Part

 1    1| Látszólagos hidegséggel azt kérdém tőle, hogy mi volt azon levelekben? –
 2    1|          is. Röviden búcsút vettem tőle és kimentettem magamat,
 3    3|       kezein a béklyó.~Azt kérdezé tőle de Cive lovag:~– Szép úrnő,
 4    4|      visszatért az útról, kérdezék tőle, minő vánkoson hált jártában,
 5    4|         veszélyt, és nem rettegett tőle. Mikor útnak indult, titokban
 6    4|          míg társai kérdezősködtek tőle, hogy miért nem eszik, csak
 7    4|         ismét, s mi lehetett volna tőle bolondosabb gondolat annál,
 8    4|       kupáiba.~Végre azt kérdezték tőle, hogy kísérőit hová tette,
 9    5|      holdforduláskor e szót vettem tőle:~„ARAN”.~Aranyat keresni
10    5|    holdújság csak egy betűt hozott tőle, ez a betű volt egy „O”.
11    5|       hittem, a földi vágy elvette tőle az égiekre gyakorlott varázst.~
12    6|          jutott volna eszébe, hogy tőle féljen? Sőt, inkább gondolt
13    8|         előkelő hölgy, s igen szép tőle, hogy egy idegen férfira
14    8|            meri azt bízni: nem fél tőle, hogy ez a légyott helyett
15    8|       megint; én bocsánatot kértem tőle elragadtatásomért, ő könnyezni
16   11|            üldözi az állatokat, az tőle elég embertelenség, de hogy
17   11|      felrúgott, hogy az égbe esett tőle. Dzsemmyt pedig úgy pofoncsapta
18   11|         ölni, hogy dupla képe nőtt tőle.~A guerillavezér felkelvén
19   13|          domine Nagy János – kérdé tőle a rector professzor –, akar-e
20   13|            hogy a másikat ellopták tőle, míg aludt. Hanem a tanodának
21   13|     Beszédbe elegyedtünk, kérdezém tőle, hogy most is peregrinál-e
22   13|       munkálkodás. Magam is vettem tőle egy csomag tollat, amire
23   13|    szidásnak előre, amit kapni fog tőle.~A peregrinus elkomorodott
24   14|           készítménye; fogadja azt tőle ajándékba a padisah.~Szolimán
25   14|           enyém.~A szultán kérdezé tőle: mi van az olvasó egyes
26   14|          társa bizományát, s kérdé tőle, hogy mit érdemel az ily
27   16|           lesz az embernek az orra tőle!)~Alig várta, hogy végigolvassam
28   16|      mindaddig meg nem szabadultam tőle, míg kezem írását nem adtam,
29   16|           hasonlíthassa, megkérdém tőle, hogy nem volna-e kedve
30   16|       leesett a toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami
31   18|           lesz az embernek az orra tőle!)~Alig várta, hogy végigolvassam
32   18|      mindaddig meg nem szabadultam tőle, míg kezem írását nem adtam,
33   18|           hasonlíthassa, megkérdém tőle, hogy nem volna-e kedve
34   18|       leesett a toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami
35   19|            aludni. Én kérdezhettem tőle, amennyit akartam; legfeljebb,
36   19|             hogy nem menekülhettem tőle. A jámbor személy már félig
37   19|        pördült, megint messze volt tőle, csak a szemeik nézése mutatta,
38   19|        Kénytelen voltam megtanulni tőle.~Mit volt tennem? Le kellett
39   19|          én bizony nem tanultam el tőle.~– Nomármost, öreg uracskám,
40   19|            mikor látta, hogy félek tőle.~Fél esztendő múlva egy
41   20|          néma játékkal kérdezgetve tőle mindenfélét, amit a bizebán
42   20|          dolgokat kérdezhetett meg tőle, mikről testvére azt hitte,
43   21|            fog az majd megrettenni tőle!~De hogy megrettent ő attól,
44   23| meggyógyultak, gyávák megerősültek tőle, a romlott kőfalak kijavultak
45   23|       hirtelen megragadta, elvette tőle a kulcsokat, s megrohanta
46   23|     Bermudez kihívó hangon kérdezé tőle a tanácsülés előtt:~– Nos,
47   23|        aranyalmás bottal. Távolabb tőle, a háta mögött hadvezérei
48   23|        fájdalmas arccal fordult el tőle.~– Oh, ne szólj, Laurenzia.
49   23|         szólt Laurenzia elfordítva tőle halovány orcáját.~– Amit
50   23|           hölgyet, de az elfordítá tőle szűz orcáját, s visszatiltá
51   23|      falzatú teremben; alig lehete tőle látni.~Az alak odatérdelt
52   24|           fejedelem előtt állt, ki tőle kíváncsian kérdezé:~– Miért
53   24|         még, hogy félni sem tudott tőle, s arca el nem pirult, midőn
54   27|             aki legjobban siet azt tőle elkérni, ha pedig nincs,
55   27|        lehet ez a hölgy? – kérdezé tőle.~– Ez, drága barátom, Lima
56   27|        angol bank számára; vedd el tőle.~Mindenki hahotával nevetett
57   27|            ha te csakugyan tartasz tőle: egyedül kimenni a szigetre,
58   27|          itt mi történjék? – kérdé tőle az egyik, sötéten nézve
59   27|             vagy kevésnek? – kérdé tőle Williams.~– Mindenesetre
60   27|     Brennus kardja. Mikor elváltak tőle, Robertson hátramaradt,
61   27|           aludni azt az embert, ki tőle ötmilliót és egy asszony
62   29|     ajánlatot tette neki, hogy kap tőle ezer aranyat, ha őt fél
63   30|     roppant összegen vásárolta meg tőle a marquis. A chymista „acheronion”-
64   30|  acheronionból ivott, nem halt meg tőle, hanem egészen hasonlóvá
65   30|            rajongók elmaradozzanak tőle; hanem az élet másképpen
66   30|          bátran, most nem féltette tőle senki, most már mondhatta
67   30|          feldúlt arca; azt kérdezé tőle: „odáig viteti-e magát csak,
68   30|  bizonyítékául adta át, csak kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan
69   30|           Haragszol rám? – kérdezé tőle gyermeteg hízelgéssel.~–
70   30|          sem, aki pedig nem messze tőle ült, s ügyvédével vígan
71   30|         hozzá, s valamit kérdezett tőle, ő vállat vont rá, s azt
72   30|          marquis Malmont azt várta tőle, hogy majd elő fog állni
73   30|       Malmont sírboltját, elrabolt tőle egy halottat, az a hulla
74   30|            azt, amit Ardent elvett tőle – a hullát. Keressen ön
75   31|          kiskutya hol van? – kérdi tőle a menyecske hátrafordulva.~
76   31|           szabad lennünk? – kérdik tőle elförmedve.~– Dehogynem –
77   33|        tehén, s amint megkérdeztem tőle, hogy mi baja, azt felelte
78   33|          szükségét érzi, kérni fog tőle megint másik harmincat.~
79   33|       magára, mikor kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól
80   33|             hogy el ne áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes
81   35|            megismerni.~– Ostobaság tőle! – szólt az ügyvéd biztatólag. –
82   35|         házassági bizonyítványokat tőle.~Az öreg lelkész, ki Corbián
83   36|          vagy folyni hagyni csupán tőle egy szó – egy hallgatás.~
84   36|             Miért sírsz? – kérdezé tőle Annius. – Én mondám, hogy
85   36|         Nem ismersz rám? – kérdezé tőle a phrygiai rabszolga, Sabinus
86   36|       kegyelmi engedékenységet vár tőle, előre biztosítá, hogy mindent
87   37|          előtte; ha valamit kértem tőle, azért futott; ha valamiért
88   37|        kedvemben járt. Nem múlt el tőle semmi alkalom, melyen valami
89   37|            vele; ha lehetett volna tőle megkérdeznem, miért oly
90   37|  gondolattól. Oly irtózatom támadt tőle, hogy ha e percben utánam
91   37|   Szállihoz, melyben búcsút vettem tőle, s tudattam, hogy miért
92   37|            a hatást, amit kívántam tőle; rosszul lettem bele, de
93   37|         rájuk.~Most már nem féltem tőle többé, nem gondolkoztam
94   37|         éjjel-nappal, hogy lehetne tőle megszabadulnom, hogyan tudnék
95   37|            mindent átadjanak, amit tőle ajándékba kapott, mert ő
96   37|           múlva egy levelet kaptam tőle, melyben ez volt:~– Kedves
97   37|      szeretem őt és mennyire félek tőle, éppen azért, mert szeretem.~
98   37|            Félelemmel fordultam el tőle, s a közönség felé kezdtem