bold = Main text
   Part                                        grey = Comment text

 1    1   |             s meleg, szíves hangon mondá neki:~– Fogadja ön legőszintébb
 2    1   |     megfogá kezemet, s félig súgva mondá, hogy egy titkot kénytelen
 3    2   |          mennek: no hála Istennek, mondá az, s tíz évvel fiatalabb
 4    3   |       fogadta áldozatát. Mentségül mondá a felindult hölgynek, ki
 5    4   |           vitézei: mit csinál, azt mondá, előkészületeket tesz apja
 6    4   |         meg, hová lett.~Hamlet azt mondá az udvaroncoknak, midőn
 7    6   |           Mikor ez megtörtént, azt mondá Velezke a templomban lévő
 8   10   |          nem áldozá fel.~Akkor azt mondá Saint Creux-nek, hogy távozzék
 9   10   |         magával Párizsba.~A grófné mondá, hogy készen van. Ő maga
10   13   |           fejére sipkáját, dühösen mondá:~– Bolondnak tartottak,
11   13   |          elereszté a tanár, és azt mondá neki azon a szigorú hangon,
12   13   |        hollótollat, s gyönyörködve mondá: „Ezt neki gyűjtöttem össze,
13   19   |          azonban hódító mosolyával mondá nekik:~– Megbocsássanak,
14   19   |          magát a grófné előtt, azt mondá neki, hogy éppen nem találja
15   19   |            vagyok. A fickó nevetve mondá: „Öreg uracskám, maga alighanem
16   19   |     öklével az asztalra, s kacagva mondá: „No, öreg uram, ha maga
17   19   |     besütött az ablakon, akkor azt mondá a zsiványnak, hogy már most
18   21   |             az özvegy vőlegény azt mondá halkan a dandynek:~– Nem
19   23   |            ott elfojtott keservvel mondá neki:~– A haza ügye meg
20   23(1)|            spanyolok kapitánya azt mondá Paeznek, hogy csak azért
21   23   |            fiam, nagyon jól van! – mondá.~A Gideonhoz tartozó párt
22   23   |           leánya beszédébe.~– S ki mondá neked azt, gyermek, hogy
23   23   |      ülőhelyéről don Gideon, s azt mondá neki:~– Bolivár Simon, polgár,
24   23   |        csendesen suttogva magában, mondá:~– Neki meg kell halni.
25   23   |        hölgyet, s keblére szorítva mondá neki:~– Ha eddig el nem
26   24   |           szónál, azután nyugodtan mondá a boldogtalannak:~– Valóban
27   24   |          alabástromhomlokát, s azt mondá neki:~– Menj anyádhoz. Gyermek
28   24   |          mit nyert azzal, hogy ezt mondá neki:~„Gyermek vagy még,
29   27   |         irlandi hajóstiszt nevetve mondá neki:~– Hiszen pajtás, ha
30   27   |    irlandit, ki ama tréfás ötletet mondá Robertsonnak, Georgesnak
31   27   |            tengerre irányozva, azt mondá két fő cinkosának, hogy
32   27   |   dereglyébe kapaszkodva, gúnyosan mondá neki:~– Élek ám, patrónus
33   27   |          tőlünk.~Magában pedig azt mondá: „hússzal megint kevesebben
34   27   |        utolérve társát, mosolyogva mondá neki:~– Te nem említéd előttem
35   27   |      csapszékben viszont Robertson mondá el a kis tengeri kutyavadásznak,
36   27   |            tengerre értek, ott azt mondá, hogy már most ő fogja magára
37   27   |        maga elé vitelé a kalózt, s mondá neki, hogy minden titkát
38   27   |           mire elbocsáták.~Lihegve mondá, hogy mindent fel fog fedezni.~
39   28   |         hazamenve feleségéhez, azt mondá neki:~– Feleségecském, tudod-e,
40   29   |           Zsilipyvel, bús tréfával mondá neki: „Lássa, odavan a schönes
41   30   |            örömeit, ifjú férje azt mondá neki, hogy el kell utaznia
42   30   |       Megszorítá leánya kezét, azt mondá neki: „ne szeress senkit” –
43   30   |      levelet, s azután hidegvérrel mondá magában:~– Amit kívántál,
44   30   |            mintegy elragadtatással mondá: hogyne lett volna a férfi
45   30   |           józan eszét, s reszketve mondá a csodálatos hölgynek:~–
46   30   |          fedetlen vállát.~– Ön azt mondá, hogy e férfinak, ki azért,
47   30   |           készen volt a delnő, azt mondá komornájának:~– Most távozzék
48   30   |    bérkocsit talált elő, annak azt mondá, hogy vigye őt a rendőrfőnökhöz.~
49   30   |        orvoshoz.~A rendőrfőnök azt mondá Malmontnak, hogy legyen
50   30   |          nagy baja van.~– Sejtem – mondá Oliva. – Ő följelentette
51   30   |           Ez sokszor megtörténik – mondá a rendőrfőnök, ki semmi
52   30   |        körül az ifjú nyakát, s azt mondá neki:~– Miért nevezesz te
53   30   |         ahhoz?~– Oh nem, oh nem! – mondá Ardent, s bizonyságul kétszer
54   30   |               Csakugyan megőrült – mondá halkan Oliva.~– Nem őrült
55   30   |        szakadt meg, semmi más.~Jól mondá, hogy az ő életük annyira
56   30   |    erőszakosan elnyomó hidegséggel mondá:~– Tisztelt uraim, láthatják,
57   33   |        mint egy rinocérosznak, azt mondá, hogy eszerint bátran megköthetjük
58   33   | kocsisomtól.~– Ott áll már az őr – mondá ő egy alakra mutatva, ki
59   33   |        amilyen keserű kevélységgel mondá az én lidércem, nagyot ütve
60   33   |      engedelmesen.~– Az már más! – mondá szilárd meggyőződés hangján.
61   33   |          szükség másnak tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány már
62   33   |         miért tette ő mindezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak holtom
63   34   |              Lesüté szemeit, s azt mondá: igen. Nagyon szép szemei
64   36   |            Mikor beesteledett, azt mondá Sabinus két harcosának:~–
65   36   |             amit kért, s akkor azt mondá, hogy a várőrség, mely még
66   36   |           Ekkor a sequán vezér azt mondá Tetrixnek: „Eredj asszonyodhoz,
67   36   |        hajtá fejét, s halkan súgva mondá neki:~– Elvezetlek a sírhoz,
68   36   |          hatotta keresztül.~Tetrix mondá halkan:~– Mindenki rád néz.
69   36   |             Először csak Sabinusra mondá ki az ítélete; amidőn Eponine
70   37   |     kezemet, s hidegen megszorítva mondá csendes, szelíd hangon,
71   37   |         csókolt, s elragadtatással mondá, hogy mennyire illik nekem
72   37   |           megfogta kezemet, és azt mondá sebesen:~– Akarsz-e nőm
73   37   |           találjuk. Ilyen méregnek mondá a hercegnővizet. Én egyszer
74   37   |        mutatva sápadt arcomat, azt mondá, hogy miért tettem ezt magammal.~–
75   37   |           életbe vezet, emez, mint mondá kegyed, a Lánchíd oszlopához.
76   37   |          kezemet, s őszinte hangon mondá:~– Legyen meggyőződve afelől,
77   37   |          küldte. Az ismeretlen azt mondá, hogy nekem jellemem van;
78   37   |            nem tettem úgy, ahogy ő mondá: nem hívtam cselédeimet
79   37   |           minden jóhíremet. Azt is mondá, hogy ezért örök hálát fog
80   37   |            fölkelt és búcsút vett, mondá, hogy holnap este indulni
81   37   |    ajkaihoz szorítá kezemet, s azt mondá: „Eljövök”. Érzém, hogy