Part

  1    1|              szépen eltávozott.~** még azután néhány nap meglátogatta
  2    1|              Mintegy három hét múlt el azután, midőn egy reggel, ismét
  3    1|       rejtélyes beteg nem tért vissza.~Azután még egy pár hét folyt le;
  4    1|           leveleket egyenként mind. És azután megint összehajtottam rendben,
  5    1|                 s bámulva tekinte rám, azután lassan lecsukta azokat ismét
  6    2|        huszárhoz; Bratanszky nemsokára azután kilépett a tisztségből,
  7    3|              ne hurcolt volna, ahonnan azután csak a kész gyalázat tért
  8    4|                 kinél sem azelőtt, sem azután nagyobb nem volt és nem
  9    4|               mely a drámát végzi, még azután kezdődik életének zajosabb,
 10    4|                bodzafapálcába.~Így élt azután álló esztendeig a brit király
 11    5|               onnan elolvashatjuk.”~És azután órákig elmerengtünk így,
 12    5|             fejezett volna ki.~Egyszer azután el kelle távoznunk Komáromból.
 13    5|             egy percig elgondolkozott, azután hozzám fordult.~– Én azt
 14    5|              világosan kürt betű, mely azután rögtön el is tűnt onnan.
 15    5|              csak, ameddig ott láttam; azután vége volt. Szemeimet dörzsölém –
 16    6|                asszonyt és leányt.~Ott azután egész éjjel elsugdostak;
 17    6|                ölünk meg téged”.~Ekkor azután megfuvatta a vezér a trombitákat,
 18    6|                védték; úgy elhullottak azután egyenként, egy domb támadt
 19    8|          nagyon hevesen bántam vele, s azután szelídebben kezdék hozzá.
 20    9|              semmim sincs. És már most azután legyen gondom magamra; de
 21    9|          helybe volt állítva.~Két évig azután nem láttam; mint hallám,
 22   10|             status-börtönbe, s ott ült azután évekig, anélkül, hogy csak
 23   10|          ál-Saint Creux-t fedezett fel azután, kik mind a könnyen hívő
 24   11|           kisfiú sírva-ríva bolyongott azután az utcán, sem dolgozni,
 25   11|               ettem. Megvertek. Amiből azután megtanulhattam, hogy az
 26   11|           szájjal csamcsogtak körül, s azután betettek egy ólba hizlalni.
 27   13|           jutnak, mint domine Sus; ott azután élete folytáig oszthatja
 28   13|            eminens vagyok.~– Első? Hát azután mit tanulsz már? He?~– Conjugista
 29   13|             való. Csak ezt mondd neki; azután, ha akar, kijön, ha nem
 30   13|               jó reggelt többet.~– Hát azután mit csinált?~– Három nap
 31   13|        elhallgatott, elsápadt e szóra; azután sírva fakadt és továbbment,
 32   13|                 hogy még visszahívják, azután duzzogva, morogva ment odább…~…
 33   14|         meghalni, ahányszor kívánja, s azután egy másik országban ébred
 34   14|                a lélekállapothoz, amit azután őrültségnek neveznek, midőn
 35   14|             végezd be a búcsújárást, s azután eredj haza Stambulba, s
 36   14|               hogy visszatérj.”~Muhzin azután elmondá előtte, hogy milyen
 37   14|                felhúzta hüvelykére, és azután olyan jól lőtt a célba mindig,
 38   14|             úgy veték bele a mozsárba.~Azután négy bosztandzsi megfogta
 39   14|               csak rémletes nyögés; és azután semmi egyéb, mint a csontok
 40   14|            mint a csontok ropogása.~És azután addig zúztak a sulyokkal
 41   16|            senki sem csinál. Egy hétig azután azon imádkozott a szegény
 42   18|            senki sem csinál. Egy hétig azután azon imádkozott a szegény
 43   19|             skatulyát adott az ölembe, azután egy muffot, később egy úti
 44   19|       necessairet akasztott a karomba, azután még egy pár darab collit;
 45   19|       feküdtem-e rá a kalapskatulyára? Azután megnyugtatva aludt tovább.
 46   19|              ugrálni, táncolni; később azután, hogy megszámláltam őket,
 47   19|              őrülten felragadta; annak azután sohasem kellett magáról
 48   19|             mindjárt át akarná ölelni, azután csak megállt, egyet dobbantva
 49   19|                maga ivott a kulacsból, azután megtörülve annak száját
 50   19|             mikor lerészegednek, akkor azután agyonvernek bennünket. Megittak
 51   19|                csepp okom sem volt rá.~Azután megint táncolni kezdtek,
 52   19|            értünk. Csak itt kezdtem el azután szemrehányásokat tenni a
 53   20|               még nem tudnak beszélni.~Azután valami növényekből készített
 54   20|            valaki a betűk sorozatát, s azután mutatna neki egy ismeretes
 55   20| billegtetéseket követte el ujjaival, s azután ismét sebesen visszahúzódott.~
 56   20|             Mustafa sokszor megsiratta azután Raghibot, s lassanként egész
 57   21|                könnyűséggel a walzert.~Azután azt is beszélték, hogy olyan
 58   21|          leverték a golyóra a fojtást; azután hideg januári reggelen ingre
 59   21|               jobban reszkessenek, így azután alig valószínű, hogy valamelyik
 60   22|       férhetett a halotthoz.~Harmadnap azután felállíták az aranyos árbocokat
 61   22|             hogy jöjjenek őt megnézni.~Azután minden kapuját kinyitották
 62   22|                ébreszteni úrasszonyát, azután hátradugta fejét szárnyai
 63   23|          gránát a földben szétpattant, azután szólt csak, hideg nyugalom
 64   23|           gyújtsd meg égő szivaroddal. Azután jöjj vissza, ahol engem
 65   23|         elhagyni a nyomorult testet, s azután még sebesebben repülni még
 66   23|                gyülekeztek a csapatok, azután egyszerre sebesebb pörgéssel,
 67   23|         végigsöpörve a támadó hadakon; azután az apró fegyverek ropogása
 68   23|                elvégezni imáját s csak azután lőj rá, midőn az ament kisóhajtá,
 69   23|                teszek, Laurenzia.~– És azután biztosan célozz! Kínt ne
 70   24|   örömvillanással szikráztak e szónál, azután nyugodtan mondá a boldogtalannak:~–
 71   24|            hadat gyűjtsön.~Mikor pedig azután egyedül voltak, akkor Dukas
 72   26|             makacs kapitulálót – hanem azután sietett is a leveshez nyúlni.
 73   27|              hogy az ott szolgálja őt, azután meg egy pár kétségbeesett
 74   27|                paradicsomában.~Itt élt azután édenkerti ősörömök közt
 75   27|       világítottak a tengeren, egyszer azután nagy dördüléssel fellobbant
 76   27|         társával egyedül maradjon – és azután még ezt a kettőt. Gyakran
 77   27|                s a fedezeten maradnak. Azután ki ide, ki oda leheveredett,
 78   27|          elrejteni az egész kincset, s azután a Sandwich-szigetek felé
 79   27|    hengeríttetett a barlang nyílására, azután szétszóratta a patak gátjait,
 80   27|                azt kiönték a tengerbe, azután szétszedték a kormányt,
 81   27|               azt a tenger színéhez, s azután keresztülcsapott rajta.~
 82   27|              egy haldokló végkiáltása; azután megint csak a hab zúgott;
 83   27|               miként rejtették azt el. Azután meggondolva, hogy az ember
 84   27|                amint féloldalt fordul. Azután egyszerre magasra kiemelkedék
 85   28|           kisleány milyen kicsiny volt azután.~A kis emberpár más városból
 86   28|                vademberek? Te, meg én, azután meg ez a kis baba itt ni?~
 87   28|       mindenüvé.~Abban egyeztek meg, s azután jártak mindenüvé, szépen
 88   28|             meg nem indították. Másnap azután az egész világ megint arról
 89   28|               hozzá mindig hű volt.~És azután megint nem mentek sehová,
 90   28|        esküdött, és íme, betelt rajta.~Azután meghalt maga az asszonyka;
 91   28|          senkivel: a halottakkal.~Ezen azután végképp elbúsulta magát
 92   30|         törvényes közbenjárulásra.~Így azután harmadnap a szép halottat
 93   30|                 ezüstös rácsajtóval, s azután megint volt mit beszélni
 94   30|         megteltek vele a napi rovatok, azután írt róla egy kisnevű poéta
 95   30|               poéta egy rossz regényt, azután elővette egy nagynevű költő,
 96   30|            szobáikba, azt meggyújtsák, azután lefeküdjenek egymás mellé
 97   30|          együtt a végrendelet is.~Most azután nem maradt a bárónak egyéb
 98   30|            megtörtént rajta az igézet, azután érkezett a józan tudás,
 99   30|            odaajánlá igézőjének… Akkor azután kitiltá őt a házából, s
100   30|              nő és a fiatalkori kedves azután is leveleztek egymással.
101   30|       őriztetni nejét.~A jámbor cseléd azután, mikor volt vagy tizenkét
102   30|         Malmont széttépte a levelet, s azután hidegvérrel mondá magában:~–
103   30|             egy embert, kit gyűlölt, s azután kezébe adta magát annak
104   30|                úgy ragyogtak a szemei.~Azután lefeküdt abba a szomorú
105   30|            arcát a magáéhoz szorítá, s azután megint lecsukódtak a selyempillák,
106   30|                visszanyerte látását, s azután megtanult boldog lenni.
107   30|              hogy de igenis van. Akkor azután kérdezi tőlük, hogy milyen.
108   30|                éppen eszűkbe jut. Azon azután megnyugszik. Látszik, hogy
109   30|                oda elszállítatni, ahol azután őrizet alá tehetik.~A marquis
110   30|               együtt elmondani, amiből azután az ügyvéd úr csinálhat olyan
111   30|              folyamáról, fokozatairól; azután a használandó gyógyszerekről,
112   30|              elesett, ott megpihent, s azután megint futott a szél előtt,
113   30|              menne és hogyan érne oda.~Azután útra kelt és ment – ment,
114   30|               ő megint futott odább, s azután még egy fáradságos éjszaka
115   30|        következett, az utolsó éjszakán azután célt ért.~Reggelre ott volt
116   30|            marquis oda rejté magát.~És azután arról gondolkozott, hogy
117   30|                elhagyott fekhelyére, s azután – egy vasszegre ott a fülke
118   30|           koporsót leeresztették. Majd azután egyszer a jövő században,
119   30|              gyermek nem akart aludni.~Azután délre harangoztak, s egy
120   30|           benne, és az nem árthat már. Azután a halottak jó emberek, nem
121   30|               rá, nem haragudott érte.~Azután felállt Florion Ardent,
122   30|              haza és éljetek boldogul!~Azután elmondá az ifjú, mi történt
123   30|           Oliva nem látszott borzadni.~Azután szólt az ifjú a gyöngéd
124   30|                összevette a tárgyat, s azután föltette a kérdéseket az
125   30|                és Ardent ügyvédei, meg azután egy roppant néptömeg.~Minden
126   31|     kérdezősködés következik, amelynek azután késő estig nem is szakad
127   31|             kosár éretlen cseresznyét, azután bementek valahová aludttejezni,
128   31|               átázott mulatozó, akinek azután senki sem akar helyet adni.~–
129   33|         magamat a tiszttartóhoz, onnan azután visszaküldtem.~A tiszttartó
130   33|                 hogy ragad az emberre!~Azután azt gondoltam, hogy ittmaradok;
131   33|               pert; majd megmutatom én azután a Klárándy grófoknak, hogy
132   33|          lebocsátva – itt valaki járt.~Azután ismét megálltam hallgatózni,
133   33|       fénymázzal barátságosan keneget; azután az a komondorhűségű kapus,
134   33|               belőle egy párt kortyot, azután levette a szájáról, s rám
135   33|           tizennégy napig lázban volt, azután felgyógyult szépen, s többet
136   33|                 hogy valaki van nálam.~Azután – egy falióra van az ágyam
137   33|  Kérdezősködtem bolondjaimtól, akiktől azután még kevésbé lettem okosabb.~
138   33|      egészítettem, azt hozzáálmodom, s azután képzelődöm és álmodozom
139   33|         futottam. – Akkor szégyeneltem azután csak el magamat, azt képzelni,
140   33|              öntök végig a fejemen.~De azután mégiscsak oda kellett visszatérnem,
141   33|      bódultságot, hogy híre menjen. És azután éjjel-nappal vesződött,
142   33|          virágot képzeltem, aki tudja, azután vettem észre magamat, hogy
143   33|                találni, mi lelte. Hogy azután kissé nyugodtabb lett, mutatta
144   33|             írni, amivel azt kifejezé; azután ijedten eltakarta arcát
145   33|              az a beszédtelen ajk – és azután az a rögtöni eltűnés, mire
146   33|            árán megszabadítson, s csak azután kezdett jelt adni a lakosoknak
147   33|               közeledtét lakásom felé; azután valami heves dulakodást
148   33|        rikácsoló hangja volt kivehető; azután a rablók káromkodásait,
149   36|           teleszíják magukat, s akiket azután ő egyszerre kifacsar.~Ezek
150   36|            elárulja kincseim hollétét. Azután sietni fog Langresbe nőmhöz
151   36|             velük, hol vagyok, a többi azután az istenek dolga.~A két
152   36|               sírjába leszálló után, s azután a nyílásba illeszté ismét
153   36|               Sabinus el volt temetve.~Azután fölmentek a várba, halomra
154   36|              hős halállal veszett el.”~Azután fölkeresték a győztesek
155   36|          összetörni igyekezzenek, hogy azután osztatlan erővel ronthassanak
156   36|                hasogaták a gerendákat; azután valami méhköpü zúgását,
157   36|           kiomlott pénzen feje fölött, azután ismét lecsendesült minden,
158   36|             ameddig e követ fölemelem, azután nem bánom, tégy velem, amit
159   36|    kötélhágcsón feljött elébb Eponine, azután egy ismeretlen férfi, kit
160   36|             szikla mélyében eltűnt.~És azután nemsokára ismét elkezdett
161   37|             rendelkezésére fog állani.~Azután a nevelőnőnek köszönte meg
162   37|               ez francia, ez számadás. Azután zongorához ültem, Szálli
163   37|          megtenni, amit rábíztam, s ha azután a másik percben megbántam
164   37|             hogy közöttünk mi történt. Azután is találkoztunk ebédnél,
165   37|            módot a menekülésre, melyet azután együtt igen jól kifőztünk.~
166   37|               pipereboltot fog nyitni. Azután fogad egy csinos szállást
167   37|              csóválgatta jobbra-balra, azután nagyot sóhajtott:~– Mit
168   37|        gondolat miatt szégyenli magát.~Azután hirtelen rendbe szedte magát,
169   37|            hanem én maradtam amellett.~Azután valódi tűzzel fogtam a munkához.
170   37|              nincs semmi fogékonysága. Azután egyenesen a tárgyra tér –
171   37|          vessem ki a pénzt az ablakon. Azután egy pár igen kemény kitételt
172   37|            vagy-e velem elégedve?~Csak azután bírtam annyira magamhoz
173   37|             elrabol tőlem; hanem akkor azután – szabad vagyok! Szabad
174   37|          megmondani, hogy szeretlek, s azután elutazom. Érzem, hogy ez
175   37|          elkéstem a visszahívással. És azután korán reggelig üldözött
176   37|             hozzá; boldog volt általa. Azután gyöngéden kérdezé, hogy
177   37|            hazulróli elszöktetésem; és azután annak fokozatos kivitele,