Part

  1    1|             hogy adta a tanácsokat, mit tegyen a nő, hogy férjét
  2    1|          Nem emlékezem már rá, hogy mit cselekedtem az első órákban,
  3    1|        mondok. Ön tanúja volt, hogy mit kelle szenvednem, s mennyire
  4    2|      lamentáltak, utoljára sem volt mit tenni egyéb, mint elmenni
  5    3|             s asszonyok előtt nincs mit szégyenlenem.~– Nincs férfi
  6    4|             kérdezék Fengo vitézei: mit csinál, azt mondá, előkészületeket
  7    4|             ott kihallgatja valaki, mit beszél anyjával, az előtt
  8    4|             az, hogy nem árulta el, mit beszélt hozzá Hamlet. A
  9    4|           volt Fengónak; az üzenet, mit Fengo küldött neki, az volt,
 10    5|     mágusokkal Nagy Sándor halálát, mit ezek elébb megírtak, mint
 11    5|            a sápatag hajnalfény ez, mit a kelő hold küld maga előtt,
 12    5|           volt: „SZERET”.~„Szeret!” Mit is üzenhetett volna kedvesebbet
 13    6|             forgatja kardját; nincs mit tenni, keresztül kell szívén
 14    7|             legszerényebb vélemény, mit ez esetről hallani lehete.~
 15    7|        Bandi öcsémet.~– És én pedig mit találtam! – szólt ez phlegmatice (
 16    7|           úrnak, mint Attila képét, mit egy szerecsen mameluk lóháton
 17    8|         kozmetikumok hatását, tudom mit tehetnek a csipkék, ékszerek,
 18    8| megkérdeztem egy bijoutiérnél, hogy mit érhet, azt mondta rá, hogy
 19    9|         látni, hogy ha ön volna én, mit csinálna?~– Hát legelőször
 20    9|             hogy minek dolgozom én, mit iparkodom ezt a silány egyéniséget
 21   10|            rettenve e fölfedezésen. Mit tegyen? Ha elűzi magától
 22   10|             tudott vele boldogulni. Mit cselekvék? Fogott egy ollót,
 23   10|             eléjük, s kérdezé, hogy mit akarnak.~A gárda kapitánya
 24   11|        fogta ránk, s kérdezte, hogy mit akarunk. Megtudva aztán,
 25   12|      feleség, a kis senora Juanita, mit csinál azalatt odahaza?~
 26   13|           hogy már most megmutatja, mit tud, valamelyik impertinens
 27   13|           senki sem tudja, hogy sus mit jelent. No, és ha tudná
 28   13|            nem is gondolja, hogy én mit akarok most magának mondani?~–
 29   13|             köszönni meg semmit. Ki mit adott, adott, ha nem adott,
 30   13|   kerülgették, mint a majmos tevét, mit a talián mutogat, s járt
 31   13|          vagyok.~– Első? Hát azután mit tanulsz már? He?~– Conjugista
 32   13|            hát eredj be, hívd ki.~– Mit mondjak neki?~– Mondd, hogy
 33   13|          elé, s keményen rászólt.~– Mit keres ön itt megint? Minek
 34   13|  tisztességes; hanem… hanem…~– Nos, mit hanem? Álljon elő vele.~
 35   13|        reggelt többet.~– Hát azután mit csinált?~– Három nap óta
 36   14|        némaságot a beszédes ajakra. Mit a világ minden javáért nem
 37   14|           míg ő Mekkából visszatér, mit a jámbor férfiú a barátság
 38   14|          hogy magad sem tudod most, mit beszélsz. Az imént mondtad
 39   14|            én sohasem láttam. Tudod mit? Eredj most innen, aludd
 40   14|          volt a legkiválóbb ékszer, mit előtte a kereskedő leírt;
 41   14|            uram, e gyűrű és olvasó, mit kezedben tartasz, az enyém.~
 42   14|      bizományát, s kérdé tőle, hogy mit érdemel az ily szörnyeteg
 43   14|         találták mindazt a kincset, mit a kereskedő őrizetére bízott.~
 44   15|             mint Mahomed koporsója, mit tehessen szegény sánta lélek
 45   16|        annakutána nem hallottam).~– Mit csináljak, én uram Istenem? –
 46   17|             mint Mahomed koporsója, mit tehessen szegény sánta lélek
 47   18|        annakutána nem hallottam).~– Mit csináljak, én uram Istenem? –
 48   19|           Aradra.”~No, kedves báró! Mit mondhatok neki? Grófné,
 49   19|             a grófnő. – Azért nincs mit megállnunk, ha út van előttünk,
 50   19|     eljutunk rajta.~– Igenis, de…~– Mit igenis, de? Valahová csak
 51   19|                Az Istenért, grófné, mit akar? Az ott egy hírhedett
 52   19|             voltam megtanulni tőle.~Mit volt tennem? Le kellett
 53   19|       együtt az ajtón.” Uram Isten, mit csináljak már most ezzel
 54   19|              hogy semmit se tudjak. Mit tehettem? Szívemben a rettegés
 55   20|       melyben jár és semmi tárgyat, mit maga körül lát, nem tud
 56   20|       szavak értelméről, nem értik, mit jelentenek azok a kanyargó
 57   20|           alapító sírját nyomja.~De mit beszélünk sírról és halhatatlanságról,
 58   20|         tette; a fényt, dicsőséget; mit ő szerzett, mind neki engedte,
 59   20|       emelte föl.~Raghib mindenért, mit saját maga tett, egekig
 60   20|           elégetém. Te lássad, hogy mit cselekedtél országoddal?
 61   22|         akkor szép, hogyha kövér.~– Mit kívánsz még Xelenhoa, hogy
 62   22|           akarjátok hallgatni, hogy mit kívánt még Xelenhoa, meghalljátok,
 63   23|          meghalnod!”~Maga sem tudta mit beszél?~– Akarnád-e inkább,
 64   23|          magamét. – Ő értette, hogy mit mondott.~– Jó. Én megtartom
 65   23|        magukat az ablakokba. Hát ők mit akarnak látni? Remélik tán,
 66   23|           néma csendben várta, hogy mit fog mondani tovább.~– S
 67   23|           Végre, midőn már nem volt mit enni a városban többé, összegyűjté
 68   23|         előtt:~– Nos, öreg bajtárs, mit szólsz a mi Bolivárunkhoz?~
 69   23|          megfejtve legyen a talány, mit a válságos pillanat számunkra
 70   23|        zajjal; mindenki várta, hogy mit fog mondani.~– Hazafiak! –
 71   23|       megdöbbent a meglepetéstől.~– Mit keres ez az ember itt?~–
 72   23|          Gideon.~– Azt kérdem, hogy mit keres ez ember itt e helyen –
 73   23|             odalépett Bolivárhoz.~– Mit csináljunk az elfogottakkal?~–
 74   23|       tetszik.~– Hát ez öreggel itt mit csináljunk? – kérdé Paez,
 75   23|           összeszedi minden erejét, mit ész és szívmelegség kölcsönöz
 76   23|       Bolivár házába, s ha igaz az, mit szemeimről mondtak, hogy
 77   23|         azon szív szerelme valamit, mit egy férfinak hévvel adtam
 78   23|            bocsássátok meg neki, ha mit szavaival, büszkeségével
 79   23|      keverünk a legédesebb pohárba, mit egyszer nyújt az ég halandó
 80   23|          kormánybot diribdarabjain, mit Bolivár elvetett, örökös
 81   24|         vagy, hogy így beszélsz. Ki mit szenved, arra mindig okot
 82   24|         kapott ő Komnéna Annától, s mit nyert azzal, hogy ezt mondá
 83   25|          annak, aki itt van.~És íme mit látok? Egy gyanús külsejű
 84   25|     függönyei mögött.~– Kicsoda ön? Mit akar ön itt? Öné ez a sipka? –
 85   26|             koponyámat, akkor pedig mit használna nekem az ön sajnálkozása
 86   26|           Ne csináljon bolondságot. Mit művel ön?~– Asszonyom. Megmondám,
 87   26|          Asszonyom. Megmondám, hogy mit akarok – sóhajta ez, s fejét
 88   26|            nem tudta képzelni, hogy mit csináljon. Hogy gátoljon
 89   26|             már csak alig lihegett. Mit csináljon vele? Még meghal
 90   27|             hanem abból a kincsből, mit ő Benavides rablótanyáján
 91   27|            nem ura többé eszének, s mit tehetett vele rosszabbat,
 92   27|          belőle.~Ingresnek nem volt mit tennie, mint néhány becsületesnek
 93   27|             tűz támadt a Congreson, mit Robertson maga rendezett
 94   27|        kérdezte, hogy mi a nevük és mit akarnak.~– Úrnőddel akarunk
 95   27|        jókedvű férfi megszólítja.~– Mit búsul, master?~Robertson
 96   27|     nemsokára célnál leszünk. Vajon mit gondol ön, megbírja-e goelettem
 97   27|            mindent tudsz, úgy nincs mit kérdezz tőlem – felelt neki
 98   28|                                     Mit beszél rólunk a világ?~Semmit
 99   28|   összejönni, azok megmondták, hogy mit beszél róluk a világ.~A
100   28|        Feleségecském, tudod-e, hogy mit beszél rólunk a világ?~–
101   28|             rólunk a világ?~– Ugyan mit?~– Azt beszéli rólunk, hogy
102   28|        feleségecském, tudod-e, hogy mit beszél rólunk a világ?~–
103   28|             rólunk a világ?~– Ugyan mit?~– Azt beszéli, hogy mi
104   28|             feleségecske.) Tudod-e, mit beszél rólunk a világ?~Az „
105   28|           nem volt kinek elmondani: mit beszél róluk a világ? Azazhogy
106   28|   csodálatos a haláluk…~Annak, hogy mit beszél rólunk a világ, még
107   29|         aztán idehaza nem volt neki mit veszteni, ha elmegy, ami
108   29|        schlimm; hab ser gut gewohnt mit dem geladenen Kraut, und
109   29|            ebbéli szégyenében aztán mit tett? A délutáni álmot lopta
110   29|             magyar szónak hívják.~– Mit álmodtál, férjem? – kérdezé
111   30|   rácsajtóval, s azután megint volt mit beszélni a város népének
112   30|         megőszült hajért?~Hát aztán mit tettek a rokonok? A világ?~
113   30|             akkor ő is tudni fogja, mit tegyen. Nemes bánattal,
114   30|        ennevemet adom, a nyomorért, mit szenvedett, átadom mindenemet;
115   30|            nagyon jól kell értenie, mit tesz ez, mert ön maga is
116   30|        ellen védte minden erejével, mit a nőnek a szerelem kölcsönöz;
117   30|              Szeress vagy ölj meg!” mit tenne ön?~A csodálatos hölgy
118   30|             állt meg az ajtó előtt.~Mit látott? Mi tette azt, hogy
119   30|      teremben, ahol Malmont feküdt; mit tett, mit beszélt? Azt nem
120   30|           Malmont feküdt; mit tett, mit beszélt? Azt nem tudta senki,
121   30|            egyszer kiszabadulhatna, mit tenne, hová menne és hogyan
122   30|           egy régi római sarcophag, mit ő díszítménynek állíttatott
123   30|           delnő maga beszélt. Vajon mit mondhat?~A marquis ördögi
124   31|           mindenkinek van a másikon mit elménckedni, a szépek a
125   31|            őket, aki azt sem tudja, mit vétettek.~A szerelmes poéta
126   33|             nagy bizalmat!~Már most mit csináljak én ezzel az emberrel;
127   33|        tudtam, hogy e vallomás után mit csináljak vele.~Jóformán
128   33|           megvettem pénzen.~Mármost mit csináljak? Adjon valaki
129   33|            Arról gondolkodtam, hogy mit csináljak, hogy itt ne legyek?~
130   33|            a sörtés szemöldök alól; mit nem adna azért egy francia
131   33|             Akkor én rárivalltam:~– Mit tettél ebbe a palackba?~–
132   33|          toporzékolva.~A nyomorult, mit tehetett, hogy lelkiismerete
133   33|             a lelked. Nem jó volna, mit gondolsz? Ha én vagy harminc
134   33|         jobban! Hisz ez nem is fáj, mit ér azzal a kis pálcával?
135   33|       vállára üték: „Nem hallottad, mit mondtam?”~A kis szörny erre,
136   33|           nem látszott érteni, hogy mit akarok.~– Igenis kegyeddel;
137   33|            monomán, hallucinans! És mit tudom én még mi mindenféle
138   33|            is, azokon ki nem mehet; mit eszik, mit iszik, mivel
139   33|            ki nem mehet; mit eszik, mit iszik, mivel él; honnan
140   33|       fogadott. Szívdobogva vártam, mit fog mondani. Néhány szavából
141   33|      beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél. A gróf egyedül énvelem
142   33|           őrültet csinálnak belőle, mit tegyek vele?” Ekkor jött
143   33|          azt egyedül Viola tudja.~– Mit? Viola? (Annyira el voltam
144   33|          idő volt; odakinn nem volt mit csinálnom; egyedül üldögéltem
145   33|      reszketeg éji méccsel kezében, mit másik kezével eltakart –
146   34|             nyelven, mint magyarul. Mit lehetett tennem? Mestert
147   35|          rokka. No iszen, lesz majd mit hallgatni megint! Hol voltál?
148   35|          kidugódott rajta.~– Ki az? Mit akar itt?~„Ahán: az én sárkányom,
149   35|           madame szobájába.~– Uram! Mit akar ön?~– Mit akarok én?
150   35|                Uram! Mit akar ön?~– Mit akarok én? Hogy én mit akarok?
151   35|              Mit akarok én? Hogy én mit akarok? Hát ki vagyok én?~–
152   35|             önt, nem tudom kicsoda? Mit akar? Minek jött? Menjen
153   35|            jegyzőkönyv kivonatával, mit szekrényében tartogat.~Azonban
154   36|                                     Mit tudnak a nők?!~Mindent meghódított
155   36|          tőrét – folytatá Tetrix –, mit rám bízott, hogy neked adjam
156   36|           hanem így szól hozzátok: „Mit kívántok? Miért vontatok
157   36|             meg a fejedelmi pálcát, mit Sabinus elejtett, s légy
158   36|            honnan férjem alábukott. Mit ér nekem fény, nagyság,
159   36|             fény, nagyság, hatalom, mit ér, hogy hazát és szabadságot
160   36|             elfojtsa a férj szavát, mit tehetett volna jobbat, minthogy
161   36|          nagyot sóhajtott. Ő tudta, mit értett azalatt Annius. Saját
162   36|   Megkísérte Annius minden eszközt, mit a természet és a római hatalomszó
163   36|           az övék?~– Hallgasd csak, mit tudnak énekelni?~A két gyermek
164   36|        Annius a fáklyát emelte föl, mit Sabinus a földre lökött,
165   36|       vissza a sovány kegyelemszót, mit nekem adtál, Sabinus élete
166   37|          felnyitni és kihörpenteni, mit szedjek le a szardíniáról,
167   37|          azután nagyot sóhajtott:~– Mit csinált, Jenny kisasszony?
168   37|          csinált, Jenny kisasszony? Mit csinált? Mit csinált?~Olyan
169   37|            kisasszony? Mit csinált? Mit csinált?~Olyan őszinte jóakarat,
170   37|           megbántani.~– Akkor nincs mit tennem, mint hogy koldulni
171   37|           megmondom kegyednek, hogy mit tehet még egyebet. Ez persze
172   37|        okosan fogalmazott levélben, mit nem Sz**hoz, hanem az öreg
173   37|              nem nézegettem sehová; mit is nézegettem volna. Érdekelt
174   37|            nekem ajándékba adott, s mit én csak kölcsönképpen fogadtam.
175   37|            is bünteté száz pengőig, mit a kórháznak kellett fizetnie,
176   37|           hisz az lám megvédett: de mit ér nekem a védelem, ha a
177   37|          törődtem volna azzal, hogy mit mond rólam a világ, hisz
178   37|         Ismét úri szállásom volt, s mit oly sokáig nélkülöztem,
179   37|              Azzal kezét nyújtá; én mit tehettem egyebet, minthogy
180   37|           hogy el ne jöjjön; hiszen mit tartana ő tőlem, egy nyomorult