| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hörgést 1 hófehér 4 hóförmeteges 1 hogy 2292 hogyan 23 hogyha 3 hogyléte 1 | Frequency [« »] ----- 7313 a 2788 az 2292 hogy 1865 nem 1707 s 1417 egy | Jókai Mór Dekameron IntraText - Concordances hogy |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 1 | azt üzente be az inastól, hogy rá nézve veszélyes a késedelem,
2 1 | nem óvhatta meg magát, hogy néha egy-egy fájdalmas szisszenés
3 1 | Igen, uram.~– Megbocsát, hogy személyesen nem ismerem.
4 1 | tisztelem. Nem mondhatom, hogy örülök a szerencsének megismerhetni,
5 1 | sincs benne.~Az orvos látta, hogy látogatója alig áll a lábán,
6 1 | Fáradt vagyok; egy hete már hogy nem aludtam. A jobb kezemen
7 1 | ültem, feljöttem kegyedhez, hogy égesse vagy vágja ki, mert
8 1 | vele.~Az orvos vigasztalá, hogy nem szükség itt mindjárt
9 1 | késhez folyamodni, lehet, hogy oszlató, vagy gyűjtő szerek
10 1 | egyenesen azért jöttem, hogy kivágassam azt a fájdalmas
11 1 | magamból.~Az orvos kérte, hogy engedje látni kezét; mire
12 1 | Azonban kérem önt, tudor úr, hogy azon, amit látni fog, meg
13 1 | oly csodásan rendkívüli, hogy az önt meg fogja lepni,
14 1 | meg fogja lepni, de kérem, hogy ne ütközzék meg rajta.~**
15 1 | orvos biztosítá az idegent, hogy ő igen erős szívű, hozzá
16 1 | tartá fel, tanúsítá azonban, hogy az idegen nem tréfálni jött
17 1 | irtózatos fájdalmat érzek ott, hogy szeretnék fejemmel a falnak
18 1 | Én mégis azt hiszem, hogy valamivel pirosabb ott.~–
19 1 | ránézett. Azt kezdte hinni, hogy betege elmekóros képzelődésben
20 1 | várhatok. Ne higgye uram, hogy én bolond, őrült képzelődő
21 1 | s én azért jöttem ide, hogy ön azt messe ki innen.~–
22 1 | csakugyan azt látszik hinni, hogy én tébolyodott vagyok, vagy
23 1 | asztalára. – Ím lássa, uram, hogy én nem akarok gyermekeskedni,
24 1 | és szükséges. Én kérem, hogy vágja ki ezt a helyet a
25 1 | azt mondom önnek, uram, hogy ha a világ minden kincsét
26 1 | adná, sem bírna rá általa, hogy valakinek az ép testét betegnek
27 1 | világ azt mondaná ön felől, hogy idióta volt, énfelőlem pedig
28 1 | énfelőlem pedig vagy azt, hogy lelkiismeretlen voltam azt
29 1 | hasznomra fordítani, vagy hogy tudatlan voltam észre nem
30 1 | semmit. Annyit tegyen meg ön, hogy ha a műtételt végbevittem,
31 1 | Az orvos bámulva látta, hogy a különös ember csakugyan
32 1 | kiálta az orvos, ki megijedt, hogy a szenvedő ügyetlenségből
33 1 | tenyerébe fektetve, kérte őt, hogy forduljon félre. Némely
34 1 | Majd inkább mutatni fogom, hogy meddig menjen ön a késsel.~
35 1 | műtételt; maga mondogatta, hogy meddig terjedjen a metszés,
36 1 | hőség után. Valóban jólesik, hogy így látom folynia véremet.
37 1 | kellett őt erőszakolni, hogy engedje azt végre elállítani
38 1 | elhátrált előle s, végre, látva, hogy az orvos mindjárt megharagszik,
39 1 | megharagszik, azt mondta neki, hogy adja tehát valami kórházra,
40 1 | volt felőle meggyőződhetni, hogy egy igen művelt, okos emberrel
41 1 | világnézetekkel bír, s amellett, hogy vagyonilag előkelőnek mondható,
42 1 | másodszor, tűrtem, azt hittem, hogy lassanként majd a szívig,
43 1 | vissza rá, anélkül azonban, hogy az életvidám mosolygás helyreállna
44 1 | Én bizonyosan tudom, hogy egy hónap múlva megint ki
45 1 | mondtak felőle, anélkül, hogy valaki teljes magyarázatát
46 1 | teleírt lap végén állt, hogy azt betege saját kezével
47 1 | dolgot kezdé gyanítani, hogy az elébbi fájdalom nem tért
48 1 | vagyok képes e sorok írására, hogy enyhítő borogatásul égő
49 1 | leányka nem csupán hálából, hogy általam úrnővé lett, de
50 1 | Fél év úgy telt el tőlem, hogy egyik napomat boldogabbnak
51 1 | gyöngédsége annyira ment, hogy lemondott a táncról, nehogy
52 1 | egyszer azt sugdosta fülembe, hogy – hátha ez mind csak tettetés?
53 1 | Az ember olyan bolond, hogy szereti a legnagyobb boldogság
54 1 | kéréssel, könyörgéssel rávette, hogy töltse nála a napot. Jószágaink
55 1 | s én megígértem nőmnek, hogy magam is utánamegyek.~Alig
56 1 | dúlásból észrevehető legyen, hogy ott idegen kéz kutatott;
57 1 | nyúltam, eszembe jutott, hogy illik-e ez. Becsületes emberhez
58 1 | gondolat azt súgta lelkembe, hogy hátha e levelek már akkoriak,
59 1 | féltékeny lehettem még arra is, hogy miről álmodik, midőn már
60 1 | sem volt felém fordulva, hogy magam előtt piruljak. Egyik
61 1 | szenvedéllyel, szerelemmel; hogy beszélt benne titoktartásról,
62 1 | titoktartásról, esztelen férjről, hogy adta a tanácsokat, mit tegyen
63 1 | tanácsokat, mit tegyen a nő, hogy férjét elámítsa; és ezek
64 1 | mind-mind azon idő óta keltek, hogy én nős voltam és olyan boldog.
65 1 | becsuktam a fiókot.~Tudtam, hogy ha én délig nem megyek nőm
66 1 | csókolt és boldog volt, hogy ismét mellettem lehet. Én
67 1 | meghalt. Meghalt anélkül, hogy védte volna magát ellenem;
68 1 | fejére esett – ön jól tudja, hogy hová –, azt is csak reggel
69 1 | halotti meghívó jegyekkel, hogy ismerőseim ne jöhessenek
70 1 | kezemet, s félig súgva mondá, hogy egy titkot kénytelen discretiómra
71 1 | bízni, s felteszi rólam, hogy mint gavallér ember nem
72 1 | neki vissza. Én éreztem, hogy kétszer, háromszor valami
73 1 | hidegséggel azt kérdém tőle, hogy mi volt azon levelekben? –
74 1 | bennük, sőt szavát adta, hogy beléjük nem fog pillantani,
75 1 | bizonyos vagyok felőle, hogy nem is nézett beléjük soha,
76 1 | csomagot, amiről jól tudtam, hogy hol van. Nagy nehezen kellett
77 1 | felemelni hozzá; féltem, hogy kiolvassa belőlük, hogy
78 1 | hogy kiolvassa belőlük, hogy de igen, én felbontottam
79 1 | és kimentettem magamat, hogy félrevonulhassak. A grófnő
80 1 | volna, én is megérdemleném, hogy olyan nőm legyen. Oh, de
81 1 | meggyilkolá. Nem emlékezem már rá, hogy mit cselekedtem az első
82 1 | órákban, csak annyit tudok, hogy mikor iszonyatosan eszmélni
83 1 | Annyira még nem voltam őrült, hogy fel akarjam őt ébreszteni,
84 1 | ébreszteni, de annyira már igen, hogy elkezdtem beszélni hozzá.
85 1 | beszélni hozzá. Azt hittem, hogy ő azt hallani fogja. »Amilyen
86 1 | tedd velem azt az irgalmat, hogy állj rajtam bosszút ebben
87 1 | elnyomott. Csak azt tudom, hogy elkezdtem álmodni. Láttam,
88 1 | elkezdtem álmodni. Láttam, hogy felnyílik csendesen az előttem
89 1 | mondok. Ön tanúja volt, hogy mit kelle szenvednem, s
90 1 | Az a gondolat vigasztal, hogy miután ő bosszút állt rajtam
91 1 | hírlapokban lehete olvasni, hogy **, egyike leggazdagabb
92 2 | annyira hasonlított egymáshoz, hogy azt soha senki meg nem tudta
93 2 | hasonlítottak egymáshoz, hogy különbséget nem lehetett
94 2 | egyességben. Minka azt hitte, hogy Tinka vállfűzője neki bő;
95 2 | összezavarta őket, azt állítva, hogy úgyis mindegy az, mikor
96 2 | férjhez vennék mind a kettőt, hogy megszabadulna a gondjától.~
97 2 | leánynak. Ne tessék hinni, hogy csupa szimmetria kedvéért
98 2 | Hanem azért ezek sem tudták, hogy melyik az egyik leány, melyik
99 2 | kellene afelől jönnünk, hogy e két leány közül melyik
100 2 | mégis meg kellene tudnunk, hogy melyikbe vagyok én szerelmes,
101 2 | és melyikbe te?~– Azaz, hogy tulajdonképpen azt kellene
102 2 | azt kellene megtudnunk, hogy melyik szerelmes énbelém
103 2 | szerencsétlenül jár, az annak a jele, hogy a másik bátran nyomába léphet;
104 2 | másik szintén tudni fogja, hogy melyik az övé.~– Áll az
105 2 | főfiscusnak bejelenteni, hogy ők férjhez mennek: no hála
106 2 | tudandókat, kérték a gyámapát, hogy egy napon szeretnének mind
107 2 | mondjátok már most meg külön, hogy melyik a Tinka, és ki veszi
108 2 | Minka kezdte észrevenni, hogy Kertészy nagyon szereti
109 2 | viszont azt tapasztalá, hogy Bratanszky nagyon örömest
110 2 | eszéből nem tudott az kimenni, hogy Bratanszky milyen szépen
111 2 | sóhajtva emlékezett rá, hogy milyen pompásan tud Kertészy
112 2 | lármázunk, míg elhiszi, hogy ő tévesztett el bennünket,
113 2 | azzal a jajveszékeléssel, hogy el van tévesztve a nevük,
114 2 | belátása volt az öregúrnak, hogy a régieket sem dobta azért
115 2 | azért a tűzbe, gondolva, hogy holnaputánig megint változhat
116 3 | Visconti Jánost kérte fel, hogy ügyeljen távolléte alatt –
117 3 | vánkosára, arra nyugtatá fejét, hogy legalább vele álmodjék attól.~
118 3 | vele. Király, tudd meg, hogy nőd hűtlen hozzád, Rochas
119 3 | aki azt megtudod. Tudom, hogy szívedet tépem ki e szóval,
120 3 | legdühödtebb viharra bízva magát, hogy annál sebesebben érjen haza,
121 3 | levelét, szívükre köté, hogy ítéljenek e tárgyban szigorún;
122 3 | tanácsa elismeré ugyan, hogy mindazon vádak, mikkel Arragoni
123 3 | van, igazak és nehezek; hogy bűne köztudomású, az utolsó
124 3 | azt a kérdést megvitatni, hogy egy királynő hű volt-e férjéhez,
125 3 | csupán azt módosítva benne, hogy hívét, Visconti Jánost ne
126 3 | palotájában, s kimondá, hogy most már nem Rochas gróf,
127 3 | a tyrannok iskolájából, hogy a meggyalázott nő férje,
128 3 | teltek, mint gynecaeuma.~S hogy e sok fogolynép ne heverjen
129 3 | az a gonosz ötlete jött, hogy egy várat építtessen velük,
130 3 | király sokáig járt utána, hogy hova tűnt el e hölgy, kinek
131 3 | fölfedezni; míg végre megtudá, hogy a Santa Clara zárdában van
132 3 | úgy üté őt ököllel arcul, hogy visszatántorodott.~Péter
133 3 | királyt kísérték, feltűnt az, hogy a fogoly hölgy, midőn a
134 3 | feltűzött ruháját lebontja, hogy szép fehér meztelen lábszárait
135 3 | Azért, mert nem illő, hogy azokat meglássa egy férfi.~–
136 4 | nemzete történetébe s kérdés, hogy nem volt-e a mondák fölszedegetése
137 4 | tükörből néznek egymásra, hogy alig ismerni fel, melyik
138 4 | Kollerrel, a norvég királlyal. Hogy véget vessen a harcnak,
139 4 | keresztül azt olvasá ki, hogy ha ez őt veszélyesnek fogja
140 4 | gondolataitól, s kezdték hinni, hogy Hamlet zavart beszédének
141 4 | elküldé őt azon ürügy alatt, hogy elméje szórakozzék, hosszabb
142 4 | meghitt udvaroncát adva mellé, hogy azok az úton kémleljék ki
143 4 | azon kezdte legelőször is, hogy a paripának farkát kantározta
144 4 | el akarták vele hitetni, hogy az milyen szép liszt.~–
145 4 | átlátta és megnyugodott benne, hogy ez bolond. Csak egy vén
146 4 | ajánlatára azt főzték ki, hogy Hamletet összehozzák anyjával
147 4 | kakas.~Egyszerre megérzé, hogy a gyékény alatt emberi test
148 4 | frigyét. A nő kétségbeesett, s hogy borzalma, amit Hamlet szavai
149 4 | őszinte volt, bizonyítja az, hogy nem árulta el, mit beszélt
150 4 | Fengo küldött neki, az volt, hogy ölesse meg Hamletet titokban.
151 4 | titokban megkérte Genuthát, hogy mához esztendőre, amikor
152 4 | kötözte. E horgok arra valók, hogy a koszorúkat beléjük aggassák,
153 4 | írást s azt metszé helyébe, hogy a brit király adja nőül
154 4 | restellne ott lenni.~Ebéd után, hogy mindenki a mellékszobákba
155 4 | társai kérdezősködtek tőle, hogy miért nem eszik, csak nem
156 4 | csak nem gondolja tán, hogy méreg van az étkekben.~Hamlet
157 4 | király utánjárására kisült, hogy csakugyan a kenyér, mely
158 4 | honnan tudhatá meg Hamlet, hogy a királyné nem született
159 4 | királyné felemelte ruháját, hogy be ne piszkolja a földön,
160 4 | volna”.~A király átlátta, hogy Hamlet bölcs ember, s nőül
161 4 | bolondosabb gondolat annál, hogy saját halotti torára hazajöjjön.~
162 4 | azzal növelte a jó kedvet, hogy ruháit felgyűrve, csodálatos
163 4 | Végre azt kérdezték tőle, hogy kísérőit hová tette, erre
164 4 | ujját vágta meg vele; mire, hogy több kárt ne tehessen magában,
165 4 | valamennyit úgy megkötözve, hogy moccanni ne tudjon.~Azzal
166 4 | kivont kardjából a király, hogy kivel van dolga.~Hirtelen
167 4 | bosszút.~A nép gondolva, hogy ki oly sokáig tudott magán
168 4 | akarta üríteni, mondák neki, hogy annak már fölösleges minden
169 4 | kik egykor felfogadták, hogy egyik a másik haláláért
170 4 | volt az embereknek gondjuk, hogy tisztességgel meghalhassanak,
171 4 | tisztességgel meghalhassanak, hanem, hogy haláluk meg legyen bosszulva.~
172 4 | mást kellett kigondolni, hogy a bosszú be legyen töltve
173 4 | annyira ment a férfigyűlölés, hogy aki őt szerelmével merte
174 4 | király tehát azt gondolá ki, hogy miután az ő neje meghalt,
175 4 | elküldje Hermotrudához, hogy azt az ő számára nőül kérje.~
176 4 | kísérteté őket, s most, hogy elaludtak, hirtelen rajtuk
177 4 | hirtelen rajtuk rontott, hogy álmukban meggyilkolja a
178 4 | bámulatára azt olvasá ki belőle, hogy a király „Hamlet számára”
179 4 | először járt életében úgy, hogy nem tudá megfejteni, mi
180 4 | azt elvevék a szép szemek, hogy végre elfelejté otthon hagyott
181 4 | egyébre.~Végre jött az idő, hogy vissza kellett térnie Britanniába,
182 4 | hanem azt jött tudtára adni, hogy óvja magát atyja haragjától,
183 4 | Előre el lehetett gondolni, hogy másnap a király összegyűjtött
184 4 | erővel fog rájuk támadni, s hogy álljon vele szembe Hamlet
185 4 | Ekkor azt gondolta ki, hogy mindazokat, akik a múlt
186 4 | amint a britek meglátták, hogy a holtak ismét lovon ülnek
187 4 | s az elég ok volt arra, hogy őt harcra hívja fel.~Hamlet
188 4 | megérdemelt nagyságára emelte, hogy ennek tettgazdag életéből
189 4 | csodálkozni lehet rajta, hogy még addig felhasználatlanul
190 5 | azzal a kínzó tudattal, hogy sohase lehessünk boldogok.
191 5 | sápadtabb arccal, anélkül, hogy egyikünk a másiktól kérdezhette
192 5 | volna, mi baja, anélkül, hogy egymást vigasztalhattuk
193 5 | lehet eléggé mélyen elásva, hogy ki ne törjön sírja alól;
194 5 | engem.~Néha úgy jutott, hogy egymás mellett kelle ülnünk;
195 5 | ülnünk; mint vigyáztunk, hogy egymás kezéhez ne érjünk,
196 5 | szíveink úgy reszkettek belül, hogy egymáson nem doboghatnak;
197 5 | fecsegett; senki sem gondolta, hogy mi most egymással beszélünk,
198 5 | még pedig úgy elválnunk, hogy soha még csak hírét se hallhassuk
199 5 | Ő nem tudhatta meg soha, hogy minket hova vet a sors;
200 5 | vet a sors; én nem azt, hogy ő hol marad meg; csak annyit
201 5 | vigasztalásunk sem marad, hogy a messzeségbe nézve, a láthatár
202 5 | sem boldogíthat bennünket, hogy egymásról egyszerre álmodunk,
203 5 | sokkal levertebb voltam, mint hogy ez a szó most megvigasztalt
204 5 | megvigasztalt volna. Az a gondolat, hogy soha, de soha egymásnak
205 5 | nekem megmondani a hold, hogy te hol vagy – mondám Emilnek
206 5 | fordult.~– Én azt mondom, hogy igen. Aki erős akarattal
207 5 | szívem dobogása jelenté, hogy várom azt, amit nem hihetek.~
208 5 | láttam – vagy úgy álmodtam, hogy ama fényes tüzes lapon egy
209 5 | neme fogott el. Bántam már, hogy ezt láttam, mert egészen
210 5 | senkivel titkomat. Féltem, hogy tagadni fogják mások, s
211 5 | CALIFOR”. Ebből megtudtam, hogy Californiába ment át. Oh,
212 5 | szép lelket adott az ég, hogy szánhatja az magát arra,
213 5 | szánhatja az magát arra, hogy éhes, önző rablócsorda közepette
214 5 | olvastam a hírlapokból, hogy ugyanazon a napon hajnalban,
215 6 | történt az a hallatlan eset, hogy a nők terhesnek találták
216 6 | nincs megfordítva a dolog, hogy a férfi nevezné így az asszonyt?”~
217 6 | szívében azt a visszás eszmét, hogy nem lehetne megfordítania
218 6 | megfordítania világ eddigi rendjét, hogy a nők, kik addig férjeik
219 6 | senki sem mondja érte, hogy becstelen; ha egy leány
220 6 | Minden dolgukat úgy intézték, hogy rajtunk hatalmasok lehessenek,
221 6 | rajtunk hatalmasok lehessenek, hogy a legutolsó koldusnak is
222 6 | Kinek jutott volna eszébe, hogy tőle féljen? Sőt, inkább
223 6 | Sőt, inkább gondolt arra, hogy szeresse, aki sokáig nézett
224 6 | rákényszeríté a leányt, hogy egy fiatal molnárt vőlegényül
225 6 | nem teszi, agyoncsapja, s hogy az agyoncsapásból előre
226 6 | ezzel el volt határozva, hogy Velezke pünkösd másodnapján
227 6 | Ott elpanaszlák egymásnak, hogy a nők sorsát íme, így szokták
228 6 | mondta „nem”; apja pedig, hogy rá emlékezzék a hétfordulóra,
229 6 | trónusban, s énekelték, hogy „eljött, eljött piros pünkösd
230 6 | anyák is megölték fiaikat, hogy az egész környéken nem maradt
231 6 | annak megüzené Velezke, hogy szálljon le trónusáról és
232 6 | Üzenetét a rémítő hír követte, hogy a fellázadt nők tábora megveré
233 6 | hüvelykujjaikat lemetszik,1 hogy a kézíjat megvonni, s a
234 6 | ostromszereik nem voltak, hogy azt bevehessék, az átelleni
235 6 | s felhívta a némbereket, hogy rázzák le a férfiak jármát
236 6 | s felszólítá Velezkét, hogy rakják le a fegyvert együtt,
237 6 | s jelt adott a seregnek, hogy kezdjenek el nyilakkal lőni
238 6 | emberi nem szebbik része, hogy az erősebben uralkodjék;
239 6 | engedelmeskedünk és azt mondjuk rá, hogy jól van az így…~ ~
240 6(1)| idejében is élt már az a hit, hogy a hüvelykujj elvágása által
241 7 | esztendeig élt abban a hitben, hogy ő ritkaságokat gyűjt.~Hajdan
242 7 | később privatier lett belőle, hogy vénségére a múzsák ki kezdtek
243 7 | maradékra. Föl lehete számítani, hogy egész napi tobzódásának
244 7 | máig sem tudják elgondolni, hogy olyan ember, ki negyven
245 7 | befordíttatja, mikor meghal, hogy nem hagyhat maga után legalább
246 7 | Némelyek azt állították, hogy ez ember titokban poligámiát
247 7 | voltak, úgy elmélkedének, hogy a török császárnak adott
248 7 | egyakarattal megegyeztek abban, hogy bizonyosan éjjel rablók
249 7 | elárverezték.~Már az igaz, hogy annyi ócska cinkanálnyelet
250 7 | eredetét, és sohasem jött rá, hogy a fej úgy van hozzávarrva
251 7 | Ben-Ali-Hassan-yokai-mahmud.~Mondtam, hogy én festettem, de ki hát
252 7 | beszélni, de majd megvertek, hogy miért nem hagyom a kétgarason
253 7 | indigestióban sem igen szenvedett, hogy abban bízni lehetett volna,
254 7 | abban bízni lehetett volna, hogy valaha meghal.~Egyetlen
255 7 | nyakát vágatni vele, csak hogy az övé legyen. Gyakran egy
256 7 | successorok törhetik fejüket, hogy mely keresztyéni célokra
257 7 | legelőször is megkérdezni, hogy micsoda nap van ma, mert
258 7 | Ha aztán mondták neki, hogy szerda vagy csütörtök, március
259 7 | 20-a – ő rendesen tudta, hogy ezen a napon hol volt ütközet,
260 7 | antiquista el nem tudta gondolni, hogy melyik császár idejéből
261 7 | tiszteletben tarták még akkor, hogy a gyóntatószék tetejébe
262 7 | Mármost csak az a kérdés, hogy vajon a Lancaster család
263 7 | ez, vagy a piros rózsa?… Hogy is jutottál a pénzhez, öcsém?~–
264 7 | egy követ veszek s lesem, hogy majd agyonütöm, mikor hirtelen
265 7 | őrizte erősen, s kitanulta, hogy melyik római császár idejéből
266 7 | mikor már készen volt vele, hogy egy sem valódi!~Egyszer
267 7 | Bandi öcsém meghallotta, hogy tulipánokat is szoktam festeni,
268 7 | szoktam festeni, s nekemesett, hogy pingáljam le őt.~– De öcsém,
269 7 | le kelle őt festenem. S hogy mennyire eltaláltam, bizonyítja
270 7 | eset, miszerint alig várta, hogy megszáradjon, rögtön eladta
271 7 | Másszor szemtanúja voltam, hogy Bandi öcsém megvett egy
272 7 | jött, mindenkit megintett, hogy őrizkedjék nagyon kopogni,
273 7 | ijedtében azt gondolva, hogy most az egész mindenség
274 7 | csak azt kell megemlítenem, hogy Lollia Paulina papucsában
275 7 | közelebbről ismerik, tudni fogják, hogy e név szerinti tárgyak mint
276 8 | lássák ezek a franciák, hogy kivel van dolguk.~Azt igen
277 8 | a pesti varrólánykáktól, hogy én szép fiú vagyok; sokat
278 8 | átelleni páholysorokon, hogy amennyi hölgy itt most ül
279 8 | belém, s csak azt sajnáltam, hogy azok is nem láthatnak, kik
280 8 | ülnek.~Mondanom sem kell, hogy diadalom milyen tökéletes
281 8 | legkülönb gavallér; úgy hiszem, hogy ez órában egypárszor büszke
282 8 | dicsekedésbe.~Elég az hozzá, hogy egyszer csak valami hercegasszony
283 8 | világbeli járatlanság kellene, hogy ezt el ne értse az ember.
284 8 | megkérdeztem egy bijoutiérnél, hogy mit érhet, azt mondta rá,
285 8 | mit érhet, azt mondta rá, hogy megér ötszáz frankot.~Ez
286 8 | hölgy, s igen szép tőle, hogy egy idegen férfira rá meri
287 8 | azt bízni: nem fél tőle, hogy ez a légyott helyett viszi
288 8 | Bizonyosan rám ismert, hogy magyar vagyok.~A kaland
289 8 | corridorokat, s ha én azt mondom, hogy itt a szemem fénye elveszett,
290 8 | művészi kezektől (úgy hiszem, hogy művészi kezektől voltak!)
291 8 | lesüté szemeit és kért, hogy ne ítéljem meg érzelmei
292 8 | estem előtte és mondám neki, hogy imádom. Erre ő megijedt,
293 8 | futni. Én jobban megijedtem, hogy nagyon hevesen bántam vele,
294 8 | és fájdalommal vallá meg, hogy még nem talált férfira,
295 8 | megértette volna. Én esküdtem, hogy az én leszek, aki őt megérti,
296 8 | még csak ígérik egymásnak, hogy milyen szerelmesek fognak
297 8 | asszony? Annyi bizonyos, hogy nem közönséges nő. Végtelenül
298 8 | egész napig kell várnom, hogy őt újra lássam! Ismét holnap
299 8 | hazulról elhoztam?~Estefelé, hogy hamarább múljék az idő,
300 8 | idő, meg azon reményben, hogy őt újra látom, ismét az
301 8 | lakik. Az első öröm után, hogy egymást véletlenül láttuk,
302 8 | véletlenül láttuk, szó lett róla, hogy hova menjünk. Én indítványoztam,
303 8 | menjünk. Én indítványoztam, hogy jöjjön velem a színházba.~–
304 8 | emberek; az ember tudja, hogy az nem igaz szerelem, nem
305 8 | komédiát látunk. Az igaz, hogy száz frank egy páholy ára,
306 8 | megdöbbenéssel vevém észre, hogy azt a színpadot én már valahonnan
307 8 | annyit meg kell vallanom, hogy az én delnőm épp olyan jól
308 8 | frankot.~El lehet képzelni, hogy másnap nem kompáreáltam
309 8 | az utcán, aki azt mondja, hogy „engedelmet kérek, tegnapelőtt
310 9 | engedte ezt a tárgyat nekem, ~hogy ha ütleget kell érte kapni,
311 9 | az időből egyébre, mint hogy nem szerettem a lisztpépet,
312 9 | kegyed, kicsinyben múlt, hogy nem én vagyok ön, és nem
313 9 | Nem ér biz az, nézze, hogy elment a hajam, az öné mind
314 9 | tréfával. Én komolyan mondom, hogy kegyednek kellene énnekem
315 9 | énnekem kegyednek.~– Hát hogy tévesztette el ekképpen
316 9 | elmondom, majd meglátja, hogy igazságom van. Volt nekem
317 9 | főszolgabíró volt az apja. Igaz, hogy mikor az anyámat megkérte,
318 9 | olyankor mindig eszembe jut, hogy nekem kellene abban ülnöm,
319 9 | csak egy hajszálon múlt, hogy nem én vagyok most nagyságos
320 9 | hangjegyet.~– Ez igazán eredeti, hogy valaki ne legyen megelégedve
321 9 | igazán rettenetes dolog, hogy a fiak, akiknek leginkább
322 9 | leginkább érdekükben fekszik, hogy ki fiai legyenek, ebbe éppen
323 9 | egyszerre annyi fia lenne, hogy számát sem tudná.~– Nem
324 9 | tudná.~– Nem úgy van; de hogy legalább azok közül, akik
325 9 | krumplit. Szeretném látni, hogy ha ön volna én, mit csinálna?~–
326 9 | fésülni, s mert tudom jól, hogy a képem nem szép, azért
327 9 | körmölésben, elgondolom magamban, hogy minek dolgozom én, mit iparkodom
328 9 | ha úgy elhagynám magamat, hogy a csizma leszakadna a lábamról,
329 9 | Különös neme a monomániának, hogy az ember magát valami olyan
330 9 | állhat.)~Kezdtem átlátni, hogy ebben a jelenetben több
331 9 | azt csak nem gondolnám, hogy önmagát „váltott gyermeknek”
332 9 | akartam önnek megmondani, hogy miután semminemű ember nincsen
333 9 | beleköthetnék, öntől kérdezem meg, hogy ha a sors furcsa szeszélye
334 9 | szeszélye úgy rendelte volna, hogy megfordítva essünk: ön az
335 9 | tehetné-e meg a kedvemért, hogy egy jóravaló tanult fiatalembernek
336 10 | készen kell arra lenni, hogy vendége helyett ő maga lakol
337 10 | ritkaságok közé tartozik, hogy a menekvő elől valahol ajtót
338 10 | Emellett oly fiatal volt, hogy még szakáll nem jelentkezett
339 10 | Ez utóbbinak köszönheté, hogy az udvartól száműzetett,
340 10 | előbbinek köszönheté pedig azt, hogy férje ellen indított válópere
341 10 | pedig az volt a szokás, hogy a grófnő híre nélkül cselédet
342 10 | behívatá új szobaleányát, hogy esti toilettjánál legyen
343 10 | előtt, s megvallá neki, hogy ő nem leány, hanem férfi,
344 10 | magát; választása volt, hogy kit áldozzon fel: a menekvőt-e,
345 10 | azt mondá Saint Creux-nek, hogy távozzék a mellékszobába
346 10 | volna; majd ő rajta lesz, hogy más segélye nélkül ellehessen.~
347 10 | grófnő nem volt hozzászokva, hogy maga fésülje haját. Szép
348 10 | Mikor ismerősei kérdezék, hogy miért tevé azt, azt felelte,
349 10 | miért tevé azt, azt felelte, hogy fejgörcsei miatt. Saint
350 10 | miatt. Saint Creux tudta, hogy ez őmiatta történt.~Néha,
351 10 | s Josephine megismeré, hogy a breton ingváll alatt valódi
352 10 | erővel vinni, mikor látod, hogy eltávoztak, könnyen kijöhetsz,
353 10 | lépett eléjük, s kérdezé, hogy mit akarnak.~A gárda kapitánya
354 10 | gárda kapitánya tudatá vele, hogy ők Saint Creux-t keresni
355 10 | rejtőzködnie.~– Megengedem önöknek, hogy keressék nálam – szólt a
356 10 | fegyverrel; rájuk bízva, hogy minden mozdulatára figyeljenek,
357 10 | s jelenté a grófnőnek, hogy Saint Creux-t ugyan nem
358 10 | Párizsba.~A grófné mondá, hogy készen van. Ő maga sietteté
359 10 | maga sietteté a kapitányt, hogy induljanak minél előbb.
360 10 | azután évekig, anélkül, hogy csak hozzá is szóltak volna.
361 10 | legelőször siettek értésére adni: hogy válópere rég be van fejezve;
362 10 | diadalszavára bizton reménylette, hogy Saint Creux sietni fog őt
363 10 | lenni; utóbb annyira ment, hogy ő maga egy ízben, midőn
364 10 | demagógoskodott, odasietett, hogy őt meglepje.~Elszomorodva
365 10 | Elszomorodva tapasztalá, hogy ez nem volt az ő kedvence,
366 10 | már egészen letett róla, hogy az igazi Saint Creux-t feltalálja,
367 10 | név viselőjéhez csatolták. Hogy élt hónapokig körüle, egyszerű
368 10 | órával ezelőtt történt volna, hogy őt Josephine a tükör mögötti
369 10 | elfelejték.~Nem is hitték talán, hogy ez utoljára van; azt gondolák,
370 10 | rugójához, tán azt remélte, hogy valami útbaigazító jelt
371 10 | lehelte ki lelkét, anélkül, hogy ő maga hallotta volna végsóhaját,
372 11 | írt munkát közzétennem.~Hogy pedig a komondornyelv nem
373 11 | állat, aki büszke arra, hogy komondornak született, s
374 11 | lakott; ő ugyan azt hitte, hogy én lakom az övében, de erről
375 11 | kisúrfit. Elég az hozzá, hogy nekem egy kis hímzett kosárkában
376 11 | kisúrfi papája megtudta, hogy a kisúrfi mamája kívüle
377 11 | velük együtt elismerem, hogy semmi sem tökéletes a világon;
378 11 | téged, pajtás, mi lelt, hogy úgy haragszol? – kérdém
379 11 | mert mizantróp vagyok, hogy meg ne harapjak valakit.
380 11 | valakinek! Azt gondolod, hogy ha bundánkat, bőrünket,
381 11 | húzva, viszonza: „Látszik, hogy paraszt vagy, nem tudod,
382 11 | III.~Hogy az ember üldözi az állatokat,
383 11 | tőle elég embertelenség, de hogy még a kutya is üldözi, az
384 11 | Szégyenpirulva kell megvallanom, hogy ifjabb éveimben, mikor még
385 11 | akik azon ürügy alatt, hogy egeret fognak, feljárnak
386 11 | legutálatosabban énekelnek.~De hogy az elején kezdjem, meg kell
387 11 | kezdjem, meg kell mondanom, hogy a kisúrfi, kit a juhász
388 11 | még mindig oly kicsike, hogy egy becsületes szűrujjban
389 11 | többi inasok rámfogták, hogy vadászkutya vagyok, mert
390 11 | elneveztek Filáxnak.~Igaz, hogy jó futó voltam, az is igaz,
391 11 | futó voltam, az is igaz, hogy elfogtam a nyulat, de az
392 11 | a nyulat, de az is igaz, hogy mire a vadászok odaértek,
393 11 | Amiből azután megtanulhattam, hogy az ember nem azért kutya,
394 11 | az ember nem azért kutya, hogy ha valamit fog, azt maga
395 11 | engem is, sohasem tudtam, hogy miért. Ott a hegyek közt
396 11 | fogta ránk, s kérdezte, hogy mit akarunk. Megtudva aztán,
397 11 | akarunk. Megtudva aztán, hogy jó barátok vagyunk, elvezetett
398 11 | vitéz spanyol guerilláknak, hogy alakítsanak egy komondorbataillont,
399 11 | melynek azon előnye lesz, hogy lénungot és monturt nem
400 11 | jó lélekkel elmondhatja, hogy „egy ember sem veszett el”.~
401 11 | jött lábikrái védelmében, hogy az utánunk jövőknek gyermekmunka
402 11 | iszonyú hasrágása volt, hogy folyvást a földön feküdt,
403 11 | ágyúgolyó úgy felrúgott, hogy az égbe esett tőle. Dzsemmyt
404 11 | egyszer még meg akart ölni, hogy dupla képe nőtt tőle.~A
405 11 | kétségbeesett. Elhatározá magát, hogy elmegy oda, ahol a rubelek
406 11 | olyformán vették hasznomat, hogy egy másik komondor bőrét
407 11 | vámnál senki sem gyanítá, hogy én nem a magam bőrét hordom,
408 11 | valami vámszolga észrevette, hogy holmi madzag lóg ki belőlem,
409 11 | csempészek el akarák tagadni, hogy hozzájuk tartozom, mire
410 11 | azonban megsajnált, elismeré, hogy az övé vagyok, s önként
411 11 | s önként feladta magát, hogy életemet megmentse.~Lám,
412 11 | kapartam a fakunyhó alatt, hogy mind a ketten kifértünk
413 11 | kiknek azon jó szokásuk van, hogy saját bőrüket cserzik ki
414 11 | eleven öltözetül s ahelyett, hogy ruhájukat hímeznék ki, tulajdon
415 11 | levetkőztették, s tudtára adták, hogy megeszik. De minthogy igen
416 11 | szentjánoskenyeret és kukoricát, hogy hízzék meg előbb egy kicsinyt.~
417 11 | bolondultak, azt mondták, hogy én vagyok nekik az Aó-Baó.
418 11 | nemzet, ami annyit tesz, hogy bekente magát korommal.~
419 11 | megláttam, mindjárt tudtam, hogy meg akarnak enni. – A kannibálok!~
420 12 | Mindenki elismeré róluk, hogy elválhatatlanok, hogy egymás
421 12 | róluk, hogy elválhatatlanok, hogy egymás nélkül nem is élhetnek,
422 12 | társai valának, anélkül, hogy egymást megcsalták volna,
423 12 | Szükséges pedig tudni, hogy senor Esteban de Bandoz
424 12 | pedig kétségtelen dolog, hogy egy becsületes hóhérnak,
425 12 | bűnvádi bíró, ha azt akarja, hogy minden illendő kerékvágásban
426 12 | tehát nem lehet tagadni, hogy senor Esteban de Bandoz
427 12 | legérzékenyebb nemének tekintendő, hogy ő tisztelt barátjának e
428 12 | is annyira kiterjeszté, hogy alig volt olyan hét, melyben
429 12 | szekérrel ne jöttek volna, hogy más városba elhordják, mint
430 12 | azt meg kell róla vallani, hogy nem annyira a várandó tiszteletdíj,
431 12 | Különös kedve telt abban, hogy mikor pallosával egy fejet
432 12 | időt kellett nekik hagyni, hogy a mulatságot teljes mértékben
433 12 | rá:~– Eh, senor Juan, hát hogy érzi ön magát?~A nép kacagott
434 12 | de majd azt mondd meg, hogy mint érzesz te engemet?~
435 12 | tudd meg te vén bolond, hogy amíg te itt mást alacsonyabbá
436 12 | kapta azt föl a fövenyről, hogy szokás szerint szeme közé
437 12 | annyira kihozta sodrából, hogy földhöz csapá a pallost,
438 12 | tolvajait mind rendre elítélni, hogy amíg a férj a status szolgálatában
439 12 | s igen elevenen látta, hogy egy gazdagon megrakott asztal
440 12 | mégpedig nem átellenben, hogy az asztal közöttük volna,
441 12 | egészen egymás mellett, hogy az alcade karjával átölelhesse
442 12 | voltak pedig abban nyugodva, hogy senor Juan most és holnap
443 12 | kötelességei által van elfoglalva, hogy még csak őröket sem állítának
444 12 | hóhér bejöhetett, anélkül, hogy cselédei észrevették volna;
445 12 | alcade képes ábrázatjához, hogy azt majd a nehéz nyavalya
446 12 | ajtón, s elszaladt világgá. Hogy azontúl mi lett belőle?
447 12 | már nem értesültem; hanem hogy senor Esteban de Bandoz
448 13 | gúnyregényeknek az a főalapja, hogy van egy elátkozott herceg,
449 13 | Biribinker, akinek az a fátuma, hogy mikor legjobb dolga van,
450 13 | is megfeküdte, anélkül, hogy valami ragadt volna rá belőle.~
451 13 | kívánta vele megoldatni, hogy hajtogassa előtte ezt a
452 13 | Iskolát járt emberek tudják, hogy az éppen az elején van a
453 13 | elején van a nyelvtannak, s hogy ennek a második személye: „
454 13 | Ez olyan ismeretes dolog, hogy aki soha nem tanult is,
455 13 | folyásából azt következtette, hogy semmi okosabbat nem mondhat
456 13 | mondhat e kérdésre, mint azt, hogy „sus”.~„Sus!”~Azt a rengeteg
457 13 | magának, aki elgondolja, hogy valamilyen hallatlanul comicus
458 13 | azt mondja „es” helyett, hogy „sus”.~Ez a három betű rontotta
459 13 | akadt olyan gondolatja, hogy elbúsulta magát, nekifeküdt
460 13 | fennhangon; föltette magában, hogy ezentúl tanulni fog, nem
461 13 | hagyja magán azt a szégyent, hogy úgy csúfolják úton-útfélen;
462 13 | lecke idején előállt vele, hogy már most megmutatja, mit
463 13 | Mondhatták volna ugyan neki, hogy menj Isten hírével, látod
464 13 | Tehát az volt a reménység, hogy majd domine Sust, ha már
465 13 | deperditus községbe bedugják, hogy onnan többet a füle se látszik
466 13 | sem okosat, sem oktalant, hogy azt ne válaszolták volna
467 13 | közelíteni, mert jól tudta, hogy ővele barátságban élni,
468 13 | mert azok is tudják már, hogy sumra nem következik sus;
469 13 | gyanakodott, aki rá talált nézni, hogy ez most azt mondja magában „
470 13 | ami oly dühössé tette, hogy annak kimondóját éppen olyan
471 13 | ha attól nem félt volna, hogy felakasztják érte.~Pedig
472 13 | örvendetes hír jutott tudomására, hogy valahonnan Bergengóciából
473 13 | volt neki annyit tudni, hogy az messze-messze, ember
474 13 | neki senki azt mondani, hogy „sus”.~Hamar készen volt
475 13 | arra kérte az elöljárókat, hogy ne mondják itten senkinek,
476 13 | mondják itten senkinek, hogy őt akarják elvinni; ne is
477 13 | mégis nem állhatta meg, hogy szívének egész keserűségét
478 13 | illatot; azt is beszélték, hogy az ottani víztől minden
479 13 | s kezdett örülni annak, hogy vannak kétlábú teremtések,
480 13 | akiket ő verhet meg azért, hogy nem tudnak semmit. Utoljára
481 13 | lenni; nem félni attól, hogy egyszer-egyszer valami mosolygó
482 13 | éppen arra való hely ez, hogy aki egyszer beleveszett,
483 13 | megvolt. Hozzájárult az, hogy ott volt vagy negyven borzas
484 13 | ami királyi mulatság, kár, hogy az átkozott újítók ezt is
485 13 | merészséget is elkövette, hogy átjárt a jegyzőhöz filkózni.
486 13 | bevett; legalább annyi pénzt, hogy minden ember fejéről megvehette
487 13 | egész faluban. Nota bene, hogy ott sohasem volt senkinek
488 13 | sejtelem azt súgta neki, hogy e hat leány közül valamelyik
489 13 | Abból állt a tudománya, hogy kileste, melyiknek van a
490 13 | Annyit tudott az algebráról, hogy ötöt a hatból marad egy.
491 13 | az applicata mathesisből, hogy vannak esetek, amikor ha
492 13 | fontos okai voltak azt hinni, hogy megjelenése ez ártatlan
493 13 | faluban senki sem tudja, hogy sus mit jelent. No, és ha
494 13 | igenis, komolyan. Kileste, hogy mikor nincsenek otthon az
495 13 | nyakravalóját megfordította, hogy a tisztább fele legyen kívül,
496 13 | és abba úgy beléfogózott, hogy Nagy János uram semmi stratagemával
497 13 | stratagemával rá nem bírta venni, hogy bemenjen vele a szobába.
498 13 | szobába. Azt felelte a leány, hogy senki sincs odabenn. Oh,
499 13 | száját eldugva a markába, hogy oda nevessen.~– De ne nevessen
500 13 | Kisasszony, maga nem is gondolja, hogy én mit akarok most magának