bold = Main text
    Part                                               grey = Comment text

  1 Elo     |           hamvaimat, s úgy adogatnak be, de nem a nőknek, hanem a férjeknek,
  2 Elo     |               választottam ezt a címet „…De kár megvénülni!” Ezzel aztán
  3 Elo     |            vagyok. Az ötvenediket járom.~De hogyha összeszedem magamat,
  4 Elo     |                azt a korszakalkotó ordre de bataille-t, mely szerint
  5 Elo     |                 kapta a vitézségi érmet; de én jobban ismerem a dolog
  6 Elo     |                  hát régi legény vagyok.~De azért még nem mondtam le
  7 Elo     |               alig voltam huszonöt éves. De hát nagyon gyorsan változott
  8 Elo     |           gyulladt meg: egy fekete hajú, de kék szemű görög leány volt
  9 Elo     |                  nagyon szeretett engem. De nem érhettünk célt, mert
 10 Elo     |                 asztalra, s azt mondod: „de hát megbolondultál, te öreg,
 11 Elo     |             számlálva minden hajamszála; de annyi nincs, hogy minden
 12 Elo     |             hiszi rólam: az egész világ; de azt, hogy titokban milyen
 13 Elo     |                benne, akkor „makináció”; de ha a púroszok csinálják,
 14 Elo     |            csinálják, akkor „mahináció”.~De bár hamarább tették volna
 15 Elo     |                idegen betű számkivetést! De sok keserűségtől megőriztek
 16 Elo     |         professzor úr nem értett semmit, de azért meg volt vele elégedve. =
 17 Elo     |                   hogy „pszi”.~Sajnálom, de nem tehetek róla; – minden
 18 Elo     |             aztán kefemódra lenyíratott; de ez majd utóbb jön; bajusz,
 19 Elo     |          ütközött; karcsú legény voltam, de jól megtermett; én voltam
 20 Elo     |              keresztneve is: Agezilausz, de ezt nem használták, legföljebb
 21 Elo     |                 Minerva Jupiter fejéből.~De ez nem az apja fejéből ugrott
 22 Elo     |                 költői fantázia nemzett, de melyet az objektív kontempláció
 23 Elo     |            kutyát uszítják „ksz – ksz!”.~De legkedvesebb (nőajkról eltanulva)
 24 Elo     |          kiejtési vita támadt közöttünk.~De ennek megint új fejezetet
 25 Elo     |                  mondta rá: „jó lesz”.~– De énnekem nem elég az, hogy „
 26 Elo     |                  jöhetett volna nyomára; de ő ezzel nem rontotta a nyugalmát.~
 27 Elo     |                  ivott magának – vízből.~De aztán, amit beszélt asztal
 28 Elo     |                  Hát az ördög!” (Az tud; de nem vállal attaséi hivatalt.) „
 29 Elo     |              őrnagyi uniformisában. Hej, de összetelegráfteremtette
 30 Elo     |               többet nem is érdemeltem), de a másik pajtásom, a báró,
 31 Elo     |                nyelvre nincs lefordítva, de amelyet ismerhetett kedves
 32 Elo     |          magamtul. Dombiratosi Rafael!”~(De sok keresztneve van!)~A
 33 Elo     |             zálog tehát már kézben volt.~De nem olyan könnyű volt ám
 34 Elo     |            Szfaira.”~– Igen, ha labda. – De hát ha ballon?~– Akkor „
 35 Elo     |                Megígértem, hogy hozatok; de hazafiúi indulatom kiköttette,
 36 Elo     |                 néztünk Amarillisszal.~– De én ebben az ítéletben nem
 37 Elo     |                 s nem fizetnek semmit.~– De én ez ellen kifogásolok.
 38 Elo     |               lugasban.~Elárult a fickó! De nem az apja előtt. Tudta,
 39 Elo     |              mondta el lassan, óvakodva; de azért helyesen. Szépen jártak
 40 Elo     |                is ilyen volt: kiszámító, de kiszámíthatatlan. Sohasem
 41 Elo     |                egy vékony gyapot jankli; de mi ketten ez alkalommal
 42 Elo     |                  pardon”-t mondtunk.~No, de én célt értem. A magam sebeit
 43 Elo     |                eltakarhattam a ruhámmal; de a báró a megsántult lábát
 44 Elo     |                 párbajban megsebesültet.~De másnap nem jöhetett ki az
 45 Elo     |              ugyan nem tudtam megemelni; de hiszen félkarral is lehet
 46 Elo     |        Kapciózuskodott. (Ez is régi szó, de örökké új.)~A gyászos kimenetelű
 47 Irin    |                 Az öltözete zsíros volt, de selyemvirágokkal és skófiummal
 48 Irin    |               nem vesztegette az idejét; de azért a számadáskor úgy
 49 Irin    |            terjedve magában a népben is. De biz a legszebb petrezselyem
 50 Irin    |                keresztelések alkalmából.~De mármost üss hátba, kérlek:
 51 Irin    |                más ember úgy van-e vele? De nálam még óra múlva is érzik
 52 Irin    |                 receficével nem takarva, de elárulva. Egy katrinca elöl,
 53 Irin    |                  egymáshoz verte őket. – De szeretnék én is ilyen karddal
 54 Irin    |             válasz megnyújtá az arcát.~– De azért lehet szebb leány
 55 Irin    |              nevezte. Megnézte nagyon.~– De furcsa cipellő! Nem is férfi
 56 Irin    |                  kellett tanulni? – Huh, de nem szeretnék diák lenni!~
 57 Irin    |                 mind? A maga saját vére? De így összeveretni magát!…
 58 Irin    |                 világon! Asszonykönny! – De sokszor voltam a betege. –
 59 Irin    |                hogy semmi öltözet sincs, de még az epidermisz is el
 60 Irin    |      tanulmányozható legyen rajta.~– Juj de csúnya portéka! – szólt
 61 Irin    |                odatette a tükör mellé.~– De le ne vegye róla – szólt
 62 Irin    |           megvoltak a bohémien hajlamok.~De ugyan minek cifrázzuk a
 63 Irin    |            babérkoszorúval a homlokomon, de csizmatalp nélkül, ott nem
 64 Irin    |            spanyolmeggy! Így megfelezve.~De nem maradt abból az Izabella
 65 Irin    |                  végződő zsolozsma szól; de mindvalamennyi elől elnyeri
 66 Irin    |              végéig nyugdíjképességgel – de erről majd később. Ne félj,
 67 Irin    |                 jelent magyarul vőfélyt; de én kénytelen vagyok disputába
 68 Irin    |                világcsudája szép legény, de gazdag; van tornácos háza,
 69 Irin    |            szedem zsámolyrul a málnát; – de amellett szertelenül sovány
 70 Irin    |           ismerném? Egy házban lakunk.~– De azt mondám, hogy „jól” ismered!~–
 71 Irin    |             jónak kell, hogy ismerjem.~– De igazán jónak?~Ahogy a két
 72 Irin    |             híják nálunk, hogy „otmica”. De ő visszaszökött tőlem. S
 73 Irin    |                  bolond nélkül is tudom, de késő már. A babona megfogott,
 74 Irin    |        hazaszaladt. A Jóca utána ugrott, de beleakadt a plundrája hátul
 75 Irin    |                 meg a félvászon topánka.~De mikor már a hetedik pár
 76 Irin    |              utoljára láttam az Iringót. De szép tüskerózsa volt még
 77 Frit    |                  vesznek föl senkit. No, de én előre jelezve voltam
 78 Frit    |                 a címemre egy hordó bor. De jobb lett volna, ha önnek
 79 Frit    |               őrnagy, el sem mosolyodva, de elértve a konfidens arckifejezést. –
 80 Frit    |           értesülni az én nacionálémról.~De hát mégis érthetetlen marad,
 81 Frit    |             ugyan a bőröndben elpakolva, de míg föl nem vétettem, nem
 82 Frit    |               Közel négyszázan lehettek, de én ezernek láttam.~A gyónás
 83 Frit    |               hencegéssel mondám:~– Ejh, de megütötted a pondus specificumoddal
 84 Frit    |                  az embert az egyenruha. De az arca, tekintete, mind
 85 Frit    |                  folyosón.~Kicsiny volt, de csinos, tiszta, két ágy
 86 Frit    |              patak szolgáltatja a vizet; de az a sok fabrika salakjától,
 87 Frit    |                 embernek kardja már van, de bajusza még nincs.~No, de
 88 Frit    |                de bajusza még nincs.~No, de itt a szivar, az kontesztálja
 89 Frit    |                  arra majd rágyújthatsz, de csak akkor, mikor már fönn
 90 Frit    |             ménkű az?~– Ha nem is ménkű, de mindenesetre annak a sógora:
 91 Frit    |              Fizikusinasnak csúfoltatok; de most ennek a tökéletességemnek
 92 Frit    |              Persze, te még pogány vagy! De majd ha keresztülmégy a
 93 Frit    |           hajamat. Te is a miénk lész.~– De köszönöm! Akkor én megyek
 94 Frit    |                 poroszok is föltalálták, de majd az a hibája, hogy a
 95 Frit    |                 mint frissiben volt. No, de most fogd a hegedűdet, menjünk
 96 Frit    |            valóban büszke szépség volt.~(De talán itt már végződnék
 97 Frit    |              derék katonatiszt legyen. – De a Cecco itt sem igen akart
 98 Frit    |                asszonyt.~– Ezt elhiszem, de a professzorok csak ismerik! –
 99 Frit    |                 vagy, azt mindig tudtam; de hogy ilyen tökéletes cigány
100 Frit    |                    mondta Fritillária –, de a hangjegyeket mégis csak
101 Frit    |             elkezdett okvetetlenkedni.~– De sokszor ismételnek önök
102 Frit    |     Csók-keringője”.~– „Csók-keringője?” De furcsa nevet választott
103 Frit    |               Sul le – sul le labbre”.~– De a szöveget csak éneklik
104 Frit    |          chantent”, akkor ne „font pas”.~De már most komolyan mondom
105 Frit    |                 jól van jól, Herr Kadét; de hát aztán a tanulás, hogy
106 Frit    |                  Uchátiuságyúk öntése. – De egy időre le voltak pipálva.~
107 Frit    |                eszik, s pezsgőt iszik. – De a magyar regényíró kénytelen
108 Frit    |              pörköltet, és iszik vinkót. De azért is ezer hála! – S
109 Frit    |                lövés. Ívet képezett már, de mégis a palánkba fúródott.~
110 Frit    |    keresztültörte mind a három palánkot, de még a téglafalon is rést
111 Frit    |             csodaeredményeket mutat föl. De meddig tart ez a csodaerő?
112 Frit    |              éreztem, mikor suttogott:~– De én nem fogok lemondani…én
113 Frit    |        lehetetlen. Annak ezer szeme van.~De talán a parkban lehet.~A
114 Frit    |                 én eddig nem tudtam. No, de már most megtanultam.~A
115 Frit    |                is” pihenhetett a hegedű.~De más okbul is.~Az őrnagy
116 Frit    |                 kapóra jött a felelet.~– De hiszen akkor, nagyságos
117 Frit    |                 A tanárnak felelni kell, de nem visszafelelni! Ha ön
118 Frit    |               Hát mármost mégis rátérek.~De, kérlek, ne csinálj hozzá
119 Frit    |               Fritillária orosz nő volt; de ott kellemetlenségeknek
120 Frit    |                  bolondság volt biz ez – de hát mondtam én valaha, hogy
121 Frit    |                  senkit be ne bocsásson; de mindenkinek a nevét följegyezze,
122 Frit    |                Nincs ám rendes embernek; de egy dezentornak!~Volt eszem,
123 Frit    |             egymástól és a tanárainktól. De engem nem vitt rá a lélek,
124 Frit    |                  odújából:~– Bőgő nincs, de a bőgővonó itt van.~Fritillária
125 Frit    |             magamat szakítani a kezéből, de akkor két hatalmas marok
126 Frit    |                 áruló! – ordítottam reá.~De már a kocsis becsapta a
127 Frit    |                  hogy titkát megőrizd.~– De az uram még jobban fizetett,
128 Frit    |         tudományt följegyeztem magamnak; de most nem mondom el, mert
129 Pass    |                 Én magam is éltem vele.~(De hisz annak, aki az életet
130 Pass    |              egyszer a Garibaldi megjön.~De hát hiába remonstráltam:
131 Pass    |                   Ez erőszakoskodás!~No, de szerencsére ennek is van
132 Pass    |                 hívni, hogy „anno eins”.~De kár, hogy ennek a mi Budánknak „
133 Pass    |            ellenben azt állították, hogy de bizony bele akarja mártani
134 Pass    |                 trónussá magasztosítják.~De magamban nem hegedülök.~
135 Pass    |          megcsókolják, ez nagy nyavalya. De annak csak egy orvossága
136 Pass    |              mint Heléna volt Párishoz.~(De hát tudja azt valaki, hogy
137 Pass    | összevagdalkoztunk egy szép leány miatt. De hát akkor még gyerekek voltunk. –
138 Pass    |               belém nyakig, szegény fiú. De a világért el nem árulná
139 Pass    |                 avanszot adok is neki.~– De hát miért ád neki avanszokat?~–
140 Pass    |                  barát és semmi egyéb.~– De az viszont nagyfokú kegyetlenség,
141 Pass    |                híven fogom eljátszani?~– De nem a színpadon kívül!~Passiflora
142 Pass    |                turbékolás, amennyi elég; de annyira nem jutottam, hogy
143 Pass    |                világgal mindig haragban, de egymással mindig barátságban.
144 Pass    |                  csillagokat követelnek, de hulló morzsákkal is beérik.
145 Pass    |              változatra tudtak alakulni. De hiszen azért volt színésznő.~
146 Pass    |             hiszen azért volt színésznő.~De még csodásabb adománya volt
147 Pass    |          mustártapasz a páciens talpára; de ha estig nem enyhül a baj,
148 Pass    |             Akkor aztán elkezdett sírni.~De meg a három recept is a
149 Pass    |                meghalnék.~– Meg nem hal, de elvesztheti a hangját.~Ez
150 Pass    |                 az ajtón. Siessen!~Hjuj, de mérges volt Passiflora,
151 Pass    |                balkezét, hanem a jobbot; de úgy, hogy a fülem is megcsendült
152 Pass    |              patikából.~– Hadd várjon.~– De az orvosságot hozta meg.~–
153 Pass    |               siettem az ajtót kinyitni; de meg is lettem érte jutalmazva
154 Pass    |                  kérdezé tőlem Nikkel.~– De ne állj itt az ajtóban,
155 Pass    |                  gyere be – nógattam én. De ő csak állt ott kint a gangon,
156 Pass    |               értek én a nyavalyákhoz?~– De én tudom; mert én mindjárt
157 Pass    |                ajtóból, és elszaladsz?~– De még teveled sem szorítok
158 Pass    |              Bizony nem szaladtam utána; de az ajtóban sem maradtam.
159 Pass    |            nemigen szép cím kíséretében, de majd jön még szebb is. Folytató
160 Pass    |               valami más nevet invokált, de nekem úgy tetszett. Szaladtam
161 Pass    |                 hiszem, mindegy volt az. De észrevette a zamatjáról,
162 Pass    |                 melegen – felelt Kati.~– De ehhez valami vászon is kell.~–
163 Pass    |              Hiszen üvegben adják azt.~– De engem kitör a nyavalya menten,
164 Pass    |             visszakiáltott a patyikus:~– De ne bükkfataplót tessék venni!
165 Pass    |              prezumptív direktorom volt.~De délután, amint a Szikszaynál
166 Pass    |                   Üres maradt a szobája.~De már akkor igazán halálán
167 Pass    |         büszkeséggel tölti el egyszerre. De egyúttal arra is inti, hogy
168 Pass    |     Kulissenreisser voltál. Kitapsoltak; de az csak alkalmi tetszés
169 Pass    |            cipősark is, meg a picula is. De mi boldoggá voltunk téve.
170 Pass    |         kompatibilis állapot volt nekik; de hogy egy árva mártírnak
171 Pass    |           vokációm nincsen az elébbihez, de annál nagyobb misszióm van
172 Pass    |                  a sunda szürke papiros, de még inkább a macskakarmolta
173 Pass    |                 ellen ugyan nem véd meg; de pisztolygolyót, revolver-löveget
174 Pass    |                  a próbát nem tette meg: de azért elfogadta az atlaszpáncélt
175 Pass    |               írt levelében azt mondja: „De azért bizonyára gondom lett
176 Mirr    |                 egymás után következnek.~De hát azt nem tudom éppen,
177 Mirr    |                   ágyúmoraj hangzik.~No, de mielőtt a nyeregbe fölkapnék…
178 Mirr    |                  hogy féltem a golyótul; de hát megvallom őszintén,
179 Mirr    |                 hogy milyen az a háború; de aki maga benne volt a melegében,
180 Mirr    |                 meg tőle: „mi lesz már?” De Bismarcknak nem volt bátorsága
181 Mirr    |               Brandensteinok, Groebenek; de senkinek sem használtak
182 Mirr    |       feleseljenek az ellenség ütegével. De már ekkor ki volt forgatva
183 Mirr    |          maradtam. Eszméletemnél voltam, de a lábamat nem bírtam kihúzni
184 Mirr    |                 érhetett az ellenséghez.~De a hét ágyú közül csak kettőnek
185 Mirr    |                az utcákat és emeleteket, de uzsorával semmi szín alatt
186 Mirr    |                étkezett. Egyfélét ettek; de az jól volt elkészítve.
187 Mirr    |               még egy másik szobájuk is, de az zárva volt rendesen.
188 Mirr    |           rendesen olvasatlan átlapozom; de ezek mind hozzátartoznak
189 Mirr    |                vagy orbánctól féltettem; de az szerencsésen elmúlt;
190 Mirr    |                végrehajtva. Jó sikerrel.~De ezt nem a zsidó doktor követte
191 Mirr    |            található pugyillárisommal?~– De igen. Az a tüzérhadnagy
192 Mirr    |            hozzám, itt a mellékszobában. De be van zárva. Egyre azon
193 Mirr    |                  intelligens ifjúságnak! De kár, hogy nem vagy itt már. –
194 Mirr    |            találtam ki az ő gondolatfát; de ő kitalálta az enyimet.
195 Mirr    |       feszességet vont az arcára.~– Jaj, de gyerek vagy! – De ilyenek
196 Mirr    |                   Jaj, de gyerek vagy! – De ilyenek ám a többi sebesültek
197 Mirr    |                 az üteg kasszája volt.~– De mégsem „most még” – dörmögé,
198 Mirr    |                 Ah, az én amulétom!)~No, de mondhatom, hogy rossz amulétet
199 Mirr    |              persze nem gyóntam azt meg.~De a Mirrha egyszer-egyszer
200 Mirr    |               Azt mondtam rá, nem bánom; de nem volt semmi hitem hozzá,
201 Mirr    |         biztosító elébb meghal?~Ennyi.~– De ha a biztosító még kiskorú,
202 Mirr    |                sem enged nyugodnom!”~No, de én ezt nem loptam Palvitz
203 Mirr    |                 az én eredeti invencióm.~De a befejezése a szcénának
204 Mirr    |              heroikus kúra volt: lókúra; de hát neked az kellett. Mármost
205 Mirr    |               hogy főbe nem lőttek érte, de még megeshetik, hogy ínfám-kasszálnak;
206 Mirr    |             Megszabadítottál egy rémtől; de egy iszonyú üresség maradt
207 Mirr    |                hamar el fogja felejteni; de a boldogságára örökké vissza
208 Mirr    |                pedig szemét, undokság.~– De már azokat a hivatalos irkafirkákat
209 Mirr    |          alamizsnát, egy koldustól?~Ejh, de meg voltam pirítva! Hogy
210 Mirr    |                hogy az kárba ne vesszen.~De most már a Mirrha arca lett
211 Mirr    |                   az illata bodzalekvár. De azért gyönyörűség volt az
212 Mirr    |                 tőle.~– Nagyon szeretem. De csak szombaton lehet olvasnom,
213  1      |                 nemcsak ez a materiális, de egyéb morális következése
214  1      |            támadtuk meg. Meg nem vertük, de legalább megmutattuk neki,
215  1      |               eventuális kelengye iránt, de már ezt a magadéból kell
216  1      |             között szép hölgyek számára?~De hogy a legvalódibb okát
217  1      |                  lett belőlem egyszerre.~De lesz ez még unalmasabb is,
218  1      |                ki régi jó ismerőse volt, de akinek mindezideig nem akart
219  1      |               jurium direktor” nyalábol, de a „jogtanácsos” az már kazaloz!~
220  1      |              nemcsak a köz- és váltójog, de minden kereskedelmi törvény;
221  1      |            örökség után csúszás-mászás), de ennek a legcsúfabb neme
222  1      |            planéta; megy, amerre muszáj; de én egy üstökös vagyok, aki
223  1      |              mondtam rá valami bolondot, de csak nem mondom el.~– No,
224  1      |             kakodémon karmai vájnak oda.~De szelídítette e kifejezést
225  1      |             szabályainak elég lesz téve.~De jó, hogy okos emberek vannak
226  1      |                olvassák el a regénynek.) De hát én csak úgy históriázhatok,
227  1      |                   hogy „régi” ismerősök, de talán azt akarta vele sejtetni,
228  1      |                   Te elfeledted azt már, de rám nézve meghalt a világ!”~
229  1      |           elhallgatva, asztalhoz ültünk. De a forró levessel hol az
230  1      |              Voltak kétségbeesett ügyei, de azoknak a részén volt az
231  1      |                  semmi prüderie; szabad, de elegáns, szellemes társalgás
232  1      |                  vagyok. Vívni is tudok. De a táncot nevetségesnek találom;
233  1      |                  táncot mint művészetet; de hogy én magam egy soha nem
234  1      |                 ezekben már otthon volt. De itt is ellenkezőek voltak
235  1      |                aki az Iliászt fordítja”; de csak elhallgattam vele.)~–
236  1      |               csak elhallgattam vele.)~– De hát akkor micsoda föladatokkal
237  1      |               bukolikus egyszerűsködést; de rákényszeríti egyenesen,
238  1      |                   Prózai dolog, ugyebár? De aztán a septemvir nem is
239  1      |                 azt kipótolja a másik.~– De hiszen mi minden óráját
240  1      |                nekem jövendőbelit keres. De még inkább az, amit most
241  1      |             miatt beszélhettünk akármit. De az az akármi csupa merő
242  1      |            megkondoleálni a toalettjeit; de legalább mutogathatók voltak.~
243  1      |           december, január. 2. Josephine de Malline; érés ideje február,
244  1      |                 áll, mint a Gellérthegy; de még annál is erősebben;
245  1      |        töredeznek le egyes sziklacsomók, de nem a Hesperis grániterényéről!~
246  1      |            Hesperis az én jövendőbelim.~…De hát vajon tudja-e?~Mondtam
247  1      |            található a nagynénje nélkül. De különben is nagyon óvatos
248  1      |                    Rettenetes mondás ez!~De hát mikor a leányok Shakespeare-t
249  1      |                  szabatos formulázással. De én azt hittem, hogy érti,
250  1      |                 Ez is lett volna valami.~De én egyikre sem tudtam magamat
251  1      |          szemeink kérdeztek és feleltek, de nem volt fonográf, amely
252  1      |                   hogy házasodni készül, de hogy kit akar elvenni, arról
253  1      |          mézeshetekre a menyasszonyomat. De már azért csak írhatnék
254  1      |             nézve – mondá a septemvir. – De engedni fog ön nekünk egy
255  1      |                Ebben az órában.~–        De én meg utazni akarok. Itt
256  1      |          gyorsvonatot röptében?~–        De mikor a menyasszonyomat
257  1      |                itthon tartotta a búcsút, de azt olyan alaposan, hogy
258  1      |               nem csíphetik el őket…~No, de megérkezett a biztos a Neugebäudéból.~–       
259  1      |                inde, akár unde.~–        De ördögöt akár inde, akár
260  1      |              eszik meg egymást!~–        De mikor lehúzták az ablakfüggönyt!~
261  1      |             szabódék a rendőrkapitány. – De mármost kénytelen vagyok
262  1      |                ki a számukra két szobát, de nem egymás mellett, hanem
263  1      |                egymással, levelezhetnek; de kezet már nem szabad egymásnak
264  1      |                 itt volt Kiss Mihály úr, de nem találta eléggé hidegnek
265  1      |              volt igenis Kiss Mihály úr, de nagyon hidegnek találta
266  1      |               személyleírását, a „puncta de utri”-val együtt.~Hogy hány
267  1      |                 egymással, amit akarnak; de egyszerre kijárni a szobájukból
268  1      |             apparátus mozgásba hozatott, de azért Nikkel és Hesperis
269  1      |       özvegyasszonyt, a Nikkelt megölve; de azt sem kívánhatta, hogy
270  1      |              majd azt is lediktálom. No, de most eredj te is fürödni,
271 Palma   |               múlva már nem fájna semmi, de ezek a függőben levő ügyek
272 Palma   |                  hogy nekem volt igazam; de már az nekem egészen közönyös
273 Palma   |       megbocsátana neki érte a megváltó. De ő jó volt mindig. Csak énhozzám
274 Palma   |                nehogy bűnné fajuljon az. De te is szereted őt – mert
275 Palma   |         esztendővel, a nászutazásunkban. De én tudom jól, hogy ő özvegy
276 Palma   |              mindig van körülöttem elég. De az öngyilkosságtól mindig
277 Palma   |              öngyilkosság lopás, csalás. De arra a holnapi műtétre maga
278 Palma   |               gyönyörködni akarok benne… De ne beszéljünk erről… Rövid
279 Palma   |                kívánta, hogy ott legyek; de a leírását elengedem magamnak.
280 Palma   |               Nem tettem rá észrevételt.~De a megboldogult principálisom
281 Palma   |                már lefordított verseket. De már itt elhagyott az udvariassági
282 Palma   |              Ezek hatlábú állatok ugyan, de nem hekszameterek! Önöknek
283 Palma   |                  biz ő nem tudja, mi az. De Amarillisz pulykavörös lett,
284 Palma   |           doktorok, lehetnek fiskálisok, de hekszameterírók nem lehetnek.
285 Palma   |                  Nagy áldozat volt tőle, de meghozta a kedvemért. Nem
286 Palma   |                hogy milyen hű lelke van!~De annál jobban magamra dühítettem
287 Palma   |             tudtam, hogy Pálma hitbuzgó, de nem bigott.~– Mi lehet az?~–
288 Palma   |                 egymásnak valók vagyunk. De gondolja ön meg, hogy húsz
289 Palma   |                  Gondolja meg a választ.~De már ugyan jobbrul-balrul
290 Palma   |     kozmetikumokat, se szépítő szereket; de még nem is tubákol (ami
291 Palma   |                  is működő tagja vagyok.~De azt is el kell ismernem,
292 Palma   |     istenasszonya.~(Énnek van ám tokája, de azt én csak most vettem
293 Palma   |                 állásában a tokára?)~No, de amellett aztán, hogy a nőm
294 Palma   |                  és Odenatus történetét, de annyi bizonyos, hogy a bittsei
295 Palma   |                          IV. A RÁC PITE~(De most már csakugyan az asztalhoz
296 Palma   |              ifjúkori pajkosság volt az, de neki az egész életét megfordította.
297 Palma   |                 gyöngédségeit kimutatni, de hallhatja a feleségemtől
298 Palma   |                  szeret – ez hagyján! –, de hogy mennyire becsül! A
299 Palma   |                férjek mintaképének tart. De elmondja neki ezt a terített
300 Palma   |              kezénél húzva a szakácsnét. De az utolsó falat majd a torkomon
301 Palma   |              Iringó.~Iringó volt biz az! de nem az én hajdani Iringóm.
302 Palma   |                az utcán, rá nem ismerek.~De annál jobban rám ismert
303 Palma   |             nemzetem számára elhódítani.~De annál inkább értette a rác
304 Palma   |                  volt szolgálatba állam. De hát jót tett vele a csodatevő
305 Palma   |                  cselédekkel pletykázni; de ellenben bizonyosra vehettem,
306 Palma   |   magán-zeneiskolához leányok számára.~– De kedvesem, én nem ismerem
307 Palma   |          Amarillisz ismeri.~– Ön ismeri? De hát ért ön valamit a zenéhez?~–
308 Palma   |                  azoknak folytatódni is.~De meg aztán aki a 60-as, 70-
309 Palma   |               kordont a magyar határon?)~De hát ami már egyszer a „kizmet”-
310 Palma   |                  már kész, csak a piésze de résisztansze van még hátra.
311 Palma   |              négy után következik az öt, de itt elejbe ugrik a hat.~
312 Palma   |             arcát nem lehetett meglátni. De arra is használatos volt
313 Palma   |               Meleget nem tarthatott az, de ha verekedésre kerülne a
314 Palma   |                   Hisz ez Nikkel pajtás.~De mi lelte ezt? Hisz ez most
315 Palma   |        értékesítenem kell statarialiter. De aztán valami ötlött az eszembe; „
316 Palma   |             pedig mindig vallatják érte, de amit ő bizonyosan le fog
317 Palma   |                  én, hanem a Nikkel!) – (De csak nekem kell ezért majd
318 Palma   |             Háládatos leszek érte.~…Hej, de jól éreztük magunkat Nikkel
319 Palma   |                 Féltékeny a feleséged?~– De még mennyire! Azzal fenyeget,
320 Palma   |                  férjei az operettben.~– De hát nem is csalod meg?~–
321 Palma   |                itt volt mosziő Antanfű”; de az ortográfiájával csak
322 Palma   |      merevségében nyilatkozik.~Ej, haj!… de kár megvénülni.~…Denique
323 Palma   |              véres nagy pénzbe kerültek.~De már erre a szóra bennem
324 Palma   |            vetett a nemzeti büszkeség.~– De már akkor szemtelenül hazudott
325 Palma   |                  már tőle megszabadulni, de nem bír.~– No, hát majd
326 Palma   |                megszabadítottam a dívát.~De vajon nem volt-e neki egyebe
327 Palma   |                 hogy ő olyan becsületes?~De a legnagyobb bolondság volt
328 Palma   |                 a magam lábán jól állok; de az intendáns biccent.~–
329 Palma   |              Angiolina tehetségét.~– No, de mennyire.~– Milyen regiszter!
330 Palma   |             siker stádiumába el nem jut; de bevégzett művésznők szenzálja
331 Palma   |                 az arcát, és otthagyott.~De hát Adelphe Philine is mit
332 Palma   |             apácafejedelemasszony volna.~De a többi asszonyok is mind
333 Palma   |              másutt is Isten napja süt!”~De hiszen a bölcs Ben Akiba
334 Palma   |                 amióta feleséges vagyok. De azért ennek ne szenteljünk
335 Palma   |             nagyszerű volt az ápolásban. De a többi hölgyek is hűségesen
336 Palma   |             tudtam, hogy „hatan” vannak. De akárhogy számláltam, nem
337 Palma   |                  többé rám neheztelni.~– De nagy oka van. Mert ha ön
338 Palma   |                  van oka rám neheztelni.~De annak az okát nem bírtam
339 Palma   |               már csakugyan az én bűnöm.~De még nagyobb az, hogy Entenfusz
340 Palma   |                  én vagyok az Entenfusz. De megizzadtam bele!~Soha többet,
341 Palma   |             nevet emlegetni a házunknál, de nem sokat ügyeltem rá.~Gyakran,
342 Palma   |               ilyenforma névről valamit; de hogy hol, mikor és mit,
343 Palma   |               Igaz, hogy régecskén volt. De azért még most is hasonlatos.~
344 Palma   |       elfelejtette, mintha nem is volna. De csak egy születésnapi ajándékot,
345 Palma   |                 vele, én megittam. (Ejh, de régen ittam vizet szép leány
346 Palma   |             szájjal felelt rá:~– Igen.~– De hát annak, aki művésznő
347 Palma   |                már hangosabban mondá.)~– De hát van magának tehetsége
348 Palma   |      megkívántatik a terjedelmes hang.~– De én nem akarok színművésznő
349 Palma   |       hegedű-reszelő.~– Tán csak nem?…~– De igen; nekem a violoncellóhoz
350 Palma   |                Kottábul a vista játszom; de hallás után is eljátszom
351 Palma   |               kálvinisták nem babonásak, de azért megteszik azt, hogy
352 Palma   |                 skatulya gyufa.) Ej, ej! De rossz nyelve van az ilyen
353 Palma   |           könnypatak csereg” melódiáját, de annyi érzéssel és bámulatra
354 Palma   |              protezsálni nemcsak jogunk, de kötelességünk.~Én megegyeztem
355 Palma   |                   se az alatta lakóknak; de viszont azok sem zavarják
356 Palma   |                  szerezni; egyszerűeket, de mégis elegánsakat; aztán
357 Palma   |             egyre bámult; kíváncsi volt, de nem értett semmit. Annál
358 Palma   |                  kicsit süket szegényke, de különben áldott jó teremtés.~–
359 Palma   |            fölfedezve, Viola elhelyezve. De mit szólnak majd ehhez odahaza?
360 Palma   |               amíg én Violát fölvezetem; de Pálma humánus lelkülete
361 Palma   |                  az anyám nevét viselem; de azt férjhezmenetelemig nem
362 Palma   |                 delegátus kollégám.)~No, de annyit elismert felőlem
363 Palma   |          szállást cseréltettem Violával.~De ott megint csak rátaláltak.~
364 Palma   |      kegyetlenség, amit Pálmával teszek; de aztán csak elaltattam azzal
365 Palma   |                ezelőtt húsz esztendővel. De minek is hosszabb a kálvinista
366 Palma   |        túlhajtani a vádat: „nem egy van, de hét!”~Hanem egyszer aztán
367 Palma   |                 pokolravaló az átkozott; de hogy ennyire elvetemedett
368 Palma   |              mind cudar, csalárd, lator, de legalább iparkodik eltitkolni
369 Palma   |               jelentésteljes szemvágás), de ilyen nyíltan, ilyen vakmerően
370 Palma   |           végignéztem az egész előadást. De még inkább néztem a Nikkel
371 Palma   |            inkább néztem a Nikkel arcát. De nem kellett annak se éneklő
372 Palma   |                 Fischerin, du kleine!”~– De, barátném – szóltam én közbe. –
373 Palma   |                  Azt kézről kézre adta.) De hát még a tartalom! (Azt
374 Palma   |                 Ez bizonyosan én vagyok! De hát hallott már valaha ilyet
375 Palma   |          tettleges hatalomnak” nevezze? „De mihelyt megkapom a salláriumomat
376 Palma   |                sem találta el! Rohantam, de nem a Nikkelre, hanem a
377 Palma   |         arckenőccsel kell ledörzsölni.~– De legkevésbé szabad azt lenyalatni! –
378 Palma   |             Magának pénzre van szüksége, de az uramnak a tárcája nálam
379 Palma   |          kérdezni.~– Mit? Indignációval? De a két füléig szaladt a szája
380 Palma   |                 engedte a hátát üttetni. De attól is azén kezem fájdult
381 Palma   |                  szaladtam az ajtó felé.~De ugyan megjártam vele; mert
382 Palma   |               hogy hiszen ez ekvivalens, de énnekem érzékeny kedélyem
383 Palma   |                  hogy engem elhagyhat.~– De hát mi lesz így belőlem?
384 Palma   |        szerelmesleveleket két forintért, de Hesperis nem állt rá.)~Most
385 Palma   |               örökösödési pör!) Igen ám, de aki spekulál, egyúttal kalkulál
386 Palma   |                tréfa volt! Gyere vissza!~De biz az nem következett be.
387 Palma   |              ügyekben, nem kísértem önt. De helyembe küldtek minden
388 Palma   |             rajta, ha mások dühösködtek. De most már mirajtunk kezdenek
389 Palma   |               nagy szerencsétlenségeket; de azt, hogy nevetségessé legyen,
390 Palma   |             gyalázatból ki lehet épülni; de a nevetségessé tételből
391 Palma   |             kölcsönös gyűlöletet vallva, de nem érezve (inkább, mint
392 Palma   |                   Én már véget vetettem. De más módon, mint te mondád.
393 Palma   |                   Akkor imprezárió volt; de most hadnagy; szép vagyon
394 Palma   |                  csirke jön az asztalra. De a hal is nagyon jó, úgy,
395 Palma   |             nyúltam, „várjon a díjáért!” De az én sántám úgy elsietett
396 Palma   |                  is meg van vesztegetve. De még nagyobb kémkedéseknek
397 Palma   |         becsületszavamat adtam? Az igaz. De hiszen titokban marad! Ez
398 Palma   |                  Tudom, hogy blaszfémia; de nem merném szavazatra bocsátani
399 Palma   |              nemcsak a becsületszavamat, de még a megszégyenülésemet
400 Palma   |                ahogy neked jobban esik”.~De hát Pálma erőltette a jókedvét;
401 Palma   |                 hogy nem kísérhetlek el; de ma van az erzsébetvárosi
402 Palma   |                 akar nekem mutatni.~Ejh, de jókor hozza idea – fátum!
403 Palma   |                elefántcsont rámája volt; de egészen egyszerű. Azt mondta:
404 Palma   |                fognak temetni – suttogá, de erősen hallgatólag.~– Madame!~–
405 Palma   |                lehet kezdeni az üzletet. De ugyan nem ütött önnek szeget
406 Palma   |             Budán, a Széchenyi hotelben.~De már erre a szóra fölugrottam
407 Palma   |                  árulás?~Nem mondtam ki, de az arcomról lehetett olvasni.
408 Palma   |           ellenem, hogy elbuktassanak? – De hát nem megcsaltam-e valamennyit? –
409 Palma   |         verítéket, keserűn fölkacagva.~– De hát én nem fogok odamenni.~
410 Palma   |           amikről ön rég megfeledkezett, de amiket én gondosan megtakargattam.
411 Palma   |             többé.~Viola összeborzadt.~– De én félek a botránytól.~Úgy
412 Palma   |               ahová csak gyalogút vezet. De hogyha tele volna is Budapest
413 Palma   |           jelenet fejlődik ki közöttünk; de Pálma nem egyezett bele;
414 Palma   |                 ajtó ki volt már nyitva; de még egy pamlag állt az útjában.~
415 Palma   |                 én teljes nyugalommal! – De ez egyszer mégis kellett
416 Palma   |      sajátkezűleg írta be az én nevemet.~De nem a feleségem arcára voltam
417 Palma   |                 az ajkain ez a mondás:~– De hiszen nem…~De mielőtt tovább
418 Palma   |                 mondás:~– De hiszen nem…~De mielőtt tovább mondhatta
419 Palma   |                  ön azzal mondani, hogy „de hiszen nem?…” Hesperisnek
420 Palma   |                  akart ön azzal mondani, de hiszen nem?…”~      ~Néhány
421 Palma(1)|                erre magyar szó kettő is, de egyik sem csikorog ilyen