Part

  1   27|          egy fiatal skót tengerész, Robertson, ki azelőtt a spanyol kormány
  2   27|       hajóskapitányi rangot kapott.~Robertson fiatal volt, eleven képzelődésű,
  3   27|             egész Arauco hosszában.~Robertson végrehajtá küldetését; éjszaka
  4   27|             oldalában vitte magával Robertson bare hegyét, ami a sebben
  5   27|       termett a jó indusok örömére. Robertson ennek a fának hatvan ágára
  6   27|             cukorbábokkal megrakva.~Robertson semmit sem várt kevesebbet
  7   27|        annak a karácsonyfának, amit Robertson a chilei parton felállított;
  8   27|             sem örült annyira, mint Robertson, mert amint egy szemközt
  9   27|           ellenében viszakövetelni.~Robertson megmenekülése után ismét
 10   27|     lehetett álmodni ilyen ostobát?~Robertson azt hivé, hogy ő most igen
 11   27|          Merced templomba lépett be Robertson, s közel az orgonához egy
 12   27|           leértek gömbölyű válláig.~Robertson bámulva nézett a hölgy után,
 13   27|        megnézi azt a szép asszonyt.~Robertson visszatekintett; valami
 14   27|               Hát lehet ez? – kérdé Robertson elbámulva.~– Limában minden
 15   27|               Limában minden lehet.~Robertson le volt rántva egéből, még
 16   27|     beszélgetésből észrevevén, hogy Robertson nem ura többé eszének, s
 17   27|            vezetni donna Terezához.~Robertson szemből szembe láthatá a
 18   27|             ő sötét szemei.~Egyszer Robertson megvallá a hölgy előtt szerelmét.
 19   27|          merészen teheti ajánlatát!~Robertson teljes lázban volt, midőn
 20   27|         alul ő szóba sem áll veled.~Robertson szívében keserű salakot
 21   27|          gondolkozik magában.~Pedig Robertson ilyen őrült volt.~Elvitte
 22   27|             útját egyszerre bezárta Robertson előtt a helyreállt béke.
 23   27|       valami tízmillió dollárocska.~Robertson engedett magával tréfálni,
 24   27|             kacagott ez enyelgésen.~Robertson is elmosolyodott rá.~Éjféltájon
 25   27|     egymástól, s hajóikra távoztak; Robertson és Williams hátramaradtak.~
 26   27|    Robertsonnak, Georgesnak hívták.~Robertson félrehívta a hajó párkányára
 27   27|             értette a többit.~Onnan Robertson hajójára tértek. A tengerész
 28   27|          szétoszlott a kabinetekbe, Robertson harmadmagával a kapitány
 29   27|         kapitányt álmából költé fel Robertson, felvont pisztolyt tartva
 30   27|            része a födözeten volt s Robertson kalózaival barátkozott.
 31   27|             támadt a Congreson, mit Robertson maga rendezett el, s e veszély
 32   27|            valakinek feltűnt volna. Robertson magával vitte a kapitányt
 33   27|            s elbocsátá a kapitányt.~Robertson megmenekült roppant zsákmányával.~
 34   27|             jutott volna így egyre? Robertson kapott volna tán félmilliomot
 35   27|          kívüle senkinek.~Egy napon Robertson hajóját a polynéziai tengerre
 36   27|             mosolyogva cirógatá meg Robertson állát.~– Szívesen, pajtás,
 37   27|         szép örökséget ránk hagyta.~Robertson büszke egykedvűséggel fogadta
 38   27| nyilatkozott a szigetre kimenni, ha Robertson is vele megy.~Huszonöt legény
 39   27|       vesződtek a martalócok, midőn Robertson a dereglyénél maradottakat
 40   27|   jellövésre elsütött puska, melyet Robertson maga lőtt el a dereglyepárkányról,
 41   27|         véletlenül megtámadottakat.~Robertson bátor volt és vitéz. Tíz
 42   27|           kevesebb, mormogá magában Robertson. A többi nyomta az evezőt.
 43   27|      sebesen távozott el a parttól. Robertson elégülten szemlélé, mint
 44   27|           kiment a tengerészek közé Robertson, s elkezdett nekik mesélni.~
 45   27|           partot mutatna valamerre.~Robertson nagyon jól ismeré ezt a
 46   27|           meg nekik ezt a szigetet. Robertson nem ámította őket, s elvezette
 47   27|          rabszolgákat vásároljanak.~Robertson maga is kiszállt velük a
 48   27|           nélkül. Annyi pénzt adott Robertson mindenkinek, amennyit el
 49   27|             aki egészen józan volt.~Robertson jól tudta, hogy ez a négy –
 50   27|        midőn a többiek isznak, s ha Robertson és a másik két kalandor
 51   27|            egyszerre öljék le őket.~Robertson jól tudta, hogy ez a négy
 52   27|   vigalomnap éjszakáján sietve jött Robertson a tengerészek tanyájára,
 53   27|         egyik, sötéten nézve rá.~Ha Robertson azt mondja: „itthagyjuk,
 54   27|            megbánták magukban, hogy Robertson felől rosszat gondoltak,
 55   27|      holtrészeg volt, ahelyett maga Robertson állt a kormánykerékhez,
 56   27|     dologban, midőn azt kérdé tőlük Robertson, hogy hát a dereglyében
 57   27|             gyönge zivatar készült.~Robertson ekkor csöndesen kivonta
 58   27|     elnyelte őket a viharos tenger.~Robertson azzal maga is köpenyébe
 59   27|               A dereglye elveszett!~Robertson felugrott, szemeit dörzsölé
 60   27|          húsz ember életébe került.~Robertson kétségbeesett arcot mutatott.
 61   27|   visszajövet maguk sem akadnak rá; Robertson segített mind a két aggodalmon –
 62   27|       hevert az első födözet alatt, Robertson, Williams és Georges hozzáfogtak
 63   27|             hogy ki volt a gyilkos.~Robertson most már másodmagával maradt.~
 64   27|            volt válasza a kérdésre.~Robertson nem szólt bele a társalgásba,
 65   27|             az egészségünkre. Ugye, Robertson?~Robertson föltekintett
 66   27|     egészségünkre. Ugye, Robertson?~Robertson föltekintett Williamsra,
 67   27|      borzadály futott végig testén.~Robertson nem felelt neki semmit.
 68   27|        kardja. Mikor elváltak tőle, Robertson hátramaradt, s azt kérdé
 69   27|         nevelt, nem isten alkotott.~Robertson az ajtóban utolérve társát,
 70   27|           orrára.~– Igaz – szólt rá Robertson, és akkor ő is gondolta
 71   27|          egész tízmilliót elhozza!”~Robertson és társa a Saypan-szigeten
 72   27|          ezek között tekintett szét Robertson, s talált is maga számára
 73   27|             járt alá s fel a parton Robertson, midőn egy kis köpcös, alacsony,
 74   27|   megszólítja.~– Mit búsul, master?~Robertson ránézett. A kis vidám férfi
 75   27|              kapitány – felelt neki Robertson, kinek az agyában hirtelen
 76   27|        lenni.~A csapszékben viszont Robertson mondá el a kis tengeri kutyavadásznak,
 77   27|          melyben kötelezi magát Mr. Robertson és Mr. Williamssal együtt
 78   27|             Ettől is tanult valamit Robertson, amit eddigelé régi tengerész
 79   27|        között vitt keresztül az út; Robertson itt-amott kikötött és kiszállt
 80   27|   közeledtek az ígéret földje felé; Robertson kiszámítá, hogy két nap
 81   27|           éjszaka mindig tapasztalá Robertson, hogy amíg Williams aluszik,
 82   27|             mind a ketten vigyáznak Robertson kezére.~Egy éjszakán éppen
 83   27|         alatt nem lehetett maradni.~Robertson a hajó farában állt, Williams
 84   27|          alá s fel a hajóskapitány.~Robertson látta maga előtt aludni
 85   27|       hullám végigsöpör a tengeren. Robertson éppen közelíteni lát messziről
 86   27|       hosszúság összevágó vonalait.~Robertson ezalatt csendesen néhányat
 87   27|            meg.~– Semmi sem – szólt Robertson csendes vérrel. – A tenger
 88   27|            dollár”, gondolá magában Robertson, s kereste a csillagok között
 89   27|             mosolyogva támaszkodott Robertson mellé.~– Ifjú barátom, nemsokára
 90   27|        terhelve pedig még nehezebb.~Robertson megdöbbent. Williams elárulta
 91   27|         Tudja ön: az ember halandó.~Robertson szemei egyszerre vérbe borultak;
 92   27|      hagyják a kapitányt odaveszni.~Robertson egyedül érkezett meg a Saypan-szigetre.
 93   27|        tízmillióját kézre keríteni.~Robertson észrevette, hogy el van
 94   27|          valami ártalmas vad ellen. Robertson hallotta az üldöző kiáltozásokat,
 95   27|            körüle. A csel sikerült. Robertson rejtekéből észrevéve az
 96   27|             kétórai határideje van.~Robertson két óráig tusakodott magában.
 97   27|      bújhatol el – szólt a spanyol.~Robertson átkozódva küzdött őreivel,
 98   27|           kiállt egy jajhang nélkül Robertson. Pacheco parancsolá, hogy
 99   27|              Mikor ez öbölbe értek, Robertson hallá azt az ismerős hörgést,
100   27|        legények az evezőknél ültek; Robertson hátrakötött kezekkel szállt
101   27|        voltak. A búvár felordított. Robertson néma maradt. A másik pillanatban
102   27|       medret választott, s most tán Robertson maga sem találna rá többé