludtak, azok is furcsául
5244 6 | lezárva kristálykoporsóba. Körültáncolják nevetve, gúnyolódva; kínálják
5245 13 | senkinek. Azt mondta, elmegy körültekinteni alkalmatosság után. Ellenben
5246 11 | kutyák, akik a kávéház elejét körülülik? Meg hogy hányat fordulnak
5247 12 | akivel a fejedelmi székét körülvegye.~Volt már tehát a szegény
5248 6 | fakalapácsokkal kell azokat úgy körülveregetni, hogy kidomborodjanak. Tamás
5249 6 | lefátyolozva.~Kalme maga felült a kösk közepén levő díványra; a
5250 6 | és asszonyai előjöttek a köskből, már helyre volt hozva minden
5251 6 | jobbról balra kezdve, ennek a kösknek a falára. A fal veres, a
5252 6 | a bokrokat, a filagóriás kösköket: nem bújt-e oda valaki?
5253 6 | ítéletedet.~Tamás elhagyta a kösköt, s aztán hozzálátott, hogy
5254 15 | legragyogóbb selyemruháit, kösöntyűit, karpereceit; macskaszem,
5255 4 | hetedik hátra van, hogy azzal kössem be a koszorúját. A legfőbb
5256 8 | s mindenféle izeneteket kössön az emlékezetükre, amiket
5257 11 | Tamásnak végbúcsú fejében:~– Köszönd Istenednek, hogy állhatatos
5258 8 | Csak nagy ügyességének köszönheti Boldizsár bá, hogy maga
5259 9 | Minden szerencséjét annak köszönhette. Az ilyent a kígyók fújják
5260 12 | küldd az őrséget nyugodni.~– Köszönik szépen, elálldogálnak ők
5261 10 | utolsó körömszakadtáig.~– Köszönöm. Nem kell nekem ehhez férfi.
5262 15 | felejti, hogy a ház úrnőjét köszönteni is kell. És a kadina irigy
5263 14 | tartózkodási helye. Egyébiránt köszönteti őméltóságát, a furulyát
5264 2 | hanem a hegyes végével köszöntgessétek: – látszik, hogy nektek
5265 14 | De azok ugyancsak furcsán köszöntötték. Egyik az üstökébe markolt,
5266 16 | nagy búbánatában. Aztán köszöntsétek a feleségemet, meg a két
5267 7 | van ura, csakhogy hátul köték a sarkát, és nem jöhet haza?
5268 11 | besötétedik, itt van egy hosszú kötél: ezen leereszkedünk a sáncárokba
5269 11 | a nyakán van már a hóhér kötele, s úgy kínálják mindenféle
5270 9 | lerántotta a fejéről a véres köteléket, a nagy sebtapasszal együtt,
5271 2 | visszajönnek, fölülről kötélen egyet maguk közül a barlang
5272 8 | nekivetkőzik, a másik meg kötelet köt amannak a derekára,
5273 10 | darabontokat ellenük vizes kötéllel, fogadom, hogy utat nyitnak!~
5274 10 | s ütik agyba-főbe, amíg kötélnek áll, s elfogadja a fejedelmi
5275 11(1)| hogy az élő Isten őket, ha kötéseknek nem állanak, semminemű dolgaikban
5276 12 | írásban.~Apor István megírta a kötést, meg is pecsételte: azt
5277 8 | kezéről elszakíthassa, magához köthesse.~No, hogy ez egyszer ilyen
5278 10 | leáldozik. Erre a hitemet kötöm le. S hogy szavam igaz lesz,
5279 5 | milyent? Talán bizony hátul kötötték a sarkát?~– Kegyelmednek
5280 5 | jácintokból meg tulipánokból kötöz bokrétákat Buzdurgán uram
5281 13 | besötétedjék. Akkor egy batyuba kötözött mindent, amire szüksége
5282 9 | összezúzták. Egy oláh kovács kötözte be. Most is zsindely között
5283 6 | hátrafacsart ökleit egymáshoz kötözze. Hanem amint az a feketebőrű
5284 14 | magát a konkupiszcenciája kötőfékénél fogva belevezettetni a kelepcébe.
5285 1 | Az sem volt rest; amint a kötőféket kiakasztották a nyakából,
5286 9 | tündérasszony volt. Ennek a köve egy kígyókő! Nézzék kegyelmetek.
5287 8 | út többé, csak görgeteg kövek végtelen vágánya, csupa
5288 14 | ők meg kívülről bontsák a köveket, amik a fogolynak útjában
5289 8 | le? A „tálbansült” kissé kövér is volt. Csak a hátamba
5290 11 | én drága Ilkámnak, hogy kövesse, és éntőlem elválasztva,
5291 11 | azt is megköszönöm. Se nem követelek, se nem panaszkodom. Féltéssel
5292 10 | kegyetlen fenyegetőzéssel követelik Rákóczi György letevését,
5293 10 | a bolond. Te beszélj, te követelj, csinálj csetepatét, amekkorát
5294 10 | bizony nevezhető annak. – Ezt követeljed hát. Parancsolja meg az
5295 10 | egyszer ottan lesztek, mit követeljetek: halld meg tanácsom. Mert
5296 10 | a többi tanácsurak is! – követelték az urak a hosszú asztalnál.~
5297 9 | ápolni kellett, mert a sebláz következtében egyre félrebeszélt és hadakozni
5298 10 | asszonynépek azt az örvendetes következtetést vonták le, hogy tehát a
5299 11 | Kalme szelíd lemondással. – Követlek, mint a kutyád, s amit eldobsz,
5300 10 | lehetett volna. De minden követnek a vállára három asszony
5301 10 | Györgyöt se pártolni, se követni többé ugyan ne próbáljátok,
5302 11 | Kalme egész a börtönajtóig követte.~Ott megállt, az ajtó kilincsét
5303 10 | visszakergetni a kalamárisba.~Hanem közbeesik négyezer kétségbeesett asszony
5304 6 | egymáshoz igen közel állottak, a közbeeső orr azonban olyan pisze
5305 11 | váltsága nem jött.~A timbura közbepengett, s az alvó óriás horkolta
5306 11 | gyámolítója, védelmezője.~Tamás közbevágott.~– Tudod, asszony, megkínozhatsz,
5307 13 | királybíró nélkül, egy nap köze alatt. Aki az emberek bölcsességére
5308 1 | lelte a lovaikat? Amint azok közelbe érték Czirjéket, mind visszafordultak,
5309 6 | orrát, annál fogva húzta közelébb.~– Milyen nagy orra van
5310 11 | az utolsó napod az ő keze közelében. Ha holnap ki nem vált a
5311 12 | semmi hangja el ne árulja közeledését. A folyosó túlsó végéhez
5312 3 | abból semmi sem látszott: a közeledő gyümölcsöskertnek nézhette.~
5313 10 | darabontjaival; Dés felől pedig közeledőben volt Bethlen János és Barcsay
5314 10 | sereget, mikor Dés felé közeledtek, már akkor egy tábor volt
5315 10 | asszonynép. Úgyhogy mikor annak a közeledtét meglátták a dési öregtoronyból,
5316 8 | nyílt térre, hát egyszerre a közeli erdőből sűrű puskaropogás
5317 10 | hátramaradtak: – Lovas katonaság közelít nagy számmal Ördöngös-Füzes
5318 3 | mondta Boldizsár bá, s jó közelre beváratta őket. – Azok fel
5319 13 | táncolt a falon fényes karika közepében egy nagy fekete ördög, előregörbült
5320 13 | a kakasok, mikor a falu közepéig eljutott, ahol az ő emberének
5321 10 | Barcsay mély csendesség közepett elmondá, hogy a fejedelem
5322 6 | fűszál sem volt látható; a középső, napkelet felé fordult részén
5323 1 | bezárva. (Innen maradt fel a közmondás: „ellopták a turbát, de
5324 10 | megesküdni, hogy egyikükkel sem közölt senki egy szót is a hadjárat
5325 6 | is a zárkák ajtajai, hogy közönséges embernek is le kell bukni,
5326 16 | ürgének születtek! Ha van közöttetek embernek való ember, küldjétek
5327 12 | egy szál ősz hajat talál közte: ez akkor támadt, mikor
5328 10 | ennyi férfi se maradjon köztük; volt ott egy menyecske,
5329 6 | kutyahitűek, hogy amint egyet közülök harcban vagy éjjeli megtámadásban
5330 6 | száraz felől pedig erős kőfal vonult egyik partról a másikig,
5331 8 | bekerített szilvások a szép kőházak körül, az oláh határon egyszerre
5332 14 | csak elzárta egy olyan nagy kőkolonc, aminek széleire sehol sem
5333 7 | ne fújd rám a fokhagymás kolbásznak a szagát.~– Aújnya! Kied
5334 9 | bogláromat eladom is; ha úgy koldulom is össze, a Damokos Tamás
5335 5 | kapun mert aki valaha akár koldus, akár rabszolga volt Krímiában,
5336 2 | fejszéjével hátulról úgy fejbe kólintotta, hogy a tatár keresztülesett
5337 16 | Gyulafehérvárt is, a szép kollégium könyvtárát halomra rakták,
5338 13 | mintha rókát akarnék fogni, s kolompot akasztanék a nyakamba. Majd
5339 2 | felülről csak morzsa, az itt kolonc, amire dolog felmászni.
5340 2 | az ember egy ilyen nagy koloncra, hát akkor látja, hogy észak
5341 11 | háta. Amint az esetlen nagy kolossz ott feküdt hosszan elnyúlva
5342 9 | patika, se tilógus egész Kolozsvárig, magának a háziasszonynak
5343 10 | Rákóczi György, hanem a Kolozsváron levő hadai parancsnokához,
5344 10 | Tudvalevő dolog, hogy a Kolozsvárról Désre vezető országút olyan
5345 10 | olyan egyszerű ez, mint a Kolumbus tojása. Akiket rabságba
5346 8 | s elmondta a maga kedves komájának az igazi okot, amért nem
5347 12 | legyünk akkor, mint régi jó komák, ismét per tu.~– Meg se
5348 12 | hogy „kötve kell hinni a komának”, mert „ember teszi a fogadást,
5349 2 | embert ettek: ezekkel nem jó komázni.~A tatárok ismét tanácsot
5350 10 | merően odaállt; sápadt arca, kőmerev szemei, beharapott ajkai
5351 10 | katonákat!)~Damokos Tamásné úgy kommandérozott, mint egy generális, s egész
5352 10 | kard helyett.~Ez a tréfásan komoly beszéd úgy, ahogy lecsillapítá
5353 14 | bizony megkeresett volna a kőműves pallérnál három dénárt egy
5354 12 | Szegődött bér, osztott konc. Krisztust sem árulták el
5355 10 | nem voltak megelégedve a konceptusával; de biz ő maga sem: mindenki
5356 10 | uram soha olyan nehezen nem koncipiált, mint ezúttal, a tollának
5357 12 | levelét is, amelyben nekem kondonálja egész Mikóújvárát, a hozzá
5358 14 | egy kő körül. Csak az első kőnél ment az nehezecskén; de
5359 10 | presszió alatt hozatott, konfúzio volt benne, rend és forma
5360 14 | együgyű módon engedte magát a konkupiszcenciája kötőfékénél fogva belevezettetni
5361 10 | köhögéssel és torokköszörüléssel konszenciáljanak. Protonótárius uram soha
5362 10 | volt már a haragtól s a kontya félrecsapva. Ilka asszonynak
5363 6 | görögül is; a gót betűkhöz is konyítok valamelyest; de a měhdruli
5364 11 | hogyha mindjárt Zandirhám kőpajzsára volna is bevésve aranyozott
5365 12 | derengett. A tüköramalgám kopásán keresztül egészen végig
5366 6 | egyszer csak felülkerekedik a kopasz hegyormokon valami csúnya,
5367 12 | ezüst.~– Hej, te vén, gaz kópé! Magad is leskelődtél már
5368 7 | valamit, hogy miért van a koperta feltörve, mert ha megtudja,
5369 11 | tévedésből az énhozzám címzett kopertába lett pecsételve. Szép dolgokat
5370 7 | ennek a másik levélnek a kopertája; tedd bele az egyiket: ez
5371 7 | vágasson tizenkettőt, amiért a kopertákat elcserélte.~– Hát a volt
5372 7 | íródeákoddal erre a két kopertára a két úrnak a titulusait:
5373 3 | másik egy pöröllyel ráüt a kopjanyél túlsó végére, s mindjárt
5374 3 | odatart egy megtüzesített végű kopját a tömő homokhoz, a másik
5375 12 | hálószobája ajtaján halk kopogtatást hall.~– Ki van az ajtón?~–
5376 6 | berber-basi simára leborotválja a koponyját; jó lesz az így is.~Hanem
5377 6 | ugyanannyiszor. Hanem hát a koporsó födele olyan nehéz, hogy
5378 6 | nyúlhat hozzá: nehéz az a koporsófödél. Csak azért ingerkednek
5379 6 | én Tamás szolgám.~Másnap kora hajnalban lejött a murza
5380 6 | Lót felesége, sóbálvány korában, elámulva s azt sem tudva,
5381 5 | tatáron kívül, csak éppen a koraita zsidó, aki ott földműveléssel,
5382 8 | összébb vonja valami ciklopszi kőrakás: úgy látszik, hogy ez is
5383 5 | elöl a mellükön aranyveretű Korán-mondatokkal ékesítve, a két vállán pedig
5384 6 | szakaszában el nem énekli a Koránból a XXII. szúrát, hát akkor
5385 3 | már a hátán volt a nagyapó korbácsa. Kétszázezer tatár állta
5386 6 | Allaht! – Amíg azonban a korbácsai közül megtalálta az igazit,
5387 6 | dühében, s szaladt válogatni a korbácsaiban, melyikkel verje halálra
5388 10 | universitas darabontjai a korbácsaikkal! Jertek, zöld angyalok:
5389 6 | gyanánk leterítik; az én korbácsaim osztják az igazságot a Jeges-tengertől
5390 11 | felkapta a murza rinoceroszbőr korbácsát, s nagyokat húzott vele
5391 6 | jöttek elő, rinocéroszbőr korbácsokkal, végigszaladgálva a kerti
5392 6 | Fogjátok meg a vakmerőt és korbácsoljátok halálra! – kiálta istennői
5393 6 | darabokra; de az én testemet korbácsütés nem éri, amíg élek!~A kadina
5394 1 | dorongnak való fenyőből egy pár korcsolyát a maga két lábának, meg
5395 6 | törökök papucsnak, az én kordoványomat a magyarok sarunak. És ezért
5396 8 | hajdemák csapatjával ott kóricál a Gijmesi-szoros körül,
5397 10 | hüledezve nézték, mind a korlátok mögül, mind az ablakokból:
5398 10 | pajta előterében volt egy korlátokkal elzárt rész a hallgatóság
5399 4 | valamennyinek. Itthon pedig a magas kormány az előkelő özvegyeknek és
5400 2 | talpkötő dörzsfék s egyúttal kormányrúd: csak úgy repült az a bomlott
5401 10 | fővezérnek, az ő magyarországi kormányzójának, hogy azonnal minden hadaival
5402 10 | ebben Rákóczi nem a maga kornétásáéra ismert, mert az török sípnak
5403 6 | selyemsárga, sáfránveres és koromfekete hajzattal. Valamennyien
5404 3 | csak ránéztek is, rögtön korommá sült a tekintetüktől. Ezért
5405 6 | gyümölcsfákkal beültetve, amiknek koronái közül messze kifehérlett
5406 6 | még a terebélyfák lombos koronáit is, hogy nem maradt-e ott
5407 10 | Szemei fehéréből elmúlt a kóros sárgaság, vér futotta azokat
5408 13 | rosszat felőlem. Csak azt korrigálom ki, amit a szász urak beletettek
5409 10 | ahogy a kozákok választják a kosevoj atamánjukat: akik addig
5410 8 | az útfélen álló ártatlan kőszentbe is.~Azonban ismét lefeküdvén
5411 11 | mézzel olvasztgattam ezt a te kőszívedet. Majd most maró mérget öntök
5412 10 | nekik, hogy hol keressék a koszorúikat, s ezzel bizonyítá be, hogy
5413 4 | hogy azzal kössem be a koszorúját. A legfőbb vétke az, hogy
5414 6 | tévutakon, virágokat szedtek, koszorúkat fontak, éretlen gyümölcsökbe
5415 3 | Macskási Ilka, menyasszonyi koszorúval marada özvegyen. Nem soká
5416 10 | szavak kelnek ki. Ha ők kotkodácsolnak, ti kukorítsatok! Mert bizony
5417 10 | minden ékességet a testünkről kótyavetyére dobunk is, csak egy tizedrészét
5418 8 | töltögetni, amiknek a tartalmát kotyogtatva kell inni.~Ilka asszony
5419 9 | karomat összezúzták. Egy oláh kovács kötözte be. Most is zsindely
5420 3 | krónika is így énekli:~„Kozák kurtány falat vágja~tatár
5421 3 | Lengyelországba, s egész Krakkóig ment, azt el is foglalta,
5422 8 | förmedt rá a főúr. (Mikor nagy krapulája volt, mindenkit „kend”-nek
5423 6 | a havat a szakálláról, a Krím félszigeten már teljes virágpompájukban
5424 5 | senkinek, hogy az egész Krímia egy olyan dögletes pusztaság,
5425 13 | akarának utazni, hanem csak Krímiáig, Buzdurgán murza uram palotájáig.~
5426 6 | A hegyláncon túli része Krímiának egészen az olasz égalj áldásai
5427 5 | rettenetes dolgot tudtak regélni Krímiáról és az odahurcolt rab magyarok
5428 6 | elfagy. Ez a rém meglátogatja Krímiát is.~Mikor legszebben virágoznak
5429 6 | elkezd átlátszóvá lenni; kristállyá lesz a födele, keresztül
5430 11 | egy szűk nyakú velencei kristályból egy talpatlan pohárkába,
5431 6 | feje fölé emelve, engedé a kristálygyöngyöket vállain végigperegni.~Halandó
5432 6 | parázzsal. Odahelyezik a kristálykoporsó mellé: olyan közel, hogy
5433 6 | van, egy férfi, lezárva kristálykoporsóba. Körültáncolják nevetve,
5434 6 | hozták ide őtet ebben a kristálykoporsóban, hogy ezt meglássa. Pokollá
5435 11 | mézet az ajkaival. Ott jár a kristálypalota hetvenhetedik termében.
5436 6 | Karaszuba.~Fenn a várban kristályvizet isznak; lenn a városban
5437 10 | László várkapitány, Diószegi Kristóf lovassági hadnagy, az ő
5438 12 | Szegődött bér, osztott konc. Krisztust sem árulták el ingyen. Előbb
5439 3 | Az illyefalvai siralmas krónika is így énekli:~„Kozák kurtány
5440 10 | jelent meg az égen: mint ez a krónikában fel vagyon jegyezve. Az
5441 10 | Bécsben kapható. Az egykori krónikaíró ellenben azt mondja, hogy
5442 12 | valami három ölnyi mélységben kucorgott, ahová nem hat le se szó,
5443 1 | vízben: egynehány hegyes kucsma ott úszott már gazdátlanul;
5444 10 | hanem a fegyverén esett kudarcért készült bosszút állni. De
5445 3 | nagyon megszégyenlé magát a kudarcon, s elővéve szokott taktikáját,
5446 14 | amin az egész tudománya kudarcot vallott. Azt a rést, mit
5447 12 | majd ottan elmondom. Addig küldd az őrséget nyugodni.~– Köszönik
5448 12 | Evégből a saját legjobb híveit küldé oda a váraikba kapitányoknak,
5449 4 | hozzák őt ki, hová kell küldeni a pénzt érette, rögtön ő
5450 10 | magunk jószántából minden küldés nélkül.~– Hát mi kívánságuk
5451 10 | vagy tetszett, vagy sem, a küldetést.~De hogy kell innen kimenni?~
5452 10 | fejedelemsüveget, zászlót, athnamét küldhet: akkor mind valamennyi rab
5453 6 | ahányszor ebédelni akarsz, csak küldj a szakácshoz, mit iszol,
5454 10 | kedve. Azt mondá, hogy úgy küldjenek hozzá a rendek ma még egy
5455 16 | közöttetek embernek való ember, küldjétek ide elém; csapjunk össze
5456 10 | kimenetelt, azt vélve, hogy a küldötteiket odabenn öldöklik, nekivételkedék
5457 10 | kívülről tódulók a száz küldöttet előre tolták, úgyhogy azok
5458 10 | megjelenék egy száz főre menő küldöttség, mind az ország legelőkelőbb
5459 10 | eléje jöttek az asszonyi küldöttségnek, amely nőttön növekedett
5460 10 | az a hadjárathoz készült; küldték volna hát maguk helyett
5461 8 | erkélyéről, üdvözletet, áldást küldve a vándorok útjára, amit
5462 6 | nem szökhetsz. Kapsz tőlem külön házat, amiben lakhatol;
5463 3 | csíkszeredai ágyúk sem voltak különb fegyverek a számszeríjnál.~
5464 6 | öltözet nem tehetett náluk különbséget, mert az úri köntöst már
5465 12 | keresztülsétálva, végigballagott a külső tornácon, úgy került Damokos
5466 7 | azt az instanciát?~– Óh te külüfejű! Már hogy tudnám, hogy ki
5467 13 | maradt Bolgárszegen. Ez egyik külvárosa Brassónak, amit akkor csupa
5468 14 | hátralevő falon keresztül már a külvilági neszből meghallhatott annyit,
5469 1 | ezermester~Lám megmondta jó előre Küprili nagyvezér Rákóczi György
5470 7 | szól nekem?~Czirjék nagy küszködéssel előkereste a két levelet
5471 10 | szörnyűség volt.~– A tyúk kukorékol!~– Mulier taceat in ecclesia!~–
5472 13 | Minden házat ismert.~Éjfélre kukorítottak a kakasok, mikor a falu
5473 10 | Ha ők kotkodácsolnak, ti kukorítsatok! Mert bizony mondom néktek,
5474 13 | Sokszor ittak egymásnak a kulacsából. Ki hitte volna róla, hogy
5475 2 | jámbor még meg is kínálta a kulacsával, csak ne haragudjék. Boldizsár
5476 2 | Boldizsár bá megtartotta a kulacsot: jó lengyel pálinka volt
5477 11 | kivette az övéből a zárka kulcsait, összegyűjté a lakoma maradékát,
5478 11 | a lánc. Elvettem a lakat kulcsát; elébb leoldom kezedről,
5479 3 | a pénzzel telt turbát, a kulcsával együtt.~Ilka sírva fakadt
5480 8 | futott az övéről lekapott kulcscsomóval, kiadni az éléstárból a
5481 11 | elcsukta Damokos Tamást. A kulcsokat aztán övébe dugta, s unalmában
5482 6 | náddal, fakéreggel fedett kunyhók, közbe egy-egy sárgára,
5483 9 | falatot is lenyomtatta a kupa borral, akkor hátraveté
5484 9 | iszik hát többet a kedves kupájából.~– Biz az már eleget ivott
5485 8 | folytatta a szomszédban a kupák ürítgetését, s ilyenkor
5486 8 | nem is számítottam, hány kupával csúszik le? A „tálbansült”
5487 8 | az erdők sötétjében, s a kurjantások hangját elnyelik a sziklák.~
5488 1 | fogta üldözőbe, fertelmes kurjongatással. Meglátták a hátán a turbát,
5489 2 | hegyes prémes süvege, a kurta lompos bundája, meg a hegyes
5490 3 | krónika is így énekli:~„Kozák kurtány falat vágja~tatár tüzét
5491 14 | lett Apor Istvánra, mikor a kurtányok, akik a várból visszatérének,
5492 7 | bá aztán azt tette, hogy kurtára nyírta a bajuszát, székely
5493 11 | indulatait: nem fürkésztem, nem kutattam, nem jártam utána. Nem kerestem
5494 6 | a kerti utakat, s sorra kutatva minden bokrot, de még a
5495 5 | madarakkal és trombitafarkú kutyácskákkal. Maga a páncélja nyomott
5496 11 | lemondással. – Követlek, mint a kutyád, s amit eldobsz, ami másnak
5497 11 | váltságdíjat azért a láncos kutyáért? S mikor megtudja, hogy
5498 11 | Még neki kell ott várni a kutyafülű gyaurra!~Perekopot pedig
5499 6 | sok. Látjátok ti többi kutyafülűek! Ez nem azt cselekszi, amit
5500 6 | ezt az írást tudják, olyan kutyahitűek, hogy amint egyet közülök
5501 11 | hitszegő rabot, akiből a kutyalelket aztán a korbács veri ki!~
5502 5 | dugja a lábát; hanem ahogy a kutyán szoktak nyargalni, hogy
5503 4 | látom, sem hiszem: valami kutyaság lesz ennek a saroglyájában.
5504 7 | furulyázni.~– Elment az eszed, kutyaszánkázta góbéja, hogy itt nekem most
5505 13 | Kerítése nincsen, még egy kutyát sem tart. Nem fenyegeti