bold = Main text
    Part                                          grey = Comment text

  1 Elo  |                gonosztettei”. Mert hát én az vagyok: becsületes ember;
  2 Elo  |           ember a haját védelmezi!~Hát én bizony nem tagadhatom, hogy
  3 Elo  |           pipát a patrontáskába dugni, én voltam e rendelet végrehajtásánál
  4 Elo  |        végrehajtásánál a legserényebb. Én magam a századomnál negyvennyolc
  5 Elo  |            kapta a vitézségi érmet; de én jobban ismerem a dolog meritumát:
  6 Elo  |              Fődolog a diszciplína. Az én Tapferkeitsmedaillem a 48
  7 Elo  |                   Majd azután elmondom én mindegyiknek a tragédiáját
  8 Elo  |      színésznek. Amire ő is biztatott. Én persze primo amorozónak
  9 Elo  |            szidják inkább a „görögöt”.~Én éppen akkor jutottam az
 10 Elo  |          asztalnál, akik ezt tanultuk. Én, – a fickó, – a báró, meg
 11 Elo  |             voltam, de jól megtermett; én voltam az első táv- és magasugró
 12 Elo  |               szóra. Nem így hítták az én első ideálomat. A szent
 13 Elo  |                ember diszkrétus lenni.~Én a hölgyek neveit, akik ezt
 14 Elo  |            hölgyek neveit, akik ezt az én regényemet szövik-fonják,
 15 Elo  |            szavalni az Iliászt!~No, ha én lettem volna Párisnak a
 16 Elo  |              közül választani kellett, én már csak Panasznak adtam
 17 Elo  |            húsz éves, a fickó tizenöt, én és a báró (engedelmet kérek:
 18 Elo  |       engedelmet kérek: az „ember” az „én”-nél kezdődik, és nem a „
 19 Elo  |       nemzedéknek a kibúvója.~Tehát az én időmben a gyerekek közti
 20 Elo  |        zsebéből, s így szólt: „most az én órámon félnégyre, és én
 21 Elo  |                én órámon félnégyre, és én bizton mondhatom, hogy ebben
 22 Elo  |          nőajkról eltanulva) a „Pszi”.~Én ezt mindig úgy mondtam,
 23 Elo  |          Kellett, hogy megkorrigáljon.~Én persze azon törekedtem,
 24 Elo  |    föladatoknál kerékvágásba segíteni.~Én egyszer a következő sort
 25 Elo  |           helyesen írva! – disputáltam én. – A „kszi” nem helyettesítheti
 26 Elo  |               azt mondja: „kisasszony” én magát halálba imádom”, az
 27 Elo  |         hiányzik a magyar „cs” betű.~– Én nem fogadom el a „ninksz”-
 28 Elo  |            ninksz”-et „nincs” helyett.~Én azt állítottam, hogy a magyar „
 29 Elo  |               Döntsön a professzor úr; én őrá appellálok. Amarillisz
 30 Elo  |                   Mit kíván kegyed, ha én vesztem a fogadást?~Amarillisz
 31 Elo  |                   Megszerzem – ígértem én.~– És ön? – kérdé Amarillisz.~–
 32 Elo  |              ön? – kérdé Amarillisz.~– Én pedig, ha nyerem a fogadást,
 33 Elo  |                öntől egy görög Y-t: az én kiejtésem szerint.~Márványarc
 34 Elo  |              is alig ismeri valaki. Az én diákkoromban pedig ez volt
 35 Elo  |                fickónak való mulatság.~Én sem tudom, hogy nekünk mire
 36 Elo  |             túl nem kerül elő ebben az én történetemben, mindjárt
 37 Elo  |               egy pionérrel parádézzak én az orosz cár udvari báljaiban?
 38 Elo  |                mint kitűzött életcélt.~Én pedig maradtam főhadnagy (
 39 Elo  |                Üss hátba, kérlek! Hisz én azt ígértem, hogy regényt
 40 Elo  |              delegátusok számára. Hát, én nem értek a regényíráshoz (
 41 Elo  |                a Firduszijával együtt. Én nem olvastam soha azt a
 42 Elo  |                 amikor az már meghótt. Én nem lopok mástul, csak magamtul.
 43 Elo  |           visszakérdezett.~– Tanár úr! Én egy kérdést volnék bátor
 44 Elo  |           megkockáztatni.~– Elébb majd én kérdezek tőled valamit.~–
 45 Elo  |        nagysándori tradíción alapul az én találmányom, amit nem adok
 46 Elo  |        villanygép mind haszontalanság. Én azt teszem, hogy fölviszek
 47 Elo  |           szerint. Ezt a találmányomat én a muszka kormánynak fogom
 48 Elo  |               kormánynak fogom eladni.~Én el voltam ragadtatva e zseniális
 49 Elo  |            néztünk Amarillisszal.~– De én ebben az ítéletben nem nyugszom
 50 Elo  |              nyugszom meg! – hencegtem én. – Mi fogadtunk a kisasszonnyal.
 51 Elo  |              nem fizetnek semmit.~– De én ez ellen kifogásolok. Én
 52 Elo  |               én ez ellen kifogásolok. Én fél lófejjel elébbre vagyok.
 53 Elo  |          lófejjel elébbre vagyok. Mert én bebizonyítom a magyar heraldikából,
 54 Elo  |                könyv nélkül tanulnunk.~Én egyenesen odamentem hozzá.
 55 Elo  |               ott senki.~– Kisasszony! Én jövök a fogadásom díjáért.~
 56 Elo  |            fizeti a vesztett fogadást.~Én úgy éreztem magamat e csók
 57 Elo  |        kisasszony, ne higgye azt, hogy én olyan cudar önző vagyok.
 58 Elo  |               vagyok. Legyen úgy, hogy én vesztettem el a fogadást.
 59 Elo  |              megállni.~Azért vigyáztam én magamra a későbbi dolgaimnál;
 60 Elo  |               perctül kezdve, amelyben én az első „cs” betűt megmagyaráztam
 61 Elo  |          mondjuk: „csikaója”.~S ezeket én mind beváltottam aranyra –
 62 Elo  |              mind kijöhettek a heccre.~Én voltam a professzor úrnak
 63 Elo  |              az aeronauta kudarcnak az én első szerelmem is nagy kárát
 64 Elo  |           udvarlástól is tartózkodott. Én sem dicsekedtem el neki
 65 Elo  |                No, majd meglátod, hogy én tisztára mosom magamat.
 66 Elo  |        lélegzem.~Nyugodt lehetsz. Amit én neked lediktálok, egészen
 67 Elo  |              mama is elolvashatja”.~Az én Nikkelem, mint mondám, sohasem
 68 Elo  |                a kertbe biflálni. Mire én megjelentem a légyotton,
 69 Elo  |                 aki szintén odatévedt, én egy bizalmas szót sem válthattam
 70 Elo  |              ágyban maradni.~– No, hát én majd teszek róla, hogy az
 71 Elo  |             volna róla a Nyílt-térben. Én kaptam a karomra, a mellemre,
 72 Elo  |             pardon”-t mondtunk.~No, de én célt értem. A magam sebeit
 73 Elo  |              másnap nem jöhetett ki az én találkozómat elrontani a
 74 Elo  |       találkozómat elrontani a kertbe. Én kimehettem; mert nem vallottam
 75 Elo  |        írásbeli görög gyakorlatainkat.~Én azt a negatív igazságot
 76 Elo  |               vigasztalódjál meg, mert én megtaláltam – mondá Esdrás
 77 Elo  |               az eszemet. – Mert ez az én históriám hét különböző
 78 Irin |          megtartóztatni. – Márpedig az én nagybátyám soha rác pópa
 79 Irin |            társaságában töltötte el az én nagybátyám az egész életét.~
 80 Irin |         látnoki eszű politikus volt az én kalugyer bátyám! Ha az ő
 81 Irin |             szösz, hogy milyen volt az én nagybátyám, gazdasszonyostul;
 82 Irin |         eloldalogni.~A benyíló volt az én leendő garszonlakásom. Egy
 83 Irin |             lefekvéskor.~Hozzá jött az én bőröndöm. Azt a hajdú meg
 84 Irin |              szattyánpapuccsal.~Ezt az én szemem egyszerre mind lemomentfotografálta.~–
 85 Irin |             verte őket. – De szeretnék én is ilyen karddal vívni.~–
 86 Irin |            ilyen karddal vívni.~– Majd én megtanítom magát.~– Óh persze,
 87 Irin |             jól rám húzogasson.~– Nem. Én csak védekezni fogok: maga
 88 Irin |           üthet, ha tud.~– Dejszen, ha én egyszer ráhúzok magára,
 89 Irin |              cigányok.~– No, hát akkor én majd tanítok magának szép
 90 Irin |           festeni? Élő embert.~– Az az én mesterségem.~– Engem is
 91 Irin |             asztalt teríteni a fruska! Én magam is figyelmeztettem
 92 Irin |    szoríthatnának helyet maguk között.~Én is írtam zöld koromban verseket,
 93 Irin |               kellett; útjába esett az én örökségem, kaptam érte kétszázezer
 94 Irin |            belőle.~Hol ő dalolta el az én hegedűszóm után a nótát;
 95 Irin |           hegedűszóm után a nótát; hol én hegedültem utána az ő népdalát.
 96 Irin |             ünneplő jelmezében, melyen én igazgattam valamit, festői
 97 Irin |               tulajdonába menjen át, s én azért a festői honoráriumot
 98 Irin |             rajta két ököllel dobolni. Én fölriadtam; azt hittem,
 99 Irin |            elvásik a foguk. Úgy vagyok én a spanyolmeggyel. Ránézni
100 Irin |               csak megkóstolja!”~– Nem én.~– „Izabella királyné.”~–
101 Irin |                 Úgy meg már éppen nem. Én spanyolnak republikánus
102 Irin |           Iringónak a magasabb fákrul. Én tartottam a kettős lajtorját
103 Irin |            hogy ez is hozzátartozik az én fátumom auguriumaihoz.)~
104 Irin |           tojássárgáját, meg nem tudom én még mi mindent közé keverni;
105 Irin |                                 VI. AZ ÉN DEVERSÉGEM~No, nesze! Megint
106 Irin |            jelent magyarul vőfélyt; de én kénytelen vagyok disputába
107 Irin |                uramat, hajahaj!”~Tudom én jobban, mint a filológusok,
108 Irin |             fél fejjel magasabb; pedig én sem szedem zsámolyrul a
109 Irin |                csak ismered jól azt az én menyasszonyomat?~– Hogyne
110 Irin |                pedig egy boszorkány. – Én azt gondolom, hogy minden
111 Irin |            igaz, hogy otthagytam, mert én becsületesen elszöktettem
112 Irin |               ő visszaszökött tőlem. S én aztán nem mentem érte vissza
113 Irin |               török-meggyfa. Hát mikor én úgy egy asszonyfélével összekerülök
114 Irin |           rendesen azon végződik, hogy én ezzel a török-meggyfa-pipaszárraljól
115 Irin |             Dehogy telik benne örömöm. Én csak akkor örülök igazán,
116 Irin |             még egy kupica pálinkával.~Én aztán azzal a jó tanáccsal
117 Irin |             Azzal szépen dolgára ment.~Én pedig deveri hivatalom szabályrendelete
118 Irin |                illessze bele a függőt.~Én pedig mindenkor tiszteltem
119 Irin |          spanyolmeggy nélkül. – Hiszen én voltam a dever.~
120 Irin |                                VII. AZ ÉN CIPŐIM~A rác lakodalom leírását
121 Irin |               intermezzót bejelenteni. Én tudniillik abban a szerencsében
122 Irin |          beszéltetni, hogy fölhúzza az én cipőimet. Föntebb már említettem,
123 Irin |                 nyámnyila férje iránt. Én voltam a dever. – Megint
124 Irin |            Közel találgatta a dolgot.)~Én azzal vágtam ki magamat,
125 Frit |               majd megtanulod ebből az én elbeszélésemből.~Muszáj
126 Frit |               fritillária is egyike az én sorsomat intéző párkáknak
127 Frit |             vesznek föl senkit. No, de én előre jelezve voltam az
128 Frit |                már hazavonulhattak.~Az én professzorom alacsony termetű
129 Frit |           tudhatták már azt meg, mikor én senkinek sem írtam erről,
130 Frit |              Aki engem sohasem látott. Én sem láttam. Hogy nyerhettem
131 Frit |       megismertetem a megfejtéssel. Az én feleségem szenvedélyes gordonkajátszó.
132 Frit |              lehetett jól értesülni az én nacionálémról.~De hát mégis
133 Frit |               Pont kettőkor ebédelünk.~Én még nem tudtam, hogyan kell
134 Frit |                négyszázan lehettek, de én ezernek láttam.~A gyónás
135 Frit |            miket gyónt meg a páternak. Én még akkor civilben voltam,
136 Frit |                 kiálta rám vigyorogva.~Én, gondolva, hogy valami elöljáró,
137 Frit |                 istenuccse, nem leány!~Én pedig hetyke hencegéssel
138 Frit |               békét – szólt röviden –, én jótállok róla, hogy ő férfi.
139 Frit |               akkor ismertem rá. Ez az én pajtásom, Nikkel.~Hogy elváltoztatja
140 Frit |               a vívóiskolai párbajban.~Én pedig szétnyitottam a mellemen
141 Frit |       kölcsönbe esett, urak; nézzétek: én meg az ő emlékét viselem.~
142 Frit |               A FEHÉR ÉS FEKETE POR~Az én Nikkel pajtásom még útközben,
143 Frit |            Azért lettem kegyence, mert én hiszek benne.~– Mi a manó?
144 Frit |                 Persze hogy Messiás. S én vagyok az apostola. Most
145 Frit |             elmondani. Majd ebéd után. Én is híva vagyok hozzá ebédre.
146 Frit |               víznek elég jó víz volt.~Én azonban ahhoz voltam szokva
147 Frit |              furcsán mosolygott hozzá.~Én aztán gálába tettem magamat.
148 Frit |               lehet; éjjel pláne! Ahol én a fél éjszakát töltöm, ott
149 Frit |                mikor bevallottam, hogy én hiszek a fehér lőporban.~–
150 Frit |               a fehéreket derviseknek.~Én pedig mindebből nem értettem
151 Frit |             lész.~– De köszönöm! Akkor én megyek a feketékhez!~– Akkor
152 Frit |            csak ne fuserolj te bele az én historizálásomba. Nem olyan
153 Frit |             Már bizony nem jutott oda. Én vagyok a legalsó tízezerek
154 Frit |             Fanny. „Hát majd folytatom én ott, ahol a Cecco elhagyta.
155 Frit |                 ahol a Cecco elhagyta. Én is Ferenc vagyok”. Az anya
156 Frit |                kiszaladjon a szobából.~Én aztán megmutattam, hogy
157 Frit |             napirend előtti tárgyalás.~Én pedig egy csapással figyelemreméltó
158 Frit |              való volt! Te istentelen!~Én alázatosan húztam a fejemet
159 Frit |                utánam az őrnagy, mikor én is nyúltam a hegedűm után. –
160 Frit |             Már akár hiszed, akár nem, én gyerekkoromban valóságos
161 Frit |           etűdjeit.~– Az már derék… az én kedvenc piészeim.~Nagybátyám
162 Frit |             hangjegyek közt válogatni.~Én nagyhamar rátaláltam a hegedű
163 Frit |    gyantázásnak.)~– Szabad? – rebegtem én hülye módon. (Bizony csak
164 Frit |              aztán odanyújtotta nekem.~Én hirtelen felhörpentettem
165 Frit |               az a „per fas et nefas”. Én a gordonkát tartom a legrokonszenvesebb
166 Frit |           bolondulva a pirotechnikába. Én pedig mentem duót játszani
167 Frit |      zenegyakorlatok, késő éjfélig is. Én olyan passzionátus zenevirtuóz
168 Frit |            Furcsa érzés volt az! Mikor én a nevemet a Fritillária
169 Frit |            semmit a fehér puskaporhoz; én könnyen csúsztam át minden
170 Frit |               nézte, azt hihette, hogy én vagyok az iskola címere,
171 Frit |                 mint könyvbül falva? – Én az előbbit szeretem.~Azért
172 Frit |            hercegasszonyok. Nikkel meg én az őrnagy hintóján jöttünk
173 Frit |          maradt.~– Úgy? Az mehet vele.~Én odasiettem Fritilláriához.
174 Frit |            honnan vette a tudományát?)~Én aztán átadtam neki az izenetet,
175 Frit |                rögtön a vasúthoz, majd én odáig elkísérem, onnan aztán
176 Frit |          magával.~– No, hát üljön föl. Én mehetek.~Én fölhágtam a
177 Frit |             hát üljön föl. Én mehetek.~Én fölhágtam a csézába – az
178 Frit |           megbuktak, az a csapás. Arra én is gondoltam már.~– Ez után
179 Frit |            hanem otthon marad, beül az én szobámba, pipázik, és altvatert
180 Frit |              iszik, annál álmatlanabb. Én a csellómat az almáriumba
181 Frit |              az almáriumba zárhatom.~– Én meg a hegedűmet akaszthatom
182 Frit |         éreztem, mikor suttogott:~– De én nem fogok lemondani…én találok
183 Frit |              De én nem fogok lemondani…én találok ki valamit…nem nyugszom
184 Frit |       ördögökkel kötök is szövetséget…~Én kértem, hogy lassabban beszéljen;
185 Frit |               bakon.~– Ejh, mit! Az az én emberem. Tőlem kap havonkint
186 Frit |          eszeveszett bolondságot, mint én ebben az órában; majd elmondom
187 Frit |       tovaragadta előlem Fritilláriát, én is visszatértem a Steinfeldre.~
188 Frit |              vártak. Nem azért, mintha én lettem volna a legnagyobb
189 Frit |           professzora mellett!~Hát ezt én eddig nem tudtam. No, de
190 Frit |            kedvében volt, különösen az én irányomban. Mintha csak
191 Frit |               a holdnak túlsó oldalán?~Én persze nem tudtam kielégíteni
192 Frit |           progressziót fog tanúsítani, én kénytelen leszek önt a tanév
193 Frit |                biz ez – de hát mondtam én valaha, hogy nem voltunk
194 Frit |              is elég a „bolond” jelző, én még azonfölül cudarságot
195 Frit |          rangjáról lemondani.~Hogy ezt én nem láttam!~S az őrültségünkben
196 Frit |             lerótta a kegyelet adóját: én voltam rendesen az önkénytesen
197 Frit |                önkénytesen jelentkező.~Én pedig az ilyen alkalmat
198 Frit |              üldözés lármája elvonult, én megint ugyanazon az úton,
199 Frit |           olyan koncert lesz, ahol nem én fogom a hegedűt, hanem a
200 Frit |            fülsiketítő produkció alatt én észrevétlenül elpárolgok
201 Frit |              széles patakon (megtettem én azt elégszer salto mortaléval
202 Frit |                a hintóban Fritillária. Én beugrom a hintóba: azzal „
203 Frit |                 Hát a bőgő? – kérdeném én, nem látva a bakon a violoncellót.~–
204 Frit |                húzott elő maga mellől.~Én ki akartam magamat szakítani
205 Frit |          hajtatott lóhalálában elfelé.~Én átláttam, hogy két erős
206 Pass |             ilyen a világon?)~Van hát. Én magam is éltem vele.~(De
207 Pass |              ilyen gonosz fickót, mint én, nem helyes dolog professzorok
208 Pass |                pedig nem kap! Punktum!~Én pedig már akkor az újságokból
209 Pass |             örököltem. Minek bifláljam én az osztrák jogot? – Mikor
210 Pass |              tudományát. Hanem azok az én jóltevőim, akik a huszonnégy
211 Pass |    csalatkozott, mikor azt hitte, hogy én nem tudom a jövedelmemet
212 Pass |                az a primadonna, aki az én negyedik novellámra tárgyat
213 Pass |               legjobban. Többet jártam én a színpadi próbákra, mint
214 Pass |        tehetségem e mámorító pályához.~Én is szavaltam egyszer egy
215 Pass |                 hogy színésszé legyen? Én annál inkább elmondhatom
216 Pass |            ember szerelmes. Úgy, ahogy én voltam. Őrjöngtem az én
217 Pass |                én voltam. Őrjöngtem az én Passiflorámért.~Igenis:
218 Pass |            Passiflorámért.~Igenis: az „én Passiflorámért”.~Én tartottam
219 Pass |                az „én Passiflorámért”.~Én tartottam neki bútorozott
220 Pass |        valakivel Passiflora miatt. Hol én kaptam egyet, hol én adtam
221 Pass |               Hol én kaptam egyet, hol én adtam egyet.~A Passiflorának
222 Pass |                ebből még lesz valami.)~Én azonban nem strázsálhattam
223 Pass |               rendesen ott találtam az én Nikkelemet, tiszteletteljes
224 Pass |               csak nem konkurrálhat az én tearózsa és kamélia bukéimmal!~
225 Pass |         udvarló volt szegény fickó!~Az én jelenlétemben egyébről sem
226 Pass |                nem sok idő múlva, hogy én Passiflorához megérkeztem,
227 Pass |            orrát.~– Ha ön úgy kívánja, én megtehetem, hogy mától fogva
228 Pass |             tett előtte:~– Kisasszony! én vagyok a világ leggyávább
229 Pass |                leggyávább embere! – Ha én olyan volnék az ellenség
230 Pass |               legyenek vele. Az voltam én. – Azok voltak nekem.~
231 Pass |          zseniknek a „fixa” (idea).~Az én fixa ideám az volt, hogy
232 Pass |      köpönyegeikkel?~Bizony el akartam én szökni az iskolából vándorszínésznek.
233 Pass |                Az igazi az enyim volt.~Én voltam az igazi bolond,
234 Pass |             magam leszek színigazgató; én szervezek társaságot, s
235 Pass |                az uzsorásaimról akarom én folytatni az elcsépelt témát.
236 Pass |                meg egy még rövidebbet.~Én köszöntem neki. Azt mondta
237 Pass |               Passiflorától, amihez az én jelenlétem nem volt kívánatos.
238 Pass |         jelenlétem nem volt kívánatos. Én azalatt az ablakba álltam.~–
239 Pass |      fuldokolva rikácsolá: „meghalok!”~Én rémülten ugrottam oda hozzá;
240 Pass |         mindjárt meg fog halni. Itt az én karjaim közt, engemet ölelve,
241 Pass |          Clairvoyant volt. Tudta, hogy én fogom kifizetni.)~Erre megint
242 Pass |            neki, nem jött be az ajtón.~Én utasításokat adtam neki,
243 Pass |            pénz rá. Aztán üljön fel az én komfortéblimba, hogy hamarább
244 Pass |        hamarább megjárja az utat. Majd én addig itt maradok, bezárom
245 Pass |              utasítását; azt hitte, az én nyakamnak van szüksége a
246 Pass |            számlálhattam az érverését.~Én bizony nem tartottam a kezemben
247 Pass |           pokolba, nyissa ki az ajtót.~Én siettem az ajtót kinyitni;
248 Pass |           zavarában.~– A Katika…~Amire én visszakadenciáztam.~– A
249 Pass |               beteg?~– Az ám! beteg.~– Én most hallottam a lovardában.~–
250 Pass |              hallottam a lovardában.~– Én meg a Wenzel professzor
251 Pass |              hanem gyere be – nógattam én. De ő csak állt ott kint
252 Pass |                doktorral?~– Ő beszélt; én hallgattam.~– Mit mondott
253 Pass |        ragályos lehet. Te nem félsz?~– Én nem tudom. Mit értek én
254 Pass |                Én nem tudom. Mit értek én a nyavalyákhoz?~– De én
255 Pass |                én a nyavalyákhoz?~– De én tudom; mert én mindjárt
256 Pass |      nyavalyákhoz?~– De én tudom; mert én mindjárt megkapom a torokbajt,
257 Pass |              sem jössz az ajtón?~– Nem én, ha Mahumed paradicsomának
258 Pass |       pajtásomat lepocskondiázzam. Nem én árultam el.~– Igen. Ő volt
259 Pass |              Lehet ragályos.~– Hát, ha én nem félek a ragálytól, hogy
260 Pass |          maradt meg. Megmutattam, hogy én nem félek a lélegzetét beszívni.~
261 Pass |          hozott két orvosságos üveget. Én siettem be Passiflorához.~–
262 Pass |       szennyesből!~Azt széthasogattuk.~Én aztán elkezdtem a pépet
263 Pass |              kérdém a szobaleánytól.~– Én? piócákat? Hát ha minden
264 Pass |                a kisasszony nyakára?~– Én ugyan hozzá nem nyúlok…~
265 Pass |               Akkor ez a hivatal is az én nyakamba szakad.~Most aztán
266 Pass |          fölrakjuk a piócákat – mondám én, előhúzva a zsebemből a
267 Pass |          collier!~Nem is azokat néztem én, hanem Passiflora arcát,
268 Pass |                 Egy gondolatom támadt.~Én ezeket a drága vércsöppeket
269 Pass |             ehhez nekem jogom van. Ezt én holtomig őrizni fogom. –
270 Pass |              egy vadrózsabokor alá. Az én halottamat.~Egészen szentimentálissá
271 Pass |              akarod tartani emlékül az én véremet. Tartsd meg. A tied
272 Pass |      könyveidnek; tedd le a vizsgákat. Én már úgysem soká maradok
273 Pass |                pedig nem jöhetsz, mert én káriért akarok csinálni,
274 Pass |          színésszé légy. Úgyis csak az én kedvemért tennéd. Őszintén
275 Pass |               téve. A rongyász is, meg én is.~Még azután másnap is,
276 Pass |                egymásnak levelet írni. Én meg is tartottam a fogadásomat.
277 Pass |              mégis túlságos pretenzió!~Én azt tovább nem tűröm!~„Aut
278 Pass |        Hetvenhét ördög az egyházjogot! Én nem ismerek más jogot, mint
279 Pass |                volt a levelemnek, hogy én nem maradok többé a jogászi
280 Pass |            tántorít.~Ezt a blaszfémiát én valósággal írásba is tettem.~
281 Pass |          suhancok földi gondviselését.~Én pedig azonnal fölvásároltam
282 Pass |                tekintetben kollégám. – Én is megtettem azt, hogy a
283 Pass |                le nem ült.~Csakhogy az én páros fényképemnek még azután
284 Pass |        rubrikába plajbásszal beírva az én nevem, Passiflora kézvonásaival.
285 Mirr |            szakadt fonalakat? Mert hát én nem értek a regényíráshoz;
286 Mirr |            szanaszét repkedő golyókat. Én azt a kettős arcképet s
287 Mirr |                lövöldözésre. – Csak az én tölténytartómban nem volt
288 Mirr |           Hanem abban volt elrejtve az én legdrágább ereklyém: az
289 Mirr |            nevetsz ki, kérlek! Ezek az én amulétjeim engemet az egész
290 Mirr |            kevés alkalmazást nyert; az én svadronyom pedig csupa újoncokból
291 Mirr |             Mikor előre mentünk, akkor én a hátvédet képeztem; ha
292 Mirr |           tudja, hogy volt, mint volt.~Én ugyan még annyit sem tudtam
293 Mirr |                fedezete alatt, melynek én voltam egyik hadnagya.~A
294 Mirr |        lovasságot arcvonalba állítani.~Én ezt ott láttam körülbelől
295 Mirr |          voltunk legközelebb hozzájuk: én az újonc svadronyommal,
296 Mirr |               céloztak, hanem lóra. Az én paripám is kapott két vagy
297 Mirr |                voltak rökönyödve, mint én – ijedtében dühös az ember.
298 Mirr |              ijedtében dühös az ember. Én is vágtam, ők is vágtak.
299 Mirr |              valakit? Bizony nem tudom én. A szekundánsok nem vettek
300 Mirr |            fejet vágtam. Egyszer aztán én is kaptam a fejemre egy
301 Mirr |                huszárok odábbrobogtak; én magamra maradtam. Eszméletemnél
302 Mirr |              egy csapat porosz lövész.~Én halálos veszedelmemben is
303 Mirr |             mint a gordiuszi bogot.~Az én barátom észrevette, hogy
304 Mirr |               barátom észrevette, hogy én ott fekszem a lótól leszorítva,
305 Mirr |   visszavágtatott a dandár zöméhez. Az én életemet is megmenté.~Nagy
306 Mirr |         tartozott ez a véres epizód az én tréfás regényemhez, hogy
307 Mirr |              adhassam, hogyan kerültem én az én Mirrhám ismeretségéhez.~
308 Mirr |        adhassam, hogyan kerültem én az én Mirrhám ismeretségéhez.~
309 Mirr |           nagyon keserves utazás volt. Én nem tudok róla semmit, mert
310 Mirr |      ezüstneműek, régiségek zsúfolva.~(Én nem szeretem regényben a
311 Mirr |            ezek mind hozzátartoznak az én történetemhez. Én ebben
312 Mirr |    hozzátartoznak az én történetemhez. Én ebben a szobában töltöttem
313 Mirr |              zsidóleány kelt föl, akit én Mirrhának hívok. Azért volt
314 Mirr |             Egyúttal ápolónőm is volt.~Én napokig teljes delíriumban
315 Mirr |              kettős kék szférát láttam én minduntalan hagymázos ködképeim
316 Mirr |       Mirrhának a két szeme.~Nem tudom én ennek az arcát leírni.~Van
317 Mirr |             hasonlított tökéletesen az én Mirrhám.~Joggal nevezhetem
318 Mirr |          Mirrhám.~Joggal nevezhetem az én Mirrhámnak.~Soha egy nő
319 Mirr |              kezet megmarni, melyet az én véremen kívül más szenny
320 Mirr |              vette? Nem tudom. Mert az én exuviáimat valahol a burkusok
321 Mirr |                 Csak legyen nyugodtan. Én magamban gondoltam valamit.~„
322 Mirr |              Kisasszony! Nem kaphatnám én a kezemhez azt a borítékba
323 Mirr |              holnap reggelig.~Eszerint én egy egész éjjel kénytelen
324 Mirr |            iskolába járok.~– Lássa, az én bátyáim is iskolába járnak;
325 Mirr |               az?~– Úgy lehet, hogy az én apám mind a kettőért lefizette
326 Mirr |                ezer forintot. Pedig az én apám szegény ember. Nehezen
327 Mirr |              ment üzérkedni. Mirrha az én számomra köménymagos levest
328 Mirr |          Csakhogy itt vagy! – rebegtem én, elsoványult karomat eléje
329 Mirr |             tudtam gondolni, mi lelte.~Én nem találtam ki az ő gondolatfát;
330 Mirr |               szép gyermeké – rebegtem én.~– Meg egy szép gyermeké? –
331 Mirr |                  ölbeli babáé?~– Ez az én amulétem – mondám én, a
332 Mirr |                az én amulétem – mondám én, a jó barát kezét megszorítva
333 Mirr |             jól, pajtás. Nem csúfollak én ki azért, hogy babonás vagy.
334 Mirr |              azért, hogy babonás vagy. Én is az vagyok. Nekem is itt
335 Mirr |            együtt hagyták el a szobát. Én egyedül maradtam Mirrhával.
336 Mirr |          minden orvosságnál. – (Ah, az én amulétom!)~No, de mondhatom,
337 Mirr |             hegedési procedúrát követ; én pedig ellenkezőleg azt érzem,
338 Mirr |                odahozta elém a tükört. Én kívántam.~Nem ismertem magamra.
339 Mirr |                gondolat kínoz, hogy ha én itt meghalok, ez a szegény
340 Mirr |                tovább?~– Majd beszélek én erről az apámmal. Ő tud
341 Mirr |               megnevezni az okiratban.~Én egyenesen Nikkelre gondoltam.
342 Mirr |            gondoltam. Ő már értette az én dolgomat. És nagykorú volt.~–
343 Mirr |                hogy az lesz a legjobb.~Én nem akartam holnap reggelig
344 Mirr |               enged nyugodnom!”~No, de én ezt nem loptam Palvitz Ottótól;
345 Mirr |        mondásom, s az egész jelenet az én eredeti invencióm.~De a
346 Mirr |                 a közjegyző, aztán meg én.~Nikkel végighallgatta az
347 Mirr |               szorongatta a kebeléhez. Én előhúztam a vánkosom alól
348 Mirr |           előhúztam a vánkosom alól az én ereklyéimet: a Passiflora
349 Mirr |            Mindenki bámulva nézett rá; én elszörnyedve kiáltottam
350 Mirr |              kezemet erősen.~– Nem biz én, pajtás, nem leszek a testamentomod
351 Mirr |        születési nap. Hasonló arcképet én is kaptam, csakhogy hat
352 Mirr |          lefogott, s a két szemével az én szemembe nézve mezmerizáló
353 Mirr |              meg engem, dehogy öltelek én meg téged, pajtás. Meggyógyítottalak.
354 Mirr |               magát, és onnan nézte az én tehetetlen dulakodásomat
355 Mirr |           gyógykezel: masszíroz.~Aztán én is megcsókoltam Nikkelnek
356 Mirr |              hagyd egészen énnekem. Az én lelkem pachidermis, vastagbőrű.
357 Mirr |            voltam pipálva. Persze hogy én így tettem volna. Nem is „
358 Mirr |             köszönt. Azzal eltávozott.~Én nem láttam, hogy Mirrha
359 Mirr |        nyugodtan; a fölindulás megárt.~Én viszont biztosítottam felőle,
360 Mirr |              szépen tudott kérni, hogy én neki adtam azokat a tárgyakat,
361 Mirr |           velem; mire való volna az az én fajtámnak? Hanem, hogy az
362 Mirr |              onnan, szégyenszemre, nem én következem oda, hanem más.
363 Mirr |              hanem más. Az már lóg! Az én fogasomon. Cudar egy csalfaság!
364 Mirr |           csinált.~– Ah! Hogy nevetnék én azon?~– Hát nem nevetni
365 Mirr |         esztendeig sirattam,~Ő volt az én mindennapi halottam.”~Ha
366 Mirr |               jut eszembe! Fölfogadtam én ezt egyszer! Tudod, mikor?
367 Mirr |          dolgoznom.~– Hát, ha szereti, én majd most elmesélem magának
368 Mirr |              most elmesélem magának az én regényemet, aminél furcsábbat
369 Mirr |               aztán elmeséltem neki az én regényemet a Passiflorával.
370 Mirr |             fölment a kertből a házba.~Én pedig azalatt, amíg ő odafönn
371 Mirr |         dolgozott? Az nem volt szabad. Én elvégeztem volna.~– Kegyed
372 Mirr |               a dolog. Ma szombat van. Én pedig ma ezt el akarom végezni.~–
373 Mirr |          bizonyosan nem is sejti, hogy én ma őt ünnepélyesen eltemettem.
374 Mirr |                hogy tűzzem a sír fölé.~Én szétbontottam a vesszőkeresztet,
375 Mirr |               hűséges ápolást találtam én ennél a kedves teremtésnél!
376 Mirr |            ennél a kedves teremtésnél! Én, szegény sebesült, vérvesztett,
377  1   |       becsületes kardvágás, amelyet az én áldott ellenségem, a burkus
378  1   |           ennek a végzetes sebhelynek.~Én ezáltal a társaságban egyszerre
379  1   |                 Feljött hozzám Pestre (én még nem voltam obsitolva),
380  1   |         bolondságból.~– Tökéletesen.~– Én mindent tudok.~– Én meg
381  1   |     Tökéletesen.~– Én mindent tudok.~– Én meg még annál is többet.~–
382  1   |              hát add nekem a szavadat. Én elvállalom minden kötelezettségeid
383  1   |          magadéból kell fizetned, mert én kilencvennégy esztendeig
384  1   |             aztán paroláztunk. S ezzel én el voltam adva egy álló
385  1   |          istenek ichorját inficiálják.~Én hát – a becsületszavamért –
386  1   |             okát is bevalljam ennek az én pillangóbul hernyóvá visszaváltozásomnak:
387  1   |            csapás igazította helyre az én fejemet, amit az áldott
388  1   |              hogy valaki más az arany, én csak a talmi vagyok. Nem
389  1   |                lehetetlennek tartottam én, hogy ez az asszony rajtam
390  1   |                kapott vágás.~Óh, ezért én nagyon sok hálával tartozom
391  1   |                fanyarodjak bele. Tudok én is olyan impresszionista
392  1   |               az univerzitáson.~(Amire én szerényen megjegyeztem;
393  1   |               megjegyeztem; hogy az az én hibám, nem az egyetemi fakultásé.)~–
394  1   |              Az nem vadászni való vad!~Én biztosítottam felőle a nagybátyámat,
395  1   |        Koleikháb, Potifár úr felesége, én az lennék irányában, ami
396  1   |               fogom hozzá fölemelni.~– Én erre ismét kész vagyok nemesi
397  1   |          szeget ütött a fejembe.~Akkor én minek állok be ehhez az
398  1   |           fakadtam.~– No, már, bátyám, én sohasem ismertem az Erbschleichereit (
399  1   |      horoszkópja nekem szuggerál, hogy én egy becsületes embernek,
400  1   |                  Bukfejes! Hát mondtam én, hogy spekulálj rá? Én csak
401  1   |         mondtam én, hogy spekulálj rá? Én csak a horoszkópot állítottam
402  1   |                megy, amerre muszáj; de én egy üstökös vagyok, aki
403  1   |               nem mondom el.~– No, hát én majd megmutatom, hogy az
404  1   |             aki már a hálójába került. Én azt tettem aztán, hogy mondtam
405  1   |      principálisom elé:~– Itt hozom az én legkedvesebb öcsémet.~
406  1   |           vacsorához csöngetnek. Mikor én étkezem, egyszer; mikor
407  1   |                mikor a nőm: kétszer.~– Én az egyszeri csöngetésre
408  1   |              az, ifjú barátom. Mert az én étkezésem nagyon különleges;
409  1   |       étkezésem nagyon különleges; azt én egyedül végzem. Orvosi rendelet
410  1   |                külön konyhám van, s az én vendégségem nem egészséges
411  1   |                 amikhez nem kellett az én jelenlétem.~
412  1   |                csöngetés. Ezt tehát az én vizitemnek meg kell előzni.
413  1   |              emberek vannak a világon! Én hát csak az első csöngetésre
414  1   |                el a regénynek.) De hát én csak úgy históriázhatok,
415  1   |           nedves. Hideg szív tanújele. Én egy kézcsókot leheltem rá
416  1   |          ebédet nem szabad megzavarni.~Én végignéztem, hogy segédkezik
417  1   |      csöngettyűt megnyomja az ujjával. Én kitalálom a homlokredő titkát;
418  1   |            attól már letiltanak: „csak én tudom a mértéket”, s aztán
419  1   |          föláll; felém fordul:~– Uram.~Én veszem a kalapom, bókolok,
420  1   |            hangzik a kettős csöngetés; én átsietek az úrnő lakosztályába.
421  1   |              apáca-fejedelemasszony az én egykori görögnyelves ideálom:
422  1   |            fehér arc engemet vádol.~Az én hebehurgyaságom volt az
423  1   |        Amarilliszből apáca lett. Ha az én bolond fejem nem keresztezi
424  1   |             enigmát.~– Adjunktus úr az én atyámnál volt kosztban,
425  1   |              mint fiatal diák, s akkor én korrepetáltam vele a görög
426  1   |               szegni a repkedésének.~– Én ugyan mindent elkövettem
427  1   |               a háziasszonyság –, mert én is kedvenc tanulmányul választottam
428  1   |             hogy beleestem.)~– Nem biz én, nagyságos asszonyom. Nem
429  1   |              alaposan értesülve van az én facinoráimról! No itt nekem
430  1   |          másikunk égette meg a száját.~Én mind azon törtem a fejemet,
431  1   |                részén volt az igazság. Én apródonkint megtanultam
432  1   |           hivatalos órák után pedig az én principálisom megszűnt jogász
433  1   |               a közönséget detektálta.~Én azonban nagyon passzív szerepet
434  1   |         Terezina Tua hegedül. Bánom is én! Hegedült már nekem a Terezina
435  1   |   akkompanyáljak a nagy művésznőnek.~– Én?~– Hát nem értesz a hegedűhöz?~–
436  1   |              septemvir leánya is, akit én a magam regényében elneveztem
437  1   |          tanultam – felelt Hesperis. – Én másforma ruhát szabni nem
438  1   |                 Japánban a gejzák: úgy én is tudnám élvezni a táncot
439  1   |               mint művészetet; de hogy én magam egy soha nem látott
440  1   |         társainak legtöbbje. Lássa ön: én ezt a leányt önnek szántam
441  1   |                legnagyobb gyönyörűség. Én a férjemmel éjfélekig eldisputálok:
442  1   |               a politikában demokrata, én arisztokrata vagyok; ő szabadkőműves,
443  1   |               vagyok; ő szabadkőműves, én pietista; ő verdista, én
444  1   |               én pietista; ő verdista, én wagnerista; s minden szenzációs
445  1   |               védi, a férfit ítéli el, én pedig a férfinak adok igazat
446  1   |              Ez a nő nincs beavatva az én horoszkópomba! Bizonyítja
447  1   |              konkrét tények sejtették.~Én például rá tudtam bírni
448  1   |                munkája volt.~Színházba én kísértem őt, s ott mellette
449  1   |          váltottam zártszéket; haza is én kísértem, s ha esős idő
450  1   |           helyzetet, s respektálták az én szerzett jogaimat.~A Nikkel
451  1   |             jogaimat.~A Nikkel pajtást én magam mutattam be neki.
452  1   |                kiszabadított, ezért az én barátaim előtt nagy volt
453  1   |               Nikkel, hogy Hesperis az én jövendőbelim.~…De hát vajon
454  1   |             hát vajon tudja-e?~Mondtam én már valakinek, hogy Hesperist
455  1   |       Hesperist nőül akarom venni?~Nem én. Senkinek sem. Még őneki
456  1   |           nyakam. Ha az megtudja, hogy én eljegyeztem a septemvir
457  1   |            rögtön kiadja az utat. Hisz én notórius csélcsap, csapodár
458  1   |               ez nem tűri azt el, hogy én valaha boldog legyek, aki
459  1   |                Ha ő apáca lett, legyek én trappista.~Ha én szerencsés
460  1   |                legyek én trappista.~Ha én szerencsés volnék a Magyar
461  1   |           kevés.~Ezen a nézeten voltam én is. Akiért én forrón érzek,
462  1   |           nézeten voltam én is. Akiért én forrón érzek, az tartozik
463  1   |           forrón érzek, az tartozik az én melegemet érezni; ha az
464  1   |                melegemet érezni; ha az én lelkem az ő lelkét keresi,
465  1   |             dolga magát megtaláltatni. Én az egész valómat neki adományoztam;
466  1   |              még csak tréfás dolog!~Az én esztendőm vége felé törekedett,
467  1   |                gyűlések nem tartattak. Én vendéglőbe költöztem, mert
468  1   |            majd augusztusban! – mondám én, jelentésteljes pillantást
469  1   |            előhoztam Hesperisnek, hogy én augusztus közepén érem el
470  1   |             szabatos formulázással. De én azt hittem, hogy érti, tisztában
471  1   |                már nem hiányzik más az én otthonomból, mint egy édes
472  1   |            komolysággal előadtam, hogy én most leutazom a Bánságba,
473  1   |               Mihelyt ez megtörtént, s én a sorsomnak és vagyonomnak
474  1   |                  Elmondom az okát.~Hát én a leánykérést egész ünnepélyességgel
475  1   |               távol volt: „kisasszony! Én magát szeretem; én a kezét,
476  1   |         kisasszony! Én magát szeretem; én a kezét, szívét, lelkét
477  1   |               is lett volna valami.~De én egyikre sem tudtam magamat
478  1   |            tudtam magamat elhatározni. Én, aki más nőknél mindjárt
479  1   |            szép türelmesen. Azonban az én nagynevezetességű 25-ik
480  1   |          születésnapom is elmúlt, s az én levelem mégsem jelentkezett.~
481  1   |     kapitálisomat. Sőt föltehető, hogy én most abban fáradozom, hogy
482  1   |            bandájának a kezébe került.~Én pedig az egész levélnemírást
483  1   |                septemvirhez Nikkel.~Az én kedves barátom, akit eddig
484  1   |             belépett, in medias res.~– Én mint leánykérő jövök ide.
485  1   |         előmenetelre is van kilátásom. Én a kisasszonyt régóta szeretem,
486  1   |                lehet, méltóságos uram. Én a társulatomtól mától számított
487  1   |          tudják, ki vagyok, mi vagyok. Én két nap múlva sem leszek
488  1   |              önöknek az elhatározásra. Én azalatt elfutok a püspökhöz,
489  1   |              hozzá, édesapám?~–        Én azt mondom, hogy ez meggondolni
490  1   |                igazán, hogy egészen az én kontentumom szerint való.
491  1   |                 Ebből derék férj lesz. Én azt mondom, hogy csapj föl
492  1   |                akar, inkább várhat. Az én dolgom sürgetős. Mert én
493  1   |               én dolgom sürgetős. Mert én még ebédelni akarok a vasútnál,
494  1   |                 Ki haldoklik?~–        Én esküszöm. Ebben az órában.~–       
495  1   |           Ebben az órában.~–        De én meg utazni akarok. Itt a
496  1   |                szívélyesen üdvözölték.~Én pedig ugyanakkor a temesvári
497  1   |             nyitják ki a vagonajtókat.~Én kíváncsian néztem ki a kocsiablakon.
498  1   |              Hát egyszer mit látok?~Az én Hesperisemet látom fölkapaszkodni
499  1   |         fölmerülni a lépcsők fokán? Az én Nikkel pajtásomat – álruhában,
500  1   |             robogva a menyasszonyomat.~Én erőszakkal fölnyitottam