bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

2001   30   |              szívért és édesanyjáért, kit az úgy megrontott; sohasem
2002   30   |               mely Malmont szenvedéseinek az egy halállal véget vetett
2003   31   |                 felé.~Korán reggel, amint az első klarinét megzendül,
2004   31   |                  űznék. Felvette mindenki az új ruháját, feltette az
2005   31   |                   az új ruháját, feltette az új kalapját, kimosdott,
2006   31   |                   fertályakós hordót visz az oldalára kötve, a másik
2007   31   |              kinek barnapiros arca ragyog az izzadás és öröm miatt. –
2008   31   |                  fogunk ma mulatni – mond az emberséges családapa, unokaöccséhez,
2009   31   |                  feleségét vezeti karján. Az asszony megszorítja az unokaöccs
2010   31   |                    Az asszony megszorítja az unokaöccs karját, s ez azt
2011   31   |              kiskutyáját zsinegnél fogva. Az egyik előreszalad, a másik
2012   31   |          gesztusai egytől egyig elárulják az employét valamelyik vándor
2013   31   |                    s megvennék most rajta az egész Svábhegyet.~– Jól
2014   31   |                ivadéka sem marada otthon. Az apa egy ingre vetkőzve viszi
2015   31   |                  fickándozó kuvaszt cipel az ölében, mely nálánál is
2016   31   |                  a többi kis Bourbillonok az apa nádbotját s az anyjuk
2017   31   |           Bourbillonok az apa nádbotját s az anyjuk kalapját viszik nagy
2018   31   |                ballagó tömeg között. – Ma az elite mind a Fácánnál lesz,
2019   31   |               elite mind a Fácánnál lesz, az X fiúk Ferenchalmára ígérkeztek,
2020   31   |                 Ferenchalmára ígérkeztek, az Y kisasszonyok a Leopoldmezőre,
2021   31   |                  emezek viszont amazokat, az útfélre kuporodott cigányok
2022   31   |                   elfeledtek hozni.~Azért az egyiknek megint fél mérföldet
2023   31   |             gyalogolni, s mire visszajön, az eledel korommá van égve.
2024   31   |                jobban lehet majd rá inni.~Az emberséges családapa is
2025   31   |                 kisfiút és kiskutyát, míg az unokaöccs karján úgy sietett
2026   31   |                   a kiskutya sehol sincs; az bizony kihúzta a fejét a
2027   31   |               dobálják, a kutya beleugrik az árokba, a családfő utána,
2028   31   |               viszi vissza nagy diadallal az ölében.~– Itt a kutya –
2029   31   |         letelepedett egy bokor árnyékában az unokaöccsel.~– Hát a kisfiú
2030   31   |                    Hát nincs itt? – kérdi az apa elijedve.~– Hisz veled
2031   31   |                   vigasztalja: hogy talán az árokba esett s agyonütötte
2032   31   |                  elkomorulnak.~Odamennek, az ajtókat zárva találják.~
2033   31   |                  És mennek a Disznófőhöz. Az oda jó fél óra járás. A
2034   31   |                 járás. A hőség megaszalja az embert odáig. Végre odaérnek,
2035   31   |            odaérnek, kérdik Stiglicz urat az ismerősöktől.~– Ebben a
2036   31   |             jelennek meg Savanyu uramnál, az savanyúképpen viszonoz kérdésükre:
2037   31   |                   a hat húszas; amit csak az úton elöl-utol találtak,
2038   31   |           bementek valahová aludttejezni, az útban valami olasz cirmos
2039   31   |          csirkéket leölték, tisztogatták, az apró nép targallyat keresett
2040   31   |                   bemenet tiltatik.~– Már az más, akkor megyünk odább.~
2041   31   |           elförmedve.~– Dehogynem – felel az jámborul –, hisz ez a tehénlegelő –,
2042   31   |            meredeken.~A meglódult kő mint az ágyúgolyó vágtat alá, tíz-húsz
2043   31   |            érhetik, akármerre futnak, még az is püföli őket, aki azt
2044   31   |                   A poéta azt hiszi, hogy az igen könnyű dolog.~– Nini,
2045   31   |              fülemüle volna.~– Bizonyosan az, mert zöld.~– Csendesen
2046   31   |                  a megfogott tárgyat.~Biz az egy kis levelibéka volt.~–
2047   31   |                fogok menni.~Ott elválnak, az egyik félremegy a berekbe,
2048   31   |            Goromba János csárdájába, ahol az asztaloslegény vörös rákká
2049   31   |                  a hatkrajcárost.~Eközben az asztaloslegény hintázni
2050   31   |              lakatoslegény is odavetődik, az is hintálni akarja, egyik
2051   31   |         vetélytárs imádó egymást döngeti, az elájult szépséget magához
2052   31   |            egyszerre kibékülve egymással, az interveniált félnek rohannak,
2053   31   |                   megfogdosván ellökdösik az ingyen publicum nagy mulatságára.~–
2054   31   |                  jártam iskolába, kukk! – Az ideális rozsolisfabrikanslegény
2055   31   |                ötvenszer énekli végig ezt az igen szép nótát a szivargyártó
2056   31   |                  általa, melynek hangjára az ideális galan, most már
2057   31   |                szokott lenni, közelgetnek az udvariatlan, kíméletlen
2058   31   |              egy-egy pár nagy csepp, mely az emberek orrára esik, jó
2059   31   |                Egyszerre megered a zápor, az ember sem eget, sem földet
2060   31   |             jobbvérű faj kacag és nyihog, az epésebb káromkodik, egy-egy
2061   31   |               igazán elöl tűz, hátul víz.~Az aggodalmasabb rész az esőszakadás
2062   31   |                víz.~Az aggodalmasabb rész az esőszakadás közepette elkezd
2063   31   |                  a segély megérkezik, már az ötödik ház is leégett.~A
2064   31   |                Hanem azért jól mulattunk.~Az emberséges családapa is
2065   31   |            Stiglicz úr budai lakára, mint az onnan eltávozott, ezúttal
2066   31   |                Hanem azért jól mulattunk.~Az asztaloslegény elköltötte
2067   31   |                 évig gyűjtögetett pénzét, az óráját összetörték, szeretője
2068   31   |                   selyemkendője elveszett az úton, cipője a sárban elmaradt.
2069   31   |         szegletben, megvárták, míg elmúlt az eső, akkor hazafordultak
2070   31   |                  nem tekintettünk – szólt az egyik a másikhoz. Hanem
2071   31   |                Hanem azért jól mulattunk.~Az eső elállt – az ég kitisztult –
2072   31   |                mulattunk.~Az eső elállt – az ég kitisztult – van csillaga
2073   31   |             távolból enyészetesen hangzik az ének:~– Pesten jártam iskolába,
2074   32   |             paródiái!~Szép, mert fönséges az első magyar király fiának
2075   32   |                legkegyesebb főpapra bízta az ifjú lelkét.~És a kegyes
2076   32   |              koronára tette őt érdemessé.~Az ifjú azon időkorban volt
2077   32   |             nőalak ideálképével megtelik. Az ő szíve is telve volt egy
2078   32   |                   annyi fényben ragyogott az, hogy minden földi asszony
2079   32   |          élettársul egyetlen fia számára. Az ifjú nem nyújtá érte kezét.~–
2080   32   |                  érte kezét.~– Másutt van az én szerelmem. Tisztább az,
2081   32   |                 az én szerelmem. Tisztább az, nem homályozza semmi földi
2082   32   |               szenvedély. Akit én imádok, az égben van az; s ha meghallgatja
2083   32   |                   én imádok, az égben van az; s ha meghallgatja imámat,
2084   32   |               királyfi, a korona örököse, az ég lakójába szerelmes! Mely
2085   32   |               asszony lehetne vetélytársa az ilyen szerelemnek?~A királyfi
2086   32   |                  térdepel egész éjeken át az oltár zsámolyán, s társalog
2087   32   |                   napon halva találták őt az oltár előtt, kezei közt
2088   32   |                  szent szűz képét tartva. Az égiek meghallgatták imáját.~
2089   32   |            püspöknek.~– Egy szentet adtál az égnek, de egy királytól
2090   32   |                  királytól fosztottad meg az országot!~És első István
2091   33   |        gyönyörűségnek képzeltem mindenha: az Istenáldotta földdel bíbelődni,
2092   33   |              példányait, azokkal javítani az állattenyésztést, zöld vetéssel,
2093   33   |         alagcsövezésekkel kezdeni meg; ez az én igazi ártatlan börzejátékom,
2094   33   |                  börzejátékom, itt láthat az ember olyan nyereséget,
2095   33   |                  nem veszteség másnak; ez az a munka, amire az ember
2096   33   |              másnak; ez az a munka, amire az ember esténként elmondhatja: „
2097   33   |                  úgy spekuláltam, hogy ha az ember napjára várja a vásárt,
2098   33   |                mennél nagyobb jószága van az embernek. Én tehát mindennap
2099   33   |               hirdetményeit, s válogattam az eladásra hirdetett jószágokban.~
2100   33   |                   meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet, kihez a hirdetmény
2101   33   |               utasított, s kérdezősködtem az eladandó jószág felől.~Az
2102   33   |                 az eladandó jószág felől.~Az ügyvéd hivatalos udvariassággal
2103   33   |                azok nekem nem kellenek.~– Az mindegy. A jószág ára a
2104   33   |                000 forint kerek summában; az ingó-bingó csak ráadás,
2105   33   |                viselt dolmányában járjak.~Az ügyvéd nevetett az ötleten,
2106   33   |                járjak.~Az ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta, hogy
2107   33   |             tulajdonképpen miért adják el az örökösök ezt a jószágot?~–
2108   33   |           örökösök ezt a jószágot?~– Mert az egyik katona, a hadseregnél
2109   33   |                   rétek kitűnően jók, van az uradalomnak egy szabályozott
2110   33   |                   készít deszkákat, s így az erdő is észrevehető hasznot
2111   33   |                hasznot hajt; a jószág azt az árt, amit kívánnak érte,
2112   33   |        szárazságnak kitéve, amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen
2113   33   |                    amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen szépen
2114   33   |               jószágot olyan olcsó árért. Az ügyvéd kiolvasta a szememből
2115   33   |               meghalt gróf végintézetében az ottani tiszttartója, komornyikja,
2116   33   |               árvaleánya számára, részint az ottani kastélyban, részint
2117   33   |                 fizetéssel ellátta, hanem az örökösök kénytelenek azt
2118   33   |          kénytelenek azt a jószágot ezzel az alkalmatlansággal együtt
2119   33   |          alkalmatlansággal együtt adni át az új birtokosnak.~– Ha csak
2120   33   |          birtokosnak.~– Ha csak ez a baj, az nem nagy baj; tiszttartót
2121   33   |                  jó, hogy helyben vannak; az ember a kastélyban egyedül
2122   33   |                  egyedül úgysem lakhatik.~Az ügyvéd egy kissé visszahökkent.~–
2123   33   |                ahhoz van kedvem, s amihez az embernek kedve van, ahhoz
2124   33   |               Valamely elátkozott várféle az, ahol a dédősök feljárnak
2125   33   |                   fehér halotti köntösben az unokákat ijesztgetni, holmi
2126   33   |                 túlvilági szellemek, mint az ostyepka szagát; én pedig
2127   33   |           tökéletesíteni.~Én is nevettem, az ügyvéd is nevetett, s miután
2128   33   |              eszerint bátran megköthetjük az alkut; meg is írtuk a szerződést
2129   33   |                  pár nap alatt kifizettem az egész vételárt, meghatalmazva
2130   33   |             szertartást személyesen, mert az rendesen költséggel jár,
2131   33   |                   afféle kereskedőivadék, az ok nélküli vendégeskedésnek
2132   33   |                   milyen mulatságos lehet az: az embernek kísértetekkel
2133   33   |               milyen mulatságos lehet az: az embernek kísértetekkel lakni
2134   33   |           ijeszteni, ha azt mondják, hogy az adósom megszökött, de azzal,
2135   33   |             tisztelem a pietásokat, hanem az mégis egy kicsit kellemetlen,
2136   33   |                   majd beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott
2137   33   |                 beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott az
2138   33   |                 Az igaz, hogy jól hajtott az ember; értett egészen a
2139   33   |                 kocsismesterséghez, hanem az nem tetszett nekem, hogy
2140   33   |                 amilyen nagy teher nyomja az ő lelkét.~Szép, csak a nyakamat
2141   33   |                   Mi lelte kendet?~– Nagy az én fájdalmam, nagyságos
2142   33   |                  Egy mély útba érve, ahol az két meredek sziklafal közé
2143   33   |            meredek sziklafal közé szorul, az én kocsisom éppen elkezdett
2144   33   |               most mit csináljak én ezzel az emberrel; feladjam-e holnap
2145   33   |             Egyszerű négyszög épület volt az, közepén kis tornyocskával,
2146   33   |                  nagy fehér kőkerítéssel; az emeleten öt ablak ki volt
2147   33   |                kocsisomtól.~– Ott áll már az őr – mondá ő egy alakra
2148   33   |                  katonai pozitúrában állt az út mellett egy magas kő
2149   33   |                 értünk, elordította magát az ember: „Queraus!” – Azzal
2150   33   |                     Queraus! Ki a házból! Az úr pokolban is úr!”~– Ez
2151   33   |                  úr pokolban is úr!”~– Ez az ember bizonyosan részeg! –
2152   33   |               semmit.~A házakból kinéztek az emberek a kiabálásra, köszöntek
2153   33   |                   de senki sem iparkodott az előttem futót csitítani,
2154   33   |             kapujához értünk, ott megállt az én őröm, mint egy cövek,
2155   33   |            képzelni: csupa mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem
2156   33   |           mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem részeg, hanem
2157   33   |               látszik: egy kissé „ultra”.~Az udvaron egy kis alacsony,
2158   33   |               estét, atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit sem felelt
2159   33   |               furcsa képe csupa ránc volt az erős nevetéstől, ami azt
2160   33   |                  helyen járok; a kocsisom az egész úton sírt, fohászkodott.~–
2161   33   |                Jaj, kérem alássan, bolond az; az egészen bolond. Arra
2162   33   |                 kérem alássan, bolond az; az egészen bolond. Arra ne
2163   33   |                 ne tessék hallgatni, mert az valóságos őrült; hahaha!~
2164   33   |                Úgy? Ezt nem tudtam.~– Hát az a kapuőr, vagy micsoda,
2165   33   |                 aki előttem végig kiabált az utcán?~– Az? Hahaha! Az
2166   33   |                 végig kiabált az utcán?~– Az? Hahaha! Az meg még nagyobb
2167   33   |                   az utcán?~– Az? Hahaha! Az meg még nagyobb bolond.
2168   33   |                   meg még nagyobb bolond. Az egy sült bolond; hanem azért
2169   33   |                  hunyja éjjel, úgy vigyáz az uraságéra; hahaha.~Szép
2170   33   |             büszke gnóm, aki úgy lenézett az imént, miféle teremtés itten?~–
2171   33   |              itten?~– Jaj, kérem alássan, az meg a legnagyobb bolond;
2172   33   |                 létesített jószágán, amit az újabb kor rendszere üdvösnek
2173   33   |            megszereztem. Éppen ilyen volt az én ideálom.~Örömömben egy
2174   33   |                lehetséges, tegyem meg azt az áldozatot a kedvéért: ne
2175   33   |                  kedvéért: ne szivarozzam az ő jelenlétében.~Én rögtön
2176   33   |                      mi a csuda lelte ezt az itteni cselédséget? A víz
2177   33   |                  hóbortja van: a kocsisom az egész úton sírt, s utoljára
2178   33   |                bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a komornyikomat
2179   33   |               volna erről felvilágosítást az ügyvédtől?~– Miféle felvilágosítást?
2180   33   |                 nagyon csodálnám. Hisz ez az eladási feltételekkel együtt
2181   33   |                Már most persze késő. Azok az emberek, uram, mindnyájan
2182   33   |                    A megboldogult grófnak az a sajátságos szenvedélye
2183   33   |                Annyi testvért sem ölt biz az, mint mi ketten. A kapus
2184   33   |                 rajta egyéb különös, mint az őrültek rátartó büszkesége,
2185   33   |              bukfencet hányt, és most, ha az ember nem ügyel a nevetésére,
2186   33   |                   s éppen azért hiba volt az ügyvédtől azt kegyednek
2187   33   |                előre el nem mondani, mert az eladás feltétele levén az,
2188   33   |                 az eladás feltétele levén az, hogy e pártoltjai a grófnak
2189   33   |             miféle emberek.~– Nem mondott az énnekem erről egy szót sem.
2190   33   |                   maradni. – Apropos: hát az a fogadott leány hol van? –
2191   33   |                  hol van? – Remélem, hogy az csak nem őrült?~– Fájdalom,
2192   33   |                      Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen szelíd,
2193   33   |                papirost; hadd írjak annak az ügyvédnek egy levelet; legalább
2194   33   |         elhallgatta előlem.~– Tessék. Itt az írószer. Mindjárt behozatom
2195   33   |                  találtam a lámpást, amit az asztalra tettek, az egész
2196   33   |                  amit az asztalra tettek, az egész be volt vonva sűrű,
2197   33   |                 Davy-féle bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet
2198   33   |          hevenyében megírtam nagy nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg
2199   33   |                 Nem! Spanyolviasz kell.~– Az ostya erősebben zár.~– Nem
2200   33   |         rendkívüli betegségben szenvedek: az én tüdőmben a levegő rögtön
2201   33   |               hydrogénné válik, úgy, hogy az a szoba, ahol én egy óráig
2202   33   |                 lég egyszerre explodál, s az egész házat felvetheti.~
2203   33   |              úszom ki belőle?~Összetéptem az ügyvédnek írt levelemet,
2204   33   |           ügyvédnek írt levelemet, mentem az én elátkozott kastélyomba
2205   33   |               hány embert taszítottam fel az úton, annyit tudok, hogy
2206   33   |             akinek betörtem a homlokommal az orrát, Louis volt, a komornyik.~
2207   33   |                  takarodott előlem, hanem az nem zavarta meg jókedvét.~
2208   33   |                   Én pedig bezártam utána az ajtót, s elkezdtem a palotában
2209   33   |                  ki volt világítva; nekem az is kevés volt; a kandallóbam
2210   33   |                   nekem a meleg; vacsorám az asztalon állt; köszönöm!
2211   33   |            megszólal bennem, ha megeszem; az ágyam is fel volt vetve;
2212   33   |                 bolondság. Ni, hogy ragad az emberre!~Azután azt gondoltam,
2213   33   |            eldöntögetem vele, hogy megjön az esze rögtön; az már nincs
2214   33   |               hogy megjön az esze rögtön; az már nincs a kontraktusban,
2215   33   |                nem szabad.~Hanem aztán ez az eszme sem tetszett sokáig;
2216   33   |              arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult a fejemben,
2217   33   |                akkor eszembe jutott, hogy az apám, ha rossz citromokat
2218   33   |                 alászállnának, körülülnék az asztalomat, hozzálátnának
2219   33   |                fatális gondolat valakinek az ősi arcképeket is honnhagyni
2220   33   |                kastélyában, mikor eladja; az új ember valahányszor egy
2221   33   |                 onnan a festett vászonról az emberre, s fenyegetőznek
2222   33   |                  buzogányokkal kezeikben; az asszonyságok meg úgy rátartják
2223   33   |          pásztorbotokkal.~Oh, be hideg ez az ágy is. Bizonyosan innen
2224   33   |            minthogy grimaszokat csináljon az én szemem közé: sohasem
2225   33   |              emberarchoz; úgy bosszantott az egész vigyorgó kép. Utoljára
2226   33   |               gróf arcképe a falon. Éppen az ágyammal szemben volt felakasztva;
2227   33   |                 szemöldökét, megtapintaná az üteremet, s azt mondaná:
2228   33   |                 üldözzön. Amint meghúztam az óra zsinórját, hogy megtudjam,
2229   33   |                    hogy megtudjam, mennyi az idő, az elkezdett százat
2230   33   |                 megtudjam, mennyi az idő, az elkezdett százat meg százat
2231   33   |            egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam egy rettenetes nagyot
2232   33   |                 Persze szélpárnákból állt az egész, amiknek ki találtam
2233   33   |               Felugrottam dühösen. Bolond az egész garnitúra! Nemcsak
2234   33   |                  cselédek bolondok, hanem az órák, ágyak, bútorok, maguk
2235   33   |            megmutatom, hogy én nem vagyok az! Sem el nem szököm a háztól,
2236   33   |             ittmaradok s kihányok mindent az ablakon, ami nem akar eszére
2237   33   |                   oda – talyigára pakolom az egész armentum ferreumot,
2238   33   |                 bánom én, tegyék őket ott az archívumba. Majd megmutatom
2239   33   |                megmutatom én, hogy ki itt az úr a háznál!~Egyszer csak,
2240   33   |                csodálatos ellentétben áll az.~Néhány perc múlva elhallgatott,
2241   33   |                 kivehettem volna, mi volt az.~Hanem én meg voltam már
2242   33   |      elfelejtettem, mi bajom, kinyitottam az ablakot, s kikönyököltem
2243   33   |         holdvilágra, úgy hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt,
2244   33   |                 hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt, itt éppen
2245   33   |              hallgatózni, ismét megjelent az elébbi kedves kísértet:
2246   33   |                 Valami búskomoly dal volt az, nem is dal, hanem csak
2247   33   |                  ríme, se melódiája, mint az erdei madár dalának, de
2248   33   |           gyertyát, s megindultam keresni az én dalkísértetemet. Nemigen
2249   33   |               végigmegy egy pár folyosón, az aztán többet soha vissza
2250   33   |                  a szobájába. Bejártam én az egész első emeletet, egy
2251   33   |              ismerősnek tetszett előttem: az tulajdon hálószobám volt,
2252   33   |         kandallómban a tűz ismét égett, s az ágy előtti nagy arckép elé
2253   33   |                álmából.~Azt mondják, hogy az álom jó tanácsot ad, hogy
2254   33   |                   éjszaka sokat változtat az ember határozatain; másnap
2255   33   |             egészen más formának találtam az engem környező világot,
2256   33   |              barátságosan keneget; azután az a komondorhűségű kapus,
2257   33   |                mondását azzal fejezi be: „az úr pokolban is úr”, ami
2258   33   |               szemű erdei manót tarthatna az előszobájában; továbbá a
2259   33   |                   szem zabot el nem lopna az urától; végre a tudományos
2260   33   |              alaposan érti. Oh, bizonyára az én elődöm, a nemes gróf,
2261   33   |                nagy botorság volna tőlem, az általa elkezdett nemes munkát
2262   33   |                 nézve elég nagy sikerrel.~Az őrültek elmetévelygéseinek
2263   33   |          panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája aligha meg nem
2264   33   |               egyszer tette meg velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam
2265   33   |                  adott; a szegény dőrének az volt a legmagasabb vágya,
2266   33   |                  én, még sohasem – felelt az nagyot fohászkodva.~– Látod:
2267   33   |              nagyot fohászkodva.~– Látod: az nagy hiba. Hogyha kiállottad
2268   33   |                 veretnék lerovás fejében?~Az ember nagyon kapott rajta.~–
2269   33   |                   mindjárt bejön a Louis, az elvégzi.~Azzal előkerestem
2270   33   |               vizet megitattam vele, hogy az executio alatt el ne nevesse
2271   33   |               pompás sikerrel ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással
2272   33   |                  lehetett velük elégedve.~Az én emberem azóta egészen
2273   33   |             világolt alá, s befehérítette az ócska kastély viseltes ormait,
2274   33   |             ormait, olyankor nem lehetett az én törpémmel bírni; mindjárt
2275   33   |                mindjárt fojtogatni kezdte az embert, akire megneheztelt.~
2276   33   |                  hogy vadkanok jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat
2277   33   |                  jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat kedvükre
2278   33   |                   s jöjjön velem a lesbe.~Az én dzsipszimnek már akkor
2279   33   |                   füle is egyenesre állt; az egyik kezével, jól láttam,
2280   33   |                 egyszerre ijedten bújt be az ágy alá, nem volt erős oldala
2281   33   |                 keserű kevélységgel mondá az én lidércem, nagyot ütve
2282   33   |              lapponiai király!~– Én pedig az orosz cár vagyok! – viszonzám
2283   33   |                    megfelelő rátartással.~Az én emberem erre csendesen
2284   33   |               jött utánam engedelmesen.~– Az már más! – mondá szilárd
2285   33   |             Lapponia királyának tisztelni az ő urát, az orosz cárt.~Hanem
2286   33   |           királyának tisztelni az ő urát, az orosz cárt.~Hanem annál
2287   33   |                    és senki más a földön.~Az én tiszttartóm, aki figyelemmel
2288   33   |                   aki figyelemmel kísérte az én mindenféle variatión
2289   33   |                   bolondságán, de fogj ki az enyémen.”~Az igaz, hogy
2290   33   |                   de fogj ki az enyémen.”~Az igaz, hogy nehéz volt hozzáférni
2291   33   |             vitatkozásba elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta
2292   33   |             megszaladni előle, mint mikor az ostromló hadsereget megszalajtja
2293   33   |                   hozzá. Éppen este volt, az ő szobájában a szokásos
2294   33   |           lehelyeztetém a szögletbe.~– Mi az? – kérdé a tiszttartó.~–
2295   33   |                  Hát aztán mire való lesz az?~– Elmondom rendén, hiszen
2296   33   |              köthetek.~– Velem? – kérdezé az én emberem, aki nem látszott
2297   33   |                   s meggyújtanom a végit.~Az én emberem elkezdett nyugtalanul
2298   33   |                  előre a díját. Nos – áll az alku?~Komolyan beszéltem
2299   33   |                 Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint
2300   33   |                  sápadt lett, mint a fal. Az ember habozott, azt mondta,
2301   33   |                   volna, mintha valakinek az eszét akarnám ingyen használni,
2302   33   |            akarnám ingyen használni, vagy az ügyvédnek a szóbeli tárgyalásra
2303   33   |                 akarnék fizetni, minthogy az is láthatatlan dolog, vagy
2304   33   |                dolog, vagy ingyen akarnék az operába járni, mert hiszen
2305   33   |             vastagon, kieresztik. Itt van az úrnak a pénze; nekem gázt
2306   33   |                 úrnak a pénze; nekem gázt az ördög se csinál ingyen,
2307   33   |                   ördög se csinál ingyen, az úr se csináljon ingyen.
2308   33   |              gyantát vagy kulimászt talál az úr izzadni, azt én megveszem;
2309   33   |             hagyok értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka
2310   33   |             értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka izzadni
2311   33   |                kezdett; a pénzt odatettem az asztalára; valami két szellem
2312   33   |                űzött lelkében belül, hogy az arcán meg lehetett azt látni;
2313   33   |          egyenlően hatalmas és erőszakos, az egyik a rendületlen becsületesség,
2314   33   |               másik a tébolyító rögeszme. Az egyik azt mondta; ha elveszed
2315   33   |                  kevesli a díjt, vagy mi?~Az őrült melle olyan terhesen
2316   33   |               lőporos hordóba, hogy magát az ostromló ellenséggel együtt
2317   33   |                van.~Tehát nem lobbant fel az egész szoba; nem repültünk
2318   33   |           gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm egy perc
2319   33   |                   heroicus cura használt. Az én emberem egészen okos
2320   33   |                nyugtalanított többé azzal az eszmével, hogy ez most itt
2321   33   |               gyógyrendszerem nem fogott: az egyik az én láthatatlan
2322   33   |      gyógyrendszerem nem fogott: az egyik az én láthatatlan dalos szirénem,
2323   33   |               ennek a szónak: „őrült”, én az mind magam vagyok.~Egész
2324   33   |                lesz, megszólal valahonnan az a bevégzetlen ének, az a
2325   33   |         valahonnan az a bevégzetlen ének, az a pacsirtazengemény emberi
2326   33   |                ott jár-kel a szobámban ez az énekes kísértet, néha órákat
2327   33   |                   vannak rá, hogy tudjam.~Az ágyam előtti asztalon minden
2328   33   |                  Azután – egy falióra van az ágyam fölött; azt rendesen
2329   33   |               vagy hat órakor felébredek, az én órám nem négyet, ötöt,
2330   33   |                  inkább siet, mint késik.~Az én láthatatlan látogatóm,
2331   33   |               szobámban terem, megállítja az órát, hogy ütésével fel
2332   33   |                hogy honnan jön be hozzám?~Az ajtókat magam zárom be,
2333   33   |                nem lehet süllyesztő, mert az szőnyeggel van bevonva s
2334   33   |              leereszkedőt szobámba. Nincs az ott – éppen felettem van
2335   33   |                  nyitogatnák plafondomat, az omlana legelőször is a nyakamba.~
2336   33   |               hogy azt felelte volna rá: „az úr pokolban is úr”. Holott
2337   33   |               áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes lény nem élő
2338   33   |                  úgy ölte el éhséggel; de az most is feljár kísérteni
2339   33   |                  sem látja; szolgáltassak az üdvéért néhány misét, majd
2340   33   |                  hogy megitatom; ahelyett az őrültek comicus prosopopaeájával
2341   33   |            prosopopaeájával adá elő, hogy az valami csodálatos szépségű
2342   33   |               köddé változik, s bepárolog az ajtón, ablakon keresztül,
2343   33   |               Majd ha tél lesz, vigyázzak az ablakaimra, mikor be lesznek
2344   33   |                velem, hogy nem jó szellem az, hanem ördöngös boszorkány,
2345   33   |              szakállas farkassá változik, az ablakon kicsúszik, a faluból
2346   33   |                  sokszor találkozott vele az erdőn; rá is lőtt, de a
2347   33   |                 hajának, ami ragyog, mint az arany, mikor szétziláltan
2348   33   |                mondják, bolond ember, aki az álmát elbeszéli másnak.
2349   33   |                  állítom, hogy nem vagyok az. Minthogy bizonyosan tudom,
2350   33   |             szótlanul, mozdulatlanul; míg az álomban látott beszél velem,
2351   33   |                 ezért én alig várom, hogy az éjszaka következzék, hogy
2352   33   |         következzék, hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik
2353   33   |                   hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik fele.
2354   33   |                annyira tudtam fokozni ezt az erőtvevő álomjárást, hogy
2355   33   |                 megennivaló van rajta; ha az ember felmetszi, apró, áfonyaforma
2356   33   |                 ki ilyen ravasz furfangot az ember másképp, mint álmában?
2357   33   |                 rá nem jöttem volna erre.~Az én tündérem mosolyogva hajolt
2358   33   |           tündérem a kürtőn jár be! Pedig az nem is lehet: a kandalló
2359   33   |                 hogy szívem most is dobog az öleléstől, ajkam most is
2360   33   |                  finom, oly parányi, hogy az talán nem is földönjáró
2361   33   |                   ébren, ez is csak álom, az ember sokszor álmodja, hogy
2362   33   |               mert hiszen sokszor álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt
2363   33   |               mire felébred, ott találja; az ember álmodik ilyen furcsákat
2364   33   |                 el nem kezdett dörömbözni az ajtómon, hogy nyissam már
2365   33   |                    s már rám akarta törni az ajtót.~Alig nyitottam fel
2366   33   |               kell szakítanom. Szép dolog az az ábrándozás nagyon, de
2367   33   |                 szakítanom. Szép dolog az az ábrándozás nagyon, de nem
2368   33   |               vagy rábízom a tiszttartóra az egészet, azt adjon belőle,
2369   33   |             bámuljanak rám.~(Kezdtem abba az igen szeretetreméltó kedélyállapotba
2370   33   |              kedélyállapotba esni, amikor az ember mindenféle ábrázatot
2371   33   |               akarja tudtomra adni, hogy „az úr pokolban is úr”. Én majd
2372   33   |                  igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás
2373   33   |                tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás öregem azonban
2374   33   |                elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van?
2375   33   |               térni a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú.~– Nekem
2376   33   |                fogja elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan válogatott szavakban
2377   33   |                 azt kelle hinnem, hogy ez az egész kastély titkát tudja,
2378   33   |                csak ez gyógyíthatott meg.~Az eddig oly dőrének látszó
2379   33   |              alakulva; tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat
2380   33   |                   pedig már ítél felettük az, aki mindnyájunknak ítélő
2381   33   |               mindnyájunknak ítélő bírája az égben. A gróf legalább a
2382   33   |               gróf idevette őt magához, s az volt a szándéka, hogy itt
2383   33   |                énekel; mint a kismadárnak az erdőn megvan a maga hangja,
2384   33   |                  értenek, amint meg tudja az értetni magát, ha párját
2385   33   |            mondani, hogy őrült; pedig nem az: hiszen természetes esze,
2386   33   |        ragaszkodása van, ki tudja találni az ember gondolatját! Akkor
2387   33   |            Egyedül én voltam annyi között az egyetlen ember, akinek mind
2388   33   |               egyetlen ember, akinek mind az öt érzéke rendben volt,
2389   33   |                 gróf megtalálta azt, mert az embererőn túl járó munka
2390   33   |               járni, anélkül, hogy valaki az ajtóra kerülne. Többet én
2391   33   |                vettem észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem,
2392   33   |                neve – úgy képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá.)~– Ezen
2393   33   |               nagyon illik hozzá.)~– Ezen az úton rendesen ki szokott
2394   33   |                   jönni Viola éjjelenként az udvarra; én készen tartom
2395   33   |               leány, ahelyett, hogy félne az idegentől, ki apja kastélyát
2396   33   |                 gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni. Ma éjjel ijedten
2397   33   |              aludt, ismét odalopózott, és az Isten bocsássa meg neki,
2398   33   |                  egyúttal felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik,
2399   33   |             hiszek már abból semmit, hogy az úr pokolban is úr: ez csak
2400   33   |             hónapig hangját sem hallottam az én tündéremnek. Mindennap
2401   33   |               töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki élhet, aki
2402   33   |               gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki meghalt, aki
2403   33   |              meghalt, aki még él.~Ezekben az időkben valami jól szemezett
2404   33   |               helyettem már megzálogoltak az úton, s aligha rám nem kerül
2405   33   |             ajtómat felszakítva, kiléptem az előterembe. A terem szemközti
2406   33   |                védenem.~Hirtelen bezártam az első ajtót, s a második
2407   33   |               kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is kezdék döngetni
2408   33   |             mögöttem.~E veszélyes percben az jutott eszembe, hogy milyen
2409   33   |                világítana a kandalló; így az ostromlók minden lövése
2410   33   |             tekinték a kandalló felé, íme az tüzestől, mindenestől együtt
2411   33   |                  másik kezével eltakart – az én álmaim megtestesült képe.~
2412   33   |                  volt a titok megfejtése. Az egész kandalló feneke emelkedett
2413   33   |                  emelettel alább szállítá az embert. A földszint és az
2414   33   |                 az embert. A földszint és az emelet között még egy egész
2415   33   |                   tündérem lakik.~Egészen az a sokszor megálmodott tünemény,
2416   33   |                  Azon arc, azok a szemek, az a beszédtelen ajk – és azután
2417   33   |               beszédtelen ajk – és azután az a rögtöni eltűnés, mire
2418   33   |           sebesültet magukkal vittek, kit az én golyóm talált; egy másik
2419   33   |                   a lapponiai királyt, ki az ő potentátjának segélyére
2420   33   |             hoztak elő, s annak világánál az önfeláldozó hű ember véres
2421   33   |           felvevék a földről, Viola, mint az anyavesztett madár kezdett
2422   33   |                ezentúl én leszek rá nézve az a hű oltalmazó, akit a megöltben
2423   33   |            szavaimat.~Aki megérti a szót, az el is tudja azt tanulni.
2424   33   |                   tanulni. Egy hó múlt el az esemény óta, mialatt én
2425   34   |            szerekes szörnyen panaszkodott az inasnak, hogy rettenetes
2426   34   |            inasnak, hogy rettenetes nehéz az, lehetetlen, hogy ágyú ne
2427   34   |                 ágyú ne legyen benne. Azt az utazó beállíttatá a folyosó
2428   34   |                  ön, hogy leüljünk?~– Biz az jó lesz.~– Nekem volt egy
2429   34   |                 Pesten utaztam keresztül, az már nagyon régen volt. Még
2430   34   |                  vele a partra. Megnéztem az órámat: öt perc volt. Ott
2431   34   |              hölgy eszméletén kívül vala. Az orvos életre hozta; hanem
2432   34   |                 orvos életre hozta; hanem az lett a baj, hogy a nő meg
2433   34   |            felelte szegény, hogy ő Medea, az a hajdani görög asszonyság;
2434   34   |                  még egy más baja is van. Az, hogy nem tud más nyelven,
2435   34   |                  tolmács lehessek közte s az orvos között. Ez így ment
2436   34   |               semmi sem látszott rajta és az jól illett az arcához. Unja
2437   34   |           látszott rajta és az jól illett az arcához. Unja ön a történetet,
2438   34   |                      Én tehát nőül vettem az ismeretlen myladyt és igen
2439   34   |                  vipera csípte volna meg.~Az angol hidegvérrel vonta
2440   34   |              mylady tárcáját.~– Ez volt-e az? Tessék átvenni. Nem tudom,
2441   34   |        szívességért hálálkodik, s mielőtt az bámultából magához térhetett
2442   35   |                  megkereszteltük. Hát még az a szép kis táncosleány?
2443   35   |                   a szép kis táncosleány? Az a fekete szemű, még most
2444   35   |              fülemben van a hangja, ahogy az nevetett; mint egy kis angyalbőrbe
2445   35   |             angyalbőrbe bújt ördög. De mi az ördögnek emlegetem én az
2446   35   |                  az ördögnek emlegetem én az ördögöt; mintha nem volna
2447   35   |             Bolond beszéd. Hát azért vesz az ember vénasszonyt, hogy
2448   35   |                   kölcsönös igyekezettel.~Az ifjú gavallér lakását elérve,
2449   35   |                  a danolás.~Nem nyitották az ajtót.~Hármat, négyet rántott
2450   35   |                   úgy vette észre, mintha az éppen nem akarna szólani.~„
2451   35   |                fej kidugódott rajta.~– Ki az? Mit akar itt?~„Ahán: az
2452   35   |                  az? Mit akar itt?~„Ahán: az én sárkányom, hálófőkötőben.
2453   35   |                 Én jöttem haza.”~– Én? Ki az az én? Micsoda „haza”. Itt
2454   35   |                 jöttem haza.”~– Én? Ki az az én? Micsoda „haza”. Itt
2455   35   |             hiányzik a háztól.~– Senki-e? Az volna szép. Én csak tudom,
2456   35   |                mennykőbe, nagyon hasonlít az ábrázatja a feleségeméhez.
2457   35   |                ment mossziö Corbiánhoz, s az a mossziő Corbián én vagyok.~–
2458   35   |                   akasztófára való, hanem az a dolgod, hogy nyisd ki
2459   35   |                  hogy nyisd ki a kaput.~– Az a dolgom, hogy ha nem hagy
2460   35   |              pedig visszamenjen oda, ahol az éjszakát eddig töltötte,
2461   35   |                   a tettleges elégtételt.~Az utóbbira határozta magát.
2462   35   |                egyet a nyakad közé ütnöm.~Az inas erre lármát csapott.~–
2463   35   |                szobatisztító, szobaleány, az inas segélykiáltására maga
2464   35   |                     Mi történik itt?~– Ez az idegen úr erővel akart törni
2465   35   |                vagyok én önnek a férje?~– Az én férjem? Az régen meghalt.~–
2466   35   |                  a férje?~– Az én férjem? Az régen meghalt.~– Patvarba!
2467   35   |              Corbián urat, ki ha nem akar az összeröffent cselédséggel
2468   35   |                   Ostobaság tőle! – szólt az ügyvéd biztatólag. – Te
2469   35   |          házassági bizonyítványokat tőle.~Az öreg lelkész, ki Corbián
2470   35   |                egyéb, mint a koldusbot és az a nevetséges hír, hogy egy
2471   36   |               meghódított Róma;… övé volt az egész világ.~Voltak birodalmai
2472   36   |                  világ.~Voltak birodalmai az aequatoron innen és túl,
2473   36   |                 hódítva.~Meg volt hódítva az idegen férfierő; a római
2474   36   |             hódítva a nemes nagyravágyás; az elbukott nemzetek nagyjai
2475   36   |               bűbájos ragállyal lepte meg az idegen nemzeti életet; az
2476   36   |                 az idegen nemzeti életet; az elbukott nép egyszerre szokta
2477   36   |                  a civilizációt.~Még maga az édes anyaföld is meghódolt
2478   36   |                édes anyaföld is meghódolt az új gazda szavának, ki azt
2479   36   |                minden elismerte, hogy egy az úr a földön – és az Róma.~
2480   36   |                   egy az úr a földön – és az Róma.~Csak a nők szívei
2481   36   |                Mintha mindaz a nemes dac, az a szent fájdalom egy elbukott
2482   36   |            fájdalom egy elbukott hazáért, az a kínzó remény a múltak
2483   36   |            bocsátának vészt és pusztulást az őket vakon imádó népekre,
2484   36   |                   egy „ember”: Vespasian.~Az volt benne a legemberibb
2485   36   |               véleménnyel volt, hogy azok az ő szivacsai, kik a nép zsírjából
2486   36   |                 égett a szent Capitolium.~Az ős fellegvár lángja volt
2487   36   |                  és ami tűz ebből támadt, az sokkal nagyobb volt, mint
2488   36   |                   császár megörvendezteté az ős Rómát.~Két hölgy volt
2489   36   |                   volt a harcok indítója.~Az egyik egy druida szűz: Velleda,
2490   36   |                 rá; akire a második esik, az a vesztes.~– E várnak van
2491   36   |               faggyút és bivalybőröket. S az, aki ezt cselekszi, maga
2492   36   |                  A másik ezalatt kiszökik az ellenséghez, s azon föltét
2493   36   |                hol vagyok, a többi azután az istenek dolga.~A két hős
2494   36   |                leereszkedék a harmadikba; az egy sziklába vágott verem
2495   36   |                 és faggyúval keverték be, az elhullott bajtársakat páncélostól,
2496   36   |                nyilat húztak.~Tetrix volt az ifjabb neve, Varaker az
2497   36   |                   az ifjabb neve, Varaker az öregebbé.~Tetrix húzta a
2498   36   |                   Varaker büszkén gondolt az óriási máglyára, mely az
2499   36   |                  az óriási máglyára, mely az utolsó „lingo” szabadsághős
2500   36   |                  egy szó – egy hallgatás.~Az éj alig hozá fel csillagait,