| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ayacuchói 2 ayacuchónál 1 aymerich 2 az 2788 azalatt 21 azáltal 4 azaz 1 | Frequency [« »] ----- ----- 7313 a 2788 az 2292 hogy 1865 nem 1707 s | Jókai Mór Dekameron IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1501 27 | fenn. A hajóról elvinnék az ágyúkat, a lőszereket; a
1502 27 | mesevilág paradicsoma ez, ahol az embernek nem kell a holnapról
1503 27 | ad mindent, s pazarolja az ég madarainak azt, miért
1504 27 | tudta, hogy ez a négy – az előőrs…~Ha ő hadat viselt
1505 27 | cimborák közül elárulta őket az otahaiti kormányzónak, s
1506 27 | otahaiti kormányzónak, s az rögtön elküldött a másik
1507 27 | történjék? – kérdé tőle az egyik, sötéten nézve rá.~
1508 27 | felelte a kérdezőnek:~– Az világos, hogy barátainkat
1509 27 | kijózanodnak. Dologra, legények! Az előőrsök megbánták magukban,
1510 27 | lám, ő szépen gondoskodik az elázottakról; maga hogy
1511 27 | hordják-e most fel.~– Hát az ördög? Most is agyon vagyunk
1512 27 | lehetőségét átlássa, de az nem sokat törődött vele;
1513 27 | másik.~Mindenki horkolt már, az idő éjfél után járt, hideg
1514 27 | egy-egy sirály szállt le az árbóckosarakra; gyönge zivatar
1515 27 | megmeneküljenek. Bizonyosan még azon az éjszakán elnyelte őket a
1516 27 | önkénytelenül nyomott el az álom, odarogyott a kormányszekrény
1517 27 | csapkodta a hajót a hullám. Az egyik előőrs erre fölébredt.
1518 27 | nézett, s észrevette, hogy az eltűnt.~– Ébredj, kapitány! –
1519 27 | szemeit dörzsölé ijedtében; az égen akkor kezdett szürkülni
1520 27 | megint kevesebben vagyunk”.~Az egész spanyol hajóval történt
1521 27 | Saypan-szigetre, elrejteni az egész kincset, s azután
1522 27 | kerültek vissza ismét Saypanra. Az volt most a főkérdés, miképp
1523 27 | annak nyomára vezessen; az aranypor és öntött rudak
1524 27 | védgátakkal elzáratá, s mikor az fel volt szorítva medréből,
1525 27 | barlangba hengerítteté be az arannyal telt hordókat egymás
1526 27 | Most már jó helyen volt az egész kincs, most már nem
1527 27 | most már nem félhetett az egyik cinkos a másiktól,
1528 27 | cinkos a másiktól, hogy az meg fogja őt csalni, hogy
1529 27 | többé, őrizze most ő maga az üres hajót.~Mikor a legénység
1530 27 | egytől egyig ittasan hevert az első födözet alatt, Robertson,
1531 27 | régóta terveztek előre. Az alvó tengerészeket bezárták
1532 27 | vitorlaköteleket, leereszték az árbocokat s kapcsaikat kiszedve,
1533 27 | hányódott a nyílt tengeren az elhagyott hajó, anélkül,
1534 27 | találkozott vele egy cethalász; az főlfeszíté lepedőit, kinyitá
1535 27 | főlfeszíté lepedőit, kinyitá az ajtókat, már ekkor csak
1536 27 | szomjan, levegő nélkül, az az egy pedig meg volt tébolyodva,
1537 27 | szomjan, levegő nélkül, az az egy pedig meg volt tébolyodva,
1538 27 | pedig meg volt tébolyodva, az is maradt teljes életében.~
1539 27 | elveszett. Georgest egy este az utcán, mikor a kávéházból
1540 27 | ivott olyan pohárból, amibe az töltötte a bort.~Egy este
1541 27 | nem bocsátotta őket tovább az előszobánál, s kérdezte,
1542 27 | mondd neki, hogy itt van az a két férfi, akinek tízmillió
1543 27 | úrnőjének a mondott szavakkal, az maga sietett ki a férfiakhoz,
1544 27 | bizonyos volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~–
1545 27 | bizonyos volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~–
1546 27 | Egyikünkre ötmillió jut. Az, úgy hiszem, elég arra,
1547 27 | egy limai delnő megnézze az embert, akármilyen rongyos
1548 27 | közöttetek.~– És a szív? Az semmit sem nyom-e nálad?~
1549 27 | ketten jól tudunk vigyázni az egészségünkre. Ugye, Robertson?~
1550 27 | hogy ki felé nyomja le az aranyos serpenyőt a szerelem
1551 27 | s visszasúgá: – Azt, aki az egész tízmilliót hozza magával.~
1552 27 | isten alkotott.~Robertson az ajtóban utolérve társát,
1553 27 | nevetve válaszolt rá:~– Az ember nem kötheti minden
1554 27 | nem mond el barátjának; az a titok, amit donna Tereza
1555 27 | neki: „Azt választom, aki az egész tízmilliót elhozza!”~
1556 27 | Most tehát első dolguk az volt, hogy egy rio de janeirói
1557 27 | tehette volna magát, ha az angol rendőrség meg nem
1558 27 | sejti a jó szándékot, aminek az lett következése, hogy a
1559 27 | volt, látszott valami nyoma az ezüstös hímzésnek, amiből
1560 27 | felelt neki Robertson, kinek az agyában hirtelen villant
1561 27 | amiért csak érte kell menni.~Az igaz, hogy messze van, de
1562 27 | igaz, hogy messze van, de az is igaz, hogy az roppant
1563 27 | van, de az is igaz, hogy az roppant sok ezüst!~Hátha
1564 27 | rongyos goelettjét, mert biz az silány kis hajó volt; fogadott
1565 27 | elfogytak. Thomson kapitány az elinduláskor magára vállalta,
1566 27 | elinduláskor magára vállalta, hogy az élelmezésről gondoskodni
1567 27 | elfogytak, adasson valamit nekik az Isten nevében; azok aztán
1568 27 | egy kevés kétszersülttel. Az Isten fizesse meg!~Így mentek
1569 27 | Robertsonnak nem tetszett ez az új tapasztalás. Amint a
1570 27 | ő fogja magára vállalni az élelmezést.~Egy csoport
1571 27 | sziget között vitt keresztül az út; Robertson itt-amott
1572 27 | egyhelyütt szinte elfogták az egész hajót az indiánok
1573 27 | elfogták az egész hajót az indiánok körülfogva azt
1574 27 | Azonban folyvást közeledtek az ígéret földje felé; Robertson
1575 27 | amiért annyit ölt!~És az utolsó osztályos még most
1576 27 | osztályos még most is él; az utolsó, aki a tízmilliót
1577 27 | mondta: „Azé leszek, aki az egész tízmilliót elhozza”.
1578 27 | egy szál deszkán utazik, az őt minden percben kész megölni,
1579 27 | látta maga előtt aludni azt az embert, ki tőle ötmilliót
1580 27 | Saypan-szigetig hátra, ennek az éjszakának utolsónak kell
1581 27 | félek.~Thomson odalépett az asztalhoz, melyen a lámpa
1582 27 | keresztülcsapott rajta.~Az egész oly hirtelen jött,
1583 27 | irányának fordultak. Itt volt az utolsó állomás.~A kis köpcös
1584 27 | ön, megbírja-e goelettem az ötven hordó terhet?~– Hogyne
1585 27 | ezüsttel terhelve nehéz.~– Az igaz.~– Arannyal terhelve
1586 27 | Természetesen, uram, az ember halandó, nem tudja,
1587 27 | Azután meggondolva, hogy az ember halandó, a derék jó
1588 27 | osztályrésze örökösévé. Tudja ön: az ember halandó.~Robertson
1589 27 | harmadszor is hivatkozott az ember halandóságára, megragadta
1590 27 | Miért jöhetett ez vissza?~Az valóban őt üldözte.~A kis
1591 27 | ellen. Robertson hallotta az üldöző kiáltozásokat, és
1592 27 | Robertson rejtekéből észrevéve az elhagyott csónakot, s végigmászva
1593 27 | hogy hová van elrejtve az orzott kincs?~– Tehát azt
1594 27 | vagyok, azok jól értenek az inquisitióhoz.~– Próbáld
1595 27 | közt hitte, veszítse el azt az asszonyt, kinek alakját
1596 27 | értek, Robertson hallá azt az ismerős hörgést, amit a
1597 27 | készen állt, a legények az evezőknél ültek; Robertson
1598 27 | kutassák föl; évekig ásták az árkokat a sziget hosszában,
1599 27 | megváltoztatta a patak folyását is, az is más medret választott,
1600 28 | mint azt a szerencsét, hogy az emberek nem ismerik egymást.
1601 28 | mondom meg, hogy hol, mert az nem tartozik a dologra;
1602 28 | akiből a férfi asszonyosan, az asszony férfiasan hordja
1603 28 | asszony férfiasan hordja az üstökét.~A két kis ember
1604 28 | férj nem ment kávéházba, az asszony nem járt látogatásokat
1605 28 | találta azt a gondolatot, hogy az ő kicsi férje azzal a szelíd
1606 28 | zöldre s emberhússal él, s az erdőkön kurjongat.~– De
1607 28 | kártyázószobákba, a kis nő ottmaradt az ifjú emberekkel a társalgási
1608 28 | mit beszél rólunk a világ?~Az „asszony” címtől megrettent
1609 28 | tréfálni nem tanácsos, volt az ágya fejénél egy kis ezüstfeszületecske,
1610 28 | indították. Másnap azután az egész világ megint arról
1611 28 | feleségét, s puskával lesi az embereket, akik a ház előtt
1612 28 | akik a ház előtt elmenve az ablakra föltekintenek; az
1613 28 | az ablakra föltekintenek; az asszony mindennap mérget
1614 28 | halt meg a kisleány, mert az anya gyermeke életére esküdött,
1615 28 | rajta.~Azután meghalt maga az asszonyka; azt is kivitték
1616 28 | azt is kivitték oda, ahol az emberek nem törődnek a szomszédjaik
1617 28 | világ azt beszélte, hogy az asszonyka készakarva ölte
1618 28 | milyen furcsa kis család volt az, milyen csodálatos volt
1619 29 | bizonyossággal állítani, hogy az armalisa nagyon hamar kéznél
1620 29 | adóssággal, mint falevéllel; az ilyen veszni indult gazdaságot
1621 29 | a ragya, s lova elkapja az erkölcsöt, melyet gazdája
1622 29 | hivatalkereséssel töltötte az időt, még kevesebb eredménnyel.
1623 29 | még kevesebb eredménnyel. Az egész diákszótárból egy
1624 29 | maga is többet ért volna az egész dictionariumnál, s
1625 29 | kiütött a burkus háború.~Az országban nagy mozgalom
1626 29 | mikor a nyulakat kergette az ugarban, s aztán idehaza
1627 29 | fogadta Zsilipy Péternek azt az ajánlatát, hogy a közeledő
1628 29 | szerzend, egyszer azért, hogy az ellenségnek jól fog esni,
1629 29 | magukat s becsületet hoznak az országra, vagy elvesznek
1630 29 | rendjén, s úgy is jól van.~Az első eset tölt be. Zsilipy
1631 29 | be. Zsilipy Péter csapata az első intrádánál oly szemtelen
1632 29 | együtt lepni, összefogni, az ellenállókat lekaszabolni,
1633 29 | Péterből nagy ember lett. Az ellenség városait sorra
1634 29 | kérdezték a megyegyűlésen, hol az armálisa. Most már, ha akart,
1635 29 | már ősz volt a bajusza.~De az új gróftól távol voltak
1636 29 | dacára; nagyobbra nézett ő. Az udvarnál járni, a birodalmi
1637 29 | illő fényben ragyogni volt az ő óhajtása. Ott építtetett
1638 29 | legműveltebb delnőnek tartaték az udvarhölgyek között. Az
1639 29 | az udvarhölgyek között. Az ifjú asszonyság sohasem
1640 29 | sohasem bánta meg, hogy az öreg grófhoz ment nőül,
1641 29 | nagy baj volt közöttük, az, hogy gróf Zsilipy egy hangot
1642 29 | nyelv közül éppen csak erről az egyről nem tudta, hogy a
1643 29 | nyelvével beszéli-e ezt az ember, vagy a fogával?~Már
1644 29 | nagyobb fizetéssel, mint az egyetemnél, s holtig való
1645 29 | A tanár örömmel állt rá az ajánlatra.~– Hanem több
1646 29 | szobájába, s ez meg azt az ajánlatot tette neki, hogy
1647 29 | jó ember és őneki úgy fáj az, hogy nem beszélhet vele
1648 29 | mennyire szereti őt; hanem az egész dolog titok, és arról
1649 29 | grófnővel nagyon könnyen ment az oktatás: ő igen alkalmas
1650 29 | gróffal. Bezárt ajtó mellett, az asztalon egyfelől a töltött
1651 29 | volt arról, hogy mire való az a der, die, das. Azt ő igen
1652 29 | professzor nem tudta, hogy mi az.~– No hát! Zum blasen den
1653 29 | kiálta Zsilipy, öklével az asztalra ütve –, „himmelstein
1654 29 | lopta el magától. Amint az ebédet végezte, megparancsolta
1655 29 | hogy a hátán csorgott bele az izzadság. Történt azonban,
1656 29 | szobájába, s rajtakapta az öreget a titokteljes munkán.~
1657 29 | hadastyán fölveté szemeit, az az édes csengő hang fogadta,
1658 29 | hadastyán fölveté szemeit, az az édes csengő hang fogadta,
1659 29 | álmodtál, férjem? – kérdezé az asszony tiszta magyarsággal. –
1660 29 | nyelvészeti tökélyeit, hogy az udvarnál is föllépett kísérleteivel;
1661 29 | kifejezésekkel adá tudtára, hogy az udvarhölgy azt mondta neki
1662 30 | I.~Az elegáns világ szerette volna
1663 30 | s nem akarja, hogy azt az emberek lássák; elég baj
1664 30 | véleményt oda módosíták, hogy az asszony bizony nem rút,
1665 30 | megtelepedése epochát képez, ráérnek az emberek ilyen kérdésekkel
1666 30 | egyszer csak végét vetette az egész találgatásnak azzal,
1667 30 | notabilitásaihoz rendre küldözé azokat az ismeretes meghívó jegyeket,
1668 30 | egy vélemény volt felőle: az, hogy ez a nő csodaszép
1669 30 | koporsóban, mint egy alvó, ki az ébresztő szóra vár, ajkai
1670 30 | közé milyen szépen illik az a fehér arcú halott.~Harmadnap
1671 30 | gyorsan végzi szomorú munkáját az enyészet; azok nem mosolyognak
1672 30 | így a koporsóban.~És mégis az egész város azt beszélte,
1673 30 | lenni, hogy azt megölje, és az nem lehet, hogy valaki ily
1674 30 | neje halálesetei felől, az iránt rendeljen rögtön szigorú
1675 30 | halottat eltemették abba az új sírboltba, amit a marquis
1676 30 | nagy költséggel építtetett az issoduni temetőben; csupa
1677 30 | csupa fehér márványból volt az egész fala, arany kacskaringókkal,
1678 30 | a szép márvány urnákról, az arany kacskaringókról és
1679 30 | arany kacskaringókról és az ezüstös rácsajtóról. De
1680 30 | vasajtón keresztültörte magát az a hideg hírszellő, hogy
1681 30 | megtudjuk később. Most csak az első titokra kell rájönnünk.~
1682 30 | chymistával ismerkedett meg, kinek az a különös foglalkozása volt,
1683 30 | pokoli nevét.~Ha valaki az acheronionból ivott, nem
1684 30 | vizsgálatot rendel, akkor az orvosi kéz öli meg az elaltatottat;
1685 30 | akkor az orvosi kéz öli meg az elaltatottat; ha pedig gyanútlan
1686 30 | nyomát a méregnek. – Ez az acheronion.~Marquis Malmont
1687 30 | párkányain megtelepedett az a sárga virágú szaka, ami
1688 30 | kíváncsi virágocskák ott az ajtó előtt annyira is vetemedtek,
1689 30 | a félsötét előcsarnokba; az emberek pedig egy hét alatt
1690 30 | a különösségek, amikért az ember ezt a megtiszteltetést
1691 30 | nő jóhírének. Legjobb hír az egy hölgynél, ha semmi híre
1692 30 | kimondása által tett valami kárt az ember, mert a Delmaure név
1693 30 | kétértelműség van, ha valaki az anyja nevét viseli az apjáé
1694 30 | valaki az anyja nevét viseli az apjáé helyett.~Igen gazdag
1695 30 | de azért mégsem tartozik az előkelő világhoz, a hautecrème-hez,
1696 30 | világra; a középvilágnál, az úgynevezett demi-mondnál
1697 30 | szalonjai tárva vannak ugyan az elegáns világ őrültjei és
1698 30 | szórakozásból bolondabbítja; vagy az bizonyos, hogy úgy el tudja
1699 30 | legbizonyosabbat mondanak róla, az már olyan hitványság és
1700 30 | szereztek neki, mint szépsége; az atyai ház megnépesült versenyző
1701 30 | álmaiban is megjelenni.~Az nagy hódítás, ha egy férfi
1702 30 | foglalni.~A gyermek hitt az álomnak és a szép szavaknak,
1703 30 | választottjához nőül akar menni.~Az apa nagyon büszke ember
1704 30 | rossz van már róla mondva); az öreg Delmaure erre akarta
1705 30 | boldog szerelmében feledte az atyai házat, vagyont, rangot
1706 30 | kiengesztelje. Merthogy az ő atyafiságának is van oka
1707 30 | kitagadott leányt vett nőül, az már csak természetes.~Az
1708 30 | az már csak természetes.~Az elhagyott nő sokáig várta
1709 30 | vissza eltávozott férjét, de az sem személyesen, sem levélben
1710 30 | volna.~Ott pedig kinevették.~Az egész házasság csak alakoskodás
1711 30 | cimborája; a tanúk szintén; és az egész alávalóság olyan jól
1712 30 | jól el volt már sepergetve az útból, hogy senkit sem lehetett
1713 30 | ki tudja, hová lett még az a könyv is és miféle könyv
1714 30 | szatócs-számviteli könyv volt az is, amit a zsibvásáron vesznek
1715 30 | nyilvánosság előtt forgott: az újságírók is megtudták;
1716 30 | idomítással és hozzáadással ment az át a közönségbe. Először
1717 30 | elővette egy nagynevű költő, az csinált belőle még rosszabb
1718 30 | verték agyon nagy nehezen.~Az öreg Delmaure kénytelen
1719 30 | kell orvosnak lenni, hogy az ember elhiggye, hogy mindazon
1720 30 | mindazon keserűségnek, amit az anya szíve kiállt, a gyermekén
1721 30 | bánatos, hogy ha ránéz is, az anyaszeretet örömén keresztülsötétlik
1722 30 | próbát állatott ki velük az ég! Hányszor el voltak rá
1723 30 | semmi kilátásuk nem volt; az öreg Delmaure végrendeletet
1724 30 | említette benne.~Egy napon az öreg Delmaure nagyszerű
1725 30 | rózsaszín csillagok omlottak az ablakból alá, s tűzkígyók
1726 30 | tökéletesen sikerült; percek múlva az egész palota lángba borult,
1727 30 | lépcsők felé, azokat pedig az első rázkódás ledöntötte,
1728 30 | szabadulásra, mint a folyosóról az udvarra leugrálni. Ezt kísérté
1729 30 | tékozló fiú is, hanem biz az nyakát törte benne; ezer
1730 30 | történhetett meg rajta.~Az öreg Delmaure maga bennégett
1731 30 | bárónak egyéb örököse, mint az eltaszított leány. A törvény
1732 30 | válogatott, hogy a legcsúfabbat, az éhhalált kikerülje, ma mint
1733 30 | kisasszony, kit leánya sirat”.~Az előítélet még a sírkövet
1734 30 | gyűlölni, mint szeretni, s az élet később sem tanította
1735 30 | később sem tanította őt az utóbbira.~Különben is ritka
1736 30 | Különben is ritka gyémánt az igazi szerelem, az ő számára
1737 30 | gyémánt az igazi szerelem, az ő számára még ritkábbá lett
1738 30 | számára még ritkábbá lett az. Mindenkin, aki hozzá közeledett,
1739 30 | a leánynak nincsen neve. Az apja gazember volt, az anyja
1740 30 | Az apja gazember volt, az anyja szerencsétlen; a leányra
1741 30 | minden ember tudja, hogy az apja gazember volt, az anyja
1742 30 | hogy az apja gazember volt, az anyja szerencsétlen.~Ez
1743 30 | ezt tudta minden ember. Az ész logikája szerint ebből
1744 30 | ész logikája szerint ebből az következnék, hogy a csalogatott,
1745 30 | elmaradozzanak tőle; hanem az élet másképpen játszik,
1746 30 | éppen ez hozta őt divatba. Az emberek annál jobban siettek
1747 30 | s körülbelül ő rendezte az egész tréfát, úgy ahogy
1748 30 | egész tréfát, úgy ahogy az végbement.~Ez az ember volt
1749 30 | úgy ahogy az végbement.~Ez az ember volt Malmont marquis.~
1750 30 | Olivát a színházban, és abban az első pillanatban úgy belészeretett,
1751 30 | hogy ki e nő, már akkor az késő volt rá nézve.~Talán
1752 30 | így elébb megtörtént rajta az igézet, azután érkezett
1753 30 | készen volt. Ha e nő valóban az a démon, akinek a rossz
1754 30 | aztán főbe lője magát, neki az is tetszeni fog; ha pedig
1755 30 | kezdete nem volt nehéz; az ember csak egy látogatójegyet
1756 30 | elfogadják, akkor nyitva az ajtó, s azontúl segít az
1757 30 | az ajtó, s azontúl segít az ész vagy az esztelenség.~
1758 30 | azontúl segít az ész vagy az esztelenség.~Az első lépés
1759 30 | ész vagy az esztelenség.~Az első lépés sikerült, a marquis
1760 30 | látogatását elfogadták. Az úrnő igen kegyes volt, nem
1761 30 | egyszer a láng kicsapott az ablakon, s a marquis egy
1762 30 | hölgynek, s azért kiadták neki az utat. Ennek több kell, ennek
1763 30 | egy régi hűséges inasa, az hordta a leveleket pontosan
1764 30 | végre.~Hanem annyi esze volt az inasnak, hogy minden harmadik,
1765 30 | levelezésben semmi zavar; az ellenőrködés pedig lehetetlen
1766 30 | Malmontnak éppen aznap adták ki az utat Olivánál, mikor e leveleket
1767 30 | fájdalmak közt legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem
1768 30 | gondolsz rám, várni fogok az időkkel; messziről látlak,
1769 30 | megőszülök, könyörül rajtam az ég, enyém leendsz; akkor
1770 30 | fedelére fog hullani. Ez az egyedüli nyugalmas gondolata
1771 30 | magában:~– Amit kívántál, az megtörténhetik.~Másnap kocsira
1772 30 | panaszuk a marquis ellen, mert az pontosan kifizette nekik
1773 30 | további még kérdés alá jött.~Az első találkozásnál azt a
1774 30 | tevé a hölgy lábai elé, s az nevetett rajta; pedig a
1775 30 | régóta. Úgy hiszem, hogy az édesanyám már az ön nevén
1776 30 | hiszem, hogy az édesanyám már az ön nevén tanított sírni. –
1777 30 | És nagyon sokat sírtam az ön nevén, higgye el. És
1778 30 | valódi lelkész előtt, de az Isten előtt, és azt sem
1779 30 | fájdalom; sokkal régibb, mint az élet. Annak, hogy önt itt
1780 30 | gyűlölni tudnék, ez volna az első indulat, amit ön iránt
1781 30 | tesz ez, mert ön maga is az.~Malmont hallgatott, valamin
1782 30 | mert meg akarta tudni, hogy az mire gondol most. – És –
1783 30 | annak hálakönnyűi üdvözlék. Az üldözött vigasztaló angyalát
1784 30 | angyalát látta benne, ki őt az egész világ igazsága ellen
1785 30 | azért irigylé e nőt, mert az, ha neki tetszett, férjét
1786 30 | midőn beszélni hallom. Ön az életet kívánja a szerelemért. –
1787 30 | hozzá, halkabban beszélve. Az, amit mondott, szinte égeté
1788 30 | ha én önnek kezébe adnám az okiratokat, mik ellenem
1789 30 | ellenem bizonyíthatnak, az ismeretlen méreg készítése
1790 30 | volt; ha megnevezném magát az embert, ki egyetlen tanú
1791 30 | s kezét nyújtá neki.~– Az elsőt!~Azzal hirtelen megfordult,
1792 30 | szemérmes gyermek, kinek az első vallomás kisikamlott
1793 30 | őrjöngés tetőpontján.~Még abban az órában visszajött hozzá
1794 30 | mosolyogva; felnyitogatá az átkos szelencéket, üvegcséket,
1795 30 | mosolyogva; meggyőződött az átkozott valóról és nem
1796 30 | öltöztesse át.~Sokáig tartott az átöltözés; a delnő bizonyosan
1797 30 | nászéji pongyolájában, ahogy az előkészületekből kivehetni,
1798 30 | ha jönni fog. Ha engem az éjjel valami baj találna
1799 30 | reszket közellétüktől.~Az ajtó nyílt, szenvedélytől,
1800 30 | s mozdulatlanul állt meg az ajtó előtt.~Mit látott?
1801 30 | volna ki belőle valaki.~Az alcoven homályában egy fehér
1802 30 | a sötét mélységből elő, az emberarchoz ütődve fagyasztó
1803 30 | tovább, ne szólj tovább!~Az pedig folytatá kegyetlenül:~–
1804 30 | függött.~– Valóban ez is az övé volt.~Malmont ijedten
1805 30 | feszületre nyomva, halottan. – Ez az öltözet volt rajta. – Marquis
1806 30 | hogy elfusson, felnyitá az ajtót, s ott a küszöbön
1807 30 | a szegény menyasszonyt.~Az pedig kielégített bosszútól
1808 30 | IV.~Pedig az, amit Oliva Malmontnak elbeszélt,
1809 30 | hanem egyszerűen megrendelé az issodunei gyászpipereárusnál
1810 30 | ugyanazt a halotti mezt, amit az Amália számára készített.~
1811 30 | onnan: a sírbolt üres.~Azon az éjszakán, melyen az asszonyt
1812 30 | Azon az éjszakán, melyen az asszonyt eltemették, eljött
1813 30 | hatalma kimeríthetetlen.~Az ifjú elővette, amit a tudás
1814 30 | hasztalan volt. Nem mozdult az meg, nem nyitá fel szemeit
1815 30 | három éjjel nem mozdult el az ágy mellől, melyen Amália
1816 30 | melyen Amália feküdt; akkor az álom és a megfeszített lelki
1817 30 | lelki küzdelem elnyomta: ott az ágy előtt ülve elaludt.~
1818 30 | föltekintett. A halott keze volt az, mely az ágyról lenyúlt
1819 30 | halott keze volt az, mely az ágyról lenyúlt és arcához
1820 30 | álomban szunnyad.~A halálból az álomba!~A pokoli méreg most
1821 30 | halálfagy felolvadt a szívről, s az életműszerek kezdték hivatásaikat
1822 30 | hivatásaikat teljesíteni; hanem az álom még egyre tartott.
1823 30 | A szép arcra visszatért az élet rózsaszíne, a gyengéd
1824 30 | a lélek még távol volt, az még tán nem hallotta meg
1825 30 | áttekintett a halál rémországából az élő világba, a megnyíló
1826 30 | a selyempillák, elnémult az ajak, a lélek folytatta
1827 30 | lassanként visszaadta a nőt az életnek; kigyógyult a halál
1828 30 | lett.~Miért ne lett volna az? Nem mondhatta-e őt az isten
1829 30 | volna az? Nem mondhatta-e őt az isten előtt magáénak az
1830 30 | az isten előtt magáénak az a férfi, ki őt a sírból
1831 30 | örülni a mezei virágnak, az apró háziállatkáknak, a
1832 30 | családi csendéletnek. – Mintha az a szomorú, kétségbeesett
1833 30 | volt úrnője közelében, s ha az véletlenül megszólítá, összerezzent
1834 30 | felkiáltásait. Csak Oliva volt az, aki ezt ki tudta állni.
1835 30 | sötét tekintettel járta az utcákat, gyakran reggelenként
1836 30 | nincsen-e valami idegen nő az utcán, aki be akar jönni
1837 30 | találták el azt a képet, ami az ő lelke előtt jár, csak
1838 30 | azt kérdezve, hogy nincs az előszobában valami delnő,
1839 30 | valami delnő, aki őt keresi: az leírt előtte egy olyan alakot,
1840 30 | tagja, s ekkor arra kérte az inast, hogy vegye le a falról
1841 30 | sikoltva szökött vissza az ajtóból, s azzal a lépcsőkön
1842 30 | háztól.~Mi úgy megrezzenté, az egy arckép volt, megholt
1843 30 | történtek.~Malmont ebben az órában fölfedte a hivatalnok
1844 30 | inkább szabadulni kíván az élettől, s enyhülést talál
1845 30 | csak kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan ki fogja
1846 30 | halálosan gyűlöli. Legyen az ő öröme teljes.~A rendőrfőnök
1847 30 | Olivának, hogy azonnal siessen az általa meghatározott helyre;
1848 30 | rendőr nem ment velük, csupán az egyenruhás cselédek a bakon.
1849 30 | a börtönbe vitték.~Abban az ismeretlen épületben, melynek
1850 30 | keménységét, inkább hasonlított az valami jókedélyű tudományos
1851 30 | vele tudatni óhajt, mert ez az úr lesz az ön védője. Legyen
1852 30 | óhajt, mert ez az úr lesz az ön védője. Legyen hozzá
1853 30 | Malmont egyedül maradva az ismeretlennel, elmondá neki,
1854 30 | tüntetni, ő kész előtte az egész bűneset adatait lélektani
1855 30 | elmondani, amiből azután az ügyvéd úr csinálhat olyan
1856 30 | szerezhet.~Azzal elmondott az ügyvéd úrnak mindent, amit
1857 30 | Olivát.~Néhány perc múlva az is megérkezett.~A rendőrfőnök
1858 30 | bele tébolyodni.~– Tehát az esemény, amit mondott, nem
1859 30 | nem való?~– Nem, uram, az csak egy szomorú hallucináció,
1860 30 | bármily hosszú legyen is az: Malmont marquis neje női
1861 30 | kifáradtan ült karszékében; az a különös ügyvéd forró homlokát
1862 30 | férfiúhoz, ő szívén hordozandja az ön ügyét; benne valódi jóakaró
1863 30 | megtanulja azt itt – a börtönben.~Az pedig nem volt a börtön,
1864 30 | börtön, hanem a Bicétre, az őrültek háza. Első egypár
1865 30 | beszélt orvosával, mintha az ügyvéde volna, csak akkor,
1866 30 | volna, csak akkor, amidőn az gyógyrendszerét nagy óvatosan
1867 30 | tombolni; arra aztán bezárták az ádáz őrültek közé; mentől
1868 30 | összecsikart fogai közé az orvosságot, míg utoljára
1869 30 | felől; gazdagon fizette az orvost, s órákig eltanácskozott
1870 30 | reagensekről, heroicumokról, az egész gyógyrendszerről.
1871 30 | mely annyival iszonyúbb az őrültek rögeszméjénél, mert
1872 30 | felett; akkor azok lettek az ő urai, akkor lehetett hallani,
1873 30 | magát a földhöz; imádkozik az Istenhez, s egy perc múlva
1874 30 | elviselhetetlen terheik alatt.~Az orvosok szépen törhették
1875 30 | fejüket, hogy micsoda neme ez az őrültségnek, mely éjszaka
1876 30 | délután erős zivatar támadt; az őrültek egy része a Bicétre
1877 30 | menekülni erről a helyről.~Az őrök annyira meg voltak
1878 30 | elől, senki sem vette észre az első zavarban, hogy egy
1879 30 | összezúzva marad a földön.~Az orkán nem engedte őt leesni
1880 30 | mint egy labdát, s ott az utcai jeges árba vetette
1881 30 | zivatar húzódott: ez volt az ő természetes védője, útmutatója.
1882 30 | őt üldözni. Ádáz óra volt az, s annak magának is őrültnek
1883 30 | kellett volna lenni, ki ebben az órában egy őrültet el akart
1884 30 | vihar mégis jobb futó, mint az őrült; az tovament, őt pedig
1885 30 | jobb futó, mint az őrült; az tovament, őt pedig elhagyta
1886 30 | szép kis mulató erdő volt az, Párizstól kétórányira;
1887 30 | kétórányira; a kitépett fák, mik az utakon keresztül voltak
1888 30 | lehasogatott gallyak temették el az alacsony rózsaákász- és
1889 30 | liget le volt tarolva; volt az embereknek egyéb gondjuk,
1890 30 | Lassanként egész éjszaka lett, az ég beborult, sötét lett,
1891 30 | ez annak, aki úgy keresi az utat, mint marquis Malmont.~
1892 30 | is arra való volt neki ez az éjszaka, hanem kigondolta
1893 30 | hanem kigondolta magában az egész úti tervet, mindent,
1894 30 | őt maga után. Nem tartott az úton, nem találkozhatott
1895 30 | sötét lett, akkor folytatta az útját. Letért az eddigi
1896 30 | folytatta az útját. Letért az eddigi irányból, s délszak
1897 30 | kedvéért ki kellett mennie az útra, hogy megtudja, vajon
1898 30 | jól megy-e erre; olyankor az út melletti árokban lappangott
1899 30 | boglyát felrakták, elvitték: az ő rejtekhelye érintetlen
1900 30 | unalmas nap következett, az utolsó éjszakán azután célt
1901 30 | célt ért.~Reggelre ott volt az issodunei temetőben.~Ott
1902 30 | bizonyosan, hogy most is ott az a kötél, melyen a koporsót
1903 30 | várost építenek, hogy fogják az emberek fejüket törni rajta,
1904 30 | törni rajta, hogyan került az a kötélen csüggő csontváz
1905 30 | koporsója mellé, ki lehetett az és mi hozta oda. Hogy kapnak
1906 30 | hogy csak már elmúlna ez az utálatos napfény.~Annak
1907 30 | akkor.~Ott jártak-keltek az emberek Malmont rejteke
1908 30 | előtt, s betűzték fennhangon az aranyos írást a sírlapról.
1909 30 | támadt. Megint hallható lett az örökös bogárdongás, s ezalatt
1910 30 | Malmont szemeit elnyomta az álom.~Talán sokáig aludt,
1911 30 | hirtelen felébreszté valami, és az még csodálatosabb volt minden
1912 30 | álomnál.~Ami felébreszté, az egy ismerős hang volt; hang,
1913 30 | eltemetett nejének hangja.~De nem az a sírokból jövő hang, mellyel
1914 30 | mert akit ő eltemetett, az szomorú, hervatag virág
1915 30 | Charlotte! – feddé őt szelíden az ifjú, s elvonta onnan a
1916 30 | tréfásan ölelte most körül az ifjú nyakát, s azt mondá
1917 30 | idejönni.~– Ah! Ah! Ne félj; az egész föld tele van angyalokkal,
1918 30 | egy ördög volt benne, és az nem árthat már. Azután a
1919 30 | hazugságain. Kinek jutott már az a szerencse, hogy saját
1920 30 | kinek volna érdeke engmet az egy halálon túl is üldözni;
1921 30 | nőt vehessen, most pedig az őrültek házában ül, s mint
1922 30 | házassági szerződésed, bohóság az egész vallomás, amit kezedbe
1923 30 | él. És így én nem lehetek az ő gyilkosa. Élt, amidőn
1924 30 | eszébe jutsz, még csak azt az erőszakot sem teszi magán,
1925 30 | Mesének kellett hinnie az egész dolgot. Hogy történhetett
1926 30 | Hogy történhetett volna az? De e merő átváltozás a
1927 30 | egy igen különös történet; az ember csaknem azt mondhatná
1928 30 | halottat. Hazavitte, és az csak tetszhalott volt, ki
1929 30 | legjobban tudja, hogy e téveszme az volt, hogy ő megölte nejét.
1930 30 | hogy ő megölte nejét. Erre az ifjú szerelmespár biztosnak
1931 30 | maga előtt. Zajt ütött; az ifjú akkor elfutott a nővel
1932 30 | bevallott?~– Igen, asszonyom. Az ifjú igen becsületes ember,
1933 30 | ember, aki nem tud hazudni. Az nem is használt volna sokat,
1934 30 | mi nagyon hamar elfogjuk az embert, aki valótlanságokat
1935 30 | hogy ki hol született. Az ifjú azzal hiszi védelmezhetni
1936 30 | egy hullát lopott el, s az életre ő imádkozta, ő segítette
1937 30 | veszett volna el a sírboltban, az elevenen eltemetettek halálával,
1938 30 | eltemetettek halálával, tehát az méltán sajátja…~– És a törvényszék
1939 30 | egy kimenetele van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló, tekintve
1940 30 | fiatal nőrabló, tekintve az enyhítő körülményeket, egy
1941 30 | Ajánlom kegyednek ebben az esetben derék notairünket,
1942 30 | derék notairünket, Leclairt, az nekem sógorom és igen ügyes
1943 30 | perelni.~– Kegyed maga? Ah, az is nagyon szép. Csak kérem,
1944 30 | vagy tanú vagy kárvallott, az majd ki fog derülni később.~–
1945 30 | kedvéért siettetni fogom az ügyvédeket., hogy mentől
1946 30 | esküdtszék elé bocsáthassuk az ügyet.~Azzal szép barátságosan
1947 30 | egymástól.~A prefét elbeszélte az ügyvédeknek, az esküdtszék
1948 30 | elbeszélte az ügyvédeknek, az esküdtszék tagjainak, azoktól
1949 30 | tagjainak, azoktól megtudta az egész város, hogy a hírhedett
1950 30 | kedvéért elhalasztá egy héttel az ülést.~Ez még százszorosan
1951 30 | kíváncsiságot, most már még az utcát is elállta a közönség,
1952 30 | Minden szem, minden látcső az ő arcához volt fordulva,
1953 30 | annyi tekintettől sem lett az pirosabb: olyan halovány
1954 30 | hallá saját nevét említeni az ügyvéd beszédében igen prózai
1955 30 | melegen beszélt, ahogy csak az igaz fájdalom tud szólni;
1956 30 | milyen boldog volt, midőn az övé lett. És most e boldogságtól
1957 30 | ismét fosztani. A halál, az Isten adta e nőt őneki,
1958 30 | nőt őneki, ő hivatkozik az Istenre és az emberiségre:
1959 30 | hivatkozik az Istenre és az emberiségre: nem méltán
1960 30 | boldogul!~Azután elmondá az ifjú, mi történt volna e
1961 30 | közt látja eltemetve magát, az éj és a magány rémeit, az
1962 30 | az éj és a magány rémeit, az éhhalál rideg kínjait oly
1963 30 | látszott borzadni.~Azután szólt az ifjú a gyöngéd ápolásról,
1964 30 | lelkét lehelte abba át, és az az élet, ami annak arcán
1965 30 | lelkét lehelte abba át, és az az élet, ami annak arcán virul –
1966 30 | ami annak arcán virul – az ő saját életének fele.~Mikor
1967 30 | nagyot sóhajtott, midőn az ifjú azt mondta, hogy ha
1968 30 | elválasztanák egymástól, az mindkettőjük halála volna.
1969 30 | borzadást vehettek rajta észre.~Az elnök összevette a tárgyat,
1970 30 | azután föltette a kérdéseket az esküdteknek, azok félrevonultak
1971 30 | Oliva egykedvű maradt; az elnök azalatt odament hozzá,
1972 30 | rá, s azt felelte, hogy „az mindegy”, mint aki eddig
1973 30 | fog állni bizonyítékaival, az ő mérgezési elismervényével,
1974 30 | gyilkosságról.~Fél óra múlva az esküdtek visszajöttek, s
1975 30 | nejének elrablásában bűnös.~Az elnök ekkor felszólítá az
1976 30 | Az elnök ekkor felszólítá az ifjút, hogy vallja meg,
1977 30 | parancsának engedelmeskedik.~Az ifjú indulatosan felelt:~–
1978 30 | izgatottságot gerjeszte az egész teremben; a hallgatók
1979 30 | éljeneztek, a hölgyek zajongtak. Az elnök nem tudott szóhoz
1980 30 | nem tudott szóhoz jutni, az ifjú szava túldörgött a
1981 30 | Szólni akar. Nem volt szükség az elnöknek csöngetni többé,
1982 30 | hoznom. Én azt hiszem, hogy az egész vita nem egyéb, mint
1983 30 | szép csendesen.~Ah! Ah! Az egész teremben a csodálkozás
1984 30 | alakoskodásnak legyek áldozata.~Az elnök elismeré, hogy Olivának
1985 30 | felébreszthetetlenül meghalva.~Az emberi borzadalmas zúgás
1986 30 | járt keresztül; Ardent volt az; odaszökött kedvese koporsójához,
1987 30 | semmi más.~Jól mondá, hogy az ő életük annyira egy, hogy
1988 30 | vagyok őrült.~Oliva odasúgá az elnöknek:~– Látja, uram,
1989 30 | Ennek a másiknak pedig az volt, hogy feltámasztotta
1990 30 | feltámasztotta őt – tevé hozzá az elnök.~Malmont kezeit le
1991 30 | legdühödtebb őrültnek tarták; pedig az nem volt őrültség rajta,
1992 30 | hanem iszonyúbb annál: az öntudat.~Az egész rejtelmes
1993 30 | iszonyúbb annál: az öntudat.~Az egész rejtelmes történet
1994 30 | világ előtt.~Egy levél volt az, melyet Oliva amaz esküdtszéki
1995 30 | halálnál. Azt mondják, ez az igazság; mert Ardent meglopta
1996 30 | elrabolt tőle egy halottat, az a hulla pedig Malmont tulajdona
1997 30 | akkor már halva vagyok. – Az égre kérem, teljesítse végrendeletemet.
1998 30 | magával egy orvost is; azt az erdő mellett hátrahagyta
1999 30 | segíteni rajta. A többiben csak az ő akaratát hajtá végre Oliva.
2000 30 | Oliva iszonyúan bosszút állt az emberen a két szerető szívért