Part

 1    1|       midőn féltékeny lehettem még arra is, hogy miről álmodik,
 2    1|            koporsó szélére téve, s arra nyugtatva fejemet. A halott
 3    3|       mindig azt teríté vánkosára, arra nyugtatá fejét, hogy legalább
 4    4|         horgokat kötözte. E horgok arra valók, hogy a koszorúkat
 5    4|       kellene is. Azon időkben nem arra volt az embereknek gondjuk,
 6    4|          erejét, s az elég ok volt arra, hogy őt harcra hívja fel.~
 7    5|     egyforma a távolság közöttünk. Arra a kérdésre, hol kedvesünk?
 8    5|            mutathatunk a távolba: „arra, messze”, hanem lábaink
 9    5|      érzékén túl is bír valamivel, arra nézve nincs lehetetlenség.
10    5|            hogy szánhatja az magát arra, hogy éhes, önző rablócsorda
11    6|        féljen? Sőt, inkább gondolt arra, hogy szeresse, aki sokáig
12    6|            ő egyre sem hallgatott; arra gondolt: a leghízelgőbb
13    7|            leveleket szokott írni, arra kellett neki.~Az öregúr
14    8|          szelídebben kezdék hozzá. Arra ő kiengesztelődött, és megnyugodva
15    8|         lefizettük a száz frankot, arra egy szolgálattevő génius
16   10|           házigazdának készen kell arra lenni, hogy vendége helyett
17   11|         négylábú állat, aki büszke arra, hogy komondornak született,
18   11|           szert tettek egy hajóra, arra felkuporodtak mind, s elhajókáztak
19   12|         sokaság előtt felállhatott arra a magas színpadra, ahonnan
20   13|           volt az egyezség, csupán arra kérte az elöljárókat, hogy
21   13|        venni, se eladnivaló; éppen arra való hely ez, hogy aki egyszer
22   13|           filkózni. Ha volt kréta, arra játszottak, ha nem volt,
23   14|           látom, hogy érdemes vagy arra, hogy emberfölötti hatalmak
24   14|            szerette meghalt nejét; arra a szóra, hogy Muhzin fel
25   16|             gondja levén a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született,
26   18|             gondja levén a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született,
27   19|           mint aki alszik.~Egyszer arra ijedünk fel, hogy a kocsi
28   19|         éppen nekünk való. Térjünk arra.~Én kétségbeestem: – Az
29   19|     másikat emide. Erre tesz maga, arra teszek én, amelyikünknek
30   20|          kutyát szokás megtanítani arra, hogy szolgáljon, s a nekivetett
31   20|            zárva.~Kijöhetett volna arra a gondolatra, hogy a siketnéma
32   20|           ráütött egy kalapáccsal; arra a mecset előtt álló imám
33   20|            hozzá legközelebb volt, arra nem gondolt, hogy a néma
34   21|     kiverve.~Az Adonist ez az eset arra a farsangra minden versenytársa
35   21|             A canaille! Hogy mer ő arra a vakmerőségre vetemedni,
36   21|          megragadható ürügyet adni arra, hogy az kihívhassa őt.~
37   22|            s ez a nap volt kitűzve arra, amidőn Xelenhoának nőül
38   23|   mindenütt veled.~– Akkor figyelj arra, amit mondok. Amint oda
39   23|          annyi ideig, amennyi elég arra, hogy a kanóc túlsó végéig
40   23|           azt meg, de egész életem arra áldozandom, hogy azt megérdemeljem.
41   23|         diadalszekeret húzott elé, arra ülteté fel mind a hármat,
42   23|          föl kell áldozni életét – arra a helyre én éppen jó leszek.~
43   23|       túlmentél, mint diktátor, ki arra voltál elválasztva, hogy
44   23|         különös gondja volt mindig arra, hogy Gideont veszélyes
45   23|         tőled így.~– Pár óra előtt arra esküdtél, hogy szeretsz,
46   23|    esküvésnek, hiszen egy év előtt arra esküvém, hogy Bolivár nem
47   23|      odanyújtá kezét Gideonnak, ki arra egy csókot és egy könnyet
48   24|          jövevény, Alexius ült fel arra; a császári család utódai
49   24|          beszélsz. Ki mit szenved, arra mindig okot adott; szenvedéseinek
50   25|            háta borsódzik bele, ha arra talál gondolni, hogy hátha
51   25|          Itt férfinak kell lenni!”~Arra félretaszigálok magam elöl
52   26|            isten neki, megcsókolá.~Arra az öngyilkos összeszedte
53   27|        elfogja, s őt magát akassza arra a fára, ahonnan társai lógnak.~
54   27|        csak tízmillió dollár kell, arra legkönnyebben szert tehetsz;
55   27|       akkor is nagyobb gondja volt arra, hogy Georgessal és legényeivel
56   27|          jut. Az, úgy hiszem, elég arra, hogy egy limai delnő megnézze
57   28|        otthon.~Ez már elég ok volt arra, hogy a világ beléjük kössön.
58   28|            kis ezüstfeszületecske, arra meg kellett esküdni a pici,
59   28|        colibrival esküt tétetni le arra, hogy a varjúk, kányák enyelgései
60   28|         feleségét a feszület előtt arra, hogy hozzá mindig hű volt.~
61   29|        szabad tudni.~Doctor Langer arra is szépen ráállt, s aztán
62   30|            nem lehet találni, mert arra okot senki nem mondhatott.
63   30|           állíttatott fel eléje, s arra nem íratott mást, csak annyit: „
64   30|            előtte. Ez a legjobb ok arra, hogy a férj elidegenüljön.~
65   30|        előtt ülve elaludt.~Egyszer arra ébredt fel, mintha egy kéz
66   30|   reszketett minden tagja, s ekkor arra kérte az inast, hogy vegye
67   30|    elkezdett dühösködni, tombolni; arra aztán bezárták az ádáz őrültek
68   30|        habozás nélkül leveti magát arra a kockára, hogy összezúzva
69   30|        amerre a hulló jég kergeté, arra száguldott; ahol elesett,
70   30|      halomra hullott jég.~Ez éppen arra való hely volt, hogy Malmont
71   30|      sötétjében, nem aludt, nem is arra való volt neki ez az éjszaka,
72   30|   megbántással kényszeríteni fogsz arra, hogy megölesselek?~– Oh,
73   30| felindulással sietett a preféthez, arra kérve őt reszkető szóval,
74   33|            megvallva, valahányszor arra gondoltam, hogy nekem olyan
75   33|      bolond az; az egészen bolond. Arra ne tessék hallgatni, mert
76   33|        volt vetve; gondoltam is én arra, hogy aludjam. Arról gondolkodtam,
77   33|          nagy ódon kastély egészen arra a célra látszott építve
78   33|          hogy nem volt-e elég okom arra, hogy megőrüljek.~De még
79   33|            a legegyenesebb út volt arra, hogy magam is kompániába
80   33|           vele?” Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra, hogy
81   33|          rögtön egy lövés követ, s arra ismét fájdalmas halálordítás
82   33|            voltam, másfelől készen arra, hogy a belépőt üdvözölhessem.~
83   36|            egész halom kő volt már arra omolva, alulról semmi óriás
84   37|         inas segített felülnöm; én arra gondoltam, hogy nekünk okvetlenül
85   37|      emlékezem reá, hogy e percben arra gondoltam, milyen pompás
86   37|            ne tetszeném Sz**nek.~Ő arra összecsapta kezeit.~– Oh,
87   37|           ismeretségeim nem voltak arra valók, hogy valami komolyabb
88   37|           esetre sem. Azt már nem. Arra én sem gondolok; nem is
89   37|        most tehát gondoljon kegyed arra, hogy a becsületes munka
90   37|            hölgy évekig várakozzék arra a boldog pillanatra, amidőn
91   37|           e levél felett, utoljára arra a hitre jöttem, hogy csakugyan
92   37|      gyönyör terjedt el érzékeimen arra a szimpatikus gondolatra,
93   37|            szemeimet a színpadról. Arra gondoltam, hogy ismeretlen