Part

  1    1|      szünet, vagy enyhülés nélkül, mindig erősebben, gyilkosabban.
  2    2|            valcert – viszont Tinka mindig sóhajtva emlékezett rá,
  3    3|         vitte el magával s éjszaka mindig azt teríté vánkosára, arra
  4    5|        színű köd fogta körül, mely mindig magasabbra kezdett emelkedni
  5    5|           ködös árny közepén, mely mindig szélesebbre terjedt; az
  6    6|       kedve férjhez menni? A leány mindig azt mondta „nem”; apja pedig,
  7    9|        találkozom vele, s olyankor mindig eszembe jut, hogy nekem
  8   11|        gyermeknapjaimra, a kisúrfi mindig az én szobámban lakott;
  9   11|             már kamasz volt, s még mindig oly kicsike, hogy egy becsületes
 10   11|    Neveztek Csihipuhinak, legalább mindig ezt a szót hallottam, amikor
 11   13|      fiúcska volt kisdiák korában; mindig a hátulsó padban ült, és
 12   13|         esztendeig; halála napjáig mindig nevettek rajta.~Ezt a szót
 13   13|     valahányszor említeni hallott, mindig mintha ötfontos kalapáccsal
 14   13|         nevet?~– Nem tehetek róla. Mindig nevetnem kell, mikor magát
 15   13|      világon, aki úgy szólt hozzám mindig, mint emberhez; igaz, hogy
 16   14|       megoszlottak a vélemények, s mindig nagy súlyt fektetett Ali
 17   14|        szultán a lövöldözésben, de mindig rosszul lőtt; sohasem talált
 18   14|      azután olyan jól lőtt a célba mindig, hogy mindenki tapsolt neki;
 19   16|         Első rágalom~EGY FÉRFI, KI MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha olyan vérszopó
 20   16|        hogy ez az ember fél év óta mindig egy élcen nyargalózik. Nem,
 21   16|   szándékáról, szép hölgyek szavai mindig hatályosabbak szoktak lenni
 22   18|         Első rágalom~EGY FÉRFI, KI MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha olyan vérszopó
 23   18|        hogy ez az ember fél év óta mindig egy élcen nyargalózik. Nem,
 24   18|   szándékáról, szép hölgyek szavai mindig hatályosabbak szoktak lenni
 25   19|            a gonosz lidérc asszony mindig rettentőket szokott kacagni
 26   20|      cikkek a szerájban.~Ők vannak mindig a szultán körül ők szolgálják
 27   22|           napvilág; el voltak azok mindig rejtve hímzett kantusa ujjai
 28   23|         volt gyöngéd többé! Mintha mindig fegyverforgatáshoz lett
 29   23|      szükség.~Azonban az ostromlók mindig közelebb hozták már a víárkaikat,
 30   23|         tépett ellenség közepette, mindig közelebb, közelebb a felhők
 31   23|            minden értelmében, mert mindig elöl járt. Ezer közül ki
 32   23|            vége az éjszakának; még mindig tudott feketébb lenni a
 33   23|           érdemeit rájuk erőlteti. Mindig másokat magasztal, hogy
 34   23|          azt, amit gondol, valamit mindig magában tartogat belőle;
 35   23|          sennorokból lett harcosok mindig bírálgatják, ezeknek egyszerű
 36   23|         miután különös gondja volt mindig arra, hogy Gideont veszélyes
 37   23|          Estebanra mutatva, ki még mindig követi székén ült.~– Hadd
 38   23|       arcát, termetét. Imádkozásra mindig így öltözik, mert ő igen
 39   24|     beszélsz. Ki mit szenved, arra mindig okot adott; szenvedéseinek
 40   25|         kölcsön másnak! Erre pedig mindig és mindenütt gondol az ember.
 41   26|        agyamnak, ön addig a percig mindig nevetne, amíg szét nem zúznám
 42   26|    Komornája mondja neki, hogy még mindig itt van ám az az úr. Clarisse
 43   26|       rossz tréfának. Az imádó még mindig ott ült.~– Uram, ez már
 44   27|             s utolérte őket, az ár mindig közelebb ragadta őket a
 45   27|            szépséggel, kivel azóta mindig ébren álmodott, s álmában
 46   27|           jól vigyáztak rá; négyet mindig kiválasztottak maguk közül,
 47   27|      elhozza”. Ez a suttogás azóta mindig hangzott fülében.~Williams
 48   27|            Robertsonnal, s éjszaka mindig tapasztalá Robertson, hogy
 49   27|         melyet korábbi utazásaiban mindig tömve talált azokkal a csinos
 50   28|       estélyre, mulatságba, ott is mindig egymás mellé ültek, egymás
 51   28|          azt vetik szemünkre, hogy mindig egymással táncolunk, egymással
 52   28|          No, hát ezután beszéljünk mindig mással, táncoljunk mással
 53   28|    feszület előtt arra, hogy hozzá mindig hű volt.~És azután megint
 54   29|    kísérletei. A siker apródonként mindig szaporítá merész szabadcsapatát;
 55   30|       kezdett, láthatá, hogy anyja mindig oly bánatos, hogy ha ránéz
 56   30|          nő nem szerette férjét, s mindig szomorú volt előtte. Ez
 57   30|          tud neki hátat fordítani, mindig előtte jár. Egyszer Oliva
 58   30|            sokszor rajongott vele, mindig más meg más verzióját találva
 59   30|          híven és gyöngéden ápolám mindig.~– S mi ok lehetett e képzelgés
 60   30|            Úgy látszik, hogy azóta mindig ezt tanulmányozza.~…A marquis-ra
 61   31|            voltunk itt? – Azóta is mindig készültek ki a jó emberek,
 62   33|        aminek saját kísértete van, mindig egy kis gyermekes öröm futott
 63   33|           hahaha!~– Hát maga Louis mindig szokott nevetni?~– Nem,
 64   33|     valahányszor egy ajtót kinyit, mindig azt hiszi, hogy valamelyikkel
 65   33|  valahányszor vizet hozatok veled, mindig két poharat tész a tálcára,
 66   33|        tudta fejéből verni, hogy ő mindig azt lehelli vissza. A heroicus
 67   33|           valahányszor felébredék, mindig ki van oltva; a csavar által
 68   33|        több okom is lett.~Minthogy mindig felőle gondolkozom, kénytelen
 69   33|            a kéklángú szemekkel, s mindig közelebb hajolt, hogy ajkaival
 70   33|     számára nyújtott gránátszemet; mindig közelebb, egyszerre forrón
 71   33|          ebben a házban. Egész nap mindig egy megfejthetetlen talányt
 72   33|    gondolataimmal, éjjel és nappal mindig egy kép után szaladni, mely
 73   33|        gondoskodnék róla. Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől, s
 74   35|           És így tovább. Tudjátok? Mindig azzal fenyeget, hogy ha
 75   36|           nagylelkűsége egy fejjel mindig fölemelkedék a dacoló nő
 76   36|            csendet egy-egy zuhanás mindig süketebben hangzó nesze;
 77   36|        fogytán voltak, a kiélt lég mindig nehezebben nyomta mellét;
 78   36|            feje körül van kerítve, mindig szűkebben, mindig alantabb,
 79   36|         kerítve, mindig szűkebben, mindig alantabb, s magában csendesen
 80   36|            is jó.~Eponine úgy bánt mindig Sabinussal, mint úrnő cselédjével
 81   36|          el ez idő óta.~Annius még mindig katonai parancsnok volt
 82   36|           megyékben, s Eponine még mindig Angres fejedelemnője; de
 83   36| vékonyodnék; és valóban lassanként mindig csendesebb lett a zaj, pihentebb
 84   36|         vízsugár onnan a magasból; mindig erősebb, mindig hangosabb
 85   36|          magasból; mindig erősebb, mindig hangosabb lett, néhány pillanat
 86   36|       gyermekekre pillantva.~– Még mindig a zsarnoké a föld felszíne?~–
 87   37|         tartva, hozzászoktam, hogy mindig szép ruháim, finom fehérneműim
 88   37|            névnapomon és ünnepeken mindig ajándékokat kaptam, egészen
 89   37|          részesített volna. Szobám mindig tele virággal, pipereszekrényemben
 90   37|           valahányszor hazamegyek, mindig valami újat, meglepőt fogok
 91   37|    nyilvános dalidót is, amidőn én mindig nagybátyám karján léptem
 92   37|    bizalmas részvéttel szólt velem mindig, amivel egy orvos beszél
 93   37|    megkérdeznem, miért oly szomorú mindig, miért oly hallgatag, ha
 94   37|            reszkető hangon.~– Mert mindig olyan szomorú, és nekem
 95   37| bebútoroztuk; előleges költségekre mindig volt elég heverő pénzem.
 96   37|       forogni kezdett a világ. Még mindig kétkedve tekinték ügyvédemre,
 97   37|     nyitottam. Magam is ott voltam mindig, s dolgoztam varrónőimmel
 98   37|           megdicsért, hogy ízlését mindig eltalálom, megrendeléseit
 99   37|        voltam már szokva. Elmondta mindig, hogy hol látott, milyen
100   37|        fölébreszt álmomból, s akit mindig magam előtt látok, anélkül,
101   37|          amit eddig érzett.~Én még mindig nem tudtam neki egy szót
102   37|          este indulni fog (beszéde mindig csak halk suttogás volt).~–
103   37|           engem áldozatává. Szálli mindig nagybátyám bérence volt,