Part

  1    1|            önt, tudor úr, hogy azon, amit látni fog, meg ne ütközzék.
  2    1|       gyermekeskedni, s a szolgálat, amit öntől kívánok, rám nézve
  3    1|            vágva. Ez a kis fájdalom, amit a vérzés okoz, olyan az
  4    1|              nagyobb fájdalmat, mint amit ez okoz. Ez pedig csak tréfa.~
  5    1|      gyötreni kezdett. Mi lehet ott, amit előlem rejt? Meg voltam
  6    1|    levelekben? A legundokabb árulás, amit valaha férfi ellen elkövettek.
  7    1|              Nem szólok önnek arról, amit éreztem. Az olyasvalami
  8    1|            úgysem hitte volna senki, amit mondok. Ön tanúja volt,
  9    2|      elmondták Minkának az üzenetet, amit ő küldött Tinkának; a szív
 10    2|             főfiscusi savanyú képet, amit a gyámapa művelt, mikor
 11    4|           ekkor felnőtt ifjú volt, s amit a drámában apja szelleme
 12    4|       dőreség kifejezését vevék föl, amit beszélt, merő balgaság volt,
 13    4|            de az is sonka legyen ám, amit ezzel vágnak – válaszolt
 14    4|      kétségbeesett, s hogy borzalma, amit Hamlet szavai gerjesztének
 15    4|          királytól kísérői vérdíját, amit az, csakhogy kiengesztelje,
 16    4|         hanem az Hamlet kardja volt, amit a keresztülütött szeg nem
 17    4|               szíve mellé ülteté őt; amit a bor meghagyott a királyfi
 18    5|         árultuk el soha senki előtt, amit egymás iránt érzünk s az
 19    5|         odanézek, mondd el magadban, amit hozzám gondolsz, én is elmondom,
 20    5|            gondolsz, én is elmondom, amit hozzád gondolok, onnan elolvashatjuk.”~
 21    5|            elmondtunk egymásnak így, amit szó nem fejezett volna ki.~
 22    5|             de hinni nem tudtam azt, amit akarok.~Minket atyámmal
 23    5|             jelenté, hogy várom azt, amit nem hihetek.~Mögöttünk tiszta
 24    6|        háborító beszédeket közöttük, amit áhítattal hallgatott a többi.~–
 25    6|         páncélján koppanni a nyilat, amit Velezke külde számára.~Végre
 26    7|      lúdgége-sodorító és fánkmetélő, amit csak ősi, megillatosodott
 27    7|        rococo lesz az egy hét alatt, amit én festek, minden szín megzöldül
 28    8|           felém epedő pillantásokat, amit én fajunk érdekében mindannyiszor
 29    8|      lábikrájú hölgyeit meghódítani, amit íme most egy igénytelen
 30    8|               szebb minden ideálnál, amit poéta valaha kigondolt.~
 31    8|             addig azt a kis eszemet, amit hazulról elhoztam?~Estefelé,
 32    9|           egyebet káposztatorzsánál, amit a zöldségpiacon elhánynak;
 33   10|              nem jelentkezett arcán, amit levágva, magát ismeretlenné
 34   10|         örömét növelte az a tudomás, amit legelőször siettek értésére
 35   10|            sietni fog őt felkeresni, amit annál inkább várhatott,
 36   12|      csináljon velük a nemes tanács, amit akar. Ó szalad öszvérhalálában
 37   13|              az a sok drága oktatás, amit azok őrá vesztegettek, mind
 38   13|              sem tudott hozzászokni; amit valahányszor említeni hallott,
 39   13|         köpenyeg volt most is rajta, amit legelőször láttam a nyakában,
 40   13|             annak a szidásnak előre, amit kapni fog tőle.~A peregrinus
 41   14|           sem adja, meg sem köszöni, amit elvesz.~A jámbor Muhzin
 42   14|             ahhoz a lélekállapothoz, amit azután őrültségnek neveznek,
 43   14|              Ez nem azon hatás volt, amit ő várt, a nép zúgott körüle;
 44   14|             hanem megnyugszik abban, amit rámért, s ismét hozzáfog
 45   16|      ijedtében arról akart beszélni, amit útközben hallott, hogy a
 46   18|      ijedtében arról akart beszélni, amit útközben hallott, hogy a
 47   19|      táncrobajt s a víg rikoltozást, amit egy csoport férfi odabenn
 48   19|           fújt valami mezei ritmust, amit én bizony nem tanultam el
 49   20|               Hiszen ők nem hallják, amit más beszél; nincs fogalmuk
 50   20|          szólhatnak senkinek afelől, amit szemeik láttak.~Ezek a nyomorult
 51   20|        kérdezgetve tőle mindenfélét, amit a bizebán olyan hirtelen
 52   20|             kincs össze van gyűjtve, amit kelet költői a pusztában,
 53   20|          betűiből megtudott mindent, amit azon este a szultán naplójába
 54   20|       naplókönyvét és beleírta abba, amit szívében elgondolt.~Azzal
 55   21|         vakmerőségre vetemedni, hogy amit a különb emberek egymással
 56   21|      kimenetelét sikertlenné tegyék, amit csak a szabályok és a lovagi
 57   22|             ritka csodálatos madara, amit csín nyelven fum hoannak
 58   22|        tudjátok a mértéktudományból, amit a mennyei birodalomban találtak
 59   22|           mandarindiploma van zárva, amit magától elhagynia sohasem
 60   22|              sok selymet és ezüstöt, amit menyasszonyi ajándékul adott
 61   22|            monda neki Toipingvang –, amit szemed, szíved kíván, amit
 62   22|           amit szemed, szíved kíván, amit füled hallani óhajt, ajkad
 63   23|            és utolsó könnye volt az, amit annak markolatjára hullatott.~
 64   23|         veled.~– Akkor figyelj arra, amit mondok. Amint oda alant
 65   23|              adtak neki olyan nevet, amit viselhet büszkébben, mintha
 66   23|              szív tudta azt már jól, amit a másik beszélt neki, hogy
 67   23|              őt. Sohasem mondja azt, amit gondol, valamit mindig magában
 68   23|       szemeiből ki ne olvashassa az, amit érez. – Valaha több bajotok
 69   23|         összefüggésben van ez azzal, amit ez órában nektek mondani
 70   23|           cél utáni küzdés nélkül, s amit ma nyert, megfizeti rettenetes
 71   23|         tenni azt a féltett kincset, amit korlátlan hatalma mellett
 72   23|         mindjárt összeforrasztá azt, amit a férfiak kemény, erőszakos
 73   23|  összeférhetetlen két gondolat-e az, amit egymás ellenében vitattok?
 74   23|           vagy, megveszteget a szív, amit szemeid szépnek mutatnak,
 75   23|   szétnyitottam, széjjelhull minden, amit összetarték. Az apró emberek
 76   23|             elétek. Adja az ég, hogy amit egy év fölépített, a másik
 77   23|       bitorlót. Nem ellentmondás ez, amit beszélek. A hű nő összeszedi
 78   23|              De ha nem sikerülne az, amit szívemben reménylek, akkor
 79   23|             tőle halovány orcáját.~– Amit én remélek, az is nagyon
 80   23|  megtagadhatnád-e?~– Kérhetne olyat, amit megtagadnék. Például azt,
 81   23|             és végtelen szerelmemet, amit reád hagyok, fordítsd hazádra
 82   24|          magadat. Tedd és mondd azt, amit én parancsolok, és én kincseket
 83   24|            akik még nem feledték el, amit Nagy Sándor idejében tudtak,
 84   25|           mind nekem fizetik vissza, amit én adtam kölcsön másnak!
 85   25|            rohanok fel, s a legelső, amit látok az, hogy az ajtóm
 86   27|              annak a karácsonyfának, amit Robertson a chilei parton
 87   27|              az bohó álom volt csak, amit a Mocha-szigeti magányban
 88   27|           számíthatá őt.~Szavatartó, amit kimond, azt megállja; árulást
 89   27|           jut-e ahhoz a sok pénzhez, amit el szokott költeni.~Most
 90   27|             a helyet foglalhatja el, amit megtartani elég erős; a
 91   27|       elhagyta. Elmondá Williamsnak, amit a hölgy válaszolt neki.~–
 92   27|       képesek azt mind fölemészteni, amit ez a sziget terem, pedig
 93   27|        hozzáfogtak a végső munkához, amit oly régóta terveztek előre.
 94   27|          hogy neki is van egy titka, amit nem mond el barátjának;
 95   27|              barátjának; az a titok, amit donna Tereza súgott neki: „
 96   27|            tanult valamit Robertson, amit eddigelé régi tengerész
 97   27|              azt az ismerős hörgést, amit a tengeri fenevad támaszt
 98   28|         felesége vasalni stb., stb.! Amit kisvároson mind meg kell
 99   30|     eltemették abba az új sírboltba, amit a marquis három nap alatt
100   30|              mondta neki, hogy tehet amit akar; hiszen csak leánya
101   30| szatócs-számviteli könyv volt az is, amit a zsibvásáron vesznek fontszámra.~
102   30|          hogy mindazon keserűségnek, amit az anya szíve kiállt, a
103   30|              sejthette, hogy a szív, amit ő nem tud felnyitni, bizonyosan
104   30|         hidegvérrel mondá magában:~– Amit kívántál, az megtörténhetik.~
105   30|            ez volna az első indulat, amit ön iránt érzenék. De nem
106   30|          olyan csodálatos mosollyal, amit ajkainak vonaglása minduntalan
107   30|              halkabban beszélve. Az, amit mondott, szinte égeté a
108   30|                        IV.~Pedig az, amit Oliva Malmontnak elbeszélt,
109   30|             ugyanazt a halotti mezt, amit az Amália számára készített.~
110   30|       készített.~Ha azt tette volna, amit elmesélt, tapasztalandá,
111   30|   kimeríthetetlen.~Az ifjú elővette, amit a tudás hatalmába adott,
112   30|        lehunyni attól a suttogástól, amit a nő beszélt férjéhez, s
113   30|      pisztolyt, s lője őt vele főbe; amit ez természetesen nem fogadott
114   30|       rendőrfőnök nem hitte el neki, amit beszélt, egészen másvalamit
115   30|        valaki nem hiszi magában azt, amit tőlük hallott. Ekkor tehát
116   30|       egészen nyílt, mondja el neki, amit vele tudatni óhajt, mert
117   30|             az ügyvéd úrnak mindent, amit már a rendőrfőnök előtt
118   30|           önt, s ön már előre tudja, amit mondani akarok.~– Szegény
119   30|      tébolyodni.~– Tehát az esemény, amit mondott, nem való?~– Nem,
120   30|              a mesének semmi alapja, amit megítélhet ön abból, hogy
121   30|           egész úti tervet, mindent, amit annyit forgatott fejében,
122   30|           abból a szomorú pásztából, amit a jégeső hosszú vonalban
123   30|           bohóság az egész vallomás, amit kezedbe adtam. Eredj haza,
124   30|              hogy mindent előre tud, amit hallani fog, s előre nevethet
125   30|             csakugyan olyan kő volt, amit fel kellett emelni.~– Megbocsássanak,
126   30|           visszaadom Malmontnak azt, amit Ardent elvett tőle – a hullát.
127   31|          ezalatt fúrta a hat húszas; amit csak az úton elöl-utol találtak,
128   33|           hajt; a jószág azt az árt, amit kívánnak érte, bőven megéri,
129   33|             sem szárazságnak kitéve, amit bizonyít az, hogy az uradalomnak
130   33|           semmi meglepőt nem talált, amit én nem tudtam magamnak megmagyarázni.~
131   33|        javítást létesített jószágán, amit az újabb kor rendszere üdvösnek
132   33|        furcsának találtam a lámpást, amit az asztalra tettek, az egész
133   33|             hanem csak olyan ábránd, amit valaki öntudatlanul énekel,
134   33|         kacag annak a pár csizmának, amit fénymázzal barátságosan
135   33|           előtóduló föld alatti gáz, amit a bányászok gonosz szélnek
136   33|          igen csodálkozott mindenen, amit elbeszéltem neki, s velem
137   33|          magam előtt tudom őt látni; amit ki nem egészítettem, azt
138   33|             és álmodozom egy képről, amit sohasem láttam: valóságos
139   33|            el szoktam azt felejteni, amit ébren feltettem magamban,
140   33|           egészet, azt adjon belőle, amit akar.~Felhívattam cselédeimet,
141   33|             fizetéseiket, azonfelül, amit a gróf hagyománya biztosít
142   33|          megkínáltam, hogy üljön le, amit ő el is fogadott. Szívdobogva
143   33|       embererőn túl járó munka volt, amit ő elkövetett. S miért tette
144   33|              felemelt fővel közötte; amit sem kívülről, sem belülről
145   33|          Ámde ezúttal nem volt álom, amit láttam; egy pillanat múlva
146   34|         hajdani görög asszonyság; de amit én nem hittem el neki. Különben
147   36|          alul van egy harmadik üreg, amit senki sem ismer; ennek nyílását
148   36|            ott a várban.~Megígérték, amit kért, s akkor azt mondá,
149   36|             néz. Arcod el ne árulja, amit mondék. Hallod: Annius trombitái
150   36|         Galliából, sokat elfeledtem, amit ti még tudtok. Őseim nyelvén
151   36|        azután nem bánom, tégy velem, amit akarsz; de addig ne jöjj
152   36|         Lucilius át fogja neki adni, amit kívánt, még ma este.~Eponine
153   36|            hoztam, nem azt adja meg, amit az imperatortól kértél,
154   36|          láthattak rá, és hallhaták, amit Lucilius beszél.~Tán sejté
155   36|            tüskön, bokron keresztül, amit észrevéve Balbus, hirtelen
156   36|        többet fogsz olvashatni, mint amit az én gyönge szavam mondhat.
157   37|            mert éppen Ernánit adják, amit én végtelenül szerettem,
158   37|            mindent sietett megtenni, amit rábíztam, s ha azután a
159   37|             velem ennyi szívességet, amit meg nem érdemlek, s meghálálni
160   37|         különös ragyogott szemeiben, amit akkor nem tudtam magamnak
161   37|              tette rám azt a hatást, amit kívántam tőle; rosszul lettem
162   37|             tízezer forintról előre, amit ő azonban rögtön összetépett,
163   37|            neki:~– Meggondoltam jól, amit csináltam.~– Oh, istenem,
164   37|         akkor hidegen végignézett, s amit ezután mondott, azt igen
165   37|           saját költségén nevelteté, amit kegyedre költött, az tulajdon
166   37|          velem lármát egy vagyonért, amit csődperben elkótyavetyéltek.
167   37|           lehetőnek azon levél után, amit kegyed neki írt.~– Megmutatta
168   37|           persze csak jámbor tanács, amit ha tetszik, megfogad kegyed,
169   37|         kegyednek mindent átadjanak, amit tőle ajándékba kapott, mert
170   37|         ember, aki nem veszi vissza, amit egyszer ajándékozott; kegyednek
171   37|              felejtse el bántásomat, amit vele tevék, s ezentúl tekintsen
172   37| nagybátyámnak vissza akarom fizetni, amit nekem ajándékba adott, s
173   37|           gondolatja támadt felőlem, amit szégyell – éreztem, hogy
174   37|              hogy mindent tud rólam, amit teszek, ahova járok, még
175   37|             teszek, ahova járok, még amit kigondolok is. Lelkemben
176   37|          kegyed előtt bevallani azt, amit érzek. Nem hiszem, hogy
177   37|            szokta, volt zongorám is, amit úgy tekinték, mint egy hosszasan
178   37|        irántam azon szerelem fölött, amit eddig érzett.~Én még mindig
179   37|             bizonyosan látja azt is, amit e percben gondolok: hogy
180   37|  megtanultam-e már azt a nehéz szót, amit tegnap nem tudtam kimondani:
181   37|            Nem emlékezem a színműre, amit adtak. Valamelyik felvonás
182   37|    gyanúsítani akar. Ő is azt hiszi, amit a világ, hogy valami gazdag