Part

 1 Elo  |  Nagyérdemű tudós Poprádi Esdrás uram igazán megérdemelte a címeit;
 2 Irin |         úgy írja, hogy „kisebbik uram”.~„Nem szeretem az uramat,
 3 Frit |         titkát megőrizd.~– De az uram még jobban fizetett, az
 4 Mirr |         odatette a homlokomra.~– Uram; ön nemesember. Gavallér.
 5  1   |          föláll; felém fordul:~– Uram.~Én veszem a kalapom, bókolok,
 6  1   |     hanem nyugodtan azt mondja: „uram, mi voltunk boldogok; annak
 7  1   |            Nem lehet, méltóságos uram. Én a társulatomtól mától
 8  1   |    Alkotmányos korszakban élünk, uram! Az nem járja, hogy egy
 9 Palma|        nicht”.~Ej, ej, kegyelmes uram! mindjárt rosszat kell gondolni
10 Palma|      csak egyezzék bele, majd az uram kifizeti.~– Mármint én?~–
11 Palma|          én?~– Hát te vagy az én uram.~Mit tehettem? Olyan szépen
12 Palma|         azt, hogy „te vagy az én uram”. Bele kellett nyugodnom,
13 Palma|         marad. Ő lesz az ötödik!~Uram, segíts! Ki van még hátra?~
14 Palma|     intendáns biccent.~– No, no, uram! Ne utazzék ön kalauerekben;
15 Palma|          a különbség a dologban, uram. Érti ön?~Hogyne érteném?
16 Palma|           mint Aranyi professzor uram tett az ablakkal, nehogy
17 Palma|       mit csináltam? Mit gondol, uram?~Minthogy kérdezett, felelnem
18 Palma| megpillantottam.~– Ah! Entenfusz uram!~Azzal az asztalhoz vágtam
19 Palma|          az ájtatosságot.~– Hát, uram, bizonyos korban egyedüli
20 Palma|    vállamon az öltönyt:~– És én, uram, kész vagyok lemondani az
21 Palma|          méltóságos nyugalmát.~– Uram! – szólt hozzám reszkető
22 Palma|         áldását rám adni.~– Nos, uram, hát most már van önnek