Part

  1 Elo  |                           Előszó~Először azt a címet akartam adni ennek
  2 Elo  |                 férjeknek, annyira, hogy azt beszélik rólam, hogy ha
  3 Elo  |          szereztem.~Mikor Benedek kiadta azt a korszakalkotó ordre de
  4 Elo  |             ágyúgolyó ellőtte a paripát, azt kérdé a talpra ugró legénytől: „
  5 Elo  |             égjen!” felelt a huszár. Ami azt bizonyítja, hogy a régi
  6 Elo  |                akihez privátára jártam. (Azt kérded, hogy a kettő közül
  7 Elo  |                  elébbit értettem volna, azt mondanám, hogy „mihez”.)~
  8 Elo  |                 ahány szerepet játszott. Azt pedig a színpadon kívül
  9 Elo  |                  a tollat az asztalra, s azt mondod: „de hát megbolondultál,
 10 Elo  |                rólam: az egész világ; de azt, hogy titokban milyen gonosztevő
 11 Elo  |                milyen gonosztevő vagyok, azt csak azoknak a párkáknak
 12 Elo  |                 anarchiáról van szó, ott azt írják, hogy „anarkia”, (
 13 Elo  |              psychologia fordul elő, ott azt írják, hogy „pszyhologia” (
 14 Elo  |                   különösen pedig engem.~Azt persze nem is sejti már
 15 Elo  |               muszájoltattak. Hát persze azt tették, hogy nem tanulták
 16 Elo  |                 hát hogy mondják németül azt, hogy ember?” „Mensch!” –
 17 Elo  |               tarokkból tanulta.) – „Hát azt hogy mondanád magyarul,
 18 Elo  |                 a furfangos állambölcsek azt eszelték ki, hogy fordítanak
 19 Elo  |                 t kiejtettem: – úgy kell azt mondani, ahogy ő mondja
 20 Elo  |                 kidudorult, hogy sokszor azt kérdezték tőlem: min nevetek?
 21 Elo  |            készült tiszti pályára lépni. Azt mondta: ezredes lesz.~A
 22 Elo  |          kipödörhette, s követelte, hogy azt meglássák. Ez is jól tanult;
 23 Elo  |               frázist takargat. Az enyim azt mondja: „kisasszony” én
 24 Elo  |                   et „nincs” helyett.~Én azt állítottam, hogy a magyar „
 25 Elo  |                  chi” felel meg; ő pedig azt mondta, hogy a jóni kiejtés
 26 Elo  |               őrá appellálok. Amarillisz azt mondta rá: „jó lesz”.~–
 27 Elo  |              szerint.~Márványarc maradt. Azt felelé: „áll”.~Apellálunk
 28 Elo  |            nagyon szeretik a magyarokat!~Azt mondta az egyik orosz parlamenter
 29 Elo  |             származik, különben Kollárék azt is a szláv nyelvnek reklamálnák.~
 30 Elo  |                muszka nyelv tanulásával, azt már bizonyosan tudom.~Minthogy
 31 Elo  |               mint a főhadnagy Poprádit. Azt rögtön kinevezték katonai
 32 Elo  |               Üss hátba, kérlek! Hisz én azt ígértem, hogy regényt fogok
 33 Elo  |             magamat, mint orientalistát, azt a kérdést intézve hozzá,
 34 Elo  |             együtt. Én nem olvastam soha azt a perzsa balladát; Lisznyai
 35 Elo  |                  szárnyakkal. S minthogy azt sohasem érheté el, tehát
 36 Elo  |                  mind haszontalanság. Én azt teszem, hogy fölviszek magammal
 37 Elo  |                  vegyeskereskedők, akkor azt cselekszik a kölcsönös igazság
 38 Elo  |              lovaik a jelpóznához, akkor azt mondják: „todtes Rennen!”,
 39 Elo  |                  mint a két szobatársam. Azt hittem, hogy azok még alusznak.
 40 Elo  |               hát, kisasszony, ne higgye azt, hogy én olyan cudar önző
 41 Elo  |                  ha visszaveszi is tőlem azt a szomorú csókot.~S odaadtam
 42 Elo  |              testamentumot akar tenni, s azt kérdi, hogy minő hazai célokra
 43 Elo  |        tengerfenéken lakó csiga is tudja azt!~
 44 Elo  |              fiksza ideája van, akkor ha azt előhozzák neki, se lát,
 45 Elo  |                  szironyból készítették. Azt a gólya rövid időn megette;
 46 Elo  |                gólya rövid időn megette; azt hitte, kígyó. Azután bőgőhúrból
 47 Elo  |                húrral szerszámozták föl; azt már nem tudta elrágni.~Azután
 48 Elo  |                 gólya röpíti tova, akkor azt tetszés szerint lehet a
 49 Elo  |               inkább, mint a repüléshez. Azt tökéletesen elfelejtette.
 50 Elo  |          tökéletesen elfelejtette. Amint azt érezte, hogy hozzá van kötve
 51 Elo  |                 ballon a magas régiókban azt a légréteget, ahol a könlég
 52 Elo  |                boldogabb hazák felé.~Biz azt soha sem küldte vissza „
 53 Elo  |                 olyan helyesen meg tudja azt érezni, hogy mi az a gonosztett,
 54 Elo  |             Amilyenre az egyszeri bakfis azt mondta, hogy „ez olyan ártatlan
 55 Elo  |                 a leckét. Elég volt neki azt egyszer elolvasni, az értelme
 56 Elo  |              értelme a fejében maradt, s azt elmondta a saját fogalmazása
 57 Elo  |               vertek belőled! Egy reggel azt mondám a bárónak:~– Hallod-e
 58 Elo  |                görög gyakorlatainkat.~Én azt a negatív igazságot mondtam
 59 Elo  |               embert nem lehet formálni, azt be kell adni a „Stiftbe”.~
 60 Irin |            segített neki, amire a bátyám azt mondta: „jól van, no!”~Azután
 61 Irin |                  is igen néztem rá, csak azt láttam, hogy katrincát visel.
 62 Irin |               Hozzá jött az én bőröndöm. Azt a hajdú meg a hetes letette
 63 Irin |              beledobatja a kútba; az ám! Azt mondta. Csitt, patt! – Azzal
 64 Irin |             ficsúros cipőm sárga bőrbül; azt ő opánkának nevezte. Megnézte
 65 Irin |                meg a rajz-albumom. Mikor azt fölnyitotta, egyszerre nagy
 66 Irin |              vívásnál szoktunk fölvenni. Azt le kellett a dobozrul göngyölíteni
 67 Irin |               magát!… Szegényke!~S mikor azt mondta, hogy „szegényke!”,
 68 Irin |         csücskéivel a keblébe vonult le; azt leoldotta a nyakáról, s
 69 Irin |            Eszmetársulat útján innenstúl azt is megtudtam, hogy hát a
 70 Irin |         akasztottam a kardot és hegedűt, azt sem tudom, hová lettek.
 71 Irin |                  lesz az ecsetből kígyó.~Azt azonban kikötötte az Iringó,
 72 Irin |               nyakon. Az Iringó megtette azt a tréfát, hogy éjszaka,
 73 Irin |                  dobolni. Én fölriadtam; azt hittem, zsiványok törtek
 74 Irin |     guzsalyszárból kísértetet csinált; s azt az ágyamhoz támasztotta;
 75 Irin |               szépen szőlőlevélre rakva.~Azt is odahozta a szobámba a
 76 Irin |                megfelezni?~Hát úgy, hogy azt az óriás meggyet odavette
 77 Irin |              szobámba; az anyja járt be. Azt mondta, hogy a leánynak
 78 Irin |                csinálni úgy, ahogy kell, azt az ura megveti és – megveri.~
 79 Irin |               végre talált egy igazit, s azt szerződtette a millennium
 80 Irin |          csinálta a leányom!”~A kalugyer azt mondta rá, hogy fölséges!
 81 Irin |                  szó, ámbár a szerb írók azt állítják, hogy rác szó,
 82 Irin |                  a vőlegénynek az öccse, azt a magyar népajk úgy írja,
 83 Irin |              csak a szemük látszik ki, s azt nagyon okosan cselekszik.~
 84 Irin |               Hogy mi szándékkal jöttek, azt rögtön megtudtam abból,
 85 Irin |               közöttünk a szincerizálás.~Azt kérdi tőlem a Jóca:~– No,
 86 Irin |           bruderkám, te csak ismered jól azt az én menyasszonyomat?~–
 87 Irin |                  Egy házban lakunk.~– De azt mondám, hogy „jól” ismered!~–
 88 Irin |               pedig egy boszorkány. – Én azt gondolom, hogy minden asszony,
 89 Irin |             talpába.~– Hát aztán?~– Nos, azt csak tudod, hogy milyen
 90 Irin |              rajta jár, nem veszi észre?~Azt mondtam „tudom hát”; pedig
 91 Irin |           opánkát, azaz bocskort.~– Hisz azt bolond nélkül is tudom,
 92 Irin |               már. A babona megfogott, s azt senki sem veszi le rólam.
 93 Irin |            kifúrva a füle.~S a népszokás azt kívánja, hogy aki a menyasszonynak
 94 Irin |       körülményesen leírva megtalálhatja azt Hadzsics Antal költői tollából;
 95 Irin |                Antal költői tollából; ki azt a megjegyzést teszi a népies
 96 Irin |                közié a fülembe a titkot. Azt mondtam rá:~– Tudom, tudom.
 97 Irin |                   tapasztalt hölgy volt.~Azt mondta, sebaj! Sűrűen megesik
 98 Irin |             varga a nagybátyámat, akinek azt ki kellett fizetni, dühbe
 99 Frit |                   Hatkotú asszonyság”. – Azt pedig Diószegi azért cselekszi,
100 Frit |            kellett vőfélykedni.~(Hát már azt itt is tudják? Honnan tudhatták
101 Frit |             tudják? Honnan tudhatták már azt meg, mikor én senkinek sem
102 Frit |            lármázva és kacagva. Mindenik azt beszélte a másiknak, hogy
103 Frit |           italáról jól gondoskodnak itt. Azt a hegyek közül hozzák naponta
104 Frit |                 lőport most fabrikálunk, azt raktározzuk, s majd a nyáron
105 Frit |                 bemutatott neki a férje, azt sem tudtam, fiú vagyok-e,
106 Frit |               önöknek a történetet, akik azt még nem ismerik. Cannagatta
107 Frit |              Elöljárói kegyét megnyerte, azt a kiváltságot élvezte, hogy
108 Frit |             Azért az előadás végén mégis azt mondá a bűbájos Fritillária
109 Frit |                 az őrnagyné felé, mintha azt instálná, hogy ha belevitte
110 Frit |             tudott egyebet mondani, mint azt a goromba frázist, hogy „
111 Frit |                   ha nőtlenek cselekszik azt, szíjjal megkorbácsoltassanak.~
112 Frit |                 Azért kellett idejekorán azt a lakodalmat megtartani,
113 Frit |         csipkekendőjét szája elé tartva. Azt is mondta, hogy „Dummer
114 Frit |            valóságos csodagyerek voltam. Azt jósolták rólam, hogy második
115 Frit |                   Hogy nagy cigány vagy, azt mindig tudtam; de hogy ilyen
116 Frit |                 tökéletes cigány volnál, azt nem gondoltam volna.~Fritillária
117 Frit |                volt azé a földesúré, aki azt követelte a hajdújától,
118 Frit |            mulatságra nem gondoltam. Még azt is eltitkoltam, hogy rajzolni
119 Frit |                   Egykor az őrnagy mégis azt a megjegyzést kockáztatta
120 Frit |                  őrnagy. – S mért hívják azt violon d’amournak? (Szerelem
121 Frit |                  előfordul benne.) Mikor azt az Arditi „Csók-keringő”-
122 Frit |             brávózásai biztatnának, hogy azt megismételjük, egészen más
123 Frit |                 Látom a képeden, hogy te azt mondod magadban, hogy „jól
124 Frit |                 veszünk egy nagy lyukat, azt körülöntjük rézzel, s kész
125 Frit |                 rézzel, s kész az ágyú”. Azt az űrt azután keresztülpréselt
126 Frit |               kérdés, hogy honnan vegyük azt a lyukat, amit körülöntsünk
127 Frit |                amint az olvasztó-kohóbul azt a 300 hőfokú ércfolyamot
128 Frit |                  eszméjükkel, s most már azt tervezték, hogy a lyukat
129 Frit |             valaki az indexeinket nézte, azt hihette, hogy én vagyok
130 Frit |                  írod a regényedet, hogy azt ne csak zárt ajtóknál olvassák
131 Frit |                 aki alatta fekszik. Csak azt ne kérdezze valaki, hogy
132 Frit |                 kavicsokon ugrálva, hogy azt csupa tréfa volt elnézni.~
133 Frit |                tábori bogrács, szolgafa; azt a szabadban fölállították,
134 Frit |            zsebéből egy viaszkos gyufát, azt meggyújtotta, s égve beledugta
135 Frit |                 J’en étais sûre.~(Hogy ő azt tudta előre? hogy előre
136 Frit |           szemébe.~(Nagyon szerethette – azt a hegedűt.) Magam is meg
137 Frit |               regénybe? nem mondják-e rá azt az olvasók meg a kritikusok,
138 Frit |                   S a rossz lelkiismeret azt sugdosta a belsőmben, hogy
139 Frit |           megmagyarázta nekem: ez a szám azt jelenti, hogy még mátul
140 Frit |             télizöldből, s maga vitte el azt a kedves halott sírjára.~
141 Frit |            halott sírjára.~Kiválasztotta azt az órát, amelyen a növendékek
142 Frit |                  arra van teremtve, hogy azt egy titkolózó pár bizalmas
143 Frit |                  lóherét a sírok közt, s azt hazavitte a férjének; azzal
144 Frit |             széles patakon (megtettem én azt elégszer salto mortaléval
145 Frit |        imprezáriókhoz, elébb a férjéhez. Azt is elmondta szakértő magyarázattal,
146 Pass |         havonkint, abból élelmezi magát: azt a diák az első héten mind
147 Pass |                az osztrák jogot? – Mikor azt anélkül is a szegletbe vágjuk.
148 Pass |                 selyemgubóba, lesse, míg azt fonálkint a vizsgán legombolyítják
149 Pass |                ugyan csalatkozott, mikor azt hitte, hogy én nem tudom
150 Pass |                 SZÍNHÁZAINK ANNO EINSBÓL~Azt a boldog korszakot, amelyben
151 Pass |                 Némelyek úgy magyarázták azt a pózt, hogy most ki akarja
152 Pass |           lesznek belőle; mások ellenben azt állították, hogy de bizony
153 Pass |       zsolozsmájukkal meg ne tiszteljék. Azt hitték, ez a szent Kajafás.~
154 Pass |            rábízva.~Ördögöt strázsálta ő azt a citadellát!~Maguk a katonák
155 Pass |                  Párishoz.~(De hát tudja azt valaki, hogy Heléna hűséges
156 Pass |                   Aztán nagyokat sóhajt. Azt mondja, hogy nagyon boldogtalan.
157 Pass |                 ád neki avanszokat?~– Ön azt nem tudja megérteni? Hogy
158 Pass |                 jutottam, hogy egymásnak azt mondtuk volna, hogy „te
159 Pass |                tartott a renoméjára!~Még azt a titkot is keblembe zárta,
160 Pass |        nekiszaladtak a felhőnek, hogy ők azt majd másfelé hajtják a köpönyegeikkel?~
161 Pass |                 volt, maga alá kerítette azt, amelyiknél minden pénz
162 Pass |             fődolog a háborúban megtudni azt, hogy mi szándéka van az
163 Pass |                aki kész voltam beváltani azt, amit ígérek: hogy megválok
164 Pass |           rövidebbet.~Én köszöntem neki. Azt mondta rá: „szervusz”. Félve
165 Pass |                  Egészen komolyan vettem azt, hogy most mindjárt meg
166 Pass |                  akartam megtapintani, s azt jól tudtam az orvosi tudományból,
167 Pass |        félreértette a doktor utasítását; azt hitte, az én nyakamnak van
168 Pass |                  csak lehetett. A Nikkel azt rebegte zavarában.~– A Katika…~
169 Pass |                  Mit mondott a doktor?~– Azt mondta, hogy nagyfokú torokgyulladása
170 Pass |             másikon meg hegyesre pödörve azt a kis bajuszát, olyan furcsa-furcsa-furcsa
171 Pass |              hogyha a Katika megérkezik, azt mégis megtudjam, fogtam
172 Pass |                 torokgyulladása lenni, s azt idegen embertől könnyen
173 Pass |                  be neki az evőkanállal. Azt hiszem, mindegy volt az.
174 Pass |              zamatjáról, s összeszidott. Azt mondta, hogy semmire sem
175 Pass |                 egy inget a szennyesből!~Azt széthasogattuk.~Én aztán
176 Pass |        lenmaglisztet, melegen a mustárt. Azt is megfordítva kellett volna.
177 Pass |                     Hiszen üvegben adják azt.~– De engem kitör a nyavalya
178 Pass |              mikor egy-egy lekanyarodik, azt hirtelen el kell fogni,
179 Pass |                még folyik a vér magától, azt szivaccsal föl kell itatni;
180 Pass |                 mit csináljak?~A medikus azt mondta, hogy újabb használatra
181 Pass |                 kiadják magukból a vért. Azt is megtettem. – Milyen szép
182 Pass |             vánkosát, amelyik alul volt, azt tegyem fölül.~A betegápolással
183 Pass |                 titkot súgott a fülembe. Azt a titkot, ami egy szerető
184 Pass |                  Akkor jöjj elém, amikor azt mondhatod, kész ember vagyok.~
185 Pass |              színház nem volt már sehol. Azt már lebontották azalatt.
186 Pass |           hasadékain le szoktak dobálni.~Azt kutattam, nincs-e azok között
187 Pass |              iszt ta!~Egy hétig folyvást azt hallani, hogy nix iszt ta!
188 Pass |             mégis túlságos pretenzió!~Én azt tovább nem tűröm!~„Aut Caesar,
189 Pass |          Schleswig-Holsteinban: megérték azt az elégtételt, hogy a porosz
190 Pass |                 német.~A magyarok persze azt vallották, hogy bárcsak
191 Pass |                  világon. Amire Bismarck azt felelte neki: „Ja, seiens
192 Pass |              kollégám. – Én is megtettem azt, hogy a pesti vígszínház
193 Pass |       incidensről Andréhoz írt levelében azt mondja: „De azért bizonyára
194 Pass |                féltében vette maga mellé azt a társat. Egy fotográf-masinával
195 Mirr |                 után következnek.~De hát azt nem tudom éppen, hogy miképpen
196 Mirr |           szanaszét repkedő golyókat. Én azt a kettős arcképet s a hozzátartozó
197 Mirr |                 és tartalékosokból állt; azt ágyúfedezetnek használták.
198 Mirr |              valami szépen le tudja írni azt, hogy milyen az a háború;
199 Mirr |              Mindig elfut a méreg, mikor azt olvasom, hogy hadi léggömböket
200 Mirr |                  s amelyik legjobb volt, azt kiválasztotta. Bismarck
201 Mirr |                  földön, hogyan tudhatná azt meg az a Montgolfièr ott
202 Mirr |            jelentésében. Magam is láttam azt, ami az ellenséget láthatatlanná
203 Mirr |                  e gyilkos meglepetésre.~Azt már tudtuk, hogy a hátunk
204 Mirr |              poroszok nyomulnak előre. – Azt sem a kémeink által tudtuk
205 Mirr | közékartácsoltatni a támadó lovasságnak: azt elseperte, szétzavarta;
206 Mirr |             nyomultak előre, s elkezdték azt az átkozott gyorstüzelést
207 Mirr |                  két hátulsó lábán, hogy azt még a cirkuszi ló sem produkálja
208 Mirr |                  föl róla jegyzőkönyvet. Azt tudom, hogy csak fejet vágtam.
209 Mirr |              kettőnk életfonalából, hogy azt még karddal sem lehet szétoldani,
210 Mirr |                Nikkel hirtelen bekötözte azt a zsebkendőjével. Akkor
211 Mirr |             kapni. Hogy merte megmenteni azt a nyolcadik ágyút? Holott
212 Mirr |           Königgrätzre vonultunk vissza. Azt mondják, hogy nagyon keserves
213 Mirr |                  aprólékos részletezést; azt rendesen olvasatlan átlapozom;
214 Mirr |                 kerültem ehhez a házhoz, azt nem tudom. Már akkor a sebláz
215 Mirr |            lesz-e fenevaddá; nem fogja-e azt a szép fehér kezet megmarni,
216 Mirr |            mosolygó arca ragyogott elém. Azt mondta, hogy a doktor megengedte,
217 Mirr |          megengedte, hogy levest kapjak. Azt hozta elém csészében. Az
218 Mirr |                  a tömérdek sebesülttel; azt sem győzték.) Az orvos igen
219 Mirr |                  kaphatnám én a kezemhez azt a borítékba tett levelet?~–
220 Mirr |                 Hívogattam kézszorításra azt a rejtélyes alakot, akit
221 Mirr |                   Az a kettős arckép. Ha azt idetehetném a szívem fölé,
222 Mirr |                    Nincs.~– Hát anyja?~– Azt sohasem ismertem.~– Hát
223 Mirr |                   Mégis összezsugorgatta azt a két darab ezrest, amit
224 Mirr |          visszahívja.~– Add ide, pajtás, azt a kulcsot, amit magadhoz
225 Mirr |               utolért az utcán. A házaló azt hitte, hogy becsületbeli
226 Mirr |            csóválta aztán a fejét, mikor azt látta, hogy a pénzhez hozzá
227 Mirr |            veszek ki a tárca rejtekéből; azt elébb az ajkamhoz szorítom,
228 Mirr |                fölneszeltem az álmomból, azt láttam, hogy a nap besüt
229 Mirr |               orvos is itt volt azalatt. Azt mondta: Többet segít most
230 Mirr |                még betegebbé tesz, mikor azt várom tőle, hogy meggyógyítson.
231 Mirr |             követ; én pedig ellenkezőleg azt érzem, hogy napról napra
232 Mirr |                  Neki persze nem gyóntam azt meg.~De a Mirrha egyszer-egyszer
233 Mirr |            apámmal. Ő tud ezen segíteni. Azt mondtam rá, nem bánom; de
234 Mirr |         végrendeletet mint kiskorú is, s azt az örökösök tartoznak teljesíteni.~
235 Mirr |                mondá a házaló. Mirrha is azt mondta rá, hogy az lesz
236 Mirr |               Kőszívű ember fiai regény, azt hihetné valaki, hogy abból
237 Mirr |           hőbörtös gondolatot. Ami pedig azt a lelkifurdalást illeti
238 Mirr |           fiacskám! Milyen jó volt, hogy azt a tályogot fölmetszettük.
239 Mirr |                 olyan gyáva volna? És te azt elhitted, még citáltad is
240 Mirr |                  felé, s aludjál szépen. Azt a lelkiismeretmardosást
241 Mirr |            mondhattam neki egyebet, mint azt, hogy „óh, te országos gazember!”~–
242 Mirr |                 hogy nem engedtem rajtad azt a tréfát elkövettetni, amit
243 Mirr |      házibarátnak? S aztán játszom veled azt a gyermekkori bújósdit,
244 Mirr |             gyermekkori bújósdit, amihez azt a nótát énekeltük: „eb hátán
245 Mirr |               volna”, hanem „volt”.~Csak azt tudtam nyögni:~– Mért nem
246 Mirr |              látna át a függönyön. Nekem azt mondta, hogy „Csau”, Mirrhának
247 Mirr |               háttal voltam az ablaknak.~Azt hittem, hogy egyedül vagyok
248 Mirr |                 sem látja. Egyszer aztán azt vettem észre, hogy ketten
249 Mirr |                 nekem onnan az asztalról azt a levelet meg az arcképet.~
250 Mirr |             sugárzott rám.~– Ne tegye ön azt!… Hiszen olyan nagyon szerethette…
251 Mirr |              vele… Amit vétett ön ellen, azt hamar el fogja felejteni;
252 Mirr |                  Ekkor aztán megsajnálta azt a vért, amit a szégyen az
253 Mirr |             arcomba kergetett. Le akarta azt a pírt törülni onnan. Elnevette
254 Mirr |            derült arccal jön oda hozzám. Azt hiszem, hogy magában kinevet.~–
255 Mirr |   kristályüvegcsébe. Magammal hordoztam. Azt hittem, őt magát tartom
256 Mirr |                  lesz Mirrhának.)~Mirrha azt kérdezte tőlem:~– És mi
257 Mirr |               belenyúlni: ott megtalálja azt a fiolát. Hozza ki nekem.~
258  1   |                eszi, nem kap húst!)~Mert azt csak valahogyan igazolnom
259  1   |         érdemrendet is küldtek utánam, s azt nekem föl kellett tűznöm
260  1   |                velem együtt mitmacholták azt a bravúrstiklit a chlumi
261  1   |                  háborúba.~– Gondolom.~– Azt hiszem, hogy kigyógyultál
262  1   |             kisleányáról gondoskodtál?~– Azt nemesemberi kötelességemnek
263  1   |                  a szavát adja valamire, azt megtartja.~– No hát, hogy
264  1   |        belebuktatni egy kád jeges vízbe.~Azt meg is tettem. Rettenetes
265  1   |             Kränzchenben sem. Ha hívtak, azt mondtam, nem tudok táncolni.
266  1   |         bemutatni.~Hogy miért nem akart? azt majd el fogja ő mondani.~
267  1   |            furcsa gesztussal pödörgetve, azt mondá:~– Csak hagyjuk ezt
268  1   |                már a hálójába került. Én azt tettem aztán, hogy mondtam
269  1   |                       II. A SZÜRKE EMBER~Azt hittem, hogy nem is embert
270  1   |                  való kibontakozásomnak; azt is tudta, hogy a drága kölcsönöket
271  1   |          szentetlen célokra fordítottam! azt a biztosítási ügyet is ő
272  1   |             étkezésem nagyon különleges; azt én egyedül végzem. Orvosi
273  1   |                 Az udvariasság szabályai azt diktálták, hogy ahová ebédre
274  1   |                mikor fogad őnagysága.~Az azt mondta, hogy ő erről nem
275  1   |                  Rossz regényíró volnék, azt elismerem, aki előre kibeszélem
276  1   |                 ismerném az olvasónőknek azt a szokását, hogy legelébb
277  1   |             megláttam ezt a hölgyalakot, azt éreztem, mintha minden tagomban
278  1   |                  az első önbemutatásnál. Azt hiszem, hogy a nevemre sem
279  1   |               még nagyon meleg lehetett; azt elébb meg kellett langyosítani,
280  1   |                 ki számára a rosztbifből azt a középső falatot, amit
281  1   |               tollkésemet a dugóhúzóval (azt minden magyar hord a zsebében),
282  1   |                  lesz szabad rágyújtani. Azt is helyébe hozzák majd a
283  1   |                régi” ismerősök, de talán azt akarta vele sejtetni, hogy
284  1   |               tudok. Ami görögöt tudtam, azt már mind elfelejtettem.
285  1   |            kellett lennem. Te elfeledted azt már, de rám nézve meghalt
286  1   |                  Minden ember odatódult. Azt mondták: Terezina Tua hegedül.
287  1   |                 mint a székely góbé, aki azt mondta a hegedűre, hogy „
288  1   |         szorítkozott. (Böjti nap volt, s azt a görögök szigorúan megtartják,
289  1   |                Ebéd után a jogtanácsosné azt mondta, hogy maradjak még.~–
290  1   |                Ami az egyiknek hiányzik, azt kipótolja a másik.~– De
291  1   |                tudna dirimálni.~– Hát ön azt hiszi, hogy a házastársak
292  1   |                mellékszobából hallgatná, azt hihetné, hogy veszekedünk.
293  1   |               bajt. Ha szól, csak növeli azt. Azon törekszik, hogy titokban
294  1   |             jeleneteket, hanem nyugodtan azt mondja: „uram, mi voltunk
295  1   |               paszpartuval nem látják el azt a bizonyos zarándokot!~–
296  1   |              látogatót találtam már ott, azt kiböjtöltem. Ott maradtam
297  1   |               hatással voltunk egymásra, azt a konkrét tények sejtették.~
298  1   |                 kecskeméti divatot, hisz azt már Kecskeméten sem viselik;
299  1   |                  a csikósok, gulyások is azt danolják, hogy „nem is leány
300  1   |              volt. Mindenki tudta felőle azt az epopeiát, ahol a burkusok
301  1   |                  tenni. Mert ez nem tűri azt el, hogy én valaha boldog
302  1   |            győződve, hogy a nagy többség azt felelné, hogy „nem szükséges”,
303  1   |               valómat neki adományoztam; azt teheti velem, amit akar;
304  1   |         taksáltatik.~Lesznek sokan, akik azt fogják mondani, hogy igenis
305  1   |             töltötték a nyarat. Hesperis azt állította, hogy szebb üdülőhely
306  1   |            szabatos formulázással. De én azt hittem, hogy érti, tisztában
307  1   |               idvezítő zengése.~Hesperis azt mondta rá, hogy „szép” –
308  1   |              szállásom eseményét. Az meg azt mondó rá, hogy „ejha”!~Csak
309  1   |           hazaérkezik Karlsbadból.~Hanem azt már csakugyan megtehettem
310  1   |                  távollétemben nézze meg azt a kék szobát; olyan szépnek
311  1   |                      Amit most elmondok, azt már mástól hallottam később.
312  1   |                beesni a színpadra, ahogy azt a vígjátékokban láttam,
313  1   |            kegyednek is meg kell hallani azt, amit őméltóságának előadni
314  1   |             hozzá, édesapám?~–        Én azt mondom, hogy ez meggondolni
315  1   |               való dolog.~– Az ám.~– Sőt azt mondom, hogy ezen nincs
316  1   |                Ebből derék férj lesz. Én azt mondom, hogy csapj föl a
317  1   |                 pajtás, frissen vedd föl azt a stólát!~–        Ki haldoklik?~–       
318  1   |                 boldog pár sem várta be; azt maga költhette el az örömapa
319  1   |                szegfűt a gomblyukából, s azt Hesperisnek nyújtja, amit
320  1   |          szaladjon ön a vonat után, mert azt el nem éri. Van telegráf
321  1   |                minket együtt kocsikázni, azt hitte bizonyosan, hogy az
322  1   |             itthon tartotta a búcsút, de azt olyan alaposan, hogy most
323  1   |                 az „után” nem okvetlenül azt teszi, hogy a leánya „után”
324  1   |                          Nos! Hozzák már azt a nuszpájglt?~–        Azt
325  1   |               azt a nuszpájglt?~–        Azt ugyan nem hozok – szólt
326  1   |              bizonyítékait elősorolva, s azt rögtön táviratilag tudatni
327  1   |                   A káplán is elutazott, azt a végcélt hagyva hátra,
328  1   |                  aznap kötött házasság. (Azt a káplán úr a nagy úti sietségben
329  1   |                 semmiről sem tud semmit. Azt mondja, hogy őtet künn hagyták
330  1   |     septemviréknél lakodalom lett volna. Azt a két embert sem ismeri,
331  1   |               tükörfürdőben.~Csakhogy az azt válaszolta a hozzá intézett
332  1   |                 Hesperis még dühösebben.~Azt is megtette a kedvükért
333  1   |                Mihály septemvir helyett? Azt nem tudom; hanem hogy az
334  1   |          szökevényeket haza; úgyhogy már azt indítványozta a főkapitány,
335  1   |                  a karomra téve a kezét, azt mondó nyájasan:~–       
336  1   |              mint Szent Pál az oláhokat! Azt mondom az úrnak, hogy otthon
337  1   |                 Amit kotyvasztott az úr, azt igya meg az úr! Hallja az
338  1   |        nászutazás”!~      ~Hanem mármost azt kérdezhetné tőlem valaki,
339  1   |                 Duellum, életre-halálra! Azt sem engedhette, hogy én
340  1   |    özvegyasszonyt, a Nikkelt megölve; de azt sem kívánhatta, hogy a veje
341  1   |              sávolyos vászon. – No, majd azt is lediktálom. No, de most
342 Palma|        antikváriustól egy csontkoponyát. Azt helyeztem az íróasztalomra.
343 Palma|               folytonos munka.~Nem tudja azt, aki nem próbálta, hogy
344 Palma|               óta nem nyitottam be többé azt az ajtót, amely a felesége
345 Palma|                 Nikkelnétől sem tudhatta azt meg; mert az az urával járt
346 Palma|                 engemet kipótolni.~Azzal azt a kiszáradt, ideges kezét
347 Palma|               műtevő orvosnak a kését, s azt mondom: „köszönöm”. Az én
348 Palma|                 gyászbeszéd. Isten tudja azt, nem a pap, hogy áll az
349 Palma|                 hozzátartozik a menühöz.~Azt már elárultam az elején,
350 Palma|           Amarillisz pulykavörös lett, s azt állította, hogy ő tudja.
351 Palma|                Daktilus görög-latin szó, azt teszi, hogy „mutatóujj”,
352 Palma|                fölkészülten várt rám.~Én azt hittem, hogy most már az
353 Palma|                 egy liturgiai skrupulus.~Azt tudtam, hogy Pálma hitbuzgó,
354 Palma|          cselszövény, nevetnivaló elég!)~Azt azonban el kell mondanom,
355 Palma|             nyomort enyhítse, fölkeresse azt az ínséget, mely nem jön
356 Palma|                  működő tagja vagyok.~De azt is el kell ismernem, hogy
357 Palma|                  Énnek van ám tokája, de azt én csak most vettem észre.
358 Palma|                 szerelem mindent pótol!” azt mondja Petőfi, és nekünk
359 Palma|                 felülmúlhatatlan. Mindig azt kereste, hogy mik a kedvenc
360 Palma|                ott marasztották.~Egyszer azt találtam mondani az ebédnél:~–
361 Palma|            Amarillisz, emlékünkbe idézve azt a jól ismert adomát, melyben
362 Palma|            fölhozott pecsenyére mutatva, azt kérdi a császártól: „Miau,
363 Palma|               császár – bau-bau.”~Azután azt a kérdést intézte hozzám:~–
364 Palma|                az a cirkuszi bűvész, aki azt produkálja, hogy a nagy
365 Palma|               körül tekergeti, mindennap azt kockáztatva, hogy ha egyszer
366 Palma|                hozzám, s magában átkozza azt az órát, melyben nekem görög
367 Palma|             mondá a feleségem.~– Híja be azt a szakácsnét! – mondám az
368 Palma|              Nagyot fog rajta nevetni, s azt foga rá mondani, amit mondanak
369 Palma|                  És hátha a miniszter úr azt kérdi tőlem, hogy hallottad
370 Palma|                 tőlem, hogy hallottad te azt a marchesát valaha muzsikálni?~–
371 Palma|           hirtelen más hangba csapva át, azt mondá: – Biztosíthatom önt
372 Palma|                 a miniszter úr nem fogja azt öntől kérdezni.~Mit tehettem?
373 Palma|            vallás és közoktatás mezején, azt én mind viseltem az ő megbízásából).
374 Palma|           szemöldökrángató mosolygással, azt mondá:~– No, hát mégis csak
375 Palma|                Hogy valósággal marchesa, azt bizonyítá a sok szalag,
376 Palma|                No, ha erre mondtam volna azt a miniszternél, hogy ismerem
377 Palma|                  nagyon viselt! Elhordta azt világ minden fővárosába;
378 Palma|               nagy…~– Micsoda, édesem?~– Azt mondom, hogy nagylelkűség. (
379 Palma|         helyesled, hogy én Amarillisznak azt adtam utasításba, hogy ha
380 Palma|            tehettem? Olyan szépen mondta azt, hogy „te vagy az én uram”.
381 Palma|                Mars kisasszony), amikről azt rebegi a fáma, hogy két
382 Palma|                   Néhány év előtt a díva azt a kellemetlen fölfedezést
383 Palma|               sor gyémánttal. (Igazak-e? azt nem tudom.) Ez a bársonyszalag
384 Palma|         nyomultam.~– Mit? Te még most is azt mered állítani, hogy azt
385 Palma|                 azt mered állítani, hogy azt a nyakravalót magad kötötted
386 Palma|                  van Passiflora”. – Nem! azt a jelenetet, amikor ezek
387 Palma|                  engedhetem el magamnak; azt nekem élveznem kell.~Tehát
388 Palma|               nekem élveznem kell.~Tehát azt tettem, hogy odaintettem
389 Palma|              tudja, amit kaphat belőlük, azt vigye haza a feleségének;
390 Palma|                 árult el, mint aki tudja azt magáról, hogy őtet mindig
391 Palma|               kellett szokni, mint nekem azt, hogy a feleségem úgy szólít,
392 Palma|          elsőbbségét a másikra. Nehéz is azt eldönteni: az egyik „díva”,
393 Palma|               még szűz!~– Mosziő Antanfű azt mondta. A számlát is megmutatta
394 Palma|                 Kacsalábtól. Könnyű volt azt elkövetnem.~Az irodám fiatal
395 Palma|               leszáll a hazai földre, ti azt levetkőztetitek ad parum
396 Palma|               parum et saccum.~– Ki meri azt mondani? – kiáltott egyszerre
397 Palma|                 meg a zsákmányukon? Hogy azt a föllépési díjat én magam
398 Palma|                 drága hölgy most szentül azt hiszi, hogy én a cicisbeóját
399 Palma|                kétoldalt, mintha keresné azt, aki így szólt:~– Ön mondta
400 Palma|                akartok. No, megálljatok!~Azt tettem, hogy hivatalos kiküldetést
401 Palma|                 Gyomor, tüdő, szív, mind azt lesi, hogy mit mond hozzá
402 Palma|                voltam. Az eszem pauzált. Azt tudtam, hogy „hatan” vannak.
403 Palma|              mezítlábas emberek számára.~Azt már most a grippés fejemmel
404 Palma|          szuggerálja a lelkesedést.~Hogy azt elugrattam a művésznőtől,
405 Palma|              ekként vakanciába kerülvén, azt nem siettem betölteni.~Ez
406 Palma|             elsőben beszámoljuk”. Amitől azt sejthettem, hogy Nachtigallné
407 Palma|               Nachtigallnét. A feleségem azt mondja neki: vezesse ide,
408 Palma|                 asszony tud egy férjről, azt a hetedik, a feleség meg
409 Palma|          gondoskodnom, asszony van elég.~Azt hiszem, hogy a feleségem
410 Palma|                 Pénz nem kéretik, nehogy azt tessék gondolni. Lakásom
411 Palma|                  megvártam, míg egy hang azt mondta: szabad, azzal beléptem.~
412 Palma|           arcképéről, aki nálunk megvan.~Azt hittem, hogy valami csalóval
413 Palma|                úrnak.~A leány vonakodott azt megtenni. Én protestáltam.~–
414 Palma|                 köszönhetsz mindent. Még azt is, hogy ilyen szép ruhád
415 Palma|                  kisasszony. Mutasd csak azt a csipkekrézlit a nyakadon.
416 Palma|                csipkekrézlit a nyakadon. Azt a csipkét is maga csinálta.~
417 Palma|                  Violának a sorsa miatt; azt valahogyan dűlőre kell vinni.
418 Palma|             Eredj csak, kisleányom, fogd azt a vizespalackot, hozz bele
419 Palma|              találjon a nyomára. A Viola azt hiszi az anyjáról, hogy
420 Palma|            kálvinisták vagyunk. Amint én azt látom, hogy valaki megverte
421 Palma|               szemével a leányt, azonnal azt teszem, hogy eleven szénnel
422 Palma|                  kisleány, a jó nagynéni azt tudatta velem, hogy maga
423 Palma|             lépni. Úgy van-e?~A kisleány azt tűzte ki feladatául, hogy
424 Palma|             tehetségem.~– S honnan tudja azt?~– Tanultam egy évig; a
425 Palma|                 ember behunyja a szemét, azt hiszi, hogy a Csicsa.~No,
426 Palma|       csellovirtuóznét hozzon a világra; azt egyenesen az én szárnyaim
427 Palma|                   közel volt hozzá, hogy azt a szimbolisztikus ráköpködéssel
428 Palma|            babonásak, de azért megteszik azt, hogy mikor valami első
429 Palma|                gyors mozdulattal kikapta azt a nagyasszony kezéből, s
430 Palma|                 óvta meg. Hogy mi módon, azt én magának meg nem magyarázhatom. (
431 Palma|                  magyarázhatom. (Nem ám, azt csak nem mondhatom el neki,
432 Palma|             gondoskodom. Eddig is tettem azt, s ha a próba sikerülni
433 Palma|             szonátát tett eléje. A leány azt is végigjátszotta a legnagyobb
434 Palma|               cselédem, a jó Magda; majd azt leküldöm a Violának, ő volt
435 Palma|             lehet hinni.~Pálma elfogadta azt en bloc, csak azt mondta,
436 Palma|              elfogadta azt en bloc, csak azt mondta, hogy szeretné azt
437 Palma|                azt mondta, hogy szeretné azt a leányt megismerni.~Biztosítottam
438 Palma|                 hogy Viola rendben lesz, azt jelentette, hogy amint a
439 Palma|                nagyot hallott. Különösen azt nem akarta meghallani, mikor
440 Palma|              kínált neki; hanem mikor én azt mondtam neki, hogy másik
441 Palma|             másik tízet én teszek hozzá, azt meghallotta. Meg hogy a
442 Palma|                  anyám nevét viselem; de azt férjhezmenetelemig nem szabad
443 Palma|            atyjáról nem tud ön semmit?~– Azt tudom, hogy előkelő állású
444 Palma|               Violát, s elbúcsúzásunkkor azt súgóm neki:~– Délután négy
445 Palma|                beárnyékolva.~Hiszen, hát azt is csak meg kellett tudnom,
446 Palma|               Bécsben egy straduáriót, s azt egyenesen odaküldettem Viola
447 Palma|          feleségemhez járó asszonyokbul. Azt kockáztattam, hogy mikor
448 Palma|            függöny a kapu felőli ablakon azt jelzé, hogy senki sincs
449 Palma|               akkor „dezden kon dezden!” azt a ravaszságot gondoltam
450 Palma|                 az ötórai ozsonnákon. Én azt hittem, hogy énrám les,
451 Palma|           elvetemedett imposztor legyen, azt még álmodni sem mertem volna;
452 Palma|          feleségem. Magam is megijedtem, azt hittem, engem aposztrofálnak.~–
453 Palma|               mint a Nikkelről? Mikor én azt mondom, hogy „gyalázatos”,
454 Palma|               van benne. – Egy-egy napon azt mondta, hogy éjjeli inspekciója
455 Palma|            Megállj! (Itt nekitürközött.) Azt mondtam neki, hogy szeretném
456 Palma|                  hogy nem nekem juttatta azt a bizonyos nászutazást Hesperissel.)~–
457 Palma|                 szobájába, a szolgálónak azt mondta, hogy hívjon neki
458 Palma|               Tessék a borítékot nézni! (Azt kézről kézre adta.) De hát
459 Palma|                  De hát még a tartalom! (Azt nem bocsátá ki a kezéből.) „
460 Palma|           stanicli paprikát.~– Azért sem azt vittem. Hanem elvittem magammal
461 Palma|                   Itt van a ridikülben. (Azt is megmutatta.) Otthon találtam
462 Palma|                     De legkevésbé szabad azt lenyalatni! – kiáltá mérgesen
463 Palma|                 sófel volt. Hogy mondják azt magyarul, hogy „schofel”? (
464 Palma|             pénzt – folytató Hesperis. – Azt sem mondtam neki, hogy „
465 Palma|                Hanem ő, a szemtelen! még azt mondta, hogy a „viszontlátásig”!
466 Palma|         szólítani. Hát még a tartalom? – Azt majd máskor. Ezt egyenkint
467 Palma|           félelem kíváncsiságával.~– No, azt el lehet képzelni, hogy
468 Palma|                Hogy mit tett Nikkel? Hát azt tette, hogy a válla közé
469 Palma|                  az ő háta.~– No, én nem azt tettem volna az ő helyzetében.~–
470 Palma|             lelkületű férfiak mondhatják azt, hogy hiszen ez ekvivalens,
471 Palma|               gondolattól.~– Hadd lássam azt a szerződést – mondám neki.
472 Palma|       szerencsének. Szerencsének nevezte azt, hogy engem elhagyhat.~–
473 Palma|                 kettős ambíciója!~Otthon azt mondtam, hogy Violának az
474 Palma|                  nyert, hogy a leányának azt a házat vehette ajándékba. (
475 Palma|                 a háromszoros csöngetés. Azt persze a Magda nem hallotta
476 Palma|                 elkotródott. Akkor aztán azt a bizonyos bartvist a csöngettyű
477 Palma|          spekulál, egyúttal kalkulál is. Azt is kiszámítja, hogy meddig
478 Palma|             volna szükséges.~Ez ellen én azt találtam ki, hogy vettem
479 Palma|             ember benne minden ember. Én azt hiszem, hogy a kard a kiegészítő
480 Palma|                Hogy az ördögök vigyék el azt az Antanfűt. Még mindig
481 Palma|               gyújtatott meg. Ez jelezte azt, hogy engem várnak.~Egyszerre
482 Palma|                 ön bemutatta, akkor csak azt mondhatom rá, hogy beleegyezem.
483 Palma|                dolgát majd én elintézem. Azt az ön házára is be lehet
484 Palma|                  lesz rá szükség, hát én azt majd előlegezem.~– Igen
485 Palma|                magunknak emlékül.~      ~Azt a Sarazate-képes bonbonière-t
486 Palma|                   Mert, hogy ott lógott, azt, mint tapasztalt meteorológ,
487 Palma|              évfordulója.~Aztán fölkelt, azt mondta, hogy aludni megy;
488 Palma|                 földön.~Hiszen tudtam én azt jól. A feleségem éppen olyan
489 Palma|                  Pálma fölkacagott.~– Ön azt hiszi, hogy az egész világ
490 Palma|              süket és vak, hogy ön bírja azt a varázssüveget, ami az
491 Palma|            Mindig csöndesen tűrő voltam. Azt mondtam magamban, hogy hiszen
492 Palma|               hogy hiszen megjósoltam én azt előre. Én már asszonynak
493 Palma|                 szerencsétlenségeket; de azt, hogy nevetségessé legyen,
494 Palma|                    s akkor aztán vedd el azt a leányt, akit szeretsz,
495 Palma|                  a te becsületedet. Hogy azt megmentsem, kidobom érte
496 Palma|     végigcirógattam.~– Kedves Pálmám. Te azt mondád, hogy ennek a helyzetnek
497 Palma|                módon, mint te mondád. Én azt a leányt már férjhez adtam:
498 Palma|                 nekem gyanús dolog.~– Te azt hiszed ugye, hogy ez csak
499 Palma|               Nem! Nem! Nem! Ne mondd ki azt a szót! Ne fogadj semmit
500 Palma|      megváltoztatja. Az a szürke szakáll azt beszéli, hogy egy cserepár