bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

2501   36   |                hozá fel csillagait, midőn az ostromlók egy lángoszlopot
2502   36   |                   rangot is ígértek neki.~Az ostromlókból tűzoltók lettek,
2503   36   |                   sáncárkok vize segített az oltásban; a kincsszomjas
2504   36   |                tizenkét viador csontváza, az izzó sisak még a főn; némelyikről
2505   36   |                   feketére égett halálfő; az ércpajzsok, mellvértek sötétkékre
2506   36   |                 senki a föld felett, hogy az eltemetett hős Varaker volt,
2507   36   |                   fejedelmi palota, midőn az új fájdalomhangot új kín
2508   36   |               szólaltatá meg.~– Elveszett az ütközet, a lingok szétverettek!~
2509   36   |              lingok szétverettek!~Ez volt az első jajszó.~– Sabin várát
2510   36   |                 és öreg hazát. Ha siratta az egyiket, meglopta könnyekben
2511   36   |                  semmi fegyveres nem őrzé az udvart.~Eponine zila tekintettel
2512   36   |                  tekintettel futott eléje az érkező követnek. Megismeré
2513   36   |                      Ez a kéz szorítá meg az övét, midőn halálba ment.
2514   36   |                mutassa meg nekem, hol van az ő sírja, hogy odamenjek
2515   36   |              Hallod: Annius trombitái már az utcán szólnak. Most temesd
2516   36   |                 ház.~Vespasian vezéreinek az volt parancsul adva, hogy
2517   36   |           termetét. Egy mítoszi alak volt az, annál mesésebb, mert az
2518   36   |                  az, annál mesésebb, mert az özvegyi fájdalom tüneménye
2519   36   |                özvegyi fájdalom tüneménye az akkori Rómában már valóban
2520   36   |                 páncélnál jobban védte őt az a név: „római”.~– Nemes
2521   36   |                   szoktam beszélni; azért az ajkamról durván és darabosan
2522   36   |                   elé juttatom azokat. Ha az idegen tisztviselők szigorúan
2523   36   |                    Egy fáj, egy bánt, egy az, ami megöl: s ez az egy,
2524   36   |                   egy az, ami megöl: s ez az egy, hogy le vagyunk győzve,
2525   36   |                    de fáj a szégyen, mert az belül marad. Fáj a gál népnek
2526   36   |                áldj, büntess; hozd vissza az ősi szokásokat, építsd fel
2527   36   |                 nemes ellenszegülésén. Ha az nagynak tudta magát mutatni
2528   36   |               nagynak tudta magát mutatni az elbukás után, ő még nagyobbá
2529   36   |           győzelmes ellen büszke dobaját, az özvegy hitves zokogó keservét
2530   36   |                honfiak lánca csörrenését?~Az éj nagyon hosszú volt már,
2531   36   |                   valami méhköpü zúgását, az oltani siető ellenség lármája
2532   36   |               siető ellenség lármája volt az; a lárma közelebb jött;
2533   36   |                 Eponinehez; vagy megölték az úton? Elmondta-e a nőnek
2534   36   |                  sorsát, vagy elárulta őt az ellenségnek? Jöhet-e segélyére
2535   36   |                   szerelme is kialudt? Ha az üldözött férj neje özvegynek
2536   36   |             sírját?~A sötétben megkeresik az embert a sötét gondolatok.
2537   36   |              sziklaüregében amint fogyott az éltető lég, akként fogyott
2538   36   |                 szívéből a remény, érezte az elevenen eltemetett álmatlan
2539   36   |                emelheté azt.~Hallgatózott az irtóztató csendben; órákig
2540   36   |                aki rejthelyét fölfedezte, az nem jóbarát, hanem áruló,
2541   36   |            hátrakötött kézzel tántorogjon az ujjongó csőcselék előtt
2542   36   |               circusok kivégző pincéjéig?~Az elhengerített kövek hangja
2543   36   |              gömbölyű nyíláson át Sabinus az ég csillagait látta maga
2544   36   |                 nevét hangoztatá, tört ki az eltemetett férj ajkán, kinek
2545   36   |                  s attól féltében, nehogy az beszélni találjon, meg nem
2546   36   |                 felemelt kő ismét bezárta az üreget.~– Ki van odafenn? –
2547   36   |                   bebalzsamozott halottai az örökké égő lámpa előtt;
2548   36   |            hadisten; de Sabinus előbbvaló az ő haragjánál.~Tetrix a csillagok
2549   36   |                  pontot, mely úgy szokott az égen körül-körülkeringeni,
2550   36   |            bűvkörbe csalt gonosz szellem.~Az volt a sas.~Tetrix kezébe
2551   36   |                  keselyű által vágott kör az ő feje körül van kerítve,
2552   36   |              lakhelyedet, megbántottalak, az igaz. De rá emlékezhetnél,
2553   36   |               augur, én mégis odahordtam. Az is eszedbe juthatna, mennyi
2554   36   |             egyszerre mint a villám, mint az égből eső meteorkő, oly
2555   36   |                   Sabinus és Eponine lesz az oka.~A föld alól hangzott
2556   36   |              Sabinus hangján. – Én vagyok az.~Tetrix megrendült, azt
2557   36   |                  más lett, olyan ellentét az a fekete jaspis-fogsor,
2558   36   |                   a fekete jaspis-fogsor, az eddig megszokott elefántcsont
2559   36   |              Egyszer a császár elé jutva, az én gondom leend, hogy őt
2560   36   |                  egy holt nevéről levenni az üldözött bélyegét? S ha
2561   36   |              kereshetni többé. Én viselem az ország gondjait: helyette
2562   36   |                mind a hárman Angres felé.~Az elhagyott sírnál csak a
2563   36   |                  mely még körmeivel tépte az omló köveket, mely még fő
2564   36   |                  erőszegetten bukott bele az elhagyott sírba, melyet
2565   36   |                gyászoló özvegyet, s midőn az kijelenté, hogy kegyelmi
2566   36   |                előtt elárulta volna, hogy az a megsiratott még él és
2567   36   |                    mint akik tudják, hogy az a színpad egyúttal vérpadnak
2568   36   |                 volt Tetrix természetében az enyelgés, annyira nem Sabinuséban
2569   36   |                 valami sima udvaronc volt az; talán szakács lehetett
2570   36   |               senatornak?)~– Fejedelemnő, az imperator fölöttébb elégedetlen
2571   36   |            termetét; elzsibbasztá idegeit az a gondolat, hogy titka tán
2572   36   |                 Vespasian. Ha titkod van, az legyen titok. Íme a kegyelemlap,
2573   36   |                    nem azt adja meg, amit az imperatortól kértél, hanem
2574   36   |                holt férj nevéről veszi le az üldözés bélyegét, hanem
2575   36   |             bántása ne legyen; örülhessen az életnek, s előbbi rangjában
2576   36   |                   hogy Sabinus, még abban az esetben is, ha nem halt
2577   36   |                 hinni saját szemeinek, de az imperator betűinek nem.~
2578   36   |               harcolt egymással szívében; az egyik árulója lehet, a másik
2579   36   |                 senator, hogy kettő közül az egyik a férj? Eponine reszkető
2580   36   | rabszolgaköntösben. Engedd meg neki, hogy az imperator trónja elé borulva,
2581   36   |               hozzá.~– Mutasd meg, melyik az! Én magam fogom őt hozzá
2582   36   |            elvezetni.~Eponine sietve ment az atriumba, hol a két szolga
2583   36   |          mosolyogva:~– Kedvesem, Sabinus! Az imperator kegyelmet adott
2584   36   |              alatt s jól tudá, hogy ezzel az érzéssel be lehet fejezni
2585   36   |                 érzéssel be lehet fejezni az életet.~Ő is szívéhez szorítá
2586   36   |               csak a halállal játszott.~– Az égiek veled… – suttogá Eponine,
2587   36   |                   s Lucilius kezét nyújtá az ifjú hősnek, s elvezeté
2588   36   |                  helyét.~Eponine fölemelé az urna födelét, s megtalálta
2589   36   |                   s minderről tudósíthatá az imperátort.~Az angresi asszony (
2590   36   |                tudósíthatá az imperátort.~Az angresi asszony (így hívták
2591   36   |                 közt a rómaiak) lemondott az uralkodás gondjairól; nem
2592   36   |               mely fejedelemnőnek hazudja az elbukottat. Férfiak iránt
2593   36   |               Néha egész hónapokat eltölt az Aranyhegyek rengetegei közt,
2594   36   |                   semmi bajba ne keverje: az erdő, ahol vadászni szokott,
2595   36   |             völgynek fel van már kutatva, az erdőlakók megvesztegetve,
2596   36   |             munkát is megtették már, hogy az elvágtató paripa nyomán
2597   36   |                mesélgetve, hogyan szokták az ő nemzetbeliek a bölényt
2598   36   |                   azáltal tökéletesen azt az alakot adja a lónak, ami
2599   36   |                  alakot adja a lónak, ami az idomtalan, vastag derekú
2600   36   |               feladatot bízok. Eredj abba az erdőbe, az általad leírt
2601   36   |              bízok. Eredj abba az erdőbe, az általad leírt álca alatt,
2602   36   |            általad leírt álca alatt, ahol az angresi asszony vadászni
2603   36   |                ült, s üldözőbe vette azt.~Az álfenevad hurcolta őt maga
2604   36   |                  fölfelé, egészen eltérve az iránytól, melyet a bölény
2605   36   |               szokatlan tünemény ez, hogy az üldözött bölény vadásza
2606   36   |                meredek hegyoldalban eredt az, s négyöles magasról zuhatagon
2607   36   |              vízoszlop lehetetlenné tette az ahhozférhetést, minthogy
2608   36   |        visszafordult, s gyalog kivergődve az erdőből, visszakerült Anniushoz,
2609   36   |                   pedig többet tudott már az elégnél, s mosolygott kéme
2610   36   |                mosolygott kéme ijedelmén. Az azon korbeli római sok istennek
2611   36   |                   által elvezetteté magát az aranyhegyi rengetegbe a
2612   36   |                   fölfelé tartva, felfogá az omló víz rohamát: a nyílás
2613   36   |              szorítva, merészen lépett be az ismeretlen sötétségbe, melyet
2614   36   |             ismeretlen sötétségbe, melyet az aggódók képzelete varázshatalmú
2615   36   |               apjuk kézíját próbálgatták; az elpattant húr meg-megüté
2616   36   |           zsarnoké a föld felszíne?~– Övé az égtől a pokolig minden:
2617   36   |                   óta nem láttam, hogy mi az a nap? Csak éjjel járhatok
2618   36   |                   s én szót fogadok. Csak az omló zuhatagon keresztül
2619   36   |                   napsugár! – sóhajta fel az eltemetett hős –, ki ne
2620   36   |                   Melyik halottnak ártana az meg, ha föltámadhatna újra?~–
2621   36   |                   van és egy korona, mely az övék?~– Hallgasd csak, mit
2622   36   |                   csak Sabinusra mondá ki az ítélete; amidőn Eponine
2623   36   |                    hogy hadd szólhasson ő az imperátorral. Azt hitte,
2624   36   |                  termet, azt a trónt, azt az arcot; kilenc év előtt térdepelt
2625   36   |            gyermeket, kik azért születtek az örök éjszaka sötétségeiben,
2626   36   |               fogsz olvashatni, mint amit az én gyönge szavam mondhat.
2627   36   |                nekem adtál, Sabinus élete az én életem is. Boldogabb
2628   36   |               együtt haljon. Ily szavakat az egész udvar hallatára nem
2629   36   |                vas ellen megvéd a vas, de az eszme és az erény halhatatlan
2630   36   |              megvéd a vas, de az eszme és az erény halhatatlan ellensége
2631   37   |                   pokróccal volt behúzva; az első emelet elzárva a többiektől;
2632   37   |                  úgy, ahogy urak szokták.~Az előszobában a komornyik
2633   37   |        előszobában a komornyik várt ránk, az felnyitá előttünk a terem
2634   37   |                fogok látni, mennyire lesz az hasonló ama nyájas, kedves
2635   37   |           lágysága szinte szomorúvá tette az embert.~– Kedves Jenny,
2636   37   |                 hálálkodása el nem árulja az ajándékot.~Szálli kisasszony,
2637   37   |                legyen közte vanília, mert az fiatal leányoknak nem jó;
2638   37   |                  elrakosgatni a sok írást az asztalon és magasztalt,
2639   37   |               hogy milyen okos vagyok, ha az írásokon megismertem: ez
2640   37   |                  akármit tettem, mondtam, az mind rendkívüli, bámulatos
2641   37   |                 Ebéd idején hárman ültünk az asztalnál, nagybátyám, én
2642   37   |                   csak reggelinél szokott az asztalhoz ülni; ebédnél,
2643   37   |                  miért, sohasem volt ott.~Az ebéd felett sok minden közönyös
2644   37   |                  megtanított, hogyan kell az osztrigát felnyitni és kihörpenteni,
2645   37   |                 néztem hol a játékot, hol az ő arcát. Úgy illett egymáshoz
2646   37   |           szerettem volna – leánya lenni.~Az első játék végével hozzám
2647   37   |         Nagybátyám acélmetszetű képe volt az. Éppen oly hidegen, oly
2648   37   |                volt, s nekem úgy tetszett az a gondolat, hogy most sokan
2649   37   |                 téve és fejemet odahajtva az ő fejére. Olyan sokszor
2650   37   |               neki.~Valahányszor évenként az a nap előfordult, melyben
2651   37   |          végignézzem, annyit láttam, hogy az összes szám a tízezresen
2652   37   |                 kért, hogy ne tegyem azt; az neki fáj, ha sírni lát.
2653   37   |               nekem nem mondja meg, miért az.~Ő nem felelt rá semmit,
2654   37   |           leheletének arcomat érinteni.~– Az a bánatom van – suttogá
2655   37   |               szeretek, és akit szeretek, az nem tud róla semmit…~Az
2656   37   |                   az nem tud róla semmit…~Az a hang, az a forró ölelés
2657   37   |                   róla semmit…~Az a hang, az a forró ölelés egy perc
2658   37   |                világot vetett lelkembe, s az erősebb fény volt, mint
2659   37   |                éles késekkel; ott leültem az ablakba; azt hittem, megfulladok.~
2660   37   |               utánam jön, levetem magamat az ablakon át az emeletből.~
2661   37   |             levetem magamat az ablakon át az emeletből.~Tehát minden
2662   37   |             eltitkolt, önző gondolat. Nem az az angyali magasság, amiben
2663   37   |          eltitkolt, önző gondolat. Nem az az angyali magasság, amiben
2664   37   |                    Mennyi nyugalmat adott az az ábránd, hogy egy jó férfi
2665   37   |                 Mennyi nyugalmat adott az az ábránd, hogy egy jó férfi
2666   37   |              rosszról, akitől őrizzen meg az Isten.~E naptól fogva sohasem
2667   37   |                  utálatossá tette előttem az a gondolat, hogy azt az
2668   37   |                   az a gondolat, hogy azt az őrömet azért szerezte számomra
2669   37   |                  a tudattal, hogy ez mind az én tömlöcöm, melyben fogva
2670   37   |        gondolkoztam rajta, hogyan lehetne az; eszembe jutott minden eszköz,
2671   37   |              halálom miatt; azt a levelet az ajtó alatt átcsúsztattam
2672   37   |                  ajtó alatt átcsúsztattam az ő szobájába, s azzal ágyamra
2673   37   |                meg másnak, egyedül őneki. Az orvos talán sejtette.~E
2674   37   |                   máskor. Mikor felkeltem az ágyból, a tükör elé vezetett,
2675   37   |             kérdém elámulva.~– Bizony, ha az nem volna, ne is higgye
2676   37   |                ember ő, jól ismerem; pénz az istene; ha ő kegyedre elkölt
2677   37   |                    hogy a Bálvány utcában az a nagy háromemeletes ház
2678   37   |                  a nagy háromemeletes ház az övé, az ő nevéről is hívják;
2679   37   |                 háromemeletes ház az övé, az ő nevéről is hívják; mikor
2680   37   |              haszonbért fizetnek. Ismerem az árendást, minden negyedben
2681   37   |                   új életet öntött belém. Az a tudat, hogy gazdag vagyok,
2682   37   |                   más színben állítá elém az életet. Most már nem gyűlöltem
2683   37   |                együtt igen jól kifőztünk.~Az ő terve az volt, hogy egy
2684   37   |                 jól kifőztünk.~Az ő terve az volt, hogy egy napon felmondja
2685   37   |           Folyvást izgatottságban tartott az a gondolat, hogy Sz** utánam
2686   37   |                előtte; bebizonyítva, hogy az 25-30 ezer forint között
2687   37   |                felfelé sodorgatja, később az évi fizetés emlegetésére
2688   37   |                 Midőn beléptek a szobába, az én fiatal ügyvédem igen
2689   37   |             csinált, nem is igen köszönt, az öreg Livádi pedig odajött
2690   37   |                  lépésre szánta magát? Ez az én becsületesen megőszült
2691   37   |               szavait. Ügyvédemre néztem, az egy sarokban ült és körmeit
2692   37   |                   kegyedet, ügyvéd úr, de az ellen úgy hiszem nem lehet
2693   37   |                   kezelését másra bízzam.~Az öregember akkor hidegen
2694   37   |            kegyedet; annyi bizonyos, hogy az kegyednek igen rossz szolgálatot
2695   37   |                birtoka volt, hogy a házat az ő nevéről hívja az utcai
2696   37   |                  házat az ő nevéről hívja az utcai közönség most is,
2697   37   |                árverés útján vette meg, s az neki törvényesen szerzett
2698   37   |                    amit kegyedre költött, az tulajdon vagyona volt, és
2699   37   |                     Persze, hogy igaz! De az Isten szerelméért, kisasszony,
2700   37   |               elkótyavetyéltek. Nekem oda az egész renomméem miatta.~
2701   37   |                   A másvilágon is ott van az Isten.~– Csak nem mehetek
2702   37   |              elkezdtem sírni, megragadtam az öregember kezét, s könnyeimmel
2703   37   |             szépen beszélt hozzám. Ő volt az egyetlen ember a világon,
2704   37   |          társaságba Szálli kisasszonnyal; az ő neve alatt nyissanak pipereárusboltot,
2705   37   |             kegyednek jó ízlése van; ezen az úton sok ember tisztességesen
2706   37   |                   áll kegyed előtt; egyik az erős lelkűek, másik a gyöngék
2707   37   |                harmadik is van, hanem azt az én szám ki nem szokta mondani
2708   37   |            mondani soha…~Itt elhallgatott az öregember, s lesütötte a
2709   37   |                 egy ártatlan gyermek, aki az eszébe jutott gondolat miatt
2710   37   |                 ha valamire szüksége lesz az életben, ha jó tanács kell,
2711   37   |             éreztem magamban újra kezdeni az életet. Nem voltam többé
2712   37   |                   által. Néhány nap múlva az öreg Liváditól ötezer pengőt
2713   37   |                 voltak, s miknek eladását az ő szívességére bíztam. Egy
2714   37   |                    mit nem Sz**hoz, hanem az öreg ügyvédhez intéztem,
2715   37   |               leend előbbvaló kötelessége az életben, mint e kölcsönnek
2716   37   |                köszönettel visszafizetni.~Az öreg Livádi azt mondta,
2717   37   |                  visszafizethetem Sz**nek az üzletem alapjául szolgáló
2718   37   |                   semmi nyalánkság; mikor az ember dolgozik, olyan jólesik
2719   37   |           hatodszor adták Troubadourt, és az igen szép opera. Ő már többször
2720   37   |                egy hangot el ne veszítsek az előadásból, s úgy hiszem,
2721   37   |           páholyba.~Nekem egész este csak az előadásra volt gondom, nem
2722   37   |              volna. Érdekelt engem valaki az egész túltömött színházban?
2723   37   |                   páholyomba jártam, mely az első emeleten volt, s első
2724   37   |               látogatóimmal és fitymáltam az előadott darabokat, bírálgattam
2725   37   |           előadott darabokat, bírálgattam az énekeseket, a szavaló színészekre
2726   37   |           ahelyett nagy kegyelettel nézem az előadást, egy hangot el
2727   37   |                mindenki remekül énekel, s az utolsó dobütés után, mely
2728   37   |                 utolsó dobütés után, mely az operát bevégzi, még rákezdenének
2729   37   |           életmódomat megzavarta. Bántott az a gondolat, hogy az emberek
2730   37   |               Bántott az a gondolat, hogy az emberek elfelejtettek, mert
2731   37   |              tartalmát meg tudtam érteni; az elején bocsánatot kér, hogy
2732   37   |                 nem késhetik nekem rögtön az egész összeget kézbesíteni,
2733   37   |                  éreztem, egyet megsúgott az a tiszta ösztön, amely minden
2734   37   |              annak, aki azt nekem küldte. Az ismeretlen azt mondá, hogy
2735   37   |          rendőrséghez mentem. Nem mondtam az igazi okot, hogy miért keresek
2736   37   |                ilyen nevű urat felfedezni az idegenek között.~Ahelyett,
2737   37   |                magamat, vessem ki a pénzt az ablakon. Azután egy pár
2738   37   |               levelét, s a küldött pénzt.~Az öregember igen hidegen nézett
2739   37   |                  szégyell – éreztem, hogy az én arcom is ég.~Valamit
2740   37   |                események történtek velem. Az ismeretlen gyakran írt leveleket,
2741   37   |                   Ki lehet ez? Hol van ez az ember? Láthatatlan szellem
2742   37   |                   igazgatja anélkül, hogy az legkevésbé az övéhez volna
2743   37   |               anélkül, hogy az legkevésbé az övéhez volna kötve, áldozik
2744   37   |              ujjam között tartva égett el az egész lap, nem maradt meg
2745   37   |            sorsomat igazgatja, mely nincs az övéhez kötve, ki áldozik
2746   37   |            jövedelem nélkül maradjak. Azt az egy záradékot mégis odaiktatta
2747   37   |               tudtam nőt szeretni, örökké az a gondolat állt előttem,
2748   37   |                  oly tiszta indulat, mint az enyém, nem csalatkozhatik
2749   37   |             bűbájnál: igazi szerelem volt az. Lehettem-e óvakodó ily
2750   37   |               lelkemnek minden gondolatát az az édes nyugalom, hogy van
2751   37   |            lelkemnek minden gondolatát az az édes nyugalom, hogy van
2752   37   |                    s szerelmének nagysága az, hogy nem követelő. – Ezentúl
2753   37   |                  hittem, megöl a szégyen, az elszörnyedés. A delnő vádja
2754   37   |              fizetnie, s engem felmentett az undok vád alól.~De meggyógyított-e
2755   37   |                nem a világi hatóság ennek az oka, mert hisz az lám megvédett:
2756   37   |                   ennek az oka, mert hisz az lám megvédett: de mit ér
2757   37   |                   Egyedül én vagyok ennek az oka, én, én, én, amiért
2758   37   |               órájában egy levelet kaptam az ismeretlen ismert kéztől.
2759   37   |                 hozzá, legyek szolgálója, az lettem volna. Ha azt mondta
2760   37   |                  mond rólam a világ, hisz az, ki engem mint munkás polgárnőt
2761   37   |                 ajánlottam azt neki azért az árért, amiben nekem volt.
2762   37   |                 Fél óra alatt készen volt az alkunk. Még aznap este lord
2763   37   |                   reám néz, és neki fájna az, ha észrevenné, hogy máshova
2764   37   |                   közel ment el mellettem az utcán, egyszer egész óra
2765   37   |                   nézve kedvezően! Csupán az ítélet végrehajtása végett
2766   37   |             magamnak elmenni Angliába; ez az út két hosszú hónapot elrabol
2767   37   |                 Másnap nyugtalanul vártam az estét. Szobámból kizártam
2768   37   |           előszobám ajtaján; kérdezém, ki az? „Lord Harding”, volt a
2769   37   |                  volt a felelet. Kinyitám az ajtót; ő belépett; oly sötét
2770   37   |               formának képzeltem magamban az első találkozást, olyan
2771   37   |                akkor elhagyja lelkemet is az öntudat, akkor el vagyok
2772   37   |            kezemet érintette volna. Midőn az ajtó becsukódott utána,
2773   37   |                   korán reggelig üldözött az a fájó eszme, hogy miért
2774   37   |          szomorítám meg más szóval, mikor az magamnak is fájt?~Valami
2775   37   |                    Érzém, hogy nem vagyok az a lény, aki voltam. Valami
2776   37   |                   ember álma. Alig vártam az estét. Tizenegy órakor volt
2777   37   |                   hogy tizedfélig elöljem az időt. Nem emlékezem a színműre,
2778   37   |               vannak. (Hogy gyűlöltem ezt az embert!)~– És ha mégsem
2779   37   |                  sokára térített magamhoz az a sajgó fájdalom, mely minden
2780   37   |                árulva! Meg vagyok csalva; az, akit szerettem, elárult
2781   37   |          mennyország volt szívemben, most az egész pokol költözött be
2782   37   |               gondolatra tett képessé, és az egy pillanatra sem távozott
2783   37   |               tanúvallomásokból ismeritek az egész esemény titkát.~Tudjátok,
2784   37   |           gondolataimat naplómból; ő volt az, aki naplómnak elégett lapját
2785   37   |                papírhamvon maradt betűket az érces tinta csillogása után
2786   37   |                   míg én azt hittem, hogy az, ha elégett, meg van semmisítve.
2787   37   |                   életemet elhagyjam; még az elvesztett tárca miatti
2788   37   |                   Egyetlen jóakaróm volt, az öreg Livádi, s éppen azért