| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Damokosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
5506 11 | szoba.~Buzdurgán murza oda kvártélyozta be magát, ami már csak azért
5507 11(1)| ez utóbbit igazolják.~ L. Történeti tár 1882., IV.
5508 6 | minaretban a torkába rekedt a „la illah il Allah!” Az egész
5509 10 | trombitásával az új nótát, aminek a láb alá való hangjaira a menyecskék
5510 2 | lőcsben, a medve két első lábában; a mackó feje volt a szánkó
5511 12 | a szalmát félrehárítod a lábad alól; találsz egy csapóajtóra,
5512 11 | azt, hogy odaülhessen a lábadhoz, s ha elrúgod onnan, megint
5513 9 | azonban volt rá gondja, hogy a lábadozó számára egy kis jó betegnek
5514 6 | láncot tetetek a kezedre, lábadra. Hát aztán mit tudtok ti
5515 11 | elébb leoldom kezedről, lábadról.~Tamás engedte a láncait
5516 6 | szenvedéseit, bizony könnybe lábadt az asszonyok szeme: de valamennyié.~
5517 10 | berohanjon, a népet a lovak lábai alá gázoltassa; az országot
5518 2 | elszörnyedve csapták össze az első lábaikat erre a látványra: „Ni, a
5519 7 | a szászok cserélték el a lábaimat, mikor ott aluvék Ebesfalván.~–
5520 8 | szorult, de kétfelé vetett lábakkal szépen talpon maradt, s
5521 10 | hosszú asztalt lecövekelt lábakra végignyújtoztattak a középen
5522 11 | annak nem könnyű lánccal a lábán gyalogolni: azt pedig, hogy
5523 11 | láncot, amit Tamás kezéről, lábáról levett; odafutott vele az
5524 6 | gyaurok birodalmaiba, akik lábas székeken ülnek, s a könyveiket
5525 5 | lépett ő is, úgyhogy hat lábbal futottak; s annál gyorsabb
5526 6 | hogy a trombitaszóra és lábdobogásra felneszeljen; mert ő éppen
5527 2 | onnan az ezer- meg ezer lábnyi mélységből Boldizsár bá,
5528 9 | sebesültet; azután sietett a laboratóriumába: a rendes háziasszonynak
5529 6 | hóna alá fogva, annak a lábszáraival, mint két cséphadaróval,
5530 3 | kiválogatott százat a legjobb lábú fickók közül; azoknak a
5531 13 | amennyi kell. Tudom, mi van a ládában. Ismerem minden darabját.
5532 10 | Csakhogy az a fejedelemnő ládája fenekén van, s nem akadt
5533 10 | hadait, megnyitotta pénzes ládáját. Rabokat kiváltani nem volt
5534 12 | csapóajtó helyett, s a bevezető lajtorját is kihúzta belőle. Akkor
5535 11 | Az egyedüli úrnak való lakás a vár; abban van elég üres
5536 12 | Az lesz a te ideiglenes lakásod ebben a várban. Van nálad
5537 11 | kell a lánc. Elvettem a lakat kulcsát; elébb leoldom kezedről,
5538 1 | találjanak. Semmiféle ösvény e lakatlan szakadékba sehonnan nem
5539 1 | csikóbőrrel bevonva s vasrúddal lakatra bezárva. (Innen maradt fel
5540 11 | az ajtókat be lehet zárni lakattal. Egy szobából csinált háremet,
5541 6 | s bement a cifra nyári lakba, anélkül, hogy csak egyszer
5542 6 | medencék. Az egész emberi lakcsoportozat igazi tatárépítmény volt:
5543 6 | tőlem külön házat, amiben lakhatol; ahányszor ebédelni akarsz,
5544 16 | Alsócsernátonba, az ősi lakházába. Most is ottan laknak az
5545 13 | azt odafenn vad pásztornép lakja, aki még papot sem lát soha,
5546 2 | Mert nem jó a pokolban lakni!~Felülről nézve is veszedelmes
5547 3 | szerencsétlenül járt, hogy a lakodalma napján a lovai megbokrosodtak
5548 3 | nagyasszony kastélyában van, csak lakodalmas nép elejbe puffogatni való.~–
5549 8 | Hejhej! Kegyelmes komám, lakodalomhoz öltözék kegyelmed! Kár lesz
5550 12 | okosan és merészen. Aztán ha lakodalomra kerül a sor, engem ki ne
5551 13 | tölgyfából volt emelve a lakóház, cifrán kifestett ajtó-,
5552 6 | érzésről, ami a magyar föld lakóját hazájához vonzza: hát akkor
5553 13 | hol Oláhország, az idelenn lakók pedig fuvarozásból élnek.
5554 8 | vezéri hang.~„Ahá! Zernyesten lakol! Tehát erdélyi ficsór vagy?”~
5555 9 | belé a veszedelembe. Meg is lakolt érte.~– Mi történt Czirjék
5556 11 | háremébe, felhordatta a maga lakomáját, s annak az elköltése közben
5557 10 | gazdag magyar főúr, pompás lakomát rendezett a kastélyában,
5558 11 | dalolhatunk miatta. Ott lakomázhatsz a hátán.~– Ne tégy velem
5559 11 | letelepedni és a gazdája hátáról lakomázni. Bizony olyanformán érezte
5560 10 | lehet bejönni. Armeniopolisz lakosai nem szerették a keresztülutazó
5561 12 | pedig a megfogyott székely lakosságon kívül éppen senki sem akadt,
5562 4 | a földszinti boltozatban lakott.~
5563 10 | Milyen nagy világosság lakozik tebenned! Hát persze, hogy
5564 1 | szaporítsa a terhet: „most laktunk jól, holnapra is majd ád
5565 12 | igaz pedig, hogy „jobb egy lámpás elöl, mint kettő hátul”,
5566 10 | tömérdek rab hazafit a tatárok láncából kiszabadítani?~Erre a fejedelem
5567 11 | lábadról.~Tamás engedte a láncait levetetni.~– No, jer velem.
5568 11 | hajtsa; mert annak nem könnyű lánccal a lábán gyalogolni: azt
5569 5 | hírt hallottál Tamásról? Láncra verték? Ütik-verik?~– Azt
5570 10 | zablyáiba, s elfogdosta a lándzsások cucáit. Ördögök voltak velük,
5571 15 | belőle magatokkal kardot, lándzsát, amennyit elbírtok. De meg
5572 3 | megtámadni, sebbe ejteni, lángba borítani az ellensége hadsorát
5573 3 | dzsinnek szálltak le az égből, lángpallosokkal: akire csak ránéztek is,
5574 6 | íme eléje mosolyogtak a lángvirágú gránátalmák, a tulipánok
5575 6 | s a Fekete-tenger felől langy áramlat sietteti a tavaszt.~
5576 6 | az utolsó pontja volt egy lankás hegyláncnak, oldalai szőlőkkel,
5577 6 | visszavonult a palotába, énekszó, lant, koboz elhangzott. Tamás
5578 6 | megtanítják betűket írni, de a lányokat csak a betűket elolvasni.
5579 6 | telepei lenn voltak a parti lapályokon: azoknak a vízhez közel
5580 1 | kerülhetnek eléje, de amint valami lapályra fog jutni, ahol a tatárok
5581 3 | font vas, mikor kardnak van lapítva! De hát nem voltak itt a
5582 16 | Háromszékből a hegyek közt lappangó székelység mind odasietett.
5583 2 | sziklapárkányon meggyújtják a lármafát, végtül végig minden hegyormon
5584 3 | A megkerülő tatár csapat lármafával adott jelt a hegytetőről
5585 10 | tudták lecsillapítani ezt a lármát, s aközben maguk is rájöttek,
5586 2 | völgyben nem kapott, nagy lármázást mívelt odafenn az erdőben;
5587 15 | arcnak is volt ragyogása.~– Lásd – mondá a levél elolvasásánál
5588 3 | gondoskodom, te csak az után láss, hogy legyen a hadi népségnek
5589 12 | legyen veled! Ha látlak, lássalak friss jó egészségben.~Ezzel
5590 4 | nincs rájuk több szükség; lássanak a mezei munka után. A csizmadiák
5591 10 | hogy ő akar beszélni, amíg lassanként elcsendesülének.~Az első
5592 8 | dorongokra fektetve, míg lassankint az utolsó fáklyafény is
5593 12 | fekhelyéről a gyermekekre lásson. Aztán fél karját a feje
5594 10 | felé indult, ahol Ujlaky László várkapitány, Diószegi Kristóf
5595 6 | pedig ottan a kas alatt látá, hogy vonulnak ki eléje
5596 6 | égből cseppent férfinak a látására iszonyú sikoltozásnak eredtek,
5597 11 | Ez erősen súlyt vetett a latba. Azalatt haza lehetne menni
5598 13 | bivalybőrrel, egy tülökkel, egy laterna magicával meg egy kis törött
5599 3 | üttetett csapra, hogy a tatárok láthassák, mily bővében vannak az
5600 6 | olyan szűk lett egyszerre a láthatár. Kereste Mikóújvárát: az
5601 6 | lesz a födele, keresztül láthatni rajta. Most látja már, hogy
5602 6 | csak egy fűszál sem volt látható; a középső, napkelet felé
5603 12 | egész éjjel ég a mécses. Láthatod, hogy mikor jött el az időd.
5604 6 | dolmányra elül-hátul felvarrva láthatók. Meglehet, hogy ha egy ilyen
5605 12 | keresztül egészen végig láthatott az ágyasházon.~Ott volt
5606 8 | naplementig, s csak negyednap láthatták meg a szép Rákóczi-várat
5607 12 | sohasem látja többet. Mit is látna rajta? Csak elfutna tőle.
5608 12 | ezermesternek még messzebb látó-céljai voltak.~Azonban a megmagyarázhatatlan
5609 5 | az Istennek ilyen súlyos látogatása van rajta? Eredj már! Ne
5610 13 | alakban indult meg a Munduka látogatására.~Ismerte a dörgést: ott
5611 6 | éppen csak négykézláb teheti látogatását, s mivel nem illenék, hogy
5612 3 | szabadítva mindenféle kelletlen látogatástól.~ ~
5613 6 | fehérvári nagy medreszt meg nem látogatom.~(„Én is ott leszek akkor!” –
5614 8 | a csákója.~– Boglárt is látok rajta.~– Ki kellene halászni.~–
5615 11 | sötétséget csinálok vele; a látót vakká, a beszélőt némává
5616 6 | száját bámultában. – Hát hol láttad te ennek a mustráját?~Tamás
5617 7 | aszúszőlős átalag, jaj de régen láttalak!”~– Hát a szép menyecskét
5618 12 | címerterembe, ott a szeme láttára félretolta az említett szekrényt,
5619 14 | jól a kenyerét. De volt is láttatja. Másodnap már akkora rést
5620 10 | rövid ész«, hát mi sem látunk tovább az orrunknál? Amióta
5621 10 | felé, kinek az arca ettől a látványtól olyan sápadt lett, mint
5622 3 | még ne tartson „Te Deum laudamus”-t, mert az annak még nem
5623 10 | trombitásuk.~S aztán megindult a lavina. Lóháton és szekéren. Minden
5624 3 | pedig betömjük azt mentül lazábban száraz homokkal. Nem lesz
5625 10 | Ha nem teszik le ezt a „lázadót”, aki a felséges szultánnak
5626 10 | rázza, de már mink a forró lázban vagyunk, s nem ismerünk
5627 10 | Náluk is bekövetkezett a láznak az a foka, amikor a vér
5628 9 | sáfrányos, petrezselymes lé. Azt kanállal szokták megenni.
5629 3 | is szikrát hány bele.~– Leágyúznók ám, ha volna mivel? – mondá
5630 3 | támad ránk az ellenség, úgy leágyúzzuk, hogy a szeme is szikrát
5631 10 | a mai nappal együtt ő is leáldozik. Erre a hitemet kötöm le.
5632 6 | hogy mind egyformák voltak. Leány vagy asszonyféléből csak
5633 13 | én nekem egynehány lovas leányaim, akik megszokták a havasi
5634 6 | Hanem amint az a feketebőrű leánycseléd egy irgalmatlan nagy bőrkorbáccsal
5635 2 | uram, Jézus!” Egyszer aztán lebillent a fenyőfa a párkányról,
5636 2 | közül a barlang szájáig lebocsátanak, az mindenféle nyers ciherrel
5637 12 | kell neki cselédsegítség. Lebontja a szép hosszú haját, hogy
5638 6 | játszó hajfürteit, amik lebontva végigomlanak az élő márványon,
5639 6 | hogy a berber-basi simára leborotválja a koponyját; jó lesz az
5640 15 | hogy az ajtónál belépve, leborulna mindjárt a földre, s aztán,
5641 10 | Mikor a gyerek nem tudja a leckéjét, azt mondja, a hideg leli.~
5642 10 | van. Egy hosszú asztalt lecövekelt lábakra végignyújtoztattak
5643 6 | példaképpen tekints ide. – Kalme lecsatolta karcsú derekáról a karmazsinpiros
5644 10 | komoly beszéd úgy, ahogy lecsillapítá az asszonyokat; de még alkalmasabb
5645 11 | nyakamon veszni az urát.~Kalme lecsillapította a murza haragját. Volt neki
5646 10 | vér a fejnek tódul.~A zaj lecsillapultával az elnök, Rédey Ferenc kimondá,
5647 12 | friss jó egészségben.~Ezzel lecsukta a fogolyra az elbillenő
5648 11 | ablakhoz, ahonnan a láncot ledobták.~De hát arc volt-e az? Ember
5649 9 | hangon beszélt, mint egy leégett ember.~– Kik? Hol? Micsoda? –
5650 1 | elhagyva a mély ösvényt, leereszkedék az erdős hegyoldalon a mély
5651 11 | a szőrkötél, amin éjjel leereszkedhetel az ablakból a sáncba, ott
5652 13 | Onnan aztán evezős hajóval leereszkedtek Galacig, ott kaptok vitorláshajót,
5653 11 | van egy hosszú kötél: ezen leereszkedünk a sáncárokba az ablakból.~–
5654 12 | volna el. Te! Mikor a haját leereszti (én már láttam egyszer),
5655 11 | rabszolga, aki meghallva a leeső lánc csörrenését, megállt
5656 6 | asszonyok; felöltözve és arcaik lefátyolozva.~Kalme maga felült a kösk
5657 9 | keserves nyögések között lefekteté a halálra sebesültet; azután
5658 1 | küldök nektek valamit.~Azzal lefektette a puskáját a favillára,
5659 8 | nem győzte tovább várni; lefeküdt, elaludt.~Azonban oly imette
5660 8 | kőszentbe is.~Azonban ismét lefeküdvén a hárságyra, nagyon rosszakat
5661 12 | rászánja magát a szép nő a lefekvésre, maga levetkőzik, nem kell
5662 14 | közös tálból enni? No, majd lefetyölöd a közös moslékot, a közös
5663 6 | szép nyugodt lélekkel a lefordított kas alatt, s eszébe sem
5664 6 | a lovam körül, mert még lefordulok róla. Ne nyúlj hozzá te
5665 10 | ismeritek.~Ez egy kis gyenge lefőzés volt. A szép szónoknőnek
5666 5 | undorsággal jár: de arra csak a legaljasabb szolgákat használják, akik
5667 10 | testamentumában a sok egyéb legátumokon kívül magának Erdélyországnak,
5668 5 | lelke ettől a nagy hangtól a legbátrabbnak is.~No hát ez volt az a
5669 3 | nagyhamar rátalált a vidék legdaliásabb leventéje, a harcban és
5670 12 | rakd egy bőriszákba; a legdrágábbakat, a kis porontyokat, jól
5671 3 | Azért ugyan igyekezett a legegyenesebb úton hazajutni Mikóújvárra.
5672 10 | tebenned! Hát persze, hogy ez a legegyszerűbb dolog: olyan egyszerű ez,
5673 7 | a székely ma?~És aztán a legegyügyűbb pofával támaszkodék neki
5674 13 | csupa görögök laktak. A legélelmesebb és leghasznosabb népfaj,
5675 3 | mondja meg, mit tegyen?~– Hát legelőbb is arra kell gondolnunk,
5676 10 | küldöttség, mind az ország legelőkelőbb özvegyasszonyaiból válogatva,
5677 6 | foglyok közül is kiválogatta a legelőkelőbbeket, az értelmeseket, meg akik
5678 6 | Valamennyi rabszolgám közt legelsővé teszlek. Te parancsolsz
5679 2 | öntöttek. Hatan voltak a legények; amint a lovas tatár alakot
5680 6 | hagyta őket otthon, s egész legényekül jönnek most eléje; mégis
5681 3(1) | akkoriban dívó néphit szerint a legfélelmesebb réme volt a csíkszeredai
5682 6 | munkán, ami Buzdurgánnak legféltettebb titka: a drága bőrök aranyozásán,
5683 5 | ott azt bízza rá, hogy a legfinomabb munkát végezze ügyes kézzel.
5684 4 | kössem be a koszorúját. A legfőbb vétke az, hogy fajtalan,
5685 5 | embernek magát mindig a leggonoszabb bajok képzeletével gyötörni.
5686 10 | szekérsáncaival, mintha a leghadismerőbb megszálló ellenség volna.~
5687 13 | laktak. A legélelmesebb és leghasznosabb népfaj, ami csak Magyarországra
5688 10 | mert ő a földi fejedelmek leghatalmasabbikának személyét képviseli.~Nem
5689 6 | mind rajta függött; de aki leginkább el nem ereszté egy pillanatig
5690 10 | mikor hogyan jut a maga legkedvesebbjéhez. Íme megalázott az Isten!
5691 3 | együtt fogságra jutott a legkegyetlenebb ellenség, a tatár kán kezébe. –
5692 13 | az, amit látott, bizony a legkeményebb szívet is megpróbálná! Ott
5693 5 | végeznek. Ezek közt pedig legkeservesebb vala az állatbőrök kallózása,
5694 15 | foglyokat. Ezek végzik a legkínzóbb munkát, melyre azokat szokták
5695 7 | kölcsönös vágyódásunk érte el legkívánatosabb beteljesülését. Rettegek
5696 8 | Oknáig voltak fogadva, ami a legközelebbi határszéli város Moldovában,
5697 3 | a hadi taktikát, a négy legöregebb pixidáriussal. (A „lófő”
5698 13 | visszajön megint.” A székelyek legörömestebb is csak ideszálltak Bolgárszegre,
5699 5 | a bőröket beáztatták, a legrondább hulladék, marótrágya keveréke
5700 5 | pokol előcsarnokának.~De legrosszabb sorsuk volt azoknak, akik
5701 7 | s ez a fenyegetés volt a legsikeresebb; Boldizsár olyan sebten
5702 7 | után, amit a tatár murza legszebbik felesége rejtett helyen
5703 11 | Úgy nyögött.~– Most jön a legszebbje; „mert a szívem fáj, ha
5704 7 | szeredást, kölcsönkérte a legszélesebb karimájú viseltes kalapot
5705 6 | gereblyézve.~– Csak látszik, hogy legszorgalmasabb valamennyi között az én
5706 16 | már a nagy Cohárdról, ahol legutoljára laktak. Ki mérkőznék össze
5707 3 | mivel? – mondá Mihály bá, a legvénebb puskás. – De az a négy réztarack,
5708 10 | rúgták a port. Mikor aztán legvígabban járták, a palota ura elkiáltja
5709 11 | záptenger partján? Hogy hány legyet kapnak el a kutyák, akik
5710 14 | elviszlek oda társad mellé: legyetek együtt ketten. Akkor aztán
5711 5 | s a füleik akkorák, hogy legyezhetik vele magukat, s szájuk meg
5712 12 | megcirógatá az orcáját.~– No, hát legyünk akkor, mint régi jó komák,
5713 1 | visszafordultak, rúgtak, kapálóztak, lehányták a hátukról a gazdáikat,
5714 10 | szál kardra. Csúnyaság, léhaság egy távollevőre kenni minden
5715 6 | kacagás hangja ugyan ide is lehatol hozzá; de legalább sötétségben
5716 8 | földön, hogy még tanúnak se lehessen őket híni: ők nem láttak
5717 4 | azt, hogy rossz emberek lehessenek a világon (ha csak nem kutyafejű
5718 7 | hogy valahára egymáséi lehessünk. Az én uramat, akihez a
5719 11 | helyét.~– Hogy én most nem lehetek otthon! – hörgé Tamás, az
5720 6 | büdösség, pestilencia a lehetőség minden fokozatain keresztül:
5721 11 | küldik.~– Afelől bizonyos lehetsz, uram, hogy a feleségem
5722 8 | oldalról a hajdemák sereg: lehettek negyvenen-ötvenen. Aki a
5723 2 | ki a dolgát jól végezé, leheveredék a juhászbundára, s olyan
5724 8 | asszony, a két kis fiát is lehozva az ölében, hogy búcsút vegyen
5725 10 | mindenki, mi történt.~A lehulló zászlót frenetikus „vivát”
5726 11 | Nyár elmúlt, őszi levél lehullt, téli hó elolvadt, tavaszvirág
5727 7 | ilyen fertelmes mondást leír vele a toll…~– Ne féltsd
5728 7 | lesz, ha én magam elébb leírom azt a levelet; te aztán
5729 6 | měhdruli írást, amit egyszer leírt, azt el nem felejtette.~
5730 1 | fedett hegyoldalban mind lejjebb ereszkedék a völgybe, gondolva,
5731 6 | elolvasható. Holnap reggel lejön a murza ide, az abdesztán
5732 2 | kedvük megint ide a völgybe lejönni. – Hanem tova egy magaslaton
5733 8 | Még az elindulás előtt lejöve hozzájuk Ilka asszony, a
5734 8 | rögtön futott az övéről lekapott kulcscsomóval, kiadni az
5735 12 | a szent helyre, s megint lekiáltok hozzád: „Hol vagy, Ádám!
5736 16 | ellenállásra talált, ott mindjárt lekonyult a taréja.~Buzdurgán murza
5737 7 | levelet; te aztán magadban lekópizálod; mert azt már látom, hogy
5738 8 | gazdájának odalenn a víz fenekén lélegzeni is kell.~Az is mind kitelik
5739 6 | fátyolon keresztül a forró lélegzete érte az arcát. Suttogva
5740 11 | ingyenbe. Ha te őt ismernéd, lélegzetet se vennél, mikor előtte
5741 8 | egyet szállíthatván át a lélekvesztőjén, azalatt a másik parton
5742 10 | leckéjét, azt mondja, a hideg leli.~Bizony pedig a jó Rákóczi
5743 6 | Danolnak is, táncolnak is. No lelkecskéim, énekeljétek azt a zsoltárt,
5744 5 | telebeszélte a füledet, az egész lelkedet azzal, hogy hja bizony,
5745 3 | az ezermester, nem is a lelkektől, hanem a saját esze járásából.
5746 10 | sír miattuk? De fogadom lelkemre, hogy ma kegyelmeteknek
5747 11 | hírt hozasz? – kérdé Tamás lelkendezve.~– Hát mit hoznék mást?~–
5748 6 | felügyelő tímár-basinak, lelkére kötve, hogy ezt a rabot
5749 11 | mert hogyha Istentől vagy lelkes asszonytól vártad a megszabadulásodat:
5750 10 | hangját, inkább az örömét, a lelkesedését hirdeti a levegőknek.~–
5751 8 | amint Apor István uramba lelket lehetett verni, hogy felöltözék
5752 6 | átjutni, számot vethetett a lelkével. A száraz felől pedig erős
5753 4 | a faágyúit, és a hamuját lelkiismeretesen felküldte Szebenbe, öntsenek
5754 10 | tengetik életöket! Van-e lelkük kegyelmeteknek, hogy nyugodtan
5755 6 | födele alá. Itt csak nem lelnek rá. A dal, a kacagás hangja
5756 8 | dolgot, a saját puskájával lelövi.~Az utolsó esett meg rajta.~
5757 1 | nem tudták gondolni, mi lelte a lovaikat? Amint azok közelbe
5758 2 | Boldizsár bának még a süvege is lemaradt a fejéről a nagy repülésben;
5759 7 | asszony, mikor ezt a levelet lemásolva, a pennáját kiverte az asztal
5760 12 | amibe az a süllyesztő volt lemélyítve, ahová Apor István leesett.
5761 5 | egymásra fekvő articsókaszerű lemezekből állott, amik mint a halpikkelyek
5762 11 | kötve – mondá Kalme szelíd lemondással. – Követlek, mint a kutyád,
5763 6 | eleven virág fűszerillata lengett a szellőben. A kert meg
5764 10 | rá a felelet. Az árbocon lengő zászló egyike elkezd alászállni:
5765 3 | főurak által, hogy őt a lengyelek nagyon kívánják királynak
5766 3 | fővezérestül együtt elfogta Lengyelországban a szultán parancsából, ottan
5767 4 | sem jó ám itten magadban lenned azzal a két kis ártatlan
5768 14 | kell neki valahol eldugva lennie a vár bástyáiban. Most azután,
5769 2 | odúban.~Azt tette hát, hogy lenyiszálta a medvének a két hátulsó
5770 9 | aztán az utolsó falatot is lenyomtatta a kupa borral, akkor hátraveté
5771 6 | tegnap odarejtett. Amint lenyúlt a levélgöngyöleg mélyébe,
5772 5 | az volt a módja, hogy a lenyúzott állatbőrt összevarrták,
5773 11 | Elvettem a lakat kulcsát; elébb leoldom kezedről, lábadról.~Tamás
5774 6 | dolmányáról csodadolgokat tudnának leolvasni. Azért ezek az írásjegyek
5775 10 | hogy Rákóczi György nem lép le, egy szívvel és szájjal
5776 1 | rá, de a nyílvessző mind lepattogott a természetadta birkabőr
5777 6 | s a rózsalugassal fedett lépcsőgádoron át leszállnak a palota hölgyei.
5778 13 | épült, arra vezetett fel egy lépcsős tornác; afölött azután szép
5779 6 | fordult részén volt a széles lépcsőzet, amin a palotába fel lehetett
5780 15 | ez ijesztő alakok eléje lépdeltek, arcuk elcsúfítva, megcsonkítva,
5781 6 | repdesés közt. A gólya is lépeget a földön, mint én; de én
5782 6 | távolság, mint a földön lépegetés, meg az égben repdesés közt.
5783 2 | aztán háttal, mint a rák, lépegetett négykézláb visszafelé; minden
5784 6 | körös-körül!~Az utolsó szem is lepergett már az olvasóról: csak a
5785 13 | s szakálla, bajusza mind leperzselődött.~– Munduka! Munduka! Ne
5786 6 | adok, selyembe takargatlak, lépes mézzel etetlek, csak el
5787 15 | a földre, s aztán, ahány lépés, annyiszor értetné a homlokát
5788 10 | gyűlés csakugyan nevezetes lépést tett előre.~– No, mármost,
5789 4 | hogy az ellenség meg ne lephesse a várat. Végtére aztán ez
5790 10 | a zekéiket, hogy azokon léphessen végig, s áldást zengedeznek
5791 6 | valamennyien mind lerakták lepleiket, s aztán csintalan játékot
5792 10 | kimeszelése, a gerendák lepókhálózása után egészen alkalmassá
5793 10 | finta, s rá is mentem a lépre. Elfogadtam a váltságdíjat.
5794 12 | csizmáit is lehúzta, hogy a lépteinek semmi hangja el ne árulja
5795 7 | százért!~– Dejszen majd leragasztom én ezt fáinul, macskamézzel,
5796 6 | a kertbe kapálni.~Tamás lerakta a cifra ruhát, felvette
5797 6 | hölgyek valamennyien mind lerakták lepleiket, s aztán csintalan
5798 9 | aztán a jobb karjáról is lerántá a zsindelyes burkolást,
5799 9 | az orra alá, egyszer csak lerántotta a fejéről a véres köteléket,
5800 16 | a hordónyi nagy fő csak lerepült az óriás válla közül, s
5801 6 | s mikor Buzdurgán murza lerohant a kertbe, íme eléje mosolyogtak
5802 1 | arra, hogy a váltságdíjat lerója belőle, amit a gonosz tatár
5803 8 | hátrahagytak egypár őrt, puskával a lesben, aki arra vigyázzon, hogy
5804 6 | lelke, hogy asszonyok után leskelődjék. Szibaritának, mohamedhívő
5805 12 | vén, gaz kópé! Magad is leskelődtél már a szép menyecske után
5806 10 | pedig, aki a bejáratnál leste a kimenetelt, azt vélve,
5807 11 | Buzdurgán murza ezalatt hiába leste-várta Perekopban, hogy mikor érkezik
5808 11 | elértette biz ezt a vallomást, s lesütötte a szemeit szégyenletében.
5809 9 | fegyveradta seben: megölő, lesújtó tekintet egy asszony szeméből,
5810 8 | a fejébe volt szorulva. Leszakította róla a vitézkötést, s aztán
5811 2 | Montgolfier, hogy az égből leszállás mesterségét megtanítsa.~
5812 6 | fedett lépcsőgádoron át leszállnak a palota hölgyei. Egész
5813 8 | pofozkodás, amit a lováról leszálló főúr elkövetett a cselédség
5814 2 | nem sietett kiásni, hanem leszállva a szánkójáról, szétnézett,
5815 2 | felejtettek.~Boldizsár bá aztán leszállván a lováról, elébb kegyesen
5816 6 | rabszolgáknak a talpára leszámlálni a botokat.~Tamás köszönte
5817 8 | csak, galambocskám, majd én leszedem a sonkákat a füstölőből –
5818 1 | fordított a stratagémán. Leszedte a lováról a mindenféle cókmókot,
5819 11 | annyit mondj, hogy szabad leszek-e már?~– A mondás hazudhat:
5820 6 | volt, fogta az üres kast, letakarta vele, hogy ne süsse a verőfény,
5821 2 | minden csizmanyomot gondosan letaposva a szélesebb medvetalppal,
5822 10 | azokra a hölgyek szépen letelepedének, s kezdetben igen csendesen
5823 11 | csemegéket: oda kellett Tamásnak letelepedni és a gazdája hátáról lakomázni.
5824 2 | tatárok valahol egy barlangban letelepültek, tüzet raktak: az pedig
5825 11 | Már az igaz, hogy magyar létemre sok megaláztatást kell a
5826 6 | azt cselekszi! Sőt inkább letépi az olvasóról az egyes szemeit
5827 12 | a kapcsos imakönyvet, s letérdelve az Istenanya képe elé, hosszan,
5828 14 | csoda. Kár is volna érte letérdepelni és hálákat adni nagy áhítatosan,
5829 6 | szilaj magántáncot járni leterített szőnyegen, s míg az a csörgős
5830 11 | kiválthatja az urát, ha letesz érte kétezer aranyat. A
5831 10 | fejedelmet ismét törvényesen leteszik trónjáról.~Az első felindulás
5832 10 | ezt a lázadó fejedelmet leteszitek, elkergetitek; választatok
5833 10 | valamennyien:~– No, hát letétetik!~Nem fázott már senki. Náluk
5834 10 | országgyűlést, amely őt letette.~Nem volna nagy munka azt
5835 10 | parancsolatjára a fejedelmi székből letettek, a lázadó, hitszegő és nagyravágyó
5836 10 | kétszer bekopogtattak, hogy letették-e már a rendek Rákóczi Györgyöt
5837 10 | napon a fejedelmi székből letevődött: megparancsolta a felséges
5838 4 | mint amennyi valósággal létezik.~Apor István uram számára
5839 11 | most! – agyarkodék a murza, letörölgetve pofájáról az ételmaradványokat. –
5840 12 | No, mármost adj le egy létrát, hadd megyek fel.~– Jaj,
5841 4 | az alkalom, megint özvegy lettél: nincsen urad, s őtőle függ,
5842 11 | Tamásnak nem akarózott a leülés, átölelte a nyakát, úgy
5843 4 | megkapta a parancsolatot, hogy leültetheti már a csíki hadakat, nincs
5844 5 | a murza feleségei, ahová leültetik. Úgy él az ott, mint a paradicsomban,
5845 10 | hallott tőle. Orrát, fülét levagdalják a raboknak.~De inkább mind
5846 10 | magyaroknak orrát, fülét levagdaltatja.~Ilka asszony nem várt többet.
5847 8 | Boldizsárt, az a kardjával levágja, ha pedig szaladásra veszi
5848 3 | engedtek a parancsolatjának. Levágták a huszonnégy szál fát, s
5849 12 | tükör hátuljáról egy helyen levált az ezüst.~– Hej, te vén,
5850 10 | hangoztatták:~– Vége van! Levata est sessio! Ebédre harangoznak.~
5851 9 | elfogyasztotta. De még a leve is nagyon jó ám annak: a
5852 10 | asszony kezében kalimpált a levegőben.~Jöjjenek hát azok a szász
5853 10 | a lelkesedését hirdeti a levegőknek.~– Mi történik ott most? –
5854 7 | aztán megkapta Czirjék a két levélborítékot, akkor egészen szépen megcserélte
5855 11 | hanem tudom. Megírta nekem a levelében Akmet bég, hogy ugyan siessek
5856 11 | A szultán tihajájának a leveléből világosan megértette, hogy
5857 8 | Nimfeabokrok a víz alatt, leveleik fölötte, jó árnyék, rengeteg
5858 10 | olvassa fel a protonótárius a leveleiket, amikben kegyetlen fenyegetőzéssel
5859 15 | hogy távollétében az érkező leveleit felbontsa, s ami sürgős
5860 7 | egészen szépen megcserélte a leveleket, s az Akmet bégnek címzett
5861 15 | főkapitányt, amint ezen levelemet veszed, szultán őfelsége
5862 7 | volt Akmet bég válasza a levelére (azt lóháton hozták), amiben
5863 6 | odarejtett. Amint lenyúlt a levélgöngyöleg mélyébe, bizony a kezébe
5864 15 | megbánni.~(Mint azt a másik levélolvasást, gondolá magában.)~Mikor
5865 11 | volt, rárohant dühösen a levélolvasóra, az egyik kezével kikapta
5866 10 | Ebéni.~Rédey Ferenc, sarokba levén szorítva, kénytelen volt
5867 10 | teszik – mondá a nyájas levente. – Tessék besétálni. Odabenn
5868 3 | rátalált a vidék legdaliásabb leventéje, a harcban és békében egyaránt
5869 6 | Hohó! Hiszen ezzel mind leverjük az erzerumi vásáron a csecsenceket.
5870 10 | kiküldötte visszakerül azzal a leverő hírrel, hogy mire ő Fogarasra
5871 8 | azt a drága jó lúdgégés1 levest kiosztják, annyi szerecsendiót
5872 6 | ez az egy vágya.~A fantom leveszi derekáról az olvasót. Tán
5873 9 | dolgozik, mind félreöntözi a levet. Ilka asszony megszánta
5874 6 | kezemmel rád verek. Másodszor levétetem a láncodat; ezentúl lánc
5875 11 | Tamás engedte a láncait levetetni.~– No, jer velem. Az asztal
5876 2 | előre; még felső ruháit is levetette, azokat is akörül csavargatta. –
5877 11 | felnyitottam, a láncodat levetettem. Két szál gyertyát a kezembe
5878 12 | szép nő a lefekvésre, maga levetkőzik, nem kell neki cselédsegítség.
5879 11 | amit Tamás kezéről, lábáról levett; odafutott vele az ablakhoz,
5880 3 | nagyon sötét volt, akkor levezette őket egész a táborba szállt
5881 12 | véve az éjjeli mécsest, levilágított vele a mély bástyaüregbe.~–
5882 12 | nagyobbikat Boldizsár bá, s levitték őket a hintóhoz. A nagyobbik
5883 5 | hagyja ő el az ínségben levőket.~Ilka asszony egészen megvigasztalódott
5884 6 | hogy ő ott van, egy férfi, lezárva kristálykoporsóba. Körültáncolják
5885 3 | tűz, vas, asszonykéz és lezúdított tóvíz rakásra ölt a Szár-hegy
5886 12 | ő az elbillenő padlóról lezuhan valami nagy sötét mélységbe.~
5887 14 | keresztül, melybe Apor István lezuhant, felmászának szépen, s a
5888 8 | meredekebb partjairól hosszan libegett alá a tavak zöld „úszszakálla”,
5889 6 | gránátalmák, a narancsok egész ligetszámra, mint Róma körül, s az olajfák
5890 10 | elhiszek erről az emberről! – lihegé Ilka asszony, reszketve
5891 10 | szállásáról az utcára, s elmondá lihegő szóval az ott kinn várakozó
5892 12 | szál.~A leskelődő lator lihegve emészti sóvár szemével a
5893 3 | Ennek a faágyúnak a hátulsó likán elébb bedugjuk a golyókkal,
5894 1 | már”, hogy a tüzet adó likas vas messze elhord; csakhogy
5895 1 | levő három golyóbis ki is likasztotta éppen egy murzának az oldalát
5896 2 | a fülébe, az egyik orra likát befogta, a másikba belefújt,
5897 8 | Boldizsárnak valami világosság lobbant át az agyán erre a szóra:
5898 6 | a haragnak lángja teljes lobogásában!~– Fogjátok meg a vakmerőt
5899 10 | címeres zászlója Erdély lobogója mellől: le a porba.~Most
5900 8 | hogy eltávozának, sokáig lobogott utánuk az a fehér kendő
5901 10 | országház elé plántálva, azon lobogtat a szél két zászlót, az egyiken
5902 8 | függőpecsétes fetvát megszűnt lobogtatni a kezében, s kiteríté az
5903 10 | hallgatóság számára, ellátva lócákkal; azokra a hölgyek szépen
5904 10 | tolongásból felugrott a lócákra, utoljára Damokosné valami
5905 10 | kaptak, a rendek beérték lócával.~De mind jó ez, ha bölcsesség
5906 6 | s a megzavart víz habja loccsan, dallamos lubickolással.~–
5907 6 | csalogány cuppogást, a habok loccsanását. Rá tudta magát kényszeríteni,
5908 2 | s megkapaszkodott a két lőcsben, a medve két első lábában;
5909 9 | senkinek sem vala kedve. Ha lódít, ő lássa!~– Bizony olyan
5910 8 | Ki menjen hát Brassóba?~– Lóduljon be kelmed hamarjában! –
5911 6 | elszorított víz sűrű permetegekben lövell szét a tenyere alól a csoportozat
5912 1 | amivel a medve saját magát lövi agyon: mégpedig puskapor
5913 3 | hogy a másiknak meg olyan lövő szerszáma legyen, ami az
5914 3 | tatárnak, ha mi faágyúval lövöldözünk belé.~Az öregek csóválták
5915 3 | valamennyit.~– De mármost hogy lövünk mi ebből? – aggóskodék Mihály
5916 10 | ármádia minden zászlója, lófarka, ágyúja, poggyásza.~Olyan
5917 3 | sánc ellen, a mundzukos lófarkat kezébe ragadva, s nem törődve
5918 10 | balról a boncsokos egy lófejjel hátrább maradva, mellé sorakozának,
5919 3 | legöregebb pixidáriussal. (A „lófő” mind ott maradt a táborral.)~–
5920 12 | Magának is van benne érdeke a lófőnek!~Alig is várhatta Apor István,
5921 12 | vannak belerakva, az ott lóg az ágya fölött a falon.
5922 3 | korbács pedig mindig ott lógott az ajtófélen: ez volt a
5923 10 | találta az özvegyasszonyok lóhátas előcsapatját; fekete zászlójuk
5924 5 | alomhoz valót, s a sótalan lóhúsra fogják őket, a te uradat
5925 5 | savanyú lótejjel vagy pedig lóhúst, amihez nem kapnak sót,
5926 8 | Tréfásan: Süsd ki, de ne lőj!)~– Nem ember volt, csak
5927 6 | előtt megint rudakra épített lombsátorok; szép lugasok, dögbőrökből;
5928 16 | sikerült az ezermesternek. Lomha oláh őrséget hagyott a török
5929 6 | lenni, az érző idegei olyan lomhák voltak, hogy amíg a szemeivel
5930 2 | hegyes prémes süvege, a kurta lompos bundája, meg a hegyes dárdája
5931 11 | cselekedet?~– Annak, aki lop, jó.~– De tiltva van. Megbüntetik
5932 11 | talán nem tudod, hogy a lopás rossz cselekedet?~– Annak,
5933 3 | mívelte, hogy nagyon erős lőportöltést kapván, a kartáccsal együtt
5934 11 | Kalme utazott. Így aztán lopva juttatott neki Kalme egy-egy
5935 6 | pedig csak állt ott, mint Lót felesége, sóbálvány korában,
5936 5 | fűzfahéjlúgban, savanyú lótejben keresztül erjesztése, aminél
5937 5 | ételül, feleresztve savanyú lótejjel vagy pedig lóhúst, amihez
5938 4 | kiszabadítására. Annyit lótott-futott már eddig is, hogy sikerült
5939 6 | meg Tamás is: hogyha engem lóvá tartasz, s nekem hiába bűzölöd
5940 2 | adnád nekem ide kölcsön a lovadat meg a bundádat holnaputánig?
5941 1 | Ezzel több terhe lesz a lovadnak; vagy pedig a hátadnak,
5942 1 | paripa után szaladnak, a lovag elbújt; nagy hamar visszatértek:
5943 10 | mondta Rákóczi a mellette lovagló Rédey Jánosnak. – Úgy látom
5944 5 | szoktak nyargalni, hogy a lovagnak a két lába is éri a földet,
5945 8 | Ojtoz folyamhoz, hogy a lovagoknak magában a mederben kell
5946 8 | Nem fog ártani, ha egyet lovagol az ember az erdőben. Hátha
5947 8 | bá ráhagyta, hogy no, hát lovagolja ki azt a nagy evést-ivást,
5948 16 | hosszú dárdát, aztán hadd lovagolok előre valami huszadmagammal
5949 5 | lóháton ült. De ő nem úgy lovagolt, mint más jámbor ember,
5950 1 | tudták gondolni, mi lelte a lovaikat? Amint azok közelbe érték
5951 1 | képét.~A tatárok azonban, ha lovaikkal be nem érhették a futót,
5952 8 | ügettek a plájászok, mokány lovaikon, középen a két utazó magyar
5953 11 | kapui, amikben a várőrség lovait szokták tartani. Most is
5954 13 | egész ellátást, kocsival, lóval, jutányosan, becsületes
5955 8 | bízni magamat az én hóka lovamra meg a kovás puskámra, mint
5956 10 | paripája elé. – Tapostass el a lovasaiddal! Ha az urainkat elvesztetted,
5957 10 | szász dárdásai, utánuk a lovasság, s azoknak a közepette a
5958 10 | várkapitány, Diószegi Kristóf lovassági hadnagy, az ő hívei védték
5959 16 | No, hát már most van lovasságtok. Hát gyertek velem, foglaljuk
5960 3 | zsivajjal zúdíták tömegestől a lovasságukat a földsánc ellen.~Most aztán
5961 16 | rá, hogy „mikor nem volt lovasságunk!” Aztán beszélj velük, ha
5962 8 | a másikig hat fegyveres lovast adjanak egy csausszal együtt
5963 15 | kisebbiket a nyakába ültette lovazva, s úgy futott ki velök a
5964 8 | kacagni.~– Sus ki! de ne lú! (Tréfásan: Süsd ki, de
5965 6 | habja loccsan, dallamos lubickolással.~– Ne lássam ezt az álmot! –
5966 6 | táncolnak, dalolnak, vízben lubickolnak, hinták himbálódnak, hegedülnek
5967 6 | tulipánhagymát Kalme asszonyság és a lubickoló rabnőinek a nyaka közé …~
5968 10 | akiket Rákóczi sógora: Lubomirszky marsall „pacificando” szabadon
5969 8 | hamis a zúzája!” Valakit a lúd zúzájával megkínálni, gyönge
5970 8 | hogy mikor azt a drága jó lúdgégés1 levest kiosztják, annyi
5971 8 | aprólékja van a kacsának, lúdnak, a májával és zúzájával
5972 10 | elkezdett a vér egészséges lüktetésbe kerülni. Nem sírt! Kevélyen
5973 6 | épített lombsátorok; szép lugasok, dögbőrökből; s mindenütt
5974 6 | lenn a városban cserző lúggal, trágyalével zavaros habarékot.
5975 6 | hatol fel sem a posajtók lúgszaga, sem a rabszolgák jajveszékelése.
5976 5 | kallózása, csávázása, cserzése, lúgzása.~A krími tatárok maroken-bőripara
5977 14 | eszébe jutott, hogy Dimbora Lupujhoz is el lehetne még futtatni,
5978 12 | Brassó mellett, Dimbora Lupujnak hívják.~– Úgy? Jól ismerem.
5979 13 | lehetett felőle, hogy Dimbora Lupujt otthon találja. Az nem jár
5980 10 | Barcsay Ákos kapott nyolcat, a lutheránus jelölt egyet, az unitárius
5981 12 | ha egyszer itt lesz, az ő luxuriózus természeténél fogva könnyű
5982 2 | az első tatár közel ért a lyukhoz, Boldizsár bá egyszerre
5983 3(1) | hívta az ólomszérűre. J. M.
5984 8 | Czirjék Boldizsár.~– De má minek mennénk mi Ojtoz felé
5985 13 | akkoriban őket; de valóságra macedón görögök voltak. Az ő kezükben
5986 7 | leragasztom én ezt fáinul, macskamézzel, hogy a bolond se látja
5987 3 | törött, a szép felesége, Macskási Ilka, menyasszonyi koszorúval
5988 15 | kösöntyűit, karpereceit; macskaszem, karbunkulus, rubint ragyogott
5989 5 | ezeket a szép aranyos-ezüstös madarakat, tulipánokat festetik vele
5990 5 | a két vállán pedig ezüst madarakkal és trombitafarkú kutyácskákkal.
5991 5 | vannak befestve; egy ilyen madárijesztő váztól félted te az uradat,
5992 10 | harmadmagával jött, de azzal a magabíztával, hogy előtte fegyveres és
5993 9 | életesszenciát izzad ki magából, hogy a lelkét visszatartja.
5994 6 | tartsd ezt az övet most magadnál, s rejtsd el egy múza-pálma
5995 1 | magammal.~– De ugyan vigyázz ám magadra, hogy meg ne fogdosson a
5996 5 | tükörbe, aztán kérdezd meg magadtól, hogy elfeledhet-e valaki
5997 8 | én is ezen tusakodom ám magamban. Mert ha én most magam megyek
5998 9 | óta egy falatot sem vettem magamhoz, édes lelkem, húgomasszony.
5999 11 | a keringelő dervisek?~– Magamnak sincs jobb mulatságom –
6000 7 | minden bajt én vállalok magamra. Most pedig írasd fel az
6001 7 | Csak nem vetyegtem ide magamtul, mint egy goromba? Csak
6002 9 | hetednapra az elindulás után, egy magános lovagot lát bandukolni a
6003 6 | kedve kerekedett szilaj magántáncot járni leterített szőnyegen,
6004 11 | Még csak neszt sem hallott magányos zárkájában, ahová még a
6005 2 | lejönni. – Hanem tova egy magaslaton mégis látott Boldizsár bá
6006 2 | végére rákötözte egy sing magasságra a turbát, arra állítá a
6007 9 | bizonyozék Boldizsár bá, tovább magasztalva a gyűrűje varázserejét. –