Part

  1    1|                 meg ne ütközzék. Bajom oly csodásan rendkívüli, hogy
  2    1|          semmit.~– Magam sem. És mégis oly irtózatos fájdalmat érzek
  3    1|                midőn egy reggel, ismét oly szokatlan korai órában,
  4    1|           körülkerített helyen; de ott oly kín van, oly kimondhatatlan
  5    1|            helyen; de ott oly kín van, oly kimondhatatlan kín! Tekintsen
  6    1|       hazajönni a grófnétól. Úgy lett. Oly sietve ugrott le a hintóról,
  7    4|                 Testvére Fengo, ki sem oly deli, sem oly hős nem volt,
  8    4|            Fengo, ki sem oly deli, sem oly hős nem volt, mint ő, egyaránt
  9    4|            inni nem akart, s általában oly kedvetlenül viselte magát,
 10    4|                 mely az asztalon volt, oly búzából készült, mely csatatéren
 11    4|                A nép gondolva, hogy ki oly sokáig tudott magán uralkodni,
 12    4|               De amilyen szép és okos, oly harcias és kegyetlen is
 13    5|              most egymással beszélünk, oly édes dolgokat, minők a szívet
 14    5|               szívet boldogítják, vagy oly szomorúkat, amiktől el kell
 15    5|       megtébolyítani, mikor én mindazt oly világosan láttam.~Minő nyugtalanul
 16    5|               neki? Akinek annyi észt, oly szép lelket adott az ég,
 17    6|          tegzeik is elröpíték a nyilat oly messze, mint a férfiaké,
 18    7|                éktelenül fösvény ember oly hírben állott az adózó nép
 19    7|            Naso saját kezével festett, oly silány macskakaparás, aminőt
 20    7|          Attila, plaga Dei”. A vonások oly ismerősek, mintha tegnap
 21    7|                volna a gazdájukkal, de oly ismerősek, mintha saját
 22    7|            özönvíz előtti állatfogért, oly sommákat kidobott, minőket
 23    7|              vadrózsát ismerték, s ezt oly nagy tiszteletben tarták
 24    7|        megalkudtak három evőkanálnyira oly árban, amilyenért három
 25   10|               arcképét látta. Emellett oly fiatal volt, hogy még szakáll
 26   11|              kamasz volt, s még mindig oly kicsike, hogy egy becsületes
 27   11|              az egész mezítlábos sereg oly zavarba jött lábikrái védelmében,
 28   11|            egész csata folyamata alatt oly iszonyú hasrágása volt,
 29   11|            látnám a tutu főkötőt, mely oly kecsesen illett frizérozott
 30   11|         észrevételt akkor tevém, midőn oly országba hoztak bennünket,
 31   13|                volna feje lágyára, ami oly dühössé tette, hogy annak
 32   13|           vissza; egyszer visszaordít, oly hangon, mint egy megrettent
 33   13|       nótárius-leány?~Az ember e szóra oly ádáz dühbe jött, hogy nekirohant
 34   14|          csodaír hatását, de senki sem oly hívó áhítattal, miként maga
 35   14|                szobájába ment, s azzal oly kárhozatos játékot űzött,
 36   16|               vevé, sőt ily alkalommal oly jó kedvvel tudott saját
 37   16|     tisztességes vezetéknevem, melyhez oly úton-módon jutottam, hogy
 38   16|           vágott borospalack forgácsai oly szerencsétlenül találtak
 39   16|              Ludmilla kisasszony pedig oly bókot vágott vissza érte
 40   16|                 ez a vérszopó vadállat oly kényes a point d’honneur
 41   16|           Ludmilla még a színpadról is oly szemeket vet rám, ha meglát,
 42   18|               vevé, sőt ily alkalommal oly jó kedvvel tudott saját
 43   18|     tisztességes vezetéknevem, melyhez oly úton-módon jutottam, hogy
 44   18|           vágott borospalack forgácsai oly szerencsétlenül találtak
 45   18|              Ludmilla kisasszony pedig oly bókot vágott vissza érte
 46   18|                 ez a vérszopó vadállat oly kényes a point d’honneur
 47   18|           Ludmilla még a színpadról is oly szemeket vet rám, ha meglát,
 48   19|             vixolt padimentomon járná, oly kedvvel és tűzzel lejtett.
 49   20|           felejthetetlen Raghibot, aki oly bölcs volt, oly derék és
 50   20|          Raghibot, aki oly bölcs volt, oly derék és olyan vitéz. Mindenik
 51   22|           metszett Bilboa bimbó; fogai oly fehérek, mint a porcelán,
 52   22|              válnék.~Lábai Xelenhoának oly kicsinyek voltak, hogy ha
 53   22|          madarat, mellyel apja házánál oly sokáig együtt töltötte ifjúságát.~
 54   23|               pedig ott a hölgyek mind oly szépek. Mikor a bogotai
 55   23| fegyverforgatáshoz lett volna tanulva, oly erő mutatkozott gyöngéd
 56   23|           alakban fogja be arcát, mely oly fehér, mint egy európai
 57   23|                 és szemei, mint a tűz, oly égetőek, messziről is látni,
 58   23|               is látni, mint villognak oly iszonyatosan.~Dona Laurenzia
 59   23|              amily sebesen idáig tört, oly gyorsan vágtatott vissza,
 60   23|                 nyájas arcú férfi, aki oly mosolyogva jön, mintha díszmenetet
 61   23|            megállva helyüket. Azok nem oly boldogok, mint mi, hogy
 62   23|            megjelenjenek a csatatéren, oly rettenetes ellent állítva
 63   23|            hogy hitt neki. Látjátok, ő oly ártatlan jó ember, hogy
 64   23|                ki Venezuela védelmében oly nevet szerze magának, mely
 65   23|          boruljon, hogy méltóbb helyen oly szív, mint az övé, nem doboghat –,
 66   23|         doboghat –, hogy semmi jutalom oly nagy nem lehet a hősnek,
 67   23|           haragját; e dél-amerikai faj oly könnyen megy át haragból
 68   23|           Laurenziának nyújtá.~A hölgy oly szomorúan mosolygott reá.~–
 69   23|            mondák: „menyasszony, azért oly halovány”.~A templomból
 70   23|             bocsássa meg nekem, amiért oly nagyon szeretlek.~Bolivár
 71   24|          szíves ígéretei az egyezségre oly főszemély nevében, aki azokat
 72   24|             fiatal rabnő arca, termete oly elragadó szép, éneke oly
 73   24|               oly elragadó szép, éneke oly bűbájos, hogy a byzanczi
 74   24|         tudatlan fejecskéjét, s valami oly mondhatatlan édes, magasztos
 75   24|             hullott ki, és Guiscardnak oly két hőse volt ott, aki elszánta
 76   26|             vágja el vele a nyakát, ha oly nagyon halhatnék.~– Nem.
 77   27|           gondol vissza rá.~És valóban oly nevetségesnek látszott előtte
 78   27|                lelkén, s e pillanatban oly üdvözültnek érzé magát,
 79   27|                nézett a hölgy után, ki oly meglepően hasonlított az
 80   27|             álomképéhez, s attól mégis oly különböző volt, midőn valaki
 81   27|          örvény, ellenár között csupán oly ügyes, tapasztalt hajóvezér
 82   27|     hozzáfogtak a végső munkához, amit oly régóta terveztek előre.
 83   27|       keresztülcsapott rajta.~Az egész oly hirtelen jött, hogy a hajósok
 84   27|         magában. Száz korbácsütés! Egy oly büszke, nagyravágyó embernek,
 85   29|             csapata az első intrádánál oly szemtelen szerencsével és
 86   29|              szemtelen szerencsével és oly stratégiaellenes bátorsággal
 87   29|        megtanítja magyarul. Lám, férje oly derék jó ember és őneki
 88   29|               alkalmas tanítvány volt; oly szépen tudta hegyezni ajkait
 89   29|                szűkszájú beszédünkhöz, oly könnyen megtanulta lágy
 90   29|             szíve legyen jó, hanem ezt oly válogatott kifejezésekkel
 91   30|           szóra vár, ajkai még most is oly pirosak, vonásai most is
 92   30|               pirosak, vonásai most is oly lágyak, oly gyöngédek, mintha
 93   30|            vonásai most is oly lágyak, oly gyöngédek, mintha ez a hideg
 94   30|             láthatá, hogy anyja mindig oly bánatos, hogy ha ránéz is,
 95   30|         keresse ön más okát, mint hogy oly igen el vagyok már fásulva
 96   30|        folytatták napjaikat. E kéz még oly puha, oly ruganyos, ez arc
 97   30|         napjaikat. E kéz még oly puha, oly ruganyos, ez arc még oly
 98   30|               oly ruganyos, ez arc még oly üde, ez ajkak oly elevenek.~
 99   30|              arc még oly üde, ez ajkak oly elevenek.~Ardent orvos volt.
100   30|             aki közelében él, aki néha oly túlcsapongó örömében, hogy
101   30|             között van.~Ez a férfi, ki oly hiú, oly merész volt a világ
102   30|                Ez a férfi, ki oly hiú, oly merész volt a világ előtt,
103   30|               dolgot adtak nekik, hogy oly nyugalmasabb betegekre,
104   30|                hozzászokjam. Látod, te oly gondtalan vagy.~Ah! Malmont
105   30|               az éhhalál rideg kínjait oly borzasztó fantáziával rajzolá
106   30|               mely saját érdekeimet is oly közvetlen támadja meg; engemet
107   33|          asztalára; valami két szellem oly gonosz harcot űzött lelkében
108   33|              hímzett cipő ágyam előtt.~Oly keskeny, oly finom, oly
109   33|              ágyam előtt.~Oly keskeny, oly finom, oly parányi, hogy
110   33|                Oly keskeny, oly finom, oly parányi, hogy az talán nem
111   33|             tagadhatatlan, mert hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben
112   33|            gyógyíthatott meg.~Az eddig oly dőrének látszó arcvonásai
113   33|              szeretjük önt mind; senki oly jól nem tudna bánni e szegény
114   36|             szót „lehetetlen”, s éppen oly hiábavalóság volt bennük
115   36|            mint az égből eső meteorkő, oly sebesen, oly függőlegesen
116   36|             eső meteorkő, oly sebesen, oly függőlegesen rohant le a
117   36|            néhány pillanat múlva éppen oly erőszakos rohammal fedte
118   36|              férfi omló hajfürtjeit, s oly szerelmes tekintettel, mint
119   37|            takart keszkenőjébe, és ezt oly gyöngéd kímélettel tevé,
120   37|            lett volna őt megölelni, ha oly végtelenül hidegen nem tekintett
121   37|            nyugodt, szilárd volt arca, oly tekintélyes minden vonása
122   37|       acélmetszetű képe volt az. Éppen oly hidegen, oly tartózkodva
123   37|            volt az. Éppen oly hidegen, oly tartózkodva nézett onnan,
124   37|               tőle megkérdeznem, miért oly szomorú mindig, miért oly
125   37|              oly szomorú mindig, miért oly hallgatag, ha beszélt volna
126   37|             kérdezé, hogy miért vagyok oly lehangolt. Én bátorságot
127   37|                vallja meg nekem, miért oly bánatos.~Ekkor rámnézett,
128   37|                 s lefutottam szobámba, oly ijedten, oly kétségbeesve,
129   37|      lefutottam szobámba, oly ijedten, oly kétségbeesve, mintha gyilkosok
130   37|            minden tagom e gondolattól. Oly irtózatom támadt tőle, hogy
131   37|               mindennapi vágy tette őt oly szelíddé hozzám, nem szeretett,
132   37|             intézni hozzám; azonban én oly ijedelemmel találtam ránézni,
133   37|           gondolom, hogy amidőn kegyed oly fényes vagyont, mint Sz**
134   37|       színházban sem voltam, ami pedig oly múlhatlan élvezet volt máskor,
135   37|               volna azt a szívet, mely oly tisztának mutatta eddig
136   37|             acéltükör; de hiszem, hogy oly erős rokonszenv és oly tiszta
137   37|            hogy oly erős rokonszenv és oly tiszta indulat, mint az
138   37|             egy meg nem óvott tekintet oly gyanút kelthetne ellenem,
139   37|           ember, akit soha nem láttam, oly hatalmat nyert szívem fölött,
140   37|                elfogadni. L. Harding.”~Oly izgatottságban voltam, hogy
141   37|              úri szállásom volt, s mit oly sokáig nélkülöztem, mely
142   37|              voltam Szállival; ő pedig oly körülményesen elmondott
143   37|                ő nem lehet csalárd, ki oly soká, oly önzetlenül szeretett.~
144   37|            lehet csalárd, ki oly soká, oly önzetlenül szeretett.~Mikor
145   37|         Kinyitám az ajtót; ő belépett; oly sötét mégsem volt, hogy
146   37|                mondtam ezt neki: mikor oly forrón kérte tőlem, mikor
147   37|             átbűvölve. A következő nap oly lázas hosszúságban folyt