Part

  1    1|                 Mikor az orvos jobb kezét ismét felköté nyakába, a szabadon
  2    1|                 teljes begyógyulása után, ismét hazament békével a maga
  3    1|                 azután, midőn egy reggel, ismét oly szokatlan korai órában,
  4    1|                  orvos sietett elfogadni, ismét felkötött kézzel jött be
  5    1|                    orvos úr. Most nem fáj ismét semmi. Néhány nap alatt
  6    1|                   meg, ha egy hónap múlva ismét itt fog látni.~– Ah uram,
  7    1|               mind csak ámítás?~Egy napon ismét eljött érte a grófnő, s
  8    1|              csókolt és boldog volt, hogy ismét mellettem lehet. Én semmit
  9    1|             azután lassan lecsukta azokat ismét és meghalt. Meghalt anélkül,
 10    1|         megcsókolta kezemet, s a vércsepp ismét ottmaradt ajkáról; azzal
 11    1|                  ottmaradt ajkáról; azzal ismét lehunyta szemeit, visszafeküdt
 12    3|                 hurcoltatá őket, s másnap ismét kitaszíttatá őket palotájából.~
 13    3|                   elfordult s odább ment, ismét övébe tűzte ruháját s láthatta
 14    4|                   porban játszani. Máskor ismét mozdulatlanul elült a tűzhelyen,
 15    4|                  az; de amint megszólalt, ismét visszatért a régi kedv;
 16    4|                 jó bolond Hamlet állt ott ismét, s mi lehetett volna tőle
 17    4|                  meglátták, hogy a holtak ismét lovon ülnek s mindazok,
 18    5|                   míg a világ más oldalán ismét összehoztak volna útjaink.
 19    5|                csak káprázat volt?~Másnap ismét ott vártam az ablakban a
 20    5|               széle a láthatártól elvált, ismét egy világosan kiírt betűt
 21    5|              lelkemet.~De azért harmadnap ismét rálestem a holdra: akkor
 22    5|              következő holdtöltét!~Az idő ismét kedvezett titkos látásainknak,
 23    6|               válasszanak férjet maguknak ismét és legyen minden feledve.~
 24    8|                   Holnap ilyenkor jöjj el ismét!” S azzal egyik ajtón eltávozott,
 25    8|              várnom, hogy őt újra lássam! Ismét holnap tizenkét óráig számlálnom
 26    8|            reményben, hogy őt újra látom, ismét az operaszínház felé mentem,
 27   10|                   gondolák, egy óra múlva ismét felnyithatja a grófnő kedvese
 28   12|                    Azzal a hóhér kiugrott ismét az ajtón, s elszaladt világgá.
 29   13|                  szólíták őt most először ismét valóságos nevén. Hogyne
 30   14|                Egy éjszakán, midőn Muhzin ismét nyugtalanul hánykódott álmatlan
 31   14|                 másik országban ébred fel ismét, hogy ott kezdjen új életet,
 32   14|                 ott kezdjen új életet, és ismét meghaljon és tovább vándoroljon.
 33   14|            magyarázója, annál visszajövet ismét megtalálod.~E szavak után
 34   14|         megnyugszik abban, amit rámért, s ismét hozzáfog elhagyatott üzletéhez.~
 35   16|              többé nem látod – Lajidat” – ismét másik: „Midőn e sorokat
 36   16|             Egyszer tehát, midőn Euphemia ismét szívszakadva iramodott hozzám
 37   18|              többé nem látod – Lajidat” – ismét másik: „Midőn e sorokat
 38   18|             Egyszer tehát, midőn Euphemia ismét szívszakadva iramodott hozzám
 39   19|                  No, hát jól van. – Azzal ismét békét hagyott.~A bort persze
 40   19|             Pozsonyban az országgyűlésen? Ismét otthagytam az egészet, magamban
 41   20|             követte el ujjaival, s azután ismét sebesen visszahúzódott.~
 42   21|                 is megtöltötték azokat, s ismét kezeikbe adták. Azok a golyók
 43   23|                előcsapatunkkal megküzdve, ismét visszatért munkájához és
 44   23|                   évből, az a nap, melyen ismét le kelle tenni a nemzetgyűlés
 45   23|                  mely arról szétsugárzik, ismét egyesíteni fogja a testvéreket.
 46   23|                   védem Bolivárt!~A leány ismét elsietett a rejtekajtón,
 47   24|                 keleti trónt, visszatérsz ismét házadba, és lészesz, ami
 48   24|           tízölnyi magasra, s onnan hajtá ismét vissza; roppant ostromtornyaikat
 49   27|              Robertson megmenekülése után ismét szolgálatba állt a szabadságharcosok
 50   27|                   halandóktól.~Ezen érzés ismét egyszerre átváltoztatá lelkét;
 51   27|               utat Carthagenáig, de onnan ismét sietve jött vissza hajójával
 52   27|                   Azonban midőn másodszor ismét Limába ért, s első dolga
 53   27|            bocsátani.~Így kerültek vissza ismét Saypanra. Az volt most a
 54   27|                   patak gátjait, a hullám ismét rohant, omlatagokat képezve
 55   27|                 azalatt egy a három közül ismét elveszett. Georgest egy
 56   29|              betegség nyomai; mikor aztán ismét találkozott Zsilipyvel,
 57   30|                napig elrejtőzött halottak ismét életre tértek, s folytatták
 58   30|                 marquis a következő éjjel ismét felkölté a cselédet, azt
 59   30|                   lesz értekezésüknek, ön ismét vissza fog jönni. Marquis
 60   30|                híd alá. Ott várta be, míg ismét bealkonyodik, s egész nap
 61   30|                nem jött rejtekéből.~Mikor ismét jó sötét lett, akkor folytatta
 62   30|             boldog feltámadást, mely őket ismét egyesítse.”~A nő olyan jókedvűen
 63   30|                   s egy dühös ember onnan ismét visszarohanhat, ott volt
 64   30|              megtudta, hogy a marquis itt ismét nagy zajjal él; hitele megújult,
 65   30|          természet különös rendje folytán ismét életre tért. A régi szerető
 66   30|               boldogságtól meg akarják őt ismét fosztani. A halál, az Isten
 67   31|                   föl, Savanyu uramhoz.~S ismét új remény éleszti a küzdőket.
 68   31|                 kalapokat, kendőket azzal ismét leaggatják a bokrokról,
 69   31|                helyet, raknak új tüzet, s ismét sütnek, főznek, jól mulatnak.
 70   31|             sütnek, főznek, jól mulatnak. Ismét jön egy furkósbotos ember.~–
 71   31|            mulattunk.~Thalia vándorpapjai ismét egy perccel későbben érkeztek
 72   31|                jól mulattunk.~A két dandy ismét találkozék a hegy alatt
 73   33|                    leszállt a pálcalóról, ismét tisztelgett, midőn leszálltam,
 74   33|                 annyira tudta vinni, hogy ismét ember lett belőlük. A kocsisa
 75   33|          lépteimre megálltam hallgatózni, ismét megjelent az elébbi kedves
 76   33|      meglepetésemre nyoszolyám szélpárnái ismét fel voltak duzzasztva, kandallómban
 77   33|            duzzasztva, kandallómban a tűz ismét égett, s az ágy előtti nagy
 78   33|                   itt valaki járt.~Azután ismét megálltam hallgatózni, ismét
 79   33|              ismét megálltam hallgatózni, ismét hallottam a dalt: most már
 80   33|             ébresszen, s mikor eltávozik, ismét elindítja; erről tudom meg,
 81   33|            szemeivel, hogy amíg ön aludt, ismét odalopózott, és az Isten
 82   33|             szegény boldogtalanokkal – ha ismét idegen kézre kerül, ki felel
 83   33|                   egy lövés követ, s arra ismét fájdalmas halálordítás hangzik –
 84   33|                   a ketten visszavonultak ismét, s a félig nyitott ajtón
 85   33|                érve, rejtélyes szabadítóm ismét közelebb vont magához, s
 86   34|              magához térhetett volna, már ismét kocsiján ült és tovahajtatott.~
 87   36|              napon, amikor férfinak lenni ismét dicsőség leend.~A rómaiaknak
 88   36|                azután a nyílásba illeszté ismét a nehéz követ. Sabinus el
 89   36|                pénzen feje fölött, azután ismét lecsendesült minden, csak
 90   36|                  kísértő semmik elmúltak, ismét csak a megszólíthatatlan
 91   36|                nem a képzelem játéka-e ez ismét? Nem, nem; a hangok közelítenek;
 92   36|                boldogítást!~A felemelt kő ismét bezárta az üreget.~– Ki
 93   36|                   rebbent, egy perc múlva ismét visszafordult, s a viadort
 94   36|               fejedelemnő –, hajnal előtt ismét a palotában kell lennünk.~–
 95   36|                 elmarad tőled, fordulj te ismét rá vissza, s kövesd nyomról
 96   36|               eltűnt.~És azután nemsokára ismét elkezdett csorognia vízsugár
 97   37|                 tízszer, s ugyanannyiszor ismét kényünk szerint újraidomíttatni;
 98   37|                vacsoránál, a páholyban; ő ismét hallgatag volt, hideg arcot
 99   37|                   igen szépnek, egyszerre ismét félelmesen rútnak találom
100   37|           találtam abban, hogy e semmiből ismét valami legyek; saját munkám,
101   37|                    mely kínzó perem végét ismét évekkel vetné vissza, még
102   37|                   új életet kezdtem élni. Ismét úri szállásom volt, s mit
103   37| viszonttalálkozáskor alig tudunk elválni. Ismét eljártam a színházba; a
104   37|             látnám.~A negyedév leteltével ismét küldött ötezer pengőt; azt
105   37|                  a gondolat gyötört.~Este ismét úgy vártam rá, miként előttevaló
106   37|         pillanatra sem távozott el tőlem.~Ismét sötét volt szobámban. Nem