Part

 1    1|           ide, de valóban szenved.~– Hol fáj önnek?~– Itt, uram –
 2    1|           fején azon helyre mutatva, hol két főér elválik egymástól,
 3    1|            valamivel pirosabb ott.~– Hol?~Az idegen irónt vett elő
 4    1|              őt vendéglői szállásán, hol az idegen addig maradt,
 5    1|              amiről jól tudtam, hogy hol van. Nagy nehezen kellett
 6    4|           kulcsot Hamlet jelleméhez, hol a fájdalom miatti őrültség
 7    4|          partján letelepedett velük, hol a hosszú fáradság és a déli
 8    5|             sors; én nem azt, hogy ő hol marad meg; csak annyit tudtunk,
 9    5|          közöttünk. Arra a kérdésre, hol kedvesünk? mi nem mutathatunk
10    5|           megmondani a hold, hogy te hol vagy – mondám Emilnek csüggedten.~
11    7|     esztendeig jár egy kaputban, azt hol kifordíttatja, hol befordíttatja,
12    7|               azt hol kifordíttatja, hol befordíttatja, mikor meghal,
13    7|             tudta, hogy ezen a napon hol volt ütközet, kit koronáztak,
14    8|        hotelét, ah, ki ne tudná azt: hol van, egyenesen odatalált.
15   11|             reám ily szomorú földön, hol sem kisúrfi, kit mulattatni,
16   11|           Eljöttem Caraib országból, hol a kutyákat becsülik s az
17   11|        megeszik, s jutottam olyanba, hol az embereket imádják s a
18   13|           egész bizonyossággal, hogy hol van ez elszakadva.~Ezzel
19   13|              volt vele, amint a szél hol az egyik, hol a másik szárnyát
20   13|           amint a szél hol az egyik, hol a másik szárnyát lebbentette
21   14|            másnapra a dzsirid térre, hol pompás mulatságot fog tartani.~
22   14|              szabad tér a szerájban, hol a török urak kopjavetéssel,
23   16|             asztalra, zsebkendőjével hol a szemeit, hol az orrát
24   16|        zsebkendőjével hol a szemeit, hol az orrát törülve. (Ah, milyen
25   16|    tojáshabverővel duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket
26   16|      lesántikáltam egész a tópartig, hol magányosan elhagyatva, egy
27   16|         nyájas coulissa-mosollyal. – Hol jár itt ily korán?~– Hála
28   18|             asztalra, zsebkendőjével hol a szemeit, hol az orrát
29   18|        zsebkendőjével hol a szemeit, hol az orrát törülve. (Ah, milyen
30   18|    tojáshabverővel duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket
31   18|      lesántikáltam egész a tópartig, hol magányosan elhagyatva, egy
32   18|         nyájas coulissa-mosollyal. – Hol jár itt ily korán?~– Hála
33   19|               megvan-e a necessaire? Hol a táska? Hol a ridicule?
34   19|             necessaire? Hol a táska? Hol a ridicule? Nem feküdtem-e
35   21|           Tudjátok, Asztolf barátunk hol vett magának jószágot?~–
36   21|             vett magának jószágot?~– Hol?~– Makaóban…~Ez az élc elég
37   21|               Ah, ez csúnya affront! Hol van az a szerkesztő? Adja
38   23|        erővel, a honszeretők városa, hol egy férfi sem volt, aki
39   23|             hősök vezére! E hely az, hol a kétségbeesés éjszakája
40   23|       caracasi börtönből hoztak elő, hol gyilkolás miatt ült s egy
41   23|             ott a végtelen síkságon, hol az óriási fűben lovastól
42   23|           gyülekezet közepére jutni, hol Bolivár katonás üdvözlet
43   23|             felszabadult, mindenütt, hol ellenségre találtunk, megvertük
44   23|       gyalázat a fertőzetes teremre, hol aljas szatócsérdekek vesztik
45   23|   szatócsérdekek vesztik el a hazát, hol nyomorult orgazdák védik
46   23|             arcok álltak körüle ott, hol a viaszgyertyák fénye sugárzott;
47   24|            kebellel szállt alá.~Ott, hol Apulia és Epirus partjai
48   24|    acrocerauniai sziklák közé verve, hol Horácz megénekelt monstra
49   24|            velencei hajóhad torkába, hol a szakálltalan ifjú, Bohemund,
50   24|          rohantak a tengerpart felé, hol a velencei gályák balistái
51   25|             ijedtél meg, gonosztevő? Hol az asszony?~– I-i-i-izé.~–
52   27|           törött.~Az araucói parton, hol a rablókat elfogták, volt
53   27|              majd más hajón szolgál, hol hadnagynak, hol kapitánynak
54   27|             szolgál, hol hadnagynak, hol kapitánynak nevezteti magát,
55   27|        polynéziai veszélyes vizekre, hol a tömérdek tenger alatti
56   27|             minden erősebb szélfúvás hol itt, hol amott elszakasztott.~
57   27|           erősebb szélfúvás hol itt, hol amott elszakasztott.~A nyomorúságos
58   28|       családot; nem mondom meg, hogy hol, mert az nem tartozik a
59   29|           kérdezték a megyegyűlésen, hol az armálisa. Most már, ha
60   30|           midőn a zárdából kikerült, hol a nagyurak leányait szokták
61   30|              magánál a küldöttekből, hol a férfitól, hol a nőtől.
62   30|        küldöttekből, hol a férfitól, hol a nőtől. Azért nem támadt
63   30|              nap lesz, és nem tudja, hol fognak a számára teríteni.
64   30|           azt is megkérdezi, hogy ki hol született. Az ifjú azzal
65   30|              ifjút, hogy vallja meg, hol van Amália rejtekhelye,
66   31|         kiadta már.~– Hát a kiskutya hol van? – kérdi tőle a menyecske
67   31|          unokaöccsel.~– Hát a kisfiú hol maradt? – kérdi akkor a
68   31|           egy kis levelibéka volt.~– Hol mulatunk ma? – kérdi a két
69   31|           hogy a városban tűz van.~– Hol? Merre? – kiáltozzák, de
70   33|              hát az a fogadott leány hol van? – Remélem, hogy az
71   33|       hangosan kacagott rajtam. Hogy hol kacagott? Azt meg nem tudtam
72   35|           majd mit hallgatni megint! Hol voltál? Most kell hazajönni?
73   35|             s pört kezdhetsz ellene. Hol esküdtetek meg?~– A St.
74   36|              titokban tudatja velük, hol vagyok, a többi azután az
75   36|             a kéz mutassa meg nekem, hol van az ő sírja, hogy odamenjek
76   36|             sietve ment az atriumba, hol a két szolga állt.~Tetrixhez
77   36|            mindent megtudott felőle, hol járt, kivel beszél, mivel
78   37|             egy kényelmes otthonnal, hol egy kényeztető nagybátyán
79   37|        nagybátyám székének, s néztem hol a játékot, hol az ő arcát.
80   37|              s néztem hol a játékot, hol az ő arcát. Úgy illett egymáshoz
81   37| pénzviszonyokig ismeri. Ki lehet ez? Hol van ez az ember? Láthatatlan
82   37|            alaptalan volt, ki tudja, hol veszté el erszényét, tán
83   37|        szokva. Elmondta mindig, hogy hol látott, milyen közel ment
84   37|     körülményesen elmondott mindent, hol szakítottam le egy ibolyát,
85   37|          szakítottam le egy ibolyát, hol vesztettem el zsebkendőmet
86   37|    zsebkendőmet és ő megtalálta azt, hol ültem le a fűbe, s könyvemben