bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

5001   30   |                   fényt vetett a tárgyakra, a mennyezetes ágy helyén egy
5002   30   |                  fedele félre volt hajtva s a fehér selyem szemfödél feltakarva,
5003   30   |                 marquis Malmont neje, midőn a koporsóban feküdt; s ez
5004   30   |                koporsóban feküdt; s ez volt a menyasszonyi pongyola, amiben
5005   30   |                hangzott enyészetes zúgással a „de profundis” gyászéneke.~
5006   30   |                    reszketett.~Most felállt a haloványalak a halálfős
5007   30   |                 Most felállt a haloványalak a halálfős asztaltól, s eléje
5008   30   |                lihege irtózattól fuldokolva a férfi.~– Akarod tudni? Gondoltam,
5009   30   |                     pokolbeli bosszúálló.~– A szél süvöltött, bolygó tűz
5010   30   |               süvöltött, bolygó tűz táncolt a sírok lapályain, a sötét
5011   30   |                  táncolt a sírok lapályain, a sötét akászok csikorogtak;
5012   30   |                  sötét akászok csikorogtak; a halottrablók kezében reszketett
5013   30   |             halottrablók kezében reszketett a tolvajkulcs, egy sem tudta
5014   30   |                     sem tudta vele kinyitni a kripta ajtaját.~– Oh, hallgass!
5015   30   |                     Oh, hallgass! Hallgass!~A nő egy percig hallgatott;
5016   30   |                      azon percet kitöltötte a mélységből felhangzó ének
5017   30   |                 inferni circumdederunt me!”~A nő megfogta a férfi kezét,
5018   30   |           circumdederunt me!”~A nő megfogta a férfi kezét, és fülébe súgá:~–
5019   30   |                     súgá:~– Kinyitottam én.~A férfinak nem volt ereje
5020   30   |                     ereje kezét kiszakítani a nő kezéből, reszketett,
5021   30   |                     volt.~– Lassan felnyílt a nehéz vasajtó, a rozsdás
5022   30   |                   felnyílt a nehéz vasajtó, a rozsdás sarkak csikorogtak,
5023   30   |                   nehéz fohászok hangzottak a sötét mélységből elő, az
5024   30   |              hidegen.~– Irgalom, irgalom!~– A tolvajlámpa világánál előtűnt
5025   30   |               tolvajlámpa világánál előtűnt a koporsó: arannyal kivert
5026   30   |                     folytatá kegyetlenül:~– A koporsón nem volt a födele.~–
5027   30   |          kegyetlenül:~– A koporsón nem volt a födele.~– Isten! – sikoltá
5028   30   |                    önkéntelenül ragadva meg a feszületet, mely a fekete
5029   30   |              ragadva meg a feszületet, mely a fekete gyöngyfüzéren függött.~–
5030   30   |              ijedten ejté azt ki kezéből.~– A szemfödél alatt nem volt
5031   30   |               feküdt egy fehér alak, arccal a földnek fordulva, ajkát
5032   30   |                    Malmont, jer, ölelj meg!~A férfi kétségbeesetten sikolta
5033   30   |                    felnyitá az ajtót, s ott a küszöbön ájulva esett keresztül.~
5034   30   |               parancsolá nekik, hogy vigyék a marquist szobájába, mert
5035   30   |                     ő egyedül akar maradni. A vendégek a tivornyateremben
5036   30   |                    akar maradni. A vendégek a tivornyateremben nevettek,
5037   30   |                    mondák: ugyancsak címere a vőlegényeknek, akit nászestéjén
5038   30   |                      akit nászestéjén kitör a nehéz nyavalya. Úgy szánták
5039   30   |                 nehéz nyavalya. Úgy szánták a szegény menyasszonyt.~Az
5040   30   |                    fel s alá, úgy ragyogtak a szemei.~Azután lefeküdt
5041   30   |                szemei.~Azután lefeküdt abba a szomorú ágyba, ami bársonnyal
5042   30   |                     mesénél egyéb.~Nem járt a csodaasszony Issoduneban,
5043   30   |                Issoduneban, nem rabolta meg a halottat, nem törte fel
5044   30   |                     halottat, nem törte fel a sírboltot, hanem egyszerűen
5045   30   |                 gyászpipereárusnál ugyanazt a halotti mezt, amit az Amália
5046   30   |               elmesélt, tapasztalandá, hogy a koporsófödél félre van ugyan
5047   30   |                     félre van ugyan hajtva, a szemfödél is fölemelve,
5048   30   |                  szemfödél is fölemelve, de a kriptában nincsen halott.
5049   30   |               eltemetett neje eltűnt onnan: a sírbolt üres.~Azon az éjszakán,
5050   30   |                     eltemették, eljött érte a hű szerető, felnyitotta
5051   30   |                     hű szerető, felnyitotta a vasajtót, elrablá kedvese
5052   30   |            fektessék.~Ott lefektette ágyára a szép halottat, és vallott
5053   30   |                kedvesének.~És amint elnézte a szép halvány arcot, olyan
5054   30   |                elevenek.~Ardent orvos volt. A tudományok hatalma kimeríthetetlen.~
5055   30   |                      Az ifjú elővette, amit a tudás hatalmába adott, s
5056   30   |               hatalmába adott, s megkísérté a szép halottat életre hozni.
5057   30   |                    feküdt; akkor az álom és a megfeszített lelki küzdelem
5058   30   |                  végig arcán; föltekintett. A halott keze volt az, mely
5059   30   |                  aki mély álomban szunnyad.~A halálból az álomba!~A pokoli
5060   30   |             szunnyad.~A halálból az álomba!~A pokoli méreg most kezdé
5061   30   |                     kezdé veszteni hatását; a halálfagy felolvadt a szívről,
5062   30   |              hatását; a halálfagy felolvadt a szívről, s az életműszerek
5063   30   |                     álom még egyre tartott. A szép arcra visszatért az
5064   30   |              visszatért az élet rózsaszíne, a gyengéd termet meleg hajlékonysága;
5065   30   |                     meleg hajlékonysága; de a lélek még távol volt, az
5066   30   |                    még tán nem hallotta meg a dobogó szív hívogatását.~
5067   30   |            meghallotta Ardent csókjait, mik a szép alvó arcát és ajkait
5068   30   |                 arcát és ajkait eláraszták; a selyem szempillák lassanként
5069   30   |                 bágyadt szempár áttekintett a halál rémországából az élő
5070   30   |               rémországából az élő világba, a megnyíló ajk halkan susogta: „
5071   30   |                   halkan susogta: „Ardent”, a lecsüggedt kar lassan fölemelkedék,
5072   30   |                 körül fonódott, kinek arcát a magáéhoz szorítá, s azután
5073   30   |                   azután megint lecsukódtak a selyempillák, elnémult az
5074   30   |             selyempillák, elnémult az ajak, a lélek folytatta álmait ott
5075   30   |                  lélek folytatta álmait ott a túlvilág küszöbén.~Hajh,
5076   30   |                    túlvilág küszöbén.~Hajh, a halál országa messze fekvő
5077   30   |                   hetek múlva tünedezett el a megmérgezett nő idegeiből.
5078   30   |                     Ardent karján végigjárt a szobában, hanem beszélni
5079   30   |             emlékezett semmire, ami elmúlt, a jelent is csak úgy észlelte,
5080   30   |                ápolás lassanként visszaadta a nőt az életnek; kigyógyult
5081   30   |                  nőt az életnek; kigyógyult a halál utáni mámorból, megrázott
5082   30   |                     isten előtt magáénak az a férfi, ki őt a sírból hozta
5083   30   |                  magáénak az a férfi, ki őt a sírból hozta fel, ki eltávozott
5084   30   |                    gonddal édesgette vissza a földi világba? Nem szűnt-e
5085   30   |                    lenni Malmontnak, amidőn a koporsó födelét rászegezték?
5086   30   |               minden viszony közöttük, ahol a sírboltajtó elválasztá őket
5087   30   |                     most jár, egy új világ, a halál országa utáni lét,
5088   30   |                     ki üldözhetne valakit – a túlvilágon?~Amália valóban
5089   30   |                  túlvilágon?~Amália valóban a túlvilágon találta magát
5090   30   |                   még gyermek lenni, örülni a mezei virágnak, az apró
5091   30   |                    az apró háziállatkáknak, a boldog családi csendéletnek. –
5092   30   |                   csendéletnek. – Mintha az a szomorú, kétségbeesett halvány
5093   30   |              azelőtt marquis Malmont őrzött a kastélyában, sóhajtani sem
5094   30   |                      valóban halva feküdnék a földben, s egy másik lény
5095   30   |                    kell őt figyelmeztetni: „A nagy öröm megárt! Malmont
5096   30   |                  delnőjét, de azt már tudja a világ, hogy nem boldog vele.
5097   30   |                világ, hogy nem boldog vele. A nő tudja kínozni férjét.~
5098   30   |                 férj és neje között van.~Ez a férfi, ki oly hiú, oly merész
5099   30   |                    oly hiú, oly merész volt a világ előtt, ki hideg szívével
5100   30   |                szeretett dicsekedni máskor, a gyávaságig szelíd volt úrnője
5101   30   |              megszólítá, összerezzent bele. A marquist éjente valami csodálatos
5102   30   |                    volna ki ember, hogy azt a nyögést, azt a kísértetes
5103   30   |                     hogy azt a nyögést, azt a kísértetes sóhajtozást órákig
5104   30   |                     órákig hallgassa; közbe a marquis eleven vízióinak
5105   30   |                    reggelig eljárkált abban a teremben, ahol Malmont feküdt;
5106   30   |                     Azt nem tudta senki, de a mellékszobában fekvő cselédek
5107   30   |                    szemeiket lehunyni attól a suttogástól, amit a nő beszélt
5108   30   |                   attól a suttogástól, amit a nő beszélt férjéhez, s amire
5109   30   |                    mézeshetei.~Fél év alatt a délceg, daliás férfi egy
5110   30   |               lelték őt cselédei szobájában a térdeplő előtt, a feszületet
5111   30   |                szobájában a térdeplő előtt, a feszületet görcsösen szorítva
5112   30   |                     lehessen neki, amíg él.~A marquis-ról eszeveszett
5113   30   |                    utcán, aki be akar jönni a házba. A cselédek unják
5114   30   |                  aki be akar jönni a házba. A cselédek unják már a sok
5115   30   |                 házba. A cselédek unják már a sok szaladgálást, s inkább
5116   30   |                    hogy nem találták el azt a képet, ami az ő lelke előtt
5117   30   |                 szobaleánya valamit mondott a marquis inasának; midőn
5118   30   |                     marquis inasának; midőn a marquis a következő éjjel
5119   30   |                   inasának; midőn a marquis a következő éjjel ismét felkölté
5120   30   |              következő éjjel ismét felkölté a cselédet, azt kérdezve,
5121   30   |                  egy olyan alakot, amelytől a marquis arcából eltűnt a
5122   30   |                    a marquis arcából eltűnt a vér, amitől reszketett minden
5123   30   |                     az inast, hogy vegye le a falról azt a pisztolyt,
5124   30   |                  hogy vegye le a falról azt a pisztolyt, s lője őt vele
5125   30   |              rongyos embereket keresett fel a külvárosokban; azoknak ígért
5126   30   |                  Issoduneba, törjék fel ott a Malmont-család sírboltját;
5127   30   |                helyére, és szegezzék rá jól a koporsó födelét. Azok azt
5128   30   |                      amint szobájába lépett a marquis, irtózatosan sikoltva
5129   30   |                  vissza az ajtóból, s azzal a lépcsőkön lerohant és elfutott
5130   30   |              lépcsőkön lerohant és elfutott a háztól.~Mi úgy megrezzenté,
5131   30   |                alatt ágya fölé függeszteté.~A marquis hová futott el házától?
5132   30   |                  futott el házától? Először a Szajna partjára; de ahhoz
5133   30   |                     bátorsága; végigsietett a parton, egyik hídon keresztül,
5134   30   |                      egyik hídon keresztül, a másikon megint vissza, a
5135   30   |                    a másikon megint vissza, a hidakról lenézegetett a
5136   30   |                     a hidakról lenézegetett a vízbe. Nem volt bátorsága
5137   30   |                   vízbe. Nem volt bátorsága a korláton keresztülugrani.~
5138   30   |                    azt mondá, hogy vigye őt a rendőrfőnökhöz.~Még a bérkocsisnak
5139   30   |                    őt a rendőrfőnökhöz.~Még a bérkocsisnak is feltűnt
5140   30   |                     bérkocsisnak is feltűnt a férfi feldúlt arca; azt
5141   30   |                      Malmont komolyan vette a humorisztikus kérdést, s
5142   30   |                    felelé, hogy csak odáig.~A rendőrfőnök személyes ismerőse
5143   30   |                    volt sok apró részletnek a marquis életéből, különösen
5144   30   |                    ebben az órában fölfedte a hivatalnok előtt, hogy ő
5145   30   |                   neki, hogy annyira nyomja a bűntudat, hogy inkább szabadulni
5146   30   |                     s enyhülést talál abban a gondolatban, hogy bűneiért
5147   30   |                     lélekjelenésekkel, hogy a rendőrfőnök nem hitte el
5148   30   |                  felőle.~Malmont észrevette a kétkedést a hivatalnok arcán;
5149   30   |              Malmont észrevette a kétkedést a hivatalnok arcán; a mániákusok
5150   30   |               kétkedést a hivatalnok arcán; a mániákusok nagyon éles tekintettel
5151   30   |                     is megmondta neki, hogy a bizonyítékok, a készített
5152   30   |                  neki, hogy a bizonyítékok, a készített mérgek, azoknak
5153   30   |                 azoknak készítője nevével s a részletes gyilkosság leírásával
5154   30   |                    adta át, csak kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan
5155   30   |                   Legyen az ő öröme teljes.~A rendőrfőnök egyet gondolt:
5156   30   |                   helyre; azzal karon fogta a marquis-t, s azt mondta
5157   30   |                  azután őrizet alá tehetik.~A marquis megköszönte a figyelmet,
5158   30   |              tehetik.~A marquis megköszönte a figyelmet, melyet a főhivatalnok
5159   30   |             megköszönte a figyelmet, melyet a főhivatalnok rangja iránt
5160   30   |              karonfogva levezettetni általa a lépcsőkön, ott beült a rendőrfőnök
5161   30   |               általa a lépcsőkön, ott beült a rendőrfőnök fedett hintajába,
5162   30   |               csupán az egyenruhás cselédek a bakon. Malmont gondolá:
5163   30   |              estélyre megyünk együtt, pedig a börtönbe visznek.~Éspedig
5164   30   |               börtönbe visznek.~Éspedig nem a börtönbe vitték.~Abban az
5165   30   |                  épületben, melynek udvarán a rendőrfőnök kocsija megállt
5166   30   |                Malmont hiába akarta keresni a bíró szigorúságát, vagy
5167   30   |                     bíró szigorúságát, vagy a tömlöcőr keménységét, inkább
5168   30   |                 emberhez, például orvoshoz.~A rendőrfőnök azt mondá Malmontnak,
5169   30   |                     nem akarja magát, de ha a fiatal ügyész úr ki akarja
5170   30   |                     úrnak mindent, amit már a rendőrfőnök előtt is fölfedezett.
5171   30   |           rendőrfőnök előtt is fölfedezett. A fiatal, tudósképű ember
5172   30   |                 folyvást szemei közé nézett a beszélőnek, néha a kezét
5173   30   |                   nézett a beszélőnek, néha a kezét megfogta, s ez érzé,
5174   30   |                   előtte tovább történetét, a maga rémes valóságában,
5175   30   |                     valóságában, hogy arcán a hideg verejték gyöngyözött
5176   30   |                félbe kellett azt szakítania a titkos borzadály miatt.~
5177   30   |                    borzadály miatt.~Ezalatt a rendőrfőnök várta a mellékteremben
5178   30   |                 Ezalatt a rendőrfőnök várta a mellékteremben Olivát.~Néhány
5179   30   |                    múlva az is megérkezett.~A rendőrfőnök eléje sietett.~–
5180   30   |                    más verzióját találva ki a történetnek. Féltem őt,
5181   30   |                    képzeletben festett rém; a mesének semmi alapja, amit
5182   30   |                   megítélhet ön abból, hogy a szerencsétlen ember engemet
5183   30   |                      uram. Midőn nőül vett, a nászestén epilepticus roham
5184   30   |                 sokszor megtörténik – mondá a rendőrfőnök, ki semmi csodálnivalót
5185   30   |           gondolnunk. Amíg monomániája csak a közöttünki jelenetekre szorítkozott,
5186   30   |                     én kénytelen vagyok ezt a hidegvért erőltetni magamra,
5187   30   |                 erők megorvosolják. – Hanem a gyógyítás valószínűleg hosszú
5188   30   |               asszonyom haza.~Oliva elment, a rendőrfőnök pedig visszatért
5189   30   |                pedig visszatért Malmonthoz.~A marquis a rémtörténet elbeszélésétől
5190   30   |            visszatért Malmonthoz.~A marquis a rémtörténet elbeszélésétől
5191   30   |              kifáradtan ült karszékében; az a különös ügyvéd forró homlokát
5192   30   |             simogatta.~– Uram – szólt hozzá a főnök –, legyen ön bizalommal
5193   30   |                   hogy megtanulja azt itt – a börtönben.~Az pedig nem
5194   30   |                börtönben.~Az pedig nem volt a börtön, hanem a Bicétre,
5195   30   |                    nem volt a börtön, hanem a Bicétre, az őrültek háza.
5196   30   |           gyógyításában; csepegették fejére a vizet, s töltötték összecsikart
5197   30   |                     egy bérelt lakba vonult a Bicétréhez közel.~Azt mondta
5198   30   |                 minden ember, hogy példánya a női hűségnek. Minden nap
5199   30   |                     személyesen tudakozódni a marquis hogyléte felől;
5200   30   |                  órákig eltanácskozott vele a marquis betegsége okairól,
5201   30   |            folyamáról, fokozatairól; azután a használandó gyógyszerekről,
5202   30   |                  mindig ezt tanulmányozza.~…A marquis-ra ki volt mondva,
5203   30   |                 mondva, hogy ott haljon meg a Bicétrében.~
5204   30   |                Malmont csak egy útját látta a szabadulásnak: csendesen
5205   30   |                 felelt értelmesen, nevetett a mulatságos adomákon, miket
5206   30   |                     neki; örömest hallgatta a zenét, s maga is kért egy
5207   30   |                     s nem vette észre, hogy a zene, a nevetés, a kártyázás
5208   30   |                   vette észre, hogy a zene, a nevetés, a kártyázás háta
5209   30   |                     hogy a zene, a nevetés, a kártyázás háta mögött szüntelen
5210   30   |          gyógyíthatatlan tudás… Hanem éjjel a csendes, árnyékos lélekjárta
5211   30   |                   sóhajtoz, mint veri magát a földhöz; imádkozik az Istenhez,
5212   30   |              orvosok szépen törhették rajta a fejüket, hogy micsoda neme
5213   30   |                támadt; az őrültek egy része a Bicétre kertjében sétált,
5214   30   |              előzmény nélkül rajtuk csapott a vihar. Akkora jegek kezdtek
5215   30   |                   el hullani, mint egy dió, a heves szél gyökereikből
5216   30   |                     szél gyökereikből tépte a lakat, egy villám éppen
5217   30   |                     lakat, egy villám éppen a kert vízmedencéjébe csapott
5218   30   |                     eszébe: menekülni erről a helyről.~Az őrök annyira
5219   30   |                    figyelhettek akkor; maga a zivatar, ez a természet
5220   30   |                   akkor; maga a zivatar, ez a természet őrült fia, pártul
5221   30   |                     őrült fia, pártul fogta a menekülőt; porfelleg, jégeső
5222   30   |                 tébolyodott ember felmászik a három ölnél magasabb kőfalra,
5223   30   |                    nélkül leveti magát arra a kockára, hogy összezúzva
5224   30   |              kockára, hogy összezúzva marad a földön.~Az orkán nem engedte
5225   30   |                 orkán nem engedte őt leesni a kövezetre, hanem elrepíté
5226   30   |                   magát, s kezdett futni ki a szabadba. Tudta jól, hogy
5227   30   |                   merre kell mennie, amerre a zivatar húzódott: ez volt
5228   30   |                     útmutatója. Tudta, hogy a zivatar mentében senki sem
5229   30   |               őrültet el akart volna fogni. A sűrű jég paskolta a futó
5230   30   |                  fogni. A sűrű jég paskolta a futó födetlen fejét, a szél
5231   30   |             paskolta a futó födetlen fejét, a szél széttépte ruháit, a
5232   30   |                    a szél széttépte ruháit, a villám cikázva vágott keresztül
5233   30   |                  dörgését hagyva maga után; a futó nem gondolt velük,
5234   30   |                   nem gondolt velük, amerre a szél vitte, amerre a hulló
5235   30   |                 amerre a szél vitte, amerre a hulló jég kergeté, arra
5236   30   |                      s azután megint futott a szél előtt, a villámok után.~
5237   30   |                 megint futott a szél előtt, a villámok után.~Két óráig
5238   30   |                     Két óráig tartott, amíg a zivatar elfutott fölötte;
5239   30   |                   zivatar elfutott fölötte; a vihar mégis jobb futó, mint
5240   30   |                      Párizstól kétórányira; a kitépett fák, mik az utakon
5241   30   |          jázminbokrokat, miket sűrűn fedett a halomra hullott jég.~Ez
5242   30   |                    sötét menedéket talált – a jeget kihányta maga alól,
5243   30   |                 beborult, sötét lett, hanem a távozó zivatar még egyre
5244   30   |              világított benne. Egyik villám a másik után percről percre,
5245   30   |                  itt, majd amott deríté fel a tájat, szomorgó kékes színt
5246   30   |                      Két óráig gunnyasztott a fenyők és taxusfák sötétjében,
5247   30   |                      ment, míg nem virradt. A vihar egész éjjel világított
5248   30   |          találkozhatott senkivel; kikerülte a falvakat, s reggelre elbújt
5249   30   |                Néhány óra alatt kiért abból a szomorú pásztából, amit
5250   30   |                     szomorú pásztából, amit a jégeső hosszú vonalban egész
5251   30   |                jégeső hosszú vonalban egész a tengerpartig elvert, s zöld
5252   30   |                lakomát tartott e fák alatt. A gyümölcs félérett volt már,
5253   30   |             azonfelül ruháját is teleszedte a hulladékkal, mert még holnap
5254   30   |                    és nem tudja, hol fognak a számára teríteni. Holnaputánon
5255   30   |               többet, vagy sem.~Néhol mégis a mérföldmutatók kedvéért
5256   30   |                   véletlen észre ne vegyék.~A következő virradatra egy
5257   30   |                    magát, s ott várta végig a hosszú napot. Parasztok
5258   30   |                  kuvaszkutya meg is ugatta, a béresek azt mondták: hörcsögöt
5259   30   |                  belerozsdásodott sarkaiba; a halottak olyan keveset használják
5260   30   |                    olyan keveset használják a kilincseket!~– Itt vagyok,
5261   30   |                     éjszakát várj még, csak a jövő éjfélt, akkor majd
5262   30   |                    ott élő embert keressen.~A marquis oda rejté magát.~
5263   30   |                  mikor megint éjszaka lesz, a sírbolt tetején keresztül
5264   30   |                jönni. Nem is szükséges. Ott a koporsóból kikelt hullát
5265   30   |                  azután – egy vasszegre ott a fülke mellett felakasztja
5266   30   |             bizonyosan, hogy most is ott az a kötél, melyen a koporsót
5267   30   |                   is ott az a kötél, melyen a koporsót leeresztették.
5268   30   |          leeresztették. Majd azután egyszer a jövő században, ha ez a
5269   30   |                     a jövő században, ha ez a sírbolt is rommá lesz, s
5270   30   |                  rommá lesz, s szétbontják, a temető helyére várost építenek,
5271   30   |                     rajta, hogyan került az a kötélen csüggő csontváz
5272   30   |                      Hogy kapnak majd rajta a regényírók és a tárcaköltők!~
5273   30   |                  majd rajta a regényírók és a tárcaköltők!~Tetszett neki
5274   30   |               tárcaköltők!~Tetszett neki ez a gondolat; hiú volt rá.~A
5275   30   |                    a gondolat; hiú volt rá.~A nap szépen feljött, szűk
5276   30   |             keresztül látta, hogy ragyognak a fűszálakon rezgő harmatcseppek,
5277   30   |              harmatcseppek, hogy nyitják ki a vadvirágok éjjel alvó kelyheiket;
5278   30   |             kelyheiket; hallotta, hogy dong a vadméh virágról virágra
5279   30   |                     utálatos napfény.~Annak a szép napfénynek pedig igen
5280   30   |                 városi nép ilyenkor siet ki a zöldbe, meglátogatja a mulatókerteket,
5281   30   |                   ki a zöldbe, meglátogatja a mulatókerteket, még a temetőket
5282   30   |          meglátogatja a mulatókerteket, még a temetőket is szereti, ha
5283   30   |                    temetőket is szereti, ha a nap melegen süt akkor.~Ott
5284   30   |                  Százan is megfordultak ott a sírbolt előtt, s betűzték
5285   30   |                 fennhangon az aranyos írást a sírlapról. Némelyik rosszul
5286   30   |                  egy gyermekkel, leült vele a sarcophagra; mulattatá a
5287   30   |                    a sarcophagra; mulattatá a gyermeket zörgettyűvel,
5288   30   |                  zörgettyűvel, danolt neki, a gyermek nem akart aludni.~
5289   30   |                   nejének hangja.~De nem az a sírokból jövő hang, mellyel
5290   30   |                 sírokból jövő hang, mellyel a rémek ijesztgetnek, éjjelenként
5291   30   |        felkiáltásokkal.~Malmont kitekintett a sarcophag nyílásán, és látta
5292   30   |                     arcot és alakot, akit ő a sírba letett, és aki most
5293   30   |                 letett, és aki most itt jár a virágos fűben.~De mégsem
5294   30   |                    teremtés, akinek arcáról a boldogság sugárzik.~A boldogság
5295   30   |               arcáról a boldogság sugárzik.~A boldogság meg is van fejtve.
5296   30   |                  szép, szelíd arcú ifjú, ki a hölgy kezét kezei közt tartja,
5297   30   |                 olyan, mint ő, de mégsem ő!~A hölgy odafutott a sírkőhöz,
5298   30   |                 mégsem ő!~A hölgy odafutott a sírkőhöz, s elolvasta, ami
5299   30   |                 Malmont feledhetetlen neje; a vigasztalhatatlan férj ide
5300   30   |                 minden boldogságát, óhajtva a boldog feltámadást, mely
5301   30   |                 mely őket ismét egyesítse.”~A nő olyan jókedvűen tudott
5302   30   |                    az ifjú, s elvonta onnan a sírkőtől.~Malmont gondolá,
5303   30   |               tévedt, ez más: ez Charlotte.~A pajkos nő azonban tréfásan
5304   30   |                   Malmont figyelni kezdett.~A hölgy odavonta férjét a
5305   30   |                     A hölgy odavonta férjét a sírt körülvevő orgonabokrok
5306   30   |              kényszeríté vele együtt leülni a szép puha pázsitra.~– Haragszol
5307   30   |                   az nem árthat már. Azután a halottak jó emberek, nem
5308   30   |                  nem árulnak el senkit. Még a halál is jó ember; nélküle
5309   30   |                   ember; nélküle nem volnék a tiéd. Látod, én azért jöttem
5310   30   |                   engem Ardentomnak adtál.”~A férj magához ölelte nejét
5311   30   |            hazugságain. Kinek jutott már az a szerencse, hogy saját sírján
5312   30   |             olvashatta?~– Bohó gyermek, te! A boldogság elbizakodottá
5313   30   |                 teszen.~– Megérdemeltem ezt a boldogságot, mert nagyon
5314   30   |                    csak akkor láttak, midőn a koporsóban feküdtem; hasonlítok
5315   30   |                 kétszer is megcsókolá, mind a két szemét egyszer. Mind
5316   30   |                    két szemét egyszer. Mind a két szem úgy nevetett utána.~–
5317   30   |                  meggyógyult? – szólt ekkor a hátuk mögött egy hang, s
5318   30   |                    hátuk mögött egy hang, s a szétváló orgonabokrok között
5319   30   |                nemsokára egy levelet kapott a marquistól, mely így szólt:~„
5320   30   |                    alig merem remélni, hogy a fentebbi címzeten kegyed
5321   30   |                vagyok kegyeddel tudatni azt a különös körülményt, mely
5322   30   |                különös körülményt, mely ezt a megszólítást indokolja.
5323   30   |               hallhatott valamit róla, hogy a bolondoknak néha jó ötleteik
5324   30   |                   jó ötlet volt tőlem annak a fölfedezése, hogy a köztem
5325   30   |                   annak a fölfedezése, hogy a köztem és kegyed közt létrejött
5326   30   |                  sohasem adhattam kegyednek a Malmont nevet. Aminthogy
5327   30   |                  azon oknál fogva, mert ezt a nevet egy más nőnek fogom
5328   30   |              tanácsot kegyednek: ott vannak a hírlapok, hirdettesse ki
5329   30   |        Biztosíthatom önt, hogy lesz sikere; a reclame útján sok derék
5330   30   |                    kérdésére megtudta, hogy a marquis itt ismét nagy zajjal
5331   30   |               palotájába, mert asszonyt hoz a házhoz.~Oliva át sem öltözött
5332   30   |                  úgy sietett őt felkeresni.~A marquis nevetve fogadta.~–
5333   30   |                  későn. Én kénytelen vagyok a liaisont felmondani.~– Marquis,
5334   30   |                tébolyodva, s ezúttal inkább a szánalom, mint a harag siettetett
5335   30   |                     inkább a szánalom, mint a harag siettetett önhöz.
5336   30   |              Malmont visszahozza első nejét a házhoz, téged pedig elkerget
5337   30   |                      Oliva nem hallotta már a nevetést. Szégyentől égő
5338   30   |                    az? De e merő átváltozás a marquis lényében mégis azt
5339   30   |                     kell abban lenni.~Oliva a preféthez sietett. Elmondá
5340   30   |                 neje még él; mi igaz ebből?~A prefét arcából láthatta,
5341   30   |                  hogy ő nagyon restell erre a kérdésre felelni; valami
5342   30   |             önvallomások nem hitelesítenék. A marquis eltemette feleségét,
5343   30   |              valóban eltemette; ott voltunk a gyászszertartáson, láttuk
5344   30   |      gyászszertartáson, láttuk őt meghalva. A nőnek azonban volt egy régi
5345   30   |                     aki éjszaka felnyitotta a sírboltot, s ellopta a halottat.
5346   30   |          felnyitotta a sírboltot, s ellopta a halottat. Hazavitte, és
5347   30   |                   csak tetszhalott volt, ki a természet különös rendje
5348   30   |                  folytán ismét életre tért. A régi szerető titokban tartá
5349   30   |                 régi szerető titokban tartá a dolgot, s kedvesével, kinek
5350   30   |               mindaddig elrejtőzve élt, míg a marquis valami téveszme
5351   30   |               marquis valami téveszme miatt a Bicétrébe került. Kegyed
5352   30   |               biztosnak kezdte magát érezni a világban és előjött; azonban
5353   30   |                világban és előjött; azonban a marquis megszökött a Bicétréből,
5354   30   |                azonban a marquis megszökött a Bicétréből, s a véletlen
5355   30   |                  megszökött a Bicétréből, s a véletlen szeszélyéből éppen
5356   30   |                     velük össze, midőn azok a legbizalmasabban beszéltek
5357   30   |       legbizalmasabban beszéltek egymással. A marquis meggyőződött felőle,
5358   30   |                      az ifjú akkor elfutott a nővel együtt; később azonban,
5359   30   |                      később azonban, miután a nőt elrejté, nem tudni hova,
5360   30   |                   tudni hova, önmaga önként a hatóságok kezébe adta magát,
5361   30   |                   aki valótlanságokat mond. A törvényszék rossz regényolvasó
5362   30   |                   segítette vissza; nélküle a nő a legnyomorultabbul,
5363   30   |              segítette vissza; nélküle a nő a legnyomorultabbul, a legkétségbeejtőbb
5364   30   |                     nő a legnyomorultabbul, a legkétségbeejtőbb halállal
5365   30   |                   halállal veszett volna el a sírboltban, az elevenen
5366   30   |                     az méltán sajátja…~– És a törvényszék nem veszi azt
5367   30   |                tekintetbe?~– Ah, asszonyom, a bíró nem poéta. Marquis
5368   30   |                    nincs felbontva, mihelyt a nő életben van. Akárhogy
5369   30   |                   van. Akárhogy történt ez, a tény megváltoztathatatlan,
5370   30   |                kimenetele van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló, tekintve
5371   30   |                   azért homályt vetni, mert a bona fides kétségbevonhatatlan;
5372   30   |                 kegyed kárpótlási pert akar a marquis ellen kezdeni, azt
5373   30   |               közelről érdekel, kérem, hogy a tárgyaláson személyesen
5374   30   |                érdekes per fog lenni. Önnek a kedvéért siettetni fogom
5375   30   |            barátságosan elváltak egymástól.~A prefét elbeszélte az ügyvédeknek,
5376   30   |               megtudta az egész város, hogy a hírhedett szépségű delnő,
5377   30   |                     maga is jelen fog lenni a nyilvános tárgyaláson, s
5378   30   |                 nagy sensatiót gerjesztett; a mairet, a prefétet már napokkal
5379   30   |            sensatiót gerjesztett; a mairet, a prefétet már napokkal előre
5380   30   |                 előre ostromolták jegyekért a törvényszéki terembe mindenféle
5381   30   |              mindenféle urak s asszonyságok a kitűzött határnapra, melyről
5382   30   |                kitűzött határnapra, melyről a prefét jóeleve tudósította
5383   30   |                 jóeleve tudósította Olivát.~A határnap előtti estén Oliva
5384   30   |      eltitkolhatatlan felindulással sietett a preféthez, arra kérve őt
5385   30   |                 hogy halassza el egy héttel a tárgyalási határidőt, mert
5386   30   |                    és addig nem vehet részt a tárgyalásban, míg azt meg
5387   30   |                      míg azt meg nem járta.~A prefét udvarias ember volt,
5388   30   |                 prefét udvarias ember volt, a szép előkelő cliensnő kedvéért
5389   30   |                     százszorosan felfokozta a kíváncsiságot, most már
5390   30   |                     még az utcát is elállta a közönség, hogy a tárgyalási
5391   30   |                    elállta a közönség, hogy a tárgyalási teremhez közelebb
5392   30   |                 teremhez közelebb lehessen. A kitűzött órára csakugyan
5393   30   |                   csakugyan megjelent Oliva a teremben.~Minden szem, minden
5394   30   |                   olyan halovány volt, mint a márvány. Tekintete szilárd,
5395   30   |                     Nem nézett senkire, még a marquisra sem, aki pedig
5396   30   |                  fecsegve sokszor tekintett a szoborszerű szép alakra,
5397   30   |                  nyugalommal hallgatá végig a marquis ügyvédének hosszú
5398   30   |                   igaz fájdalom tud szólni; a hallgatóság részvéte észrevehetőleg
5399   30   |                 Elmondá, mennyit szenvedett a nő, míg Malmont nevét viselte,
5400   30   |                  akarják őt ismét fosztani. A halál, az Isten adta e nőt
5401   30   |                    nevezheti-e őt magáénak?~A jó közönség olyan szívesen
5402   30   |                      ha ő el nem rabolja őt a sírból, a felébredő kétségbeesését,
5403   30   |                    nem rabolja őt a sírból, a felébredő kétségbeesését,
5404   30   |                felébredő kétségbeesését, ki a hideg falak közt látja eltemetve
5405   30   |                   eltemetve magát, az éj és a magány rémeit, az éhhalál
5406   30   |               borzasztó fantáziával rajzolá a hallgatók előtt, hogy néhány
5407   30   |                 gyönge idegzetű nő elhagyta a termet miatta. Csak Oliva
5408   30   |              borzadni.~Azután szólt az ifjú a gyöngéd ápolásról, a meleg
5409   30   |                   ifjú a gyöngéd ápolásról, a meleg szerelemről, arról
5410   30   |                    meleg szerelemről, arról a gyógyító figyelemről, amivel
5411   30   |                  körös-körül, hogy törülték a nők könnyeiket, hogy bámultak
5412   30   |                  észre.~Az elnök összevette a tárgyat, s azután föltette
5413   30   |                  tárgyat, s azután föltette a kérdéseket az esküdteknek,
5414   30   |                     érdekeset sem talál még a tragédiában.~Pedig marquis
5415   30   |                  mérgezési elismervényével, a veszedelmes adatokkal, miknek
5416   30   |                    ha átlátszó üvegben áll, a puszta világosságtól; és
5417   30   |                  hallgatott, és nem beszélt a gyilkosságról.~Fél óra múlva
5418   30   |              méretni büntetése, ami szerint a törvény parancsának engedelmeskedik.~
5419   30   |                gerjeszte az egész teremben; a hallgatók éljeneztek, a
5420   30   |                     a hallgatók éljeneztek, a hölgyek zajongtak. Az elnök
5421   30   |                    az ifjú szava túldörgött a zajon.~– Öljenek meg mind
5422   30   |                   zajon.~– Öljenek meg mind a kettőnket.~Ekkor látták,
5423   30   |              mindenki elcsöndesült magától; a sóhajtást meg lehetett hallani:
5424   30   |             sóhajtást meg lehetett hallani: a delnő maga beszélt. Vajon
5425   30   |                 beszélt. Vajon mit mondhat?~A marquis ördögi gúnymosollyal
5426   30   |             nevethet azok haszontalanságán.~A hölgy pedig megszólalt igen
5427   30   |                támadja meg; engemet téve ki a világ gúnyának és megfosztva
5428   30   |                     csodálatos találkozása. A tárgyalásokban egy igen
5429   30   |         meggyőződtek volna felőle, vajon ez a nő csakugyan elraboltatott
5430   30   |                   pedig most is ott fekszik a sírban, és alszik szép csendesen.~
5431   30   |                   Ah! Ah! Az egész teremben a csodálkozás zsibaját lehetet
5432   30   |                  törvényszéki szolgát, hogy a Malmont-sírboltból hozzák
5433   30   |                     három esküdtszéki tag s a marquis és Ardent ügyvédei,
5434   30   |                    roppant néptömeg.~Minden a legnagyobb nyilvánosságban
5435   30   |                    tanú előtt nyitották fel a sírboltajtót, lementek a
5436   30   |                    a sírboltajtót, lementek a lépcsőkön, megtalálták a
5437   30   |                    a lépcsőkön, megtalálták a leszegezett koporsót, azt
5438   30   |                    címereivel, szemfedőivel a törvényterembe.~Valami bántalmas
5439   30   |                   szomorú tárgyakat letevék a törvényszék zöld asztalára,
5440   30   |                    lesték, mint bontják fel a födél szegeit, mint feszítik
5441   30   |                   halott.~Most félreemelték a födelet, a selyem szemfödelet
5442   30   |                     félreemelték a födelet, a selyem szemfödelet feltakarták,
5443   30   |                sikoltás volt hallható, mely a lelkeken járt keresztül;
5444   30   |             lerogyott és meghalt ő is.~Csak a szíve szakadt meg, semmi
5445   30   |            elszakítják őket egymástól, mind a ketten egyszerre meghalnak.~
5446   30   |              gyógyulása helyére.~– Nem! Nem a Bicétrébe! – ordíta fel
5447   30   |                   tajtékzó ajakkal –, hanem a guillotinra. Én gyilkos
5448   30   |                 hogy nejét megölte.~– Ennek a másiknak pedig az volt,
5449   30   |                    mert dühös lett, s fejét a falon akarta szétzúzni.~
5450   30   |                 akarta szétzúzni.~Csakugyan a Bicétrében halt meg és igen
5451   30   |                    halt meg és igen sokára. A leggonoszabb, a legdühödtebb
5452   30   |                     sokára. A leggonoszabb, a legdühödtebb őrültnek tarták;
5453   30   |                 kulcsa örökre rejtve maradt a világ előtt.~Egy levél volt
5454   30   |                     ami iszonyúbb rám nézve a halálnál. Azt mondják, ez
5455   30   |              elrabolt tőle egy halottat, az a hulla pedig Malmont tulajdona
5456   30   |                    Jó. Legyen tehát igazság a földön! És a föld alatt!
5457   30   |                  tehát igazság a földön! És a föld alatt! Én visszaadom
5458   30   |                   amit Ardent elvett tőle – a hullát. Keressen ön fel,
5459   30   |                   amint e levelet elolvasá, a Nevers melletti száraz kallóban,
5460   30   |      végrendeletemet. Vigye el holttestemet a Malmont-sírboltba, a sírbolt
5461   30   |           holttestemet a Malmont-sírboltba, a sírbolt álkulcsát megtalálja
5462   30   |              hátrahagyta kocsijával. – Mire a száraz kalló épületét feltalálta,
5463   30   |              lehetett többé segíteni rajta. A többiben csak az ő akaratát
5464   30   |                   hogy Amália vár reá, mert a holt kedvese első látására
5465   30   |                 első látására odament, ahol a törvényszék sem parancsol
5466   30   |                     bosszút állt az emberen a két szerető szívért és édesanyjáért,
5467   30   |                     hogy elárulta volna azt a titkot, ami a föld alatt
5468   30   |                     volna azt a titkot, ami a föld alatt van, s mely Malmont
5469   31   |                  Zöld mulatság ~(HUMORESZK)~A nap felébredt, a szél pedig
5470   31   |                 HUMORESZK)~A nap felébredt, a szél pedig le sem feküdt,
5471   31   |                   szél pedig le sem feküdt, a pacsirták, fülemilék szintén
5472   31   |              fülemilék szintén felébredtek, a mesterek és mesterlegények
5473   31   |               mesterek és mesterlegények és a diákok és diáknék, és a
5474   31   |                     a diákok és diáknék, és a becsületes polgárok s azoknak
5475   31   |                     feleségeik, nemkülönben a cigányok és kintornások
5476   31   |               hasonlatosképpen felébredtek, a por is felébredt, s valaki
5477   31   |                     felébredt, mind tart ki a Svábhegy felé.~Korán reggel,
5478   31   |                     megzendül, már kezdődik a népvándorlás, jön aki jöhet,
5479   31   |                    fogunk ma mulatni – mond a becsületes krisztinavárosi
5480   31   |                Azóta is mindig készültek ki a jó emberek, de csak húsz
5481   31   |                     visz az oldalára kötve, a másik egy kendőbe kötött
5482   31   |             bográccsal. Csak úgy izzad mind a kettő.~– Jól fogunk ma mulatni –
5483   31   |                     s ez azt feleli „igen”. A férj egyik kezén kisfiát
5484   31   |                fogva. Az egyik előreszalad, a másik hátramaradoz; a nő
5485   31   |          előreszalad, a másik hátramaradoz; a nő minden percben kérdi:
5486   31   |                     percben kérdi: megvan-e a kiskutya?~– Jól fogunk ma
5487   31   |                      s Ferihegyről hordatja a sert.~– Jól fogunk ma mulatni –
5488   31   |                    egy ingre vetkőzve viszi a kulacsot, a gazdasszony
5489   31   |                  vetkőzve viszi a kulacsot, a gazdasszony egyik marka
5490   31   |               csibével, másik fokhagymával, a nagyobbik leány egy gyermekkocsit
5491   31   |              tejeskávé között ül és zakatol a bepólyált csecsemő; a nagyobbik
5492   31   |               zakatol a bepólyált csecsemő; a nagyobbik fiú egy fickándozó
5493   31   |                    mely nálánál is nagyobb, a többi kis Bourbillonok az
5494   31   |                    fogunk ma mulatni – szól a szerelmes poéta, megszorítva
5495   31   |                    bérkocsin vágtatva végig a ballagó tömeg között. –
5496   31   |                  között. – Ma az elite mind a Fácánnál lesz, az X fiúk
5497   31   |               ígérkeztek, az Y kisasszonyok a Leopoldmezőre, báró ez meg
5498   31   |             Leopoldmezőre, báró ez meg amaz a vadászudvarhoz, mindenüvé
5499   31   |             kisasszonyt mulattatva nyomulni a hegyen fölfelé, fején ideális
5500   31   |                 tolong, egymás hegyin-hátán a tömeg, mindenkinek van a