Part

  1    1|      Tökéletesen vége a fájdalomnak. Mintha ketté volna vágva. Ez a
  2    1|              és mégis úgy égett ott, mintha edző méreg marná bele magát.
  3    4|          által hívebb az igazsághoz, mintha adatait az udvaroncok hízelgő
  4    4|           kedvetlenül viselte magát, mintha restellne ott lenni.~Ebéd
  5    4|         pompával megülték, s Hamlet, mintha a feledés kelyhéből ivott
  6    5|          mely csendesen kidomborult, mintha égő hegy duzzadna ki a föld
  7    5|          tüzes tányérjával, mely elé mintha rózsaszínű fátyol volna
  8    5|          méla, szellőtlen este volt, mintha minden falevél ez égi tündér
  9    5|         égtek, míg völgyes sötétjei, mintha tele volnának töltve vérrel.
 10    5|        rákezdték susogni a csendben, mintha ők is látták volna azt.~
 11    7|             A vonások oly ismerősek, mintha tegnap beszéltem volna a
 12    7|       gazdájukkal, de oly ismerősek, mintha saját magam mázoltam volna;
 13   10|             s ezentúl is legyen úgy, mintha szobaleánya volna; majd
 14   10|             arca a hajadoni mezt.~És mintha csak tegnap, mintha csak
 15   10|               És mintha csak tegnap, mintha csak egy órával ezelőtt
 16   10|           Milyen különös is volt az. Mintha még most is ott kellene
 17   11|             ma kirugdostak az ajtón, mintha az én anyámra is sült volna
 18   11|       szerepem volt mistress Hauvau; mintha most is látnám a tutu főkötőt,
 19   12|             düh és vesztő kín miatt, mintha az volna helyéből leütve,
 20   13|             említeni hallott, mindig mintha ötfontos kalapáccsal ütöttek
 21   13|           köpenyegét jobbról balról, mintha nem tudná egész bizonyossággal,
 22   13|              ott leejtette a földre, mintha a kezében sem lett volna.~
 23   13|             túl még egyszer megállt, mintha valami ok nélküli reménye
 24   13|              meglát!”~– Ön úgy tesz, mintha örülne annak a szidásnak
 25   14|             turbánja úgy világított, mintha lángolna.~Ez a tünemény
 26   14|      törvénytudós fejét csóválta rá, mintha nem hihetné a dolgot, s
 27   14|               mert úgy megégeté azt, mintha forró olajba mártotta volna.
 28   14|            olyan jó barátok voltunk, mintha egy test, egy lélek volnánk.~–
 29   14|              nyilat annyiba vehette, mintha az ő szívének lett volna
 30   16|   méltóztassék azon hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén
 31   16|           másnap arca úgy nézett ki, mintha chaldeai betűket írtak volna
 32   16|           érte az egész közönségnek, mintha minden mécs egy-egy claqueur-chef
 33   16|           Tündér Ilona úgy látszott, mintha nem akart volna bennünket
 34   16|            párbajt vívó pacsirtám, s mintha bizonyos volna dolgáról,
 35   16|         szemeket vet rám, ha meglát, mintha apját-anyját öltem volna
 36   18|   méltóztassék azon hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén
 37   18|           másnap arca úgy nézett ki, mintha chaldeai betűket írtak volna
 38   18|           érte az egész közönségnek, mintha minden mécs egy-egy claqueur-chef
 39   18|           Tündér Ilona úgy látszott, mintha nem akart volna bennünket
 40   18|            párbajt vívó pacsirtám, s mintha bizonyos volna dolgáról,
 41   18|         szemeket vet rám, ha meglát, mintha apját-anyját öltem volna
 42   19|         féloldalra fordul és megáll, mintha valami árokpartnak ment
 43   19|              grófném kitett magáért. Mintha csak Aradon a vixolt padimentomon
 44   19|          jártatta körül táncosnéját, mintha neki volna legtöbb oka a
 45   19|        nyalkán oda-odahajlott hozzá, mintha mindjárt át akarná ölelni,
 46   19|             egészen odafutott hozzá, mintha keblére rohanna, azzal egyet
 47   19|    összetartozó pár. A legény utóbb, mintha neheztelne, elfordult táncosnéjától,
 48   19|             Az én grófném úgy evett, mintha három nap óta koplalt volna.
 49   19|          magyarázni a landsknechtet: mintha nem azon vesztettem volna
 50   20|              az ország sorsa felett, mintha ő maga volna a padisah.~
 51   21|         olyan szépen meg volt halva, mintha egy esztendeig készült volna
 52   22|             fogja körül, mely olyan, mintha gallérja volna, bíborpiros
 53   22|             most azzal dicsekszenek, mintha az ő találmányuk volna –
 54   22|         átlátszó üveghez csapkodott, mintha fel akarná ébreszteni úrasszonyát,
 55   23|              nem volt gyöngéd többé! Mintha mindig fegyverforgatáshoz
 56   23|       nyájasan üdvözlé a várvédőket. Mintha az ő arca lett volna a nap,
 57   23|            amit viselhet büszkébben, mintha ötven ős hagyta volna rá
 58   23|              aki oly mosolyogva jön, mintha díszmenetet tartana tréfás
 59   23|         rajta, s az úgy szétpattant, mintha forgácsból lett volna; akkor
 60   23|        jobban ébren tartá az őröket, mintha hátuk mögött a vérbíróság
 61   23|     Gideonhoz –, úgy feleltél nekem, mintha csupán hozzád lettek volna
 62   23|      megvakult szemei előremeredtek, mintha erővel látni akarná, bámulni
 63   23|              korona engem előtted?~– Mintha álarc volna minden vonásodon.
 64   24|   szétfoszlott Byzancz ragyogó képe, mintha csak a fata morgana mutatta
 65   24|             érve egy percig megállt, mintha imádkoznék, s azzal sebesen
 66   24|         túltesz; valóban úgy harcol, mintha igazán Michael volna, ki
 67   27|              üdvözültnek érzé magát, mintha a paradicsom kapuiban állna,
 68   27|           után, s úgy tetszett neki, mintha az is vetett volna reá smaragdos
 69   27|           biztos helyre volt letéve, mintha záros vasajtó alatt volna.~
 70   27|      elhordogassa a rejtett kincset, mintha campechefát hordana, úgyhogy
 71   27|     Williamsra, s ennek úgy tetszék, mintha e pillanatban igen nehezére
 72   27| kiáltozásokat, és úgy tetszett neki, mintha azok megölt társainak szellemei
 73   30|           oly lágyak, oly gyöngédek, mintha ez a hideg bűvész, a halál,
 74   30|           könnyű elbeszélés hangján, mintha csak puszta mesét mondana
 75   30|         selyem szemfödél feltakarva, mintha most kelt volna ki belőle
 76   30|          rozsdás sarkak csikorogtak, mintha valaki jajgatna, sóhajtana
 77   30|             Egyszer arra ébredt fel, mintha egy kéz simulna végig arcán;
 78   30|              családi csendéletnek. – Mintha az a szomorú, kétségbeesett
 79   30|              érzé, hogy annak ujjai, mintha véletlenül tennék, néhány
 80   30|      Komolyan úgy beszélt orvosával, mintha az ügyvéde volna, csak akkor,
 81   31|         népvándorlás, jön aki jöhet, mintha elöl húznák, hátul űznék.
 82   31|          megfésülködött, úgy néz ki, mintha skatulyából vették volna
 83   31|             úgy sietett a menyecske, mintha szárnya volna.~Végre utolérte
 84   31|           vagy a cigányok lopták el, mintha nem volna nekik maguknak
 85   33|         kocsisom úgy legyen öltözve, mintha a Szent Mihály lovát hajtaná;
 86   33|              hahotával kacagott fel, mintha a legtréfásabb adomákat
 87   33|             a vadász úgy bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a
 88   33|         sodronyszövet a lámpa körül, mintha kőszénbányában volnánk?
 89   33|          mindannyiszor úgy tetszett, mintha odajönne hozzám, megmozdítaná
 90   33|             alattam minden derekalj, mintha egy ív chinai papiroson
 91   33|               most már úgy hangzott, mintha alattam volna.~Valami búskomoly
 92   33|               most már úgy hangzott, mintha fölöttem volna.~Azzal lefeküdtem,
 93   33|          szemei a fejében, úgy tett, mintha nem hallotta volna a felszólítást,
 94   33|      elfogadni; ez csak olyan volna, mintha valakinek az eszét akarnám
 95   33|         aludtam, meg nem jelent; sőt mintha kitanulta volna fortélyomat,
 96   33|         bárgyú.~– Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon
 97   33|  átvarázsolva.~Valóban úgy tetszett, mintha egy tündérálmot virrasztanék
 98   34|          felugrott székéről e szóra, mintha vipera csípte volna meg.~
 99   35|             emlegetem én az ördögöt; mintha nem volna nekem odahaza
100   35| csengettyűfogón, de úgy vette észre, mintha az éppen nem akarna szólani.~„
101   36|        szívei nem voltak meghódítva.~Mintha mindaz a nemes dac, az a
102   36|              ajkakkal beszélt hozzá, mintha imádkoznék, mintha fogadást
103   36|            hozzá, mintha imádkoznék, mintha fogadást tenne neki.~Tetrix
104   36|           egészen beteríté a földet: mintha bűvkör volna, melyre férfinak
105   36|            vélt hallani feje fölött, mintha a köveket hengerítenék el
106   36|      csórrával úgy vágott sisakjára, mintha csatabárddal vernének reá.~
107   36|          többé folytatásukra akadni, mintha ég vagy föld rejtette volna
108   36|     kürtszóra úgy tetszék Balbusnak, mintha a vízomlás zuhogása kevesebb
109   36|      visszhangot költene a völgyben, mintha a lerohanó vízoszlop vékonyodnék;
110   36|         föltámadhatna újra?~– Csitt, mintha csörrenést hallanék.~– A
111   37|            viselte magát irányomban, mintha ötven évvel vénebb volna
112   37|           ijedten, oly kétségbeesve, mintha gyilkosok üldöznének éles
113   37|             Szánalma jobban bántott, mintha haragba jött volna.~– Jó
114   37|               és mégis úgy tetszett, mintha valami igen hibás, meggondolatlan
115   37|              de sokszor úgy tetszik, mintha kegyed gondolatait kitalálnám –
116   37|           veled. Erre nincs más mód, mintha nálad este világítatlan