Part

  1 Elo  |               szemei, mint az őznek.~(Te most lecsapod a tollat az asztalra,
  2 Elo  |             előtt virágzott számomra, és most huszonöt év múlva mind összekerültek
  3 Elo  | Wertheim-kasszákat feltörni.~Abból pedig most már komolyan kellett vizsgázni,
  4 Elo  |         valamivel csinosabb voltam, mint most, akkor még olyan sűrű szőke
  5 Elo  |            kérdezték tőlem: min nevetek? Most is olyan; az volta gúnynevem,
  6 Elo  |                 Olympról az alma matert! Most nem volnának diákok a világon!~
  7 Elo  |            például az a helyzet áll elő „most” (a század X-ik évtizedében),
  8 Elo  |                  zsebéből, s így szólt: „most az én órámon félnégyre,
  9 Elo  |                 cár testőrseregét, ahogy most a finnek. Ezeknek is meghagytuk
 10 Elo  |             grammatikának feküdt neki. – Most már úgy tudom, hogy alezredes.
 11 Elo  |                  fogok neked diktálni, s most veszem észre, hogy interpellációt
 12 Elo  |             költőnk, Dombiratosi Kázmér (most már Kázmér?) nagybecsű autogramja.
 13 Elo  |                 penzumot átadtam neki. – Most már érted a hüszteron-proteront?
 14 Elo  |                Megfelelt a várakozásnak.~Most aztán komolyan hozzáfogott
 15 Elo  |          ekvilibriumát. Észrevette, hogy most már ő az úr a levegőben.~
 16 Elo  |                 már ő az úr a levegőben.~Most azután, nemhogy arra használta
 17 Irin |     gazdagítottam az irodalmat!) Hej, ha most látná a Ferraris históriai
 18 Irin |           komponálná magát a társadalom, most nem volna egyházpolitikai
 19 Irin |                  oda téve. Később (pláne most!) gyakran volt már ehhez
 20 Irin |                 gazdagítottalak). Hát ez most nem fogadhatta az érkező
 21 Irin |             végig nem futottam rajta, és most babérkoszorúval a homlokomon,
 22 Irin |               újra, megint feldörömbölt. Most már karddal, puskával rohantam
 23 Irin |               tőle a hideg.~…No, hát már most férjhez lehet adni az Iringót.~ ~
 24 Irin |               még aznap este fejés után (most már ebben is részt kellett
 25 Irin |                  valami, amit nem akarok most elemezni.~– Otthagyta a
 26 Frit |               nem lett volna az úrfinak, most szépen visszakocsikázhatna
 27 Frit |             fogja az úrfi: Nikkel kadét.~Most már aztán olcsó volt a talány
 28 Frit |                 S én vagyok az apostola. Most nem érek rá mindent elmondani.
 29 Frit |         Megmutatta a nagybátyád levelét. Most siess az egyenruhádat fölvenni.~
 30 Frit |                    Hát mire jó az?~– Még most a te paraszt eszednek hiába
 31 Frit |           Fizikusinasnak csúfoltatok; de most ennek a tökéletességemnek
 32 Frit |               simacsövű lövegeinket; hát most ezek ellenében nekünk olyan
 33 Frit |                  Azért, ami fehér lőport most fabrikálunk, azt raktározzuk,
 34 Frit |              mint frissiben volt. No, de most fogd a hegedűdet, menjünk
 35 Frit |             foglalt el. (Ez az, amelyben most a két kadét tanyáz.) Így
 36 Frit |             Mégiscsak kecske az argali.)~Most aztán tudtam, hogy mit tesz
 37 Frit |             együtt egy pár: nő és férfi.~Most azután képzeljük a helyzetet
 38 Frit |              akkor ne „font pas”.~De már most komolyan mondom ám, és „
 39 Frit |            hagytak föl az eszméjükkel, s most már azt tervezték, hogy
 40 Frit |              megint a karikát érinté.~No most próbáljuk a háromezer lépésnyi
 41 Frit |             hangos tetszésnyilvánítások.~Most négyezer lépésnyiről tettek
 42 Frit |            azokból beletoltak az ágyúba.~Most is emlékezem azokra a gúnyosan
 43 Frit |                  A pápaszemes főtisztnek most már nagyon megnyílt a szája;
 44 Frit |               elveszti a robbanó erejét. Most az egész lőpormagazinnal
 45 Frit |             eddig nem tudtam. No, de már most megtanultam.~A professzor
 46 Frit |           Megsütheti a fehér lőporát. Az most tetszett magának a Jónás
 47 Frit |             megszeppentem. Hazaküldetni! most!~Hát akkor a mi merész terveinkből
 48 Frit |                   miatyánk” őrzött, hogy most valami híres hegedűvirtuóz
 49 Frit |                 becsületes Vencel. – No, most aztán gyújts rá, öreg; tudom,
 50 Frit |                följegyeztem magamnak; de most nem mondom el, mert még
 51 Pass |             magyarázták azt a pózt, hogy most ki akarja fecskendezni a
 52 Pass |            krisztinavárosi aréna. Az még most is uralkodik.~Mindezt pedig
 53 Pass |                  nem hegedülök.~Ellenben most egy új Olympus nyílt meg
 54 Pass |                komolyan vettem azt, hogy most mindjárt meg fog halni.
 55 Pass |          umschlagra. Paroxizmusban volt.~Most aztán számlálhattam az érverését.~
 56 Pass |              beteg?~– Az ám! beteg.~– Én most hallottam a lovardában.~–
 57 Pass |             keféjét beledugom a szíjába. Most már rángathatják felőlem.
 58 Pass |                is az én nyakamba szakad.~Most aztán magamnak kellett elszaladnom
 59 Pass |       uzsorásokat piócáknak nevezni.~Már most aztán igazán ott kellett
 60 Pass |              egyúttal arra is inti, hogy most már komolyan kell gondolni
 61 Pass |           tartott nekem.~– Kis szamaram, most már elő kell venned a jobbik
 62 Pass |                szemetet, és elhordatták.~Most azután egészen elvesztettem
 63 Mirr |             Micsoda ideális kor volt az! Most már leszorította a gyönyörű
 64 Mirr |          szamaritánus adományt; arra van most legtöbb szükség. A leány
 65 Mirr |             csinált a hímzőasztalnál. Az most a legdivatosabb mulatság.~
 66 Mirr |                borítékba tett levelet?~– Most rögtön nem. Mert az apám
 67 Mirr |                 hogy nem vagy itt már. – Most nem volna rajtunk a keserves
 68 Mirr |                csak estefelé kerül haza. Most beszéltem vele az utcán.~–
 69 Mirr |              kasszája volt.~– De mégsem „most még” – dörmögé, ismét visszadugva
 70 Mirr |              egyedül maradtam Mirrhával. Most már nem egyedül.~Mert ő
 71 Mirr |                 Azt mondta: Többet segít most az álom minden orvosságnál. – (
 72 Mirr |              elment komédiázni. És engem most az a gondolat kínoz, hogy
 73 Mirr |                kifizethetik jó lélekkel.~Most még csak a testamenti executort
 74 Mirr |              voltál az ő „nagy szamara”; most is az vagy, akit egy szívtelen
 75 Mirr |                Megértette, hogy a Nikkel most engem gyógykezel: masszíroz.~
 76 Mirr |                 szentimentális talpadat! Most még te is ungorkodol velem
 77 Mirr |               biztosítottam felőle, hogy most már egészen fölgyógyultnak
 78 Mirr |                  az kárba ne vesszen.~De most már a Mirrha arca lett lángvörös.
 79 Mirr |                 onnan az akasztófáról!~S most leszállítanak onnan, szégyenszemre,
 80 Mirr |        örökségétől is elütik.~Hogy lenéz most engem ez a leány! Pálinkás
 81 Mirr |              szállsz le ezen a meredeken most? Megpróbáltuk vállvetve.
 82 Mirr |                 mit szégyenlené?~Rittig! Most jut eszembe! Fölfogadtam
 83 Mirr |                 Hát, ha szereti, én majd most elmesélem magának az én
 84  1   |             Philine fejedelemasszonyt. – Most van aztán okom eltátni szemem-szám.~
 85  1   |               keresztezi az ő életútját, most talán piros arcú menyecske
 86  1   |                  semmi tehetségem hozzá.~Most már jobban meg kezdtem nézni.
 87  1   |                boldogok; annak vége van; most már legalább ön legyen boldog;
 88  1   |                   De még inkább az, amit most elmondott.~Nem! Ilyen paszpartuval
 89  1   |            Dehogy unalmas! Dehogy viszi! Most lesz ez még csak tréfás
 90  1   |             világosan érthető.)~–        Most már nem hiányzik más az
 91  1   |               utolsó fodor ugyebár, amit most hímez?~–        Nem tudom.~(
 92  1   |           komolysággal előadtam, hogy én most leutazom a Bánságba, abból
 93  1   |                nógatott valami, hogy „no most! Itt van szemközt; szorítsd
 94  1   |           lótuszbimbó.~            ~Amit most elmondok, azt már mástól
 95  1   |        nyugtalankodó leányát, hogy nekem most véghetetlen sok a dolgom.
 96  1   |           áztatja fáradt tagjait, azokat most nehéz kihúzni a kádból.
 97  1   |                   Sőt föltehető, hogy én most abban fáradozom, hogy a
 98  1   |                 azt olyan alaposan, hogy most a saját nevére sem emlékezik.~
 99  1   |                konfidens kocsissal: „No, most már én is futhatok a leányom
100  1   |              őket a káplán.~–        No, most meg vagyunk lőve! – lamentált
101  1   |           felesége sincsen.~–        No, most már ide vagyunk fagyva! –
102  1   |               kannibáli kedvemben voltam most. Utoljára maga könyörgött
103  1   |               Következik a regényem.~Már most találd ki, hogy hogyan lesz
104  1   |                azt is lediktálom. No, de most eredj te is fürödni, mosd
105 Palma|              Erről ne beszéljünk többet. Most elébbvaló dolgunk van egymással.~
106 Palma|            megragadta a kezemet.~– Tudod most már, hogy ki az, akinek
107 Palma|               obligációm ki van fizetve. Most jön a tied. Hát te fizetsz-e?
108 Palma|                 rám.~Én azt hittem, hogy most már az a jelenés következik,
109 Palma|               pedig huszonnégy éves. Még most szép vagyok, fiatal vagyok:
110 Palma|                  én feleségemnek az álla most is szépen összefoly a nyakával
111 Palma|                  szokott családfők, akik most a napszámba járás és öngyilkosság
112 Palma|                ám tokája, de azt én csak most vettem észre. Ki gondolna
113 Palma|                       IV. A RÁC PITE~(De most már csakugyan az asztalhoz
114 Palma|               valami főbenjáró hazugság. Most is elég szép volt még, bár
115 Palma|                 pedig a még múltabbakat.~Most találtam már ki a miniszternek
116 Palma|           gondolni az emberről?~…No, hát most már vannak hárman.~
117 Palma|                rendelt apartementba. Még most is szép asszony volt. Hiszen
118 Palma|                 ismerősök vagyunk, s még most is veszedelmes lehetnék
119 Palma|                 Pedig úgy látszott, hogy most mindjárt arra kerül a sor.
120 Palma|                 nyomultam.~– Mit? Te még most is azt mered állítani, hogy
121 Palma|                 De mi lelte ezt? Hisz ez most fél fejjel kisebb, mint
122 Palma|                jó helyre hozod az uradat most mihozzánk; ott van Passiflora”. –
123 Palma|                jegyek már mind elkeltek; most már ázsióval árulják őket;
124 Palma|                 hágott a férje lábára.~– Most mért akartad a barátod lábát
125 Palma|                 hogy mi volt ez.~Hisz én most megint valami nagy bolondságot
126 Palma|                szemben.~Ez a drága hölgy most szentül azt hiszi, hogy
127 Palma|           Passiflora!” Ez a hatodik, ni! Most már eszembe jutott a neve.~
128 Palma|                 D’Istria” volt jegyezve.~Most már aztán arra is rájöttem,
129 Palma|                 emberek számára.~Azt már most a grippés fejemmel is megértettem,
130 Palma|                  bele!~Soha többet, csak most kigyógyuljak valahogy!~…
131 Palma|                  vezette a nyomomba. No, most már együtt vannak mind a
132 Palma|             régecskén volt. De azért még most is hasonlatos.~Tyhű, teringettét!
133 Palma|           hasonlatos.~Tyhű, teringettét! Most virrad meg egyszerre az
134 Palma|       szaladgálhat egy ilyen nagy leány.~Most valamit készült velem közölni
135 Palma|              éppen ne vigye. (Az kellene most csak éppen a szegény Nikkel
136 Palma|           balogsüti mozdulatok, mint aki most került ki az elemi iskolából.
137 Palma|            bűbájos Fritilláriának. Hátha most is tudnék még valamit abból,
138 Palma|                  és Párizsba kirándulni. Most úgyis két hónapi vakáció
139 Palma|            pasziánszt készül játszani.~– Most csak a megszólításokat olvasom
140 Palma|      meglátogattam Violát a szállásán.~– Most én hoztam neked egy szerződést
141 Palma|                de Hesperis nem állt rá.)~Most már fényes délben is ellátogathattam
142 Palma|            lépcsőn.~Megint föl a klubba. Most már nem ültem le pikétezni,
143 Palma|                Magában van?~– Nem.~– Hát most megint ki van itt?~– Antanfű.~
144 Palma|          világban, mennyit csalatkozott. Most mindez megváltozott. Egy
145 Palma|       beleegyezem. Legyen ön boldog.~Itt most következett volna egy érzékeny
146 Palma|                 ha mások dühösködtek. De most már mirajtunk kezdenek el
147 Palma|               történt meg az eljegyzése.~Most már Pálmán volt a meglepetés
148 Palma|                Akkor imprezárió volt; de most hadnagy; szép vagyon örököse,
149 Palma|               XVIII. A CSODATEVŐ EREKLYE~Most már én is kezdtem a csodatevő
150 Palma|                  Nagyokat estem. És íme, most milyen szépen járok az egyenes
151 Palma|                Milyen jó az a házikoszt! Most még a pénteki ebédeket is
152 Palma|                 Violának a szíve azonban most is változatlanul az, ami
153 Palma|          szavazatra bocsátani a kérdést.~Most tudtam meg, hogy milyen
154 Palma|                 konyhájában leforráztak; most egyszerre visszanyerte a
155 Palma|                ezeken törni a fejemet.~– Most pedig még kevésbé ér ön
156 Palma|        összecsapta a kezeit.~– És ön még most sem találja ki, hogy ki
157 Palma|               míg eljő rá a kedvező idő. Most itt van. Nézzen ön csak
158 Palma|               rám adni.~– Nos, uram, hát most már van önnek nyolc hölgy