bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

6001   33   |               rajtuk.~Louis nagyon szerette a bort, s ha hozzájuthatott,
6002   33   |                     nem lehetett vele bírni a folytonos nevetés miatt.~
6003   33   |              rárivalltam:~– Mit tettél ebbe a palackba?~– Én? Semmit.
6004   33   |                magad?~Louis száját elhagyta a nevetés. Megijedt nagyon.
6005   33   |               nevetés. Megijedt nagyon. Nem a méregtől, hanem a víztől.~–
6006   33   |               nagyon. Nem a méregtől, hanem a víztől.~– Ha azt állítod,
6007   33   |                   Ha azt állítod, hogy ebbe a palackba nem tettél mérget,
6008   33   |                     mérget, idd ki előttem!~A jámbor fiú rettenetest fohászkodott,
6009   33   |          rettenetest fohászkodott, felvette a palackot, ivott belőle egy
6010   33   |                     kortyot, azután levette a szájáról, s rám nézett kétkedve:
6011   33   |                    kiálték rá toporzékolva.~A nyomorult, mit tehetett,
6012   33   |            bebizonyítsa, palástul veté neki a gyomrát, s megitta mind
6013   33   |                     gyomrát, s megitta mind a vizet. Rettenetes komoly
6014   33   |                     mindig két poharat tész a tálcára, egyikből iszom
6015   33   |                 tálcára, egyikből iszom én, a másikból te.~Ez a cura használt.
6016   33   |                 iszom én, a másikból te.~Ez a cura használt. Louis nagyon
6017   33   |                 odalenn erősen panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája
6018   33   |                    mindennap megissza velem a bruderschaftot – vízben,
6019   33   |                   akkor is két poharat tett a tálcára, s egyikbe magának
6020   33   |                  hogy abba sem tett mérget.~A jámbor kapus sokkal kevesebb
6021   33   |               sokkal kevesebb gondot adott; a szegény dőrének az volt
6022   33   |                     szegény dőrének az volt a legmagasabb vágya, hogy
6023   33   |                 viselhetne, amilyet egyszer a boldogult gróf idejében
6024   33   |             elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre legméltóbb lény,
6025   33   |                 földön mozgó teremtés közt.~A kocsisommal is jót tettem
6026   33   |                   Voltál te valaha büntetve a te elkövetett vétkeidért?~–
6027   33   |                     Hogyha kiállottad volna a büntetésedet, mindjárt könnyebb
6028   33   |               mindjárt könnyebb volna utána a lelked. Nem jó volna, mit
6029   33   |                   mindjárt előttem lefeküdt a padlóra, hogy csapjam én
6030   33   |                   hanem majd mindjárt bejön a Louis, az elvégzi.~Azzal
6031   33   |               kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort, s valami vékony
6032   33   |                   vesszőt használjon hozzá.~A műtétel pompás sikerrel
6033   33   |                  édes megnyugvással fogadta a bűnhődést; engem kért, hogy
6034   33   |           számláljam, nehogy egy elmaradjon a harmincból; Louist pedig
6035   33   |                    nem is fáj, mit ér azzal a kis pálcával? Hozzon nádpálcát,
6036   33   |            könnyebbülve, nem győz áldani és a kezeimet csókolni, ha meglát.
6037   33   |                meglát. Még fütyül is, mikor a lovakat hajtja, s ha valaki
6038   33   |                    igen bizony, kikapta már a magáét; a gazdája olyan
6039   33   |               bizony, kikapta már a magáét; a gazdája olyan harminc botot
6040   33   |                     megint másik harmincat.~A kis gnómot is meghódítottam
6041   33   |                individualitás volt; egészen a Ritterrománok törpéinek
6042   33   |                     Ritterrománok törpéinek a fajából; büszke, mérges,
6043   33   |                   megkötözve, s maga bebújt a borz után a lyukba; hanem
6044   33   |                     maga bebújt a borz után a lyukba; hanem ha parancsolgattak
6045   33   |                   ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király!~Kivált
6046   33   |                   ha tiszta idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre
6047   33   |                  idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre egész erejéből
6048   33   |                    gázolják; azonnal kaptam a fegyveremet, s kiálték Nimródnak (
6049   33   |                     emeljen ő is egy puskát a vállára, s jöjjön velem
6050   33   |                     vállára, s jöjjön velem a lesbe.~Az én dzsipszimnek
6051   33   |             dzsipszimnek már akkor forogtak a szemei a fejében, úgy tett,
6052   33   |                     akkor forogtak a szemei a fejében, úgy tett, mintha
6053   33   |                   mintha nem hallotta volna a felszólítást, s hátat fordított.~
6054   33   |                     Én egy kicsit bosszúsan a vállára üték: „Nem hallottad,
6055   33   |                    hallottad, mit mondtam?”~A kis szörny erre, mint valami
6056   33   |                     orrlyukai széttágultak, a két füle is egyenesre állt;
6057   33   |                   kezével, jól láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését
6058   33   |                 láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését keresi.~Louis
6059   33   |                   alá, nem volt erős oldala a bátorság. – Én azonban nyugodtan
6060   33   |                 nyugodtan szeme közé néztem a kis tömzsi koboldnak, hidegen
6061   33   |                    én lidércem, nagyot ütve a mellére:~– Én vagyok a lapponiai
6062   33   |                 ütve a mellére:~– Én vagyok a lapponiai király!~– Én pedig
6063   33   |                  erre csendesen visszadugta a vadászkést hüvelyébe, meghajtá
6064   33   |                      amennyire bírta, vette a puskát, s jött utánam engedelmesen.~–
6065   33   |                   már tudta, hogy neki csak a fél világ ura, a nagy potentát
6066   33   |                  neki csak a fél világ ura, a nagy potentát parancsol,
6067   33   |                     parancsol, és senki más a földön.~Az én tiszttartóm,
6068   33   |                  Könnyű volt kifognod annak a sok mindenféle parasztnak
6069   33   |                   sok mindenféle parasztnak a bolondságán, de fogj ki
6070   33   |                    százszorta jobban ismeri a chemiát, mint én, s úgy
6071   33   |                     chemiát, mint én, s úgy a szegletbe szorított rettenetes
6072   33   |                     hadsereget megszalajtja a várőrség.~Különben talpig
6073   33   |               talpig becsületes ember volt, a becsületesség fanaticusa,
6074   33   |               valakit sem egy fillérig, sem a világ minden kincse végett.~
6075   33   |                  este volt, az ő szobájában a szokásos Davy-féle lámpa
6076   33   |                     kívántunk egymásnak; én a kaucsuk zsákot lehelyeztetém
6077   33   |                kaucsuk zsákot lehelyeztetém a szögletbe.~– Mi az? – kérdé
6078   33   |                 szögletbe.~– Mi az? – kérdé a tiszttartó.~– Holmi gumilasticum
6079   33   |               képpel –, most hozattam ebben a percben.~– Hát aztán mire
6080   33   |                 hiszen azért jöttem ide: én a kastélyban gázvilágítást
6081   33   |                  akarok létrehozni, s ebben a zsákban szállítottam odáig
6082   33   |                  zsákban szállítottam odáig a légszeszt.~– Jól van; de
6083   33   |                   hozok ide, s telefújtatom a zsákomat levegővel ebből
6084   33   |                    zsákomat levegővel ebből a szobából, két ember a vállára
6085   33   |                 ebből a szobából, két ember a vállára veszi, s nekem aztán
6086   33   |                   veszi, s nekem aztán csak a csőbe kell eresztenem a
6087   33   |                     a csőbe kell eresztenem a gázt, s meggyújtanom a végit.~
6088   33   |           eresztenem a gázt, s meggyújtanom a végit.~Az én emberem elkezdett
6089   33   |            elkezdett nyugtalanul feszengeni a székén.~– Úgy hiszem, hogy
6090   33   |               kegyed úgyis kárba veszti ezt a használható produktumot,
6091   33   |                 hónapra ki is fizetem előre a díját. Nos – áll az alku?~
6092   33   |                     ember sápadt lett, mint a fal. Az ember habozott,
6093   33   |                    nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem eljátszani,
6094   33   |                használni, vagy az ügyvédnek a szóbeli tárgyalásra vesztegetett
6095   33   |                kieresztik. Itt van az úrnak a pénze; nekem gázt az ördög
6096   33   |                   én megveszem; majd biz én a mostani praktikus világban
6097   33   |                    homloka izzadni kezdett; a pénzt odatettem az asztalára;
6098   33   |             hatalmas és erőszakos, az egyik a rendületlen becsületesség,
6099   33   |                  rendületlen becsületesség, a másik a tébolyító rögeszme.
6100   33   |          rendületlen becsületesség, a másik a tébolyító rögeszme. Az egyik
6101   33   |                   el, megcsalsz egy embert; a másik azt mondta: ha el
6102   33   |           megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli ura;
6103   33   |                     lényednek egyedüli ura; a lelkedhez vagyok nőve, engem
6104   33   |                 innen.~– Nos, uram, kevesli a díjt, vagy mi?~Az őrült
6105   33   |                tekintének felém, egypárszor a pénz felé akart nyúlni,
6106   33   |                     nyúlni, meg visszahúzta a kezét, utoljára elszántan
6107   33   |  elhatározottságával, ki kanócot akar vetni a lőporos hordóba, hogy magát
6108   33   |                 ostromló ellenséggel együtt a levegőbe vettesse, odalépett
6109   33   |                 íróasztalához, lekapta róla a Davy-féle sodronytakarót,
6110   33   |                  egész szoba; nem repültünk a levegőbe, nem gyulladtunk
6111   33   |               levegőbe, nem gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm
6112   33   |                idegében rázva: hogyne? Akit a kapernaumi ördög elhagy…~
6113   33   |         kőszénbányát látogatott meg, amidőn a hirtelen előtóduló föld
6114   33   |             előtóduló föld alatti gáz, amit a bányászok gonosz szélnek
6115   33   |                    szélnek neveznek, kioltá a kezükben levő Davy-lámpát;
6116   33   |                    azok hirtelen menekültek a kijárás felé, a lámpában
6117   33   |                  menekültek a kijárás felé, a lámpában izzó platinsodrony
6118   33   |                     is magukkal ragadva. Ez a néhány perc támasztá rögeszméjét;
6119   33   |                  járt-kelt, mindenütt annak a fojtó gáznak sajátságos
6120   33   |                  mindig azt lehelli vissza. A heroicus cura használt.
6121   33   |                   fel talál ugrani, s azzal a papirosnyíró ollóval elvágja
6122   33   |                papirosnyíró ollóval elvágja a gégémet.~Most már csak két
6123   33   |                   csak két őrültem volt még a háznál, akiken gyógyrendszerem
6124   33   |                 láthatatlan dalos szirénem, a másik meg saját magam, aki
6125   33   |             mindenféle variatiója van ennek a szónak: „őrült”, én az mind
6126   33   |                     megszólal valahonnan az a bevégzetlen ének, az a pacsirtazengemény
6127   33   |                   az a bevégzetlen ének, az a pacsirtazengemény emberi
6128   33   |                   Mikor alszom, ott jár-kel a szobámban ez az énekes kísértet,
6129   33   |                     nálam, leül ágyam mellé a székre és lesi, hogyan alszom.~
6130   33   |            felébredék, mindig ki van oltva; a csavar által letolt gyapotbél
6131   33   |                     ajtókat magam zárom be, a kulcsokat belülről a zárban
6132   33   |                    be, a kulcsokat belülről a zárban hagyva; ablakaimon
6133   33   |             ablakaimon keresztvasak vannak; a padlaton nem lehet süllyesztő,
6134   33   |                    szőnyeggel van bevonva s a szőnyeg szélei a falnál
6135   33   |                  bevonva s a szőnyeg szélei a falnál csavarokkal leszegezve;
6136   33   |                     csavarokkal leszegezve; a falakat is körülkopogtattam,
6137   33   |                     is meg kellene látszani a mindennapos nyitogatástól. –
6138   33   |                 minden képrámát leemelgetni a falakról, hogy talán azok
6139   33   |                    mint pókhálót. Felmentem a kastély padlására, hogy
6140   33   |                     az omlana legelőször is a nyakamba.~De hát egyáltalában
6141   33   |                  egyáltalában honnan jár ki a szobáiból ez a rejtélyes
6142   33   |                honnan jár ki a szobáiból ez a rejtélyes valaki, mikor
6143   33   |                     kevésbé lettem okosabb.~A kapust elő sem vettem, mert
6144   33   |                     házamban sem vagyok úr.~A tiszttartó azt válaszolta,
6145   33   |                     sem tud semmit, mert ez a tárgy olyan kényes titka
6146   33   |                     olyan kényes titka volt a megholt grófnak, hogy ha
6147   33   |               elvégre sem találtunk semmit.~A kocsis keresztet vetett
6148   33   |                    mondta, hogy ő jól tudja a titkot, de kér szépen, hogy
6149   33   |              áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes lény nem élő ember,
6150   33   |                      hanem kísértet; valaha a gróf feleségét hűtlenségen
6151   33   |            hűtlenségen kapta, s befalaztatá a magányos szobákba, úgy ölte
6152   33   |                  majd talán megnyugszik.~Ez a magyarázat nem ért semmit,
6153   33   |               kigondolni.~Elővettem Louist. A jámbor fiú nem nevetett,
6154   33   |                    mint virágillattal, mint a lepke; mikor akarja, köddé
6155   33   |                    ha találok rajtuk reggel a jégvirágok közt egy-egy
6156   33   |                   bír felőle.~Nem úgy, mint a kis gnóm vadász, aki azt
6157   33   |                    kis gnóm vadász, aki azt a titkot közölte velem, hogy
6158   33   |             változik, az ablakon kicsúszik, a faluból elragadozza a kisgyerekeket,
6159   33   |            kicsúszik, a faluból elragadozza a kisgyerekeket, azokkal él,
6160   33   |                    az erdőn; rá is lőtt, de a golyó nem járja, mert meg
6161   33   |                    mikor szétziláltan rásüt a nap; fehér, halovány arca
6162   33   |                   melynek átlátszó zománcát a vér semmi pírja sem teszi
6163   33   |                  rögtön megjelen előttem ez a kettős kép: a való alakja
6164   33   |                    előttem ez a kettős kép: a való alakja odalép hozzám
6165   33   |                     kuruzsolom, azt hiszik, a legtüzesebb gazda vagyok;
6166   33   |       bezárkózhassam, lefekhessem és járjak a tündérek után.~Sokszor feltettem
6167   33   |                    el ébren is hozzám. Erre a gondolatra sem jönne valami
6168   33   |                 ébren feltettem magamban, s a szerelmi vallomással rendesen
6169   33   |               gránátfa árnyékában; előttünk a végtelen tenger terült,
6170   33   |                     végtelen tenger terült, a nap, mely a fényes levelek
6171   33   |                  tenger terült, a nap, mely a fényes levelek miatt nem
6172   33   |                  süthetett reánk, tükréből, a tengerből vetett világot
6173   33   |                    is van és gránátfa-erdő.~A gránátalma különben igen
6174   33   |                talál benne, pirosakat, mint a gránát; ezek megenni valók.
6175   33   |                 közé szorítottam, úgy, hogy a piros szem kilátszott közülük,
6176   33   |                     mint álmában? Oh, ébren a világért rá nem jöttem volna
6177   33   |                     nézett szelíden azokkal a kéklángú szemekkel, s mindig
6178   33   |                    ajkaival elvegye számból a számára nyújtott gránátszemet;
6179   33   |                 csókolnak; én magamon kívül a mondhatatlan gyönyörtől
6180   33   |             hirtelen két karommal, és abban a pillanatban egy éles sikoltás
6181   33   |                   felugrottam fekhelyemről: a kandallóhoz futottam. –
6182   33   |                     képzelni, hogy tündérem a kürtőn jár be! Pedig az
6183   33   |                      Pedig az nem is lehet: a kandalló most is tele hamvadó
6184   33   |              hamvadó parázzsal, s azonfelül a rostlappal is el van zárva.~
6185   33   |                 öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~Amint kioltott
6186   33   |            egyszerre egy idegen tárgy tűnik a szemembe.~Egy kis hímzett
6187   33   |                hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben nem más, mint papucs,
6188   33   |                     hideg vizet öntök végig a fejemen.~De azután mégiscsak
6189   33   |                   álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó parányi
6190   33   |        bámulatraméltó parányi portékát, ezt a bábuzni való cipőcskét elzárom
6191   33   |                  való cipőcskét elzárom ide a fiókomba, de bizonyos vagyok
6192   33   |               nyissam már ki: tíz óra lesz. A szegény fiú megijedt, azt
6193   33   |                   ajtót.~Alig nyitottam fel a szemeimet, első dolgom volt
6194   33   |                     valamit, vagy álmomban.~A kis hímzett cipőcske – most
6195   33   |                    ráhímezve finoman.~Attól a perctől fogva nem volt maradásom
6196   33   |                  volt maradásom többé ebben a házban. Egész nap mindig
6197   33   |                    engedi magát elfogni, ez a legegyenesebb út volt arra,
6198   33   |                   kompániába álljak ezekkel a furcsa emberekkel, akiket
6199   33   |                   furcsa emberekkel, akiket a néhai úr idegyűjtött maga
6200   33   |                 nekem való. El fogom hagyni a kastélyt, visszamegyek Pestre,
6201   33   |                 visszamegyek Pestre, kiadom a jószágot haszonbérbe, vagy
6202   33   |                   haszonbérbe, vagy rábízom a tiszttartóra az egészet,
6203   33   |                 nekik, hogy itthagyom őket; a fizetéseiket, azonfelül,
6204   33   |               fizetéseiket, azonfelül, amit a gróf hagyománya biztosít
6205   33   |                    ábrázatot gyűlöl látni.)~A jámbor fiúk kotródtak, éppen
6206   33   |                  fiúk kotródtak, éppen csak a bohókás kapus maradt hátra
6207   33   |                  bohókás kapus maradt hátra a szobámban: bizonyosan azt
6208   33   |                    odajött hozzám, megfogta a kezemet, megcsókolta, s
6209   33   |                 kérdezé:~– Miért akarja ezt a helyet elhagyni? Bántja
6210   33   |               elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van? Terhére
6211   33   |                  alig bírtam magamhoz térni a bámulattól. Hisz ez az ember
6212   33   |              megértette, nem fogja elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan
6213   33   |                   bolondos beszéde által.~– A megholt grófnak volt egy
6214   33   |            végződött. – Hibásak voltak mind a ketten, a nő is, a férfi
6215   33   |               Hibásak voltak mind a ketten, a nő is, a férfi is; a világ
6216   33   |                     mind a ketten, a nő is, a férfi is; a világ nem ítélt
6217   33   |                ketten, a nő is, a férfi is; a világ nem ítélt felettük,
6218   33   |       mindnyájunknak ítélő bírája az égben. A gróf legalább a gyermekben
6219   33   |                   az égben. A gróf legalább a gyermekben akarta helyrepótolni
6220   33   |                     amely órában született, a másik órában már árva volt.
6221   33   |                 másik órában már árva volt. A gróf idevette őt magához,
6222   33   |              idevette őt magához, s az volt a szándéka, hogy itt fogja
6223   33   |                fogadja. De nem engedte neki a bölcs Mindenható, hogy itt
6224   33   |               gátolá meg őt e szándékában – a leány felnőtt szépen, de
6225   33   |                 ahelyett csak énekelt, mint a madár. – Nem volt siketnéma,
6226   33   |                    Nem volt siketnéma, mert a legcsöndesebb neszt is meghallja,
6227   33   |                     soha, csak énekel; mint a kismadárnak az erdőn megvan
6228   33   |                 kismadárnak az erdőn megvan a maga hangja, amivel örömét
6229   33   |                    értetni meg magát. – Óh, a szegény gróffal mi sokat
6230   33   |               gróffal mi sokat tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom,
6231   33   |                     tudom, hogy mit beszél. A gróf egyedül énvelem közölte
6232   33   |                    azt mondá egyszer, mikor a leány már tízéves volt: „
6233   33   |                 halni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyém, mi fog történni
6234   33   |                    tegyek vele?” Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra,
6235   33   |                      Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra, hogy
6236   33   |                  őrültekházát. Összekereste a vidéken távolról, közelről
6237   33   |                  vidéken távolról, közelről a falu bolondjait, a tiszttartót
6238   33   |                 közelről a falu bolondjait, a tiszttartót magát valóságos
6239   33   |                  hanem éppen én űztem azért a legtöbb bódultságot, hogy
6240   33   |            türelmesen, álmatlan gondok közt a szerencsétlenekkel, lassanként
6241   33   |                   annak, hogy halandó ember a másvilági bűnhődésből még
6242   33   |                  még e földön leszolgáljon, a gróf megtalálta azt, mert
6243   33   |                    senki sem jön ide lakni; a kastélyt sem bérbe, sem
6244   33   |                 hónap alatt el fogja hagyni a kastélyt. Ez a kastély úgy
6245   33   |                 fogja hagyni a kastélyt. Ez a kastély úgy van építve,
6246   33   |               vettem észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem,
6247   33   |                     tőlem; ha én meghalnék, a tiszttartó gondoskodnék
6248   33   |              megdöbbenve vettem észre, hogy a szegény leány, ahelyett,
6249   33   |                        Eddig nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy,
6250   33   |                     jött hozzám, és sírt és a haját dúlta két kezével,
6251   33   |                   álmában megcsókolá. – Azt a gyöngéd, reszketeg mosolygást
6252   33   |               hangokat nyögve, amilyenekkel a szárnyaszegett madárka könyörög
6253   33   |             szárnyaszegett madárka könyörög a vadásznak, hogy ne fogja
6254   33   |             énekével sem. Meglesz csöndesen a háznál, észre sem fogja
6255   33   |                   uramnak, ne hagyja el ezt a kastélyt, tudja most már
6256   33   |                     azon kímélettel, amivel a szerencsétlenségnek tartozik
6257   33   |                  vettem észre magamat, hogy a kapusommal barátságosan
6258   33   |                     hogy nem fogok elszökni a háztól, Violára sem haragszom,
6259   33   |               rablóbanda hősködött itt ezen a tájon; sok úri lakot felvertek,
6260   33   |              úriembert, aki véletlenül ezen a falun ment keresztül, helyettem
6261   33   |                      s aligha rám nem kerül a sor.~Törődtem is én ezzel,
6262   33   |                  sem nappal nem jártam ezen a világon.~Egy novemberi este
6263   33   |                   kandallóm előtt, s raktam a hasábokat a tűzre s néztem,
6264   33   |                 előtt, s raktam a hasábokat a tűzre s néztem, hogy támadnak
6265   33   |                  néztem, hogy támadnak azok a fényes süvöltő szellemkék
6266   33   |                   fényes süvöltő szellemkék a száraz fából, amik olyan
6267   33   |                     amik olyan nagy barátai a táncnak, amidőn egyszerre
6268   33   |                 halálordítás hangzik – mind a két kiáltásban kapusom hangját
6269   33   |                     kiléptem az előterembe. A terem szemközti ajtaján
6270   33   |                  visszalőtt, de nem talált, a másik valószínűleg találva
6271   33   |                     találva volt, mire mind a ketten visszavonultak ismét,
6272   33   |                     visszavonultak ismét, s a félig nyitott ajtón keresztül
6273   33   |                  másfelől készen arra, hogy a belépőt üdvözölhessem.~Ebben
6274   33   |                belépőt üdvözölhessem.~Ebben a helyzetben egyszer csak
6275   33   |                   bezártam az első ajtót, s a második felé fordulva, amint
6276   33   |                    szobámban nem világítana a kandalló; így az ostromlók
6277   33   |                midőn én meglepetve tekinték a kandalló felé, íme az tüzestől,
6278   33   |                   mindenestől együtt eltűnt a szobából, s ahol azelőtt
6279   33   |           megtestesült képe.~Egy villámperc a bámulatra, a másodikban
6280   33   |                     villámperc a bámulatra, a másodikban tündérem odaszökött
6281   33   |                 kezemet, odarántott magához a kandalló helyére, s abban
6282   33   |                   kandalló helyére, s abban a percben, mint a színpadi
6283   33   |                     s abban a percben, mint a színpadi süllyedő, alácsúszott
6284   33   |                süllyedő, alácsúszott velünk a csodás talapzat.~Tehát ez
6285   33   |                     talapzat.~Tehát ez volt a titok megfejtése. Az egész
6286   33   |                     fel tűzhelyestől együtt a kürtőjébe, s ugyanakkor
6287   33   |                   alább szállítá az embert. A földszint és az emelet között
6288   33   |                     s egy rugót hátranyomva a falban, a padlatkocka, amelyen
6289   33   |                 rugót hátranyomva a falban, a padlatkocka, amelyen álltunk,
6290   33   |                    Miként nálam, úgy itt is a kandalló alatt volt a titkos
6291   33   |                    is a kandalló alatt volt a titkos feljárás a szobába,
6292   33   |                alatt volt a titkos feljárás a szobába, melybe ily tüneményes
6293   33   |             virrasztanék át: egy perc előtt a minden oldalról fenyegető
6294   33   |                    halálveszély, most pedig a szabadulás egy olyan csendes,
6295   33   |                  tündérem lakik.~Egészen az a sokszor megálmodott tünemény,
6296   33   |                   megálmodott tünemény, aki a gránátfa alatt megcsókolt.
6297   33   |                  megcsókolt. Azon arc, azok a szemek, az a beszédtelen
6298   33   |                 Azon arc, azok a szemek, az a beszédtelen ajk – és azután
6299   33   |              beszédtelen ajk – és azután az a rögtöni eltűnés, mire körülnéztem,
6300   33   |                    pillanat múlva hallottam a kastély tornyában megcsendülni
6301   33   |              kastély tornyában megcsendülni a vészharangot; ezen toronyhoz
6302   33   |                   toronyhoz sem leltem soha a feljárást, tehát ez is Viola
6303   33   |                      Szegény gyermek! Amint a kastélyban váltott lövésekből
6304   33   |                 váltott lövésekből megtudta a veszélyt, mely éltemet fenyegeti,
6305   33   |                    azután kezdett jelt adni a lakosoknak a veszélyről.~
6306   33   |              kezdett jelt adni a lakosoknak a veszélyről.~Kis idő múlva
6307   33   |                     Kis idő múlva hallottam a felriadt lakosok zajos közeledtét
6308   33   |                     valami heves dulakodást a tornác alatt, melyből vadászom
6309   33   |                hangja volt kivehető; azután a rablók káromkodásait, gyér
6310   33   |                    szekerek zörgését, végre a diadalmas jó emberek örvendő
6311   33   |               emberek örvendő hálálkodását; a rablók el voltak űzve. Egy
6312   33   |                másik holtan maradt ott, kit a törpe vadász szúrt le saját
6313   33   |                     szúrt le saját késével. A vakmerő meg merte támadni
6314   33   |                   vakmerő meg merte támadni a lapponiai királyt, ki az
6315   33   |            potentátjának segélyére sietett. A többi rablót egy év alatt
6316   33   |               nekünk is volt egy halottunk: a jámbor kapus. Mikor a cselédek
6317   33   |            halottunk: a jámbor kapus. Mikor a cselédek lámpát hoztak elő,
6318   33   |                ember véres tetemét felvevék a földről, Viola, mint az
6319   33   |              kezdett sírni, leborult arccal a földre, azt hittem, most
6320   33   |                   Én gyöngéden fölemelém őt a földről, és mondám neki,
6321   33   |               ezentúl én leszek rá nézve az a hű oltalmazó, akit a megöltben
6322   33   |                     az a hű oltalmazó, akit a megöltben elvesztett, mire
6323   33   |                   pillák alól gördültek elő a könnyek. Tehát megérté szavaimat.~
6324   33   |              megérté szavaimat.~Aki megérti a szót, az el is tudja azt
6325   33   |               esemény óta, mialatt én abban a munkában fáradok, hogy egy
6326   33   |                  nem e földről való tündért a mi emberi beszédünkön szólni
6327   34   |                                             A jó ember~Adándy úr igen
6328   34   |                     valami nagy fátuma volt a feleségével, s azóta egészen
6329   34   |                  azóta egészen visszavonult a világtól. Hogy mi baja volt?
6330   34   |                     száll le, s meggyőződve a ház száma felől, bezörget,
6331   34   |            leemeltet egy hosszú deszkaládát a társzekérről; a szerekes
6332   34   |                 deszkaládát a társzekérről; a szerekes szörnyen panaszkodott
6333   34   |                    Azt az utazó beállíttatá a folyosó alá, s azzal bekocogott
6334   34   |                   rendes oka van: valakinek a kedvéért megtanultam. Akarja
6335   34   |                   csodálatos módon jutottam a birtokába. Akarja ön meghallani,
6336   34   |                  jártak át Budára. Egy este a hídon jöttem át, előttem
6337   34   |                 csak hirtelen keresztülbújt a híd karfája alatt, s beleugrott
6338   34   |                 karfája alatt, s beleugrott a vízbe. Én rögtön utána.
6339   34   |                 vízbe. Én rögtön utána. Még a víz fenekére sem ért, már
6340   34   |                    perc alatt kiúsztam vele a partra. Megnéztem az órámat:
6341   34   |               hajtson valami orvoshoz, mert a hölgy eszméletén kívül vala.
6342   34   |                 életre hozta; hanem az lett a baj, hogy a nő meg volt
6343   34   |                   hanem az lett a baj, hogy a nő meg volt tébolyodva.
6344   34   |             történet, uram. Egy nőt kifogni a vízből, aki aztán tébolyodott
6345   34   |                   szegény, hogy ő Medea, az a hajdani görög asszonyság;
6346   34   |                    akkor vettem észre, hogy a hölgynek még egy más baja
6347   34   |              esztendeig. Egy esztendő múlva a hölgy egészen fölgyógyult;
6348   34   |                  illett az arcához. Unja ön a történetet, uram? Gyújtson
6349   34   |                 hogy miért kelljen neki ezt a történetet meghallani.~A
6350   34   |                    a történetet meghallani.~A mylord folytatá nyugodt
6351   34   |                  nyugodt szavakkal:~– Mikor a hölgy egészen visszanyerte
6352   34   |                 uram.~Adándy úr nagyot vont a vállán. – Bánja is ő.~–
6353   34   |                hónapja és három napja, hogy a mylady meghalt. Nagyon sajnáltam.
6354   34   |                 angol hidegvérrel vonta elő a mylady tárcáját.~– Ez volt-e
6355   34   |                    mi van azon kívül benne. A myladyt elhoztam magammal,
6356   34   |                 ólomkoporsóba téve; itt van a folyosón. Köszönöm; igen
6357   34   |                 tovahajtatott.~Adándyt csak a kocsizörgés verte fel kábultából;
6358   34   |                  fel kábultából; kisietett, a folyosón útját állta a hosszú
6359   34   |                      a folyosón útját állta a hosszú deszkaláda.~Csakugyan
6360   35   |                   Aki már nem bírta bevenni a bort, azt megkereszteltük.
6361   35   |                 megkereszteltük. Hát még az a szép kis táncosleány? Az
6362   35   |                    szép kis táncosleány? Az a fekete szemű, még most is
6363   35   |                   fekete szemű, még most is a fülemben van a hangja, ahogy
6364   35   |                  még most is a fülemben van a hangja, ahogy az nevetett;
6365   35   |               odahaza ördögöm! Kicsoda? Hát a feleségem! A vén pergő rokka.
6366   35   |                   Kicsoda? Hát a feleségem! A vén pergő rokka. No iszen,
6367   35   |                   Hát nem elég, ha vasárnap a hintóban mellette ülök a
6368   35   |                    a hintóban mellette ülök a templomig, he? Nem ad pénzt?
6369   35   |                mindent, ugye, barátom?”~Ezt a monológot egy gallérig elázott
6370   35   |                  kik őt valami vidám házból a lakásáig vezették, kedélyesen
6371   35   |                  kívántak neki, kézbe adták a csengettyűhúzót, nehogy
6372   35   |                     csengettyűhúzót, nehogy a kútszivattyúnak álljon,
6373   35   |                 várába; ők meg odábbmentek.~A hazaérkezett megrántotta
6374   35   |                    hazaérkezett megrántotta a csengettyűt, aztán ásított
6375   35   |                  könnyebben ment neki, mint a danolás.~Nem nyitották az
6376   35   |                      Hármat, négyet rántott a csengettyűfogón, de úgy
6377   35   |                    szólani.~„Ahán! Kivették a csengettyűnek a nyelvét,
6378   35   |                    Kivették a csengettyűnek a nyelvét, hogy ne szóljon.
6379   35   |             számították ki.”~Azzal nekiállt a sarkaival a kapunak, s elkezdett
6380   35   |                  Azzal nekiállt a sarkaival a kapunak, s elkezdett azon
6381   35   |                   ablakredőny kinyílt éppen a kapu felett, s egy hálófőkötős
6382   35   |                      itt senki sem hiányzik a háztól.~– Senki-e? Az volna
6383   35   |                    vagyok otthon: én, önnek a férje.~– Megkövetem: nekem
6384   35   |                    de férjem nem. Én vagyok a kapus.~– A kapus? A mennykőbe,
6385   35   |                   nem. Én vagyok a kapus.~– A kapus? A mennykőbe, nagyon
6386   35   |                  vagyok a kapus.~– A kapus? A mennykőbe, nagyon hasonlít
6387   35   |                nagyon hasonlít az ábrázatja a feleségeméhez. No, hát eresszen
6388   35   |                  hát eresszen be, én vagyok a madame-nak a férje!~– Oh,
6389   35   |                      én vagyok a madame-nak a férje!~– Oh, persze. A madame-nak
6390   35   |           madame-nak a férje!~– Oh, persze. A madame-nak nincs férje;
6391   35   |                     madame-nak nincs férje; a madame özvegyasszony.~–
6392   35   |                  Hát nem madame Corbiáné ez a ház?~– Nem bizony; hanem
6393   35   |                    mossziö Corbiánhoz, s az a mossziő Corbián én vagyok.~–
6394   35   |                 vagyok.~– Azt én nem tudom. A házasság a pap dolga, nem
6395   35   |                    én nem tudom. A házasság a pap dolga, nem a kapusé.~–
6396   35   |                   házasság a pap dolga, nem a kapusé.~– Nem ám, akasztófára
6397   35   |                  akasztófára való, hanem az a dolgod, hogy nyisd ki a
6398   35   |                     a dolgod, hogy nyisd ki a kaput.~– Az a dolgom, hogy
6399   35   |                 hogy nyisd ki a kaput.~– Az a dolgom, hogy ha nem hagy
6400   35   |               takarodjék ön!~Azzal becsukta a redőnyt, s Mr. Corbiánra
6401   35   |                      s Mr. Corbiánra hagyta a választást, hogy dörömbözzön-e
6402   35   |                     dörömbözzön-e tovább is a kapun, vagy pedig visszamenjen
6403   35   |                    fényes nappalra halassza a tettleges elégtételt.~Az
6404   35   |                    magát. Bizonyosan részeg a kapus: nem lehet vele okos
6405   35   |               fölkelt, ment haza. Már akkor a mámor kigőzölgött a fejéből;
6406   35   |                   akkor a mámor kigőzölgött a fejéből; alig hivé, hogy
6407   35   |                    fejéből; alig hivé, hogy a múlt éjjeli jelenetet nem
6408   35   |              álmodta. Csak ment nagy bátran a szobája felé. A komornyik
6409   35   |                 nagy bátran a szobája felé. A komornyik útját állta.~–
6410   35   |                 Majd mindjárt tetszik egyet a nyakad közé ütnöm.~Az inas
6411   35   |                      Minden ajtón rohant be a cselédség, szakács, kukta,
6412   35   |                  inas segélykiáltására maga a madame is megjelent szobája
6413   35   |                     Hát nem vagyok én önnek a férje?~– Az én férjem? Az
6414   35   |                     meghalt.~– Patvarba! De a második.~– Én másodszor
6415   35   |                      No, no, Eliz, minek ez a komédia a cselédek előtt?~–
6416   35   |                    Eliz, minek ez a komédia a cselédek előtt?~– Kikérem
6417   35   |                        Kikérem magamnak ezt a bizalmas megszólítást. Én
6418   35   |                    hírével!~Azzal otthagyta a delnő Corbián urat, ki ha
6419   35   |               okosabbat, mint hogy elmenjen a háztól, s siessen egyik
6420   35   |                    volt, elpanaszolni, hogy a felesége nem akarja megismerni.~–
6421   35   |               ellene. Hol esküdtetek meg?~– A St. Eustache egyházban.~–
6422   35   |               Eustache egyházban.~– Menjünk a kapellánushoz és vegyük
6423   35   |                    és vegyük ki legelébb is a házassági bizonyítványokat
6424   35   |                    úr egyébiránt emlékezett a lakodalom napjára, arról
6425   35   |                 arról könnyű volt rátalálni a jegyzőkönyv őt illető lapjára.~
6426   35   |                     sem.~– Mi történt ezzel a lappal?~Azt a lelkész sem
6427   35   |                 történt ezzel a lappal?~Azt a lelkész sem tudta megmagyarázni.
6428   35   |              klóroldattal mázolta be valaki a sorokat, s attól eltűnt
6429   35   |                    attól eltűnt minden betű a papírról.~– Barátom, a te
6430   35   |                 betű a papírról.~– Barátom, a te házasságod meg van semmisítve.~
6431   35   |           semmisítve.~Hogy férhetett valaki a jegyzőkönyvhöz, azt senki
6432   35   |                vesztegett meg erre valakit.~A kitagadott férjnek nem tudott
6433   35   |               minthogy adja törvényszék elé a panaszát; a madame nem fogja
6434   35   |                 törvényszék elé a panaszát; a madame nem fogja eltagadhatni,
6435   35   |                 támadva, majd önként előáll a jegyzőkönyv kivonatával,
6436   35   |             tartogat.~Azonban csalatkozott. A madame engedte magára bizonyulni
6437   35   |        bizonyítványát.~Monsieur elvesztette a perét, s nem maradt neki
6438   35   |                     maradt neki egyéb, mint a koldusbot és az a nevetséges
6439   35   |                      mint a koldusbot és az a nevetséges hír, hogy egy
6440   36   |                                  Mit tudnak a nők?!~Mindent meghódított
6441   36   |                aequatoron innen és túl, mik a strucctól a jegesmedvéig
6442   36   |                     és túl, mik a strucctól a jegesmedvéig minden állatot
6443   36   |                 hódítva az idegen férfierő; a római hadtudomány és fegyverzet
6444   36   |                 fegyverzet lába alá tiporta a barbár óriásokat; vetélytárs
6445   36   |                  semmi szél sem lengeté már a határon.~Meg volt hódítva
6446   36   |                   határon.~Meg volt hódítva a nemes nagyravágyás; az elbukott
6447   36   |                   elbukott nemzetek nagyjai a Caesarok trónja előtt térdepeltek,
6448   36   |                  hivatalokban büszkélkedni. A hősök java Róma idegenlégióiban
6449   36   |       idegenlégióiban harcolt; egyik rabnép a másik ellen, s viselte a
6450   36   |                    a másik ellen, s viselte a római divat szabta öltönyt
6451   36   |                    helyében, és hordozá azt a felemelt „aranykezet”, mint
6452   36   |                  hazáját lesújtá.~Meghódolt a szellem: római műveltség,
6453   36   |                    nép egyszerre szokta meg a jármot és a civilizációt.~
6454   36   |            egyszerre szokta meg a jármot és a civilizációt.~Még maga az
6455   36   |                   elismerte, hogy egy az úr a földön – és az Róma.~Csak
6456   36   |                   földön – és az Róma.~Csak a nők szívei nem voltak meghódítva.~
6457   36   |                   meghódítva.~Mintha mindaz a nemes dac, az a szent fájdalom
6458   36   |               Mintha mindaz a nemes dac, az a szent fájdalom egy elbukott
6459   36   |                    egy elbukott hazáért, az a kínzó remény a múltak fényét
6460   36   |                  hazáért, az a kínzó remény a múltak fényét a jövő ragyogásává
6461   36   |                kínzó remény a múltak fényét a jövő ragyogásává változtathatni
6462   36   |           ragyogásává változtathatni át, mi a közérzületből kiveszett,
6463   36   |               közérzületből kiveszett, mind a gyöngébb nem keblébe menekült
6464   36   |             elrejtve magát, lappangva, mint a hamu alatti tűz, éljen egyik
6465   36   |                  tűz, éljen egyik ivadékból a másikba oltva, s lángra
6466   36   |                 lenni ismét dicsőség leend.~A rómaiaknak egymás után csupa „
6467   36   |                  éppen úgy nem ismerték ezt a szót „lehetetlen”, s éppen
6468   36   |               bennük bízni, mint amazokban.~A sok „isten” után valahára
6469   36   |                    Vespasian.~Az volt benne a legemberibb vonás, hogy
6470   36   |                  volt. Zsugori császár! Nem a pazarló Augustus, hanem
6471   36   |                     pazarló Augustus, hanem a takarékos öszvérhajcsár
6472   36   |            osztogasson hivatalokat, s aztán a nyereségben osztozott vele;
6473   36   |                  fel, s helytartóiról azzal a tréfás véleménnyel volt,
6474   36   |                    azok az ő szivacsai, kik a nép zsírjából teleszíják
6475   36   |                 holttestén keresztül lépett a trónra; a császári bíborért
6476   36   |                  keresztül lépett a trónra; a császári bíborért folytatott
6477   36   |                   folytatott harc kiterjedt a világvárosra, Rómára is,
6478   36   |                  világvárosra, Rómára is, s a profán küzdelemben meggyulladt
6479   36   |                  meggyulladt és porig égett a szent Capitolium.~Az ős
6480   36   |                    ős fellegvár lángja volt a jeltűz a meghódított népeknek
6481   36   |              fellegvár lángja volt a jeltűz a meghódított népeknek a föltámadásra,
6482   36   |               jeltűz a meghódított népeknek a föltámadásra, és ami tűz
6483   36   |                    ős Rómát.~Két hölgy volt a harcok indítója.~Az egyik
6484   36   |                    Germania ős rengetegeit; a másik Julius Sabinus neje:
6485   36   |                    Gallia férfiainak kiáltá a jelszót: „Tűzben a Capitolium!
6486   36   |                   kiáltá a jelszót: „Tűzben a Capitolium! Utána a többit!”~
6487   36   |                  Tűzben a Capitolium! Utána a többit!”~Mind a két nő szava
6488   36   |           Capitolium! Utána a többit!”~Mind a két nő szava gyújtott: mindkettő
6489   36   |                  elejté; saját honfitársai, a sequanok faja, támadt föl
6490   36   |                szétverte római fegyverekkel a szabadsághős seregét, melyet
6491   36   |           szabadsághős seregét, melyet csak a lelkesülés, s nem a fegyelem
6492   36   |                    csak a lelkesülés, s nem a fegyelem tartott össze.~
6493   36   |                  vára volt Langres mellett, a síkon, abba menekült néhány
6494   36   |                  menekült néhány harcosával a sequánok elől, kik nyomába
6495   36   |                    ostromolni kezdék, amint a hidat maga után felvonatta.~
6496   36   |                     csak két embere maradt; a többi meghalt, vagy haldokolva
6497   36   |                      vagy haldokolva hevert a sáncon. Mikor beesteledett,
6498   36   |                     ezren leszünk együtt.~– A földben, ugye?~– Ott, uram.~–
6499   36   |                    állanak gál testvéreink, a trevirek, Classicus és Tutor
6500   36   |               germán szövetségesünk, Civil, a rómaiak ellen; jó volna