Part

  1    1|      üzente be az inastól, hogy rá nézve veszélyes a késedelem,
  2    1|   kincsét nekem adná, sem bírna rá általa, hogy valakinek az
  3    1|         eleven szín tért vissza rá, anélkül azonban, hogy az
  4    1|        felejteni. Nem gondoltam rá. Soha gyilkosságot kevesebb
  5    1|  meggyilkolá. Nem emlékezem már rá, hogy mit cselekedtem az
  6    2|      mindig sóhajtva emlékezett rá, hogy milyen pompásan tud
  7    2|          De hátha ők nem állnak rá?~– Oh, dehogynem: ez a férfinép
  8    2|        Oh, te Tinka – felelt az rá hasonló hangsúlyozással.~–
  9    3|    elrejtve. Hangjáról ismertek rá, amint énekelt a zárdaszűzek
 10    4|     liszt.~– Nem csoda – felelt rá Hamlet –, ezek a szép átlátszó
 11    4|        és egy kakasfejen”, volt rá a felelet.~Mindenki átlátta
 12    6|    álnok csábító is sárt vethet rá; ha pedig a nő szeret mást,
 13    6|     szeresse, aki sokáig nézett rá.~Sok szép ifjú volt a környékben,
 14    6|          nem”; apja pedig, hogy rá emlékezzék a hétfordulóra,
 15    6| engedelmeskedünk és azt mondjuk rá, hogy jól van az így…~ ~
 16    7| bizonyosan éjjel rablók ütöttek rá, azok megfojtották, s mindent,
 17    7|       eredetét, és sohasem jött rá, hogy a fej úgy van hozzávarrva
 18    8|      hogy mit érhet, azt mondta rá, hogy megér ötszáz frankot.~
 19    8|         hogy egy idegen férfira rá meri azt bízni: nem fél
 20    8|    napidíjért, amennyi ívszámra rá van bízva. Gyere velem,
 21    9|  kegyetek háza épült. Emlékezik rá?~– Uramfia, hisz annak száz
 22    9|         én nagyon jól emlékezem rá; én tanítottam kegyedet
 23    9|          mikor semmi okom sincs rá.~(Különös neme a monomániának,
 24   11|   ponyvát, engem meg a gazdámat rá, aláírva: Doctor Coplaló
 25   12|        a hóhért, vidáman kiálta rá:~– Eh, senor Juan, hát hogy
 26   13|      tudta; nem is igen szokták rá vesztegetni.~Nehézfejű fiúcska
 27   13|        hogy valami ragadt volna rá belőle.~Egy közvizsga alkalmával
 28   13|        azt ne válaszolták volna rá „sus”, senkihez sem mert
 29   13|        emberre gyanakodott, aki rá talált nézni, hogy ez most
 30   13|         elvinni; ne is várjanak rá, majd utánuk megy batyujával.~
 31   13|        uram semmi stratagemával rá nem bírta venni, hogy bemenjen
 32   13|         ember, aki megharagszik rá, ezzel fogja őt letorkolni,
 33   13|        nevetett rajta, hogy így rá tudott szedni. A mamutok
 34   13|   kérdés kellemetlenül látszott rá hatni. Azt felelte, hogy
 35   14|     törvénytudós fejét csóválta rá, mintha nem hihetné a dolgot,
 36   14|         alá, azért nem találtak rá. Koldulva érkezett meg a
 37   14|        te, hogy ilyen otrombául rá hagyod magadat szedni. Bizonyosan
 38   14|  hirdetve, talán nem is gondolt rá többet.~Egy napon a szultán
 39   14|     vélt fürödni, s nem gondolt rá, hogy a napfényben minden
 40   16|        legtöbb élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb
 41   16|       kik néha gonosz akaratból rá akarták beszélni, hogy ne
 42   16|    öcsém megházasodott. Ez volt rá nézve a tropicus capri corni.~
 43   16|    chaldeai betűket írtak volna rá. Ez idő óta Euphemia tökéletesen
 44   16|       mihelyt valaki görbén néz rá, mindjárt provokálja. Csupa
 45   18|        legtöbb élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb
 46   18|       kik néha gonosz akaratból rá akarták beszélni, hogy ne
 47   18|    öcsém megházasodott. Ez volt rá nézve a tropicus capri corni.~
 48   18|    chaldeai betűket írtak volna rá. Ez idő óta Euphemia tökéletesen
 49   18|       mihelyt valaki görbén néz rá, mindjárt provokálja. Csupa
 50   19|        ridicule? Nem feküdtem-e rá a kalapskatulyára? Azután
 51   19|  félvállról büszkén tekintve le rá, majd meg belerikkantott
 52   19|          sem használ. El voltam rá határozva, hogy amint a
 53   19|         egy csepp okom sem volt rá.~Azután megint táncolni
 54   20|    kellemes szórakozás lehetett rá nézve, a szeráj egyhangú
 55   21|     volt, s minthogy méltó volt rá, szerették is, és éppen
 56   23|       nézett, megesküdött volna rá, hogy szebb világa van az
 57   23|        hölgy egykedvűen tekinte rá, s még csak könyökét sem
 58   23|     szivarodat és legyen gondod rá, hogy a harcban ki ne aludjék.
 59   23|    mintha ötven ős hagyta volna rá örökül; e név volt: el Libertador.~
 60   23|   felelt Pug, majd visszatérünk rá! És azzal előcsapatunkkal
 61   23|         ha reszketesz! – ordítá rá a véreb. – A gyermekek másik
 62   23|       legyen úgy. De emlékezzél rá, hogy akármilyen hatalmas
 63   23|      kormánybotot?~– Megesküvém rá: úgy teszek.~– Mondd, hogy
 64   23|         más gondolat? Ne felelj rá; te nem volnál Bolivár,
 65   23|        hogy bevádoljon – felelt rá Gideon.~– Azt kérdem, hogy
 66   23|        senkinek.~– Nem gondolok rá. Szívemet föláldoztad Bolivárnak,
 67   23|        imáját s csak azután lőj rá, midőn az ament kisóhajtá,
 68   24|           Valóban elég okod van rá, hogy magadat elöld; de
 69   24|     hogy csak egy szédülés kell rá, hogy vagy az egyikbe, vagy
 70   25|      asszonnyal, megesküdtettem rá, hogy senkit sem fogad el
 71   25|       Öné ez a sipka? – ordíték rá, mint egy oroszlán.~Az átkozott
 72   26|       letört füle tanúbizonyság rá.~– No, ahelyett hányat vettem
 73   26| pamlagra, s mereven megesküdött rá, hogy e perctől fogva egy
 74   26|        ki szobájából, s bezárta rá az ajtót. Hiszen majd csak
 75   26|         hát no…~Azzal odaborult rá Clarisse, s hogy ajkait
 76   27| szolgálatul mindjárt azt bízták rá, hogy keresse fel a hírhedett
 77   27|         többé nem gondol vissza rá.~És valóban oly nevetségesnek
 78   27|      Robertson is elmosolyodott rá.~Éjféltájon a tengerészek
 79   27|    ellen, azok is jól vigyáztak rá; négyet mindig kiválasztottak
 80   27|         az egyik, sötéten nézve rá.~Ha Robertson azt mondja: „
 81   27|   visszajövet maguk sem akadnak rá; Robertson segített mind
 82   27|      Williams nevetve válaszolt rá:~– Az ember nem kötheti
 83   27| barátjai orrára.~– Igaz – szólt rá Robertson, és akkor ő is
 84   27|       új legénységet fogadjanak rá; olcsóbb módszerhez kellett
 85   27| Saypan-szigeten! Sohasem talált rá senki.~A mariannai szigetek
 86   27|      Robertson maga sem találna rá többé tízmillió dollárjára
 87   29|    Péternek, s nem is gondoltak rá, hogy valahol megfoghassák. –
 88   29|         és én még azt mondhatom rá, hogy köszönöm a gráciáját. –
 89   29|   aranyat.~A tanár örömmel állt rá az ajánlatra.~– Hanem több
 90   29|        helyett így kétezer várt rá.~A grófnővel nagyon könnyen
 91   29|         alkalmat szalasztott el rá!~A grófnak először is semminemű
 92   29|        A professzor azt felelte rá, hogy igen szép nap van.~–
 93   29|     Sonne dem Sieben?! – kiálta rá haragosan a gróf (micsoda
 94   29|      udvarhölgy azt mondta neki rá: „Sie Saumagen!”~
 95   30| szépséget, annak okának kellett rá lenni, hogy azt megölje,
 96   30|       az ég! Hányszor el voltak rá határozva, hogy véget vetnek
 97   30|         mind hivatalosak voltak rá. Estére roppant tűzijáték
 98   30|          már akkor az késő volt rá nézve.~Talán ha elébb hallotta
 99   30|      zavarba. Régen készen volt rá.~– Elismerem, hogy végtelen
100   30|      üres helyére, és szegezzék rá jól a koporsó födelét. Azok
101   30|       történt, hogy pitvarnokát rá akarta beszélni, hogy őt
102   30|   óvatosan megkezdé, akkor jött rá, hogy ővele nem úgy bánnak,
103   30|         ez a gondolat; hiú volt rá.~A nap szépen feljött, szűk
104   30|      sírkőhöz, s elolvasta, ami rá volt írva.~„Itt nyugszik
105   30|     ember csaknem azt mondhatná rá, hogy hihetetlen, ha önvallomások
106   30|      célzatokkal is, nem pirult rá, nem haragudott érte.~Azután
107   30|   kérdezett tőle, ő vállat vont rá, s azt felelte, hogy „az
108   30|        kívánta, de íme nem volt rá alkalom; Oliva hallgatott,
109   31|         annál jobban lehet majd rá inni.~Az emberséges családapa
110   31|    magja, s fel is kapaszkodott rá szépen; de még része sem
111   33|   elmondhatja: „Uram Isten, adj rá áldást.”~Hanem annyi kereskedővér
112   33|    ahogy futólag áttekintettem, rá lehetett annyira becsülni
113   33|       hogy mi baja, azt felelte rá, hogy nem lehet azt embernek
114   33|  Amerikába, ott még nem szedtek rá.~De hát hiába, ilyen valaki
115   33|        ki: ugyan jól járt, hogy rá nem találtam heveredni.
116   33|   valahányszor egyet világított rá a kandalló fénye, mindannyiszor
117   33|          Idd ki mind! – kiálték rá toporzékolva.~A nyomorult,
118   33|     utolsó egy párnak húzott is rá olyan becsületeseket, hogy
119   33|    olyan harminc botot veretett rá bűnbocsánat fejében, hogy
120   33|      cár vagyok! – viszonzám én rá hirtelen, megfelelő rátartással.~
121   33| elalszom rajta, majd felébredek rá, és nem tudom kitalálni,
122   33|          Nagyon jó okaim vannak rá, hogy tudjam.~Az ágyam előtti
123   33|          hogy azt felelte volna rá: „az úr pokolban is úr”.
124   33|      találkozott vele az erdőn; rá is lőtt, de a golyó nem
125   33|    megízlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~Ekkor egy
126   33|   álmában? Oh, ébren a világért rá nem jöttem volna erre.~Az
127   33| csillagzatba visz át?~Nem tudok rá felelni. Csak annyit tudok,
128   33|        mégis bizonyítványom van rá, hogy ő itt volt: itt ült
129   33|  cipőjét is elveszté, s nem ért rá azt felvenni.~És mindez
130   33|      minden titkát. Mi oka volt rá? Mi részem volt nekem e
131   33|      bejött, nagyon számítottam rá, hogy két hónap alatt el
132   33|          hogy ezentúl én leszek rá nézve az a hű oltalmazó,
133   35|  jegyzőkönyv őt illető lapjára.~Rá is találtak, de abba nem
134   36|      Egy harcos szomorúan monda rá:~– Holnap megint ezren leszünk
135   36|        ellenem.~– Nyilat vetünk rá; akire a második esik, az
136   36|    forró csókot vesztegetnek el rá!~Eponine szép, hosszú aranyszín
137   36|       helyt Sabinus! Soha senki rá nem akadt volna.~Mikor idejöttek,
138   36|     megbántottalak, az igaz. De rá emlékezhetnél, mennyi szép
139   36|        dühös rikácsolással veté rá magát a rom faláról, s mielőtt
140   36|        vagy tán éppen kénytelen rá, hogy kegyelmet gyakoroljon
141   36|       atriumában, jól láthattak rá, és hallhaták, amit Lucilius
142   36|      halálod leend. Kész vagy-e rá?~Tetrix gyönyörtelten sóhajta
143   36|      ínséget, nélkülözést idéze rá: – a nőt meg nem ingatá
144   36|         tőled, fordulj te ismét rá vissza, s kövesd nyomról
145   36|     előtt végbement, s esküdött rá, hogy amely nő szavára a
146   37|        ha valamiért mosolyogtam rá, kezet csókolt, s végtelen
147   37|    dacára; mentül tovább néztem rá, annál jobban tetszett nekem,
148   37|     volt e kis szobában; nappal rá sem értem azt úgy szemügyre
149   37|        s megint felpillantottam rá; a kandalló tüze el-ellankadt,
150   37|     derültnek látott, akár volt rá oka, akár nem; mindent sietett
151   37|          miért az.~Ő nem felelt rá semmit, csak merően nézett
152   37|          ha ő erőszakolna talán rá, akkor majd azt is kimondanám,
153   37|       magamban, s készen voltam rá, hogy eszemen legyek.~Midőn
154   37|  magában azért, hogy nem néztem rá; nem kényszerítettem zavarba
155   37|         színészekre pedig éppen rá sem hallgattam; most pedig
156   37|        ott senki sem emlékezett rá; egyik azt mondta, egy inas
157   37|    fogom látni soha.~Nem felelt rá semmit. Átvette a pénzt,
158   37|  gyötört.~Este ismét úgy vártam rá, miként előttevaló nap.