Part

  1    1|       leültette pamlagára.~– Fáradt vagyok; egy hete már hogy nem aludtam.
  2    1|             bolond, őrült képzelődő vagyok. Ebből engemet ki nem gyógyít.
  3    1|          hinni, hogy én tébolyodott vagyok, vagy tréfálok – szólt a
  4    1|            velem. Én magam is képes vagyok ezt a műtételt véghezvinni
  5    1|            tovább küzdeni. Most úgy vagyok képes e sorok írására, hogy
  6    1|           pillantani, s én bizonyos vagyok felőle, hogy nem is nézett
  7    2|      kellene tudnunk, hogy melyikbe vagyok én szerelmes, és melyikbe
  8    2|              Te Tinka, én éppen úgy vagyok a tieddel.~– Még most ráérnénk
  9    8|   varrólánykáktól, hogy én szép fiú vagyok; sokat is tartok efelől.
 10    8|             rám ismert, hogy magyar vagyok.~A kaland nekem igen kellemesnek
 11    9|        kicsinyben múlt, hogy nem én vagyok ön, és nem kegyed én.~–
 12    9|           Én csak egy szegény írnok vagyok, akinek eléje teszik a beírt
 13    9|             Akkor én még rosszabbul vagyok, mert nekem elém sem teszik
 14    9|         hajszálon múlt, hogy nem én vagyok most nagyságos Cserependy
 15    9|            s akármit csinálok, tele vagyok ezzel a gondolattal; irigykedem
 16    9|          bolond szerencséjét; irigy vagyok a feleséges emberek boldogságára,
 17    9|         gyerekek jövendőjére; irigy vagyok minden emberre, aki tud,
 18    9|       semmit sem tudok, semmire sem vagyok képes és semmim sincs. És
 19   11|     atyafitól.~– Krrrrrr… Mizantróp vagyok.~– Hát a zsineg minek a
 20   11|         Éppen azért, mert mizantróp vagyok, hogy meg ne harapjak valakit.
 21   11|             én pedig, mert gavallér vagyok, az orromra húzom a kesztyűt,
 22   11|         rámfogták, hogy vadászkutya vagyok, mert dupla az orrom, s
 23   11|   megsajnált, elismeré, hogy az övé vagyok, s önként feladta magát,
 24   11|   bolondultak, azt mondták, hogy én vagyok nekik az Aó-Baó. Amikor
 25   13|           latin igét: „ego sum” (én vagyok).~Iskolát járt emberek tudják,
 26   13|             mondja magában; én csak vagyok, ami vagyok, de te Sus vagy,
 27   13|        magában; én csak vagyok, ami vagyok, de te Sus vagy, az is maradsz,
 28   13|              Kérem: én első eminens vagyok.~– Első? Hát azután mit
 29   13|       tanulsz már? He?~– Conjugista vagyok.~– No, hát ha conjugista
 30   15|     rágalmakkal kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám,
 31   16|           édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(Közbevetőleg mondva, ne
 32   16|           magam is éppen annyi idős vagyok, legfiatalabb kisasszony
 33   17|     rágalmakkal kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám,
 34   18|           édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(Közbevetőleg mondva, ne
 35   18|           magam is éppen annyi idős vagyok, legfiatalabb kisasszony
 36   19|         felelt is: „Én gróf Repeyné vagyok innen Kerékvárról.”~– Óh,
 37   19|       nyertem meg. De már halál fia vagyok. A fickó nevetve mondá: „
 38   19|          magamat, hogy pénzes ember vagyok.~A gaz cigányok aztán körülfogtak,
 39   19|      magamat, azt gondoltam, Pesten vagyok a casino-páholyban, s elkezdtem
 40   19|         maradt.~– Mármost hát álmos vagyok.~Egész Aradig azzal a gondolattal
 41   20|       megelőztem azt; hatvanöt éves vagyok, eleget éltem, hogy meghaljak
 42   23|             botot, mert valóban nem vagyok egyéb a haza egyszerű harcosánál,
 43   23|      ayacuchói hőstettért, ha költő vagyok, megénekellek, ha diktátor
 44   23|           megénekellek, ha diktátor vagyok, főbe lövetlek. Hanem ezt
 45   23|         vitatják, de ha én diktátor vagyok, Piart főbe lövetem azonnal.~
 46   23|          rabszolgáikat. Ha diktátor vagyok, ezt parancsszóval teszem;
 47   23|           ti vagytok énfölöttem, én vagyok bíró fölöttetek! A gyáva
 48   23|         hiszem, egy szultán rabnője vagyok, midőn e koronát látom fejeden,
 49   25|           válaszolt szavaimra:~– Én vagyok Sligorák asztalosmester;
 50   27|              a hírt; én nagyravágyó vagyok. Én nem tudok szeretni valakit
 51   27|          gondolt-e: most már a tiéd vagyok.~A pokolig és donna Tereza
 52   27|        Élted kezemben van.~– Készen vagyok a halálra.~– Gondold meg,
 53   27|        Gondold meg, hogy én spanyol vagyok, azok jól értenek az inquisitióhoz.~–
 54   30|           Üldöző ördögöm (ah, ez én vagyok! – gondolá a marquis) óhajtottá
 55   30|         okát, mint hogy oly igen el vagyok már fásulva minden iránt,
 56   30|            és nem csalatkozom. Önző vagyok. Önző a legidomultabb mértékig.
 57   30|            engem megtébolyít. Őrült vagyok, midőn beszélni hallom.
 58   30|             gyűlölöm, mert üldözője vagyok…~– Asszonyom, hogy tudhatja
 59   30|       maradni?~– Uram, én kénytelen vagyok ezt a hidegvért erőltetni
 60   30|          meg nem felejtkezik.~– Meg vagyok felőle győződve.~– Nem gondolja
 61   30|     használják a kilincseket!~– Itt vagyok, halovány kísértő lélek! –
 62   30|            tovább keresésemmel; itt vagyok Issoduneban. Minthogy alig
 63   30|        kegyed meg ne ütődjék, bátor vagyok kegyeddel tudatni azt a
 64   30|          Aminthogy azt kénytelen is vagyok mostan kegyedtől elvenni,
 65   30|          nagyon későn. Én kénytelen vagyok a liaisont felmondani.~–
 66   30|            önnek törvényes gondnoka vagyok mint betegnek, s önt visszavitetem
 67   30|             törvényes nőm.~– Hát mi vagyok?~– Azt nem akarom önnek
 68   30|       észrevételeimmel önök terhére vagyok, de én magam is közelről
 69   30|       közelről érdekelve, kénytelen vagyok kétségemet kimondani, nehogy
 70   30|             guillotinra. Én gyilkos vagyok. Én öltem meg nőmet! Én
 71   30|             öltem meg nőmet! Én nem vagyok őrült.~Oliva odasúgá az
 72   30|           és résztvesz abban. Én el vagyok veszve. Másodszor is vissza
 73   30|           ideér, én akkor már halva vagyok. – Az égre kérem, teljesítse
 74   31| vadászudvarhoz, mindenüvé hivatalos vagyok.~– Pesten jártam iskolába,
 75   33|           vér, én jámbor kalmár fia vagyok; hozzám nem fognak a méltóságos
 76   33|        nélküli vendégeskedésnek nem vagyok barátja.~Igazán megvallva,
 77   33|            én felvilágosodott ember vagyok, akit meg lehet azzal ijeszteni,
 78   33|     megérkezett; hehehe, hahaha. Én vagyok nagyságod alázatos komornyikja,
 79   33|          hasonló.~Megtudva, hogy én vagyok a jószág jelenlegi birtokosa,
 80   33|          magam is halálosan beléjük vagyok bolondulva. Mindezek foganatba
 81   33|            szoba, ahol én egy óráig vagyok, lassanként megtelik hydrogennel
 82   33|         bolond közé jutottam, magam vagyok a hetedik, aki ezt a szép
 83   33|            mert én meg olyan bolond vagyok, aki emberhússal él, s rajtad
 84   33|    heveredni. Éppen olyan kedvemben vagyok most, amikor nem nagyon
 85   33|             megmutatom, hogy én nem vagyok az! Sem el nem szököm a
 86   33|          elfelejtettem, hogy otthon vagyok.~Szerencsémre a dal megint
 87   33|        azelőttvaló nap.~Hisz én nem vagyok rászedve, sőt, ellenkezőleg,
 88   33|           nézve, aki szintén úrféle vagyok, átkozott jó vigasztalás;
 89   33|           Pista öcsém, én hajdú nem vagyok, hanem majd mindjárt bejön
 90   33|         nagyot ütve a mellére:~– Én vagyok a lapponiai király!~– Én
 91   33|               Én pedig az orosz cár vagyok! – viszonzám én rá hirtelen,
 92   33|          megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli
 93   33|           egyedüli ura; a lelkedhez vagyok nőve, engem ki nem taszíthatsz
 94   33|          saját magam, aki szerelmes vagyok bele.~Szerelmes, holdkóros,
 95   33|            őrült”, én az mind magam vagyok.~Egész nap csend van nálam,
 96   33|        Holott én saját házamban sem vagyok úr.~A tiszttartó azt válaszolta,
 97   33|         nézve, hogy már nagy gyerek vagyok. Egyszóval senki sem tud
 98   33|       felőle gondolkozom, kénytelen vagyok képzeletemben valami képet
 99   33|             láttam: valóságos őrült vagyok.~Magas, karcsú alaknak képzelem
100   33|            nem is állítom, hogy nem vagyok az. Minthogy bizonyosan
101   33|         hiszik, a legtüzesebb gazda vagyok; pedig alig várom, hogy
102   33|      Álmodtam hát mindent, vagy meg vagyok igazán őrülve, vagy csakugyan
103   33|             hogy én bizony most sem vagyok ébren, ez is csak álom,
104   33|             a fiókomba, de bizonyos vagyok felőle, hogy reggelre mégsem
105   33|             kezet szorítok. – Hozzá vagyok már szokva minden rendkívüliséghez.~
106   33|             feszegetni. Kétoldalról vagyok megtámadva, kétfelé kell
107   34|              Én pedig lord Davidson vagyok; csodálkozik ön, hogy én
108   34|             egy kicsit furcsa ember vagyok, de nem vagyok őrült. Most
109   34|         furcsa ember vagyok, de nem vagyok őrült. Most két hónapja
110   35|        sárkányom, hálófőkötőben. Én vagyok itt hej! Én jöttem haza.”~–
111   35|             Én csak tudom, hogy nem vagyok otthon: én, önnek a férje.~–
112   35|           valaki, de férjem nem. Én vagyok a kapus.~– A kapus? A mennykőbe,
113   35|             No, hát eresszen be, én vagyok a madame-nak a férje!~–
114   35|             az a mossziő Corbián én vagyok.~– Azt én nem tudom. A házasság
115   35|          Hogy én mit akarok? Hát ki vagyok én?~– Azt én nem tudom.~–
116   35|             én nem tudom.~– Hát nem vagyok én önnek a férje?~– Az én
117   35|          nem mentem férjhez. Özvegy vagyok.~– No, no, Eliz, minek ez
118   36|         titokban tudatja velük, hol vagyok, a többi azután az istenek
119   36|            is a gál nemzet szülötte vagyok, nevem Annius Gallus. Kora
120   36|            is tudod, hogy gyáva nem vagyok. Elhiszem, hogy haragszol
121   36|    rabszolga, Sabinus hangján. – Én vagyok az.~Tetrix megrendült, azt
122   36|            én Angresben fejedelemnő vagyok, akkor Sabinust senki sem
123   37|        magasztalt, hogy milyen okos vagyok, ha az írásokon megismertem:
124   37|          nekem a harag; milyen szép vagyok, mikor indulatba jövök.~
125   37|       mellém, s kérdezé, hogy miért vagyok oly lehangolt. Én bátorságot
126   37|          nevetett, azt mondta, szép vagyok én anélkül is; de azért
127   37|      törődnék vele.~– Hát én gazdag vagyok? – kérdém elámulva.~– Bizony,
128   37|             Az a tudat, hogy gazdag vagyok, s nagybátyám csak birtokomért
129   37|             eddigi gondnokommal nem vagyok megelégedve, s óhajtanám,
130   37|            jövedelme van. Kénytelen vagyok kegyedet ez álmából fölébreszteni;
131   37|          éves.~Láttam, hogy semmivé vagyok téve.~– Így nincsen hátra
132   37|            hogy csakugyan igaztalan vagyok e rejtélyes jóakaróm ellen,
133   37|        előtt magányos szobámban nem vagyok egyedül; ki látja, tudja,
134   37|            fogva olyan üldözött vad vagyok, melyet a kontinensen keresztül
135   37|         négy éve tart már, kémekkel vagyok körös-körül véve, közeli
136   37|             után élek, mert varrónő vagyok, minden úrhölgynek szabadságban
137   37|         megtörténhetett? Egyedül én vagyok ennek az oka, én, én, én,
138   37|              én, én, amiért szegény vagyok és dolgozom.~Kétségbeesésem
139   37|         hanem akkor azután – szabad vagyok! Szabad vagyok és örökre
140   37|               szabad vagyok! Szabad vagyok és örökre a tiéd. De e két
141   37|             is az öntudat, akkor el vagyok veszve.~– I cánnot…~– I
142   37|           Eljövök”. Érzém, hogy nem vagyok az a lény, aki voltam. Valami
143   37|            eddig ismeretlen világba vagyok átbűvölve. A következő nap
144   37|          valami gazdag úr szeretője vagyok, csakhogy ő sem tud semmit,
145   37|           Furcsa, hát hiszen én nem vagyok idegen. Előttem csak nincsenek
146   37|             érzékemre kiterjedt. El vagyok árulva! Meg vagyok csalva;
147   37|    kiterjedt. El vagyok árulva! Meg vagyok csalva; az, akit szerettem,
148   37|             elhitetése, hogy gazdag vagyok, hazulróli elszöktetésem;