Part

  1    1|           egy-egy fájdalmas szisszenés ne hagyja el ajkait.~– Kegyed **
  2    1|              azon, amit látni fog, meg ne ütközzék. Bajom oly csodásan
  3    1|            fogja lepni, de kérem, hogy ne ütközzék meg rajta.~** orvos
  4    1|           fogok rajta.~– Nem várhatok. Ne higgye uram, hogy én bolond,
  5    1|           rémséges csoda ez, orvos úr. Ne kutassa, ne fürkéssze az
  6    1|              ez, orvos úr. Ne kutassa, ne fürkéssze az okát, hanem
  7    1|            majd beheged a seb. Azonban ne ütközzék ön meg, ha egy
  8    1|             jegyekkel, hogy ismerőseim ne jöhessenek el idejére.~Midőn
  9    1|              bosszút ebben az életben. Ne halaszd bűnhődésemet a túlvilágra,
 10    1|              itt, kínozz meg, ölj meg. Ne várj reám a halál után a
 11    2|               udvarolt a két leánynak. Ne tessék hinni, hogy csupa
 12    3|            hogy hívét, Visconti Jánost ne érje büntetés; ezt nem szabad
 13    3|                vagy erőszak palotájába ne hurcolt volna, ahonnan azután
 14    3|                 S hogy e sok fogolynép ne heverjen ott hiába, az a
 15    4|           drámát mindenki ismeri, s ki ne óhajtaná látni magát az
 16    4|             felemelte ruháját, hogy be ne piszkolja a földön, ezt
 17    4|              az egyik – ez a másik…~Ki ne kacagott volna rajta?~Utóbb
 18    4|             vele; mire, hogy több kárt ne tehessen magában, egy nagy
 19    4|              megkötözve, hogy moccanni ne tudjon.~Azzal felment Fengo
 20    4|              ellenség is jutott, miért ne juthatott volna szívének
 21    5|          eléggé mélyen elásva, hogy ki ne törjön sírja alól; egy tekintés
 22    5|        vigyáztunk, hogy egymás kezéhez ne érjünk, pedig szíveink úgy
 23    5|        szavamat, én is a tiedet. Miért ne szólhatnánk tovább is így?”~
 24    5|                de soha egymásnak hírét ne halljuk, ne tudjuk, merre
 25    5|            egymásnak hírét ne halljuk, ne tudjuk, merre jár? Él-e?
 26    5|                régi mesterség, s miért ne volna a szerelem olyan hatalmas
 27    6|          megvonni, s a nyíllal célozni ne tudjanak, ha megnőnek, ahelyett
 28    8|       járatlanság kellene, hogy ezt el ne értse az ember. Tudom, Très
 29    8|               marchesa hotelét, ah, ki ne tudná azt: hol van, egyenesen
 30    8|           lesüté szemeit és kért, hogy ne ítéljem meg érzelmei bevallása
 31    9|             cserével?~– Kérem alássan, ne tessék izélni. Én csak egy
 32    9|               nekem egy anyám…~– Ugyan ne mondja!~– De bizony Isten,
 33    9|                Lukács Sándort…~– Nono; ne ismerne ön olyan derék nagy
 34    9|         szántja az egész földet?~– No, ne izéljen. Lássa, az a fiatalember
 35    9|            igazán eredeti, hogy valaki ne legyen megelégedve az apjával.~–
 36    9|             kellettem volna lenni. (Ki ne igazítsa valami philologus „
 37    9|           legelőször is megmosdanám.~– Ne bántson engem. Lássa, én
 38   10|               híre nélkül cselédet fel ne fogadjanak, tehát őt is
 39   11|                 szeretném tudni, miért ne lehetne nekem eme komondornyelven
 40   11|             mizantróp vagyok, hogy meg ne harapjak valakit. Krrrrrr…~–
 41   11|                   X.~Jótét helyett jót ne várj. Ez arany mondatot
 42   12|           innen vagy amonnan szekérrel ne jöttek volna, hogy más városba
 43   13|            eresztették odább, csakhogy ne példáskodjék már előttük.
 44   13|                 sem oktalant, hogy azt ne válaszolták volna rá „sus”,
 45   13|             kérte az elöljárókat, hogy ne mondják itten senkinek,
 46   13|               hogy őt akarják elvinni; ne is várjanak rá, majd utánuk
 47   13|          szívének egész keserűségét ki ne öntse azon, megrugdalva
 48   13|       beleveszett, azt onnan többet ki ne húzzák.~Ebben a boldog megnyugvásban
 49   13|                hogy oda nevessen.~– De ne nevessen hát…~– Nem nevetek
 50   13|              van ilyen fogalmam.~– No, ne sírj no. Odabenn van a professzorod?~–
 51   13|          kérdém én egész ártatlanul.~– Ne, bolond, ne! Hát hová való
 52   13|              ártatlanul.~– Ne, bolond, ne! Hát hová való volna a peregrinus?
 53   13|               tisztességesen? Csakhogy ne csavarogjon a vallás gyalázatára.~
 54   13|               csak egy pár garast; no, ne haragudjék, rogo humillime;
 55   13|             nem kap.~– De hát legalább ne hívjon így per „ön”; nevezzen
 56   13|               hogy rettenetes hahotára ne fakadjon, midőn Sust ilyen
 57   13|              valami rongyszedőnek; meg ne lássam többet rajta.~Sus
 58   13|                már, hogy takarodjék, s ne szóljon többet hozzám!~Azzal
 59   13|               adott, hogy ő egymaga be ne feszítse azt vállával.~Akkor
 60   13|          elpusztuljon innen, és vissza ne merjen többé térni soha.~
 61   13|          melyről ő tapasztalás szerint ne tudná: milyen urak, milyen
 62   14|             hogy az a szép szem többet ne mosolyogjon őrá, hogy az
 63   14|                az a kedves száj többet ne szólítsa őt meg.~Egy éjszakán,
 64   14| odazarándokolsz, ittlevő kincseidet el ne pazarolják, vagy ha veled
 65   14|              vinnéd, gonosz emberek ki ne raboljanak, bízzad azokat
 66   14|           átkot szórok magam körül. El ne temessétek azt, aki él!~
 67   14|              Kívánom, hogy nagyobb baj ne várjon rád otthon.~Muhzin
 68   14|          Hodzsia –, mondtam ugye, hogy ne menj el. Ha itthon maradsz,
 69   14|                magadból és koldust. De ne búsulj; egy héten egyszer
 70   16|                megházasodott. (A néven ne tessék megütközni, szép
 71   16|              rá akarták beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó öcsém
 72   16|          vagyok!~(Közbevetőleg mondva, ne méltóztassék azon hiszemben
 73   16|          énbelőlem?~– Ugyan, Euphemia, ne akarjon hát elbolondítani,
 74   16|            vagy orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán
 75   16|               No, Euphemia, hisz azért ne haragudjék; tudhatja, hogy
 76   16|              úgy feltrancsírozott, meg ne haljon férje lelkére; ami
 77   16|             bon jour, mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten
 78   16|           haragszom – akarom mondani – ne haragudj – nem erre – hiszen –
 79   18|                megházasodott. (A néven ne tessék megütközni, szép
 80   18|              rá akarták beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó öcsém
 81   18|          vagyok!~(Közbevetőleg mondva, ne méltóztassék azon hiszemben
 82   18|          énbelőlem?~– Ugyan, Euphemia, ne akarjon hát elbolondítani,
 83   18|            vagy orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán
 84   18|               No, Euphemia, hisz azért ne haragudjék; tudhatja, hogy
 85   18|              úgy feltrancsírozott, meg ne haljon férje lelkére; ami
 86   18|             bon jour, mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten
 87   18|           haragszom – akarom mondani – ne haragudj – nem erre – hiszen –
 88   19|          grófné mantille-ját, hogy meg ne mondja, kinek hívják; már
 89   19|             utazni ilyen éjszaka?~(Meg ne mondja! – inték neki szemeimmel.)~–
 90   20|     kellemesebb a bástyákénál, s miért ne volna egy siketnéma olyan
 91   20|           beszélni, hogy azt más észre ne vehesse – a kezek által.~
 92   20|             romlására történik, de azt ne merészelje ura tudta nélkül
 93   20|           meghaljak és eleget, hogy el ne felejtsenek. Az iratokat,
 94   21|         kezdhessenek vele stb.~Hogy is ne! Egy férfi, aki egy delnőt
 95   22|             szoktak lenni, azért, hogy ne tehessenek semmiféle munkát,
 96   22|               a nehéz gyöngyfüzérek le ne rántsák a földre.~Tizenkét
 97   23|                vele; s ha halnod kell, ne mondhassa a rágalom, hogy
 98   23|              elesik leányom, vőlegénye ne jöjjön vissza nála nélkül,
 99   23|              elesik vőm, menyasszonyát ne lássam többé, egy koporsóban,
100   23|                s rákiáltott: „Tristán! Ne védd magad, hanem imádkozz
101   23|           gondod rá, hogy a harcban ki ne aludjék. Ha látni fogod,
102   23|           érezni, mint gyönge nőnek.~– Ne siess e helyről, Libertador;
103   23|              beszél, hogy szemeiből ki ne olvashassa az, amit érez. –
104   23|              mondja: előre rohanjatok! Ne kérdje senki, mi vár ott
105   23|              azt mondja: álljatok meg! Ne nézzen senki se hátra, se
106   23|                mondja: fussatok innen! Ne hallja senki az ellen gyalázó
107   23|               lövetlek. Hanem ezt most ne számítsuk a bűnök közé,
108   23|                álljon meg Cumanában és ne hajtson semmire akármi oldalról
109   23|                korlátlan urunkká, hogy ne legyen korlátlan urunk?”…
110   23|                mint saját esküm.~– Oh, ne mondd ezt. Esküdet el tudná
111   23|           tudná némítani más gondolat? Ne felelj rá; te nem volnál
112   23|              év fölépített, a másik le ne rontsa.~Azzal Bolivár meghajtá
113   23|               Gideont veszélyes helyre ne küldje.~Don Gideon arca
114   23|              Sol maradt ülve helyén.~– Ne érints, szolga! – kiálta
115   23|                és elfogjam őket.~– Azt ne tedd. A San Sol kastélyban
116   23|            arccal állt meg közöttük.~– Ne ijedjetek meg tőlem, hazafiak.
117   23|          arccal fordult el tőle.~– Oh, ne szólj, Laurenzia. Elég sebet
118   23|             sebet ejtettél már rajtam, ne iparkodjál azt újakkal tetézni.
119   23|          észrevétlenül hívei mindenütt ne követnék, majd pórnak, majd
120   23|     kápolnájában a Szűzanya képe előtt ne imádkozott volna. Ez este
121   23|                az ég halandó ajkaknak. Ne szólj nekem ma közügyekről,
122   23|              hogy ajkait lássam és meg ne csókoljam.~– Oh, nem azt,
123   23|                 nem gondolatod, melyet ne teljesítsek. Engedelmes
124   23|               töltve? Nem sül-e föl?~– Ne féltsd, akinek ez szól,
125   23|               ő igen kegyes ember. Meg ne zavard imádkozása közt.
126   23|           azután biztosan célozz! Kínt ne okozz neki! Ha a kereszt
127   23|             szívét találod. Kérlek, el ne felejtsd, amikre utasítalak!~
128   24|               klasszikus földjén. Hová ne mehetne még?~Pedig szinte
129   24|                 hogy magadat elöld; de ne öld el magadat. Tedd és
130   24|            mögött volt, senki még csak ne is gondolhasson a menekülhetésre.~
131   25|                                        Ne légy Othello!~Tudod, barátom:
132   25|        bútorokat, míg a tensúr odajár. Ne tessék összegyűrni a sipkámat,
133   26|               egyszer tenné meg.~– Oh, ne tessék rajta nevetni. Nem
134   26|                rettenetes tréfa öntől. Ne csináljon bolondságot. Mit
135   26|         kezűleg.~– No, kedves barátom, ne tréfáljon már. Itt van egy
136   27|        kiválasztottak maguk közül, aki ne igyék akkor, midőn a többiek
137   27|            dereglyében levő cimborákat ne hordják-e most fel.~– Hát
138   27|               feljönnek a maguk lábán. Ne féltsd te őket, kapitány!~–
139   27|             lehetett, hogy valami nyom ne maradjon utána. Attól is
140   28|       csókolózzunk… nem, azt már mégis ne tegyük – mással.~Jó is volt
141   28|                biz annak a kedvéért se ne élj, se meg ne halj.~
142   28|             kedvéért se ne élj, se meg ne halj.~
143   29|             sokszor megérdemelné, hogy ne kapjon ebédet; ebbéli szégyenében
144   29|             alatt, hogy hozzá senki be ne merjen lépni, amíg alszik,
145   30|              férj, hogy a világ fülibe ne jussanak.~Olyan középszerű
146   30|                kezét, azt mondá neki: „ne szeress senkit” – és megszűnt
147   30|              ön venni, vigyázzon, hogy ne vegyen magának urat.~– És
148   30|         vallomásait is végighallgatom, ne keresse ön más okát, mint
149   30|                  Ölj meg ha akarsz, de ne szólj tovább, ne szólj tovább!~
150   30|            akarsz, de ne szólj tovább, ne szólj tovább!~Az pedig folytatá
151   30|                Ardent neje lett.~Miért ne lett volna az? Nem mondhatta-e
152   30|      kétségbeesve ordítozott fel, hogy ne szóljon tovább, és mégsem
153   30|             végig, hogy véletlen észre ne vegyék.~A következő virradatra
154   30|       jókedvűen tudott kacagni erre.~– Ne nevess, Charlotte! – feddé
155   30|              tőled idejönni.~– Ah! Ah! Ne félj; az egész föld tele
156   30|             szólt:~„Kedves kisasszony! Ne fárassza kegyed magát tovább
157   30|           fentebbi címzeten kegyed meg ne ütődjék, bátor vagyok kegyeddel
158   30|              szép. Csak kérem, hogy el ne felejtsen papier timbréere
159   31|              ezt a kutyát? Ezt vegyük, ne – azt vegyük, végre megvettek
160   31|              Csendesen lépjen, hogy el ne repüljön.~– Itt van, megvan,
161   33|               Szép, csak a nyakamat ki ne törd.~Majd elővette a zsebkendőjét,
162   33|                az egészen bolond. Arra ne tessék hallgatni, mert az
163   33|               az áldozatot a kedvéért: ne szivarozzam az ő jelenlétében.~
164   33|           elmegyek. Alászolgája, uram. Ne kísérjen ki, kérem, hátha
165   33|               bolondnak is, hogy felém ne jöjjenek, mert én meg olyan
166   33|                mit csináljak, hogy itt ne legyek?~Kimenjek ebből a
167   33|            magamat előle: engem bizony ne csúfoljon.~Akkor meg egészen
168   33|               aztán többet soha vissza ne találjon a szobájába. Bejártam
169   33|              hogy az executio alatt el ne nevesse magát, s lelkére
170   33|          lelkére kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort, s valami
171   33|            véletlenül felébrednék, meg ne lássam, hogy valaki van
172   33|                órát, hogy ütésével fel ne ébresszen, s mikor eltávozik,
173   33|                 de kér szépen, hogy el ne áruljam, ha tőle tudom meg;
174   33|             hanem már most menjenek és ne bámuljanak rám.~(Kezdtem
175   33|                 akit valami elmebajból ne gyógyított volna ki. Oh,
176   33|             könyörög a vadásznak, hogy ne fogja el, ne ölje meg. Viola
177   33|           vadásznak, hogy ne fogja el, ne ölje meg. Viola azért könyörgött,
178   33|           Viola azért könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson
179   33|               többé ittlétét; csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig
180   33|           könyörgök önnek, jó uramnak, ne hagyja el ezt a kastélyt,
181   34|              az, lehetetlen, hogy ágyú ne legyen benne. Azt az utazó
182   35|          csengettyűnek a nyelvét, hogy ne szóljon. Nem akarják magukat
183   36|             Mindenki rád néz. Arcod el ne árulja, amit mondék. Hallod:
184   36|           kellett színlelnie, hogy más ne gyanítsa a titkot.~Biztos
185   36|              inte kezével, hogy tovább ne jöjjön.~– Megállj, vezér.
186   36|                sem ingerelték.~– Tehát ne fájjon ez sem – szólt nyugodtan
187   36|                jó szót adnotok nekünk, ne adjátok azt. Ha bánt jelenlétünk,
188   36|                légióimat innen. S hogy ne tartsa magát rabnak senki
189   36|                 kémek vannak körülünk, ne szólj.~S hogy elfojtsa a
190   36|              helyre összerakom. De ide ne tedd többet, mert Odin apád
191   36|            magához közel jönni.~– Tyr, ne bánts, én sem bántalak;
192   36|           bánts, én sem bántalak; Tyr, ne zúgj körülem; dárdám hegyes,
193   36|           velem, amit akarsz; de addig ne jöjj rám, hadisten, mert
194   36|      proscriptusok lajstromából. Miért ne tehetné azt egy halott nevével?
195   36|              egy halott nevével? Miért ne lenne engedékeny egy holt
196   36|             ajándékozott meg – s miért ne tehette volna, ha Heliogabal
197   36|             titka tán el van árulva.~– Ne sápadjon el arcod, szép
198   36|             elrejtve él, semmi bántása ne legyen; örülhessen az életnek,
199   36|           voltak vésve:~– Férjed miatt ne legyen több aggodalmad.
200   36|                 hogy magát semmi bajba ne keverje: az erdő, ahol vadászni
201   36|                az eltemetett hős –, ki ne éledne föl attól? Melyik
202   36|              élve. Római, vigyázz; meg ne ölj egyet is. Ez a vér Vespasian
203   36|           rontá a harcosokat.~– Római, ne légy gyáva! – hangzék Annius
204   36|        acélhangon kiálta:~– Római, meg ne sebesítsd őket, minden csepp
205   36|               e hosszú küzdelemben meg ne tébolyuljon!~Vespasian halálra
206   36|                 s fölrántá gyermekeit, ne térdeljenek ott. Büszke,
207   37|            fagylaltot a szakáccsal, de ne legyen közte vanília, mert
208   37|          valami kellemes meglepetésben ne részesített volna. Szobám
209   37|               fakadtam, s kértem, hogy ne mutasson nekem számadásokat,
210   37|             odajött hozzám, kért, hogy ne tegyem azt; az neki fáj,
211   37|                 hogy szobám ajtaját be ne zártam volna. Még Szállit
212   37|               hogy valamikor használni ne találjuk. Ilyen méregnek
213   37|                  feleltem neki –, hogy ne tetszeném Sz**nek.~Ő arra
214   37|           szépségéért tudjon szeretni. Ne volna csak kegyed gazdag,
215   37|               Bizony, ha az nem volna, ne is higgye ám, hogy talpig
216   37|        összetépett, s sírva kért, hogy ne bántsam őt meg ezzel.~Néhány
217   37|              kellett volna tudni, hogy ne indíttatott volna velem
218   37|            életben, ha jó tanács kell, ne kerülje el őket. Tekintsen
219   37|                is lemondok, hogy pénzt ne adjak ki.~Ez este jókor
220   37|             boltot, hogy egy hangot el ne veszítsek az előadásból,
221   37|               pénzt a mondott célra, s ne gyanakodjam benne. Ő engem
222   37|            csupán azt, hogy leveleimet ne hajítsa el. Kegyed érteni
223   37|     megszabadított, mentőkezét nyújtá; ne fogadtam volna el azt?~Rögtön
224   37|                a legnagyobb veszélynek ne tegyelek ki, ha csak egyike
225   37|          mégsem volt, hogy a tárgyakat ne lehetett volna látni; én
226   37|                s azt susogtam fölébe: „Ne utazzál még holnap”. Ő gyöngéden
227   37|         szobámban. Nem féltem, hogy el ne jöjjön; hiszen mit tartana