Part

  1    1|           változáson ment keresztül.~Mikor az orvos jobb kezét ismét
  2    1|          ébren olvastam minden órát. Mikor az első negyedet ütötte
  3    1|              csak annyit tudok, hogy mikor iszonyatosan eszmélni kezdtem,
  4    2|               hogy úgyis mindegy az, mikor egy mértéke van mind a kettőnek.~
  5    2|               amit a gyámapa művelt, mikor a két gyámleány rajtament
  6    3|        legalább vele álmodjék attól.~Mikor legjavában folyt a fejedelmi
  7    3|            miért takarod el lábadat, mikor a király közelít?~– Azért,
  8    4|          nagyon rájött a gonosz óra, mikor legszebben fel volt öltözve,
  9    4|               és nem rettegett tőle. Mikor útnak indult, titokban megkérte
 10    4|           adott a kedvéért; azonban, mikor az első áldomást Fengo egészségére
 11    5|          tudtunk egymással beszélni.~Mikor szép holdvilágos esték voltak,
 12    5|         árult el bennünket senkinek.~Mikor aztán elváltunk, egyikünk
 13    5|              mert itt nap van akkor, mikor ott az éj.~Mikor az utolsó
 14    5|              akkor, mikor ott az éj.~Mikor az utolsó istenhozzádot
 15    5|          tudtunk egymással beszélni, mikor a holdba néztünk, mennyi
 16    5|     körülbelül akkor megy le a hold, mikor itt felkel. A legelső naptárból
 17    5|       legelső naptárból megtudhatod, mikor van telehold. Akkor vigyázd
 18    5|           lett volna megtébolyítani, mikor én mindazt oly világosan
 19    6|            megeskették vőlegényével.~Mikor ez megtörtént, azt mondá
 20    7|              kongó garasra.~S mégis, mikor halála után holmiját összeírták,
 21    7|    kifordíttatja, hol befordíttatja, mikor meghal, hogy nem hagyhat
 22    7|            azt magával a másvilágra! Mikor érezte halálát, bizonyosan
 23    7|        megállapodának.~Jelen voltam, mikor holmiját elárverezték.~Már
 24    7|           lovának a farkát elvágták, mikor éjjel az Enns hídján keresztüllovagolt.
 25    7|           hajdan az ördögöket űzték, mikor még kevesebben voltak. Ezt
 26    7|   hálófőkötője, melyet akkor viselt, mikor tűzzel álmodott.~Hirtelen
 27    7|        mázoltam volna; úgy van, úgy, mikor festeni tanultam, éppen
 28    7|         Bandi volt, aki előttem ült, mikor e hadijesztő alakot festettem.~
 29    7|          lesem, hogy majd agyonütöm, mikor hirtelen valamit látok csillámlani
 30    7|       fizetett érte.~Ha tudta volna, mikor már készen volt vele, hogy
 31    7|          össze szépen a papiroson, s mikor össze volt seperve, Bandi
 32    9|             volt az apja. Igaz, hogy mikor az anyámat megkérte, még
 33    9|             apjával.~– Igen uram, de mikor válogathattam volna benne.
 34    9|                 Ugyan hogyan volnék, mikor minden héten háromszor eszem
 35    9|              mért becsülnöm magamat, mikor semmi okom sincs rá.~(Különös
 36   10|             és a szép haját levágta. Mikor ismerősei kérdezék, hogy
 37   10|            ez őmiatta történt.~Néha, mikor magányos létükben nem kellett
 38   10|       találnának innen erővel vinni, mikor látod, hogy eltávoztak,
 39   10|           azok a szép fekete szemek, mikor arról beszélt, milyen boldog
 40   11|   megvallanom, hogy ifjabb éveimben, mikor még vérem hevesebb volt,
 41   11|       folyvást a földön feküdt, csak mikor a csata elmúlt, akkor állt
 42   12|      lelkiismeretes végrehajtásában.~Mikor a tömérdek összegyűlt sokaság
 43   12|       tragédiákat szoktak mutogatni, mikor felgyűrhette izmos karjairól
 44   12|              kétfelől a vörös inget, mikor kezébe vehette az ismerős
 45   12|       Különös kedve telt abban, hogy mikor pallosával egy fejet leütött,
 46   12|             leütni mind a két fejet, mikor egymáshoz hajolnak, de annak
 47   13|             akinek az a fátuma, hogy mikor legjobb dolga van, még a
 48   13|              míg a többiek feleltek.~Mikor rákerült a sor a felelésben,
 49   13|              csúfolják úton-útfélen; mikor aztán kővágásnál kevesebb
 50   13|             kezdett feledésbe menni. Mikor reggelenként az esküdt diák
 51   13|             annak becsületes neve, s mikor egyszer egy pár inget kapott
 52   13|           ablak keresztvasait.~Végre mikor már szakálla, bajusza kezdett
 53   13|             sem kérdezte, hová megy.~Mikor az utolsó ház elé ért, ott
 54   13|              komolyan. Kileste, hogy mikor nincsenek otthon az öregek,
 55   13|          róla. Mindig nevetnem kell, mikor magát látom.~(Tetszem neki,
 56   13|              Conjugista diák voltam, mikor már hallottam hírét, hogy
 57   13|              Susról beszélt a hír; s mikor néha-néha megvillant a városban,
 58   13|          mint hajdan a kollégiumban, mikor inasa voltam, professzor
 59   13|       szükségem volt.~Kérdezém, hogy mikor látta hajdani professzor
 60   14|           szólni fogok a szultánnal.~Mikor a nagyvezér elbeszélte a
 61   16|             tanultam a szépet tenni, mikor külhoni utazásomból visszatérve,
 62   16|            ton szabályaihoz; felkel, mikor a nobel világ még javában
 63   16|         javában aluszik; délt mutat, mikor a hauta crëme még a reggelihez
 64   16|              készül, s feküdni megy, mikor a fashionable ember ebédhez
 65   16|                jajveszékelt a hölgy, mikor látta, hogy meglepetésemben
 66   16|             ellenszerének (volt idő, mikor mást találtam, hanem azt
 67   16|           olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból
 68   18|             tanultam a szépet tenni, mikor külhoni utazásomból visszatérve,
 69   18|            ton szabályaihoz; felkel, mikor a nobel világ még javában
 70   18|         javában aluszik; délt mutat, mikor a hauta crëme még a reggelihez
 71   18|              készül, s feküdni megy, mikor a fashionable ember ebédhez
 72   18|                jajveszékelt a hölgy, mikor látta, hogy meglepetésemben
 73   18|             ellenszerének (volt idő, mikor mást találtam, hanem azt
 74   18|           olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból
 75   19|        amennyit akartam; legfeljebb, mikor néha nagyot zökkent a kocsi,
 76   19|          Nézze csak, báró.~– Nézzem? Mikor háromlépésnyire nem lehet
 77   19|             belerikkantott a zenébe, mikor már sok volt, ami sok, s
 78   19|         járta a maga dacos haragját, mikor aztán kitáncolta a bosszúját,
 79   19|           győződve felőle, hogy majd mikor lerészegednek, akkor azután
 80   19|        Megittak öten egy hordó bort. Mikor felálltak az asztaltól,
 81   19|         kezdtem. Rettenetes helyzet, mikor az ember egy zsivánnyal
 82   19|       reszkettem minden porcikámban, mikor a kilencedik forduló következett.
 83   19|              szokott kacagni rajtam, mikor egy operarészt öntudatlanul
 84   19|         járta kivilágos kivirradtig. Mikor a nap besütött az ablakon,
 85   19|             mertem hinni, hogy élek, mikor Zerindre értünk. Csak itt
 86   19|             üldözött a jó szerencse, mikor látta, hogy félek tőle.~
 87   20|            van szó, arról az időről, mikor még a szép Saliha arca friss
 88   20|        süketnémák nevetni is tudnak, mikor egyedül látják magukat.~
 89   21|             valóban bámulatra méltó. Mikor másodszor visszatértek a
 90   21|              a viharhajtotta sorban.~Mikor aztán harmadszor is visszatértek
 91   21|          mereven szétnyílnak. Látta, mikor meghalt és mégsem jött zavarba,
 92   21|         nagyságú célba beletaláljon.~Mikor pisztolyaikat választani
 93   22|       férfiúnak, a hasa is gömbölyű.~Mikor Toipingvang az utcán végigviteti
 94   22|             volt mindennapi eledele.~Mikor a fum hoan madarat elhozták
 95   22|          meghalni, mely hajnalszínű, mikor kinyílik, s hófehér lesz,
 96   22|            kinyílik, s hófehér lesz, mikor elhal.~Csodálatos a virágok
 97   22|            még szebb volt most, mint mikor élt.~Mellette balfelől állt
 98   23|             hölgyek mind oly szépek. Mikor a bogotai sétányon végigment,
 99   23|         ujjára jegygyűrűjét felhúzá.~Mikor a hetedik fiú kardját is
100   23|            nem szabad pihenni akkor, mikor ellenség zörgeti a vár kapuit.
101   23|             láncait is összetörte, s mikor a porkoláb jött, hirtelen
102   23|              magát. Aury tengernagy, mikor Venezuelában kellett volna
103   23|              mint szabad emberekkel. Mikor Venezuela körös-körül volt
104   23|             pallosa villogott volna; mikor az ayacuchói ütközetet vívtuk,
105   24|             nagy országot a földből, mikor annyi ereje volna hozzá.
106   24|            fegyveres hadat gyűjtsön.~Mikor pedig azután egyedül voltak,
107   25|           legénykorában, hogy aztán, mikor megházasodik, a háta borsódzik
108   25|             mindenfelé; az emberhez, mikor megtudják, hogy nincs a
109   25|            hinné, hogy gavallérok, s mikor egyszer egyedül vannak,
110   27|           tulajdon, kivált olyankor, mikor a tengeren nemcsak a viharok,
111   27|           vállalt egy spanyol hajón.~Mikor a sík tengeren volt a hajó,
112   27|            volt; ez most inkább, még mikor ébren volt is álmodozott,
113   27|              és méri azokat vékával; mikor aztán fölébredt, akkor látta,
114   27|             Gyakran csendes estéken, mikor szél nem fújt, a vitorlák
115   27|            nekik régibb utazásaiból, mikor a mariannai szigetek közt
116   27|         szoktak álmodozni a hajósok, mikor körös-körül az egykedvű
117   27|              védgátakkal elzáratá, s mikor az fel volt szorítva medréből,
118   27|           telt hordókat egymás után. Mikor el volt helyezve minden
119   27|           most ő maga az üres hajót.~Mikor a legénység mind egytől
120   27|          Georgest egy este az utcán, mikor a kávéházból a szállására
121   27|             szerelem Brennus kardja. Mikor elváltak tőle, Robertson
122   27|           szükséges fölszerelésekre; mikor minden készen volt, akkor
123   27|             csak akkor vették észre, mikor a fürdőből kiszabadultak.~–
124   27|       borultak; abban a pillanatban, mikor a kis cethalász harmadszor
125   27| legveszélyesebb emberevő cápafajnál.~Mikor ez öbölbe értek, Robertson
126   27|         fenevad támaszt a víz alatt, mikor prédája után leskelődik,
127   27|       kezekkel szállt alá a hajóról. Mikor lábaival elérhette a csónak
128   28|         miért volnánk mi vademberek, mikor még csak egy szóval sem
129   28|            Rajtakapták sokszor, hogy mikor nem sejt közellevő embert,
130   29|              tudott ülni naphosszat, mikor a nyulakat kergette az ugarban,
131   29|        ketten igen nagyon szerették. Mikor már nőni kezdett, akkor
132   29|         beszélünk egymással, s aztán mikor felébredek, akkor olyan
133   29|              ha maga elneveti magát, mikor én valami furcsát mondok,
134   29|          mindegynek találta. Később, mikor már sok szót tudott, szeretett
135   29|     meglátszottak a betegség nyomai; mikor aztán ismét találkozott
136   30|              úgy belészeretett, hogy mikor aztán a másik pillanatban
137   30|              A jámbor cseléd azután, mikor volt vagy tizenkét levele
138   30|           adták ki az utat Olivánál, mikor e leveleket kapta. Volt
139   30|        mondok önnek egy jó tanácsot. Mikor szolgát akar ön venni, vigyázzon,
140   30|           jelen volt, s megszólíták, mikor egymás után eltűntek a teremből.
141   30|           neki, hogy még nem szabad. Mikor aztán készen volt a delnő,
142   30|              Jutottak eszébe esetek, mikor négy, őt napig elrejtőzött
143   30|              ki nem jött rejtekéből.~Mikor ismét jó sötét lett, akkor
144   30|              gondolkozott, hogy majd mikor megint éjszaka lesz, a sírbolt
145   30|         pedig elkerget küszöbéről, s mikor eszébe jutsz, még csak azt
146   30|            az ő saját életének fele.~Mikor ezt beszélte, hogy sírtak
147   31|        családapa éppen akkor ér oda, mikor már a házat eloltották. „
148   33|              mondani; nevetni rajta, mikor mások a gyertyalobogástól
149   33|        gyertyalobogástól reszketnek, mikor a látogatók felijednek a
150   33|       felijednek a bútorroppanástól, mikor a cselédek nem mernek kimenni
151   33|              sírnék, nagyságos uram, mikor ezen a helyen ütöttem agyon
152   33|              magamnak megmagyarázni.~Mikor a kastély kapujához értünk,
153   33|            vadász dühös bolond volt; mikor idehozták, láncra volt kötve,
154   33|            honnhagyni a kastélyában, mikor eladja; az új ember valahányszor
155   33|             folytonos nevetés miatt.~Mikor leggyönyörűbben kacagott,
156   33|             velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam véle, akkor
157   33|            is jót tettem szegénnyel. Mikor egyszer nagyon megsajnáltam,
158   33|            ha meglát. Még fütyül is, mikor a lovakat hajtja, s ha valaki
159   33|        különösen ha tiszta idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre
160   33|              megszaladni előle, mint mikor az ostromló hadsereget megszalajtja
161   33|              később azt is elmondta, mikor és hogyan jutott ő e kínzó
162   33|          honnan jő.~Ez még nem elég. Mikor alszom, ott jár-kel a szobámban
163   33|              magam szoktam felhúzni, mikor este lefekszem. Tegyük fel,
164   33|        Tegyük fel, hogy tíz óra van, mikor lefekszem, tizenegy, mire
165   33|            én láthatatlan látogatóm, mikor szobámban terem, megállítja
166   33|         ütésével fel ne ébresszen, s mikor eltávozik, ismét elindítja;
167   33|     szobáiból ez a rejtélyes valaki, mikor ablakait látom, de ajtaját
168   33|           bámulni egymás szeme közé, mikor elvégre sem találtunk semmit.~
169   33|             keresztet vetett magára, mikor kérdezősködtem tőle, s azt
170   33|         virágillattal, mint a lepke; mikor akarja, köddé változik,
171   33|          ajtón, ablakon keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák,
172   33|             vigyázzak az ablakaimra, mikor be lesznek fagyva, ha találok
173   33|           ami ragyog, mint az arany, mikor szétziláltan rásüt a nap;
174   33|            tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány már tízéves volt: „
175   33|                Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon
176   33|            sóhajtoz, úgy nyögdécsel, mikor felőle kérdezősködöm; hát
177   33|               hogy ott szokott ülni, mikor ön alszik, hogy álmainál
178   33|        felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik, bohókás
179   33|           halottunk: a jámbor kapus. Mikor a cselédek lámpát hoztak
180   34|         ápolására bízom. Szép. Hanem mikor megérkeztem vele Londonba,
181   34|        folytatá nyugodt szavakkal:~– Mikor a hölgy egészen visszanyerte
182   34|          sajnáltam. Jó asszony volt. Mikor haldoklott, odahívatott
183   36|          haldokolva hevert a sáncon. Mikor beesteledett, azt mondá
184   36|            senki rá nem akadt volna.~Mikor idejöttek, egy kőszáli sas
185   36|          lovagnőt paripástól együtt.~Mikor aztán társaihoz visszatért,
186   36|           parancsot fogok adni, hogy mikor ő üldözésedre indul, társai
187   36|        napfényt szivárványalakban; s mikor te jössz, akkor a te szemeidben.~–
188   37|       egészen el voltam kényeztetve.~Mikor tizennégy éves lettem, azt
189   37|         hallott annál fölségesebbet; mikor elhagytam, minden körmömet
190   37| nevelőintézetben. Lehet már hét éve, mikor láttam.~– Valóban hét éve.
191   37|             onnan, mint valódi arca.~Mikor lefeküdtem is, sokáig elnéztem
192   37|          rossz kedvem volt; dicsért, mikor rossz színben voltam, s
193   37|           harag; milyen szép vagyok, mikor indulatba jövök.~Nagybátyám
194   37|            sohasem mertem úgy tenni. Mikor mellette voltam, egy hideg
195   37|         mutasson nekem számadásokat, mikor én tudom, hogy úgy is rendjén
196   37|              azért csak megszerezte. Mikor kezemben volt a szer, este
197   37|       kedvemért annyit, mint máskor. Mikor felkeltem az ágyból, a tükör
198   37|              az ő nevéről is hívják; mikor kisleány volt, tudhatja,
199   37|       negyedben fel szokott jönni, s mikor elmegy, olyankor Sz** rendesen
200   37|          szállást a Terézvárosban, s mikor helyben lesz, én egyszer
201   37|            kellett semmi nyalánkság; mikor az ember dolgozik, olyan
202   37|     gyújtogatták javában a lámpákat, mikor már mi beültünk a második
203   37|          elfelejtettem magamat, hogy mikor nagyon szorította szívemet
204   37|            oly önzetlenül szeretett.~Mikor egészen sötét lett, hármas
205   37|          miért nem mondtam ezt neki: mikor oly forrón kérte tőlem,
206   37|              oly forrón kérte tőlem, mikor magam is úgy érzek? Miért
207   37|           szomorítám meg más szóval, mikor az magamnak is fájt?~Valami