Part

  1    1|           hogy ő igen erős szívű, hozzá van mindenhez szokva, s
  2    1|        ügyetlen ugyan a bal kezem hozzá, de az nem tesz semmit.
  3    1|        mertem szemeimet felemelni hozzá; féltem, hogy kiolvassa
  4    1|           hogy elkezdtem beszélni hozzá. Azt hittem, hogy ő azt
  5    2|          olyan fényes arccal jött hozzá; őneki is igent mondtak.
  6    3|    megásni, nehéz köveket hordani hozzá, s láncaikat csörgetni,
  7    4| hőstettéért jutalmul leányát adta hozzá nőül. Ez a jutalom lett
  8    4|        nem árulta el, mit beszélt hozzá Hamlet. A kém: a tanácsos,
  9    4|          bölcs ember, s nőül adta hozzá leányát, kísérőit pedig
 10    7|       Thaddeus úr mindenkitől, ki hozzá belépett, azt szokta legelőször
 11    7|     almáriomba tette. Valaki csak hozzá jött, mindenkit megintett,
 12    8|           a dicsekedésbe.~Elég az hozzá, hogy egyszer csak valami
 13    8|         azután szelídebben kezdék hozzá. Arra ő kiengesztelődött,
 14    9|           lett volna az anyámnak, hozzá is ment volna, de hát nagyon
 15    9|           több egyetlenegy fiánál hozzá.~– Hogyan? Az szántja az
 16   10|        évekig, anélkül, hogy csak hozzá is szóltak volna. Eleget
 17   11|          vagy a kisúrfit. Elég az hozzá, hogy nekem egy kis hímzett
 18   12|            s kéjittasan suttogott hozzá:~– Még egy csókot, Juanitám.~
 19   13|       nevetett, ha nyájasan szólt hozzá, a markát a szája elé kapta,
 20   13|           hanem egyenesen odament hozzá, megfogta a gallérját, egyet
 21   14|           Ez a tünemény így szólt hozzá nyájas, vigasztaló hangon:~–
 22   14|     mozsarat vágattak márványból; hozzá roppant törőkallót, melynek
 23   16|         galamb is griffmadár volt hozzá képest, ki a légynek sem
 24   18|         galamb is griffmadár volt hozzá képest, ki a légynek sem
 25   19|       nagy nyalkán oda-odahajlott hozzá, mintha mindjárt át akarná
 26   19|            néha egészen odafutott hozzá, mintha keblére rohanna,
 27   20|         hogy ily nagy tettért nem hozzá, hanem vezéréhez fordulnak.
 28   20|          álomlátásokat – csak ami hozzá legközelebb volt, arra nem
 29   21|          esztendeig készült volna hozzá.~Rózsaszínű táncruhában,
 30   21|      maradt.~Hát még az a jó élce hozzá, hogy ezáltal a kis huszárkapitány
 31   21|   amekkora volt a cső calibere, s hozzá igen erősen leverték a golyóra
 32   22|         fum hoan madarat elhozták hozzá: azon a napon Xelenhoa csak
 33   23|   csatazajon is keresztülhangzott hozzá:~– Ide, ide, don Gideon!~
 34   23|       Gideon!~Az ifjú sietett fel hozzá. A hősnő megragadta kezét,
 35   23|         nevén szólítva, felkiálta hozzá:~– Üdv neked, dona Laurenzia
 36   23|           felel róla, hogy az még hozzá nem lehet gyáva, esztelen,
 37   23|           találkozás óta, melyben hozzá szóltam, szeretett ő engem.
 38   23|        midőn néhány szót rebegett hozzá.~– Tehát légy diktátor –
 39   23|        érints, szolga! – kiálta a hozzá közeledő katonákra. Azok
 40   24|           mikor annyi ereje volna hozzá. Ekkor egy embert látott
 41   24|         eléjetárt karokkal lép le hozzá, s bíbor palástját a jövevény
 42   24|       tudtak, sőt tanultak is még hozzá valamit: a görögtűzzel való
 43   24|      erőszakkal tört magának utat hozzá. Mire odaért, a férfi haldoklott.~
 44   26|         már haragba jött; odament hozzá.~– De hát uram, elment önnek
 45   26|   tréfának egy kicsit sok. Bement hozzá. A lovag bágyadtan hajtá
 46   27|         itt van húszmillió, nyúlj hozzá, tiéd lesz, add érte cserébe
 47   27|           s szerencsésen átúszott hozzá. Martelin nem merte őt viharroncsolta
 48   27|         urak aranyat fizetnek… És hozzá még tízmillió dollár! Harminchét
 49   27|       Különös csoda kellett volna hozzá, hogy azok valamiképp megmeneküljenek.
 50   27|           eltemetve. Egyedül volt hozzá, senki sem osztozott vele
 51   28|         feszület előtt arra, hogy hozzá mindig hű volt.~És azután
 52   29|         halálbüntetés alatt, hogy hozzá senki be ne merjen lépni,
 53   29|       csekély áldozat. Átlopózott hozzá; Péter még aludt, szótár,
 54   30|           lett az. Mindenkin, aki hozzá közeledett, vette észre
 55   30|      töredelmes szívvel közeledik hozzá, elismerni bűnét, mely őt
 56   30|          sem kapott már egynéhány hozzá küldött levelet). Nincs
 57   30|           Malmont közelebb hajolt hozzá, halkabban beszélve. Az,
 58   30|        abban az órában visszajött hozzá Malmont, s egy kis szekrénykét
 59   30|      temették el.~– Hogy jutottál hozzá? – lihege irtózattól fuldokolva
 60   30|      messze fekvő vidék; idő kell hozzá, míg onnan valaki visszatérhet.~
 61   30|            akik álmában beszélnek hozzá.~Ardent egy éjjel fedett
 62   30|         lesz az ön védője. Legyen hozzá teljes bizalommal. Ha vége
 63   30|         simogatta.~– Uram – szólt hozzá a főnök –, legyen ön bizalommal
 64   30|          az elnök azalatt odament hozzá, s valamit kérdezett tőle,
 65   30|          feltámasztotta őt – tevé hozzá az elnök.~Malmont kezeit
 66   30|          Azon levelet Amália írta hozzá, ez volt benne:~„Asszonyom!
 67   30|          megrontott; sohasem volt hozzá annyi irgalommal, hogy elárulta
 68   33|         Nem, majd magam megyek át hozzá.~– Hahaha.~Szerettem volna
 69   33|       csak közelebb akartam jutni hozzá, olyan közel, hogy egy válaszfalon,
 70   33|   ringatnak, s a dajka meg énekel hozzá; addig énekel, addig énekel,
 71   33|         vékony vesszőt használjon hozzá.~A műtétel pompás sikerrel
 72   33|         kaucsuk zsákot, odavittem hozzá. Éppen este volt, az ő szobájában
 73   33|          alku?~Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint
 74   33|   képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá.)~– Ezen az úton rendesen
 75   33|           tartja, úgy ragaszkodik hozzá, úgy sóhajtoz, úgy nyögdécsel,
 76   33|    barátságosan kezet szorítok. – Hozzá vagyok már szokva minden
 77   34|       kérem, ha meghalok, küldjön hozzá vissza, címét megtalálja
 78   36|  könyörgött, hogy legyen érzékeny hozzá, nyíljon meg alatta és nyelje
 79   36|           rebegő ajkakkal beszélt hozzá, mintha imádkoznék, mintha
 80   36|        érezé kezén. Eponine szólt hozzá:~– Ez a kéz szorítá meg
 81   36|         állhatá tovább. Odahajolt hozzá. Szép fejéhez hajtá fejét,
 82   36|       volna Eponinenek, így szólt hozzá a senator:~(Ezen név alatt:
 83   36|    kegyelméért háláját rebeghesse hozzá.~– Mutasd meg, melyik az!
 84   36|      melyik az! Én magam fogom őt hozzá elvezetni.~Eponine sietve
 85   36|     Tetrixhez lépett.~Súgva szólt hozzá:~– Egy csókot kell tőlem
 86   36|       bűvölő szemeivel, így szólt hozzá, édesen mosolyogva:~– Kedvesem,
 87   36|       kegyelmet adott neked: menj hozzá és adj hálát neki!~És megcsókolá
 88   36|     megfordítá indulatait, s lett hozzá kegyetlen, megalázta, megfosztá
 89   36|        Hallod-e Balbus, így szólt hozzá a vezér, én terád egy nagy
 90   36|    asszony vadászni szokott, menj hozzá közel s légy rajta, hogy
 91   36|        nem mert tovább közelíteni hozzá, a bűvésznő szava bizonyosan
 92   36|         elég merész lett volna is hozzá, nem követhette a fejedelemnőt
 93   36|          Sabinus özvegye! – szólt hozzá szárazon. – Én arról, hogy
 94   37|         nem mertem közelebb lépni hozzá, nem akartam őt elismerni
 95   37|      nevelőnő azonban odavezetett hozzá, s mondta, hogy üdvözöljem
 96   37|            s odatartottam fejemet hozzá; ő azonban elfordult és
 97   37|         hittem, egészen értek már hozzá; viszont mi is meglátogattuk
 98   37|        rámismert, udvarias voltam hozzá, ha nem tette, nem keserített
 99   37|      kívánta.~Azzal összetéptem a hozzá írt levelet, s elmentem
100   37|      elmentem Livádihoz. Elvittem hozzá lord Harding levelét, s
101   37|        kívánta volta, hogy menjek hozzá, legyek szolgálója, az lettem
102   37|          határtalan bizalmam volt hozzá; hogy e találkozásban nem
103   37|    Köszönte, hogy e levelet írtam hozzá; boldog volt általa. Azután