bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

1001   21   |                 megrettent ő attól, midőn az kilépett. A póruljárt vőlegény
1002   21   |                   póruljárt vőlegény volt az.~– Én írtam a cikket, uram,
1003   21   |               volt játszva. Rég kereste ő az alkalmat, hogy Asztolfba
1004   21   |                valahogy beleköthessen; de az is vigyázott magára. Annyi
1005   21   |              Annyi belátása volt, hogy ez az ember őt halálosan gyűlöli,
1006   21   |                   ürügyet adni arra, hogy az kihívhassa őt.~Minden visszalépés
1007   21   |                   választani összejöttek, az özvegy vőlegény azt mondá
1008   21   |               levegőbe mentek, kikerülték az embert.~Most már a segédek
1009   21   |              harmadik lövés jogáról. – De az özvegy vőlegény nem mozdult
1010   22   |                   rabnő vette ölébe, mert az előkelő hölgynek nem is
1011   22   |                 naponként háromszor; mert az előlkelő leánykák fő erénye
1012   22   |               előlkelő leánykák fő erénye az, hogy gyöngék legyenek,
1013   22   |                azzal dicsekszenek, mintha az ő találmányuk volna – hogy
1014   22   |        találmányuk volna – hogy a világon az a legtökéletesebb, ami gömbölyű.
1015   22   |                férfiú, mert neki gömbölyű az arca, a szemei, a körmei;
1016   22   |               gömbölyű.~Mikor Toipingvang az utcán végigviteti magát
1017   22   |                 csőcseléket terelik félre az útból, mellette két szolga
1018   22   |                nem halljátok.~Toipingvang az egész utat, mely menyasszonya
1019   22   |                 mely menyasszonya házától az övéig vezetett, behúzatta
1020   22   |                  annak boldogság a dolga, az mehet, élvezhet, örülhet;
1021   22   |                 mehet, élvezhet, örülhet; az jóllakhatik pávanyelvvel,
1022   22   |             töltötte ifjúságát.~Különösek az asszonyok kívánságai.~Toipingvang
1023   22   |           rizsszemet hozatta fel magának, az volt mindennapi eledele.~
1024   22   |                Már ekkor olyan fehér volt az arca, mint a mutangvirágé
1025   22   |                   Csodálatos a virágok és az asszonyok meghalása.~Nagy
1026   22   |                 akarjátok, nem halljátok.~Az első napon könyveket nyomatott
1027   22   |               alvó.~Akkor beforrasztották az üvegkoporsó fedelét, hogy
1028   22   |               Harmadnap azután felállíták az aranyos árbocokat Toipingvang
1029   22   |                   Fehér szőnyegekkel volt az egész palota bevonva, ez
1030   22   |        birodalomban, fehérre volt öltözve az egész cselédség, és a látogatók
1031   22   |               fátyollal földig leterítve.~Az aranyos ravatalon pedig
1032   22   |                ravatalon pedig ott feküdt az üvegkoporsó, benne egy fehér
1033   22   |           gunnyasztva, néha piros orrával az átlátszó üveghez csapkodott,
1034   22   |                 megnézni a fehér halottat az üvegkoporsóban: nyolcadnapon
1035   22   |     üvegkoporsóban: nyolcadnapon kivitték az udvarra Xelenhoa drága köntöseit
1036   23   |         meghódoltak s kiadták vezetőiket, az elfogott zászlókat ott égették
1037   23   |             rajongó, ahol nem siratta meg az özvegy harcban elesett férjét,
1038   23   |                voltak lelkesítői, vezérei az őrseregnek, az új haza földe
1039   23   |                    vezérei az őrseregnek, az új haza földe látta szétomlani
1040   23   |                tiszta, jó, nemes vér volt az, amilyen csak valaha föltett
1041   23   |                 rá, hogy szebb világa van az éjszakának, mint a napnak,
1042   23   |      gondolatjában szűz, tiszta és nemes.~Az öreg Esteban di San Sol
1043   23   |           Laurenzia sem szólt semmit. Ah, az ő szép csengő hangja nem
1044   23   |                 tréfát űzni nem szabad; s az ideig don Gideon még azon
1045   23   |                  annak viselője elmaradt, az öreg don Estebanhoz, megcsókolá
1046   23   |                   mind elestek; nincs, ki az elejtett kardot viselje
1047   23   |                kardot viselje többé, mert az én szemeim nem látnak, bár
1048   23   |                   fájdalmasabb csapásokat az ellennek, mint hét fiam
1049   23   |                 mondhassa a rágalom, hogy az utolsó cseppet a San Sol
1050   23   |                azt, és utolsó könnye volt az, amit annak markolatjára
1051   23   |               ahogy vőlegényhez illik; ha az van írva a jövendők könyvébe,
1052   23   |             mutatkozott gyöngéd ujjaiban; az alázatos szűzi termet délceg
1053   23   |                romlott kőfalak kijavultak az ő szavaira, mint a mesebeli
1054   23   |            mesebeli csodák napján, s ahol az ostromló ellen csüggeteg
1055   23   |                   vezette őket mindenütt, az járt legelöl, s ahol csak
1056   23   |                   ellenfeleit is. Egyszer az ütközet hevében, midőn a
1057   23   |                harcosokat, zivatar támadt az égen, mire dona Laurenzia
1058   23   |                  Vitézeim! Nézzétek, maga az ég jön segítségünkre, hüvelybe
1059   23   |               kardot, engedjétek harcolni az Istent!”, mely váratlan
1060   23   |            csodákra volt szükség.~Azonban az ostromlók mindig közelebb
1061   23   |                várfalak egyre düledeztek, az őrsereg száma fogyott; az
1062   23   |                 az őrsereg száma fogyott; az éhség is az ellenséggel
1063   23   |                száma fogyott; az éhség is az ellenséggel szövetkezett;
1064   23   |                   felfogyasztottak már, s az ellenség közeledéséből,
1065   23   |                múlhatatlanul el kell esni az utolsó roham alatt.~A rés
1066   23   |             társaságában.~Éjfél után volt az idő; a várban sötét volt
1067   23   |                 várban sötét volt minden: az ellenség őrtüzeit kioltogatta,
1068   23   |            koronként egy-egy bomba repült az ostromló ütegekből a várba,
1069   23   |                  támasztva fejét, s merőn az ellen táborát bámulva. Egyszer
1070   23   |                elszánt hang kétségbe ejté az ifjút: odatérdelt dona Laurenzia
1071   23   |               sajnálnád elgázolt testemet az égő omladványok alatt, mint
1072   23   |                   omladványok alatt, mint az utált spanyol harcos kezei
1073   23   |             együtt halni velem, Gideon?~– Az lesz legboldogabb órám.~–
1074   23   |             aludjék. Ha látni fogod, hogy az ellenség elfoglalja sáncainkat,
1075   23   |             jelölt zsákot a sánc mellett, az alatt lelsz egy kinyúló
1076   23   |                   rejtve; a többit érted; az ellenség elmondja, hogy
1077   23   |                   lelkesülten tekinte fel az égre. E pillanatban nem
1078   23   |          derengeni: a kelő nap visszfénye az, mely a messze tengerről
1079   23   |           bocsátottak fel a magasba, mely az ostrom készülő percét jelenté,
1080   23   |               minden oldalról előtódultak az ostromlott bástyák ellen.~
1081   23   |                  a támadó hadakon; azután az apró fegyverek ropogása
1082   23   |                    szakadatlanul pattogva az egész bástyasorozaton. Emberhang
1083   23   |                 sáncok és víárkok között, az ostromhágcsókat már nekiveték
1084   23   |                    kézben a kard, szájban az átok: a vezér nem vezényel
1085   23   |                 odafordítá legfőbb erejét az ellen. Az ostromlók egyre
1086   23   |                  legfőbb erejét az ellen. Az ostromlók egyre közelebb
1087   23   |                     Ide, ide, don Gideon!~Az ifjú sietett fel hozzá.
1088   23   |                     Látom. Forgószél lesz az.~– Az nem forgószél. Az
1089   23   |               Látom. Forgószél lesz az.~– Az nem forgószél. Az lovagok
1090   23   |                   az.~– Az nem forgószél. Az lovagok csapatja; nem látod,
1091   23   |                Gideon.~– Oh, nem ellenség az – szólt Laurenzia –, miért
1092   23   |                  Egy életbe! – kiálta fel az lelkesülten.~– Jó. Fogadjunk
1093   23   |            lovasok a zöld mezőre értek, s az ostromlók háta mögött ott
1094   23   |                 visszadöbbenté egy percre az ostromlókat, a másik pillanatban
1095   23   |                   Ez gyönyörű roham volt! Az első pillanatban keresztül
1096   23   |                   vár ellen húzott voltak az ostromló fél veszedelmére;
1097   23   |                  vörös haja hosszan, mint az oroszlán sörénye lobog vállai
1098   23   |               vele önmagát, el Gideont és az egész bogotai sáncot.~–
1099   23   |               minő fény van feje körül? Ő az égből szállt le hozzánk.
1100   23   |            repülni menyasszonyával együtt az ég felé.~A szabadító nemsokára
1101   23   |              üdvözlé a várvédőket. Mintha az ő arca lett volna a nap,
1102   23   |                  vetett reájuk. Megismeré az ottan álló delnőt is, s
1103   23   |              hajadont magán kívül ragadta az üdvözlet; arca, alakja átváltozott
1104   23   |               fogom viselni.~Most azonban az aranyhajú hős új veszélybe
1105   23   |               gyilkoló kartácstűztől, sem az árokvonaloktól; átvágtatott
1106   23   |                   a tüzéreket, elfoglalta az ágyúkat, s a másik percben
1107   23   |                  Nem hangzott más kiáltás az ajkakról, mint „éljen a
1108   23   |             hitvesét, ezzel csókolá össze az anya repeső gyermekeit,
1109   23   |                 gyönyörű találkozás volt! Az utcán végig lelkesült néptömeg,
1110   23   |                arcokon még elevenebb volt az öröm indulata; a romba dőlt
1111   23   |              épületében a betegek kiültek az ablakokba, hogy láthassák
1112   23   |               Azok is odavitették magukat az ablakokba. Hát ők mit akarnak
1113   23   |                  miként ők.~Elöl lovagolt az aranyrőt hajú lovag, egy
1114   23   |              helyen, hősök vezére! E hely az, hol a kétségbeesés éjszakája
1115   23   |           koszorúdra hullott, megőrzi azt az elhervadástól. Nekem pedig
1116   23   |              átölelve, megcsókolá azokat, az egész nép szeme láttára.~
1117   23   |             hangodról megismerjenek abban az örök éjszakában, mely szemeikre
1118   23   |                lágy és csengő a fájdalom, az öröm kifejezésében, tompa
1119   23   |                 öröm kifejezésében, tompa az elkeseredésnél, recsegő,
1120   23   |          elkeseredésnél, recsegő, harsogó az indulat kitörésében.~– Venezuelánok!
1121   23   |              kitörésében.~– Venezuelánok! Az én nevem Bolivár Simeon…~
1122   23   |                csak kezdve van, de hiszem az istent, hogy be is lesz
1123   23   |                   lesz végezve. Még eddig az én érdemeim e munkában nagyon
1124   23   |        spanyoloknak – folytatá Bolivár –, az ő hűtlenségük, kegyetlenségük
1125   23   |                   éle a mi fegyverünknek, az ő tetteik emléke ad kettős
1126   23   |                   kettős erőt karjainkba, az nem enged bennünket másra
1127   23   |             idebenn. Egy nagy börtön volt az egész ország, melyben a
1128   23   |              közbe a nép.~– …Fogva tarták az egész nemzetet, kik a kihirdetett
1129   23   |             tömlöcre vettetni, ha azokról az volt a hír, hogy becsületes
1130   23   |          gondolkozás nélkül beleegyeztek. Az átkozott inte a hóhérnak,
1131   23   |             ablakaiban ökleiket emelgeték az ég felé.~– Nem hinné el
1132   23   |                   ég felé.~– Nem hinné el az utókor, hogy valaha keresztyének
1133   23   |                 nyilatkozmánya volt, hogy az emberek erre elkezdtek kacagni. –
1134   23   |                   atyafiságát vele együtt az ellenfélhez szökni.~– Midőn
1135   23   |               ellenfélhez szökni.~– Midőn az egész ország a kétségbeesésbe
1136   23   |                   mérföldnyire dúlták fel az országot e felbőszült fenevadak,
1137   23   |                 felbőszült fenevadak, míg az ifjú Ricante elfoglalt várában
1138   23   |                  azoknak elmondása alatt. Az egész tömeg néma csendben
1139   23   |                   S még itt nem volt vége az éjszakának; még mindig tudott
1140   23   |           ellenség ellen, mialatt a harc, az éhség, a dögvész elpusztítá
1141   23   |                  a végtelen síkságon, hol az óriási fűben lovastól rejtve
1142   23   |               kihirdette a közbocsánatot, az én barátom Paez is olyan
1143   23   |             kezeire. Hahaha! Nézzétek ezt az alakot! Mi ennek harmincfontos
1144   23   |                csinálnak füvek száraiból. Az első éjszaka megfogta Jose
1145   23   |                    egyet csavart rajta, s az úgy szétpattant, mintha
1146   23   |                  a hős Jose Antonio Paez. Az ő hívására előjöttek félelmes
1147   23   |                   bátor Llanerok; ez volt az első csapat, mely újrakezdte
1148   23   |             méltóbb helyen oly szív, mint az övé, nem doboghat –, hogy
1149   23   |                  nem lehet a hősnek, mint az ő szíve? Pillanat múlva
1150   23   |                   ő szíve? Pillanat múlva az egész nép harsogó tapsvihara
1151   23   |                    lesütött fővel sietett az ifjú bajnok az öreg Esteban
1152   23   |              fővel sietett az ifjú bajnok az öreg Esteban di San Solhoz,
1153   23   |               ügye meg van mentve – hanem az enyém elveszett…~ ~
1154   23(1)|                 eseményt is jegyeztek föl az egykorú emlékírók e ritka
1155   23(1)|               azért győzhette le őt, mert az ő lova rossz, Paezé pedig
1156   23(1)|                   spanyol kapitány ráállt az ajánlatra; de Paez ötszáz
1157   23(1)|                   utolérte őt, s megkapva az előtte futó ló farkát, annál
1158   23   |          guayacquili hadak küldötte, maga az ősz Arismendi, a margarita-szigeti
1159   23   |                  venezuelai tekintélytől.~Az öreg don Esteban nem volt
1160   23   |             Esteban nem volt jó kedvében. Az első diadal utáni mámort
1161   23   |                szólsz a mi Bolivárunkhoz?~Az öreg összeráncolá homlokát
1162   23   |            Bermudez, kiben egy pillanatra az a gondolat támadt, hogy
1163   23   |                   a gondolat támadt, hogy az öreg Esteban csak tetteti
1164   23   |              higgyék, kinek küldetése van az égtől, mely őt oltalmazza. –
1165   23   |                szemeiből ki ne olvashassa az, amit érez. – Valaha több
1166   23   |                  spanyollal.~– Ej – szólt az öreg Bermudez. – Esteban
1167   23   |                 excentricus leleményeivel az öltözetkülöncségnek iparkodnak
1168   23   |          feladatni; pedig ránézve mindegy az, akár zöld, akár piros,
1169   23   |                 akár zöld, akár piros, de az öreg ujjai tapintatával
1170   23   |                 megérzi a színkülönbséget az öltözeten, s haragszik,
1171   23   |                 azt nézzétek meg, ha jön. Az el fogja halaványítani valamennyit
1172   23   |              feldíszítés nélkül. Még csak az a kerek medaillon sem volt
1173   23   |         alakoskodásból vettem magamra ezt az öltönyt, mely benneteket
1174   23   |                  Hova lett Rivas tábornok az uricai diadal után, melyben
1175   23   |               Túlnyomó erő közé rohant, s az elfogta őt és kivégezteté.
1176   23   |                   tudunk engedelmeskedni.~Az öreg Bermudez élénken csörgetett
1177   23   |           fussatok innen! Ne hallja senki az ellen gyalázó kiáltását,
1178   23   |                   visszük a vezényszót, s az a gondolat, mely minket
1179   23   |         ellenséggel, csak egy jelszó volt az ostromlott sáncokon: „Hazafiak,
1180   23   |                   sáncokon: „Hazafiak, ez az utolsó pont!” És ez a jelszó
1181   23   |                 jelszó jobban ébren tartá az őröket, mintha hátuk mögött
1182   23   |            pallosa villogott volna; mikor az ayacuchói ütközetet vívtuk,
1183   23   |                  ez a vezényszó elég volt az egész ütközetre, az ellenség
1184   23   |                  volt az egész ütközetre, az ellenség leverésére; nem
1185   23   |                   úgyis odaadjuk vérünket az utolsó cseppig; mi úgyis
1186   23   |                úgyis odaadjuk vagyonunkat az utolsó falat kenyérig a
1187   23   |            fölöttem, bárha atyám volna is az, s kezébe le merném tenni
1188   23   |            zsarnok, s ki felel róla, hogy az még hozzá nem lehet gyáva,
1189   23   |            ütközet eldöntésére sokat tesz az; de országos hadviselésre
1190   23   |               csapatoddal keresztültörtél az ellenségen, s bámulatos
1191   23   |                   míg ez Narinóval együtt az ellenség háta mögötti szorosokat
1192   23   |             hőstett, de hasznos eredmény. Az ayacuchói hőstettért, ha
1193   23   |               éppen kezét szorítod; ennek az volt mondva, hogy csapatjával
1194   23   |            semmire akármi oldalról jön is az ellenség, mert az ő állása
1195   23   |                  jön is az ellenség, mert az ő állása haditerünk csomója;
1196   23   |           letépték kiáltványomat, kiadták az utat küldötteimnek, magamra
1197   23   |                 Margaritát, s veszve lett az egész tartomány miatta.
1198   23   |             diktátor kell e népnek, hanem az önzők, a gyávák serege,
1199   23   |                   önzők, a gyávák serege, az apró zsarnokocskák önkénye
1200   23   |                apró zsarnokocskák önkénye az, mely kemény parancsolót
1201   23   |             tekintetével szelíden békítve az összezördült feleket, s
1202   23   |           összeférhetetlen két gondolat-e az, amit egymás ellenében vitattok?
1203   23   |                   a keserűség miatt; csak az öreg Estebán állt fel székéről,
1204   23   |           csodalény fog lenni, aki ma még az egész országnak határtalanul
1205   23   |               vegyétek azt is áldozatnak. Az első óra óta, melyben Bolivárt
1206   23   |                  megláttam, szerettem őt; az első találkozás óta, melyben
1207   23   |               kezes maradok a haza előtt, az ő igaz szíve felől.~A patrióták
1208   23   |           diktátornak.~– És most esküszöm az egy élő Isten színe előtt –
1209   23   |                  a te szerelmeden örülni. Az nyugtat meg hogy mindkettővel
1210   23   |                   át haragból örömre; még az öreg Estebant is meglágyítá
1211   23   |                  Laurenzia volt vőlegénye az újjal.~– Most már parancsolj
1212   23   |                  egy évre.~Miután letette az esküt, hogy honához hű marad,
1213   23   |            honához hű marad, kezébe adták az aranyalmás botot, a minden
1214   23   |                       III. A válság perce~Az év lefolyt. Hosszabb volt,
1215   23   |                  a Libertador nevet.~Csak az utolsó nap volt még hátra
1216   23   |                 utolsó nap volt még hátra az évből, az a nap, melyen
1217   23   |                  volt még hátra az évből, az a nap, melyen ismét le kelle
1218   23   |            sajnálom, csak nyugalmat rabol az, boldogságot nem ad; de
1219   23   |                 minden, amit összetarték. Az apró emberek összevesznek
1220   23   |                  mely a többi ellen küzd; az úrrá lett népkegy hetenként
1221   23   |             harcok után következni fognak az aljas marcangolások.~Laurenzia
1222   23   |               igent tudnál mondani.~– Nem az én gondolatom hangja ez;
1223   23   |          holttestére hányni sietnek. Azon az éjszakán, midőn te első
1224   23   |          testvéreket. Nem Bolivár hatalma az, mely minket naggyá teend,
1225   23   |             gyémántos csillaggal, kezében az aranyalmás bottal. Távolabb
1226   23   |              Hazafiak! – szólt Bolivár. – Az év letelt, mely alatt a
1227   23   |       kormánybotomat, azt majd ítélje meg az utókor; egyedül annyit mondhatok
1228   23   |                      Ami még spanyol van, az mind határainkon kívül van
1229   23   |              önként leteszem elétek. Adja az ég, hogy amit egy év fölépített,
1230   23   |                   barátainak nem tetszett az, hogy ezt tevé, s ellenségei
1231   23   |                   Morillóval alkudozál.~– Az alku javunkra ütött ki –
1232   23   |                  hüvelyébe kardodat! Ezek az urak itt az én bíráim; és
1233   23   |                kardodat! Ezek az urak itt az én bíráim; és én felelni
1234   23   |                 mert nem adtam el semmit. Az ellenséggel kicseréltem
1235   23   |            helyedről.~– Jól gondolod. Bár az első vád még mellőzve nincs,
1236   23   |                  kimondom a másikat, mert az súlyosabb. Te azon alvezéreidet,
1237   23   |             meglepetéstől.~– Mit keres ez az ember itt?~– Téged keres
1238   23   |                   katonai diktátorral! Le az árulóval!”~De mindannyinak
1239   23   |                 fölül úsztok, mint szemét az árban, a nemzet színének
1240   23   |                   lenni Bolivárnak, midőn az polgári köntösét fölveszi?
1241   23   |              Bolivárhoz.~– Mit csináljunk az elfogottakkal?~– Piar Manuel
1242   23   |                 ítéletét hajtották végre. Az öreg Esteban fölemelkedett
1243   23   |                 életét vagy halálát hozza az vissza.~– Férjem-e nekem
1244   23   |               Bolivár? – kérdezte remegve az érkezőtől.~– Igen, férjed –
1245   23   |            veszélyben is megtartott engem az, ki jónak látott annyiak
1246   23   |            annyiak fölé emelni. Emlékezel az új-granadai táborozásra,
1247   23   |            elűzött.~Senki sem szólalt föl az ő védelmére, legföljebb
1248   23   |           tanácskoztak a gyöngébb szívűek az erősebbekkel: vajon megölni
1249   23   |                 terembe – dona Laurenzia.~Az összeesküvők fölriadtak;
1250   23   |             könyörgéssel elvonja kedvesét az útról, melyen járnia gyalázat;
1251   23   |        figyelemmel hallgatott mindenki.~– Az én leányom ő… – suttogá
1252   23   |                   én leányom ő… – suttogá az öreg Esteban.~– Halljátok
1253   23   |             boldog is lesz. Minden készen az esküvőre, az Annunziata
1254   23   |                Minden készen az esküvőre, az Annunziata szentegyházban
1255   23   |             Annunziata szentegyházban fog az véghezmenni egész ünnepéllyel.
1256   23   |                 Bolivár házába, s ha igaz az, mit szemeimről mondtak,
1257   23   |             arccal:~– De ha nem sikerülne az, amit szívemben reménylek,
1258   23   |                   Nos? Ki lesz közöttetek az a férfi, akinek keze e munkában
1259   23   |                  fog remegni?~– Én leszek az – szólt tompán don Gideon,
1260   23   |                 mosolygott reá.~– Te lész az Gideon? Így nagyon jól leend.~–
1261   23   |            fejemet is föláldozhatod neki, az már nem fog fájni.~– Még
1262   23   |               orcáját.~– Amit én remélek, az is nagyon jó – dörmögé keserűen
1263   23   |                  elsietett a rejtekajtón, az összeesküvők borzongva távoztak
1264   23   |                 el nem hatott, lappangott az oszlopok mögött éj sötétje
1265   23   |             Bolivárt és nejét palotájáig; az ablakok ki voltak világítva
1266   23   |               palotát, ott kinn ujjongott az ácsorgó néptömeg.~Éjfél
1267   23   |               akarta ölelni a hölgyet, de az elfordítá tőle szűz orcáját,
1268   23   |                  tudom már, mi értéke van az esküvésnek, hiszen egy év
1269   23   |              mindenütt egyenlővé tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az, mely
1270   23   |                  Ez az ő fájdalmuk, de ez az, mely újjáteremti e szétzilált
1271   23   |                pohárba, mit egyszer nyújt az ég halandó ajkaknak. Ne
1272   23   |                   Laurenziám. Hideg kígyó az, két meleg szív között;
1273   23   |                  ragaszkodom hozzád, mint az égi üdvösséghez… vesd el
1274   23   |           tántorogva ment át a kápolnába; az erkély ajtó a széles parkra
1275   23   |               nesztelen.~A hölgy felnyitá az ajtót, s halkan jelt adott.~
1276   23   |                   féltsd, akinek ez szól, az több válaszra nem vár. Tehát
1277   23   |                   engedett?~– Nem.~– Hála az égnek. Így óhajtottam azt.~–
1278   23   |                 csak azután lőj rá, midőn az ament kisóhajtá, s a térdeplőről
1279   23   |              figyelni fog, s visszavonult az erkélyre, Laurenzia elhagyta
1280   23   |                   Néhány perc múlva nyílt az átelleni ajtó, a csuklyával
1281   23   |                   alig lehete tőle látni.~Az alak odatérdelt a kis oltár
1282   23   |                   a kis oltár elé, háttal az erkélyajtónak, és arcára
1283   23   |                 elkezde buzgón imádkozni.~Az pedig nem volt Bolivár,
1284   23   |                   keblén keresztet vete: „Az Atyának, Fiúnak, Szent Lélek
1285   23   |         összeroskadt.~Don Gideon leugrott az erkélyről és megmenekült.~
1286   23   |                 És ott meghalt a nő.~Kinn az utcán az ablakok alatt zengett
1287   23   |               meghalt a nő.~Kinn az utcán az ablakok alatt zengett fáklyavilág
1288   23   |                           Bolivár letette az uralkodói hatalmat, visszavonta
1289   23   |                    mint szokták mindenütt az apró emberek a nagy lelkeket.~
1290   24   |            salernói palotája erkélyére, s az alkonyfényben aranyat játszó
1291   24   |           tartotta magát a harmadikra is. Az a harmadik pedig Görögország
1292   24   |                   Nem tudnak már harcolni az óvilágban; nem ért már a
1293   24   |                   már, merre neki tetszik az egész világot, s ahol megkívánja,
1294   24   |                 trónját; norman uralkodik az ultima Thulén, Nagy-Britanniának
1295   24   |                   szinte kezében volt már az a szép ország második Rómájával
1296   24   |                   Guiscard merengve nézte az örök háborgású tengert,
1297   24   |             parancs híven teljesítve lőn; az öngyilkos néhány perc múlva
1298   24   |                   ok nélkül szerencsétlen az ember. Kockajáték az élet;
1299   24   |        szerencsétlen az ember. Kockajáték az élet; a halál legalább nem
1300   24   |                élet; a halál legalább nem az, mert azt magunk is adhatjuk
1301   24   |                 fejedelem heroldjai, hogy az elűzött Dukas Mihály, görögök
1302   24   |             érkezett Guiscard udvarába, s az udvari népnek azon érzékeny
1303   24   |                 halálhírét, hogy ölte meg az árulót, ki őt üldözői kezébe
1304   24   |                    s ő maga is jelen volt az imán, s a pápa előtt térden
1305   24   |            buzdítsa fel hatalmas szavával az olasz népeket ez égrekiáltó
1306   24   |                palástját, s állva fogadta az asztalánál ülő Robert parancsait,
1307   24   |                 nyomra közlé vele tervét, az első partraszállástól egész
1308   24   |                  egész Byzancz ostromáig. Az utolsó szó pedig az volt:
1309   24   |            ostromáig. Az utolsó szó pedig az volt: és akkor midőn elfoglaltam
1310   24   |                két alvezére is vele ment, az egyik volt elsőszülött fia,
1311   24   |                másikban a karddal rontott az ellenség közé, s ha nem
1312   24   |                 látszott is ki egy fejjel az egész hadrend közül, miként
1313   24   |                   egy Pallas istennő; nem az a Pallas, aki a hímzést
1314   24   |                 szövést feltalálta, hanem az, aki az Ilias harcaiba páncélos
1315   24   |                 feltalálta, hanem az, aki az Ilias harcaiba páncélos
1316   24   |                   támadó ellenségre, hogy az soronként esett el; kőfaltörő
1317   24   |                kosaik munkáját meghiúsítá az ércholló, mely a fal tetejéről
1318   24   |             szanaszét zavarta, egy részét az átkozott acrocerauniai sziklák
1319   24   |               hanem ezúttal el volt zárva az útja még a visszatérhetéstől
1320   24   |                 ellenséget látott. Előtte az ostromlott város állt megközelíthetetlen
1321   24   |            Velence hajói hosszú félkörben az ő rabgályáit vontatva maguk
1322   24   |                hírhedett varaegerek hada (az északi zsoldosok, egyedüli
1323   24   |                  harchoz szokott nép, nem az elpuhult görög faj), akkor
1324   24   |                 személyek szíves ígéretei az egyezségre oly főszemély
1325   24   |                  céljuk, mint fogyasztani az időt s az ellenfél szívét
1326   24   |                mint fogyasztani az időt s az ellenfél szívét oktalan
1327   24   |                  reggel meghozza válaszát az alkudozásra?~A másik két
1328   24   |               másik két követ közül pedig az egyik Guiscard nejét, Gaitát
1329   24   |              fogja tölteni, míg a második az ál-Michael császárral tudatá,
1330   24   |                   itt Guiscard táborában, az ő sátorában, az ő karjai
1331   24   |                táborában, az ő sátorában, az ő karjai közt.~Violanta
1332   24   |                   ő karjai közt.~Violanta az ál-Michael leánya volt.~
1333   24   |                  arcát.~Mind a hang, mind az arc olyan volt, mint az
1334   24   |                   az arc olyan volt, mint az angyaloké az égben.~Az a
1335   24   |                   volt, mint az angyaloké az égben.~Az a tiszta mennyei
1336   24   |               mint az angyaloké az égben.~Az a tiszta mennyei hang, mely
1337   24   |                 tiszta mennyei hang, mely az ezüstharangnál csengőbb
1338   24   |                   csengőbb rezgéssel tört az ég felé, áthatá a kemény
1339   24   |              szerelemféltő asszony, másik az ál-Michael, a bosszúálló
1340   24   |             bűvös-bájos dallamokat, miket az angyalok zsolozsmái közül
1341   24   |               szédülés kell rá, hogy vagy az egyikbe, vagy a másikba
1342   24   |                   el. Ott ringatá térdein az éneklő szép leánykát, simogatá
1343   24   |                    két olyan kardét, mely az utolsó csapásig őérte fog
1344   24   |           csapásig őérte fog küzdeni most az életre-halálra menő harcban.~
1345   24   |                     VI.~Hajnal előtt, még az éj szárnyai alatt, jött
1346   24   |                norman lovasságot Michael, az ál-császár.~Tehát Michael
1347   24   |                vagy mégy, menj játszani!”~Az első roham veszedelmesen
1348   24   |                   fővel, lobogós kopjával az ál-Michael, Violanta atyja.~
1349   24   |                 perc alatt el volt döntve az ütközet; az a nyolcszáz
1350   24   |                   volt döntve az ütközet; az a nyolcszáz norman lovas
1351   24   |          megállani.~Guiscard legelöl járt az öldöklők között; tűzsarkantyú
1352   24   |                tűzsarkantyú volt lelkében az a gondolat, hogy a görögök
1353   24   |            fejedelemnek öltöztetett alak, az a Michaelnek nevezett álcár,
1354   24   |                   visszafoglalni jön.~Íme az álcár szerencsésebb volt
1355   24   |                  rátalált a csata hevében az igazi császárra. Alexius
1356   24   |             Alexius összecsapott vele. És az ál-Michael kopjája kiüté
1357   24   |           testükkel védik a menekvőt, míg az álcár végre tépett bíborpalástjában,
1358   24   |           Violanta atyja – légy ezután te az – gyermek még, hadd játsszék…~
1359   25   |                  Othello!~Tudod, barátom: az ember nem hisz az asszonyfélének;
1360   25   |                barátom: az ember nem hisz az asszonyfélének; tudod, barátom,
1361   25   |           asszonyfélének; tudod, barátom, az ember annyi mindenféle tapasztalást
1362   25   |                mindig és mindenütt gondol az ember. Ezt ki nem tudja
1363   25   |               védelmezem, azalatt odahaza az alperesemet nem convincálja-e
1364   25   |          felhatalmazó levél nélkül; hanem az embernek a legféltettebb
1365   25   |                ajtaján! Ott megígértettem az asszonnyal, megesküdtettem
1366   25   |              odaleszek, hogy zárva tartja az ajtót, s ha csengetnek,
1367   25   |             rablás, gyilkolás mindenfelé; az emberhez, mikor megtudják,
1368   25   |           öltözött rablók bekéredzkednek, az ember azt hinné, hogy gavallérok,
1369   25   |               kést rántanak, legyilkolják az embert. Így – jól megijesztgettem
1370   25   |                 Így – jól megijesztgettem az asszonyt. Fogadta, hogy
1371   25   |                 voltam hazafelé. Meglepem az asszonyt, korábban jövök.
1372   25   |              kettős gondolat hányt-vetett az egész úton, jobban, mint
1373   25   |                   s a legelső, amit látok az, hogy az ajtóm nincs bezárva –
1374   25   |              legelső, amit látok az, hogy az ajtóm nincs bezárva – benyitok,
1375   25   |              ijedtél meg, gonosztevő? Hol az asszony?~– I-i-i-izé.~–
1376   25   |               hogy izé!~Széttekintek, hát az előszobában az asztalon
1377   25   |          Széttekintek, hát az előszobában az asztalon egy sipkát pillantok
1378   25   |                   minden lelket, berontok az ebédlőbe, ott nem találok
1379   25   |              rohanok a hálószobába, annak az ajtaját félig eltorlaszolva
1380   25   |                  rejtőzik térden guggolva az ágy függönyei mögött.~–
1381   25   |            ordíték rá, mint egy oroszlán.~Az átkozott gonosztevő hidegvérrel
1382   25   |                lármát csaptam magam, hogy az egész ház összecsődült;
1383   25   |          legjobban szégyenlettem magamat, az a feleségem volt, ki a folyosóról
1384   25   |                   fejjel és igen porosan; az ártatlan a pamlagvánkosokat
1385   26   |                 két év óta visszautasítja az én hű szívemet; én nem bírom
1386   26   |                nem lágyul irántam, én itt az ön szemei előtt megölöm
1387   26   |                rajta nevetni. Nem úgy van az, ahogy ön gondolja; persze,
1388   26   |               persze, ha pisztolyt fognék az agyamnak, ön addig a percig
1389   26   |                 pedig mit használna nekem az ön sajnálkozása és részvéte.
1390   26   |              Köszönöm szépen. Nem úgy van az. Én lassú halállal fogom
1391   26   |              előtt – éhen akarok meghalni az ön szobájában. Legyen meg
1392   26   |              szobájában. Legyen meg önnek az a kegyetlen öröme, hogy
1393   26   |           leghívebb imádóját.~Azzal leült az öngyilkos imádó egy pamlagra,
1394   26   |                 ideje eljő, majd elhagyja az a helyét. Maga elment sétálni,
1395   26   |                hogy még mindig itt van ám az az úr. Clarisse most már
1396   26   |                  még mindig itt van ám az az úr. Clarisse most már haragba
1397   26   |                 De hát uram, elment önnek az esze? Itt akar hálni?~–
1398   26   |                 van már a rossz tréfának. Az imádó még mindig ott ült.~–
1399   26   |                  szobájából, s bezárta rá az ajtót. Hiszen majd csak
1400   26   |              Hiszen majd csak megszökteti az éhség! Az már bizonyos.~
1401   26   |                csak megszökteti az éhség! Az már bizonyos.~Másnap reggelig
1402   26   |                nem evett már semmit.~– De az úristen áljda meg, édes
1403   26   |               kapitulált. Csodálatos neme az ostromnak, ahol a megszálló
1404   26   |                  a kétségbeesés környezé. Az ember már csak alig lihegett.
1405   26   |               megöli magát szemei láttára az éhség lassú halálával! Hogy
1406   26   |                 legforróbb szenvedélynek! Az ember utoljára is kénytelen
1407   26   |                 utoljára is kénytelen ezt az embert becsülni. Ilyen embernek
1408   26   |                hallgasson egy okos szóra!~Az imádó szomorú mosolyra lágyítá
1409   26   |              isten neki, megcsókolá.~Arra az öngyilkos összeszedte végső
1410   26   |                  egy pár zemlyét eldugnék az atillám zsebébe; nem tudom,
1411   26   |               atillám zsebébe; nem tudom, az elszánt imádó vajon nem
1412   27   |             százötven mázsa, hogyne volna az nehéz egy ember lelkén?~
1413   27   |                alatt történt ez a kaland; az idő éppen kedvező volt hasonló
1414   27   |               második kapitány, Martelin, az is oldalában vitte magával
1415   27   |              hegyét, ami a sebben törött.~Az araucói parton, hol a rablókat
1416   27   |                  csalódásában búcsút vett az egész világtól.~A la Conceptione-öböl
1417   27   |                 egy éhenholt embert, hogy az ott szolgálja őt, azután
1418   27   |       kétségbeesett creol nőt, akik közül az egyiket feleségének, a másikat
1419   27   |           tréfától, hogy ellenségét éppen az araucani kenyérfa tetejébe
1420   27   |               fenekére.~A Mocha-szigettől az araucani partig azonban
1421   27   |           lázongani; a vihar meghallgatta az átkozódók kívánságát, s
1422   27   |              kívánságát, s utolérte őket, az ár mindig közelebb ragadta
1423   27   |                  tudott hajóján segíteni, az egész legénység között nem
1424   27   |               hogy szabadítsa meg a hajót az elmerüléstől.~A fogoly ekként
1425   27   |               emberré lett; átlátta, hogy az bohó álom volt csak, amit
1426   27   |             egyforma időtöltése, sőt maga az a jelentéktelen némber is,
1427   27   |                másként vissza, mint ahogy az ember egy képtelenségekkel
1428   27   |             protestánsnak volt nevelve, s az egész spanyol part hosszában
1429   27   |                   minden városban épülve.~Az indián vérrel elegyült spanyol
1430   27   |                    a hívők templomait ott az aranyozott szentképeken
1431   27   |              virágcsoportozatok ékesítik; az oltárok ragyognak és tarkállanak
1432   27   |                 miknek zengése belevegyül az ájtatos karok énekébe, s
1433   27   |              lépett be Robertson, s közel az orgonához egy szögletben
1434   27   |          fantasztikus szabad ruházatában, az indus ízlés kiáltó színeit
1435   27   |                 Mater dolorosát énekelték az apácák, s egy fenséges magas
1436   27   |                belőle, mint a fülemiledal az erdők zúgásából.~A tengerész
1437   27   |                 mélán lesütött szemekben, az énekre nyílt szelíd ajkakban
1438   27   |                  képét vélte látni. Pedig az nem őrangyala volt.~A tengerész
1439   27   |           tengerész elámultan várta végét az éneknek, keresztülrezgett
1440   27   |                 éneknek, keresztülrezgett az egész lelkén, s e pillanatban
1441   27   |                   vágyat visz magával fel az égbe, mely nem engedi neki,
1442   27   |                 álmában beszélt, csakhogy az égi szépség ezúttal inkább
1443   27   |                 úgy tetszett neki, mintha az is vetett volna reá smaragdos
1444   27   |                 oly meglepően hasonlított az ő álomképéhez, s attól mégis
1445   27   |                  el szokott költeni.~Most az egyszer mégis jónak találta
1446   27   |                  rendöltözetben…~– No, ez az, barátom, ugyanaz; férje
1447   27   |            Gyönyörű csengő hangja van. Ez az. Hat hete, hogy letelt a
1448   27   |                  pokolmélységbe. Williams az első beszélgetésből észrevevén,
1449   27   |                ábrándozott; láthatá, hogy az a tünemény, akit ő valami
1450   27   |                 kacérul mosolyogni látja; az asszony olyan könnyen válik
1451   27   |              angyalából annak ördögévé, s az emberi szív legsötétebb
1452   27   |             emberi szív legsötétebb titka az, hogy akit szeretett, mint
1453   27   |                 Tereza Mendeznek tetszett az, hogy egy fiatal ember őrjöng
1454   27   |               annál mélyebbre csalogatták az ő sötét szemei.~Egyszer
1455   27   |                   Őrült, ádáz beszéd volt az, nem méltó férfi szájába;
1456   27   |                 Amerikában; ami alul van, az fordul felül, ki-ki azt
1457   27   |                   őtőle függött, ki akkor az egész mozgalom helyén döntő
1458   27   |              adjon elő tízmillió dollárt. Az is őrült volna, aki ilyesmiről
1459   27   |              álmodá, hogy ott jár-kel már az aranyhalmazok között, s
1460   27   |                   háborúnak vége szakadt, az admiráli vállrózsák egyszerre
1461   27   |                Ingres hajója, a Peruvian, az éppen tízmilliót visz aranyporban
1462   27   |                   aranyporban és rudakban az angol bank számára; vedd
1463   27   |                 nevetett ez ötletre; maga az említett kapitány, Ingres
1464   27   |           kapitány, Ingres is jelen volt, az is kacagott ez enyelgésen.~
1465   27   |               Williams hátramaradtak.~Azt az irlandit, ki ama tréfás
1466   27   |                    én azt gondoltam, hogy az a tízmillió dollár sokkal
1467   27   |                 helyen volna nálunk, mint az angol bankban.~Sötét volt –
1468   27   |               aggódni, hogy hátha elpirul az arca.~A három tengerész
1469   27   |                  hogy annyi roppant pénzt az angol bankba nagy fáradsággal
1470   27   |                   sík tengerre kivonatni.~Az a reménye, hogy a Peruvian
1471   27   |              siettek oltására; a Peruvian az általános zavarban eltávozhatott
1472   27   |               tengeröbölből anélkül, hogy az valakinek feltűnt volna.
1473   27   |            dördüléssel fellobbant a hajó, az üszkök széthullottak a tengerbe,
1474   27   |              azzal a sárga porral, amitől az emberek úgy megbolondulnak,
1475   27   |               emberek úgy megbolondulnak, az aranyrudakat, végeiken az
1476   27   |                 az aranyrudakat, végeiken az angol címerrel, dúlhatott
1477   27   |                  egymáson, mint a falevél az erdőn, s gondolhatott donna
1478   27   |                  donna Terezára: már most az enyém vagy! Hát a pokolra
1479   27   |                  hosszú utat kelle tenni. Az a roppant kincs még csak
1480   27   |               kincs még csak részben volt az övé. Ötven martalóc, a rablás
1481   27   |                 akarjuk veled siratni azt az öreg tátit, aki ezt a szép
1482   27   |             keresztülvezetni; nála nélkül az első napon elnyelné azt
1483   27   |              eláltatá Georges gyanúját, s az késznek nyilatkozott a szigetre
1484   27   |                  patak torkolatánál, ahol az a tengerbe szakad, s a hordókat
1485   27   |           asszonyságok, könnyű volt velük az alku. Egy bicsakért, egy
1486   27   |       figyelmezteté, hogy legyenek készen az elindulásra, mert a hajó
1487   27   |                hajó nem várhat tovább; ha az apály kezdődik, ki nem mehet
1488   27   |              apály kezdődik, ki nem mehet az öbölből.~Egy puskalövés
1489   27   |              öbölből.~Egy puskalövés volt az előre meghatározott jel,
1490   27   |             vannak, akár nincsenek készen az utolsó hordókkal.~Ki tehet
1491   27   |                 volt töltve, s azok éppen az indus fejedelem oldalát
1492   27   |            veszélyére. Azokat körülfogták az indiánok; menekülniük lehetetlen
1493   27   |                   legény fejébe fúródott, az kibukott a vízbe.~Eggyel
1494   27   |                 Robertson. A többi nyomta az evezőt. A dereglye sebesen
1495   27   |             szemlélé, mint mészárolják le az ottmaradtakat a bőszült
1496   27   |               vitorlák lankadtan verődtek az árbocfákhoz, a hajó állt
1497   27   |                  a szigetet, s kerüli még az indián is veszedelmes vizei
1498   27   |                gabonát, a kenyérgyökeret, az ananászt, mint nálunk a
1499   27   |                 ott rothad a földön, mert az apró sertések számtalan
1500   27   |                hajósok, mikor körös-körül az egykedvű tenger csapkodja