Part

 1    1|            azt, hogy lelkiismeretlen voltam azt hasznomra fordítani,
 2    1|        fordítani, vagy hogy tudatlan voltam észre nem venni.~– Jó; akkor
 3    1|          tréfa.~Én igen boldog ember voltam még félév előtt. Jövedelmemből
 4    1|    gondtalanul éltem, jó barátságban voltam az egész világgal, s tudtam
 5    1|           ott, amit előlem rejt? Meg voltam bolondulva. Nem hittem ártatlan
 6    1|           Egy végre felnyitotta.~Meg voltam döbbenve, midőn a fiókot
 7    1|              lop életében; én tolvaj voltam, zárfeltörő tolvaj, ki egy
 8    1|        tehetne fel róla? De én képes voltam róla föltenni. Egy gondolat
 9    1|              óta keltek, hogy én nős voltam és olyan boldog. Nem szólok
10    1|            érzék szívemen. Kegyetlen voltam iránta, de megérdemelte.
11    1|             nekem a vigasztalás! Nem voltam én szomorú. Végre azonban
12    1|            eszmélni kezdtem, odalenn voltam a sírboltban, nőm koporsója
13    1|     koporsója előtt. Annyira még nem voltam őrült, hogy fel akarjam
14    5|            így?”~Én sokkal levertebb voltam, mint hogy ez a szó most
15    5|           láttam semmit; órákig fenn voltam, folyvást a holdat figyelve,
16    7|          Ebben megállapodának.~Jelen voltam, mikor holmiját elárverezték.~
17    7|         bélésére.~Másszor szemtanúja voltam, hogy Bandi öcsém megvett
18    8|           megőrült Rómeó.~Egészen ki voltam forgatva magamból. Ki lehet,
19    9|              a szerencse, candidálva voltam, s ahol van ni, egy könnyelmű
20   11|                                  II.~Voltam már úr is, szegény is, s
21   11|             Dideregtem ugyan, de nem voltam megkötve; nem voltam ugyan
22   11|             nem voltam megkötve; nem voltam ugyan megkötve, hanem koplaltam.
23   11|         Filáxnak.~Igaz, hogy jó futó voltam, az is igaz, hogy elfogtam
24   11|          komondorig elveszett, magam voltam az utolsó, nekem is egy
25   11|               Ki hitte volna?~Miután voltam öleb, nyájőrző és nyúlfogó;
26   11|          öleb, nyájőrző és nyúlfogó; voltam guerilla, művész és tudós;
27   11|           guerilla, művész és tudós; voltam iparlovag és ló; voltam
28   11|              voltam iparlovag és ló; voltam bálvány; most mint csemege
29   13|           jól tette.~Conjugista diák voltam, mikor már hallottam hírét,
30   13|          megfogta kezemet – kedvence voltam –, s kiment a jövevényhez.~
31   13|            kollégiumban, mikor inasa voltam, professzor úr meg contrascriba;
32   16|           hat hónapig.~Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot,
33   18|           hat hónapig.~Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot,
34   19|             sem árt, sem használ. El voltam rá határozva, hogy amint
35   19|         mondom, hogy erre egészen el voltam szánva.~Azonban erre nem
36   19|       gyógyítom magamat.~Szentül meg voltam győződve felőle, hogy majd
37   19|         Újfalut és Ófalut. Kénytelen voltam megtanulni tőle.~Mit volt
38   23|              Guayra alatt, kénytelen voltam odahagyni egész Margaritát,
39   23|              Nem, don Gideon! Én nem voltam áruló, mert nem adtam el
40   24|            okozták; jámbor kereskedő voltam Byzanczban, sem barátságom,
41   24|         fohásza erején:~– Robert, én voltam Violanta atyja – légy ezután
42   25| kiküldetéssel, már negyednapra útban voltam hazafelé. Meglepem az asszonyt,
43   30|            miknek könnyelmű szerzője voltam, úrrá teszem kegyedet sorsom
44   33|            szeretem? Denique haragos voltam!)~– Akkor hát majd odakint
45   33|            is beszéltem, olyan dühös voltam; no, iszen szép mulatságot
46   33|             mi volt az.~Hanem én meg voltam már babonázva.~Nem törődtem
47   33|          műszavaival, hogy kénytelen voltam megszaladni előle, mint
48   33|              váltotta ki. Egyedül én voltam annyi között az egyetlen
49   33|              Mit? Viola? (Annyira el voltam merülve, hogy valami virágot
50   33|       kilincsét fogva egyfelől védve voltam, másfelől készen arra, hogy
51   34|              nőül menék, mert én nem voltam hajadon leány, hanem férjes
52   36|           szavadat. Akkor én egyedül voltam, nem tudtam jól szívedhez
53   36|              én életem is. Boldogabb voltam én a sötét föld alatt, a
54   37|              VALLOMÁSAIBÓL)~…Hétéves voltam, midőn anyám meghalt.~Tizennégy
55   37|          fényűzés lehetséges, én úgy voltam tartva, hozzászoktam, hogy
56   37|       ajándékokat kaptam, egészen el voltam kényeztetve.~Mikor tizennégy
57   37|              elegáns.~Én annyira meg voltam lepetve, hogy nem mertem
58   37|           páholyba.~Én magamon kívül voltam örömömben. Futottam kezet
59   37|         dicsért, mikor rossz színben voltam, s együtt nevetett velem,
60   37|             háziállatkáknak bolondja voltam; ő majd egy pár elválhatatlant,
61   37|            be szobámba, míg én távol voltam; úgy hogy be sem zártam
62   37|            úgy tenni. Mikor mellette voltam, egy hideg tekintet, egy
63   37|            követ el. Mindenre készen voltam – és semmi sem történt.
64   37|       sikerül.~Annyira hidegvéremnél voltam ezalatt, hogy amíg beszéltem,
65   37|          gondolám magamban, s készen voltam rá, hogy eszemen legyek.~
66   37|          újra kezdeni az életet. Nem voltam többé semmi, s büszkeségemet
67   37|              nyitottam. Magam is ott voltam mindig, s dolgoztam varrónőimmel
68   37|               Ha rámismert, udvarias voltam hozzá, ha nem tette, nem
69   37|        szívemből mondhatom, hogy meg voltam elégedve sorsommal, s nem
70   37|           hónapig még színházban sem voltam, ami pedig oly múlhatlan
71   37|       huszonnégy éves koromig katona voltam, akkor családom iránti tekintetből
72   37|        alapjuk sem volt soha. Én nem voltam nőhöz hűtlen, mert nem tudtam
73   37|          szíve. L. Harding.”~…Én meg voltam igézve. Egy ember, akit
74   37|         Harding.”~Oly izgatottságban voltam, hogy e levél nem vesztheté
75   37|            leveleit, szinte hozzájuk voltam már szokva. Elmondta mindig,
76   37|          senkit magam körül; egyedül voltam Szállival; ő pedig oly körülményesen
77   37|        Szállit is eltávolítám. Magam voltam. De mégis ketten: én és
78   37|              első találkozást, olyan voltam, mint akit a hideg lel.
79   37|       mondanom. És én egy szónak nem voltam ura.~– Csak három szót –
80   37|          akkor? Álmodtam-e, vagy meg voltam őrülve? Vagy csakugyan boldog
81   37|            nem vagyok az a lény, aki voltam. Valami új, eddig ismeretlen
82   37|              elzsibbadt e szóra; meg voltam merevedve, mint egy halott.
83   37|         Livádi, s éppen azért őhozzá voltam a legbizalmatlanabb.~Nem