Part

  1    1|        idegen levert kedéllyel. – No, de amint végezve van felőlem.
  2    1|          tanácsokat, mit tegyen a nő, hogy férjét elámítsa; és
  3    1|         volt azon levelekben? – A nő megrezzent e kérdésemre,
  4    2|      énbelém és melyik tebeléd?~– No, mert a többi aztán mindegy.~–
  5    2|           hogy ők férjhez mennek: no hála Istennek, mondá az,
  6    2|        most írasson mindent újra.~No, képzelhetni azt a főfiscusi
  7    2|           egymással találkozni.~– No, te Minka – monda Tinka
  8    3|          Elítélve, egy hitszegett nő gyalázatát hordozni lelkében
  9    3|  iskolájából, hogy a meggyalázott nő férje, apja, testvére rossz
 10    4|     érkezett a szobába Genutha. A nő elkezdett fia őrült magaviseletén
 11    4|          a gyilkossali frigyét. A nő kétségbeesett, s hogy borzalma,
 12    4|     királyné nem született szabad nő, mert előbb valóban a király
 13    6|       szebbek, jobbak náluknál. A nő jobban szereti gyermekeit,
 14    6|       gyermekeit, mint a férfi, a nő szemérmesebb, tisztább,
 15    6|       ülnek és dolgoznak értük. A nő bilincsbe vert rabszolgája
 16    6|        sárt vethet rá; ha pedig a nő szeret mást, azt a férj
 17    6|       legyen otthon ülő szolga, a nő parancsoljon!…~És talán
 18    6|       Egyet sem fogtak el élve; a nő harcolt, amíg egyet bírt
 19    8|       most egy igénytelen utódja… no, de nem illik olyan nagyon
 20    8|         vette rólam a lorgnonját. No, már ahhoz nagy világbeli
 21    8|          a szeme fénye elveszett.~No, már kérem alássan, én láttam
 22    8|     bizonyos, hogy nem közönséges nő. Végtelenül szerelmes belém.
 23    9|        Bizony nincs szerencsém.~– No, nézzen meg jobban.~– Úgy,
 24    9|        meg jobban.~– Úgy, igenis. No lám! Ettől a nagy hajától
 25    9|   tanítottam kegyedet hintázni.~– No, isz ugyan jól megtanított,
 26    9|       Persze. De ami belül van.~– No például, nyolc fogamat húzattam
 27    9|        most kevesebb van belül.~– No, de félre a tréfával. Én
 28    9|        Ezt már igazán csodálom.~– No, hát régen, igen régen,
 29    9|         olyan mendemonda lehet.~– No, kérem. Én csak tudom. Hiszen
 30    9|       volt sem fia, sem leánya.~– No, azzal járt volna ön legjobban.~–
 31    9|        szántja az egész földet?~– No, ne izéljen. Lássa, az a
 32   10|         ellenségek által.~A nemes nő hirtelen elhatározta magát;
 33   12|         még egyet mondott neki:~– No, hát tudd meg te vén bolond,
 34   12|        megkapta.~– Ah, még egyet.~No még azt is.~– Nesze hát
 35   13|           megnyomják, orra nagyot nő, egyszóval a puszta Biribinker
 36   13|            és az is rajta maradt.~No, de végtére mégis egyszer
 37   13|          minden embernek golyvája nő; a megboldogult rectornak
 38   13|      volna szebb is, a többi nem. No, de hiszen nem csupán a
 39   13|       tudja, hogy sus mit jelent. No, és ha tudná is? Hát mi
 40   13|              Conjugista vagyok.~– No, hát ha conjugista vagy,
 41   13| nevetéséről van ilyen fogalmam.~– No, ne sírj no. Odabenn van
 42   13|           fogalmam.~– No, ne sírj no. Odabenn van a professzorod?~–
 43   13|          nagyon megszégyenülve.~– No, hát eredj be, hívd ki.~–
 44   13|        Nem én, egy fillért sem.~– No, csak egy pár garast; no,
 45   13|          No, csak egy pár garast; no, ne haragudjék, rogo humillime;
 46   13|         tudott csinálni előtte.~– No megálljon; pénzt nem adok,
 47   13|           találta neki mondani:~– No, Sus pajtás, férjhez ment-e
 48   14|          ujjaid hegyével a halott nő szempilláit és ajkait, s
 49   14|        volt, de a halott nem volt nő, hanem hatéves fiúgyermek.~
 50   14|           a szemfödelet.~A fiatal nő, ki ott feküdt, valóban
 51   14|   szívesen fogadta a megérkezőt: „No, csakhogy megjöttél, Muhzin,
 52   16|           nem hogy kicsúfoljon.~– No, Euphemia, hisz azért ne
 53   18|           nem hogy kicsúfoljon.~– No, Euphemia, hisz azért ne
 54   19|           utazhatott volna éjjel. No persze, a társalkodóné is
 55   19|      szíves, kísérjen el Aradra.”~No, kedves báró! Mit mondhatok
 56   19|            a szalontai erdőben.~– No, biz a szalontai erdő nem
 57   19|           Vagy pedig a lovakat.~– No, már azokhoz van köze.~–
 58   19|      ablakon keresztülhangzott.~– No, mon Dieu; most éppen tele
 59   19|          támasztva egy szögletbe.~No, mi jó helyre jöttünk. A
 60   19|   Köszönöm, nem tudok táncolni.~– No, jól van. – Szólt és visszament
 61   19|           mert nagyon paprikás.~– No, hát jól van. – Azzal ismét
 62   19|      kártyát vont elő a zsebéből.~No, most ez azt akarja megtudni,
 63   19|        tudok semmiféle kártyát.~– No, majd mindjárt megtanítom
 64   19|       asztalra, s kacagva mondá: „No, öreg uram, ha maga így
 65   19|           tegyenek mindnyájunkon.~No, még ez a biztatás kellett
 66   19|        lovait, hadd menjen odább.~No, most lesz mindjárt agyonverés.~
 67   21|           mondják, hogy szerette; no annál nagyobb baj neki,
 68   21|        mindjárt ki fogja hívni.~– No, hát csak ide azzal a tudós
 69   22|   Xelenhoa valóban a legboldogabb nő volt a világon.~Milyen nagy
 70   22|       benne.~Mert aki már egyszer nő lett; annak boldogság a
 71   22|           kellemes, mert a férjes nő akkor szép, hogyha kövér.~–
 72   23|         volt, aki nem harcos, egy nő sem, aki nem rajongó, ahol
 73   23|         spanyol caballerok ellen.~No de kifolyt, s csak úgy beitta
 74   23|         Igen. Láttam szavaiból.~– No, és milyennek láttad őt
 75   23|    gyermek, hogy e férfi Bolivár? Nő vagy, megveszteget a szív,
 76   23|           ez, amit beszélek. A hű nő összeszedi minden erejét,
 77   23|          vissza!~És ott meghalt a nő.~Kinn az utcán az ablakok
 78   25|          maradnom vagy hat napig. No, képzelheted, kedves barátom,
 79   26|          füle tanúbizonyság rá.~– No, ahelyett hányat vettem
 80   26|        vitt neki saját kezűleg.~– No, kedves barátom, ne tréfáljon
 81   26|            Itt van egy kis leves; no lássa, magam hoztam, egyék
 82   26|         csakugyan kár meghalni.~– No, kedves barátom, még egyszer
 83   26|          elhoztam önnek a levest. No, nyissa föl a száját, engedje
 84   26|        Hiszen – szeretem önt, hát no…~Azzal odaborult rá Clarisse,
 85   27|           özvegye.~– Tehát özvegy nő? Különös, hogy milyen meglepően
 86   27|           fehér rendöltözetben…~– No, ez az, barátom, ugyanaz;
 87   27|   szakadozott öltözetben.~A creol nő szerecsen pitvarnoka nem
 88   27|         fogod választani?~A creol nő ránézett két pokoltűz-szép
 89   27|         Tereza szívét is. A kreol nő pedig azt mondta: „Azé leszek,
 90   27|              Tehát azt nem tudod? No, hát nem is fogod megtudni
 91   28|     viselt középen elválasztva; a nő még kisebb, módos, parányi
 92   28|       ismeretlen volt a városban.~No, de lehet is ott ismeretlennek
 93   28|     maradni, ha a férj középre, a nő pedig oldalvást választva
 94   28|         neveznek vadembereknek.~– No, hát beszéljünk ezután minden
 95   28|          összecsapta tenyereit.~– No, hát ezután beszéljünk mindig
 96   28|           kártyázószobákba, a kis nő ottmaradt az ifjú emberekkel
 97   28|      világ, hogy te kacér, hűtlen nő vagy, s én egy ostoba fölszarvazott
 98   29|        bárkivel elbeszélgethet.~– No, ha engem annyira megtanít
 99   29|          nem tudta, hogy mi az.~– No hát! Zum blasen den Nasen (
100   29|       erschuf, hat erschaffen”.~– No hát – kiálta Zsilipy, öklével
101   29|     delicti ott hevert lábánál; a nő felcsókolta őt álmából,
102   30|       többé elzárva a titokteljes nő, mindenki meggyőződhetik
103   30|        volt felőle: az, hogy ez a nő csodaszép volt!~Olyan szép,
104   30|         arról beszélni, hogy ez a nő meg van mérgezve.~Honnan
105   30|        hideg hírszellő, hogy ez a nő meg volt mérgezve férje
106   30|          idő alatt egy sajátságos nő volt a divat királynéja.~
107   30|       nyeri, keveset használnak a nő jóhírének. Legjobb hír az
108   30|         hódítás, ha egy férfi egy nő álomlátásait is el tudja
109   30|         természetes.~Az elhagyott nő sokáig várta vissza eltávozott
110   30|          A szerencsétlen megcsalt nő szégyentől égő arccal, fájdalomtól
111   30|   keresztülsötétlik a boldogtalan nő fájdalma.~A bánatot, a gyalázatot
112   30|         haldoklott.~Meglátszott a nő arcán, hogy tizennégy évig
113   30|          világon, mint egy fiatal nő, akinek a sors emberismeretet
114   30|     használtak senkinek semmit. A nő csak játékszernek nézte
115   30|   pillanatban megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő volt
116   30|        szerepre készen volt. Ha e nő valóban az a démon, akinek
117   30|        olyan hamar meg is unta. A nő nem szerette férjét, s mindig
118   30|         valaki lakik már ottan.~A nő és a fiatalkori kedves azután
119   30|        éltek ott, akkor meghalt a nő, és eltemették.~Szüleinek
120   30|      futni a törvény keze elől. A nő védte, rejtegette, ápolta
121   30|       menhelyét. A férj egészen a nő kezében volt. Mennyi aggodalmat,
122   30|       előtt ült és imádkozott egy nő fehér öltözetben, melyen
123   30|   társaságában.~– Ah, te nem vagy nő, hanem pokolbeli bosszúálló.~–
124   30|         Oh, hallgass! Hallgass!~A nő egy percig hallgatott; azon
125   30|     inferni circumdederunt me!”~A nő megfogta a férfi kezét,
126   30|         ereje kezét kiszakítani a nő kezéből, reszketett, erőtlen
127   30|      tünedezett el a megmérgezett nő idegeiből. Azalatt csak
128   30|           hogy nem boldog vele. A nő tudja kínozni férjét.~Ardent
129   30|       attól a suttogástól, amit a nő beszélt férjéhez, s amire
130   30|          uralkodni ama csodálatos nő, ki nem sajnálta ifjú életét
131   30|           nincsen-e valami idegen nő az utcán, aki be akar jönni
132   30|          őket ismét egyesítse.”~A nő olyan jókedvűen tudott kacagni
133   30|            ez Charlotte.~A pajkos nő azonban tréfásan ölelte
134   30|       segítette vissza; nélküle a nő a legnyomorultabbul, a legkétségbeejtőbb
135   30|        nincs felbontva, mihelyt a nő életben van. Akárhogy történt
136   30|     Elmondá, mennyit szenvedett a nő, míg Malmont nevét viselte,
137   30|       hogy néhány gyönge idegzetű nő elhagyta a termet miatta.
138   30|          volna felőle, vajon ez a nő csakugyan elraboltatott
139   31|           a másik hátramaradoz; a nő minden percben kérdi: megvan-e
140   31|           maradt? – kérdi akkor a nő.~– Hát nincs itt? – kérdi
141   31|         Savanyu uram majorjába.~– No, hát csak vissza hegynek
142   33|        valamelyik zselléremnél?~– No, mert én azt nem tudtam,
143   33|   alázatos komornyikja, hahaha.~– No, hála Istennek, csakhogy
144   33|          meg a negyedik bolond.~– No, édes Louis, hát csak mosolyogja
145   33|         feltételekkel együtt jár. No, ez nem volt rendjén, ha
146   33|    erősebben zár.~– Nem szeretem, no. (Magam sem tudom, miért
147   33|    beszéltem, olyan dühös voltam; no, iszen szép mulatságot szereztem
148   33|        Nevetett rajta szörnyen.~– No, öcsém Louis, hiszen most
149   33|           hogy csak jobban üssön! No, még jobban! Hisz ez nem
150   33|  felolvadt foltot: ott ment ő ki.~No, ez legalább költői felfogással
151   33|           voltak mind a ketten, a nő is, a férfi is; a világ
152   34|         egy feleségem, aki magyar nő volt. Annak én csodálatos
153   34|       hanem az lett a baj, hogy a nő meg volt tébolyodva. Ez
154   35|     feleségem! A vén pergő rokka. No iszen, lesz majd mit hallgatni
155   35|        ábrázatja a feleségeméhez. No, hát eresszen be, én vagyok
156   35|       hanem madame Mouilletnéé.~– No igen, igen. Madame Mouillet
157   35|         férjhez. Özvegy vagyok.~– No, no, Eliz, minek ez a komédia
158   35|     férjhez. Özvegy vagyok.~– No, no, Eliz, minek ez a komédia
159   36|       Utána a többit!”~Mind a két nő szava gyújtott: mindkettő
160   36|             El van temetve már.~A nő sikoltva veté magát a földre,
161   36|         csak hallgatnia kell, s a nő, kit szeret, övé lehet.~
162   36|      Tetrix harmadszor is érezé a nő forró csókját reszkető kezén.~
163   36|           él, és nincsen halva.~A nő alakját villanyos rándulás
164   36|      mindig fölemelkedék a dacoló nő nemes ellenszegülésén. Ha
165   36|           a férj szerencséjével a nő szerelme is kialudt? Ha
166   36|          helyette férfi, mellette nő leszek. Jó lesz-e így?~A
167   36|       este.~Eponine sokkal inkább nő volt, hogysem vakon higgyen
168   36|         fejedelemnője; de férj és nő nem vált azért belőlük.~
169   36|           hatalomszó egy férfinak nő ellenében kezére adott,
170   36|         megtörténik ugyan, hogy a nő, a bölény üldözése közben,
171   36|           esküdött rá, hogy amely nő szavára a víz megáll, s
172   36|      Annius megismeré Eponinét.~A nő gyöngéden simogatá meg a
173   36|    erkölcseivel határos.~Hogy egy nő kilenc évig rejtve tudja
174   37|           I love you~(EGY GYILKOS NŐ VALLOMÁSAIBÓL)~…Hétéves
175   37|      szüleimről valamim?~– Ejnye, no! Hát még arról sem beszélt
176   37|       indítottam a nevemet viselő nő ellen; ilyen sérelmet férfi
177   37|           boltomban hagyta azt. A nő igen kíméletlen volt; durva
178   37|           bocsátám üzletemet; egy nő korábban kérte azt már tőlem,
179   37|         vonaglottak…~– I shall…~– No, no, no „I shall”; „I love”.~
180   37|     vonaglottak…~– I shall…~– No, no, no „I shall”; „I love”.~
181   37| vonaglottak…~– I shall…~– No, no, no „I shall”; „I love”.~Nem
182   37|         játssza.~– Én? Játszom?~– No, no, no; de énelőttem! Furcsa,
183   37|     játssza.~– Én? Játszom?~– No, no, no; de énelőttem! Furcsa,
184   37|            Én? Játszom?~– No, no, no; de énelőttem! Furcsa, hát