Part

  1    1|             rákdaganat alatta, egészen olyan, mint másutt.~– Én mégis
  2    1|          fájdalom, amit a vérzés okoz, olyan az elébbire, mint a hűsítő
  3    1|              fogja rajta.~A férfi arca olyan volt, mint a viasz, s a
  4    1|                csak tettetés? Az ember olyan bolond, hogy szereti a legnagyobb
  5    1|             fejemtől szívemig; oh ezek olyan levelek, minőket első tekintetre
  6    1|          keltek, hogy én nős voltam és olyan boldog. Nem szólok önnek
  7    1|             védte volna magát ellenem; olyan csendesen, mint egy álom.
  8    1|           férje volt szegénynek. Ha én olyan lettem volna, én is megérdemleném,
  9    1|              én is megérdemleném, hogy olyan nőm legyen. Oh, de az én
 10    2|               vőlegényt~Sohasem láttam olyan meglepő hasonlatosságot
 11    2|              aztán Bratanszky is éppen olyan fényes arccal jött hozzá;
 12    2|       győzelemnek.~Pedig nem volt okuk olyan nagyon örülni; mert ha megfordítva
 13    3|              orgona mögött. – Kár volt olyan szép hangjának lenni!~Éjjel
 14    3|           szépségének; Mária mindennap olyan szép volt, mint azelőtt.~
 15    5|         ölelkeztek egymással!~És mégis olyan sokat tudtunk egymással
 16    5|              miért ne volna a szerelem olyan hatalmas bűvészet, mint
 17    6|                férfiaknak hatalma? Nem olyan emberek vagyunk-e mi is,
 18    6|           asszonya, a királyné is csak olyan rab legyen az ő palotájában,
 19    6|              testeiken a kék foltokat. Olyan emlékjeleket pedig a többi
 20    7|                tudják elgondolni, hogy olyan ember, ki negyven esztendeig
 21    7|            mázolás lesz ám ez.~– Éppen olyan kell nekem.~– Senki sem
 22    7|               nagyon kopogni, mert itt olyan por van, mely a legkisebb
 23    8|               utódja… no, de nem illik olyan nagyon belemerülni a dicsekedésbe.~
 24    8|                egy-egy külön ajtón egy olyan kis szűk ketrecbe, ahol
 25    8|        vallanom, hogy az én delnőm épp olyan jól játszotta vele Desdemonát,
 26    9|           egyelőre is tagadom. Az csak olyan mendemonda lehet.~– No,
 27    9|         Sándort…~– Nono; ne ismerne ön olyan derék nagy urat, mint Cserependy
 28    9|          elhagytam magamat, mert nincs olyan porcikám, amivel meg volnék
 29    9|              Haragszom a kezemre, mert olyan ügyetlen, haragszom a fejemre,
 30    9|             hogy az ember magát valami olyan idegen embernek nézze, akit
 31   11|         városról városra: engemet mint olyan komondort, aki írni és olvasni
 32   11|             olvasni tud, gazdámat mint olyan felnőtt embert, aki az ábécéből
 33   11|               utasokat, s benézegettek olyan fiókokba, melyekbe nem tettek
 34   12|            kiterjeszté, hogy alig volt olyan hét, melyben don Juan de
 35   12|               az ismerős szerszámokat, olyan boldog elégültség ült orcáján,
 36   13|          második személye: „tu es”. Ez olyan ismeretes dolog, hogy aki
 37   13|             jobban mondták.~Néha akadt olyan gondolatja, hogy elbúsulta
 38   13|            tanulók is valamire. Vannak olyan világtól elrugaszkodott
 39   13|                helyekre bizony csak az olyan qualifikált emberek jutnak,
 40   13|            hogy annak kimondóját éppen olyan jó szívvel tudta volna agyonütni,
 41   13|            pedig diák műnyelven minden olyan falut, aminek a nevét még
 42   13|            Susnak, a jámbor falubeliek olyan szépen megnagyjánosuramozták,
 43   13|              torzalakban: Sus pipázik.~Olyan jólesett itt a világ háta
 44   13|              köze őneki ahhoz? Hát nem olyan közömbös szó ez őrá nézve,
 45   13|               szoktak, s mely nem volt olyan vörös, mint a szeplőverte
 46   13|        csizmája is.~Tanárom megszánta. Olyan nyomorúságos képet tudott
 47   13|               fel a gallérjáig hasadt; olyan volt vele, amint a szél
 48   13|              nem.~A peregrinus most is olyan pufók volt: keveset változott.
 49   13|              tiltakozott: most már nem olyan hiábavaló ember, mint azelőtt
 50   13|           szigorú professzorát, akitől olyan jólesett volna neki még
 51   14|              már, és ő mindhiába várt; olyan koporsó, aminőt neki az
 52   14|        szemfedővel, vagy a szemfedő is olyan, de nem kék virágok rajta,
 53   14|           művész. Egy hideg lehelettel olyan hasonlóvá tudja tenni az
 54   14|         halottam arcát, hogy élve légy olyan, minővé őt halottan tevéd!~–
 55   14|               Allah, senki más. Hiszen olyan jó barátok voltunk, mintha
 56   14|                övébe dugva, mely éppen olyan volt, minőt neki a kereskedő
 57   14|               egy se jó! Hajh, nem tud olyan jó gyűrűt csinálni a nyíllövéshez
 58   14|         felhúzta hüvelykére, és azután olyan jól lőtt a célba mindig,
 59   16|                MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha olyan vérszopó hiénát, mint az
 60   18|                MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha olyan vérszopó hiénát, mint az
 61   19|                 te is, ő is, én is; de olyan szerencsés egyiktek sem
 62   19|              szegény legény?~– Igenis; olyan szegénylegényeket gondol
 63   19|           jutottunk.~A kocsis a bakról olyan hangon felelt, mint akiknek
 64   19|              már most ezzel a pénzzel? Olyan pénzzel, amiért már valakit
 65   19|             pusztán az én lakásom”-at, olyan szépen, olyan bűbájosan,
 66   19|             lakásom”-at, olyan szépen, olyan bűbájosan, hogy én elfeledtem
 67   20|        felvágatta volna.~A szép Saliha olyan jószívű teremtés volt; látta,
 68   20|            mindenfélét, amit a bizebán olyan hirtelen felfogott. A szép
 69   20|           miért ne volna egy siketnéma olyan háladatos, mint egy pók?~
 70   20|             mulatsága volt vele, midőn olyan dolgokat kérdezhetett meg
 71   20|              nevét engedte hangoztatni olyan tettek után, mikért kezét
 72   20|       felemelkedik Törökország holdja. Olyan szerencse volt az, ami csak
 73   20|               bölcs volt, oly derék és olyan vitéz. Mindenik nagyvezérének
 74   21|          Azután azt is beszélték, hogy olyan karcsú termete nincs senkinek,
 75   21|          alkotott virág. Azért írom le olyan körülményesen egész öltözetét,
 76   21|                öltözetét, mert arca is olyan szép piros volt, s aztán
 77   21|             többet. Meg volt halva; de olyan szépen meg volt halva, mintha
 78   21|               a férfiakra nézve, éppen olyan félelmes játszótárs kezdett
 79   21|               éltek.~És íme, a kelepce olyan jól volt ásva, hogy ő saját
 80   22|             fehér nyakát verték; szája olyan kicsiny volt, mint egy kétfelé
 81   22|             azt, hogy „napmadár” és ez olyan ritka madár, hogy ilyet
 82   22|         égszínkék öv fogja körül, mely olyan, mintha gallérja volna,
 83   22|             egyet sem többé.~Már ekkor olyan fehér volt az arca, mint
 84   23|               sem idegenből, árulóból. Olyan tiszta, jó, nemes vér volt
 85   23|               ifjú volt; amilyen szép, olyan bátor és nemes; mint mondák,
 86   23|            testvéreidé volt, de szíved olyan erős. Bátyáid már halva
 87   23|           Laurenzia –, miért sietnének olyan nagyon? Lovasság nem ostromolhat
 88   23|               ő arca lett volna a nap, olyan fényt vetett reájuk. Megismeré
 89   23|                a hősnek; de adtak neki olyan nevet, amit viselhet büszkébben,
 90   23|   közbocsánatot, az én barátom Paez is olyan együgyű volt, hogy hitt
 91   23|                 s ellenségeink most is olyan erősek, miként ezelőtt voltak;
 92   23|        egyenlőtlen harcban győzelmeit; olyan győzelmeket, mik kigyúnyolnak
 93   23|               teheted. Ha egyszer lesz olyan helyed, ahol valakinek szívesen
 94   23|          elleneidnek tartottál, önként olyan helyzetekre állítád, ahol
 95   23|             hanem cselekszik, s a tett olyan lesz, amely bizonnyal megállítandja
 96   23|            valódi zsarnokká tennék őt; olyan zsarnokká, aki gyanúra ölet.
 97   24|             Aeolos derült nyár derekán olyan hóförmeteges zivatart hozott
 98   24|               Mind a hang, mind az arc olyan volt, mint az angyaloké
 99   24|              gyermeket magában.~Hiszen olyan ártatlan volt még, hogy
100   24|            fordította el szívétől, két olyan kardét, mely az utolsó csapásig
101   25|               senki se látta volna, de olyan nagy lármát csaptam magam,
102   27|      honszeretet és a könnyelmű ábránd olyan közel állottak egymáshoz,
103   27|                hiszen annak tárgya egy olyan hölgy volt, ki már a világtól
104   27|           mosolyogni látja; az asszony olyan könnyen válik a férfi angyalából
105   27|                a Saypan-sziget valóban olyan volt, amilyennek ő leírta;
106   27|               hálni soha, és nem ivott olyan pohárból, amibe az töltötte
107   27|             testvéröcséinket túléltük, olyan makacs természettel bírunk,
108   27|       gyékényen szunnyadt a födözeten. Olyan hőség volt, hogy a födözet
109   28|              rázta fürtös fejecskéjét, olyan mulatságosnak találta azt
110   29|                mikor felébredek, akkor olyan rosszul esik, hogy megint
111   29|               szégyenlette magát, hogy olyan rossz diák, bizony-bizony
112   30|              világ fülibe ne jussanak.~Olyan középszerű városban, mint
113   30|              felőle, szép volt-e, vagy olyan rút, mint Gargantua, elmés
114   30|                ez a nő csodaszép volt!~Olyan szép, hogy még a halál sem
115   30| legbizonyosabbat mondanak róla, az már olyan hitványság és képtelenség,
116   30|                 és az egész alávalóság olyan jól el volt már sepergetve
117   30|              világban született Oliva.~Olyan anyától, akiről regényt
118   30|              szoktak. Néha pedig éppen olyan emberre is akadt, aki nagylelkűnek
119   30|               a józan tudás, ami éppen olyan keveset használt neki, mint
120   30|                beleszeretett Amáliába, olyan hamar meg is unta. A nő
121   30|                azt rád nézve: elmegyek olyan messze, honnan hírem se
122   30|          érzenék. De nem érzek semmit. Olyan távol tartom magamat mindenkitől,
123   30|            küldheté? – kérdé a marquis olyan csodálatos mosollyal, amit
124   30|          elnézte a szép halvány arcot, olyan nehéz volt elhinni neki,
125   30|            keresi: az leírt előtte egy olyan alakot, amelytől a marquis
126   30|          azután az ügyvéd úr csinálhat olyan cause célebret, amilyen
127   30|  belerozsdásodott sarkaiba; a halottak olyan keveset használják a kilincseket!~–
128   30|             kezét kezei közt tartja, s olyan gyöngéden, olyan szerelmesen
129   30|             tartja, s olyan gyöngéden, olyan szerelmesen tekint reá,
130   30|              egy szerető férj.~Egészen olyan, mint ő, de mégsem ő!~A
131   30|            őket ismét egyesítse.”~A nő olyan jókedvűen tudott kacagni
132   30|             közt létrejött házasságnak olyan lényeges akadálya volt,
133   30|      tekintettől sem lett az pirosabb: olyan halovány volt, mint a márvány.
134   30|              Ardent, hogy védje magát. Olyan melegen beszélt, ahogy csak
135   30|                magáénak?~A jó közönség olyan szívesen mondta volna neki:
136   30|          ellenvetés volt. Ez csakugyan olyan kő volt, amit fel kellett
137   31|                hanem szedtek aztán egy olyan kazal pimpimpárét és bagolyborsót,
138   32|              egyetlen fiának, Imrének, olyan nevelést kívánt adni, mely
139   33|      börzejátékom, itt láthat az ember olyan nyereséget, ami nem veszteség
140   33|             ilyen jól szerelt jószágot olyan olcsó árért. Az ügyvéd kiolvasta
141   33|          újólag biztosítám, hogy nekem olyan vastag idegeim vannak, mint
142   33|             arra gondoltam, hogy nekem olyan kastélyom lesz, ami egy
143   33|           bizonyosan a meghalt uráért; olyan hosszú gyászfátyol lógott
144   33|            lett belőlük. A kocsisa egy olyan maniacus volt, aki búskomolyságból
145   33|              lenni, ha kárpótlásul egy olyan derék, okos embert nem nyertem
146   33|               fennhangon is beszéltem, olyan dühös voltam; no, iszen
147   33|               ne jöjjenek, mert én meg olyan bolond vagyok, aki emberhússal
148   33|                s beszélnének egymással olyan nyelven, amiből én egy szót
149   33|               volnának hát bár ezek is olyan régimódi becsületes kísértetek,
150   33|              találtam heveredni. Éppen olyan kedvemben vagyok most, amikor
151   33|                 nem is dal, hanem csak olyan ábránd, amit valaki öntudatlanul
152   33|                erdei madár dalának, de olyan izgató, olyan túlvilági
153   33|              dalának, de olyan izgató, olyan túlvilági valami volt azt,
154   33|          közelebb akartam jutni hozzá, olyan közel, hogy egy válaszfalon,
155   33|         ritkaság; hogy is lehet valaki olyan prózai lélek, hogy ezt mindjárt
156   33|           elmetévelygéseinek semmi sem olyan jó ellenszere, mint egy-egy
157   33|            hozzájuthatott, akkor aztán olyan jucundus volt egész nap,
158   33|           legmagasabb vágya, hogy ha ő olyan piros frakkot viselhetne,
159   33|               könyörögni érette; pedig olyan jólesett volna aztán.~S
160   33|                egy párnak húzott is rá olyan becsületeseket, hogy meg
161   33|                már a magáét; a gazdája olyan harminc botot veretett rá
162   33|             szoktam elfogadni; ez csak olyan volna, mintha valakinek
163   33|                vagy mi?~Az őrült melle olyan terhesen lélegzett, szemei
164   33|                semmit, mert ez a tárgy olyan kényes titka volt a megholt
165   33|          elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan válogatott szavakban beszélt,
166   33|                 esdekelve nézett reám, olyan hangokat nyögve, amilyenekkel
167   33|                pokolban is úr: ez csak olyan mendemonda.~Két hónapig
168   33|        szellemkék a száraz fából, amik olyan nagy barátai a táncnak,
169   33|            most pedig a szabadulás egy olyan csendes, hozzájárulhatatlan
170   33|                tanítok be neki, melyet olyan jól ismer minden ember;
171   36|            hadnagyát.~– Meghalt Sabin?~Olyan kérdés ez, amire egy feleletet
172   36|                a drága, szép selyemmel olyan kár söpreni a földet.~Tetrix
173   36|             szája is egészen más lett, olyan ellentét az a fekete jaspis-fogsor,
174   37|          hallottam: „valóságos angyal, olyan szép, mint egy angyal”.~
175   37|                egymáshoz mind a kettő. Olyan nyugodt, szilárd volt arca,
176   37|         segített levetkőztetni. Minden olyan kedves volt e kis szobában;
177   37|              Minden szívessége mellett olyan hideg volt hozzám, olyan
178   37|               olyan hideg volt hozzám, olyan tartózkodó. Sohasem tegezett.
179   37|         fejemet odahajtva az ő fejére. Olyan sokszor elképzeltem ezt
180   37|         reszkető hangon.~– Mert mindig olyan szomorú, és nekem nem mondja
181   37|                Ekkor rámnézett, valami olyan különös ragyogott szemeiben,
182   37|               nevelőnőtől, hogy vannak olyan szépítőszerek, miknek alkatrészei
183   37|               bele, de a halál nem jön olyan könnyen. Szálli megtalálta
184   37|               akár szép, akár rút. Nem olyan ember Sz**, aki egy leányt
185   37|              Mit csinált? Mit csinált?~Olyan őszinte jóakarat, olyan
186   37|                Olyan őszinte jóakarat, olyan szelíd szánalom volt szemeiben,
187   37|                 s könnyeimmel áztatám. Olyan szépen beszélt hozzám. Ő
188   37|           ezentúl tekintsen egyszerűen olyan adósának, kinek nem leend
189   37|               mikor az ember dolgozik, olyan jólesik minden étel, a legcsekélyebb
190   37|    legcsekélyebb összeget sem adtam ki olyan dologra, ami nélkül ellehettem.
191   37|         eszméje volt ez a házasság, ki olyan végrendeletet hagyott maga
192   37|         először sem. – Ez órától fogva olyan üldözött vad vagyok, melyet
193   37|               én is beszéltem, bár nem olyan szabatosan, de értettem
194   37|          magamban az első találkozást, olyan voltam, mint akit a hideg
195   37|                ajtó becsukódott utána, olyan gondolatom jött, hogy visszahívjam;