Part

  1    2|   komolyan előveszi a lengyelt:~– Te pajtás, egyszer mégis tisztába
  2    2|         én szerelmes, és melyikbe te?~– Azaz, hogy tulajdonképpen
  3    2|       megkérni, aki téged szeret, te meg az enyémet, s kosarat
  4    2|      meghódítám az enyémet, siess te a magadéért.~Egy negyed
  5    2|      képeket csinált egymásnak.~– Te Minka – kezdé egyszer az
  6    2|            nekem jobban tetszik a te vőlegényed, mint az enyém.~–
  7    2|      vőlegényed, mint az enyém.~– Te Tinka, én éppen úgy vagyok
  8    2|       egymással találkozni.~– No, te Minka – monda Tinka az első
  9    2|        bánatos akcentussal.~– Oh, te Tinka – felelt az rá hasonló
 10    3|      egész Cyprus beszéli szerte; te vagy az utolsó, aki azt
 11    3|       szüksége oltárképre.~– De a te házad nem templom, hanem
 12    5|           azt mondtuk egymásnak:~„Te nézz a holdvilágba, én is
 13    5|      dolgot elmondtunk egymásnak, te is értetted az én szavamat,
 14    5|           megmondani a hold, hogy te hol vagy – mondám Emilnek
 15    5|          a hold tányérjába nézve, te ugyanazt a betűt fogod azon
 16    6|           leány azt üzente: „csak te ölj meg bennünket, ha tudsz,
 17   11|          nem tudod, mi a divat, a te gazdád mezítláb jár, az
 18   12|       mondd meg, hogy mint érzesz te engemet?~Erre a tromfra
 19   12|          neki:~– No, hát tudd meg te vén bolond, hogy amíg te
 20   12|          te vén bolond, hogy amíg te itt mást alacsonyabbá tész
 21   13|       csak vagyok, ami vagyok, de te Sus vagy, az is maradsz,
 22   14|           Muhzin; én megszántam a te keserveidet, szomorkodásodat;
 23   14|   emberfölötti módon szerettél. A te nőd nem halt meg, mert nem
 24   14|         cikornyák lesznek varrva; te rohanj akkor oda, állítsd
 25   14|           fogják hinni, hogy az a te nőd volt, hanem akkor te
 26   14|          te nőd volt, hanem akkor te vedd elő övedből ezt a kis
 27   14|       többé kételkedni, hogy az a te nőd volt, s visszahozhatod
 28   14|       raboljanak, bízzad azokat a te hűséges barátodra, a becsületes
 29   14|          mely őt ideküldte.~– Óh, te szegény Muhzin – monda neki
 30   14|           nagy világbolondja vagy te, hogy ilyen otrombául rá
 31   14|          hogy lehetett volna az a te nőd ezelőtt esztendővel?
 32   14|        megtörjék egy mozsárban.~– Te mondád! – kiálta ekkor a
 33   16|       borjútenorban „Óh, égi üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér –
 34   16|        volt engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni
 35   16|         engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni
 36   16|          se néz, morogva magában: te sánta ördög – Ludmilla még
 37   18|       borjútenorban „Óh, égi üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér –
 38   18|        volt engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni
 39   18|         engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni
 40   18|          se néz, morogva magában: te sánta ördög – Ludmilla még
 41   19|        járása ez. Mind ismeritek, te is, ő is, én is; sóhajtoztatok
 42   19|       sóhajtoztatok utána eleget: te is, ő is, én is; de olyan
 43   19|        tudok, mint „isten hozzád, te csöndes ház”.~– Én egyáltalán
 44   20|          éjjel tudtomra adá, hogy te engemet meg akarsz ölni,
 45   20|     találni vélsz, mind elégetém. Te lássad, hogy mit cselekedtél
 46   23|    ellenség zörgeti a vár kapuit. Te leány vagy, de San Sol leány;
 47   23|    Szálljon mind a hét szelleme a te szívedbe, hogy légy erősebb,
 48   23|        voltak! Osszon ez a kard a te szűzi jobb kezedben fájdalmasabb
 49   23|    vagyunk Boliváré? Láttam őt…~– Te láttad? – kérdezte Bermudez,
 50   23|            nem, don Gideon, nem a te vitézi heved a fő bűn, amiért
 51   23|       miatt legyünk-e ellenségek? Te, Bolivár, azt mondod, hogy
 52   23|   legyőzzük, és neked igazad van. Te, Gideon, azt mondod, hogy
 53   23|     felcsattanó hangon a leány.~– Te? – hebegé Esteban, s megvakult
 54   23|           tisztességemen, másik a te szerelmeden örülni. Az nyugtat
 55   23|         simult jegyese keblére.~– Te megtetted hazafiúi kötelességedet;
 56   23|        hazafiúi kötelességedet; a te szíved nyugodt. Megszabadítád
 57   23|      megtanul saját lábain járni. Te, mint egy új Cincinnatus,
 58   23| többieknek hasonlót cselekedni. A te élteden nem szabad szennyfoltnak
 59   23|         maradni. – Ugye, Bolivár, te leteszed a kormánybotot?~–
 60   23|         eszedbe akkor.~– Inkább a te ígéreted, mint saját esküm.~–
 61   23|           gondolat? Ne felelj rá; te nem volnál Bolivár, ha erre
 62   23|           Azon az éjszakán, midőn te első álmodat karjaim közt
 63   23|       Hadd történjék mindaz; de a te neved szeplőtlenül fog maradni,
 64   23|       másikat, mert az súlyosabb. Te azon alvezéreidet, kiket
 65   23|   végvárát ostromzárolja?~– Igen. Te odaküldted őt, hogy elvesszen;
 66   23|     hallatlan gyalázat! Állj elő, te hadseregmentő gazember!~–
 67   23|   iparkodjál azt újakkal tetézni. Te védelmezni fogod Bolivárt,
 68   23|       Bolivárt, mert szereted őt; te ha szólsz is ellene, hangod
 69   23|       szavad nem érzett értelmét; te csak új fájdalmat jöttél
 70   23|       szomorúan mosolygott reá.~– Te lész az Gideon? Így nagyon
 71   23|      asszony szerelme által, mint te leendsz. Nem lesz álmod,
 72   23|            ki csak azért él, hogy te örülj; imádni foglak, mint
 73   24|          is adhatjuk magunknak.~– Te bizonyosan manichaeus vagy,
 74   24|      Violanta atyja – légy ezután te az – gyermek még, hadd játsszék…~
 75   25|        úgy is érthettem, hogy „ó, te, ló!”.~
 76   27|       egymást és eszünkön járunk. Te meg akarod fogyasztani azoknak
 77   27|            hogy ti hagytok el; ha te csakugyan tartasz tőle:
 78   27|          a maguk lábán. Ne féltsd te őket, kapitány!~– Nem is
 79   27|          mosolyogva mondá neki:~– Te nem említéd előttem soha,
 80   27|        említéd előttem soha, hogy te is szerelmes vagy donna
 81   28|         nevetni.~– Mi vademberek? Te, meg én, azután meg ez a
 82   28|          Azt mondja a világ, hogy te kacér, hűtlen nő vagy, s
 83   28|        most is szeretjük egymást? Te odalenn, én idefönn. Pedig
 84   28|         egymást? Én nappal téged, te éjjel engem.~A kíváncsi
 85   29|          Nem álmodtad-e, hogy míg te fáradva küzdesz, hogy hozzám
 86   30|        közt legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem feledni. (
 87   30|         Isten és ember, elhagytál te is (alkalmasint ez sem kapott
 88   30|  halottrablók társaságában.~– Ah, te nem vagy nő, hanem pokolbeli
 89   30|         rácson keresztül. – Eddig te látogattál meg engem, most
 90   30|      mondá neki:~– Miért nevezesz te engem ilyenkor is Charlotte-nak,
 91   30|         Hogy hozzászokjam. Látod, te oly gondtalan vagy.~Ah!
 92   30|       olvashatta?~– Bohó gyermek, te! A boldogság elbizakodottá
 93   30|  kijátszottalak: tréfáltam veled. Te visszatréfáltál, s most
 94   33|     egyikből iszom én, a másikból te.~Ez a cura használt. Louis
 95   33|          kérdőre vettem szépen:~– Te Pista! Voltál te valaha
 96   33|        szépen:~– Te Pista! Voltál te valaha büntetve a te elkövetett
 97   33|       Voltál te valaha büntetve a te elkövetett vétkeidért?~–
 98   33|       összefonva karjaimat:~– Hát te hogy mersz énrám ilyen szemeket
 99   33|          engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli ura;
100   33|         Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon
101   35|        bevitetem önt áristomba.~– Te fickó! Így mersz beszélni
102   35|          kérem?~– Mi tetszik? Hát te hogy mered azt kérdezni,
103   35|           az ügyvéd biztatólag. – Te csakugyan bebizonyíthatod,
104   35|          a papírról.~– Barátom, a te házasságod meg van semmisítve.~
105   36|     elejtett, s légy uralkodónéja te magad nemzetednek; boldogíts,
106   36|       uram, hadisten; tudom, hogy te jössz felém. Elhánytam lakhelyedet,
107   36|       számodra, akiknek csontjain te és a te madaraid lakoztatok.
108   36|         akiknek csontjain te és a te madaraid lakoztatok. Nem
109   36|           Ismerlek, uram, Tyr; de te is ismersz engem. Tudom,
110   36|           Tudom, hogy ki vagy, de te is tudod, hogy gyáva nem
111   36|      fölöttébb elégedetlen veled. Te meg akartad őt csalni, és
112   36|          őt egyedül utánad menni. Te csalogasd őt magad után,
113   36|         ha elmarad tőled, fordulj te ismét rá vissza, s kövesd
114   36|    sokszor meglesni a hajnalt, de te megtiltottad azt nekem,
115   36|        szivárványalakban; s mikor te jössz, akkor a te szemeidben.~–
116   36|           mikor te jössz, akkor a te szemeidben.~– Még ez a két
117   36|           megbűnhődött érte. Légy te most isten, ki őt feltámasztod
118   36|            semmit sem tudok, mert te magad mondád, hogy meghalt;
119   36|         közt téged gyűlölve, mint te voltál itt dicsőséged hazug
120   37|        kívánat őrjöngés tőlem; de te védve tarthatod magadat;