Part

  1    1|             bámulva látta, hogy a különös ember csakugyan komolyan veszi
  2    1|                színe visszatért, az egész ember szemmel látható változáson
  3    1|                csak tréfa.~Én igen boldog ember voltam még félév előtt.
  4    1|               mindennek örülni, amiben az ember harmincöt évvel örömet talál.
  5    1|                 ez mind csak tettetés? Az ember olyan bolond, hogy szereti
  6    1|          lélekmardosással nem követett el ember, mint én.~Midőn kastélyomba
  7    1|                 rólam, hogy mint gavallér ember nem fogok azzal visszaélni.
  8    3|                neki enni, s a gyönge öreg ember egy hét alatt meghalt éhen.~
  9    4|                  Saxo Grammaticus okosabb ember volt a mi jámbor Anonymusunknál,
 10    4|                   kellett volna, hallgató ember lett örökre, eltűnt, senki
 11    4|                átlátta, hogy Hamlet bölcs ember, s nőül adta hozzá leányát,
 12    4|                  mint boldog férj és okos ember.~Amint az év lejárt, Hamlet
 13    5|                elmerengtünk így, akárhány ember volt körülöttünk, járt,
 14    7|                 és mint éktelenül fösvény ember oly hírben állott az adózó
 15    7|             tudják elgondolni, hogy olyan ember, ki negyven esztendeig jár
 16    7|                   azokból pénz elő. Ez az ember elvitte azt magával a másvilágra!
 17    7|                   azt állították, hogy ez ember titokban poligámiát űzött –
 18    7|                 az öreg úr nem volt az az ember, aki valaha valakinek valamit
 19    8|                   hogy ezt el ne értse az ember. Tudom, Très humble serviteur,
 20    8|                  el a csinált emberek; az ember tudja, hogy az nem igaz
 21    8|                   csak úgy hazudik minden ember napidíjért, amennyi ívszámra
 22    8|             páholy ára, de megéri. Ott az ember valódi színdarabot lát,
 23    8|                 ahol éppen maga elfért az ember. Az a ketrec egészen sötét
 24    9|                   tisztelem az apámat, jó ember is volt, de minek vette
 25    9|                anyámat? Ha meggondolja az ember, az igazán rettenetes dolog,
 26    9|                   szólhatnak bele; mennyi ember változtatna a sorsán ezáltal.~–
 27    9|                   a monomániának, hogy az ember magát valami olyan idegen
 28    9|         megmondani, hogy miután semminemű ember nincsen ezen a nagy Pesten,
 29   11|              tudom határozottan, vajon az ember, kit a háznál instructornak
 30   11|                              III.~Hogy az ember üldözi az állatokat, az
 31   11|                   megtanulhattam, hogy az ember nem azért kutya, hogy ha
 32   11|                    Az anglus nyughatatlan ember volt. Nem élhetett ott,
 33   11|           lélekkel elmondhatja, hogy „egy ember sem veszett el”.~Az indítvány
 34   11|                teremteni.~Ez a becsületes ember két hónapig tanított engemet
 35   11|                  és Babszem Jankó a törpe ember, s ezzel nekiindult az északi
 36   11|                  egy hatlábú.~Az egyik az ember, a másik a kutya, a harmadik
 37   11|                  volt ő, mint a legkisebb ember az országban. Ő lett a Láma.~
 38   13|              könnyen megtanulhatja minden ember; hanem ezt csak az ezredik
 39   13|                 hanem ezt csak az ezredik ember tudta; nem is igen szokták
 40   13|                  szép dolog a kapálás, az ember minden pályán szerezhet
 41   13|             hegyek között, ahova jóravaló ember nem megy magát eltemetni;
 42   13|                 betűt varrt rájuk.~Minden ember úgy hívta már őt, és nem
 43   13|                    hogy az messze-messze, ember nem ismerte hegyek között
 44   13|         elárulhatja. Nem jön ide jóravaló ember, ebbe a sárba, ebbe a nyomorúságba,
 45   13|                  annyi pénzt, hogy minden ember fejéről megvehette volna
 46   13|               faluról falura, hogy minden ember tudja és ismerje?~Hisz ezt
 47   13|                 lehet kergetni, a legelső ember, aki megharagszik rá, ezzel
 48   13|                  őt letorkolni, az utolsó ember, aki előtt tekintélyt akar
 49   13|             hallottam hírét, hogy van egy ember, akit ezzel a szóval üldöznek.
 50   13|            üzenetet, hogy van idekinn egy ember, aki peregrinus, senkinek
 51   13|                   vissza?~A nagy trabalis ember e megszólításra meghunyászkodott
 52   13|                  a vallás gyalázatára.~Az ember megsunyta a fejét, s mint
 53   13|                  meg contrascriba; minden ember csúfolt, csak professzor
 54   13|                  már a nótárius-leány?~Az ember e szóra oly ádáz dühbe jött,
 55   13|                udvaron egész a kapuig; az ember mindent engedett magával
 56   13|               merjen többé térni soha.~Az ember elhallgatott, elsápadt e
 57   13|                   már nem olyan hiábavaló ember, mint azelőtt volt, szolid
 58   13|                  Lássa ön: ez az egyetlen ember a világon, aki úgy szólt
 59   15|               nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint kétlábú
 60   16|                 együtt röhögni, miképp az ember azt hihette volna, hogy
 61   16|                 rettentő félénk és jámbor ember volt.~Azonban minden rútul
 62   16|       megváltozott, mióta a fiú feleséges ember.~Garázda, házsártos, ákácius
 63   16|                 megy, mikor a fashionable ember ebédhez ül), tehát egy reggel,
 64   16|              Dejszen Laji igen heves vérű ember, neki igen sok párbaja volt
 65   16|                  duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket kap.~Ez
 66   16|                  bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig egy élcen
 67   16|              Megijedtél tőlem, ugye rossz ember? – feddé szelíd szemrehányással
 68   16|              eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni látszott,
 69   16|                   ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból ébred föl,
 70   17|               nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint kétlábú
 71   18|                 együtt röhögni, miképp az ember azt hihette volna, hogy
 72   18|                 rettentő félénk és jámbor ember volt.~Azonban minden rútul
 73   18|       megváltozott, mióta a fiú feleséges ember.~Garázda, házsártos, ákácius
 74   18|                 megy, mikor a fashionable ember ebédhez ül), tehát egy reggel,
 75   18|              Dejszen Laji igen heves vérű ember, neki igen sok párbaja volt
 76   18|                  duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket kap.~Ez
 77   18|                  bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig egy élcen
 78   18|              Megijedtél tőlem, ugye rossz ember? – feddé szelíd szemrehányással
 79   18|              eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni látszott,
 80   18|                   ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból ébred föl,
 81   19|               mentől inkább beszéli le az ember valamiről, annál inkább
 82   19|                  uracskám; ettől hízik az ember, mert lopott jószág.~Szépen
 83   19|              Rettenetes helyzet, mikor az ember egy zsivánnyal kártyázik
 84   19|            elárultam magamat, hogy pénzes ember vagyok.~A gaz cigányok aztán
 85   19|               bálba jutottunk, már minden ember tudta. Még ettől a profitomtól
 86   20|                  Golgondában egy pár száz ember foglalkozik vele. Szegény
 87   20|                   tud magában megnevezni. Ember, akinek nincsen lelke.~Ezek
 88   20|             Raghib basa még él és halandó ember, hiszen Mustafa szultán
 89   21|                    mint nemes szívű derék ember, megnyerte szívét a fiatal
 90   21|               barátoktól sokat fölvesz az ember.~Hát egyszer egy bécsi újság
 91   21|           semmirekellő.~A szerkesztő öreg ember volt és rövidlátó, azt mondta,
 92   21|                 belátása volt, hogy ez az ember őt halálosan gyűlöli, ha
 93   22|               zsöllyeszékében, előtte két ember megy hosszú bambuszbotokkal,
 94   23|          kezdődött a buzdító lárma, midőn ember küzd ember ellen, kézben
 95   23|                   lárma, midőn ember küzd ember ellen, kézben a kard, szájban
 96   23|             várfalakhoz; elirtva, ami élő ember útjába akadt. Egy délceg,
 97   23|               Látjátok, ő oly ártatlan jó ember, hogy még Morillónak is
 98   23|                 és mily szerény; csak egy ember volt, kinek hangját nem
 99   23|                ennyit látsz, milyen bölcs ember lenne belőled, ha meg is
100   23|              becsesebb, mint hogy azt egy ember kezére bízzad, s félsz,
101   23|          meglepetéstől.~– Mit keres ez az ember itt?~– Téged keres itt,
102   23|                 kérdem, hogy mit keres ez ember itt e helyen – kiálta Bolivár
103   23|               öltözik, mert ő igen kegyes ember. Meg ne zavard imádkozása
104   24|                   nélkül szerencsétlen az ember. Kockajáték az élet; a halál
105   25|               Othello!~Tudod, barátom: az ember nem hisz az asszonyfélének;
106   25|        asszonyfélének; tudod, barátom, az ember annyi mindenféle tapasztalást
107   25|             mindig és mindenütt gondol az ember. Ezt ki nem tudja verni
108   25|                 rablók bekéredzkednek, az ember azt hinné, hogy gavallérok,
109   26|                 kétségbeesés környezé. Az ember már csak alig lihegett.
110   26|               mégis rendkívüli lélekerejű ember lehet, aki ennyire képes
111   26|              legforróbb szenvedélynek! Az ember utoljára is kénytelen ezt
112   27|                 hogyne volna az nehéz egy ember lelkén?~Ha azt mondanák:
113   27|          elmondhatod magadról, hogy derék ember vagy.~Egy történetet fogok
114   27|                aki nem tudott ilyen derék ember lenni; hallgassátok meg,
115   27|                 kivinni; egy éjszaka húsz ember kikötött a Mocha-szigetén
116   27|             másként vissza, mint ahogy az ember egy képtelenségekkel teljes
117   27|                  Sőt, még amellett kegyes ember is, aki a vallást tiszteli;
118   27|            tisztában, hogy ez a rendetlen ember, ki majd egy, majd más hajón
119   27|              tetszett az, hogy egy fiatal ember őrjöng és kétségbeesik miatta.
120   27|                   kapitány még és szegény ember. Én szeretem a fényt, a
121   27|                elimádkozhatták a haldokló ember imádságát minden reggel,
122   27|                  bátor volt és vitéz. Tíz ember volt vele a dereglyénél,
123   27|                  állt, s fegyverével száz ember ellen védte a dereglyét,
124   27|                    E pillanatban egy úszó ember feje bukott fel a dereglye
125   27|                   levegőn még mintegy tíz ember annyira magához tért, hogy
126   27|                keze dologgal; ki-ki három ember munkáját végzé. Maga a kormányos
127   27|                magunkat őtőlük. Ez a húsz ember nem mind részeg. Néhány
128   27|                  csak mese volt, ami húsz ember életébe került.~Robertson
129   27|             koporsót, melyben tizenöt élő ember alszik, s melyről még a
130   27|                nevetve válaszolt rá:~– Az ember nem kötheti minden titkát
131   27|                    Itt sok jó, becsületes ember lakik, nem csoda, annyi
132   27|           elmondom.~Útközben a kis köpcös ember elmondá, hogy ő Thomson
133   27|                   Természetesen, uram, az ember halandó, nem tudja, mely
134   27|               Azután meggondolva, hogy az ember halandó, a derék jó úr egy
135   27|                   örökösévé. Tudja ön: az ember halandó.~Robertson szemei
136   27|              harmadszor is hivatkozott az ember halandóságára, megragadta
137   27|        nagyravágyó embernek, mint ő, akit ember meg nem ütött büntetlenül
138   27|               végre betömette a veszélyes ember száját, ki képes volt őt
139   28|                   jó egyetértésből minden ember a más bajával törődvén és
140   28|                viseli a haját; nem minden ember arról beszélt tán egy hét
141   28|              hordja az üstökét.~A két kis ember meg a harmadik sohasem jár
142   28|                   a szelíd ábrázattal vad ember, ő pedig vad asszony: vadember-család,
143   28|               beszélt, hogy a kis halvány ember megesküdtette kicsiny piros
144   28|                    hogy a kis boldogtalan ember kijár a temetőbe, beszélgetni –
145   28|              semmit.~Szegény haldokló kis ember, milyen nagyon csalatkozott.
146   28|                  különösen halt meg a kis ember! Még a harangok is negyvennyolc
147   29|               alatt Zsilipy Péterből nagy ember lett. Az ellenség városait
148   29|                     mint éktelenül gazdag ember, s nevezteték Várhelyi gróf
149   29|                nyelvével beszéli-e ezt az ember, vagy a fogával?~Már hogyan,
150   29|                   Lám, férje oly derék jó ember és őneki úgy fáj az, hogy
151   30|              afelől, hogy ellene értelmes ember semmiféle kétséget nem támaszthat
152   30|                  különösségek, amikért az ember ezt a megtiszteltetést nyeri,
153   30|                 által tett valami kárt az ember, mert a Delmaure név nem
154   30|               menni.~Az apa nagyon büszke ember volt, kinek sok haszontalanságon
155   30|                   orvosnak lenni, hogy az ember elhiggye, hogy mindazon
156   30|                  akárhogy érezzen, minden ember tudja, hogy az apja gazember
157   30|                 őket.~És ezt tudta minden ember. Az ész logikája szerint
158   30|                 ahogy az végbement.~Ez az ember volt Malmont marquis.~A
159   30|                kezdete nem volt nehéz; az ember csak egy látogatójegyet
160   30|               feléd. – Elhagyott Isten és ember, elhagytál te is (alkalmasint
161   30|                   eltorzított.~– Igen. Ez ember lehetett egy őrjöngő, egy
162   30|                   újrafodroztatja. Boldog ember ez a marquis.~Kétszer is
163   30|              közel. Nem is állta volna ki ember, hogy azt a nyögést, azt
164   30|          fölfedezett. A fiatal, tudósképű ember folyvást szemei közé nézett
165   30|                 mondani akarok.~– Szegény ember – szólt Oliva szánalommal –,
166   30|               abból, hogy a szerencsétlen ember engemet titkos üldözőjének
167   30|                    Azt mondta róla minden ember, hogy példánya a női hűségnek.
168   30|            zavarban, hogy egy tébolyodott ember felmászik a három ölnél
169   30|                   törés, melyen befér egy ember, s odabenn bizton elrejtőzhetik;
170   30|                 napfénynek pedig igen sok ember örült akkor. Vasárnap volt;
171   30|                 senkit. Még a halál is jó ember; nélküle nem volnék a tiéd.
172   30|               Párizsba repül, s egy dühös ember onnan ismét visszarohanhat,
173   30|                 igen különös történet; az ember csaknem azt mondhatná rá,
174   30|                   Az ifjú igen becsületes ember, aki nem tud hazudni. Az
175   30|               nekem sógorom és igen ügyes ember. – Köszönöm. Én magam fogok
176   30|                  járta.~A prefét udvarias ember volt, a szép előkelő cliensnő
177   30|                  Önök ítéletet hoznak két ember beszéde után; egy sírból
178   31|                   kigúnyolni, egyetlenegy ember baktat a hegyről lefelé,
179   31|               magukat, jön egy hórihorgas ember nagy furkósbotjával, s rájuk
180   31|                 Ismét jön egy furkósbotos ember.~– Tán biz itt sem szabad
181   31|               őket valami erdőkerülőforma ember, s elkezdi pofozni két oldalról,
182   31|             Egyszerre megered a zápor, az ember sem eget, sem földet nem
183   31|              egy-egy bennszorult kótyagos ember veszekszik mindenkivel,
184   33|               börzejátékom, itt láthat az ember olyan nyereséget, ami nem
185   33|                   ez az a munka, amire az ember esténként elmondhatja: „
186   33|                   spekuláltam, hogy ha az ember napjára várja a vásárt,
187   33|                   hogy helyben vannak; az ember a kastélyban egyedül úgysem
188   33|                 egy házban, akiről minden ember tud mesét mondani; nevetni
189   33|                 hiszen én felvilágosodott ember vagyok, akit meg lehet azzal
190   33|                 igaz, hogy jól hajtott az ember; értett egészen a kocsismesterséghez,
191   33|              értünk, elordította magát az ember: „Queraus!” – Azzal elkezdett
192   33|                  pokolban is úr!”~– Ez az ember bizonyosan részeg! – mondám
193   33|                 hűség az egész kép. Ez az ember nem részeg, hanem úgy látszik:
194   33|                  alacsony, ötödfél lábnyi ember ácsorgott, kiben zöld gallérjáról
195   33|                   atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit sem felelt a kérdésemre;
196   33|                  hanem azért igen hűséges ember: a szemeit be nem hunyja
197   33|                   tudta vinni, hogy ismét ember lett belőlük. A kocsisa
198   33|               alatt ebből is hasznavehető ember lett. A vadász dühös bolond
199   33|           bukfencet hányt, és most, ha az ember nem ügyel a nevetésére,
200   33|          kastélyában, mikor eladja; az új ember valahányszor egy ajtót kinyit,
201   33|                éjszaka sokat változtat az ember határozatain; másnap reggel
202   33|            ellenkezőleg, ez a sok különös ember, akit én itt ráadásul kaptam
203   33|                 alig hiszem, hogy lehetne ember, aki elhitesse vele, hogy
204   33|              veretnék lerovás fejében?~Az ember nagyon kapott rajta.~– De
205   33|                Különben talpig becsületes ember volt, a becsületesség fanaticusa,
206   33|           levegővel ebből a szobából, két ember a vállára veszi, s nekem
207   33|              Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint a fal.
208   33|               sápadt lett, mint a fal. Az ember habozott, azt mondta, hogy
209   33|                   én emberem egészen okos ember lett, aki nem nyugtalanított
210   33|                  a rejtélyes lény nem élő ember, hanem kísértet; valaha
211   33|                látni. Azt mondják, bolond ember, aki az álmát elbeszéli
212   33|                  jönne valami nagyon okos ember. – Hanem természetesen álmomban
213   33|              megennivaló van rajta; ha az ember felmetszi, apró, áfonyaforma
214   33|                 ilyen ravasz furfangot az ember másképp, mint álmában? Oh,
215   33|                ébren, ez is csak álom, az ember sokszor álmodja, hogy felébredett,
216   33|                 hiszen sokszor álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt talált,
217   33|                 felébred, ott találja; az ember álmodik ilyen furcsákat
218   33|           kedélyállapotba esni, amikor az ember mindenféle ábrázatot gyűlöl
219   33|                  a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú.~– Nekem úgy
220   33|                   elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan válogatott szavakban
221   33|                  adóját; csodálatos, soha ember nem hallotta módon gátolá
222   33|                  van, ki tudja találni az ember gondolatját! Akkor berekesztik
223   33|                  annyi között az egyetlen ember, akinek mind az öt érzéke
224   33|                 módja annak, hogy halandó ember a másvilági bűnhődésből
225   33| szerencsétlenségnek tartozik minden derék ember.~Én csak azon vettem észre
226   33|                   magasabb, mint hogy egy ember elmehessen felemelt fővel
227   33|               világánál az önfeláldozó hű ember véres tetemét felvevék a
228   33|             melyet olyan jól ismer minden ember; utolsó verse így hangzik: „
229   34|                                      A jó ember~Adándy úr igen visszavonult
230   34|                kamatából élegetett. Kevés ember nevezte ismerősének, s akik
231   34|               végét! Én egy kicsit furcsa ember vagyok, de nem vagyok őrült.
232   35|                 beszéd. Hát azért vesz az ember vénasszonyt, hogy mellette
233   35|                  És amellett tudta minden ember jól, hogy valóságos igaza
234   36|                 valahára következett egy „ember”: Vespasian.~Az volt benne
235   37|               azért szerezte számomra egy ember, hogy szeressem érte; nem
236   37|                 szép, akár rút. Nem olyan ember Sz**, aki egy leányt a szépségéért
237   37|              járatná urabátyja; hidegvérű ember ő, jól ismerem; pénz az
238   37|                   tudom, micsoda ügyetlen ember ámította el kegyedet; annyi
239   37|                   kapott, mert ő gavallér ember, aki nem veszi vissza, amit
240   37|                hozzám. Ő volt az egyetlen ember a világon, aki igazán javamat
241   37|              ízlése van; ezen az úton sok ember tisztességesen megél, s
242   37|                 tartogatnak a múltból.~Ez ember őrangyalom volt. Szavai
243   37|                semmi nyalánkság; mikor az ember dolgozik, olyan jólesik
244   37|           nagybátyámat, s minden érzelmes ember méltányol érte és nekem
245   37|                   lehet ez? Hol van ez az ember? Láthatatlan szellem képében
246   37|           kérdéseken tűnődik: ki lehet ez ember, aki úgy jár körülem, mint
247   37|                 Én meg voltam igézve. Egy ember, akit soha nem láttam, oly
248   37|                  nyelvem le volt kötve ez ember előtt, ki lelkemben olvas,
249   37|                   előttem, mint egy beteg ember álma. Alig vártam az estét.
250   37|            bejöttek gyertyákkal; a megölt ember arccal feküdt a szőnyegen;