bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

 501   11   |              leütötték a hátulsó lábamat, az ütközet áldozatai között
 502   11   |             ütközet áldozatai között volt az anglus is, kit egy ágyúgolyó
 503   11   |             ágyúgolyó úgy felrúgott, hogy az égbe esett tőle. Dzsemmyt
 504   11   |              vásárolt magához, akit ugyan az irigy világ kuruzslónak
 505   11   |                 olyan felnőtt embert, aki az ábécéből a két első betűt
 506   11   |               megtanulni.~Ámde jól mondja az írás: „a bölcsnek nincs
 507   11   |                   kártyából a kért lapot, az emberek sem az én tudományomért,
 508   11   |                kért lapot, az emberek sem az én tudományomért, sem a
 509   11   |                  fogják tudni méltányolni az érdemet; festett egy nagy
 510   11   |                 ember, s ezzel nekiindult az északi Eldorádónak. E tervét
 511   11   |                 vihette ki, a boldogtalan az úton dugárusok közé keveredett,
 512   11   |                   csipkét, megszólították az utasokat, s benézegettek
 513   11   |                megsajnált, elismeré, hogy az övé vagyok, s önként feladta
 514   11   |                  életemet megmentse.~Lám, az emberek között is csak vannak
 515   11   |                   de nem vehetve el tőlem az én nyolc körmömet. Éjszaka
 516   11   |                   maradtam adósa. Azonban az ő gyávasága miatt újra elcsíptek
 517   11   |                  négylábú és egy hatlábú.~Az egyik az ember, a másik
 518   11   |                  és egy hatlábú.~Az egyik az ember, a másik a kutya,
 519   11   |                 minden égöv alatt kimérte az univerzálzsenik sorsát.
 520   11   |                  a szót hallottam, amikor az ostor pattant.~Ily nehezen
 521   11   |                   születtem.~Úgy látszik, az ittlevő embereknek sem igen
 522   11   |                   egy kősziklához vágott. Az egész személyzet ott fulladt.~
 523   11   |             mondták, hogy én vagyok nekik az Aó-Baó. Amikor tehát a gazdámat
 524   11   |                   vágószéket, összemartam az egész udvart, s gazdámat
 525   11   |          bugyogójánál fogva hátamra vetve az egész összegyűlt népség
 526   11   |            eltávozásom után gyászt öltött az egész nemzet, ami annyit
 527   11   |                 hol a kutyákat becsülik s az embereket megeszik, s jutottam
 528   11   |                   s jutottam olyanba, hol az embereket imádják s a kutyákat
 529   11   |                 egész világ orrára borult az én törpe gazdám előtt. Kisebb
 530   11   |                    mint a legkisebb ember az országban. Ő lett a Láma.~
 531   12   |             Esteban de Bandoz szolgáltatá az üzlethez a nyersanyagot,
 532   12   |                  Cavalor pedig – a hóhér.~Az pedig kétségtelen dolog,
 533   12   |              ismerősei közé; mint vala ez az eset 1656-ban Toledóban.~
 534   12   |                ban Toledóban.~Bámult azon az egész világ, mily rettenetes
 535   12   |               inget, mikor kezébe vehette az ismerős szerszámokat, olyan
 536   12   |                akik alamizsnát kéregettek az utasoktól – persze pisztollyal
 537   12   |                   tromfra megint kacagott az érdemes közönség, s senor
 538   12   |               együtt tizenkettő.~– Eltart az ma, meg holnap, ugyebár?~–
 539   12   |            ugyebár?~– De el is végzem, ha az idő kedvez.~Squirro röhögni
 540   12   |                  vesztő kín miatt, mintha az volna helyéből leütve, s
 541   12   |                 csapá a pallost, leszállt az állványról, s összeszedvén
 542   12   |             világosodni minden. Hát ezért az a rettenetes nagy barátság
 543   12   |             részéről! Hát ezért iparkodik az egész Arragonia tolvajait
 544   12   |              asztal mellett ketten ülnek; az egyik a felesége, a másik
 545   12   |             mégpedig nem átellenben, hogy az asztal közöttük volna, hanem
 546   12   |              egészen egymás mellett, hogy az alcade karjával átölelhesse
 547   12   |                 csak őröket sem állítának az ajtókba. A hóhér bejöhetett,
 548   12   |                azt is.~– Nesze hát még ez az egy! – ordítá senor Juan
 549   12   |                úgy nyomá a tüzes billogot az alcade képes ábrázatjához,
 550   12   |              Azzal a hóhér kiugrott ismét az ajtón, s elszaladt világgá.
 551   12   |                  holta napjáig viselhette az akasztófa bélyeget a bal
 552   13   |       meglepetéseikkel. E gúnyregényeknek az a főalapja, hogy van egy
 553   13   |                herceg, Biribinker, akinek az a fátuma, hogy mikor legjobb
 554   13   |              minden ember; hanem ezt csak az ezredik ember tudta; nem
 555   13   |           tizenkét éves kamasz volt, mire az akkoriban conjugistának
 556   13   |                   produkálhatna vele, azt az igénytelen kérdést kívánta
 557   13   |                 járt emberek tudják, hogy az éppen az elején van a nyelvtannak,
 558   13   |             emberek tudják, hogy az éppen az elején van a nyelvtannak,
 559   13   |               öreg és apró embert fölvett az ülő helyéből, csak az képzelheti
 560   13   |             fölvett az ülő helyéből, csak az képzelheti magának, aki
 561   13   |               comicus és csodálatos dolog az, ha valaki azt mondja „es”
 562   13   |                rontotta el Nagy Jancsinak az életét.~Az emberek nem győzték
 563   13   |                 Nagy Jancsinak az életét.~Az emberek nem győzték magukat
 564   13   |              padra maga elé írva találta; az utcán utána kiálták, krétával
 565   13   |                    dúlt-fúlt; késsel ment az embereknek, akik azt mondták
 566   13   |                   súgni: sus; s vége volt az egész tudománynak, ezerfelé
 567   13   |             vannak, szép dolog a kapálás, az ember minden pályán szerezhet
 568   13   |                nem mondták neki. Kellenek az ilyen példás rossz tanulók
 569   13   |              laknak, akik nagyon óhajtják az öreg Á-t és a vele járó
 570   13   |                gyerekeit megvirgázza. Hát az ilyen helyekre bizony csak
 571   13   |                ilyen helyekre bizony csak az olyan qualifikált emberek
 572   13   |               oszthatja a tudományt; elég az oda, amennyit ő tud; akinek
 573   13   |                   ő tud; akinek több van, az nem megy oda.~Tehát az volt
 574   13   |                    az nem megy oda.~Tehát az volt a reménység, hogy majd
 575   13   |                Azonközben vastürelme volt az embernek; tűrt, elviselt
 576   13   |                  élni, ővele együtt járni az utcán nevetséges dolog;
 577   13   |         tanáraihoz nem volt bizalma; hisz az a sok drága oktatás, amit
 578   13   |                következik sus; bújva ment az utcán végig, mert minden
 579   13   |                magában „sus”.~Apródonként az igazi neve kezdett feledésbe
 580   13   |                 menni. Mikor reggelenként az esküdt diák felolvasta a
 581   13   |                  felolvasta a catalogust, az ő neve után nem várták,
 582   13   |           pajkoskodásból becsukták társai az iskolai börtönbe, s puszta
 583   13   |                puszta kézzel összetördelé az ablak keresztvasait.~Végre
 584   13   |                 juttatni jön elő, egyszer az az örvendetes hír jutott
 585   13   |              juttatni jön elő, egyszer az az örvendetes hír jutott tudomására,
 586   13   |                 is őt hívatták, egyenesen az ő számára tartogatott szerencse
 587   13   |            hallgatta a conditiókat, miket az érdemes deputatusok eléje
 588   13   |                   neki annyit tudni, hogy az messze-messze, ember nem
 589   13   |                   sus”.~Hamar készen volt az egyezség, csupán arra kérte
 590   13   |               egyezség, csupán arra kérte az elöljárókat, hogy ne mondják
 591   13   |                kérdezte, hová megy.~Mikor az utolsó ház elé ért, ott
 592   13   |               öntse azon, megrugdalva azt az egész város nevében. Azt
 593   13   |             nevében. Azt is meglátták, és az is rajta maradt.~No, de
 594   13   |                vitték, ahol a sár befolyt az utcáról a házba; az egész
 595   13   |               befolyt az utcáról a házba; az egész világ kenderáztatásból
 596   13   |                    azt is beszélték, hogy az ottani víztől minden embernek
 597   13   |                   a kenderáztató pocsolya az elysium mezeje. Itt nem
 598   13   |          apródonként visszatéregetni belé az élet, mint a kőszénből kiesett
 599   13   |                   is beszélni; elfoglalta az iskola katedráját, s kezdett
 600   13   |                   azon módon fekhetett le az ágyba, ahogy fölkelt belőle –
 601   13   |             kényelme megvolt. Hozzájárult az, hogy ott volt vagy negyven
 602   13   |               királyi mulatság, kár, hogy az átkozott újítók ezt is kiküszöbölik
 603   13   |                megvehette volna a kalapot az egész faluban. Nota bene,
 604   13   |                hat leány közül valamelyik az ő számára született, de
 605   13   |                 Ötnek volt. Annyit tudott az algebráról, hogy ötöt a
 606   13   |                egy. Annyit viszont tudott az applicata mathesisből, hogy
 607   13   |                  abba vakkantott bele; ha az asztalnál megkínálta valamivel,
 608   13   |               hogy mikor nincsenek otthon az öregek, akkor kicsípte magát
 609   13   |               fogadásnak.~Krisztina éppen az utcaajtóban állt, és abba
 610   13   |                 liba! Kénytelen volt neki az utcaajtóban szépelegni.~–
 611   13   |                 ijedten, s azzal becsapta az utcaajtót a jámbor előtt,
 612   13   |                tüzes gerundiumok! Hár már az Óperencián túl is tudják
 613   13   |                tudja és ismerje?~Hisz ezt az egész falu tudja már eszerint.
 614   13   |                ezzel fogja őt letorkolni, az utolsó ember, aki előtt
 615   13   |                   vagyok, de te Sus vagy, az is maradsz, amíg csak élsz;
 616   13   |              Rohant dühösen haza; betörte az ablakot, be a kályhát, összetépett
 617   13   |            betegség; jobban tetszik nekik az országút, örökké menni,
 618   13   |                   Sus, itt a Sus!~Egyszer az iskola folyosóján futottam
 619   13   |                    széles vállai és háta, az is előre görbülve; nehéz,
 620   13   |             alacsony kidülledt homlokkal; az arc legnagyobb részét ellepte
 621   13   |                  a galléromat. – Elkéstél az iskolából, ugye? Korhely
 622   13   |             tartozik „apexabo”.~– Igenis: az elsőre: apexo, apexavi,
 623   13   |                 és elmondtam a tanáromnak az üzenetet, hogy van idekinn
 624   13   |                 nálam; ők amint meglátták az ajtón keresztül, elkezdtek
 625   13   |                     Mi kell, Sus bácsi?”, az elfutott volna, és egy fillérét
 626   13   |               kívánta volna többet.~Hanem az én tanárom a tréfa helyett
 627   13   |         csavarogjon a vallás gyalázatára.~Az ember megsunyta a fejét,
 628   13   |                 Lépjen ön a szobámba.~Ott az én kegyetlen haragos professzorom
 629   13   |          tisztességes meleg kabátot, mely az ujja hegyéig eltakarta,
 630   13   |              mutatta két ujja közt tartva az ezüstpénzt nagy rémülettel.~
 631   13   |               ezüstpénzt nagy rémülettel.~Az én szigorú tanárom kegyetlen
 632   13   |                   Azzal betette maga után az iskolaajtót.~A peregrinus
 633   13   |             peregrinus sietve ment odább; az ablakon keresztül láttuk,
 634   13   |                keresztül láttuk, hogy még az udvaron levette a fejéről
 635   13   |                  fiatal tréfás praeceptor az utcán találkozva vele, azt
 636   13   |              ment-e már a nótárius-leány?~Az ember e szóra oly ádáz dühbe
 637   13   |                egy követ a járdából, mely az udvaron végig volt rakva.
 638   13   |          vasajtaját, átkozódva, hogy mind az egész tintanyaló világot
 639   13   |                igénybe venni, s nagy volt az aggodalom, hogy nem fogja-e
 640   13   |              Ebben a percben érkezett oda az én professzorom. Amint azt
 641   13   |             fordított rajta, végigvezette az udvaron egész a kapuig;
 642   13   |                   udvaron egész a kapuig; az ember mindent engedett magával
 643   13   |                  merjen többé térni soha.~Az ember elhallgatott, elsápadt
 644   13   |                Statistica Geographiájában az a falu, melyről ő tapasztalás
 645   13   |                 először láttam; másodszor az úton találkoztam vele, rút
 646   13   |               láttam a nyakában, csakhogy az akkori szakadás most már
 647   13   |                  akkori szakadás most már az egész hátán végig, fel a
 648   13   |               volt vele, amint a szél hol az egyik, hol a másik szárnyát
 649   13   |                  bagolyfejű lepke, melyet az eső levert a földre, s lucskos
 650   13   |                 van, amiből él, nem terhe az emberiségnek többé, kézimunkával
 651   13   |                  egy csomag tollat, amire az úton különös szükségem volt.~
 652   13   |          hollótollal írni. De hogy le fog az engem majd hordani, ha meglát!”~–
 653   13   |                   e szóra.~– Lássa ön: ez az egyetlen ember a világon,
 654   13   |                  várt reá, mint gondolta; az úton kegyetlen hózivatar
 655   14   |                                           Az áruló gyűrű ~(TÖRÖK REGE)~
 656   14   |                tüzénél, ajkainak beszédét az ezüst csengésénél. Nem is
 657   14   |                   volna ezt a szemet, ezt az ajkat a világ minden kincséért
 658   14   |                 Pedig ah, a ragyogó szem, az édes ajk veszendő kincs;
 659   14   |             gondolathoz hozzászokni, hogy az a szép szem többet ne mosolyogjon
 660   14   |                  ne mosolyogjon őrá, hogy az a kedves száj többet ne
 661   14   |               majd nem fogják hinni, hogy az a te nőd volt, hanem akkor
 662   14   |                fog többé kételkedni, hogy az a te nőd volt, s visszahozhatod
 663   14   |             Hodzsiára, ki törvénytudós és az Alkorán magyarázója, annál
 664   14   |            dolgozott elefántcsont mű volt az, gazdagon kirakva türkizekkel
 665   14   |                 után megérkezett Mekkába; az úton rablók támadták meg,
 666   14   |                  a bűvös írral megmaradt, az el volt rejtve turbánja
 667   14   |             naponta elvittek előtte, mert az a mekkaiak legnépesebb temetkezőhelye.~
 668   14   |                olyan koporsó, aminőt neki az éjjeli tünemény leírt, nem
 669   14   |                  nem voltak ezüstből, sőt az is megtörtént, hogy minden
 670   14   |              értek vele, jól láthatá azon az ezüst hímzetet.~Muhzin őrült
 671   14   |                őrült erővel taszítá félre az előtte állókat, utat törve
 672   14   |                Megálljatok! Ez Eminha. Ez az én nőm!~A kísérők, a nagyurak,
 673   14   |               feküdt, valóban hasonlított az ő Eminhájához. A halál nagy
 674   14   |               olyan hasonlóvá tudja tenni az arcokat egymáshoz.~– Ő nincs
 675   14   |                  már egy év óta. Menjetek az utamból, mert én ölök és
 676   14   |                   rendkívüli tulajdonsága az írnak csak annál nagyobb
 677   14   |                 hogy Muhzin nem is késett az ujjára ragadt kenettel a
 678   14   |               ahol Muhzin megkente azokat az írral, elkezdének megfeketülni,
 679   14   |                 elbeszélte a helytartónak az egész bűvös tüneményt, mely
 680   14   |              űzött valaki belőled; hiszen az az Eminha, ki a Kalideszker
 681   14   |                 valaki belőled; hiszen az az Eminha, ki a Kalideszker
 682   14   |                  óta, hogy lehetett volna az a te nőd ezelőtt esztendővel?
 683   14   |                otthon.~Muhzin megcsókolta az emberséges basa kezét, ki
 684   14   |            megmenekülve nem kísérti többé az Istent, hanem megnyugszik
 685   14   |               kincseit átadta megőrzésül.~Az igen szívesen fogadta a
 686   14   |                  szerencsétlenség elvette az eszedet, hogy magad sem
 687   14   |                 tudod most, mit beszélsz. Az imént mondtad el, hogy az
 688   14   |                 Az imént mondtad el, hogy az úton kiraboltak, és most
 689   14   |                  nyájasan kitolta Muhzint az ajtón, és bezárta magát
 690   14   |                  magát, és elmondá előtte az egész történetet.~– Van-e
 691   14   |               haza mekkai búcsújáratából, az éjjel a Bosporusba ölte
 692   14   |                  el Muhzint eltemettetni, az Ali Hodzsia volt, sőt inkább
 693   14   |                 durva kő volt hengerítve; az egyiken durva mázolással
 694   14   |               tudakozá meg a kereskedőtől az általa letett kincsnek alakját,
 695   14   |                   átnyújtani a szultánnak az ékszert, mely szerencsés
 696   14   |                   magasló keggyel fogadta az ajándékot, s adatott helyette
 697   14   |              erszény pénzt, ami több volt az ékszer áránál, és meghívta
 698   14   |               örült a kitüntetésnek, mint az ajándéknak; a dzsirid téren
 699   14   |      megjelenhetni a szultán kíséretében!~Az egy szabad tér a szerájban,
 700   14   |                lövészek, okozta a szelet, az ideget, a tegzet, a sütő
 701   14   |                  lövésért, végre kifakadt az ujján levő gyűrűre, az az
 702   14   |           kifakadt az ujján levő gyűrűre, az az oka, hogy a lövés mind
 703   14   |                 az ujján levő gyűrűre, az az oka, hogy a lövés mind félremegy.~
 704   14   |              kellő időben pattanthassa el az íjat.~A szultán zúgolódott
 705   14   |                 csinálva, nagyon megfogja az ideget, s nem tudja elég
 706   14   |          Szulasszán ötvös csinált; de már az nem él. Nincs senkinek Szulasszán
 707   14   |                  Hodzsia, s jelenté, hogy az ő gyűrűje a megholt nagy
 708   14   |                   annyiba vehette, mintha az ő szívének lett volna szánva.~
 709   14   |             vitette Muhzint. Kezében volt az olvasó és a hüvelykujján
 710   14   |                   a gyűrű, úgy imádkozott az Alkoránból.~A kereskedőt
 711   14   |             kereskedőt egyszerre meglepte az ámulat, midőn elveszett
 712   14   |             olvasó, mit kezedben tartasz, az enyém.~A szultán kérdezé
 713   14   |              szultán kérdezé tőle: mi van az olvasó egyes szemeire írva?
 714   14   |                  egyszer elmondá neki azt az esetet, más személyeket
 715   14   |              kérdé tőle, hogy mit érdemel az ily szörnyeteg büntetésül,
 716   14   |                   elmondá a vezérek előtt az ügyet, s elmondá a Hodzsia
 717   14   |                  és ami akkor ott maradt, az csak egy alaktalan tömeg
 718   14   |                mozsarat, rettentő emlékét az ozman igazságtételnek.~
 719   15   |                  nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint kétlábú
 720   15   |              mellett viselik; nemkülönben az írók minden nemei és fajai,
 721   15   |                 csak a kaputjok tollas, s az úgynevezett jó férjek, kik
 722   15   |           gyönyöreit segítik élvezni, míg az ellenlábasok osztályában
 723   15   |            elhordta a szakállas golyóbis; az egylábú állatokról pedig
 724   15   |           Ilyeténképpen ki levén felejtve az emberiség catalogusából,
 725   15   |                   a magam számára szoktam az embereket rágalmazni, privát
 726   15   |             annyira még nem qualificáltam az orrfintorgatást, hogy azt
 727   15   |                    Ezennel tehát kezdődik az emberszólás:~
 728   16   |               olyan vérszopó hiénát, mint az én Bankó Lajos öcsém, mióta
 729   16   |                 megütközni, szép név volt az, míg börzeárfolyam meg nem
 730   16   |                elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész hónapig
 731   16   |      ebéd-vacsorakor a bort ivott sereg – az volt istenesebb, ki legtöbb
 732   16   |           többivel együtt röhögni, miképp az ember azt hihette volna,
 733   16   |                  ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban nem
 734   16   |                  Díván Euphemiának hívták az áldott lelket, míg meg nem
 735   16   |               esztendővel keresztelt maga az esperes Georginának, solemniter
 736   16   |                talán több is, s mindennek az lett a vége, hogy Bankó
 737   16   |                   még tán reggel volt; ez az ostoba paraszttermészetű
 738   16   |                egyetlen megmaradt lábamat az asztalnak vetve, helyzetem
 739   16   |                  nevettében), tehát öltem az időt, midőn minden bejelentés
 740   16   |                hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén ragyog,
 741   16   |                   sem állítja elő.)~Tehát az asszony, úgy láttam, hogy
 742   16   |             meggyűrt levelet tett le elém az asztalra, zsebkendőjével
 743   16   |         zsebkendőjével hol a szemeit, hol az orrát törülve. (Ah, milyen
 744   16   |                   Ah, milyen prózai dolog az a sírás, milyen vörös lesz
 745   16   |                  sírás, milyen vörös lesz az embernek az orra tőle!)~
 746   16   |             milyen vörös lesz az embernek az orra tőle!)~Alig várta,
 747   16   |                   hanem azt hagyjuk abba, az nagyon régen volt). Legyen
 748   16   |                 vagy vízipuska.~De hiába! Az asszonnyal nem lehetett
 749   16   |                máshova, én akkorát hagyok az orromon hasítani. Ez megnyugtatta
 750   16   |           kisasszony húgom pedig kit maga az esperes keresztelt Georginának,
 751   16   |               hogy abból többet – ha csak az angyalok nem – embert ugyan
 752   16   |               gondja levén a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született,
 753   16   |                 ludat csinált Bankó öcsém az ő áldott feleségéből, valahányszor
 754   16   |             Imádkozzál érettem, könyörögj az égnek, hogy fegyverem szerencsés
 755   16   |                  meghalok, tudd meg: hogy az teérted történik és a szent
 756   16   |     tojáshabverővel duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket
 757   16   |             hónapig.~Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot,
 758   16   |                azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
 759   16   |                  hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál, hogy Lajit
 760   16   |             elejét venni.~A madame kapott az ajánlaton. Rögtön bérkocsit
 761   16   |                  legelőször is hajtattunk az Akácfa utcába; itt lakott
 762   16   |                tapsot hallani a galérián. Az Bankó öcsém volt. Ludmilla
 763   16   |                  bókot vágott vissza érte az egész közönségnek, mintha
 764   16   |            claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit
 765   16   |                   otthon; szobaleánya, ki az ajtót kinyitá, mindaddig
 766   16   |        mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten áldja meg, hisz látja,
 767   16   |               lába.~Megállt. – Ah, kegyed az, Herr von Ó? – sipegé nyájas
 768   16   |                itt a karomba csibenkedik: az a bohókás Bankó Lajos, hogy
 769   16   |                    hogy a tatár vigye el!~Az én táncosném kicsinyben
 770   16   |                így megütni a magas E-t. – Az én hölgyeim pedig reszkettek,
 771   16   |               tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt vívó pacsirtám,
 772   16   |                  odaért már, ahol „lelkem az égbe szálla”, midőn Euphemia
 773   16   |            öcsémet úgy nyakon öleli, hogy az rögtön sóbálvánnyá változott.~
 774   16   |          olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból ébred
 775   16   |                mondani, a piac – gyalog – az óra – felment a toronyba –
 776   16   |           útközben hallott, hogy a piacon az órásmester leesett a toronyból).~
 777   16   |            királyleány.~Magam pedig, hogy az érdekeltek megzavarodását
 778   16   |               párbajok célszerűtlensége s az embernek saját maga és családja
 779   16   |                   öcsémmel, ha találkozom az utcán, úgy köszön, hogy
 780   17   |                  nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint kétlábú
 781   17   |              mellett viselik; nemkülönben az írók minden nemei és fajai,
 782   17   |                 csak a kaputjok tollas, s az úgynevezett jó férjek, kik
 783   17   |           gyönyöreit segítik élvezni, míg az ellenlábasok osztályában
 784   17   |            elhordta a szakállas golyóbis; az egylábú állatokról pedig
 785   17   |           Ilyeténképpen ki levén felejtve az emberiség catalogusából,
 786   17   |                   a magam számára szoktam az embereket rágalmazni, privát
 787   17   |             annyira még nem qualificáltam az orrfintorgatást, hogy azt
 788   17   |                    Ezennel tehát kezdődik az emberszólás:~
 789   18   |               olyan vérszopó hiénát, mint az én Bankó Lajos öcsém, mióta
 790   18   |                 megütközni, szép név volt az, míg börzeárfolyam meg nem
 791   18   |                elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész hónapig
 792   18   |      ebéd-vacsorakor a bort ivott sereg – az volt istenesebb, ki legtöbb
 793   18   |           többivel együtt röhögni, miképp az ember azt hihette volna,
 794   18   |                  ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban nem
 795   18   |                  Díván Euphemiának hívták az áldott lelket, míg meg nem
 796   18   |               esztendővel keresztelt maga az esperes Georginának, solemniter
 797   18   |                talán több is, s mindennek az lett a vége, hogy Bankó
 798   18   |                   még tán reggel volt; ez az ostoba paraszttermészetű
 799   18   |                egyetlen megmaradt lábamat az asztalnak vetve, helyzetem
 800   18   |                  nevettében), tehát öltem az időt, midőn minden bejelentés
 801   18   |                hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén ragyog,
 802   18   |                   sem állítja elő.)~Tehát az asszony, úgy láttam, hogy
 803   18   |             meggyűrt levelet tett le elém az asztalra, zsebkendőjével
 804   18   |         zsebkendőjével hol a szemeit, hol az orrát törülve. (Ah, milyen
 805   18   |                   Ah, milyen prózai dolog az a sírás, milyen vörös lesz
 806   18   |                  sírás, milyen vörös lesz az embernek az orra tőle!)~
 807   18   |             milyen vörös lesz az embernek az orra tőle!)~Alig várta,
 808   18   |                   hanem azt hagyjuk abba, az nagyon régen volt). Legyen
 809   18   |                 vagy vízipuska.~De hiába! Az asszonnyal nem lehetett
 810   18   |                máshova, én akkorát hagyok az orromon hasítani. Ez megnyugtatta
 811   18   |           kisasszony húgom pedig kit maga az esperes keresztelt Georginának,
 812   18   |               hogy abból többet – ha csak az angyalok nem – embert ugyan
 813   18   |               gondja levén a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született,
 814   18   |                 ludat csinált Bankó öcsém az ő áldott feleségéből, valahányszor
 815   18   |             Imádkozzál érettem, könyörögj az égnek, hogy fegyverem szerencsés
 816   18   |                  meghalok, tudd meg: hogy az teérted történik és a szent
 817   18   |     tojáshabverővel duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket
 818   18   |             hónapig.~Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot,
 819   18   |                azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
 820   18   |                  hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál, hogy Lajit
 821   18   |             elejét venni.~A madame kapott az ajánlaton. Rögtön bérkocsit
 822   18   |                  legelőször is hajtattunk az Akácfa utcába; itt lakott
 823   18   |                tapsot hallani a galérián. Az Bankó öcsém volt. Ludmilla
 824   18   |                  bókot vágott vissza érte az egész közönségnek, mintha
 825   18   |            claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit
 826   18   |                   otthon; szobaleánya, ki az ajtót kinyitá, mindaddig
 827   18   |        mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten áldja meg, hisz látja,
 828   18   |               lába.~Megállt. – Ah, kegyed az, Herr von Ó? – sipegé nyájas
 829   18   |                itt a karomba csibenkedik: az a bohókás Bankó Lajos, hogy
 830   18   |                    hogy a tatár vigye el!~Az én táncosném kicsinyben
 831   18   |                így megütni a magas E-t. – Az én hölgyeim pedig reszkettek,
 832   18   |               tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt vívó pacsirtám,
 833   18   |                  odaért már, ahol „lelkem az égbe szálla”, midőn Euphemia
 834   18   |            öcsémet úgy nyakon öleli, hogy az rögtön sóbálvánnyá változott.~
 835   18   |          olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból ébred
 836   18   |                mondani, a piac – gyalog – az óra – felment a toronyba –
 837   18   |           útközben hallott, hogy a piacon az órásmester leesett a toronyból).~
 838   18   |            királyleány.~Magam pedig, hogy az érdekeltek megzavarodását
 839   18   |               párbajok célszerűtlensége s az embernek saját maga és családja
 840   18   |                   öcsémmel, ha találkozom az utcán, úgy köszön, hogy
 841   19   |            ismeritek gróf Repey Stefinét? Az ifjabbikat, nem az öreg
 842   19   |              Stefinét? Az ifjabbikat, nem az öreg asszonyt, azt a kis
 843   19   |                  kis creol princeszt, azt az én fekete szemű coboldomat –
 844   19   |             fekete szemű coboldomat – nem az enyémet, dehogy az enyémet,
 845   19   |                    nem az enyémet, dehogy az enyémet, csak úgy szavam
 846   19   |              szerencse. Hanem köszönöm én az ilyen nagy szerencsét.~Egyszer
 847   19   |              erdőn kell keresztülmennünk, az tele van zsivánnyal, én
 848   19   |                  mentől inkább beszéli le az ember valamiről, annál inkább
 849   19   |                   Ki akarja magát pihenni az út után; csak nem mehet
 850   19   |                  szeret este utazni, hogy az milyen szép, milyen ideális:
 851   19   |                  volt benne, mint egyedül az ő szeretetreméltó capricea,
 852   19   |             szeretetreméltó capricea, ami az ő mignon fejecskéjében született
 853   19   |           teljesülni kellett, ha mindjárt az ég-föld összeszakad is.~
 854   19   |              kastélyban; én természetesen az elsőbbre resolváltam magamat,
 855   19   |               ülhessek a hintóban.~Hiszen az igaz, hogy az pompás élvezet
 856   19   |            hintóban.~Hiszen az igaz, hogy az pompás élvezet volt; a grófné
 857   19   |               először egy skatulyát adott az ölembe, azután egy muffot,
 858   19   |              árokpartnak ment volna neki.~Az én grófném is fölébred,
 859   19   |             álmosan kérdezi, hogy mi baj.~Az inas leugrik a bakról, s
 860   19   |                    de? Valahová csak visz az út.~– Visz ám, de attól
 861   19   |                   kocsis…~– A kocsis? Hát az van a conventiójában, hogy
 862   19   |                van köze.~– Merthogy ebben az erdőben szoktak lenni szegénylegények.~–
 863   19   |              szegénylegények.~– De bolond az a kocsis; hát ő nem szegény
 864   19   |                   akik a lovakat elveszik az embertől.~Erre én is közbeszóltam:~–
 865   19   |              hazulról, most itt hálhatunk az erdő közepén; elvehetik
 866   19   |                    elvehetik a lovainkat, az életünket és még más egyebünket
 867   19   |                   éjszaka! Milyen illatos az erdő, hogy ragyognak a fénybogarak
 868   19   |                Igenis, nagyságos asszony, az a vendégmarasztó csárda.~–
 869   19   |                 arra.~Én kétségbeestem: – Az Istenért, grófné, mit akar?
 870   19   |               Istenért, grófné, mit akar? Az ott egy hírhedett haramiabarlang,
 871   19   |            szállnánk, de minthogy csak ez az egy van, tehát nincs válogatás.
 872   19   |                   gyalog, s mutatni fogja az utat.~Minden sopánkodás,
 873   19   |                  mennünk kellett cakumpak az elátkozott csárda felé;
 874   19   |                odamegy, ha mi félünk.~Már az igaz, hogy ez a kis rossz
 875   19   |                ütötte meg füleinket, mely az ablakon keresztülhangzott.~–
 876   19   |                   Azzal vakmerően sietett az ajtó felé.~Én egy percig
 877   19   |            félelevenen követte grófnéját.~Az ajtón kívül is jól lehetett
 878   19   |                 férfi odabenn elkövetett; az én grófném mindettől meg
 879   19   |              riadva, merészen fölnyitotta az ajtót, s belépett a csárdába.~
 880   19   |                 hosszú meszelt szoba volt az, melyben első ijedtemben
 881   19   |                aki muzsikál. Hanem hiszen az öt is elég nekünk.~Mind
 882   19   |                 széles vállú fickók; mind az öt puskája oda volt támasztva
 883   19   |                látszottak merészségünkön. Az én grófném azonban hódító
 884   19   |                 gazda, neve Fekete Józsi (az a híres zsivány). Hát a
 885   19   |                  van szerencsém. Ismertem az öreg grófot; egyszer utánam
 886   19   |                 akkor hát nagyon jól jött az eltévedés: nem kell nagyságtoknak
 887   19   |               érte a lába a földet.~Hanem az én grófném kitett magáért.
 888   19   |                  még velem senki, hogy mi az, mint ez a semmirekellő
 889   19   |               nagy volt. A grófné egészen az ő hatalmában; a fickó úgyis
 890   19   |             jószívvel, amink van; nem sok az, de jó.~Érté alatta a báli
 891   19   |                 ki a koncot a bográcsból.~Az én grófném úgy evett, mintha
 892   19   |                öreg uracskám; ettől hízik az ember, mert lopott jószág.~
 893   19   |             ujjával, a grófnéra köszönté; az elfogadta és, lelkeim! lelkeim!
 894   19   |               hordó bort. Mikor felálltak az asztaltól, még csak nem
 895   19   |                hamarább kijön a figurája, az behúzza a másikat.~A gazember
 896   19   |                 rárisquirozom, s kitettem az asztalra.~– Micsoda? Csak
 897   19   |                  bank. – Ezzel kiterített az asztalra egy rakás új húszast
 898   19   |              félve föltettem belőle egyet az első lapra. A kártya fordult,
 899   19   |                tenni a pénzét; otthagytam az egészet. Másodszor megint
 900   19   |                 Rettenetes helyzet, mikor az ember egy zsivánnyal kártyázik
 901   19   |                    A hetedik tétel megint az enyém lett. Már akkor egy
 902   19   |               szerencsém lenni Pozsonyban az országgyűlésen? Ismét otthagytam
 903   19   |          országgyűlésen? Ismét otthagytam az egészet, magamban imádkozva:
 904   19   |             forduló következett. Ott van! Az is az én részemre ütött
 905   19   |               következett. Ott van! Az is az én részemre ütött ki. A
 906   19   |                    A zsivány nagyot ütött az öklével az asztalra, s kacagva
 907   19   |                   nagyot ütött az öklével az asztalra, s kacagva mondá: „
 908   19   |                  pénze maradt, és felállt az asztaltól. Én remegve bátorkodtam
 909   19   |                 bátorkodtam őt megkínálni az általam nyert pénzzel. A
 910   19   |                 nézett le rám: „Kinek néz az úr engem? Eltegye a pénzét,
 911   19   |                  mert kilököm vele együtt az ajtón.” Uram Isten, mit
 912   19   |                 agyon fognak ütni. Fogtam az egészet, oda adtam a cigányoknak.
 913   19   |                körülfogtak, hogy elhúzzák az én nótámat, mondjam meg,
 914   19   |              nótámat, mondjam meg, melyik az én nótám. Azzal vágtam ki
 915   19   |                  utasítottam őket, húzzák az ő dalát.~A grófné nem sokat
 916   19   |                   kérette magát; elkezdte az ő gyönyörű szép syréni hangján
 917   19   |                  a „Télen, nyáron pusztán az én lakásom”-at, olyan szépen,
 918   19   |               tanítja egyre a grófnét, ez az ő nótája.~A vad gazember
 919   19   |                 még ez a biztatás kellett az én talentumomnak, hogy semmit
 920   19   |             félelem anginájával rákezdtem az „Isten hozzád”-ot s eresztettem
 921   19   |                   belőle a kacagás; utána az egész zsiványhad elkezdett
 922   19   |         kivirradtig. Mikor a nap besütött az ablakon, akkor azt mondá
 923   19   |                    felköltötte a kocsist, az inast, befogatott rendén,
 924   19   |                   felülhetünk.~Bizonyosan az úton akarnak bennünket leöldösni.~
 925   19   |              nyargalva elvezetett bennünk az országútig, ott útbaigazított;
 926   19   |             szerencse van velem. Igen biz az; elvesztettem nettó ezer
 927   19   |                 Elvittem Repey Stefinéhez az érdekes hírlapot, s mutattam
 928   19   |              érdekes hírlapot, s mutattam az újdonságot neki.~– Ejnye –
 929   19   |                     szólt ő, végigolvasva az ítéletet –, pedig milyen
 930   20   |                 tekercsét felkötni: ennyi az egész tudomány, amire őket
 931   20   |              kertjében teremnek, s miknek az a szomorú történetük van,
 932   20   |                  Egyszer a szép Salihának az a gondolatja támadt a ciprusok
 933   20   |          ismerné-e meg ezáltal lassanként az egész világot?~Saliha megkísérté
 934   20   |          háladatos, mint egy pók?~Salihát az első kísérlet után meglepé
 935   20   |                mutatásra megérte mindent, az alphabet minden betűjét
 936   20   |                    többet el nem felejté.~Az első siker még többre buzdította
 937   20   |                  vehesse – a kezek által.~Az emberi kéznek öt ujja van;
 938   20   |              annyi változatot ad, amennyi az alphabet minden betűjének
 939   20   |            szavakat leírhatni, miket csak az ért, ki e titkos jegyeket
 940   20   |                halálával trónra került, s az ifjúi tréfák helyett az
 941   20   |                   az ifjúi tréfák helyett az a gond nehezült vállaira,
 942   20   |                Volt akkor egy nagy embere az országnak. Raghib basa,
 943   20   |                  a roskatag trónt. Ő volt az, ki Egyiptom lázadó fejedelmeit
 944   20   |                 kelet költői a pusztában, az oázoknál, szétszórva hagytak;
 945   20   |            magasabb tudományok számára és az imaretet, szegény tanulók
 946   20   |                   idejéről van szó, arról az időről, mikor még a szép
 947   20   |                  és mégis úgy szerette őt az asszony, hogy midőn férje
 948   20   |               táblájú könyvbe be nem írta az elmúlt nap eseményeit s
 949   20   |                 siketnéma olvasni tud, és az olvasott sorokat tovább
 950   20   |              Minden este, midőn a szultán az utolsó imára megjelent a
 951   20   |                     Istentől jő a kegy, ő az úr minden felett.)~Erre
 952   20   |                   ajtajához nem ér, midőn az imám újra kiálta: „Allahú
 953   20   |             kiálta: „Allahú ekbér!” (nagy az Isten), s erre fölkeltek
 954   20   |              kidugni, mely mindaddig, míg az imám másodszor nem kiáltott,
 955   20   |              piaszterrel szaporodott, ami az ő érdeme volt.~És azt nemcsak
 956   20   |                 mindent, s úgy intézkedik az ország sorsa felett, mintha
 957   20   |              tenni a szolga, aki csak por az ő ura előtt.~Nagy Fridrik,
 958   20   |                   a poroszok királya volt az, ki Raghib vezér lángeszében
 959   20   |                  már alá is volt írva.~Ha az létrejön, talán még egyszer
 960   20   |              holdja. Olyan szerencse volt az, ami csak egyszer szokott
 961   20   |                vezéréhez fordulnak. Amint az árulkodók elhagyák, nem
 962   20   |                   és a siketnémát, s ment az esteli imára. Ebben az órában
 963   20   |               ment az esteli imára. Ebben az órában a khaszoda ablakában
 964   20   |              olvasá a levélből.~„Mustafa. Az Isten különös csodatételei
 965   20   |               mivel a poroszok királyával az ország javára tudtodon kívül
 966   20   |                   hogy el ne felejtsenek. Az iratokat, miket nálam találni
 967   20   |                 Vádolta vele a dzsineket, az indu szemfényvesztés varázslatát,
 968   20   |        varázslatát, a magától író tollat, az álomlátásokat – csak ami
 969   20   |               embere volt Törökországnak, az meghalt; bolondokkal pedig
 970   20   |                 azt a megaláztatást, hogy az a nagy fejedelem, ki az
 971   20   |                   az a nagy fejedelem, ki az ő szolgáinak egyikét szövetségre
 972   20   |               kinél csak hat hónapig volt az ország pecsétnyomója, ezt
 973   20   |                 jó, sem rossz nem történt az országban”.~Utána jött Bahir
 974   21   |               furcsának kell neveznem, ez az illő mellékneve, mert egyrészt
 975   21   |              ahogy Bécsben mondják. Ebben az esetben „Weisz auf Schwarz”.~
 976   21   |                   tudni, hogy mi történt.~Az egész finom világ azt tartotta,
 977   21   |               elegen is irigyelték.~Abban az említett bálban rózsaszín
 978   21   |                  még arról valami kérdés.~Az első walzernél egy fiatal
 979   21   |                volt a társaságban; ő volt az Adonis, a bálkirály; szebb
 980   21   |                  képzelni sem lehet, mint az övé.~A baronesse elindult
 981   21   |              munka egyszer körültáncolni. Az Adonis és táncosnéja kétszer
 982   21   |               táncosának a fáradságot, de az nem bocsátá.~– Óh nem, baronesse –
 983   21   |             homlokkal, káprázó szemekkel; az Adonis és a baronesse repültek
 984   21   |                  ezüst szegekkel úgy volt az kiverve.~Az Adonist ez az
 985   21   |            szegekkel úgy volt az kiverve.~Az Adonist ez az eset arra
 986   21   |                 az kiverve.~Az Adonist ez az eset arra a farsangra minden
 987   21   |            bámulat tárgya maradt.~Hát még az a jó élce hozzá, hogy ezáltal
 988   21   |                 szeme láttára ragadták el az orra elől. Ez igazán különös
 989   21   |            vőlegény fölött, s legelébb is az ő baját felejtették el.
 990   21   |             tartozott a társasághoz. Most az egyszer lett volna alkalma
 991   21   |             elwalzerezték a szerencséjét.~Az Adonis egy egész esztendeig
 992   21   |           jószágot?~– Hol?~– Makaóban…~Ez az élc elég jól elterjedt az
 993   21   |                 az élc elég jól elterjedt az ismerős körökben, casinókban,
 994   21   |                körökbe nem szivároghatott az le, mert hiszen ki érintkeznék
 995   21   |                  barátoktól sokat fölvesz az ember.~Hát egyszer egy bécsi
 996   21   |                   csúnya affront! Hol van az a szerkesztő? Adja elő,
 997   21   |         szerkesztő? Adja elő, ki írta azt az újdonságot? A canaille!
 998   21   |             kérdéses cikk íróját előadja, az egy igen derék alapos készültségű
 999   21   |              mondja Asztolf, s szembeállt az ajtóval, melyen annak ki
1000   21   |                  ki kelle jönni: hogy fog az majd megrettenni tőle!~De