Part

  1    1|  képzelődésben szenved.~– Maradjon ön itt, majd néhány nap alatt
  2    1|          én azért jöttem ide, hogy ön azt messe ki innen.~– De
  3    1|        bajt, mint saját kezemen.~– Ön csakugyan azt látszik hinni,
  4    1|            egész világ azt mondaná ön felől, hogy idióta volt,
  5    1|    legalább egy szívességet tegyen ön meg velem. Én magam is képes
  6    1|          semmit. Annyit tegyen meg ön, hogy ha a műtételt végbevittem,
  7    1|     csakugyan múlhatlannak találja ön a műtételt, ám legyen.~Azzal
  8    1|          fogom, hogy meddig menjen ön a késsel.~És valóban, az
  9    1|      folynia véremet. Csak engedje ön folyni. Nekem igen-igen
 10    1|       hangon mondá neki:~– Fogadja ön legőszintébb hálámat ezért.
 11    1|        legőszintébb hálámat ezért. Ön valódi jót tett velem. A
 12    1|          nagy szolgálattal, amiben ön részesített, azonban egész
 13    1|        kötelezettségemet leróhatni ön iránt.~Az orvos azonban
 14    1|      kimondhatatlan kín! Tekintsen ön az arcomra, és látni fogja
 15    1|           seb. Azonban ne ütközzék ön meg, ha egy hónap múlva
 16    1|            látni.~– Ah uram, verje ön ki fejéből ezt a gondolatot.~–
 17    1|          mely kezem fejére esett – ön jól tudja, hogy hová –,
 18    1|          felelé hevesen: »Uram, az ön neje nagylelkűbb volt, mint
 19    1|        neje nagylelkűbb volt, mint ön; mert midőn elvállalá irataim
 20    1|      grófnőnek. »Igen, igen! Lássa ön, még most is úgy vannak
 21    1|          volna senki, amit mondok. Ön tanúja volt, hogy mit kelle
 22    9|           múlt, hogy nem én vagyok ön, és nem kegyed én.~– Nem
 23    9|      kergetnek érte.~– Igen, de az ön nevét nagyon sokan ismerik.~–
 24    9|      egyiket hagyjuk abba. Tudja-e ön, erről a témáról nem szeretem
 25    9|     tengeren.~– Természetesen most ön volna az mind a három.~–
 26    9|               No, azzal járt volna ön legjobban.~– Nem azzal;
 27    9|        Sándort…~– Nono; ne ismerne ön olyan derék nagy urat, mint
 28    9|       kellett volna lennem”-re.)~– Ön tehát személyével sincsen
 29    9|           Szeretném látni, hogy ha ön volna én, mit csinálna?~–
 30    9|           hogy megfordítva essünk: ön az én helyembe, én meg az
 31    9|          önébe, mitévő lenne akkor ön?~– Hát jöjjön vissza hozzám
 32   12|          senor Juan, hát hogy érzi ön magát?~A nép kacagott e
 33   13|      keményen rászólt.~– Mit keres ön itt megint? Minek jött megint
 34   13|            több ilyen koldus, mint ön. Valóságos botrány.~A peregrinus
 35   13|        legalább ne hívjon így per „ön”; nevezzen te-nek, mint
 36   13|          Hogyne haragudnám? Lépjen ön a szobámba.~Ott az én kegyetlen
 37   13|         ezt a rongyos gúnyát kösse ön össze, s ajándékozza oda
 38   13|        majd hordani, ha meglát!”~– Ön úgy tesz, mintha örülne
 39   13|      elkomorodott e szóra.~– Lássa ön: ez az egyetlen ember a
 40   16|            a levelet. – Hát látott ön ilyen iszonyú tigrist? –
 41   16| orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán érdekessé akarja
 42   16|        ujjakkal fenyeget, mondva: „Ön, ön Istentagadó!”~
 43   16|    ujjakkal fenyeget, mondva: „Ön, ön Istentagadó!”~
 44   18|            a levelet. – Hát látott ön ilyen iszonyú tigrist? –
 45   18| orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán érdekessé akarja
 46   18|        ujjakkal fenyeget, mondva: „Ön, ön Istentagadó!”~
 47   18|    ujjakkal fenyeget, mondva: „Ön, ön Istentagadó!”~
 48   19|            önön a sor, énekelje el ön is a magáét.~Én rettenetes
 49   19|             kedves báró, nem álmos ön?~– Nem biz én – felelék
 50   21|            dandynek:~– Nem találja ön különösnek, hogy éppen ma
 51   25|        függönyei mögött.~– Kicsoda ön? Mit akar ön itt? Öné ez
 52   25|               Kicsoda ön? Mit akar ön itt? Öné ez a sipka? – ordíték
 53   26|           meg a nőket~– Asszonyom, ön két év óta visszautasítja
 54   26|            bírom tovább a kínokat; ön kacag rajtam, én pedig szenvedek.
 55   26|           megkísértem a szép szót. Ön tudja, hogy én mennyire
 56   26|            Pedig mindennap mondom. Ön látott engemet sírni maga
 57   26|          azért jöttem ide, hogy ha ön meg nem lágyul irántam,
 58   26|          lágyul irántam, én itt az ön szemei előtt megölöm magamat.~–
 59   26|     nevetni. Nem úgy van az, ahogy ön gondolja; persze, ha pisztolyt
 60   26|      pisztolyt fognék az agyamnak, ön addig a percig mindig nevetne,
 61   26|       pedig mit használna nekem az ön sajnálkozása és részvéte.
 62   26|     halállal fogom magamat megölni ön előtt – éhen akarok meghalni
 63   26|            éhen akarok meghalni az ön szobájában. Legyen meg önnek
 64   26|         Uram, ez már szemtelenség! Ön megszöktet engemet a házamtól;
 65   26|     megszöktet engemet a házamtól; ön hírbe hoz, ön engem egészen
 66   26|            házamtól; ön hírbe hoz, ön engem egészen idegessé tesz.
 67   26|   csináljon bolondságot. Mit művel ön?~– Asszonyom. Megmondám,
 68   26|       istenem, én nem akarom, hogy ön meghaljon.~A halni akaró
 69   27|        megszólítá.~– Ej, kapitány, ön ugyancsak megnézi azt a
 70   27|         imádójának:~– Kapitány úr! Ön mostan kapitány még és szegény
 71   27|           bátoré a diadal. Kezdjen ön valamihez! Engem csak merészsége
 72   27|           szól Thomsonnak –, nézze ön meg a térképen, micsoda
 73   27|          leszünk. Vajon mit gondol ön, megbírja-e goelettem az
 74   27|              Hogyne bírná.~– Tudja ön, ötven hordó ezüsttel terhelve
 75   27|      osztályrésze örökösévé. Tudja ön: az ember halandó.~Robertson
 76   27|     dollárt. Ellenkező esetben kap ön száz korbácsütést. Gondolkozzék
 77   30|       tanácsot. Mikor szolgát akar ön venni, vigyázzon, hogy ne
 78   30|           hogy az édesanyám már az ön nevén tanított sírni. –
 79   30|          És nagyon sokat sírtam az ön nevén, higgye el. És most
 80   30|            végtelen sokat vétettem ön anyja ellen, s ha nem bántam
 81   30|         végighallgatom, ne keresse ön más okát, mint hogy oly
 82   30|        volna az első indulat, amit ön iránt érzenék. De nem érzek
 83   30|         értenie, mit tesz ez, mert ön maga is az.~Malmont hallgatott,
 84   30|      csodálatos hölgynek:~– Oliva, ön engem megtébolyít. Őrült
 85   30|             midőn beszélni hallom. Ön az életet kívánja a szerelemért. –
 86   30|           titkát, melyet ha elárul ön, nem visz ugyan vérpadra,
 87   30|           hölgy fedetlen vállát.~– Ön azt mondá, hogy e férfinak,
 88   30|           vagy ölj meg!” mit tenne ön?~A csodálatos hölgy tudott
 89   30|      komornájának:~– Most távozzék ön Jeanette, s bocsássa be
 90   30|            érni, akármi baj: fogja ön e kulcsot, írószekrényemet
 91   30|         lépett.~– Marquis Malmont! Ön megijed menyasszonyától?~–
 92   30|       óhajt, mert ez az úr lesz az ön védője. Legyen hozzá teljes
 93   30|          vége lesz értekezésüknek, ön ismét vissza fog jönni.
 94   30|           Asszonyom, hogy tudhatja ön ezeket? Éppen ezért hívattam
 95   30|        Éppen ezért hívattam önt, s ön már előre tudja, amit mondani
 96   30|            alapja, amit megítélhet ön abból, hogy a szerencsétlen
 97   30|       valószínűleg hosszú leend.~– Ön meg fogja tudni, uram, hogy
 98   30|           győződve.~– Nem gondolja ön, hogy jó lenne, ha vele
 99   30|            hozzá a főnök –, legyen ön bizalommal e derék férfiúhoz,
100   30|            ő szívén hordozandja az ön ügyét; benne valódi jóakaró
101   30|     fogadta.~– Ah, szép menyecske! Ön reklamálni jön? Bizony mondom,
102   30|    liaisont felmondani.~– Marquis, ön komolyan meg van tébolyodva,
103   30|            harag siettetett önhöz. Ön tudja, hogy én önnek törvényes
104   30|      semmit, szép kisasszony, mert ön nekem nem törvényes nőm.~–
105   30|          mondani. Olyasvalami, ami ön anyja volt önnek atyjára
106   30|            volt benne:~„Asszonyom! Ön ismeri életem fájdalmas
107   30|          tőle – a hullát. Keressen ön fel, amint e levelet elolvasá,
108   30|           ahol egyedül lakom. Mire ön ideér, én akkor már halva
109   30|     segíteni fog önnek. Ezt küldje ön Ardent anyjához vissza. –
110   33|           kísértet elszalad; tudja ön, uram, semmit sem utálnak
111   33|      sejtenem.~– Jó estét, atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit
112   33|        Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon
113   33|       Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől, s megdöbbenve vettem
114   33|            ott szokott ülni, mikor ön alszik, hogy álmainál virraszt;
115   33|            hogy álmainál virraszt; ön ezt talán nem is tudta eddig.~–
116   33|        volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni. Ma
117   33|      arcával, szemeivel, hogy amíg ön aludt, ismét odalopózott,
118   33|     könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson meg neki,
119   33|            háznál, észre sem fogja ön venni többé ittlétét; csakhogy
120   33|            nem hiszem, hogy Violát ön többé megláthassa, de ha
121   34|         estét, uram.~– Jó estét.~– Ön Adándy György?~– Szolgálatjára.~–
122   34|       Davidson vagyok; csodálkozik ön, hogy én magyarul beszélek?
123   34|       kedvéért megtanultam. Akarja ön, hogy leüljünk?~– Biz az
124   34|       jutottam a birtokába. Akarja ön meghallani, hogyan?~– Ráérek.~–
125   34|            illett az arcához. Unja ön a történetet, uram? Gyújtson
126   34|                Semmi sincs. – „Tud ön rendelkezni jövendő sorsa
127   35|           dolgom, hogy ha nem hagy ön békét, megyek patrolért,
128   35|     gazdasszonyom; most takarodjék ön!~Azzal becsukta a redőnyt,
129   35|        szobájába.~– Uram! Mit akar ön?~– Mit akarok én? Hogy én
130   37|      Kedves Jenny, ezentúl itt fog ön lakni; Szálli kisasszony
131   37|           miattam senkit sem tehet ön féltékennyé.~– Ah! – nevetett
132   37|          titkai?~– Sőt, éppen csak ön előtt vannak. (Hogy gyűlöltem