| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Damokosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
7012 10 | hogy íme készen van a „nota” Kemény János ellen. Száműzetik
7013 10 | háromszáz özvegy táncának a nótáját is tudta, ez lesz a trombitásuk.~
7014 13 | Az Isten áldja meg őtet a notájával! Majd mi táncolunk azon.
7015 14 | furulyát megkapá, s igen szép nótákat fújdogál rajta. Amit ő jobban
7016 6 | de valami olyan furcsa nótára, amilyet ő soha életében
7017 10 | Erdélyből örökre.~Vigye fel a notát Barcsay Ákos azonnal a fejedelemhez
7018 10 | vihar idelenn!~– Meg kell notázni Kemény Jánost! Száműzessék!
7019 10 | asszonyi küldöttségnek, amely nőttön növekedett az országházig
7020 2 | alá, egyre töméntelenebbé nőve az útjában felszedett hótömegektől:
7021 11 | volna előre is, hogy a sok nyájasságnak, barátságnak ez lesz a vége.~–
7022 9 | Eladunk mindent: gulyát, nyájat, még a rézmozsarakat is
7023 13 | sem lát soha, s vándorol a nyájával, keresztül-kasul a hegyeken,
7024 2 | horpaszait a túróval, nagyot nyakalt rá a savóból, s azzal, mint
7025 13 | s kolompot akasztanék a nyakamba. Majd kikerítem én azt királybíró
7026 10 | most elfoghatják, le is nyakazhatják, el is temethetik az egész
7027 11 | nedvet töltött egy szűk nyakú velencei kristályból egy
7028 6 | rongyos darócot dobott a nyakukba helyette, úgy, hogy mind
7029 11 | mikor jön már a váltsága? Nyár elmúlt, őszi levél lehullt,
7030 9 | világon, azt mind előhordta a nyavalyás főúrnak, akit egész éjjel
7031 7 | dohányt; megőrizze a rossz nyavalyától, ha pedig kiszólítja ez
7032 11 | Óh, mennybéli szentek! – nyavalygott Tamás, a kezeit összekulcsolva
7033 10 | gyalultak rajta, míg csakugyan nyélbe ütötték a határozatot, mely
7034 2 | hátamon; de azt ne a vasvilla nyelével, hanem a hegyes végével
7035 11 | először, belemártva piros nyelve hegyét, s aztán ráerőltette
7036 7 | Ördög bújjék a kelepelő nyelvedbe! Add ki már, hogy ki küldött?~–
7037 7 | tett, mintha nem tudna más nyelven, mint székelyül, s a palota
7038 11 | minden ösvényt, tudok a nép nyelvén: elvezetlek pusztáról pusztára,
7039 12 | szokta hiába felvenni a nyelvére; s miután Boldizsár bá kezét
7040 1 | Jó szerencse, hogy egymás nyelvét nem értették; mert különben
7041 10 | hanem a ti pergő-forgó nyelvetekben: soha én a szultán mamelukjait
7042 13 | szarvval, hosszan kilógó piros nyelvvel, tüzes vasvillával a kezében;
7043 8 | saját lovának a hátára a nyereg mögé; hát eközben, folyvást
7044 5 | embert, a sisakjától kezdve a nyeregkápájáig; s a tizenötfontos buzogányával
7045 13 | számláját, amin magának nyeresége sem volt; engedelmet kért
7046 10 | több buzdítás. Rögtön lovat nyergeltetett, magához vette az udvari
7047 9 | Czirjéknek, hogy ne a maga lova nyergére kösse a turbát, hanem az
7048 12 | hogy Ilkát meg kellene nyernem, mert azzal együtt a székelyeknek
7049 4 | a pénzhetnémség: kártyán nyerni, uzsoráskodni, örökséget
7050 1 | utána rúgtattak, amivel azt nyerték, hogy valami húszan-harmincan
7051 11 | szolgái mind meg vannak nyerve. – De a tánchoz nem kell
7052 11 | telt bele, amíg újra hallá nyikorogni az átelleni ajtót, amire
7053 1 | nem érhették a futót, a nyilaikkal ugyan megtalálhaták.~Czirjék
7054 1 | egész rajszámra repíték a nyilakat Boldizsár bá felé, de az
7055 10 | deszkapalánknak, ami a pajta nyílását elzárta, egyet reccsent,
7056 12 | helyrefordítá a csavaró reteszt; a nyílást záró táblát a belső tükörrel
7057 9 | bizony úgy megörült ennek a nyilatkozatnak Ilka asszony, hogy minden
7058 8 | másikat megegye. Az imént nyilatkoztatá ki Apor István uram, hogy
7059 9 | szemközt ülve maradjon, s a nyilazó szemeinek gúnyos tekintetét
7060 1 | volna. A bolond tatár egyre nyilazott rá, de a nyílvessző mind
7061 1 | legelső lovasok egy-két nyíllövésnyi távolban kibukkantak a fák
7062 6 | belül, amik e folyosókról nyílnak, dolgoznak azon a munkán,
7063 11 | az ajkai nevetésre voltak nyílva; hanem amellett a szemöldökei
7064 8 | hozott haza egy disznót. Nyilván folytatta a szomszédban
7065 3 | ránk bocsátja.”~A vad nép nyílzáporral szokta messziről megtámadni,
7066 12 | haza a jószágára birkát nyíratni; a népet nyírja más!~De
7067 5 | ez a kérdés még nem volt Nyíregyházán? (Ezeket Boldizsár bá óggta-mógta
7068 12 | birkát nyíratni; a népet nyírja más!~De ellenben a rendek
7069 7 | azt tette, hogy kurtára nyírta a bajuszát, székely zekét,
7070 6 | Megérted, fiam, azonnal: csak nyisd ki a füledet, s csukd be
7071 8 | összecsapta volna az önként utat nyitó rablókkal, s még csak hátra
7072 11 | kiveszek belőle, annyi zárt nyitok ki vele. Fényes nappal is
7073 10 | pedig engedelmesen utat nyitottak a trombitafúvó és boncsokvivő
7074 2 | sziklafalakkal; dél felé nyitottnak látszik, arra mosolyognak
7075 9 | alját, ahová nagy keserves nyögések között lefekteté a halálra
7076 6 | Vakulj meg két szemem! – nyögi az álomlátó. Mert nem elég,
7077 9 | szíve, olyan nagyon tudott nyögni.~– Nincs nyugtom az ágyban! –
7078 9 | mely az eddigi nyögdécselő nyöszörgéstől nagyon is elütött, eléje
7079 13 | Jaj nekem! Adom már! – nyöszörgött a rablóvezér. Harminc mérföldnyire
7080 10 | szavát. Barcsay Ákos kapott nyolcat, a lutheránus jelölt egyet,
7081 5 | Moszkvából és környékéből nyolcszázezer munkást hajtottak el bőrt
7082 10 | előrevágtató lovas asszonynép nyomában támadt. A fejedelemnek jelenték
7083 6 | elegyengette a dulakodás nyomait a virágágyak között: mire
7084 3 | vágásán keresztül ugyancsak nyomakodik előre egy tatár csapat a
7085 13 | ez most tele van errefelé nyomakodó tatárseregekkel, azokra
7086 2 | a szoros útban, a medve nyomán, s rátaláltak a tusa helyére,
7087 13 | valamennyi darabontja el nem nyomná a Mundukát, ha az megharagszik.~
7088 2 | Nincs itt más fa, mint nyomorék törpefenyő meg boróka; azért
7089 11(1)| hitű, istentelen, minket nyomorgattató és örökkévaló rabságba borító
7090 15 | Egy sem az én uram!”~Egyre nyomorultabb alakok csoportját terelték
7091 10 | Ó, dehogy vagytok ti nyomorultak, dehogy vagytok ti szegények,
7092 10 | uram! Könyörülj rajtunk, nyomorultakon, szegényeken.~– Ó, dehogy
7093 5 | ezer veszély és kiállott nyomorúság után a „záptenger” halálbűzű
7094 8 | tanácstól, mert a mostani nyomorúságos időkben a háromszéki királybírákat
7095 11 | Erdély felé, s tűrd majd a nyomorúságot, amit a sors majd fejedre
7096 10 | várőrség zárt hadirendben nyomult ki a térre, elől Gaudi szász
7097 12 | beárnyékozva, Ilka asszony özvegy nyoszolyája; mellette egy kisebb kárpitos
7098 10 | megcsalódott. Amilyen szelíd, nyugalmas, minden embert jónak hivő
7099 1 | aztán vissza, nagy lelki nyugalommal látva, hogy milyen jól helybenhagyta
7100 6 | hogy ezek keletről jöttek a nyugati zord világba, s úgy terjedtek
7101 11 | két gyors paripával, ha nyugatnak tartasz folyvást, eljuthatsz
7102 10 | Se éjjel, se nappal nincs nyugodalmam. Az ital nem megy le a torkomon
7103 6 | keleti költő. Mi azonban nyugodjunk meg abban, hogy Kalme legszebb
7104 12 | a hintóhoz. A nagyobbik nyűgösködött.~– Minek költöttek fel?
7105 13 | dráku popinak, az addig nem nyugszik ám, míg helyette még egyszer
7106 4 | életét: a fejedelem (Isten nyugtassa meg, de derék jó úr volt!
7107 3 | Majd lesz annak módja! – nyugtatá Boldizsár. – Ugyebár, ha
7108 9 | nagyon tudott nyögni.~– Nincs nyugtom az ágyban! – mondá Ilka
7109 11 | csiklandozzák. No, hát csak te egyél nyugton.~S azzal békét hagyott Tamásnak
7110 3 | Damokos Tamás, „ex genere Nyujtód”. Mikóújvár, a gyermektelen
7111 1 | székely csapatok vezére, nyújtódi Damokos Tamás, amint azt
7112 8 | kellett menniük a hosszú Nyujtódon, a Damokosok eredethelyén
7113 8 | Apor István uram nagyot nyújtózkodott, s azt mondá:~– Ejh, de
7114 7 | szultán őfelsége, kinek Allah nyújtsa meg az árnyékát, azt rendelte,
7115 8 | kísértésbe jött, hogy kezet nyújtson neki hála fejében, hanem
7116 6 | mézével is: tudják, hogy nem nyúlhat hozzá: nehéz az a koporsófödél.
7117 13 | félmérföldnyi hosszúságban nyúlik végig a Riu patak partján,
7118 6 | még lefordulok róla. Ne nyúlj hozzá te menyecske, mert
7119 12 | szakad is. Csak utána kell nyúlni az érett gyümölcsnek, s
7120 7 | dörmögé a bég, s a tarsolyába nyúlva, odadobott egy fél piasztert
7121 8 | kérni? Inkább szúnyogot nyúzni fanyelű bicskával!~Tehát
7122 15 | melyik volt a szebbik? Ő-e, vagy a másik, akiért őt
7123 12 | fődolog hozzá, mint tudod, az „occasio bona!”~– No hát azt megszerzem
7124 7 | hozzá akarta tenni, hogy odaadja bizony minden ékességeit,
7125 10 | igaz lesz, arra zálogul odaadom kegyelmednek, Damokos Tamásné
7126 12 | háta mögött nyílt. Aztán odaadta a kis aranyozott kulcsot
7127 11 | magaddal vinni, hogy a szívedet odaadtad a feleségednek? No hát jó!
7128 13 | ebédelt, vacsorált vele: mikor odább akart menni, megcsinálta
7129 10 | megtudták, hogy a fejedelem odábbállt, maguk is azonnal, minden
7130 3 | mind a tizenkét ágyúval odacserdített közéjük.~Nem ettek ilyet
7131 13 | imádkozva és könyörögve, odacsúszott térdén a szent képig, s
7132 15 | az övé volna, bizony csak odadná érettük cserébe minden drágaságát,
7133 7 | s a tarsolyába nyúlva, odadobott egy fél piasztert Boldizsárnak,
7134 11 | kigondoltad, boszorkány!~Azzal odadobta az asszonyt a levéllel együtt
7135 11 | belsejéből előkereshesse az odadugott iratokat. Megtalálta, amit
7136 10 | öregek, a férfi székelyek odafurakodtak közéjük, hogy szép szóval,
7137 11 | megsiratni.~A szép kadina odahajolt föléje, az arcát az övéhez
7138 7 | felhörpenté a kávéja maradékát, s odahajolva a joldásához, azt súgá neki
7139 6 | medence tele van parázzsal. Odahelyezik a kristálykoporsó mellé:
7140 6 | is meglesz.~Nagy hirtelen odahoznak eléje egy roppant nagy medencét,
7141 5 | regélni Krímiáról és az odahurcolt rab magyarok borzasztó sorsáról.
7142 7 | ám le.~– De pedig azt is odaírd, galambszálam! Mert együtt
7143 2 | az idegen úr mellett, s odajárulván, azt mondá a tatárnak:~–
7144 1 | meg a fegyvereit: a szánt odakötötte az övéhez, s aztán még egy
7145 2 | a két hátulsó lába közé odakötözte a turbát, széles háta volt
7146 11 | zsémbelek veled – mondta Kalme, odakuporodva Tamás mellé a szalmára.~
7147 6 | mind kadina, a nagyobb rész odaliszk, aki az úrnője arcát ernyővel
7148 6 | kezeivel, azalatt a többi odaliszkok zümmögő dalt dúdoltak félkaréjban
7149 12 | világosság szüremlik keresztül.~Odalopózott az áruló hasadékhoz, ahonnan
7150 12 | Igazat mondtam én. Bizony odamegyünk! Damokos Tamáshoz!~Ezért
7151 1 | jársz, mint a teve: – aki odament Allah elé, azt követelve,
7152 10 | fordulat volt tőle, amidőn odamutatva a karzaton megjelent gyászoló
7153 15 | hadd csókoljam össze.~Ilka odanyújtá két kezével a kis, szégyenkedő,
7154 15 | pofájú angyalkát. Kalme odaragadta azt a keblére mind a két
7155 6 | kadinának az öve, amit tegnap odarejtett. Amint lenyúlt a levélgöngyöleg
7156 15 | ráismer az ő kedvesére, s odarohan hozzá, öleli karjával, elhalmozza
7157 8 | reszelt füge, midőn megint odarugaszkodott Boldizsár bá mellé, akkor
7158 16 | lappangó székelység mind odasietett. Volt ott ember is, fegyver
7159 11 | arcom milyen forró. – S odaszorítá Tamás kezét lángoló arcához. –
7160 8 | palakő sziklapadmaly annyira odaszorítja az Ojtoz folyamhoz, hogy
7161 12 | markában valami lengyel garas odaszorítva (mert ha az ott vagyon,
7162 6 | finom, vékony aranylepel úgy odatapad minden tagjához, mintha
7163 3 | sütjük el, hogy egy ember odatart egy megtüzesített végű kopját
7164 9 | amíg gyűrűjét az öklével odatartotta Apor István uramnak az orra
7165 6 | mesterségbe beleokult: próbának odatettek eléje egy övnek hasított
7166 11 | tiszteletet, csak azt, hogy odaülhessen a lábadhoz, s ha elrúgod
7167 2 | ő igazi székely tempóval odaugrék hozzá, s úgy eltrafálta
7168 6 | koporsófödelet, s azzal odaugrik a rézmedencéhez, a parázstól
7169 11 | tehát egész kényelemmel odautazott. A kedvenc kadináját is
7170 16 | azalatt a tömzsi régen odavágott. Damokos Tamásnak az éles
7171 4 | visszakerüljön-e valaha, vagy végképp odavesszen. „Kecskére bízták a káposztát!”~
7172 1 | aranyszarvakat nem kapta meg, de odaveszítette nemzete virágát, Erdély
7173 15 | vissza a váltságdíjad!~Azzal odaveté az erszényt a lábaihoz Ilkának.~–
7174 6 | A csábalak most azt is odaveti a tűz közé.~A zsarátnakon
7175 10 | halomra! – kiált Damokosné, odavetve magát vakmerően a fejedelem
7176 11 | szívemnek visszavegyem tőle, s odavigyek hozzá egy másik asszonyt,
7177 7 | nekünk is, akik a pénzt odavisszük. Több pénzed nincs, nem
7178 12 | mondá Boldizsár bá. – Odaviszlek hozzá!~– Minek bolondítja
7179 6 | öklébe, a fogantyúnál fogva, odazúdítja: – igenis – az egész nagy
7180 14 | derengése bevilágít a földalatti odúba.~– Itt vagyok, fiaim! Itt
7181 2 | csizmát; ember van ott az odúban.~Azt tette hát, hogy lenyiszálta
7182 2 | mégiscsak felvonszolta az odúig.~Igen bizony, de ha a tatárok
7183 8 | cigányt.~Talált is nyomban egy odvas fát, amelybe bizton elbújhaték,
7184 2 | ahol elkezdődött a völgy öblösödni: ott hatalmasan nekilódítá
7185 10 | szivárványba játszó tág udvar öblösült, s annak a karimáján, délponton
7186 8 | úszszakálla”, a csendesebb öböl rejtekében pedig felverte
7187 10 | kiabáltak egyszerre, az ökleikkel fenyegetve a felső asztalnál
7188 6 | selyemszalaggal a hátrafacsart ökleit egymáshoz kötözze. Hanem
7189 6 | sikoltott, szétszakítá az öklére tekert selyemszalagot, s
7190 9 | dühével rázta a felemelt öklét Boldizsár felé fordulva,
7191 6 | tudnám azt tenni, hogy a két öklömmel ennek a pálmafának a derekából
7192 6 | félig befont hajtekercsét ökölre szorítva, mintha az is korbács
7193 3 | vaspléhvel, kívül behúzatta nyers ökörbőrrel, s megpántoltatta vasabroncsokkal,
7194 6 | hosszú és lapos, nagy kiülő ökörszemekkel, amik egymáshoz igen közel
7195 12 | döngetheted azt a falat! Egy öl széles az elöl is, hátul
7196 10 | kiknek némelyike még a kis ölbeli gyermekét is elhozta, kezdék
7197 6 | mézzel etetlek, csak el ne öld magadat. Fiammá fogadlak,
7198 10 | hogy a küldötteiket odabenn öldöklik, nekivételkedék annak a
7199 5 | faágyúval, cséphadaróval rakásra öldösünk: ez csak a söpredéke. Otthon
7200 8 | két kis fiát is lehozva az ölében, hogy búcsút vegyen az útrakelőktől,
7201 5 | nem ereszti a hírmondókat őeléje. Ilka asszony ezért négy
7202 11 | fojtogató kézzel, de én ezért az ölelésért még jobban szeretlek. Nem
7203 5 | Sőt inkább…~– Talán bizony ölelgetik, csókolgatják?~Az asszonynak
7204 15 | kedvesére, s odarohan hozzá, öleli karjával, elhalmozza forró
7205 15 | Takarodjatok innen! Ne öleljétek itt egymást, ha én látlak!
7206 15 | fátyolatlan arcát, odarohant az ölelkezőkhöz.~– Menjetek előlem! Takarodjatok
7207 6 | bántani: csak meg akartalak ölelni. Ne félj tőlem, édeském,
7208 2 | nagy haraggal a vasládát ölelte át, azalatt ő igazi székely
7209 10 | vannak az árváink, azokat is ölesd rakásra, hogy ne maradjon,
7210 10 | az országházhoz.~– Minket öless elébb halomra! – kiált Damokosné,
7211 15 | akkor, nem tudod, hogy nem öllek-e agyon, s elveszem tőled
7212 14 | keresztül tört, mikor már egy ölnyire haladt; egyszerre csak elzárta
7213 7 | kalamáris tintát, s úgy ölöm el magamat.~– No csak ne
7214 15 | nem is alázza meg magát őelőtte, úgy ahogy illik, hogy az
7215 3 | lezúdított tóvíz rakásra ölt a Szár-hegy szorosában.~
7216 9 | jóságos Úristen! Hogy nem ölték agyon a zsiványok.~– No –
7217 6 | kadinának, s azt is a patyolat öltönye alatt viseli, hogy senki
7218 7 | harisnyát, tört bőrsarut öltött magára; nyakába akasztott
7219 8 | Kegyelmes komám, lakodalomhoz öltözék kegyelmed! Kár lesz ez a
7220 9 | gránátszín és karmazsin öltözete. Éppen olyan gúnyája van,
7221 6 | hozzanak Tamás számára pompás öltözeteket, s nagy rimánkodásába került
7222 8 | az a pirosba-veresbe való öltözködés?~Hanem efölött nem sok ideje
7223 11 | irtóztató dühét a fejedre önti: rettentőn fog veled bánni.~–
7224 11 | kőszívedet. Majd most maró mérget öntök reá; meglássuk, nem olvad-e
7225 2 | jutott, ott éppen sajtot öntöttek. Hatan voltak a legények;
7226 12 | helyett”…~– Hagyd el az ördögbe ezt a sok bolond példás
7227 13 | kezében; a farkába pedig három ördögfiú kapaszkodott, az egyik piros,
7228 11 | A kadinának arcán valami ördögi jókedv látszott ez alkalommal:
7229 13 | Persze ők még nem vétettek az ördögnek, tehát nem féltek tőle.~
7230 3 | tatárok még soha.~Azok ott ördögökkel vannak.~A tatár vezér nagyon
7231 13 | pedig az a tanulság: hogy az ördögre nagy szükség van ezen a
7232 13 | a világon; azért mi a mi ördögünket nem engedjük tőlünk eldisputáltatni
7233 10 | katonaság közelít nagy számmal Ördöngös-Füzes felől!~S azzal egy időben
7234 3 | fapallosát bekente valami ördöngős zsírral, amitől az ábrázat
7235 10 | Mikola, Boncs, Hezdát, Ördöngős-Füzes a fejedelem gyalog és lovas
7236 1 | csatakiáltásuk.~– Marha ám az öregapád! – mondá Boldizsár bá s
7237 10 | Fogarasra, s megizenje az öregasszonynak, hogy mit határoztak a rendek,
7238 3 | mert csak az apraja meg az örege volt otthon; a deréksereg,
7239 10 | ékes szónoklatokkal.~Az öregebbik Ebéni ott vette fel a szót,
7240 12 | haragszunk-e még egymásra, öregem? – kezdé a szót Apor István. (
7241 10 | tehetsége hozzá, hogy ő öregember, lovon sem ülhet már, csatákat
7242 10 | közeledtét meglátták a dési öregtoronyból, félreverték a harangot,
7243 10 | táborával Szamosújvár alá. Az örmény asszonyok még feleúton eléjük
7244 12 | rajta emberi ábrázat, s örök baromrabszolgaságba vetik,
7245 3 | versenyt hadakoztak; itt örökíté meg hírét-nevét a hős Puskás
7246 10 | minden zászlóival, amik örökké győzhetetlenek, az egész
7247 11(1)| minket nyomorgattató és örökkévaló rabságba borító emberek…”~
7248 5 | ott kell szenvedni, egy örökkévalóság énelőttem.~– Hiszen ne vedd
7249 10 | ellen. Száműzetik Erdélyből örökre.~Vigye fel a notát Barcsay
7250 4 | kártyán nyerni, uzsoráskodni, örökséget hajhászni, simoniát űzni
7251 6 | s az olajfák ezüstszürke örökzöldje között már otthonossá lettek
7252 15 | útjait a kadina. Nem telt öröme se a bajadérek táncában,
7253 16 | kilökték, menjen haza az anyja örömébe!~Amint annak híre futamodott,
7254 7 | el tudnók ezt mi a magunk örömére költeni! Milyen szép kamukabársony
7255 13 | akár egy dénárt is szíves örömest a kölcsön ajánlott két ezer
7256 7 | Minekünk kettőnknek ezzel nagy örömet szerzett. A mostani fejedelem
7257 10 | harag hangját, inkább az örömét, a lelkesedését hirdeti
7258 7 | hozzámennem, de akivel soha egy örömnapja sem volt életemnek, ellenben
7259 11 | bánom. Sohase volt vele egy örömnapom. De éjjelem és nappalom
7260 8 | szegény Ilka asszony is nagy örömre volt gerjedve, amint azt
7261 7 | urát érte.~Jaj, milyen nagy örömsírással fogadta Boldizsár bát a
7262 8 | halászoknak megvan a nagy örömük: meglelték, amit kerestek.
7263 15 | ez a két kisgyerek hogy örül, hogy repes, hogy mindjárt
7264 10 | fejedelmet megöklelje vele.~– Ne örüljetek még, asszonyok! – kiálta
7265 8 | Megvan már Damokos Tamás! Örüljön, örvendjen kegyelmed Damokosné
7266 13 | látta el a házat. Nagyon örült is, mikor Boldizsár bát
7267 10 | mind az asszonynépek azt az örvendetes következtetést vonták le,
7268 8 | Damokos Tamás! Örüljön, örvendjen kegyelmed Damokosné asszonyom!
7269 6 | elkárhozás összetalálkozik. Az örvénnyé vált mézcsepp!~A mítoszi
7270 2 | belőle, hogy itt a medve összeakadt egy emberrel; azt megölte,
7271 16 | neked kell ezzel a csodával összeakaszkodnod! – mondá Czirjék Boldizsár
7272 8 | még azután mesterségesen összébb vonja valami ciklopszi kőrakás:
7273 11 | istállót tisztít.~Tamás összeborzadt. Ilyen kegyetlenül bánni
7274 10 | már szentül hiszem, hogy összecimborált a rablókkal.~– No, hogy
7275 8 | kardját csak egyszer is összecsapta volna az önként utat nyitó
7276 12 | anya és két gyermek, és összecsókolták.~– Igaz ez? Igaz ez?~– Ha
7277 10 | keletkezett, hogy egy aranybánya összedőlt, s egyszerre háromszáz bányamunkást
7278 1 | meg egy szánkót a batyunak összeeszkábálni.~Nem történhetett ez meg
7279 6 | táncolni kezdtek; majd karéjban összefogózva, majd párosával, fátyolkendőt
7280 10 | felé néző ablakban, amint összefont karokkal merően odaállt;
7281 11 | vitték, messze földre.~Tamás összefonta karjait: megértette a szót,
7282 9 | nagy dulakodásban, egybe összeforr az, a helye sem marad ott.~
7283 9 | azonnal: az eltört csontokat összeforrasztja, s a golyókat a sebből kihúzza.
7284 10 | Bethlen Gábor hagyományozta összeget a rab hadsereg kiváltására
7285 3 | faágyúkat belül kibélelte összegöngyölített vaspléhvel, kívül behúzatta
7286 3 | magát az ágyú bélését, az összegöngyölt pléhcsövet is kilőtte a
7287 8 | déli harangszóra az ebédnél összegyülekezének, az étkezőben Boldizsár
7288 10 | másik pillanatban az ott összegyülekezett fehérnépek azt is be nem
7289 11 | övéből a zárka kulcsait, összegyűjté a lakoma maradékát, amiket
7290 4 | belőle nagy tűz.~– Ejnye, de összegyűjtötte kegyelmed a hét főbűnöket
7291 10 | magában, amit elmondjon az összegyűlt nép előtt. De nem lett abból
7292 10 | protonótarius felmutatá az összehajtott ív papírt, tudatva a rendekkel,
7293 8 | mindenféle drága elemózsia van összehalmozva a számukra az útra. Azt
7294 6 | megengedem.~Damokos Tamás azonnal összehordatta a tisztásokra a többi rabokkal
7295 10 | néktek, hogy ha annyi pénzt összehordtok is, hogy Szamost lehet vele
7296 11 | hanem amellett a szemöldökei összehúzódtak, mint két kígyó.~– Jó hírt
7297 16 | a földön, nagy mordiásan összehúzta a szemöldökeit, fintorgatta
7298 10 | sáncai is voltak, a Szamossal összekötve. (Most ez az állami börtön,
7299 11 | maradok a börtönömben.~Kalme összekulcsolt kezekkel rimánkodott előtte.~–
7300 11 | nyavalygott Tamás, a kezeit összekulcsolva s a homlokához verve.~–
7301 9 | A cudar hajdemákok elébb összelövöldözének, s azután a vízbe dobának.
7302 16 | az agy és a kar közötti összeműködés, mint a kisebb termetűnél,
7303 7 | goromba csauszt, hogy az összenyaklott alatta, a kapuban útját
7304 10 | kincsének a kiadatását, menten összepakol Fogaras várában, és úgy
7305 16 | sem akaródzott a kardját összepróbálni a murzáéval. Hosszabb az
7306 6 | egészen más betűkből van összerakva rajta.~Tamás erre letört
7307 10 | között, amely azonban ismét összerázódott utána, mint a Soncha barlangjának
7308 11 | nagyon tudsz szeretni. Majd összeszaggattál érte; engem, aki oly nagyon
7309 10 | én most nekiindulok, és összeszedem valamennyi özvegyasszony
7310 11 | a seregével, s amíg újra összeszedi a költséget, meglehet, hogy
7311 8 | le róla! Hogy az titokban összeszövetkezzék egy oláh rablóvezérrel.
7312 11 | hozzá.)~Damokos Tamás az összeszorított két öklével a levegőbe csapott
7313 2 | az kezd lefelé mélyedni, összeszorulva egy keskeny vágányba, ahol
7314 6 | üdvösség és az elkárhozás összetalálkozik. Az örvénnyé vált mézcsepp!~
7315 2 | medvenyom és a csizmanyom összetalálkozott, s egy vértócsában veszett
7316 15 | életben ezzel az asszonnyal összetalálkozzék, hogy aztán hadd lássák,
7317 11 | Ez a szép szfinx bizony összetép, ha a találós meséjét meg
7318 11 | aranyam a bőrödben, hogy összetörnélek most! – agyarkodék a murza,
7319 9 | asztalra.~– No lám! Még az összetört karját is hogy meggyógyítottam
7320 4 | hazakerült, az országgyűlés is összeült; azok aztán kegyetlenül
7321 5 | hogy a lenyúzott állatbőrt összevarrták, szumachgubicsport tettek
7322 13 | hadnagy, darabant, mind összeverte volna a fejét, mégse csikarta
7323 1 | értették; mert különben még összevesztek volna. A tatárok mérgükben
7324 15 | megláthatják az ő jó apjukat.~Kalme összevonta vékony szemöldeit, s hidegnek
7325 2 | átelleni hegyoldalban valami ösvényformát, ami veszedelmes sziklapárkányokon
7326 2 | bukfenceztek vissza a szűk ösvényről, s azt a hírt vitték a többieknek,
7327 1 | mert a vékony jég mind öszevagdalta a lovak szügyét, hogy nem
7328 6 | szűk sikátorok, amikben két öszvér ki nem kerülheti egymást;
7329 6 | alig berzengett itt-amott öt-hat szál bajusz, mint a kandúrnál.~
7330 8 | István uram vágtatva jött ötlovas hintóval Mikóújvárra, s
7331 14 | a két kezét kapta el, az ötödik a száját tömte be, s mielőtt
7332 12 | székely „hadnagy”, akinek ötszáz pixidárius lesi a parancsát,
7333 7 | nagyasszonyodnak, bizony olyan ötvenet csapat rád, hogy nem adod
7334 11 | Akkor aztán Kalme kivette az övéből a zárka kulcsait, összegyűjté
7335 16 | hogy mint jutottál az ő öveihez? Most pedig csak gyere ide
7336 2 | ott fullad, vagy kiugrik: övék lesz a barlang. Ha megette
7337 6 | bőrgyáros, aki azokat a híres öveket és tüszőket készíti, amik
7338 10 | rókafarkat viseljek az övemen kard helyett.~Ez a tréfásan
7339 8 | asszony rögtön futott az övéről lekapott kulcscsomóval,
7340 13 | keleti népek között. Kincsek özönlöttek a kezeiken át Magyarországra.
7341 10 | még sohse láttam háromszáz özvegyasszonyt egy rakáson ilyen vígan
7342 4 | magas kormány az előkelő özvegyeknek és árváknak tutorokat rendelt,
7343 10 | karzaton megjelent gyászoló özvegyekre, azoknak keserves szenvedéseit
7344 4 | fiatalon gyászban hagyott özvegyet feleségül veszi. – Ezt orrontotta
7345 3 | Rákóczi meghagyta azt az özvegynél. Itt tartotta azután székhelyét
7346 4 | azt is tudom.~– Gyászos özvegységem szomorú napjaiban igen sokat
7347 5 | Nyíregyházán? (Ezeket Boldizsár bá óggta-mógta így magában.)~Csak legjobb
7348 15 | Isten képe kitörölve róla. Oh, mily szívfájdalom őket
7349 3 | királynak a mostani helyett: óhajtanak egy országgá lenni a kis
7350 15 | meghallgatja ugyan azt a kegyes óhajtást; hanem éppen őrá fogja bízni
7351 11 | restellek én elmenni érte magam őhozzá, s majd elhozom az asszonyt
7352 8 | a szép Rákóczi-várat az Ojtozi-szorosban. A többi szép, nagy, erős
7353 16 | vitéz bajtársával.~Mikor az Ojtozi-szoroshoz ért, ahol II. Rákóczi György
7354 8 | reggel indulhattak neki az Ojtozi-szorosnak.~De az is nagyon szakadozott
7355 8 | határőrség strázsál, addig Ojtoznál, a híres Rákóczi várat a
7356 3 | patkódarabokkal, miket zsákszámra okádának a faágyúk. Ekkor azonban
7357 6 | két óriási márványoroszlán okádja a vizet.~– Vakulj meg két
7358 13 | pillanatban egy olyan tűzsugárt okádott a sárkány a szeme közé,
7359 3 | Most aztán tíz szörnyeteg okádta egyszerre a sárkánytüzet
7360 10 | s a veszedelmes hadjárat okainak igazságát kimutassa.~Mikor
7361 10 | senki egy szót is a hadjárat okairól.~Ilka asszony és a többi
7362 10 | e hadjáratnak semmiféle okát nem közölte!~Ez nagy szó!
7363 9 | még etetni sem kell, mint őkegyelmét.~Apor István összeszedte
7364 15 | az Apor István urammal őkegyelmével boronálta volna össze a
7365 11(1)| keresztnévvel, de a családi okmányok és Kemény János fejedelem
7366 8 | fizették.~Mindezek egész Oknáig voltak fogadva, ami a legközelebbi
7367 5 | De teneked még kevesebb okod van annyival, hogy hírt
7368 5 | hát csak van énnekem elég okom, hogy sírással töltsem a
7369 10 | esztendejében. Gondoljátok meg, hogy okosat tegyetek-e avagy bolondot.~
7370 11 | asszonyi állat eszeveszett okoskodásán.~– Kénytelen vagyok ám azon
7371 10 | égi tüneménynek a bámulata okozta, hogy az oda irányzott figyelem
7372 6 | izoglánbasi azokat dirigálta oktató szóval és – nogajkával.~
7373 10 | rekesztették el a rendek, okulva a minapi tapasztalaton,
7374 8 | Magyar-Csügöd Erdélyben, Oláh-Csügöd Moldvában; csakhogy a Magyar-Csügödben
7375 8 | csupa oláhok laknak, az Oláh-Csügödben pedig merő csángó magyarok.
7376 8 | Hát kitől mástól, mint az oláh-csügödiektől. Mert a gijmesi határon
7377 2 | volt az anyátok, mint az oláhoknak, nem pedig amazon, mint
7378 13 | kérdezve, hol Erdély, hol Oláhország, az idelenn lakók pedig
7379 6 | fehérek, feketék, sárgák, olajbarnák, aranyozott és karmazsinra
7380 6 | az élő márványon, illatos olajjal bekenjék. Egyik nimfa a
7381 13 | batyut a hátára; vándor olajkárosok módjára a köpönyegét a batyu
7382 6 | medence vize a szétterülő olajtól gyöngyházszínben játszik.
7383 13 | zsiványok, vagy a tatárok. Itt ólálkodnak ám már a szomszédban. Én
7384 6 | az félszázadban egyszer, Olaszországban is, hogy az Adriai-tenger
7385 16 | murza is megelégelte már az olcsó diadalokat, jóllakhatott
7386 6 | Szerencsére csak a kosár oldalába ütötte a homlokát. Aztán
7387 6 | egy lankás hegyláncnak, oldalai szőlőkkel, gyümölcsfákkal
7388 10 | édes kedves kardomat az oldalamról; tartsa azt estig magánál,
7389 8 | ellenfelével; a kardját is annak az oldalára kötötte, evőeszközeit a
7390 3 | neve pironkodott, s egy oldalugrással elmenekült Magyarország
7391 10 | fordulva, hanem csak úgy oldalvást, mintha a fejedelmet csak
7392 11 | vallásunk erősen köt, és fel nem oldoz.~– Nem kívánom én, hogy
7393 9 | tavába. Hanem azért se annyi ólmot nem ettem, se annyi vizet
7394 5 | végtül végig megrakva réz- és ólomgombokkal. Akire ezzel egyet végighúzott,
7395 3(1) | gazdáikat birkózni hívta az ólomszérűre. J. M.
7396 6 | valami csúnya, rongyosszélű, ólomszürke felleg, s nagyhamar betakarja
7397 8 | elkövetni, aminek a szégyenét az Olt vize se mossa le róla! Hogy
7398 3 | tatárseregig. Ott az erdő oltalmában valamennyinek a képét meg
7399 10 | az ország szegény népének oltalmazására legyen: annak bizony engedelmeskedjetek.
7400 7 | Damokos Tamást oda kihozzák, oltalomleveleket adván neki is, meg nekünk
7401 11 | holtáig: Isten szent nevére, oltár előtt, pap előtt; akinek
7402 6 | az a látvány, ami csak az olümpi isteneknek való. Észbontó,
7403 11 | öntök reá; meglássuk, nem olvad-e meg benne?~Damokos Tamás
7404 6 | el tudom olvasni, de az olvasás meg az írás közt, tudod
7405 10 | határozatot, hogy azt ő vagy olvasatlanul aláírja – vagy valami mást
7406 11 | valamit a szám rosszul mond, olvasd ki a szememből jobban. Engem
7407 8 | pingálva maga a név ugyan olvasható vala: „Tomasius Damokos
7408 7 | mézem, mi van benne, ha nem olvasom is; – én pedig visszahoztam
7409 6 | fantom leveszi derekáról az olvasót. Tán imádkozni fog, keresztyén
7410 11 | a menyecske félrecsapó. Olvasta neki egy levelét, amit egy
7411 7 | mert ha megtudja, hogy én olvastam el a neki szánt levelét
7412 4 | csizmát varrni. Az ágyúkat olvasztassa be, s az anyagot küldje
7413 11 | Eddig csupa édes mézzel olvasztgattam ezt a te kőszívedet. Majd
7414 11 | hátáról lakomázni. Bizony olyanformán érezte magát, mint a siralomházba
7415 11 | Kalme dévajul nevetve. – Olyankor mindent megenged.~– De ha
7416 4 | vagdalta a padlóhoz, hogy az olyanokat puffant, mint egy mozsárágyú.~–
7417 3 | idehaza. De hogyha valamire olyanra bátorkodtunk vetni a fejünket,
7418 11 | megkötözött rab vagyok; olybá veszem, mintha a lánc rajtam
7419 14 | helye. Egyébiránt köszönteti őméltóságát, a furulyát megkapá, s igen
7420 15 | fejedelmet is megkergette őmiatta. A kétezer arany váltságdíjat
7421 6 | magas előfokról zuhatagban omlik alá a Karaszuba.~Fenn a
7422 6 | folyam csupa zuhatagokban omlott alá a hegyek közül, úgy,
7423 12 | álmodtam. Az apámnál voltam.~– Őnála fogsz lenni, kicsikém, nem
7424 13 | az országból; hanem csak őnekik. Hát az az én kéneső meg
7425 2 | volt a gyergyói havasokon: onnantól aztán nem is üldözte még
7426 4 | elvitte a családapákat az Óperenciákra, koronát vadászni, akiknek
7427 10 | meg volt most már téve, in optima forma. Lehetett fölötte
7428 10 | semmit.~S azzal, quasi re optime gesta, kezdtek felcihelődni
7429 11 | hogy hányat fordulnak egy óra alatt a keringelő dervisek?~–
7430 10 | levéllel; úgyhogy annak egypár órai egérútja volt az országgyűlés
7431 14 | Idelenn a föld alatt csak az órájáról tudta meg, hogy mennyire
7432 7 | kegyelmed az tihajájával, hogy őrajta múljék el a kiváltás, ne
7433 10 | beleugorjon? Igen kezeügyébe eső orátori fordulat volt tőle, amidőn
7434 7 | belőle. Mert én ezelőtt egy órával indítottam el a lovas stafétát
7435 4 | benne; s ha feltette az Orbán süvegét, akkor meg garázda,
7436 11 | asszonynak szemei égnek az orcádon? S ha megálmodta, nem fáj-e
7437 6 | a nő! Ne mutatná ragyogó orcáján, hogy szépsége vásárra bocsátásában
7438 6 | fejét, s olyat csókolt az orcájára, hogy az majd megsüketült
7439 16 | megismerte az elcsúfolt orcájáról a kiszabadult rabját, s
7440 10 | senkitől! Senki haragos orcájától!~– Bizony nem én! Még a
7441 8 | István, s olyan ragyogó orcával tekinte Ilka asszonyra,
7442 6 | hogy amint a müezzin estét ordít, rögtön abbahagyjátok a
7443 2 | Mert amint a medve megszűnt ordítani, rákezdték odalenn a mély
7444 5 | hallani, mikor nekiereszté az ordításnak, s ha az ellenséget hívogatta
7445 6 | megrezzent az ina erre az ordításra.~– No csak ne szepegj! –
7446 10 | zászlót frenetikus „vivát” ordítással üdvözlé az asszonyok serege:
7447 8 | S akkor egyszerre nagy ordítozással rohant elő az erdőből minden
7448 6 | Azután, ahogy minden ilyen óriásnál szokott lenni, az érző idegei
7449 11 | őserdejébe; ahol a fák is olyan óriások, miként az emberek; ahol
7450 13 | vámokon keresztül, mennyi őrizetet vitt magával. Ha Damokosné
7451 10 | azt fegyveres darabontok őrizték. De többet ért minden erősködésnél
7452 11 | tettem próbára a hűségét, nem őriztem árgus szemekkel, hanem hiszek
7453 7 | bebukott Akmet béghez; ugyan őrizve a kalapját a két kezével,
7454 5 | nap-naponta a sírást: uram őrizz, felvenne bennünket az árvíz!
7455 6 | csendesen, míg az eunuchok őrjárata előjött, kinyitogatni a
7456 11 | hozza ki az úri foglyot „Órkapu”-ba; ahogy a tatárok hívják
7457 2 | arra mosolyognak a Hargita ormai: ott van Székelyország.~
7458 13 | zsindelyekkel fedve, a két ormán két nagy szarvasaganccsal.~
7459 2 | egy pontot a hegyszakadék ormózatán, ahol a meredek szikla nemcsak
7460 11 | egy másik asszonyt, akiért őróla a napnak csak egy pillanatáig
7461 14 | Hiába mondja, hogy hiszen Oroszlánszívű Richárdot is elfogták, azért
7462 12 | ébresztgesd bennem az alvó oroszlánt! Úgyis szomjazom a szíve
7463 5 | elláthassák.~A legtöbb rabszolgát Oroszországból hordogatták el. Maga Dewlet
7464 6 | közel állottak, a közbeeső orr azonban olyan pisze volt,
7465 11(1)| és keservesen csigázván, orr-, fülmetéléssel, fogkivonással,
7466 6 | nyílt meg: az füstöl az orrába; pedig dehogy az nyílt meg:
7467 4 | nagyot törült erre a szóra az orrán (bosszúságtól viszketett
7468 6 | hogy egy nádszár hasított orrával betűt kanyarítsak belőle.
7469 11 | köpködjem, s a büdös víztől az orromat fintorgassam, mikor így
7470 4 | özvegyet feleségül veszi. – Ezt orrontotta meg Apor István uram, s
7471 6 | dúlt-fúlt, prüszkölt az orrtekerő illattól, s szidta a székelynek
7472 5 | Azzal a fekete pofával! Az orruk ég felé áll, úgy hogy beleesik
7473 10 | mi sem látunk tovább az orrunknál? Amióta szegény rab uraink
7474 12 | elfoglalva, azokba a saját őrségét helyezé el.~A székelyek
7475 10 | ellenvetést tenni! Ez a pénz az országé. Joga van vele rendelkezni.~
7476 3 | mostani helyett: óhajtanak egy országgá lenni a kis Erdéllyel. Elhitte
7477 10 | zsivajjal vissza a várhoz, az országgyűléshez.~A pajtának a két nyitott
7478 10 | lehetett az alakját többször az országgyűlési pajta felé néző ablakban,
7479 10 | lesz, majd kiáltunk mi az országgyűlésnek olyan nagy vivátot, hogy
7480 10 | pressziót gyakorolni az országgyűlésre, hát akkor a katonáknak
7481 10 | Csitt! asszonyok! Ez itt országháza! – kiálta recsegő hangon
7482 10 | sikerrel térhetett vissza az országházba, ahol most már út volt a
7483 10 | lovasai élén rést keres az országházhoz.~– Minket öless elébb halomra! –
7484 10 | azt be lehetett rendezni országháznak. Egy kis radikális takarítás,
7485 10 | volna.~Csak azután, hogy az országházzá átalakult pajta előtt megjelenék
7486 3 | Végigpusztított a rabló had az egész országon, égetve, rombolva s a nép
7487 11 | bizonyítsd. Tudod, hogy a ti országotokban van olyan törvény, hogy
7488 10 | másik!) s nagy vérontás, országromlás lesz az vége.~S be is teljesült
7489 10 | rettegésemben, mint hogy az országtól kérjek segedelmet.~– Azt
7490 10 | pusztulás, veszedelem ellen, ami országunkat érte. Egész sor tanácsos
7491 10 | Kolozsvárról Désre vezető országút olyan elmésen van fundálva,
7492 13 | szoroson keresztül a rendes országúton. Majd elküldelek én benneteket
7493 6 | lévén, aki alatt kilenc orta állt, valahányszor egy hadjáratból
7494 11 | vannak, a felültetett lovas ortákkal, s rögtön ki kell vonulniok.
7495 6 | Buzdurgán murza pedig, mint egy őrült szaladgált a kerti utakon
7496 10 | jelenté magát. Az udvari orvosa, doctor Reineckius azt mondta,
7497 9 | erőhöz. Semmi sem olyan jó orvosság a nagybetegnek, mint a tiszta
7498 9 | nagyokat is ivott ebből az orvosságból. Meg is használt neki. A
7499 12 | kell gyógyítani. Biz az orvosságot senki sem szereti: azért
7500 8 | lett az ijedtség erre az orvtámadásra. A plájászok egyszerre mind
7501 8 | azt az Attilával egyidejű ős székely nevet: egy „Apor”,
7502 1 | ezt a szomorú tréfát az őseink.~– Meg vagyunk mink már
7503 11 | Oda! Oda! Az én hazám őserdejébe; ahol a fák is olyan óriások,
7504 6 | Visszaemlékezteté azokra az őshonában lakó vitéz murtizigátorokra;
7505 16 | családját Alsócsernátonba, az ősi lakházába. Most is ottan
7506 10 | megszállom a fejedelem palotáját, ostrom alá veszem: ha rabságra
7507 10 | A négyezer özvegyasszony ostroma~– Most már mindent elhiszek
7508 2 | ma már, sötét éjjel nem ostromolják meg a medvebarlangot alulról;
7509 3 | mily bővében vannak az ostromoltak mindennek: a gyerkőcök sem
7510 2 | látszik, komolyan vették az ostromzárlatot. Boldizsár bá egész jól
7511 6 | az örmények, cserkeszek, oszétek, mind csak az ő portékáját