Part

  1    1|     Felbontá; látta az aláírásról, mely a sűrűn teleírt lap végén
  2    1|          fájdalom nem tért vissza, mely bizonyosan gátolta volna
  3    1|         vércsöpp jött ki szájából, mely kezem fejére esett – ön
  4    1|          kínom mindkét műtét után, mely a csepp helyét eltávolítá
  5    2|            a másiknak számítva be, mely miatt minden évben sok eligazítanivalója
  6    3|         szívében minden csepp vér, mely eddig gyönyörre vágyott,
  7    3|          földet hordani a sánchoz, mely zsarnoka védelmére emelkedék.~
  8    4|           meg azon katasztrófánál, mely a drámát végzi, még azután
  9    4|           hogy csakugyan a kenyér, mely az asztalon volt, oly búzából
 10    4|         volt, oly búzából készült, mely csatatéren termett; a kút
 11    4|            neki a kettős fatáblát, mely kívül a király aranypecsétjével
 12    4|            azon részt választotta, mely csupán lélektani ábrákat
 13    5|  barnáslila színű köd fogta körül, mely mindig magasabbra kezdett
 14    5|      pirulni a ködös árny közepén, mely mindig szélesebbre terjedt;
 15    5|           fénytelen izzó tűzdarab, mely csendesen kidomborult, mintha
 16    5|            izzó tüzes tányérjával, mely elé mintha rózsaszínű fátyol
 17    5|           egy világosan kürt betű, mely azután rögtön el is tűnt
 18    5|          kiírt betűt láttam benne, mely rögtön eltűnt. Az egy E
 19    5|       ugyanazon a napon hajnalban, mely minálunk az estével összeüt,
 20    7|  mindenféle kopott kacatbirodalom, mely között három regiment eleven
 21    7| Mindenikhez odaírva a mutató szám, mely alatt a lajstromban meg
 22    7|      nyakhoz: 10 arany.~7. Egy kő, mely a holdból esett le, 100
 23    7|          volt, egy darab tégláért, mely Pompejiból hozatott, egy
 24    7| successorok törhetik fejüket, hogy mely keresztyéni célokra szolgálhattak
 25    7|            mert itt olyan por van, mely a legkisebb mozgástól, a
 26    8|            órakor”.~A gyűrű pedig, mely ezt átszorítá, valóságos
 27   10|          első kapocs kibontásakor, mely ama sima hófehér vállakat
 28   10|       elzárta magát hálószobájába, mely Saint Creux-ére nyílt. A
 29   10|            hosszú szőke haja volt, mely, ha leült, egészen a földet
 30   10|            valódi férfiszív dobog, mely tele van szerelemmel minden
 31   10|     viszony fejlődött ki közöttük, mely annál édesebb volt, minthogy
 32   10|    nemsokára egy tervet készített, mely szerint keresztülszökjenek
 33   11| majom-komédiatársaságra bukkanánk, mely bennünket nem eresztett
 34   11|          is látnám a tutu főkötőt, mely oly kecsesen illett frizérozott
 35   13|         egész életére való fátuma, mely üldözte városról városra,
 36   13|       hatalom, sem tudomány többé, mely ezt a nevet róla képes lett
 37   13|             mint egy dongó legyet, mely fülébe zizeg, ha attól nem
 38   13|          egy büntető szemrehányás, mely haszontalanul eltöltött
 39   13|    ünnepeken borotválni szoktak, s mely nem volt olyan vörös, mint
 40   13|           színehagyott zöld kabát, mely vastag izmain egészen megfeszült,
 41   13|        tisztességes meleg kabátot, mely az ujja hegyéig eltakarta,
 42   13| felszakított egy követ a járdából, mely az udvaron végig volt rakva.
 43   14|       szélnek Morea szigete felől, mely a pestist hordja magával,
 44   14|     eltemette a háládatlan földbe, mely vissza sem adja, meg sem
 45   14|       jönni fog egy temetői menet, mely hoz egy kékre festett koporsót,
 46   14|         zenét hallotta közelíteni, mely a temetői menet előtt járult.~
 47   14|          az egész bűvös tüneményt, mely őt ideküldte.~– Óh, te szegény
 48   14|         meg a Hodzsia övébe dugva, mely éppen olyan volt, minőt
 49   14|           a szultánnak az ékszert, mely szerencsés vala megnyerni
 50   14|          kárhozatos játékot űzött, mely miatt a nyomorult szinte
 51   16|   társalkodónéjává neveztetett ki, mely hivatalban kisasszonyhúgaim
 52   16|   hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén ragyog, valami
 53   16| fordíttatta nevét magyarra, Ó-nak, mely annyit tesz, mint régi.
 54   16|          claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit
 55   18|   társalkodónéjává neveztetett ki, mely hivatalban kisasszonyhúgaim
 56   18|   hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén ragyog, valami
 57   18| fordíttatta nevét magyarra, Ó-nak, mely annyit tesz, mint régi.
 58   18|          claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit
 59   19|         zene ütötte meg füleinket, mely az ablakon keresztülhangzott.~–
 60   19|         előtte, mint valami lepke, mely minden virágot megérint,
 61   20|            azt a pompás könyvtárt, mely nevét viseli és mellette
 62   20|        szökőkút mellett a turbech, mely a halhatatlan alapító sírját
 63   20|           egy kerek szelelőablaka, mely a Khaszoda mecsetje felé
 64   20|          kéz szokta magát kidugni, mely mindaddig, míg az imám másodszor
 65   20|           előtte egy levél feküdt, mely a szultánnak volt címezve,
 66   22|          égszínkék öv fogja körül, mely olyan, mintha gallérja volna,
 67   22|         Toipingvang az egész utat, mely menyasszonya házától az
 68   22|          volt, bútorai violafából, mely ha megmelegszik, gyönge
 69   22|      mutangvirág szokott meghalni, mely hajnalszínű, mikor kinyílik,
 70   22|        drága illatszer füstölgött, mely jószagú kék felhőket képezett
 71   23|        nőül, don Gideon Saperónak, mely ellen Laurenzia sem szólt
 72   23|            templomi csengettyűszó, mely áhítozni enged maga után.~
 73   23|   engedjétek harcolni az Istent!”, mely váratlan szóra úgy megrettentek
 74   23|        ostromló ütegekből a várba, mely csattanva szakadt ottan
 75   23|            kelő nap visszfénye az, mely a messze tengerről visszaverődik.
 76   23|         bocsátottak fel a magasba, mely az ostrom készülő percét
 77   23|           növeli azt. A rés körül, mely előtt Laurenzia védőcsapatja
 78   23|            alakban fogja be arcát, mely oly fehér, mint egy európai
 79   23|     járvány pusztított a városban, mely a szemek látását vette el;
 80   23|          abban az örök éjszakában, mely szemeikre borult.~A vezér
 81   23|          azon a változatos hangon, mely a dél-amerikainak annyira
 82   23|            félbe Bolivár beszédét, mely csak nehezen tudott elcsendesülni,
 83   23|      parancsa nem volna kezünkben, mely íme azt hirdeti, hogy aki
 84   23|            ez volt az első csapat, mely újrakezdte a szabadságharcát;
 85   23|        szabadságharcát; a második, mely sohasem adta azt fel, volt
 86   23|          oly nevet szerze magának, mely a Cordillerákon innen és
 87   23|            küldetése van az égtől, mely őt oltalmazza. – Uralkodni
 88   23|            magamra ezt az öltönyt, mely benneteket megdöbbenteni
 89   23|          kerültek; hagyján a vért, mely értük kiontatott; csak verekedtünk,
 90   23|            kellett volna kikötnie, mely tele volt spanyolokkal,
 91   23|       vezényszót, s az a gondolat, mely minket a csatatérre vezet,
 92   23|            fel egy nagy áldozatra, mely hazájukat nagy veszélytől
 93   23|          zsarnokocskák önkénye az, mely kemény parancsolót kíván
 94   23|    országgá fogja magát szakítani, mely a többi ellen küzd; az úrrá
 95   23|           maradni, s a honfierény, mely arról szétsugárzik, ismét
 96   23|            Nem Bolivár hatalma az, mely minket naggyá teend, de
 97   23|           Bolivár. – Az év letelt, mely alatt a rám ruházott hatalmat
 98   23|       előttetek, s a kormánybotot, mely egy nemzet hatalmát képviselé
 99   23|         szót a nemzetgyűlés előtt, mely előtt vádolva vagy.~– Vádolva?
100   23|         felnyitom a keskeny ajtót, mely a házi kápolna erkélyére
101   23|             de abban a kis körben, mely őket bámulja, gonoszabb
102   23|           hanem a code Bolivienne, mely zagyva kiváltságaikat eltörülte,
103   23|          az ő fájdalmuk, de ez az, mely újjáteremti e szétzilált
104   23|   Boliviennet, s elhagyta hazáját, mely hálátlanul üldözé, mint
105   24|         melléknévvel tisztelt meg, mely barbár norman nyelven annyit
106   24|            örök háborgású tengert, mely nem unja meg egyforma apállyal,
107   24|         mellett s buzdítá a népet, mely virágokkal hinté a nagy
108   24| Megismerték a veszedelmes onagert, mely mázsás köveket hajigált
109   24|           közé, a mérges scorpiót, mely ezerölnyire elröpíté a nyílvégű
110   24|           páncélon; a sornyilazót, mely egyszerre ötven nyilat lőtt
111   24|            meghiúsítá az ércholló, mely a fal tetejéről lenyúlt
112   24|           barbárok hajóhada ellen, mely azokat szanaszét zavarta,
113   24|    jelentése hazug; a harckiáltás, mely a csatában hangzik, üres
114   24|          lerontatott minden hidat, mely háta mögött volt, senki
115   24|          Az a tiszta mennyei hang, mely az ezüstharangnál csengőbb
116   24|        szívétől, két olyan kardét, mely az utolsó csapásig őérte
117   27|   kalózvezért, Benavides bandáját, mely a spanyol kormány patensével
118   27|            szép terebély kenyérfa, mely máskor is sok kedves gyümölcsöt
119   27|    százféle édes illatszer vegyül, mely áthevíti a lelket és felmagasztalja
120   27|            tarka népcsoportozatot, mely fantasztikus szabad ruházatában,
121   27|    kacérsággal tudta egyesíteni, s mely jött, ment, áhítatoskodott,
122   27|          visz magával fel az égbe, mely nem engedi neki, hogy ott
123   27|           kezével a vert aranyban, mely úgy hevert egymáson, mint
124   27|           legény ült a dereglyébe, mely velük kiszállt a szigetpartra.
125   27|            amellett gyapjút adnak, mely vetekedik a legfinomabb
126   27|            patakja is e szigetnek, mely pompás vizet ad, s képes
127   27|     kereskedelmi hajót felfogadni, mely velük visszamenjen a Saypan-szigetre,
128   27|         egy hajó volt a kikötőben, mely fegyenceket szállított Újhollandiába,
129   27|           bárkát felfogadhassanak, mely őket továbbszállítsa.~Egy
130   27|           férfi kabátja gallérján, mely különben elég halzsíros
131   27|          ember halandó, nem tudja, mely percben hal meg; a jó úr
132   27|         pillantott meg a tengeren, mely egyenesen a sziget felé
133   27|       alatt; csak egy vörös felhő, mely a víz színén lassanként
134   30|     fürtökbe szedett arany hajról, mely a gyönyörű arcot körülveszi
135   30|     körülveszi s arról a pompáról, mely a ravatalt ékesíti; a nehéz
136   30|          szép kis virágos ligetbe, mely rózsával és jázminnal volt
137   30|            hozzá, elismerni bűnét, mely őt nevétől megfosztá, de
138   30|         puszta mesét mondana most, mely éppen eszébe jutott – egy
139   30|          ragadva meg a feszületet, mely a fekete gyöngyfüzéren függött.~–
140   30|             A halott keze volt az, mely az ágyról lenyúlt és arcához
141   30| megmozdíthatatlan örök gondolatja, mely lelkében tovább-tovább fonódik
142   30|        untalan újra kezdi magát, s mely annyival iszonyúbb az őrültek
143   30|            neme ez az őrültségnek, mely éjszaka megjő s nappal elmarad.
144   30|           kiforgatott fenyő alatt, mely ágaival egy egész szép csoport
145   30|  eltemetteté, azon rácsajtó előtt, mely azóta úgy belerozsdásodott
146   30|      óhajtva a boldog feltámadást, mely őket ismét egyesítse.”~A
147   30|       levelet kapott a marquistól, mely így szólt:~„Kedves kisasszony!
148   30|          azt a különös körülményt, mely ezt a megszólítást indokolja.
149   30|            lényeges akadálya volt, mely azt semmissé teszi. Kegyed
150   30|   tisztelettel azon házasság alól, mely érvénytelenül köttetett,
151   30|         beleszólhassak azon ügybe, mely saját érdekeimet is oly
152   30|            sikoltás volt hallható, mely a lelkeken járt keresztül;
153   30|         határnapja előtt kapott, s mely akkor történt rögtöni elutazását
154   30|            ami a föld alatt van, s mely Malmont szenvedéseinek az
155   31|           kuvaszt cipel az ölében, mely nálánál is nagyobb, a többi
156   31|       végre megpillantja a kutyát, mely oktalan állatképpen, gazdáját
157   31|            egy-egy pár nagy csepp, mely az emberek orrára esik,
158   32|        olyan nevelést kívánt adni, mely őt méltóvá tegye apja trónjára.
159   32|          az ég lakójába szerelmes! Mely asszony lehetne vetélytársa
160   33|        őrlőmalma, egy fűrészmalma, mely saját erdejéből készít deszkákat,
161   33|         tartó lakás van kötelezve, mely ugyan a vevőre nézve egyéb
162   33|     végtelen tenger terült, a nap, mely a fényes levelek miatt nem
163   33|      mindig egy kép után szaladni, mely sohasem engedi magát elfogni,
164   33|          alatta egy nyílás támadt, mely fél emelettel alább szállítá
165   33|    lövésekből megtudta a veszélyt, mely éltemet fenyegeti, elárulta
166   36|      aranykezet”, mint harci jelt, mely hazáját lesújtá.~Meghódolt
167   36|        gondolt az óriási máglyára, mely az utolsó „lingo” szabadsághős
168   36|            mondá, hogy a várőrség, mely még most is igen számos,
169   36|           lenni, ha ő elhallgatja, mely sírban él eltemetett férje.
170   36| hallatszott egy földrengető robaj, mely üregét összeomlással fenyegeté;
171   36|        százszor a követ fölemelni, mely rejthelye nyílását fedte;
172   36|    kimondani Sabinus, s a hangban, mely azt kimondta, Eponine szavára
173   36|             Egy őrült örömkiáltás, mely Eponine nevét hangoztatá,
174   36|    megpillantá azt a sötét pontot, mely úgy szokott az égen körül-körülkeringeni,
175   36|      sajnálkozva nézte a keselyűt, mely kiterjesztett szárnyaival
176   36|           a megölt keselyű maradt, mely még nagyokat csapott szárnyaival
177   36|            szárnyaival maga körül, mely még körmeivel tépte az omló
178   36|   körmeivel tépte az omló köveket, mely még fő nélkül is felállt
179   36|           tudta, hogy a palotában, mely számára a császártól lakásul
180   36|     megerősítve saját pecsétjével, mely a viasztábla egy mélyedésébe
181   36|          leküzdve szíve rebegését, mely féltett titka fölfedezése
182   36|         ért; egy csókért halt meg, mely Sabinust illeté, s egy bárd
183   36|          illeté, s egy bárd által, mely Sabinus fejének volt élesítve.~*~
184   36|          nem mulattatja a látszat, mely fejedelemnőnek hazudja az
185   36|             kétségtelenül ugyanaz, mely amott a magasban megszűnt
186   36|        római vezért azon csodáról, mely szemei előtt végbement,
187   36|            boltozatos oldalüregre, mely mint egy fejedelmi trón
188   36|            haza van és egy korona, mely az övék?~– Hallgasd csak,
189   36|           a kebleket ez eset híre, mely a mesékkel és a hajdani
190   36|         hogy a föld feletti fényt, mely őt gúnyképpen környezé,
191   37|           ház kapuján hajtatva be, mely előtt prémes kapuőr állt;
192   37|        mellette ezüst csengettyűm, mely Szálli kisasszonynak szól;
193   37|           tűnt egyszerre szemembe, mely most úgy meglepett. Nagybátyám
194   37|           saját páholyomba jártam, mely az első emeleten volt, s
195   37|            az utolsó dobütés után, mely az operát bevégzi, még rákezdenének
196   37| láthatatlanul működő baráti kezet, mely viszonzásul még csak egy
197   37|           kaptam ez ismeretlentől, mely ezen szavakkal kezdődött:~„
198   37|             ki sorsomat igazgatja, mely nincs az övéhez kötve, ki
199   37|        perem folyamában bevezetve, mely annak lefolyását meggátolja:
200   37|        hogy hátha e két szép szem, mely most csábítva mosolyog rám,
201   37|         mosolyog rám, ez édes ajk, mely gyönyörrel kínál, ellenségeim
202   37|  elfoglalhatta volna azt a szívet, mely oly tisztának mutatta eddig
203   37|          gyanút kelthetne ellenem, mely kínzó perem végét ismét
204   37|      hatalmat nyert szívem fölött, mely több volt bűbájnál: igazi
205   37|            oly sokáig nélkülöztem, mely gondolataimat kísérni szokta,
206   37|      magamhoz az a sajgó fájdalom, mely minden érzékemre kiterjedt.