Part

  1    1|              támadt valami, nem tudom mi. Tán pokolvar vagy rákseb;
  2    1|          nyújtá kezét az orvos elé.~– Mi történt? – kérdé ez megdöbbenve.~–
  3    1|               engem gyötreni kezdett. Mi lehet ott, amit előlem rejt?
  4    1|             irtózatos óra volt nekem.~Mi volt e levelekben? A legundokabb
  5    1|           fájdalom, vagy nem tudom én mi, összezavarták szavait,
  6    1|     hidegséggel azt kérdém tőle, hogy mi volt azon levelekben? –
  7    1|             megőrzését, nem kérdezte, mi van bennük, sőt szavát adta,
  8    4|      Grammaticus okosabb ember volt a mi jámbor Anonymusunknál, mint
  9    4|            tudattal válogatva ki azt, mi művének hatását sokszorozza,
 10    4|              Hamlet állt ott ismét, s mi lehetett volna tőle bolondosabb
 11    4|             hogy nem tudá megfejteni, mi történt vele.~A büszke amazon
 12    4|              Csak egy aggodalma volt: mi lesz Hermotrudából, ha ő
 13    5|           másiktól kérdezhette volna, mi baja, anélkül, hogy egymást
 14    5|              senki sem gondolta, hogy mi most egymással beszélünk,
 15    5|             értettelek”, és bizonnyal mi értettük egymást, és sokat
 16    5|              se hallhassuk egymásnak.~Mi úton is lehetett volna?~
 17    5|              kérdésre, hol kedvesünk? mi nem mutathatunk a távolba: „
 18    5|               nincs lehetetlenség. Ha mi úgy akarjuk, úgy lesz. A
 19    5|              volna kedvesebbet onnan. Mi lehetett nagyobb gondolatja?
 20    6|               között: „miért nevezzük mi a férfit uramnak? Miért
 21    6|               olyan emberek vagyunk-e mi is, mint ők? Sőt szebbek,
 22    6|         legyen az ő palotájában, mint mi kunyhóinkban.~Ilyen ádáz
 23    6|               ha tudsz, mert különben mi ölünk meg téged”.~Ekkor
 24    6|              voltaképpen ő parancsol, mi vagyunk, akik engedelmeskedünk
 25    7|            régi krajcárok s ki tudná, mi mindenféle kopott kacatbirodalom,
 26    7|           egy-whistmarqueot, melyet a mi hölgyeink egy szóval „tantusz”-
 27    7|  bagolyhuhogásnál, lélekröpülésnél. S mi természetesebb, minthogy
 28    7|               meglátja nála, s kérdi: mi az?~Ez hidegvérrel mondja,
 29    8|            jött, és kezét nyújtá (ah, mi bájos, puha kéz!); leültetett
 30    8|          forgatva magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony? Annyi
 31    9|            tréfa.~– Tehát voltaképpen mi cél vezette önt hozzám?
 32   11|         anyámat.~– Hát téged, pajtás, mi lelt, hogy úgy haragszol? –
 33   11|              paraszt vagy, nem tudod, mi a divat, a te gazdád mezítláb
 34   11|             küldettünk előcsapatul.~A mi nevünk volt „los maracoderos”.~
 35   11|               gondolkozám róla, vajon mi hivatás várhat reám ily
 36   12|       elszaladt világgá. Hogy azontúl mi lett belőle? Arról már nem
 37   13|               No, és ha tudná is? Hát mi köze őneki ahhoz? Hát nem
 38   13|         futottam végig, nem tudom már mi dolgom volt, mialatt a lecke
 39   13|              kellett volna kezdenie: „Mi kell, Sus bácsi?”, az elfutott
 40   13|              van?~– Rogo humillime.~– Mi baja volt ott? Nem ruházták,
 41   13|          megindult kifelé a folyosón, mi mentünk a classis felé vissza;
 42   14|               A szultán kérdezé tőle: mi van az olvasó egyes szemeire
 43   16|         megcsúfítják, agyonszúrják, s mi lesz énbelőlem?~– Ugyan,
 44   16|           akarta tőlem megtudni, hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál,
 45   16|               üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk, s én Euphemiával
 46   16|              igazság! – ellenfeleddel mi fog történni? – kérdé Euphemia,
 47   16|           illően benyirkosítá.~– Majd mi ketten elbánunk vele – mondám,
 48   18|         megcsúfítják, agyonszúrják, s mi lesz énbelőlem?~– Ugyan,
 49   18|           akarta tőlem megtudni, hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál,
 50   18|               üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk, s én Euphemiával
 51   18|              igazság! – ellenfeleddel mi fog történni? – kérdé Euphemia,
 52   18|           illően benyirkosítá.~– Majd mi ketten elbánunk vele – mondám,
 53   19|          védelmezhetem egyedül. Aztán mi szükség ma elindulni? Holnap
 54   19|        ég-föld összeszakad is.~Enfin, mi választásom maradt? Vagy
 55   19|            nagy álmosan kérdezi, hogy mi baj.~Az inas leugrik a bakról,
 56   19|            nem jó hely a világon. Hát mi tájon vagyunk?~– Instállom,
 57   19|             nagyságos asszonyt.~– Hát mi köze hozzám a kocsisnak?~–
 58   19|           hogy egyedül is odamegy, ha mi félünk.~Már az igaz, hogy
 59   19|          támasztva egy szögletbe.~No, mi jó helyre jöttünk. A fickók,
 60   19|           nagyságtoknak tovább menni, mi is éppen bált adunk; ha
 61   19|         értette még velem senki, hogy mi az, mint ez a semmirekellő
 62   19|       rézpénzre játszani? Nem vagyunk mi a malom alatt. Itt a bank. –
 63   19|           gazfickók tőlem nem félnek, mi mindenféle sotiset követhettek
 64   19|     ismerősnek mondta el ő maga, hogy mi történt vele. Mire a bálba
 65   20|             ijedtség miatt. E titkot, mi egyedül lelkében volt elzárva,
 66   20|           magukat.~Csak ő tudta, hogy mi történt.~
 67   21|             sem. Elég azt tudni, hogy mi történt.~Az egész finom
 68   23|     enyészhetetlenül. – Ezrek könnye, mi koszorúdra hullott, megőrzi
 69   23|           Azok nem oly boldogok, mint mi, hogy tekintetedtől újra
 70   23| kegyetlenségük nélkül nem volna éle a mi fegyverünknek, az ő tetteik
 71   23|            munkájához és bevégzé azt. Mi csak ezerszáz hullát találtunk
 72   23|           haragba és félelembe hozta; mi lehetne ily fajzatból, ha
 73   23|               Nézzétek ezt az alakot! Mi ennek harmincfontos bilincs?
 74   23|            öreg bajtárs, mit szólsz a mi Bolivárunkhoz?~Az öreg összeráncolá
 75   23|               ők ismerik végcéljukat, mi nem. Hadviselésünk egy véres
 76   23|             aki már előre tudja, hogy mi lesz ennek a vége, s türelmetlen
 77   23|          rohanjatok! Ne kérdje senki, mi vár ott ránk, hanem rohamra
 78   23|               tenné elleneinket, mint mi vagyunk. A spanyol parancsszóra
 79   23|          spanyol parancsszóra harcol, mi küzdünk lelkesülésből, s
 80   23|            ahol összecsaptak velük. – Mi szíveinkben visszük a vezényszót,
 81   23|            magát a csata hevében. – A mi harcosaink nem zsoldért,
 82   23|         kiszámítani nem tudott volna. Mi úgyis odaadjuk vérünket
 83   23|           vérünket az utolsó cseppig; mi úgyis odaadjuk vagyonunkat
 84   23|            adtuk és nem kényszerítve; mi összebeszélés nélkül is
 85   23|          szólt:~– Barátaim, rokonaim. Mi, kik egyetértünk a gondolatban,
 86   23|            után barátai eltávoznak és mi egyedül maradunk, akkor
 87   23|                 Oh, én nem tudom már, mi értéke van az esküvésnek,
 88   23|              ordítanak. Jól tudom én, mi bajuk nekik. Nem a brutusi
 89   23|        országot. Minek beszélünk most mi erről? Mérget keverünk a
 90   24|               jót ezen a világon.~– S mi rosszat találsz a világon?~–
 91   24|           háremébe vitték, és mindezt mi bűnömért? Csupán azért,
 92   24|         uralmáért, Caesar helyén most mi állunk, Pompeius helyén
 93   25|              Ahán! Itt van valaki!~De mi szekrény és pamlag egy dühbe
 94   27|          hallgatná a boldogok énekét.~Mi is lehetett volna más ez
 95   27|             akart még osztozni abban, mi jutott volna így egyre?
 96   27|     dollárokból osztozni akarnak. Azt mi sem bánjuk; pusztítsd el
 97   27|            többieket, ahogy tudod, de mi ketten csak testvéreid maradunk,
 98   27|             Georgessal és legényeivel mi történik, mint saját veszélyére.
 99   27|               Hát e részeg haddal itt mi történjék? – kérdé tőle
100   27|              tudjon róla semmit, hogy mi van a hajón.~Rio de Janeiróban
101   27|         előszobánál, s kérdezte, hogy mi a nevük és mit akarnak.~–
102   27|       Williams –, mert bizony mondom, mi ketten, akik édes testvéröcséinket
103   27|             fürdőből kiszabadultak.~– Mi történt velünk? – kiálta
104   27|         lassanként elterült, hirdeté, mi történt a tenger fenekén.~
105   28|              Azt beszéli rólunk, hogy mi vademberek vagyunk.~A kis
106   28|            elkezdett rajta nevetni.~– Mi vademberek? Te, meg én,
107   28|                  De hát miért volnánk mi vademberek, mikor még csak
108   28|              mit?~– Azt beszéli, hogy mi igen illetlenül viseljük
109   28|           magunkat a társaságokban.~– Mi viseljük magunkat illetlenül?
110   28|               ugye mennyire szerettük mi egymást? Ugye még most is
111   29|               tudta hegyezni ajkait a mi szűkszájú beszédünkhöz,
112   29|            professzor nem tudta, hogy mi az.~– No hát! Zum blasen
113   29|            Ebből aztán megtudta, hogy mi kell neki?~– Bin heute sehr
114   30|                                       Mi van a föld alatt?~(NOVELLA)~
115   30|            nem beszéltek róla többet.~Mi történik tovább a föld alatt?
116   30|       bizonyítékokkal indokolni, hogy mi joggal jött a világra; a
117   30|           kereskednék nálam. Csakhogy mi mind a ketten nagyon jól
118   30|               ajtó előtt.~Mit látott? Mi tette azt, hogy a vőlegényi
119   30|             csodálatos viszony felől, mi e férj és neje között van.~
120   30|        lerohant és elfutott a háztól.~Mi úgy megrezzenté, az egy
121   30|               akárki azt hiheti, hogy mi most valami estélyre megyünk
122   30|          gyöngéden ápolám mindig.~– S mi ok lehetett e képzelgés
123   30|              mellé, ki lehetett az és mi hozta oda. Hogy kapnak majd
124   30|              nem törvényes nőm.~– Hát mi vagyok?~– Azt nem akarom
125   30|                hogy első neje még él; mi igaz ebből?~A prefét arcából
126   30|            használt volna sokat, mert mi nagyon hamar elfogjuk az
127   30|               egy kimenetele van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló,
128   30|               Azután elmondá az ifjú, mi történt volna e nővel, ha
129   30|             Mindenki feszülten várta, mi végzéssel jönnek vissza.
130   30|      bizonyítékot, melyben nem tudni, mi van írva.~Remegve, lélegzet
131   31|                  Haragszik érte, hogy mi kijöttünk.~– De bizony vendégeket
132   33|               000 forint. Tudjuk meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet,
133   33|             lakni a kastélyban?~– Hát mi a gutát? Csak nem fogadok
134   33|               megkérdeztem tőle, hogy mi baja, azt felelte rá, hogy
135   33|             úgy látszott, hogy sír: – Mi lelte kendet?~– Nagy az
136   33|          komolyan megijedtem rajta: – Mi a baja? Miért sír?~– Hogyne
137   33|             mondám a tiszttartónak –; mi a csuda lelte ezt az itteni
138   33|         testvért sem ölt biz az, mint mi ketten. A kapus dőre volt,
139   33|              a Davy-féle bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet
140   33|         megállt bennem a gondolkozás. Mi volt ez? Dal-e vagy zene?
141   33|             mielőtt kivehettem volna, mi volt az.~Hanem én meg voltam
142   33|              bajaival, elfelejtettem, mi bajom, kinyitottam az ablakot,
143   33|             is.~Azt bizony nem tudom, mi rendszert szokott a nemes
144   33|          lehelyeztetém a szögletbe.~– Mi az? – kérdé a tiszttartó.~–
145   33|            uram, kevesli a díjt, vagy mi?~Az őrült melle olyan terhesen
146   33|      hallucinans! És mit tudom én még mi mindenféle variatiója van
147   33|                 Óh, a szegény gróffal mi sokat tanultuk ezt a beszédet,
148   33|        énvelem közölte minden titkát. Mi oka volt rá? Mi részem volt
149   33|               titkát. Mi oka volt rá? Mi részem volt nekem e szerencsétlen
150   33|              hogy ez a gyermek enyém, mi fog történni vele, bizonyosan
151   33|             én el nem tudtam találni, mi lelte. Hogy azután kissé
152   33|          tudja most már egész titkát; mi itt úgy szeretjük önt mind;
153   33|              e földről való tündért a mi emberi beszédünkön szólni
154   34|         visszavonult a világtól. Hogy mi baja volt? Azt egészen bizonyossággal
155   34|            Tessék átvenni. Nem tudom, mi van azon kívül benne. A
156   35|            angyalbőrbe bújt ördög. De mi az ördögnek emlegetem én
157   35|              komornyik útját állta.~– Mi tetszik, kérem?~– Mi tetszik?
158   35|                  Mi tetszik, kérem?~– Mi tetszik? Hát te hogy mered
159   35|              azt kérdezni, hogy nekem mi tetszik? Majd mindjárt tetszik
160   35|        megjelent szobája ajtajában.~– Mi történik itt?~– Ez az idegen
161   35|                Semmi: egy betű sem.~– Mi történt ezzel a lappal?~
162   36|        ragyogásává változtathatni át, mi a közérzületből kiveszett,
163   36|               megszabadulok.~– Szólj, mi cselekszünk.~– Egynek közületek
164   36|              kért, ha megvallja, hogy mi történik ott a várban.~Megígérték,
165   36|            temették a rom hulladékai.~Mi történhetik ezalatt odafenn?
166   36|               év óta nem láttam, hogy mi az a nap? Csak éjjel járhatok
167   37|              értek már hozzá; viszont mi is meglátogattuk mások estélyeit,
168   37|         vehette észre, hogy közöttünk mi történt. Azután is találkoztunk
169   37|               hívott, kigyógyítottak; mi bajom volt, azt nem mondtam
170   37|         javában a lámpákat, mikor már mi beültünk a második emeleti
171   37|            órára gondolok. Nem tudom, mi történt velem akkor? Álmodtam-e,